Lelki válság

Sziasztok!

Azért született meg ez a bejegyzés, mert szeretnék magyarázatot adni rá – nagyjából –, olyat, ami mindenkihez eljut, hogy miért is nincs már jó ideje friss fejezet bármiből is az oldalon.

Nagy vonalakban: történtek dolgok az életemben, és képtelen vagyok írni jelenleg.

Minden nap gondolok rá: a történeteimre, arra, hogy írni kellene, még ha csak pár sort is, a szereplőim is folyamatosan zizegnek odabent, illetve éjszakánként elalvás előtt újabb és újabb jelenetek villannak be, amiket ha tudok, még fel is jegyzek, hogy el ne vesszenek, DE egyszerűen nem megy.

A magánéleti dolgaimról, ha megengeditek, akkor nem nyilatkoznék, ez nagyon személyes és belső dolog, nehezen is beszélnék róla. Lényegében lelkileg nagyon nehéz volt az elmúlt pár hónap (ráadásul az egész családomnak, nem csak nekem, ami plusz teher), és talán beleláttok annyira a dolgok mögé, hogy megértsétek, lelki erő hiányába nem, hogy nem tud senki sem írni, de talán jobb is. Nem valószínű, hogy olyan mélységű, mennyiségű és élvezhető írást kapnátok, amit ilyen állapotban ír az ember, mint amilyet vártok, elvártok.

Nem szeretnék ígérni, bár az továbbra sem kétséges, hogy valamikor úgy is befejezem a New Sunt, már csak magam miatt is. Úgy értem: igazi lelkifurdalást okoz így is, amikor nincs friss, nem tudnám megtenni se veletek, se magammal, hogy nem teszek egyszer pontot a történet végére (ami egyébként majdnem teljes egészében ki van már dolgozva a fejemben).

Ahogyan a másik történetemet is meg fogom írni egyszer, a Hazug mosolyt. Ugyanis ítéljetek el, de oda vagyok a történetért, amit kitaláltam, amit egy egész nyáron át tartott, de majdhogy teljes egészében sikerült kidolgoznom.

És még utána (vagy épp közben, ha úgy alakul) se szeretnék lazítani, semmit se abbahagyni, hisz egy harmadik történetet is szándékozom még ebben az életben megírni – végig! A címe (Félelem nélkül szeretni) és a borítója még cseppet se fix, de nem is ez számít. Csupán egykötetes lenne, tehát nem egy túl hosszú történet, de nem épp könnyed olvasmány, lévén, hogy egy mostanság eléggé népszerű műfaj képviselője, a New Adulté*, ami "kemény" témákkal foglalkozik tanulságosan, mégis izgalmasan, szerelmi szállal átkötve természetesen. :)

És talán egyszer egy kisebb regényt is sikerül megírnom (Emlékeim címmel, fiktív történetet), egy amolyan naplószerű-bejegyzésekből állót, ami viszont humoros, de tartalmaz drámai elemeket is.

Lényegében ennyit szerettem volna mondani: némi rossz hír, de legalább nem akkora bizonytalanság, illetve némi reménysugár. Egyetlen egy ígéretet merek megtenni, mégpedig, hogy még Újév előtt nagyerőkkel megpróbálok megírni és frisselni nektek egy új New Sun fejezetet! (A Hazug mosolyt viszont egy ideig ne várjátok – őszintén sajnálom! :( )

Tényleg őszintén sajnálom! Valamint ne higgyétek, hogy mindez idő közben felétek se néztem, láttam minden chatben leírt szót, minden régi bejegyzéshez megírt kommentet, e-mailt, minden új követőt az oldalon és Facebookon, csak épp az elmúlt időszakban nem sűrűn voltam net közelében, így nem tudtam azonnal és mindenre reagálni, de mindent köszönök! :)

Remélem, kérhetem a megértéseteket és türelmeteket…

Előre is köszönöm!

Millió Puszi, Krisz

a kép IDE kattintva tekinthető meg legnagyobb és legjobb minőségében

_____________________________

*Mi a jellemző a New Adult műfajra?

– A 20-25 éves korosztályról szól, de nem csak nekik íródik.

– Leginkább olyan fiatalok a főszereplői a műfajnak, akik lelkileg, vagy testileg sérültek, nemi erőszak, vagy gyermekkori bántalmazás áldozatai voltak, vagyis a komoly témákat is feszegeti.

– Gyakran áll középpontban a lelki szabadság, nyugalom, sőt önmaguk megtalálása.

– Az igaz szerelem, a testi vágyak beteljesülése, a problémás kapcsolatok boncolgatása sem áll messze a műfajtól, valamint az igazi rosszfiúk jóvá tétele. :)

– Szex, drogok, alkohol, bulizások, és főleg a tabu témákat feszegető történetek is gyakoriak a műfajon belül.

(forrás: http://kristinablogja.blogspot.hu)