2010. október 18., hétfő

New Sun - Sunrise - 10. fejezet



10. HOLDFÉNY


JAJ, BELLS! Neked teljesen elment az eszed? Ébredj már fel! Még hogy egy gyűrű, ez nevetséges! Ne is álmodozz, Bells! Ne is álmodozz… Bells… Bells…

– Bells! Hallasz, Bells? Bells! – üvöltötte egy nem túl távoli, ismerős hang, melyet felismerve hirtelen feleszméltem a kábulatból, majd még kissé fátyolos tekintetem Edward aranybarna szemeibe fúrtam.

– Hogyan? – kérdeztem, még mindig kissé kótyagosan.

– Jól érzed magad? – fürkészte aggodalommal vonásaimat.

– Persze. Mit is mondtál?

– Csak annyit, hogy Nessie azt mondta, most lesz a születésnapod, és mivel láttam, mennyire tetszettek neked a múltkor azok a nyakékek, gondoltam megleplek ezzel – nyújtotta felém a fekete, selyemmel bevont díszdobozkát, mely közelebbről megszemlélve sokkal nagyobb volt, mint amiben egy gyűrűt szokás tartani. Ne is álmodozz! – figyelmeztetett ismét józanabbik eszem. – Nyisd ki! – intett Kedvesem fejével a dobozka felé, miután átadta nekem.

– Ezt… ezt nem kellett volna, hiszen én sem adtam neked semmit – néztem a csillogó szemekbe, mire azok zavartan a földre szegeződtek, majd még egy halvány mosoly is megjelent Szerelmem arcán. – Mi az? – kérdeztem értetlenül, mert láttam és éreztem is, hogy eltitkol valamit.

– Semmi, csak nyisd ki – nézett ismét szemeimbe. Bár nem hittem neki, nem firtattam tovább a dolgot, még ha majd megölt a kíváncsiság, hogy megtudjam, mit is adhattam én neki, amire persze csak zavarából következtettem.

Abba már biztos voltam, hogy nem egy gyűrű lapul a dobozka fedele alatt, hanem egy nyaklánc, de mégis, mikor kissé remegő kézzel felnyitottam a fekete tetőt, elállt a lélegzetem. A fehér selyem párnán egy csodaszép, hatalmas zöld smaragddal ékesített nyakék pihent. A lánc része ezüstből volt, akárcsak az a tekergőző inda, mely a követ fonta körül, és melyen három őszülő falevél is helyet kapott.

– Mikor megláttam, rögtön a szemeid jutottak az eszembe. Reméltem, tetszeni fog – mondta bátortalanul.

– Ez… ez meseszép! K… köszönöm – hebegtem, alig jutva szóhoz a meghatódottságtól, majd egy pillanatra elvesztve magam felett a kontrollt, hozzá léptem, majd ajkaimat kemény és hideg arcára nyomtam. Éreztem, ahogy megfeszülnek izmai, de csak miután visszanyertem az uralmat önmagam felett, jöttem rá, hogy alsó ajkammal súrolom szája szegletét. A felismeréstől egy pillanatra kővé dermedtem, majd szívemmel a torkomban és kissé zihálva húzódtam el tőle, de mindezt olyan lassan téve, hogy még az utolsó másodperc töredék részét is kiélvezhessem annak, hogy ajkaim bőréhez érhetnek.

– Szívesen – sóhajtott mélyet, miután ellépve tőle, rákvörös arccal, zavartan és félve néztem fel rá. – Szabad? – mutatott a nyakékre, de mivel látta, nem értem mire gondol, végül nem várt választ, csak kivette azt a neki szánt tartóból, majd lassú léptekkel a hátam mögé sétált.

Szívem még mindig a torkomban dobogott, de most még hevesebben, mint az előbb. Elkerekedett szemekkel és visszafojtott lélegzettel vártam, mire készül. Edward először óvatos mozdulatokkal félresöpörte hajamat, majd a nyakamba akasztotta a nyakláncot, de mikor annak kapcsát igyekezett bekapcsolni éppen, libabőr futott végig nyakamon és kissé meg is borzongtam, ahogy keze bőrömhöz ért.

– Illik hozzád – mosolygott rám, miután visszaigazította hajam, majd visszalépett elém.

– Mondd, hogy nem volt drága!

– Nem volt az – felelte, és csak remélhettem, hogy nem hazudna nekem.

Miután a ház ajtajából visszaszóltam szüleimnek – mivel nem akartam, hogy aggódjanak miattam, ha meglátják a kocsimat a felhajtón – gyorsan visszasiettem Edwardhoz, majd elindultunk az iskolába.

– Szóval ez volt az a nagy titkolózás vasárnap – törte meg pár perc utazás után a csendet.

– Mondhatjuk – hallgattam el az igazságnak egy részét. – Nessie és Alice azt hiszik, ha egy rút kiskacsát feldíszítenek, akkor abból máris egy szép hattyú lesz – fanyalogtam.

– Ne butáskodj! Hiszen te igazán csinos vagy… ö – jött hirtelen zavarba, nekem pedig a lélegzetem is elakadt szavai hallatán. – Te nem vagy rút kiskacsa, ne mondj ilyeneket – szólalt meg ismét, de most kissé érdes hangon.

– Üh… Köszönöm – fordítottam el zavartan tekintetem róla, de míg boldog mosolyom úgy, ahogy tudtam leplezni, addig ismét vörösben játszó arcomat nem. Belül már most ugráltam és majd kicsattantam az örömömtől, hogy csinosnak tart. Bár kissé féltem tőle, hogy csak az új külsőm miatt gondolja így, de mégis olyan jó volt az érzés, hogy tetszem annak a férfinak, aki nekem már most a mindent jelenti. – Jaj, majdnem elfelejtettem! – kaptam a fejemhez, majd a táskámból gyorsan kivettem a neki címzett borítékot, melyet a műszerfalra helyeztem.

– Az meg mi?

– Meghívó a hétvégén tartandó születésnapi bulimra. Reméltem, eljössz – haraptam be alsó ajkam, már csak azért is, hogy el ne kezdjek könyörögni neki, jöjjön el.

– Semmi pénzért nem hagynám ki! – biztosított róla egy édes félmosollyal ajkán. – De nem úgy volt, hogy édesapád miatt nem mehetek hozzátok? – vonta fel szemöldökét kérdőn.

– De, de apa külön kihangsúlyozta, hogy fiúk is jöhetnek.

– Vagy úgy, értem – nyugtázta magában a tényt, majd az út további részét csendben tettük meg.

Miután megérkeztünk a parkolóba, ami most zsúfolásig telt érkező diákokkal, nem várt esemény történt, melyre igazából számíthattam volna, de mégsem tettem. Amint kiszálltam az autóból, a nagy zsivaj hirtelen elhalkult, majd alig egy pillanattal később hol halkabb, hol hangosabb sustorgásokra lettem figyelmes. Nem tudjátok, ki az ott a fiatalabbik Edward Cullennel?, Ki lehet az a bombázó, azzal a ficsúrral?, Vajon ez a lány is egy a doktor örökbefogadott gyerekei közül?, Szerinted ez a lány lehet Edward barátnője? – hangzottak a feltevések. Zavartan néztem körül, majd rá kellett jönnöm, akárcsak első nap, most is én vagyok a figyelem középpontjában.

– Jól vagy? – kérdezte Edward kizökkentve ezzel álmélkodásomból, majd miután magamhoz tértem, meglepődve néztem rá, mert bár előttem állt, eddig észre sem vettem őt.

– Persze, csak… csak megint mindenki engem néz – feleltem még mindig zavarban érezve magam ettől a ténytől.

– Már mondtam, nem kell velük törődni, hiszen holnapra úgyis elfelejtik az egészet. Az emberek már csak ilyenek – nyugtatgatott, majd miután bólintottam, jelezvén megértettem, amit mondott, közelebb mentünk a családjához, akik meglepetésemre, ránk vártak.

Elsőként nővérkém köszöntött fel, majd miután hangosan megjegyezte, milyen csinos vagyok, a fülembe súgta, hogy reméli, ezt testvére is észrevette, amire én egy apró biccentéssel feleltem. Nessie után Alice, Bella, az idősebb Edward és Jasper is felköszöntöttek.

– Hányadik is? Száz, kétszáz? – csipkelődött Emmett, amit a többiek furcsamód rosszalló tekintettel fogadtak.

– Tizenhét meg egy nulla – feleltem beszállva a játékba.

– Mondtam már, hogy bírom a kiscsajt? – intett a fejével felém, én pedig a bókot mosollyal és persze tűzrózsákkal arcomon fogadtam.

Minthogy már csak Rosalie volt hátra, akiről biztosan tudtam, sosem köszöntene fel, már fordultam is Szerelmemhez, hogy megkérjem, induljunk. Bár még mindig nem értettem, miért ilyen ellenszenves velem Rose, főleg mikor még az idősebb Edward is felköszöntött – akinek tudtam, ugyancsak nem vagyok a szíve csücske –, de most nem is akartam ezzel foglalkozni. Már éppen nyitottam volna a számat, mikor is felcsendült valahonnan mögülem egy kissé érdesebb, mégis simogatóan lágy, gyönyörű hang.

– Boldog születésnapot! – Meglepve fordultam a hang irányába, majd a szám is tátva maradt, mikor rájöttem, Rosalie köszöntött fel. Először el sem akartam hinni, hiszen még álmomban sem mertem volna gondolni, hogy valaha is kapok tőle, akárcsak egy kedves szót is, majd miután Kedvesem halkan odaszólt nekem, megráztam fejem, hogy kitisztítsam gondolataim. Miután gyorsan megköszöntem Rose jókívánságát is, vele az élen, a többiek elindultak az iskola épülete felé.

– Jobb, ha mi is megyünk – szólt Szerelmem, de amikor utána akartam indulni, már az első lépésnél éreztem, hogy kicsúszik a talaj a lábaim alól, de még mielőtt hanyatt vágódtam volna a kemény és hűvös aszfalton, Edward karjai körém zárultak. – Minden rendben? – kérdezte ma már nem először aggodalmasan.

– Persze, csak ez a fránya magas sarkú – mosolyogtam kínomban, amiért ilyen ügyetlen vagyok, bár azt nem mondhattam, hogy rossz Edward karjaiban lenni.

– Vagy úgy. Na, gyere! – állított ezzel talpra, majd átkarolva derekam – nehogy elessek –, indultunk végül közös óránk terme felé.

A sustorgások az épületbe érve sem szűntek meg, ahogyan a ránk szegeződő tekintetek sem lettek diszkrétebbek. Kissé zavart ez a felhajtás, ilyet még sose tapasztaltam, pedig sok helyen laktam, és sok iskolába jártam már, de az, ahogyan az itteniek egyes dolgokra reagáltak, az még számomra is újként és különösként hatott. De mivel Edward végig velem volt, hogy többen – főleg lányok – miatta néztek meg és súgtak össze a hátam mögött, elég boldogsággal töltött el ahhoz, hogyha csak részlegesen is, de ki tudjam zárni a zavaró tényezőket.

Az első három óra a mai napon mondhatni gyorsan és érdektelenül telt el, bár biológián Katynek és Hannának igencsak nagy meglepetést okoztam új kinézetemmel. Tudtam jól, hogy a barátaim is hallottak ezt-azt, amit a többi diák beszélt – főleg rólam és Edwardról –, mégsem hozták szóba, aminek örültem. Óra után, bár igaz velük indultam el a menzára, de végül Szerelmemmel érkeztem oda, akivel még a folyosón találkoztunk, és kivel diszkréten – bár Hanna kicsit vonakodva – kettesben hagytak.

– Hűha, Bells, hogy te milyen jól nézel ki! – kezdte Rebeca.

– Ami igaz, az igaz, nagyon dögös vagy! – kontrázott rá Ned, amitől tűzforróvá vált az arcom.

– Mi igaz a pletykákból, kislány? Tényleg a Cullen gyerekkel van kapcsolatban ez a nagy változás? – puhatolózott Stella.

– Ha Cullen gyerek alatt Nessie-re gondolsz, akkor igen, ugyanis az ő ötlete volt ez az egész – feleltem, bár jól tudtam kire és mire gondolt igazából.

– Jaj, Bells, hiszen te is jól tudod, hogy nem rá gondolok. De válaszolj, akkor ti most jártok? – kérdezett rá konkrétan, mire Hanna szeme élesen megvillant.

– Mint már mondtam, mi csak barátok vagyunk, de kérlek, hagyjuk is ezt a témát! – zártam le ezzel a beszélgetésnek eme részét, majd a táskámból kivéve a meghívókat, átadtam nekik. Miután kibontották és elolvasták, legnagyobb örömömre mindannyian megígérték, hogy eljönnek.

– A nyakláncot most kaptad? – kérdezte Rebeca, majd miután bólintottam megkért, hadd nézze meg, így közelebb hajoltam hozzá.

– Nagyon szép ajándékot kaptál a szüleidtől – szólt Katy, aki Rebeca mellett ülve, szintén jobban szemügyre vette a nyakamban lógó ékszert.

– Nem tőlük kaptam – csúszott ki a számon, de mikor rájöttem, mit is mondtam, már késő volt, már nem tudtam visszaszívni.

– Akkor kitől? – jött többektől is a kíváncsiság hajtotta kérdés, melyre így hirtelenjében azt sem tudtam, mit is felelhetnék.

– Tudtam, hogy valahonnan ismerős! – csattant fel hirtelen Rebeca, mire mindenki, köztük én is kérdőn meredtem rá, így rögvest magyarázkodásba is kezdett. – Mint tudjátok, délutánonként be szoktam segíteni anyukámnak az ékszerészetben, és a minap, mikor éppen az egyik katalógust forgattam, akkor találkoztam ezzel a nyakékkel. Először nem voltam benne biztos, hogy tényleg az, de most már ezer százalék! – jelentette ki.

– Jó, ezt értjük, de azt már kevésbé, hogy miért vagy ennyire felpörögve attól, mert felismertél egy ékszert, amit a prospektusban láttál – forgatta meg a szemét Andy. – Biztosan az is onnan választotta ki, aki ezt Bellsnek adta.

– Valószínűleg, de az már biztos, hogy aki ezt neked adta csajszi, az nem csak, hogy nem sajnálta a pénzt, de nagyon szerethet is téged – nézett fel rám barátnőm mosolyogva, de én a döbbeneten kívül jelenleg nem voltam képes más érzelemre.

– Mit jelent az, hogy nem sajnálta a pénzt? – kérdezte egy nem túl távoli hang, de momentán képtelen voltam arra figyelni, hogy az kihez is tartozik.

– Csak annyit, hogy mivel ez a nyaklánc egyedi darab, ráadásul egy elég különleges kolumbiai smaragdból van, így az ára majdhogynem eléri a fél millió amerikai dollárt – válaszolta meg a kérdést, majd komoly kifejezéssel arcán kezdte fürkészni vonásaimat. – Bells, mégis kitől kaptad ezt a méregdrága ajándékot?

– Igen, Bells, nagyon kíváncsiak vagyunk, szóval most már el kell árulnod! – erősködött Katy, miután lassan végignéztem mindenkin az asztalnál. Úgy éreztem, menten szétrobban a fejem, nem tudtam, mit is felelhetnék, beleértve az igazságot is, melyet sokkal nehezebb lett volna elmondani nekik, mint valamit hazudni.

– Bells, mondd már, különben még a végén azt fogjuk hinni, hogy Edwardtól kaptad – nevetett Hanna, de miután automatikusan rákaptam tekintetem elhallgatott. – Csak nem tőle kaptad? – rikkantott fel éles, cincogó hangján.

A kétségbeesés elemi erővel tört rám. Nem akartam elmondani az igazságot, főleg most, hogy már ők és én is tudom, milyen drága egy ajándékot kaptam. Tisztában voltam vele, magyarázkodás csak magyarázkodást szülne. Nem tudtam, mitévő legyek, míg végül egy hirtelen ötlettől vezérelve, egy mozdulattal kitoltam magam alól a széket, majd se szó, se beszéd, kiviharzottam az ebédlőből.

Egyenesen a parkoló felé vettem az irányt, haza akartam menni, de már csak az oda vezető lépcsőn tudatosult bennem, hogy ma nem a saját kocsimmal jöttem. Úgy éreztem, minden erő kiszállt a testemből, így csak lerogytam az egyik lépcsőfokra, arcomat pedig két kezem közé fogtam, és bár már régen megszegtem az Edwardnak tett ígéretemet, most mégsem fakadtam sírva. Csak ültem a hideg betonlépcsőn, aprókat ringatózva próbáltam nyugtatgatni magam egészen addig, míg pár perccel később valaki meg nem érintette vállam, amitől persze ijedtemben azonnal összerándult még a gyomrom is.

– Csak én vagyok – szólalt meg Szerelmem bársonyos, halk hangján, majd helyet foglalt mellettem. – Minden rendben? Mégis mi történt? Mi volt ez a kirohanás? – kérdezősködött.

– Azt mondtad, nem került sokba, hazudtál! – vágtam a képébe dühösen, figyelmen kívül hagyva mindazt, amit mondott, miközben kezemben ott szorongattam a nagyobbacska smaragdkövet.

– Én csak örömet akartam szerezni vele – mondta nemes egyszerűséggel.

– Akkor sem helyes, hogy ennyit költöttél rám. Edward, a barátságomat nem kell megvenned, hiszen az már a tiéd! – néztem egyenesen a kavargó mézhez leginkább hasonlító szemeibe, miközben magamban újrafogalmaztam iménti kijelentésem, mely annyiban módosult, hogy nem csak a barátságom, de a szívem is már az övé.

– Ugye nem akarod visszaadni? – váltak bánatossá vonásai, én pedig alig bírtam magamon uralkodni, hogy át ne öleljem, meg ne vigasztaljam, hogy ne csókjaimmal tüntessem el arcáról a keserűség okozta barázdákat. – Kérlek, Bells! Neked vettem, az immáron a tiéd, és bármennyibe is került, azon a tényen, hogy szívből adtam, mit sem változtat.

Láttam rajta, teljesen őszintén mondja, és ettől csak még inkább szükség volt önmagam fegyelmezésére. Alig bírtam ki, hogy most azonnal a karjaiba ne vessem magam, meg ne adjam ajkaimnak mindazt, amire már régóta áhítoznak, és persze, be ne valljam neki, mit érzek iránta. Bár tudtam, ezt hamarosan úgy is el kell neki mondanom, de szerettem volna a végsőkig húzni. Egyfelől, hogy minél tovább maradhassak a közelében, hiszen már most rettegtem tőle, mi lesz, ha elutasít. Másfelől pedig azért, mert valahol legbelül mégiscsak reménykedtem abban, hogy ennek a változásnak, amin Nessie jóvoltából most keresztülmegyek, lesz valami eredménye. Tudtam, badarság azt gondolni, hogy Edward majd belém szeret ezalatt a két hét alatt, de legalább kecsegtetni jó volt ezzel magam.

– Rendben, nem adom vissza, de csak ha megígéred, hogy többet nem költesz rám. Megegyeztünk? – kötöttem az ebet a karóhoz, mikor láttam, hogy hezitál.

– Igen, meg – tett ígéretet, bár elég kelletlenül.

A nap további része gyorsan telt, bár volt még egy kissé kínos beszélgetésem a barátaimmal. Mivel már úgy is rájöttek, nem titkolhattam tovább előttük az igazságot, miszerint tényleg Edwardtól kaptam a nyakéket. Miután nem igazán tudták mire vélni ezt a dolgot, inkább nem is feszegették tovább a témát. Bár igaz, Rebeca, mikor kettesben maradtunk rákérdezett, mi is van köztünk pontosan Edwarddal, de azon kívül, hogy barátok vagyunk, neki sem mondtam többet.

Nessie unszolására a délutánt a Cullen házban töltöttem, ahol kicsit jobban megismerhettem Emmettet, Alice-t, Bellát, Esmét és még Jaspert is. Bár igaz, Jazz eléggé visszahúzódó típus volt, de legalább nem rideg velem szemben, mint mondjuk Rosalie, aki egész idő alatt, míg én ott voltam, ki sem mozdult a szobájából. Ahogy benne, az idősebb Edwardban sem csalódtam, aki most is kerülte a társaságom, de legalább udvarias volt, mikor mégis összefutottunk.

A szerda gyorsan telt, akárcsak a hét többi napja. Az új Bells még legalább két napig volt a figyelem középpontjában, majd az a tény, hogy Cathryn Theo miatt dobta Toddot sokkal érdekfeszítőbbnek tűnt, aminek persze én csak örülni tudtam. A tanulással töltött otthoni idő, valamint az órákon való figyelés úgy tűnt, hamar meghozta a várva várt eredményt, mely leginkább a dolgozatok osztályzásán látszott meg. Úgy éreztem, kezdek visszarázódni régi életem eme szakaszába, ami nem volt egy rossz dolog, főleg, hogy tisztában voltam vele, jövőre le kell adnom a jelentkezési lapokat a főiskolákra. Ezt és még pár apróságot leszámítva a napok nem csak gyorsan, de egyhangún is teltek.

Reggelenként általában én vártam meg a parkolóban Szerelmemet és Nessie-t, majd ez délután fordult, amikor is nővérkém úgy, hogy Edward azt észre ne vegye, különböző utalásokat tett arra, még hány napom van vissza abból a bizonyos két hétből. A tény, hogy egyre kevesebb időm volt, többször is mélyen elgondolkoztatott. Ilyenkor többnyire bezárkóztam a szobámba és az ágyon eldőlve próbáltam lejátszani magamban a lehetséges eshetőségeket és azoknak következményeit, vagy ugyanezt a fürdőkádban tettem meg. Nem volt sok eshetőség, hiszen Edward vagy örülni fog neki, ha megtudja, szeretem, vagy bekövetkezik az, amitől nagyon is féltem, és végleg vége mindennek. Minthogy erre a második variációra egyáltalán nem szerettem gondolni, így inkább annak a gondolatával játszottam el többször is, hogy Edward örül majd a hírnek.

Lassan elkövetkezett a szombat és ezzel egyben a bulim időpontja is, mely miatt olyasfajta izgatottság lett úrrá rajtam, amitől nemhogy aludni, de még enni sem tudtam. Ideges voltam egyfelől, mert most először jönnek el hozzánk az új barátaim, másfelől pedig, hogy ne legyen semmi gond apám és a fiúk között, de legfőképpen Edward és közte.

Drágalátos nővérkémtől még a pénteki nap folyamán megkaptam az ajándékom, melyet persze először visszautasítottam. Arra az ígéretre hivatkoztam, amit Edward tett nekem, hogy többet nem költ rám, de mivel Nessie úgy vélte, az rá nem vonatkozik – ami mellett ráadásul még túl erőszakos jelleme is volt –, végül elfogadtam. Az ajándék nem volt más, mint az a zöld nyári ruha, amit még az első vásárlásunknál próbáltam fel, de hagytam is a boltban. Persze nem azért, mert nem tetszett, hiszen meseszép volt, de úgy gondoltam, nem lesz rá alkalmam, hogy viseljem. Viszont ezt Nessie másként gondolta, és mikor átadta nekem, külön kikötötte, hogy ez legyen ma rajtam. Minthogy tudtam, mi jár abban a furmányos eszecskéjében, nem kellett győzködnie, szívesen tettem eleget kérésének.

Az esti eső és a reggeli borult idő miatt a nappalit neveztük ki szüleimmel a buli főhelyszínéül, majd miután fél tíz környékén elkezdett felszakadozni a vastag felhőzet, majd még a nap is kisütött, áthelyeztük az egész összejövetelt a hátsó kertbe. Két óra környékén végre megérkeztek az első vendégek, majd szép lassan mindenki tiszteletét tette nálunk. Teljes volt a banda, így már csak Szerelmem és Nessie hiányzott, hogy a létszám is hiánytalan legyen. Szerencsére nem kellett sokáig várnom és aggodalmaskodnom. Amint megszólalt a csengő, majdnem szó szerint mindent eldobtam a kezemből, hogy aztán átszáguldva a házon én nyithassak ajtót szívem választottjának, de miután ezt megtettem, arcomról egy szempillantás alatt lefagyott boldog mosolyom.

– Hol van Edward? – kérdeztem kétségbeesetten Nessie-től, mellőzve mindenféle udvariassági formát. Nővérkém persze megértette, így gyorsan el is mesélte, hogy Edwardnak valami nagyon sürgős dolga akadt, ami tényleg nem várhatott halasztást és, hogy azt üzeni, nagyon sajnálja, valamint kéri, hogy bocsássak meg neki.

Persze megértettem és nem is haragudtam rá, hiszen van ilyen, de a ténytől, hogy ő nincs jelen, egész idő alatt egyfajta feszítő érzést éreztem a mellkasomban. Szerencsére úgy tűnt, Nessie-n kívül – aki láthatólag hamar beilleszkedett – ebből a többiek mit sem vettek észre, így a buli mondhatni jól sikerült. Mindenki élvezte a napfényt, a friss levegőt valamint a társaságot. Sokat beszélgettünk és nevettünk, de persze alig múlt el olyan perc, hogy ne gondoltam volna Edwardra.

Miután este nyolc környékén az utolsó barátom is távozott, a szobámba zárkóztam és úgy, ahogy voltam – a gyönyörű szép ruhámban – a párnák közé vetettem magam, de arra gondosan ügyeltem, hogy szemeim még véletlen se hagyják el a bánat könnyei. Az ígéret! – emlékeztettem magam, majd azon kezdtem elmélkedni, hogy mennyivel lesz rosszabb ennél az az érzés, amikor elmondom Kedvesemnek az igazságot és ő a számomra legrosszabb lehetőséget választja, azaz, hogy nem kér belőlem.

Sokáig gondolkoztam ezen és azon is, vajon mi lesz velem utána. Tudtam jól, még csak tizenhét éves vagyok, hogy a szerelem ilyen korban még korántsem biztos, hogy örökké fog tartani, de mégis úgy éreztem ez más, hogy nekem igenis Edward az igazi. Már az első percben, mikor összeütköztünk az iskolában, éreztem azt a bizonyos vibrálást, melyre azt mondják, ha megvan, már biztos lehetsz benne, hogy megtaláltad az igazit. De emellett azzal is tisztában voltam, hiába érzem ezt, ha ő nem érzi ugyanezt velem kapcsolatban.

Egy hét, már csak egy nyamvadt rövidke hét – jutott mindannyiszor eszembe és nyitotta fel azonnal szemeimet, ahányszor csak engedelmeskedve a rám törő fáradságnak lehunyva pilláim, megpróbáltam álomba szenderedni. Ezt egy jó párszor eljátszottam, míg végül felkelve az ágyról, a konyhába nem sétáltam, hogy egy pohár tejbe fojtsam bánatom, melyben egyben bíztam is, hogy majd segít elaludni.

Lassan, kortyonként próbáltam elfogyasztani a jéghideg italt, miközben tekintetemmel a hátsó kertet pásztáztam az ablakból. Gyönyörű volt az éjszaka, a hold majdnem teljes egészében bevilágította az udvart, csak a nagy tölgyfa alja burkolózott sötétségbe annak sűrű lombkoronája miatt. Aztán, ahogy még percekkel később is a holdfényben úszó tájat figyeltem, tekintetem egyszer csak megakadt a fa levelei teremtette sötétjében egy élesen világító aprócska fényfolton. Először persze azt hittem, csak a fáradtságtól képzelgek, de miután megdörzsöltem szemeim és a kis fénypontok még mindig ott voltak, tudtam, nem hallucinálok.

Talán egy macska – gondoltam, majd hamar el is vetettem az ötletet, mivel a ragyogó valamik sokkal magasabban voltak. Ám mikor egy medve képe villant be elmémbe, megborzongtam, mint akit kirázott a hideg, majd gyorsan ezt a lehetőséget is elvetettem. Csak néztem a ragyogó sárga szempárra hasonlító fényfoltokat, és bár tudtam, a kis fehér kerítésen túl már az erdő veszi kezdetét, így bármi lehet odakint, mégis, pár rövidke perc után már egyszerűen képtelen voltam ellenállni a tekintetem és egész lényemet vonzó titokzatos dolognak.

Miután letettem a poharat a pultra, a konyhából az egyenesen a kertbe nyíló ajtóhoz mentem, melyen teljesen megbabonázva léptem ki a hűvös éjszakába. Elmém leghátsó zugába bár tisztában voltam vele, hogy valamiféle megmagyarázhatatlan erő hatása alá kerültem, mégis, egyszerűen képtelen voltam tenni ellene bármit is. Csak hagytam, hogy ez a különleges erő kedve szerint irányítson, akárcsak egy marionett bábut.

Már egész közel jártam a sötétben alig kivehető emberi alakhoz, mikor is az erdő közelebbi fájának ágai megreccsentek, majd azokról egy nagyobbacska termetű madár kélt szárnyra. Az állatnak köszönhetően figyelmem egy pillanatra elterelődött, aminek következtében az eddig elmémet borító fátyol hirtelen köddé foszlott, én pedig visszatértem a valóságba.

– Edward? – kérdeztem bár kissé félszegen, de nagyon is reménykedve. Vártam egy percet, de mivel válasz még akkor sem jött, lassú, bátortalan léptekkel indultam meg ismét, de most már szabad akaratomból.

Az emberi alak egyre jobban körvonalazódott előttem, ahogy közelebb értem, majd miután átléptem a lombkorona által meghúzott sötétség határát, csak egy percbe tellett, hogy szemem hozzászokjon a fényviszonyokhoz. Miután ez megtörtént és megláttam Szerelmem, kinek kavargó méz íriszű szemei kivonzottak a házból, az egész napos búslakodás után most rögvest boldog mosoly terült el arcomon, amiért láthatom.

– Hát mégis eljöttél? – fürkésztem vonásait, és nemhogy nem bírtam, de nem is akartam leplezni mérhetetlen nagy örömömet.

– Igen, és tényleg, szívből sajnálom, hogy nem jöhettem előbb, de egyszerűen képtelen voltam úgy lefeküdni, hogy tudom, csalódást okoztam neked, mikor megígértem, hogy eljövök – felelte bársonyos, halk hangján, és éreztem, komolyan bántja a dolog.

– Kérlek, ne emészd magad emiatt! Nessie mondta, hogy közbejött valami fontos, én pedig ezért igazán nem haragudhatok, és nem is haragszom rád.

– Köszönöm – biccentett, majd néhány percnyi csend után végül felém nyújtotta kezét. – Szabad? – szólt gyengéden, amire nem feleltem, csak habozás nélkül tenyerébe helyeztem kissé remegő jobb kezemet. Erre ő is elmosolyodott, majd átkarolva derekam, közelebb húzott magához, míg én szabad kezem vállára helyeztem.

Az érzéstől, amiért ilyen közel van hozzám, attól, hogy megérint, nyomban bizseregni kezdett minden porcikám, testemben pedig apró remegéshullámok indultak meg még jobban gerjesztve vágyaim. Ezután lágyan ringatózni kezdtünk a sötét, hűvös éjszakában, és bár Szerelmem keze is hideg volt, én mégse fáztam, mert a szívemet és lelkemet olyasfajta melegség öntötte el, mely egész lényemet felmelegítette.

Ahogy ott táncoltunk sokáig, egyszerűen képtelen voltam egyenletesen lélegezni, amit az eredményezett, hogy kemény mellkasa ismét enyémnek feszült, akárcsak akkor első nap az iskolában. De mégsem ez volt, melytől lélegzetem és szívverésem is kihagyott olykor-olykor, hanem az, amikor ebben a szinte már bűnösnek mondható közelségben csípőnk akaratlanul is néha-néha összeért. Ilyenkor térdeim megremegtek, mint a kocsonya, és biztos voltam benne, ha Ő nem fogna, itt helyben összerogynék. Mindezt leszámítva és, hogy azt éreztem, úgy ölel magához derekamnál fogva, mint aki sosem akarna elereszteni – melyet nem tudtam eldönteni tényleg igaz, vagy csak beképzelem –, nagyon is élveztem a helyzetet.

Láttam a ragyogó olvadt arany tekintetet, majd még intenzívebben érezhettem, és mélyen, szinte már kábultan szívhattam be tüdőmbe bőrének észveszejtően különleges, édeskés illatát, mikor fejemet vállára hajtottam. Edward legalább egy fejjel magasabb volt tőlem, így a magam százhatvanöt centiével egyébként csak a mellkasáig értem, éppen ezért is adtam most hálát Nessie-nek, hogy rám erőltette és megtanított ezekben az egyébként fránya magas sarkúkban járni.

Élveztem a pillanatot, azt kívántam, bár örökké tartana, de egy kósza gondolat, mely aztán nem hagyott nyugodni, azt sugallta most van itt a megfelelő alkalom, hogy mindent bevalljak neki. Persze nem akartam engedelmeskedni ennek a belső késztetésnek, meg is próbáltam elhessegetni elmémből, de mindhiába. Végül összeszedve minden bátorságom – és még egyszer mélyen beszívva Kedvesem illatát – felnéztem rá, egyenesen csillogó szemeibe, de ez hiba volt. Nagy hiba, amitől persze azonnal elgyengültem.

– Minden rendben? – jött a kissé aggodalmas kérdés, melyre egyszerűen képtelen voltam felelni. Éreztem, nincs elég erőm, hogy elmondjam neki az igazat, legalábbis most még nem. Csak néztem őt és azt kívántam, bár ne lennék ennyire gyámoltalan és, hogy bárcsak minden sokkal könnyebb lenne.

Nem szólt semmit és én is csendben voltam, csupán csak ajkaim üvöltöttek övéi után, melyek olyan közel voltak most hozzám, de egyben mégis annyira távol. Kétségbeesetten éreztem, nincs elég erőm megfékezni vágyaim, harcolni ajkaim akarata és szívem ellen, mely mostanra már úgy dübörgött mellkasomban, mint egy légkalapács.

Már így is kissé pipiskednem kellett, még ebben a topánkában is, de jelenleg egy bokaficam vagy lábtörés sem állíthatott volna meg. Bal kezem kiszabadítva övéből finoman – figyelve, hogy semmi hirtelen mozdulatot ne tegyek, amivel elijeszthetném – nyakába fűztem, majd még egy kicsit nyújtózkodva, lassan ajkaihoz közelítettem. Végre meg akartam kapni hűsítő csókját, melyre már oly’ régóta áhítottam, és amelyről úgy véltem az egyetlen, ami jelenleg képes lehet lecsillapítani a testemet tomboló tűzet.

Már olyan közel voltak színtelen hívogató ajkai, én pedig minden egyes pillanattal csak még jobban kívántam azokat. Érezni akartam őket enyémeken, megízlelni, legalább egy kicsikét. Különös volt, de most először éreztem azt, ő se bánná, ha megtörténne, mely egyfelől erőt adott, másfelől pedig csak még biztosabbá tett benne, helyesen cselekszem.

Mikor orrunk hegye már összeért, én pedig érezhettem hűs, bódító leheletét, mely arcomat simogatta, immár tényleg csak néhány milliméter választott el a teljes mámortól. Ekkor lassan lehunytam pilláim, akárcsak a filmeken a szemérmes lányok az első csókjuknál, de mikor egy pillanattal később a puha ajkak hűsítő csókját szám helyett homlokomon éreztem meg, tudtam, minden elveszett.

– Jó éjt… Bells! – suttogta bőrömnek, majd még egyszer hosszasan homlokomra tapasztotta hideg ajkait. A kétségbeesés elemi erővel tört rám, de mikor alig egy pillanattal később felnyitottam szemeim – mert karját és teste közelségét már nem éreztem –, már sehol sem láttam Őt. Úgy foszlott köddé egy szempillantás alatt Szerelmem alakja a félhomályban, mint a reményeim egy boldogabb, szebb jövőről vele kapcsolatban.

Reggel, mikor felébredtem, alig emlékeztem valamire. Tudtam, hogy miután Edward elment, otthagyott, még egy jó ideig csendben álltam, majd mikor a remény tüze már csak parázslani tudott szívemben – ezzel testemtől is megvonva a melegséget, minek következtében fázni kezdtem –, visszabotorkáltam a házba, majd párnáimnak elmondva bánatom, álomba sírtam magam.

Vasárnap volt, egy új nap, mely bár nem kecsegtetett új reményekkel, de minthogy túl sok időm volt gondolkodni a következő virradásig, a tegnap eloltott tűznek parazsát szívemben erős izzásnak indítottam. Bár igaz, Edward az éjjel visszautasított, én mégis úgy éreztem – főleg, hogy vesztenivalóm nem volt, hiszen már csak egy hét állt rendelkezésemre –, el kell követnem minden tőlem telhetőt, hogy mégis belém habarodjon.

Tisztában voltam vele, ez kemény menet lesz, ahogy azzal is, hogy ez már teljesen az új Bells hatása. De tudtam, ha ez bejön, hogyha sikerül, akkor már mindegy lesz, kinek az érdeme volt és mit kellett érte tennem, mert akkor már csak a boldogság fog számítani, amit Edward mellett élhetek meg.

Miután meghoztam a döntést a napból visszamaradt idő gyorsan eltelt, majd mire újra feleszméltem, már indulnom is kellett a suliba. Alig múlt háromnegyed nyolc, a három csodaszép autó már be is gördült az iskola parkolójának kapuján. Tudtam, nem a legszebb dolog kihasználni a tényt, hogy vannak bizonyos adottságaim, de ahogyan azt egy bölcs öreg is mondta, szerelemben és háborúban mindent szabad.

Úgy tűnt, jól gondoltam és be fog válni a terv, mert miután Edward kiszállt kocsijából és meglátott igencsak kihívó öltözékemben – farmer és blúz együttesében, melynek felső két gombját nem véletlenségből nem gomboltam be –, ha nem is tátotta el a szó szoros értelmében száját, de azt le sem tagadhatta, min akadt meg először tekintete. Bár igaz, mindig is szégyenlős voltam, ráadásul attól, ahogyan nézett lányos zavarom is előjött, most mindezt – a cél érdekében – mégis igyekeztem legyűrni, mely egész addig ment is, míg a többi Cullen srác ki nem szállt autójukból. Ekkor annyira zavarba jöttem, hogy gyorsan összefontam mellkasom előtt karjaim, majd miután ők is távoztak, mi is közös óránkra siettünk Szerelmemmel.

Persze amellett, hogy jó érzéssel töltött el, amiért ilyen reakciót vagyok képes kiváltani Edwardból, tisztába voltam vele, ő is csak férfi, és mint annak, önkéntelenül is tetszik egy női test látványa. De nekem nem ez kellett, én a szerelmére vágytam! Arra, hogy szeressen, és én viszont tehessem ezt, de tudtam, amit most érezhet – már ha érez ilyet egyáltalán irántam –, az csakis fizikai vágy lehet, mely nem egyenlő azzal, amit én szeretnék tőle.

Irodalom után spanyolom következett, mely ugyanabban az épületben volt, mint Edwardé, de a biológia órám már másikban. A Matt eset óta Szerelmem, hacsak tehette mindenhova elkísért, és ez most sem volt másként. Az óra dögunalom volt, így mikor a tanár a kicsengetés előtt néhány perccel előbb kiengedett minket, nagyon örültem. Gyorsan össze is szedtem a cuccaim, majd kisiettem a teremből azzal a szándékkal, hogy meglepem Edwardot, és elé megyek.

– Csak nem a lovagodhoz igyekszel ilyen sietősen? – Egy ismerős, fülemnek kellemetlen hang megállásra késztetett.

– Matt! – szűrtem fogaim közt, felé fordulva.

– Különös, hogy még nem jártok egyazon órákra a gavalléroddal, hiszen mostanában amúgy is sülve-főve együtt vagytok. Csak nincs valami baj? – játszotta az aggódó kisfiú szerepét.

– Neked ahhoz semmi közöd, és jobb lenne, ha egy életre elfelejtenél minket! – morogtam, szemeimből pedig csak úgy pattogtak felé a szikrák.

– Bells, Bells! – ingatta a fejét. – Hát tényleg nem érted, hogy én csak jót akarok neked?

– Még, hogy jót? – kérdeztem vissza hisztérikusan, majd kínomban elnevettem magam. – A legjobbat azzal tennéd, ha messzire elkerülnél, és persze a családomat is – váltottam vissza pillanatok alatt nyugodt, komoly hangnemre.

– Üh – fújtatott bosszúsan, majd közelebb lépett hozzám. Talán túl közel is, mely igencsak zavart, de azt, hogy kissé tartok azért tőle, nem akartam neki kimutatni, így álltam tekintetét és közelségét. – Eddig kedves voltam veled. Figyelmeztettelek, hogy válassz más barátokat, sőt mi több, felajánlottam a sajátomat az övék helyett, ráadásul még apádéknak se szóltam, pedig annak már több mint egy hete. Kezd elfogyni a türelmem, kislány! – szólt fenyegetően. – Oh, bocsánat! Vagy inkább szólítsalak már nagylánynak? – csúsztatta lejjebb tekintetét arcomról, mire gyorsan összehúztam magamon a kabátot. Nem kellett gondolkodnom, jól tudtam, mire célzott, melyre a mellkasomból feltörő erélyes morgással és némi vicsorítással válaszoltam. – Ki tudja, de engem ez nem is érdekel, viszont a szüleidet – vitte feljebb a hangsúlyt – na igen, őket biztosan nagyon fogja izgatni ez a tény – vigyorgott önelégülten.

– Hogy te mekkora egy szemét vagy! – vicsorogtam rá fogaim közt szűrve a szavakat.

– Hé, ne sértegess! – csattant fel. – Na, jó, adok neked még két napot, de ha azután se jelentkezel nálam, akkor megyek és elmondok mindent a szüleidnek – fenyegetőzött ismét. – Kíváncsi lennék, milyen képet vág majd a drágalátos Edy fiúkád, ha megtudja, eltiltottak tőle – vigyorgott képembe.

– Miért érzem úgy, hogy te nem is engem akarsz, hanem csak valami miatt bosszút állni Edwardon?! – szóltam elgondolkozva, mire elkomolyodott.

– Azzal te ne törődj, hogy én mit, miért teszek, te csak tartasd be a két napot, különben a szüleid megtudják, hogy ez az Edward gyerek már hetek óta titokban dönget téged – dünnyögte, mire agyamat hirtelen elöntötte a méreg, aminek következtében gondolkodás nélkül emeltem fel kezem, majd mindent beleadva képen töröltem.

Hatalmasat csattant, ahogy tenyerem találkozott arcával, melyen nem csak ő, de jómagam is meglepődtem, majd a következő pillanatban – még mielőtt igazán feleszmélhettem volna – erélyesen megragadva karomat magához rántott. Hirtelen tisztult ki a kép előttem, majd a perc töredékrésze alatt felmérve a helyzetet megértettem, mire is készül.

Szája vészesen közel került enyémhez, mire heves tiltakozásba kezdtem minden létező porcikámmal. Nem akartam, hogy megcsókoljon, hogy ő legyen az első, aki ezt megteszi, de bármivel is próbálkoztam, bármennyire is ellenkeztem, minden hasztalan volt. Olyan erősen tartott – immáron két kézzel szorítva karjaim –, hogy egyszerűen képtelen voltam kitörni fogságából, amitől persze teljesen kétségbeestem. Éreztem, nincs menekvés, már csak pillanatok kérdése volt az egész, így gyorsan szemhéjaimat fájdalmasan összeszorítva, ajkaimat egyetlen vékony vonallá préselve össze vártam az elkerülhetetlent.

27 megjegyzés:

  1. Szia
    Ez nem ér!Így nem lehet vége! A bevezetőben írtad hogy függővég lesz de azt nem gondoltam hogy ilyen!!!Egyébként a feji szuper na de a vége... pfúúú.Azt meg sem kell említenem hogy nagyon nagyon várom a kövi részt!Edward olyan édes volt és az a félmilliós nyaklánc.. ha találkozol vele felém irányíthatnád.
    Nem baj hogy késtél a fejivel mindenkinek van dolga és biztos nehéz egy blogot is írni, közben meg olvasni az idiótának a véleményét olvasni éppen ezért le a kalappal előtted és az összes blogos társad elött!!
    Még egyszer nagyon várom a kövit és ha eddig úgy voltam vele hogy annyi időd van amennyit csak akarsz ennél az egynél kivételt teszek mert ezt tényleg nagyon várom!!

    VálaszTörlés
  2. Szia Krisz!

    Juuuhuuu ez nem volt semmi!
    Nagyon tetszett!!
    A nyaklánc olyan nagyon szép,de piszkosul drága, a barátok kiváncsi megnyilvánulása nagyon jó volt..a gesztusok, a szikrák mind mind jókor voltak jó helyen!
    Kedvenc részem amikor Edward az erdőből figyeli Bells, és a szemei elárulják :D
    Jajj,Matt..megérdemelte azt a mafkást !!..kezdjem el utálni? :P :D
    Edward merre járt éppen hogy engedte Matt erőszakos megnyilvánulását?..
    Függővég jól sikerült, izgatottan várom a következő fejezetet:D
    Pussz

    VálaszTörlés
  3. Krisz, pppfff, ez a vééééggg......hát döbbenetes.
    Van egy őszinte javaslatom, ha még pályaválasztás előtt jársz, akkor szerintem komolyan gondolkodj el az írói pályán. Nagyon jól írsz.(Erre az első kommentemtől rájöttem, nem mondtam újat) Bár sose késő...
    Nem is tudok kiemelni egy részt ami nagyon tetszett, mert az egész így egybe volt jó. Nem is sok és nem is kevés az infó amiket csepegtetsz. Na szóval van egy rajongód!
    Várom pici Edward szemszögét is. Juj azért én remélem minél előbb lesz!
    Üdv:Vemma

    VálaszTörlés
  4. Fantasztikus rész volt! :)
    Fúúú nagyon jó.. :D:D sokk alatt vagyok. :D
    Ez a Matt..egy pöcs, nagyon nem bírom a fejét.
    Húúh lesz itt balhé,tuti jön pici Edward :D
    Nagyon várom a következő részt, nem bírom ki :D Bárcsak már most olvashatnám..
    sok puszi neked és ez szuppper :Dkomolyan! :) most kicsit bepörögtem bocsika.. :D:D
    Bogyoka

    VálaszTörlés
  5. Szia,fantasztikus lett.Ááááááááááá nem ér,azt hittem lesz csók vagy valami,erre Ed elmenekül:D Rögtön sikithatnékom lett,csak azt tartott vissza,hogy a fiam itt alszik,na meg hogy tiszta hülyének néznének:D Üzenem neki ne legyen már ilyen gyáva kukac:D Ez a Matt gyerek teljesen kiakasztott.Elküldhetnéd a cimét,kedvem támadt nekem is behúzni neki egyet:D Ki ő már,hogy igy beszéljen Bellsel.Mondjuk tényleg egyre kiváncsibb vagyok most már,hogy ki ő.Remélem még időben megjelenik Ed vagy valaki és megakadályozza a csókot.Nehogy már hamarabb csókolja meg,mint Ed,pláne meg hogy erőszakkal teszi.
    Nyugi,a manikűrösi számlát nem küldöm:) De nincs egy potya parókád?Mert ha igy folytatod,kihullik az összes hajam:D:D
    Na befejezem a pofázást,megyek is nézni a sorozatomat:)
    Szép hetet!

    VálaszTörlés
  6. Csodálatos fejezet lett:) Gratulálok:) Imádtam:) De így nem érhet véget!! Mondjuk van egy olyan érzésem, hogy megjelenik Edward, de ki tudja? :P Alig várom már a következő fejezetet:D Fantasztikus lett.
    És romantikus és eseményekben gazdag:)(L)
    OneGirl

    VálaszTörlés
  7. Szia Krisz!
    Ez nagyon nem volt fair!A folytatásra kiéhezett lelkünkre ekkora csapást mérni!Ez a függővég nagyon durva!Most napokig dühönghetünk zsarolós Matten,és agyalhatunk,hogy folytatod.Kérlek egy ilyen fejezet után ne várass sokáig!
    Persze nincs kétségem: Matt még a csók előtt nagyon durván megkapja Edwardtól.Bár szerintem ez nyúlfarknyi ahhoz képest,amit már telepatikusan mi már meg nem tettünk vele,sőt teszünk az elkövetkező napokban....
    Nagyon kíváncsi vagyok:Miért nem ment el Edward Bells szülinapi bulijára?És mit gondolhatott?Miért nem csókolta meg?
    Hamarosan letelik Bells ideje Nessienél,remélem a következő fejiben végre beszél Edwarddal......
    Minden jót Neked,gyere minél hamarabb!

    VálaszTörlés
  8. Sziasztok!

    Mindenki!
    A fejezet előtt találhattok egy kis köszönetmondó szöveget!
    Na, és akkor jöjjenek a válaszok! :)



    Timi!

    Örülök, hogy tetszett a rész, a vége pedig... Hát azt a Szyluval való háborúskodásunknak köszönhetitek. :P Őt tessék hibáztatni! XD
    Hehe, Edynek hízik a mája, ha így dicséred, de mivel Bells nem akarja elereszteni, szóval nem tudom, mikor tudom elküldeni hozzád. :D
    Köszönöm a megértésedet, én tényleg szívesen írnék a nap 24 órájában, de nem lehet. :(
    De olyat mégegyszer ne mondj, hogy idióta, mert elverem a hátsó feled. :P
    Szívesen olvasom a véleményedet és a többiekét is, mint mondtam erőt add! :)
    Hát, örülök, hogy várod, de ha ezt ennyire várod, nem tudom, mennyire leszel kiakadva a kövinél. :P Na, de befogtam, nem mondok róla többet. ;)
    Köszönöm még egyszer a véleményed! További szép hetet kívánok neked! :)

    Pusza, Krisz



    Molly!

    Örülök, hogy tetszett a fejezet! :)
    Hű, örülök, hogy úgy véled minden a helyén volt. Ahm, csak, hogy tisztázzuk, Edy fiú már a kertben volt és nem az erdőben, amikor figyelte Bellst. A nagy tölgyfa az udvarukban áll, az alól figyelte. Na, csak azért mondom, hogy tisztán láthasd a kis részleteket is, tudom, hogy úgy is szereted őket. :)
    Igen, mikor Bellsen keresztül pofon vághattam Mattet, egy olyasfajta melegség öntött el, hogy csak na, nagyon boldog voltam! XD
    Majd kiderül hamarosan, Edy fiú hol van ez idő alatt. ;)
    Köszönöm még egyszer neked is a véleményed! További szép hetet! :)

    Pusza, Krisz



    Vemma!

    Örülök, hogy tetszett, a végért viszont nem vállalok felelősséget! :D
    Nagyon kedves vagy, jól este a szavaid, először bevallom még sokkolt is, mikor elolvastam, amit írtál. :D Viszont egyfelől már túl vagyok az iskolán, most már munka - informatikus vagyok, szóval az íráshoz annyi közöm van, hogy tudom használni a Wordöt és gyorsan tudok gépelni :P -, másfelől pedig tényleg kedves vagy/kedvesek vagytok, de azért az én szintem még messze van a jó írástól. Jó, ilyenkor szoktam kapni a fejemre, hogy legyen önbizalmam, szóval azt mondom inkább, hogy nem írok annyira rosszul, de nem is írok profin. Sok jó írópalánta van, akit én is ismerek - pl. amit mondtam neked még az első kommentednél, hogy felnézek Spirit Blissre. Tudom mik a hibáim, hogy még sokat kell fejlődnöm, de szép lassan remélem sikerülni fog. :) Bár remélem, igazad van, és tényleg sose késő. :)
    Örülök, hogy úgy látod, hogy elég infót adagolok nektek egyszerre. :)
    Nagyon édes vagy, köszönöm! :D
    A véleményedet is még egyszer köszönöm, és további szép hetet kívánok neked! :)

    Pusza, Krisz

    VálaszTörlés
  9. Bogyoka!

    Örülök, hogy ez a rész is tetszett! Azért remélem már kiheverted az első sokk okozta hatást! :)
    Na igen, örültem is... mit örültem, boldog voltam mikor Bellsen keresztül pofon vághattam Mattet. XD
    Hát, majd kiderül, hogy tényleg jön- pici Ed. ;)
    Örülök, hogy ennyire várod, megpróbálok sietni vele.
    Semmi baj, örülök, hogy örömet tudtam szerezni. :)
    Köszönöm neked is a véleményed, további szép hetet kívánok! :)

    Pusza, Krisz



    Erzsi!

    Örülök, hogy tetszett a fejezet! :)
    Hát... bocsika, de így alakult, Edy fiú már csak ilyen. Hehe, még szerencse akkor, hogy nem sikítottál. :P
    Az üzenetet átadtam! *szalutál*
    Igen, Matt engem is kiakaszt, örültem is, hogy pofon vághattam. XD Ahm, amint több kiderül Mattről, elküldöm a címét. ;)
    Hát, majd kiderül, hogyan alakul ez a nem túl kellemes szitu. ;)
    Ez jó! XD Hát, majd megnézem, hogy akad-e egy feleslegbe, de lehet már azoknak is kihullottak a szálai. XD
    Köszönöm a véleményed, vicces volt. :P! További szép hetet kívánok neked is! :)

    Pusza, Krisz



    OneGirl!

    Köszönöm, örülök, hogy tetszett! :)
    Na ja, ki tudja. Majd kiderül. ;)
    Örülök, hogy úgy véled eseményben gazdag, na meg az elmaradt csók ellenére is romantikus. :)
    Megpróbálok sietni a következővel!
    Köszönöm neked is a véleményed, és további szép hetet kívánok! :)

    Pusza, Krisz



    zeno!

    Hát... bocsánat! *pirulva és bocsánatkérő boci szemekkel néz*
    A függővég miatt pedig nem vállalok felelősséget, azért tessék Szylut hibáztatni, mivel ő kényszerítette ki belőlem ezt a durva véget azzal, amit fent is írtam, hogy függővég háborúsdit indított ellenem. XD
    Azért remélem, már nem dühöngsz. Csak nyugi! *buksi simi*
    Megpróbálok sietni a következővel!
    Hát, majd kiderül, hogy tényleg megkapja-e Edytől Matt, vagy sajnos Bellstől kap mást. ;)
    Ha Matt mindazt, amit ti szeretnétek vele csinálni megkapná, akkor már tutkó százszorosan is meghalt volna. XD
    Az, hogy Edy mit gondolhatott vagy miért nem csókolta meg, majd kiderül, de arra válaszolhatok, hogy miért nem ment el, mivel az le van írva sejtetősen a fejezetbe, mégpedig, hogy kisütött a nap! :)
    Igen-igen, a következőben már letelik a határidő, majd meglátjuk mi lesz aztán. ;)
    Köszönöm neked is minden jót, szép hetet és persze köszönöm a véleményed! :)

    Pusza, Krisz

    VálaszTörlés
  10. Szia Krisz!

    Esküszöm abbahagyom az ömlengést (mindenkitől elnézést kérek), de muszáj leírnom, hogy 3 író blogját követem rendszeresen (nap mint nap)
    1. Te, de ezt már tudtuk
    2. Spirit Bliss
    3. Szylu
    Kb szerintem az összes hasonló típusú blogot megnéztem már, de csak Titeket olvaslak rendszeresen. Nos, ennek 3 oka van:
    1. Ti maradtatok hűek a Twilight világához (itt most a színvonalra gondolok)
    2. Olyan jól írjátok hétről hétre a történeteiteket, mint ha az eredeti könyvek folytatását olvasnám (ez most nagy bók volt tőlem)
    3. Nem találkozok pl. helyesírási hibával, a fejezetek hossza is jó ami már ritkaság és szerintem ez némi igényességre vall.
    Most olvastam el a bemutatkozásodat csak (bocsi), szóval most jöttem rá, hogy kb egykorúak vagyunk. Egyébként örülök, hogy van még valaki rajtam kívül aki ennyi idősen is rajongója "ennek a világnak".
    No ennyit az író dicséréséről (ja ez az volt, ha nem jött volna le), ígérem többször nem lesz. Legközelebb csak a fejezetről írok véleményt, ez egy kommentező dolga!
    Minden jót! Csak így tovább! Várom az új fejit!
    Üdv: Vemma

    VálaszTörlés
  11. Vemma,

    "ennyi idősen".. meg még idősebben :D
    oooh,ha tudnád ;))

    VálaszTörlés
  12. Szia,már azoknak is kihullott?:D Hát akkor megszivtam,marad a kopaszság:D Most komolyan,annyi titok és rejtély van a történetedben,hogy megőrülök tőlük (természetesen ez csak a történet hasznára válik):D
    Komolyan azt hitted ezért nem fogjuk olvasni a történeted?Szerintem ezt mindenki megérti.Nem a csúszás a lényeg,hanem a végeredmény.A fejezetre meg tudunk várni,még ha nem is úgy tűnik:D
    És nagyon jól irsz,még ha te nem is igy gondolod.Nem számit,hogy még nem vagy tökéletes,a lényeg hogy fejlődj és tanulj a hibáidból és idővel az lehetsz.
    Jaj még az jutott eszembe,hogy akkor most Ed és a többiek tudják,hogy Bells hogy érez?Mert ugye ott a vámpirhallás meg ilyenek.
    Oké befejezem:D szóval csak igy tovább.

    VálaszTörlés
  13. Szia Vemma!

    (Előre mondom, hogy hosszú komment lett, és csak két részletbe engedte, hogy feltegyem!)

    Nagyon édes vagy, mindig jólesnek a szavaid, és nem is ömlengtél. :P (Főleg hozzám képest nem. XD)
    Tényleg meghatódtam, nem vicc. ;)
    Tudom, néha már álszentségnek tűnik, hogy mondom, nem vagyok jó író, de én így érzem. Erre mondta nekem azt Szylu, hogy sose fogom, úgy érezni az vagyok, vagy, hogy tökéletes lett egy fejezetem, mert ha így érezném, akkor mindennek vége lenne. Akkor oda lenne a varázs és minden, ami éltet az írásban. Én hiszek Szylunak, és mivel nem akarok álszent se lenni, azt mondom, hogy nem vagyok olyan jó, mint azok, akiket felsoroltál. :)
    Tudom, ilyenkor szoktam megkapni, hogy ne becsüljem le magam, de azért ők tényleg "ott" vannak, tényleg jól írnak. Amolyan igazi Meyeres, amilyet én is szeretnék. ;)
    Nekem sokat adott Meyer és ez így igaz, hiszen tényleg mondhatni, hogy megváltoztatta az életem, már csak ha az írást nézzük akkor is fenekestül felforgatta, de persze csak is jó értelembe, amiért hálás is vagyok neki! :D

    Nos, én csak iszonyatosan hálás tudok neked - és persze az összes többi olvasómnak - lenni azért, hogy olvasol. Nekem, mint írtam ez egy plusz. Jó érzés, hogy örömet tudok nektek is szerezni a történetemmel, és mivel a fent említetteket elég jól ismerem, így nyugodt szívvel mondhatom, hogy ők is így vannak ezzel. :)

    Örülök, ha úgy látod/érzed, hogy megvan az a színvonal, amit te elvársz egy ilyesfajta történettől. Ez a lényeg! ;) Amúgy tudom milyen, én is így vagyok vele. ;)
    Igen, éreztem mekkora bók volt, teljesen bele is pirultam, és köszönöm egyfelől a magam, másfelől az ő nevükben is. Boldog vagyok, hogy a barátaim is részesülnek ebből a hatalmas bókból, és ha nem gond, akkor ezt meg is mondom nekik, biztosan örülnének. :)
    Nos, ami a 3-ast illeti, a többiek nevében nem beszélhetek, bár jól tudom, hogy nekik is vannak bétáik, de a magam nevében elmondhatom, hogy nagyon sokat köszönhetek, az én drága kedves bétáimnak; Bessnek, KyKynek, Fummie-nak, Freebnek és persze Szylunak, akik folyamatosan kisegítenek az ügyben, hogy a fejezeteket úgy tehessem fel, hogy az ne a formai kinézete - helyesírása - miatt legyen olvashatatlan.
    Az, hogy milyen hosszúnak kell lennie egy fejezetnek, éppen Spirittől tanultam meg. Ő mindig ilyen hosszúakart ír, és mikor anno kérdeztem, elmondta, hogy legalább 17 oldalnyi legyen. Igaz, én sokszor 26-ot is írok, ami tudom sok, de van, hogy így alakul, de azért merem remélni, hogy nem negatívumként élitek meg a hosszabb fejezeteket. ;)
    Ahm, éppen ezek miatt a dolgok miatt, amiket leírtál és, hogy törekszünk az igényességre, tart néha tovább egy-egy rész megírása. Személy szerint nem akarom és nem is tudom összecsapni a fejezeteket. Ezt mondjuk, irigylem Spirittől, mert ő van, hogy egy nap alatt meg tudja írni, míg én nem. :S Na, de mindegy is. Örülök, hogy így látod a dolgokat. :) *megnyugszik a kicsi lelke*

    VálaszTörlés
  14. Tudod, bár azt mondják ez most tinikultusz, meg Rob is tinibálvány, ez nagyon nem igaz! A tinik - tisztelet a kivételnek, jómagam is ismerek párat - akárcsak a többi felkapott dolgot - filmet, könyvet, színészt, énekest - hamar elfelejtik. Tegnap még a High School Musical volt a menő aztán a jött a Twilight, majd most a Vámpír Naplók. Ők a divatot követik, én viszont nem, és sokakat ismerek, akik szintén így vannak ezzel. A kor nem számít, ha az ember szeret valamit, és tudod mit vettem még észre? Hogy mi - a hiszen akárhány évünkkel - nem csak hűebbek maradunk az ilyen dolgokhoz, mint a divatosok, de jobban megértjük ezeknek a dolgoknak az igazi jelentését. Mondom még egyszer és mindenkitől elnézést kérek, aki most ezt olvassa, nem megbántásként mondtam, hiszen jómagam is ismerek, sőt barátomnak tudhatok "tiniket", de az ő felfogásuk megegyezik egy sokkal érettebb emberével.
    Hogy magyarra lefordítsam a dolgot, aki CSAK Edward Cullen vagy Jacob Black miatt szereti a történetet és esetleg ír ficet, az nem fogja tudni úgy értékelni a dolgokat és ezáltal valószínűleg visszaadni másoknak, mint ha a sorok között olvasna, és az igazi jelentése fogná meg a történetben, amit Meyer igazából adni szeretett volna nekünk. :)
    Remélem nem voltam félreérthető, és senkit se bántottam meg. *reménykedik*

    Bocsi Vemma, vissza hozzád! :)
    Tényleg? Az volt? Észre sem vettem! XD Na, de komolyan, köszönöm a bókokat. *pirul*
    Mindig örülök, ha írsz, tényleg nem felejtettem el, hogy te voltál az első kommentelőm, és az elsők között voltál szintén, aki olvasott. :)
    Egyébként pedig arról írsz, amiről csak akarsz, felőlem még az időjárásról is írhatsz, én azt is el fogom olvasni. ;) Sőt, néha jó másról is beszélgetni, akkor nem olyan egyhangú a dolog. :) Persze nem kell dicsérni. XD

    Neked is minden jót, kellemes hetet kívánok, és ahogy tudok, sietek a kövivel. :)

    Pusza, Krisz

    VálaszTörlés
  15. Sziasztok!

    Molly!

    Akkor most mondjam, hogy csókolóm? XD



    Erzsi!

    Aham ki. Viszont így csak a manikűröst kell fizetni, a fodrászt nem. XD
    Igen tudom. Szeretem, ha egy történetben vannak titkok és rejtélyek, mert attól izgalmas, és nem attól, hogy "na vajon a következő bekezdésben dönti meg a csajt, ma már harmadszorra, vagy még két bekezdést vár vele". Persze kell a romantika, de ha sok van, az is tud rossz lenni. Ahogyan az is, hogy ha azt írom, hogy van egy titka a szereplőmnek, amit nem mondhat el, majd két sorral lejjebb már fény is derül arra.
    Tudom, hogy rejtélyes Ifj. Edward és persze még néhány dolog, de szerintem - és persze már mondták is nekem - éppen ez az, ami megfogott benneteket a történetemben. :)
    Ahm, értettem én, hogy ezt jó szándékúan mondtad, hogy bók volt, és köszönöm is. :)
    Azért remélem, hogy nem őrülsz meg nagyon! Pici őrültség bele fér, az kell is. ;)

    Hát... *elpirul* Igen, féltem tőle, hogy emiatt esetleg nem fogtok olvasni. Jómagam is olvasó vagyok blogokon, és tudom milyen egy fejezetre várni. Én mondjuk, ha nagyon szeretem azt, akkor türelmesen kivárom, míg lesz, de látom, hogy nem mindenki van ezzel így. Ott az írót sajnálom.
    Hát, nem mindenki, éppen a minap futottam bele egybe a barátnőm oldalán. Ő nem értette meg, hogy miért nincs már friss, ezért is kezdtem el parázni, bár tudom, hogy milyen édes, drága, kedves olvasóim is vagytok ti. :D
    Örülök, hogy így véled, és igen, a mondás tényleg igaz, mert a jó munkához idő kell - már ha mondhatom ezt, na de nem álszenteskedünk, nem annyira rossz azért, a lényeg úgy is az, hogy nektek tetszik vagy sem, és szerencsére pozitív a visszajelzés. :)

    Megharagszol, ha nem írom le újra, amit az írásomról mondtam, hanem azt mondom, hogy olvasd el a most írt kommentemet Vemmának, amit feljebb találsz meg? *pirul* Elnézést, de már elfáradt a kezem, ami tudom, nem lehet mentség, de így van. *bocsánatkérő kiskutya szemek*
    Egyébként igazad van. :)

    Hehe, na erre a kérdésedre most nem felelek, de ajánlani fogom neked a pici Edwardos szemszögeket. ;) Egyébként jó megfigyelő vagy, de többet tényleg nem mondok! *lakat a számon*

    Rendben, igyekezni fogok, és még egyszer köszönöm a támogatást és biztatást. :)

    Pusza, Krisz

    VálaszTörlés
  16. Szia,ez igaz,lehet még köszönettel is tartozom neked amiért neked köszönhetően megspórolom a fodrász pénzt:D
    Ami azt illeti én sem szeretem a rózsaszin nyálat,pfuj.Amúgy tényleg jók a titkok,mert igy lehet rajtuk agyalni.Annak ellenére igy gondolom,hogy nem szeretem,de csak azért nem,mert nem hagynak nyugodni addig,mig ki nem derülnek?:D
    Persze hogy kell egy kis őrültség,de ha még ennél is őrültebb leszek,akkor már rám húzhatják a muszáj dzsekit,aztán becsukhatnak a gumiszobába XD Bár azért kipróbálnám,hogy tényleg gumiból van-e,meg hogy visszapattanok-e róla:D Bocsánat,elkalandoztam:D
    Nem haragszom,nincs miért,amúgy is elolvastam:D És érthető is ilyen kései órán:) És még azt hittem én fekszem későn:D
    Valahogy sejtettem,hogy nem árulod el:D Már alig várom az Edes szemszöget,de azt hiszem most inkább a folytatásra szavazok:) Bár van egy olyan érzésem,hogy még most sem fognak egymás nyakába borulni.Végül is előtte Ed még tartozik neki egy vallomással.Nem lenne tisztességes,hogy úgy járnak,hogy Bells nem is tuja,hogy vámpirok.Ez a másik dolog amit a legjobban várok.Kiváncsi vagyok,hogy fogja megtudni és hogy fog rá Bells reagálni.Meg amúgy is azt hiszem te szeretsz minket kinozni:D
    Jó,oké befogom,tudom sokat pofázok:D Bocsánat*fülig vörösödik* Azt hiszem inkább megyek aludni:D

    VálaszTörlés
  17. Szia Erzsi!

    Na látod, még pénzt is spórolok neked. XD
    Teljesen egyet értek, a rózsaszín nyál és a romantika nem egy és ugyan az, és én sem szeretem az előbbit, viszont a romantikus történeteket annál is inkább! :D Ami persze nem jelenti azt, hogy nem lehet egy ilyen történetben szenvedés és hasonló töltelékek. Hiszen az életben sem egyszerű minden. :(
    Pontosan! A titkokon/rejtélyeken lehet agyalni és ez a jó, hiszen ha nem kéne, ha nem lenne mi foglalkoztasson jelen esetben titeket a történetemben, akkor unalmas lenne az egész. Nem csak az, hogy nem várnátok, de az se biztos, hogy olvasnátok. De ezzel gondolom egyet értesz. Egyébként éppen ennek az érzetét erősítendően jöttek létre a függővégek, melyek tényleg az olvasó agyára tud menni - saját tapasztalat -, de éppen ez az, hogy annyira zavarja/idegesíti az embert a dolog, hogy várni fogja a folytatást és ez nekünk, kik írják a történetet egy jó dolognak mondható. :)
    Na, de vissza a témához, bocsi. :P
    Kell az őrültség, nagyon is! :D
    Jaja, a muszáj kabát. :P Hát ki tudja, lehet egyszer én is oda kerülök, ha így folytatom tovább. XD Ahm, arra én is kíváncsi lennék, vissza lehet-e pattanni, mint a filmeken. XD
    Na ja, elég későn írtam, fájt már mindenem, de örülök, hogy elolvastad meg, hogy egyet értesz. :)
    Jöj-jöj a folytatás aztán az Edes szemszög, és remélem sok kérdésre választ kaptok majd, de persze szóljatok, ha kihagytam valamit!
    Kis... hú... most mit mondjak, optimistát vagy pesszimistát? Egyfelől azért már ismersz engem, másfelől viszont ki tudja mi lesz a következő részben. ;)
    Na ja, a vallomás. Furcsa szitu lenne tényleg, ha úgy járnának, hogy Bells nem tud semmit.
    Oh! Szóval ezt a részt nagyon várod? Nos, nem mondhatok semmit, de remélem tetszeni fog. ;)
    Hé, szóval szerinted én egy szadista vagyok? XD Na jó, kicsit az vagyok, főleg a függővégek miatt azt hiszem. :P DE, akkor ti meg mazochisták vagytok, nemde? :P A lényeg, tökéletesen kiegyenlítjük egymást. ;)
    Nem, nem beszélsz sokat tudod jól. Szeretlek olvasni, szóval ne fogd be! Köszi! :D

    Légy jó, szép hetet! :)

    Pusza, Krisz

    VálaszTörlés
  18. Szia!Megint itt vagyok,nem szabadulsz tőlem muhahahaXD Bocsi,azt hiszem kezd megártani a közel két hetes bezártság:)))
    Szóval nem csak én próbálnám ki.Az élet nagy kérdése:S
    Amúgy én is szeretem a romantikus történeteket,ha nincs túlzásba véve,pláne ha akad benne sok akció is.Azért egy tiz évvel ezelőtt még szerettem olvasni anyum romantikus könyveit a Romanát és társait:)De azt hiszem ez 14-15 évesen még megbocsájtható,azóta szerencsére javult az izlésem:D Mondjuk milyen fura,hogy akkor még a lányok a szőke herceget várták fehér lovon,most meg a bronzbarna vámpirt ezüst VolvovalXD Ez a Twilight hatása:D
    Igen egyet értek:)
    Szerintem minden iró egy kicsit szadista,mert szereti kinozni a szereplőit is,meg az olvasóit is.Nemde?Mondjuk ebbe a mazochista dologban is van valami:D Amúgy nem csak a függővégekből gondolom:)Csak egy szadista tesz fel egy ilyen izelitőt,mint mi kaptunk,hogy aztán izgulunk hogy végre lesz csók meg minden,mikor odaérünk,akkor meg kiderül,hogy mégsemXD
    Fogod te még mondani,hogy fogjam már be:D:D:D
    Neked is további szép hetet,utána meg hétvégét:)

    VálaszTörlés
  19. Szia Erzsi!

    És mégis ki mondta, hogy meg akarok szabadulni tőled? :O És nem, nem fogom mondani, hogy fogd be. :D
    Oh, remélem nem beteg vagy, és azért vagy otthon. Az nem jó dolog, én is küzdök most valami nyavalyával. Torok, orr, mellkas és egyéb nyalánkságok. :S
    Ahm, tudtad, hogy matekból jó voltam? Hogy miért mondom? Mert ha jól írtad le, akkor én jól számoltam ki hány éves vagy. :P
    Egyébként Romanát és ilyeneket sose olvastam, főleg mert kicsinek utáltam olvasni, aztán nagyobb fejjel, mikor rátaláltam Vavyan Fable-re akkor kezdtem el. :)
    Ez nagyon jó volt! *nagyon nevet* Komolyan mondom, csinálok egy aranyköpéses összeállítást a beszólásaitokból. :D Egyébként majd meglátod a következő fejezetben, hogy mennyire egyet értek veled ebben a ló kontra Volvo dologban. Tudom, most értelmetlennek tűnik amit mondok, de ha odaérünk, akkor elmondom neked, ha nem jössz rá. ;)
    Na ja, de én bevallottam, hogy szadista vagyok, és igen, lehet, hogy nem csak a függővégek miatt. XD
    Ahm, én csak azt mondtam az egyik felvezetőmben, hogy hamarosan lesz csók, nem pedig azt, hogy most. :P
    Na, de komolyan. Annak nem látom értelmét, hogy már a második fejezetben egymás karjaiba ugorjanak és imádják egymást nyakra-főre. Az csöpögős, na meg szerintem az életben sincs ilyen, aki mégis ezt csinálja, az szerintem nem gondolja komolyan azokat a dolgokat. A szerelem nem jön egyik pillanatról a másikra. Persze legbelül az első percben érezheted, na meg a fizika törvénye, hogy vonzódsz hozzá, de a mélyebb érzéseknek kell idő, hogy kialakuljanak. Nincs igazam?
    Na jó, nem vagyok filozófus, szóval most én fogtam be. :P
    Jaja, szép hétvégét előre is. :)

    Pusza, Krisz

    VálaszTörlés
  20. Szia!Hát,ha még csak én lennék beteg...Sajnos a fiamnak sikerült összeszednie egy torokgyulladással és napokig tartó magas lázzal járó virust:( Ami ráadásul még ragaszkodó is,mert elég nehezen sikerül kilábalnunk belőle.Beteg gyerekkel meg ugye nem igazán lehet sehova sem menni.De talán már helyre jövünk:)
    Ó,hát akkor jobbulást neked.
    Én mindig is szerettem olvasni,és többnyire mindegy volt,hogy mit.Bár most is bármit elolvasok ami érdekel és le tud kötni.Lehet az romantikus,krimi vagy horror-bár az utóbbi nincs rám túl jó hatással,mert akkora marhaságokat álmodok utánuk:D:D Múltkor is arra ébredtem,hogy rendesen félek:D:D Párom jól ki is röhögött miatta:))Nagy kedvencem Lőrinc L. László mind a magyar,mind az angol néven irt könyvei:)
    Ugye hogy van benne igazság?Kiváncsian várom,remélem észreveszem:)
    Különben teljesen igazad van benne,de azért az olvasók mindig azt várják,hogy mikor csattan már el az a csók:S De ettől izgalmas,hogy van mire várni.Amúgy én az izelitőre gondoltam,amiből teljesen úgy tűnt,hogy lesz csók,aztán mégsem,de igy volt jó:D
    Tőlem nyugodtan filozofálhatsz,engem nem zavar,végül is én meg itt irogatom a hülyeségeimet:)))

    VálaszTörlés
  21. JA,és igen jól számoltál,nagyjából egykorúak vagyunk:)

    VálaszTörlés
  22. *elöljáróban annyit, hogy a nyugtató most tűnt el piciny szervezetemből, és kb. 10 perc múlva be kell vennem egy újabb adagot, szal gyors leszek! :D)

    Szia!

    Bár, meg sem érdemled, hogy köszönjek Neked!
    Ezt nem teheted velem, tudod? Már az előzőnél is ki voltam akadva, na de most! Most kiverted nálam a biztosítékot, de nagyon!
    Nem túlzok, ha azt mondom, hogy eddigi legjobb függővégedet írtad meg, de komolyan! És hogy miért mondom ezt? Azért, mert köztudott, hogy baromi magas az ingerküszöböm, és egy olyan fejivégnél, ahol mások őrjöngenek, én csak mosolygok. Most viszont???
    Most egyszerűen pipa vagyok! És ha pipa vagyok, akkor gonosz vagyok! Ha gonosz vagyok, akkor elviselhetetlen vagyok! Ha elviselhetetlen vagyok, akkor jön a brutál függővég, szóval köszönöm!XD
    A feji: hiper-szuper-király-baró-istencsászár-állat lett! Amikor kit keringőztek a holdfényben! Kirázott a hideg, pedig már egyszer olvastam!XD Csak nem azért, mert aljas módon még én is bétáztam le?XD
    A vége meg... Megütöm Mattet! Várj, nem is én, majd Edward megteszi helyettem! Mert tudom, hogy úgyis az lesz! És beígértél nekem egy atombrutál 11. fejit, szal hajrá!
    Amúgy mondták már, hogy kishitű vagy? Mert ha nem, akkor én most mondom! Sztem tudod Te, hogy mire célzok! ;)
    Na jó, nem süketelek tovább, úgyis be kell vennem a nyugtatómat, és vissza kell vonulnom a gumiszobámba, hogy ördögibbnél ördögibb terveimet megvalósítsam!XD Muhahaha!
    Hatalmas pusz:
    Szylu

    VálaszTörlés
  23. Sziasztok!

    Erzsi!

    Oh, sajnálom. Jobbulást mindkettőtöknek. :)
    Értem. Hát én azért eléggé válogatós vagyok az olvasmányok terén. Horrort meg csak filmen nézek, de ott szeretem, bár utána én is kivagyok kicsit este. :D
    Van benne igazság, és szerintem észre fogod venni. ;)
    Persze-persze, értem én ezt, és hidd el, attól mert én írom, tehát én tehetek róla, hogy nincs benne csók, attól még én is nagyon várom. :D
    Ahm, ha mondjuk lesz csók, akkor mi lesz az, amire érdemes várni? *gondolkodik*
    Vagy úgy, értem. De én meg direkt olyan ízelítőt kerestem nektek, ami nem csak felcsigázza a kedélyeiteket, hanem sejtelmes is. ;)
    Jaj, látom te se fogsz leszokni a rossz szokásaidról, jelen esetbe, hogy hülyeségeknek nevezd a kommentjeidet, amiket én meg szeretek olvasni. :)
    Oh, akkor megdicsérem magam, hogy össze tudtam adni meg kivonni két számot! XD

    Légy jó, és még egyszer jobbulást nektek!

    Pusza, Krisz



    Szylu!

    Azt hiszem tényleg rád fér az a nyugtató, szóval szed be őket rendesen. :P
    Ha már itt tartunk... Miért, te megérdemled, hogy köszönjek neked? Ha?
    Hát remélem a kövinél nem csak kiverem a biztosítékot, de a trafóházban is kárt teszek. MUHAHAHA XD
    Most komolyan? EEEEEZ? *kérdi éles, sivítozó hangon* Ez lenne a legjobb függővégem? Jesszusom, akkor valamit nagyon elrontottam eddig, mert ezt én nem érzem olyan jónak. :(
    De mégis miért? Nem értem! Oksa, tudom, hogy pipa vagy, de most miért? Matt miatt és a függővég miatt, vagy mert még mindig nem volt csók, vagy mi verte ki a biztosítékot? :o
    Na jó, de te mindig gonosz vagy! XD Ennek sokan a megmondhatói. XD
    És igen, olvastam az msn kiírásod, és kegyetlen vagy, de persze ez esetben a háborúnak még nincs vége, szóval készülj fel. ;)
    A bétázás meg a másik büntetés volt, muhaha! XD (Amit persze köszönök! :D *ölel*)
    Hát, ki tudja, de ha Edy nem üti meg Mattet, akkor elküldjem neked is a címét? XD
    Atombrutál? Hát majd kiderül, jelenleg válságban vagyok, de a bosszú még mindig éltet! :P
    Hááát... Azt hiszem vagy egy milliószor. *pirul* De most miért? Nem, nem értem. *ártatlan nézés*
    Rendben, forrald csak az üstödben terveid, aztán ha megint kiengedtek egy kicsit, akkor írj. :P
    Muhaha neked is! XD

    Hatalmas pusz!

    Krisz

    VálaszTörlés
  24. Szia.

    Imádtam remek volt. Isteni. Siess a kövivel. Lécccci.


    Puszi.

    Zsófi/ egy rajongód

    VálaszTörlés
  25. Szia Zsófi!

    Először is, Zsófi vagy Mi? Nekem mindegy, csak kérdezem. :)

    Örülök, hogy tetszett, a következőre pedig csak ma estig kell várni, bár nem tudom mikorra tudják lebétázni nekem, szóval az este az tág fogalom, és inkább késő este, de sietek vele. Legkésőbb holnap már olvashatod is. :) (Lekopogtam, remélem tényleg így lesz.)

    Addig is további szép napot, köszönöm, hogy írtál. :)

    Pusza, Krisz

    VálaszTörlés
  26. Szia!Az egyik az lenne,hogy még senki iránt nem érzett igy,a másik meg hogy ő még senkit nem csókolt meg(nem,abszolút nem a csókon jár az agyam :D)Csak kicsit szebben megfogalmazva:D Ezekre gondoltam,kiváncsi leszek,hogy jó-e.Tudom,még úgysem fogod elárulni:D

    VálaszTörlés
  27. Szia Erzsi!

    Csak annyit mondok, hogy elolvastam és, hogy no comment!

    Amint elolvastad a fejezetet és írsz, a válaszomban benne lesz minden, ígérem! ;)

    Pusza, Krisz

    VálaszTörlés