2010. október 24., vasárnap

New Sun - Sunrise - 11. fejezet



11. SZERET, NEM SZERET, SZERET… ?


MATT! – hasított bele élesen Szerelmem hangja a folyosó nyüzsgő forgatagának zsivajába. Szemeim azonnal felpattantak, amint meghallottam az ismerős hangot, majd kihasználva Matt figyelmetlenségét kirántottam magam vasmarkából, és még mielőtt felészlelve utánam kaphatott volna, én már Edward karjaiba vetettem magam.

Úgy bújtam bele Kedvesem ölelésébe és fúrtam arcom nyakába, mintha az életem múlna azon, hogy minél közelebb tudhassam magamhoz, és szívhassam be tüdőmbe édeskés illatát. Éreznem kellett őt, a teste hűs közelségét és bőre illatának aromáját, hogy tudjam, tényleg itt van velem, nem csak álmodom.

– Sssh! Jól van, semmi baj! – nyugtatgatott, hogy lecsillapítsa vad zihálásom, miközben egyik körém font kezével finoman simogatni kezdte hátamat. Én jobb kezemet oldalán tartottam, míg bal tenyerem mellkasán – mely szintén sűrűn emelkedett és süllyedt –, majd bár nem néztem fel rá, de a mélyről jövő morgás miatt biztos voltam benne, hogy vicsorít, mégpedig Mattre.

– Lám-lám, a hős szerelmes is megérkezett, hogy megmentse az ő kedvesét a csúnya, gonosz karmai közül. Csak éppen a fehér lovat hagyta el valahol útközben – szólt gúnyosan Matt, én pedig már a hangjától is összerezzentem, amire Edward úgy reagált, hogy még szorosabban ölelt magához.

– Hagyd békén Bellst, különben nagyon megjárod! – fenyegette meg Szerelmem egy mély morgás kíséretében.

– Cöh! Na persze! – fintorodott el Matt, éppen akkor, mikor felé fordultam. Edward egyik karja eközben derekamra siklott, biztosítva róla, itt van, és nem engedi, hogy akárcsak egy ujjal is újra hozzám érjen. – Hüh! Ahogy elnézlek titeket, lehet, nem is mondtam akkora hülyeséget. Igazam van, nagylány? – nyomta meg az utolsó szót, mire felmordultam.

– Fogd be, Matt! – szóltam rá dühösen, mire Edward értetlenül nézett először rám, majd őrá.

– Úgy tűnik, van itt valaki, akinek nem egészen világos miről is beszélünk mi pontosan. Na rajta, Bells! Mondd el a megmentődnek, hogy miért is akadtál így ki rám – vigyorgott Matt önelégülten. – Nem mered. Pont, ahogy sejtettem! – szólt ismét, miután még egy jó perccel később is csak bosszúsan fújtattam, de nem szólaltam meg.

– Már megint miféle rágalmakat hordtál össze? – vetette oda neki Szerelmem.

– Rágalmakat? – kérdezett vissza, játszva az ártatlant. – Erről szó sincs, csupán csak bepipult a kicsike, amiért rájöttem, hogy az elmúlt hetek alatt a szabadidejét a te szobádban, pontosabban a te ágyadban töltötte. – Mindketten felmordultunk, mikor Matt közölte feltevését.

– Neked ahhoz semmi közöd, hogy Bells hol és mivel tölti a szabadidejét! Jobb lenne, ha ezt egy életre megjegyeznéd, különben… – hallgatott el hirtelen Kedvesem, majd torkát újabb erélyes morgások hagyták el.

– Különben mi? – várt Matt a válaszra, de minthogy az nem hangzott el, folytatta. – Na, de mindegy is. Inkább azt mondd meg, tényleg igaz? – kötötte az ebet a karóhoz, nekem pedig nem csak amiatt lett volna kedvem ismét képen törölni, amit mondott, de azért is, ahogyan ránk vigyorgott.

– Mi az, csak nem féltékeny vagy kölyök? – vonta fel szemöldökét Kedvesem. – Ugye nem azt várod, hogy majd beszámolok róla, mit is csináltunk kettesben? – vágott vissza neki, miközben én vészesen elkerekedett szemekkel néztem fel rá.

– Üh! – fújtatott ismét Matt, akit felpaprikáztak Szerelmem szavai, míg én képtelen voltam egy tizedmásodpercnél tovább rá figyelni azok után, amit Edward mondott. Persze tudtam, hogy csak azért tette, hogy visszavágjon neki, de mégis zavart. – Nem, nem kell. Én is pontosan tudom, milyen Bells az ágyban… na, de nem akarok kérkedni – szólt öblös hangon, mire már így is kikerekedett szemeim, még jobban elkerekedtek.

– Mi? – csattantam fel hirtelen éles hangon. – Nem, ez nem igaz! – tiltakoztam hevesen, majd tekintetem hirtelen visszakaptam Edwardra, kinek arcán csak az értetlenség jelei voltak láthatók, miközben hol rám, hol őrá nézett.

– Ugyan már, Bells, felesleges tovább játszanod – szólt vigyorogva, miközben borostáit sercegtette állán. – Mondd csak el ennek a szerencsétlennek, hogy csak azért vagy vele, hogy engem féltékennyé tegyél! Ami persze hasztalan, hiszen már akkor megmondtam neked, hogy csak egyetlen éjszakáról lehet szó – kacsintott rám, amitől még jobban elöntött a méreg, de mikor tekintetem találkozott Edwardéval, melyből hitetlenséget olvastam ki, az a bizonyos utolsó húr is elpattant.

– Eressz el! – üvöltöttem Szerelmemnek, aki két karját derekam köré fonva tartott vissza attól, hogy rátámadjak Mattre. – Kikaparom a szemed te nyomorult, aljas, hazug, beképzelt majom! – szitkozódtam, és jelenleg az sem érdekelt, hogy a folyosón sétáló diákok – kik egész eddig nem törődtek velünk, még akkor sem, mikor Matt karmaiból próbáltam meg kiszabadulni –, mind minket néztek.

– Mondhatnám, hogy sajnálom Edward, amiért így kellett megtudnod az igazságot, de akkor hazudnék – nevetett a nyomorult. – Na jó, most magatokra hagylak. Ja, és ne feledd Bells, két nap! – emlékeztetett, majd miután intett, a döbbent tömegben utat vájva magának távozott az épületből.

– Eressz! – szóltam rá Edwardra már sokkal nyugodtabban, de még mindig jól kiérződő dühvel hangomban, miután azt a hitvány férget már nem láttam. Amint Kedvesem elengedett, felé fordultam. Dühös voltam rá, amiért nem engedte, hogy kikaparjam Matt szemét, de a haragomon túl jelenleg egy sokkal erősebb érzés is volt bennem, mégpedig a félelemé. Tartottam tőle, Szerelmem elhiszi Matt hazugságait, így magyarázkodásba fogtam. – Edward én… én… – kezdtem bele többször is, de hangom úgy remegett, hogy képtelen voltam akárcsak egy értelmes mondatot is összehozni.

– Gyere! – ragadta meg hirtelen csuklómat, majd sietős léptekkel – ami nekem topánkámban még mindig nehezemre esett – mi is távoztunk az épületből, magunk mögött hagyva a kíváncsiskodó diáksereget. – Ülj le ide! – ültetett le egy padra, valahol az iskola hátsó udvarán.

– Edward én…

– Sssh! – pisszegett le, mikor belekezdtem mondandómba. Ezután óvatosan kisöpörte arcomból zilált hajam tincseit, melyek közül többet is fülem mögé tűrt, amitől persze nem csak fülcimpám kezdett el azonnal bizseregni. – Tudom, mit akarsz mondani, de felesleges. Matt egy… – hallgatott el, arcán pedig csak düh látszódott. – Miatta igazán nem érdemes sírnod. Ugye megígéred, hogy egyetlen könnyet se hullajtasz miatta? – fogta gyengéden két keze közé arcomat.

– Ígérem! – esküdtem meg az igéző, olvadt arany szemeknek.

– Tudod mit, van egy ötletem. Gyere! – húzott fel a padról, majd egyenesen a parkolóba citált. Azt mondta, le kell nyugodnom, amivel egyet is értettem, így az ő kocsiját otthagyva az enyémmel mentünk el – pontosabban lógtunk el az iskolából – egy kicsit kikapcsolódni.

Mozi, biliárd és bowling után – mely idő alatt sikerült elengednem magam és remekül szórakoztam –, még beültünk egy csendes kis vendéglőbe, ahol Edward pár falatnál többet nem volt hajlandó enni, viszont annál többet tuszkolt belém. Miután mondhatni egyedül megettem egy óriási pizzát, végül hazavitt.

– Köszönöm a szép napot, csodásan éreztem magam – hálálkodtam a verandán, az ajtónk előtt állva.

– Én köszönöm – tette jobb kezét arcomra, melybe én önkéntelenül is még jobban belebújtam. Csak néztük egymást a haloványan izzó lámpa fényénél – miközben nekem már nem csak térdeim voltak kocsonyából, de minden egyes csontom is –, míg végül elrebegve egy jó éjtet távozott az utca elején található buszmegálló irányába.

Még egy ideig néztem utána, majd miután anyámat leráztam és a szobámba mentem, az ágyra vetettem magam. Furcsa, kettős érzés volt bennem, mely eredményezte azt is, hogy miután párnámba üvöltöttem, hanyatt dőlve az ágyon hangosan felnevettem. Rossz volt arra gondolni, hogy csók helyett, már megint csak majdnem csók lett. De bármennyire is bántott ez, jelenleg nem tudtam szomorú lenni, hiszen egy meseszép napot tölthettem vele. Ha arra gondoltam, mennyiszer ért ma hozzám – csak úgy, minden ok nélkül –, hogy mennyit beszélgettünk, nevettünk és kellett zavarba jönnöm nézésétől, akkor aztán még csak tettetni sem voltam képes semmiféle csalódottságot.

A következő nap úgy indult, akárcsak a többi, egészen addig, míg az én fülembe is el nem jutottak a pletykák, melyeket barátaim mondtak el nekem. A tegnapi incidens után Mattel, számítani lehetett az ilyesfajta, rosszindulatú és persze alaptalan szóbeszédekre. Bár igaz, az este megpróbáltam felkészíteni magam rájuk, de mégis annyira másabb – rosszabb – volt megélni ezeket a dolgokat a valóságban, mint ahogy azt gondoltam. Habár tudtam, ezt a csatát Matt nyerte, de minthogy a háborúnak még koránt sem volt vége – hiszen csak most kezdődött el igazán –, így nem adtam fel a küzdelmet.

Edward, nővérkém és a barátaim mellettem álltak, biztattak és ez erőt adott, az új Bells pedig egy jó ötletet. A terv részleteit hamar ki is találtam, majd abba beavatva őket hamar terjeszteni is kezdtük az új pletykát. Az elképzelés egyszerű volt, hiszen csak Matt fegyverét kellett maga ellen fordítanom. Minthogy engem neki köszönhetően jelenleg egy ócska kis ribancnak tartottak, így mindenféle lelkifurdalás nélkül kezdtem el híresztelni róla, hogy egy aljas féreg, aki az első perc óta csak azért legyeskedik körülöttem, hogy megdönthessen. Igaz, kicsit gyerekesnek tűnt bosszúm, de végül is jó tervnek. A lényeg pedig amúgy is az volt, hogy ha nem is a pontos igazságot, de annak lényegét higgyék diáktársaim.

A hír, ahogy azt sejteni lehetett hamar elterjedt, bogarat ültetve mindenki fülébe, miszerint még sem úgy vannak a dolgok, ahogyan azt eddig gondolták. Mattnek sem kellett több, a diákok megrendülése hitükben épp elég volt ahhoz, hogy fortyogni kezdjen a dühtől. Csendben, meghúzva magát, tűrte az ellentámadást és a vele járó megaláztatást. Ezek után egész péntekig nem is láttuk őt, amikor is szerencsére már lecsengeni látszott ez az ügy, mely helyét szép lassan kezdték átvenni a kisebb iskolai pletykák.

Már az első perctől kezdve tisztában voltam vele, Matt jelenleg annyira dühös rám, hogy akármelyik percben beállíthat hozzánk, és elmondhatja szüleimnek hazugságait. Minthogy tartottam ettől, így közöltem Szerelmemmel, hogy a héten nem megyek át hozzájuk – hogy otthon lehessek, ha az a nyomorult beállítana –, amitől úgy tűnt, eléggé letört, de persze nem jobban, mint én.

Igaz, próbált meggyőzni róla, hogy mondjuk el szüleimnek az igazat, hiszen semmi olyat nem tettünk, ami helytelen lenne, de én nem akartam. Vele ellentétben, én jól ismertem a szüleim. Persze tudtam, az első sokk és kisebbfajta kibukás után azért hinnének nekem, de azzal is tisztában voltam, hogyha egyszer valakiben elvetik a kétely magját, az örökre benne is marad. Miután eme feltevésem Edwardnak is előadtam, úgy tűnt, megértette miért is nem szeretném elmondani szüleimnek az igazságot.

Két tini, tele hormonokkal apám értelmezésében semmi jót nem ígért, ráadásul most az egyszer igaza volt, legalábbis ami engem illetett. Tudtam, ha Edward arra kérne, feküdjek le vele, egy percig sem haboznék, és habár ezt csak pirulva – otthon, szobám magányában – mertem bevallani még magamnak is, mégsem éreztem semmiféle szégyenérzetet. Az volt az igazság – melyet eddig ugyancsak nem mertem beismerni –, hogy kívántam Edwardot, méghozzá minden egyes porcikámmal. Igaz, még fiatal voltam, talán éretlen is, de nő, Ő pedig amolyan szívdöglesztően helyes, kicsit rosszfiús beütéssel rendelkező férfi, aki minden létező hölgy szívét megdobogtatja.

Miután szüleim még csütörtök este a vacsoránál közölték velem, hogy mivel sikerült eladni a montereyi házunkat, így szombaton reggel elutazunk, kissé kiakadtam. Persze miután a hír okozta sokból feleszméltem, rögtön kijelentettem, hogy én nem megyek velük, amin igencsak meglepődtek. Tudtam, nem is oly’ rég, még kézzel-lábban tiltakoztam az ellen, hogy elköltözzünk onnét, most pedig, hogy ha csak két napra is, de visszamehetnék oda, nem örülnék. Az igazság persze az volt, hogy szerettem volna, már csak a barátaim miatt is, akiket ott hagytam, és persze kiket mostanában eléggé elhanyagoltam, de nem tehettem. Már csak három napom volt vissza a határidőből, ami jelenleg mindennél és mindenkinél fontosabb volt. Szerencsére némi győzködés után végül sikerült megbeszélnem szüleimmel, hogy itthon maradhassak, ami egyben azt is jelentette, hogy oda megyek, ahova csak akarok, és akkor jövök, amikor csak kedvem tartja. Ez persze éppen kapóra is jött, így aztán mikor pénteken Szerelmemmel a menzára igyekeztünk, egy furcsa kérdést intéztem hozzá, melyet úgy tűnt, először nem is tudott hova tenni.

Miután még az este lebeszéltem szüleimmel, hogy én nem utazok, sokat gondolkodtam a hétvégén, míg végül arra jutottam, hogy áthívom hozzánk Edwardot, hiszen úgy is azt mondják, hazai terepen minden könnyebb. El is mondtam hát neki, hogy a szüleim nem lesznek otthon, így átjöhetne kicsit beszélgetni, meg mondjuk filmet nézni, mely ötlet ellen szerencsémre nem tiltakozott. Gyorsan meg is beszéltük, hogy másnap délre átjön, amit én, gyomromat görcsben tartó izgatottsággal vártam.

Miután szombaton szüleim még a reggeli órákban távoztak, volt elég időm elkészülni. Bár anyám – akárcsak Esme – katonás rendben tartotta a házat, mégis kezelésbe vettem a nappalit, hogy minden tökéletes legyen. Míg kitakarítottam és berendezkedtem egy mozis délutánra – na meg magamat is rendbe szedtem –, addig a sütőben már ott sült a kacsa a hozzá való körettel. Edward, mint mindig, most is pontos volt, de mikor azt mondta, már evett, eléggé elszontyolodtam. Persze ezt ő is észrevette, így hát, hogy jobb kedvre derítsen, mégis bekapott pár falatot. Azt mondta, ízlik neki, amitől boldog voltam, majd miután befejeztük az ebédet a nappaliba mentünk. Sokat gondolkodtam rajta, vajon milyen filmet is kéne megnéznünk, de csak abban voltam biztos, hogy nem fogom letámadni egy csöpögős romantikussal, így végül egy vérfagyasztó horrort tettem be a lejátszóba.

Az igazság az volt, hogy sose szerettem az ilyesfajta filmeket. Maszkos gyilkosok, sikítozó áldozatok, vér és egyéb nyalánkságok – persze csak annak, aki kedveli ezt a műfajt. Nem is értettem, hogy szeretheti bárki is ezt, míg az egyik félelmetesebb jelenetnél önkéntelenül is Edward karjába csimpaszkodtam, majd mikor a maszkos férfi lesújtott következő áldozatára, arcomat kemény vállába fúrtam, hogy ne is lássam. Ezen persze Szerelmem jót nevetett, de mikor duzzogva el akartam húzódni tőle – na meg, mert amúgy is zavarban voltam attól, hogy hozzá bújtam –, vállam átkarolva ölelt magához, és a film végéig el sem eresztett.

– És mit szólnál a… – Miközben éppen a következő filmet igyekeztem kiválasztani, a csengő csilingelő, de fülemet most nagyon is bántó hangja belém fojtotta a szót.

– Menj, nyisd ki, addig én választok – intett fejével az ajtó felé, majd felkelve a díványról, mellém sétált, hogy aztán a polcon lévő filmek között kezdjen el keresgélni.

Remek! – gondoltam magamban, miközben az ajtó felé igyekeztem. Azzal tisztában voltam, hogyha a szomszédok egy vadidegen autót látnának egész nap parkolni a házunk előtt, akkor biztosan szólnának szüleimnek miután hazatértek, de minthogy éppen ezért még tegnap megkértem Edwardot, távolabb tegye le a kocsiját, így fogalmam sem volt róla, ki lehet az.

– Szia, Bells! – köszöntött jókedvűen Rebeca, miután kinyitottam az ajtót. – Csak erre jártam, és gondoltam benézek, na meg megkérdezem, nincs-e meg véletlenül Dorengotól a Szárnyalás – hadarta el gyorsan, ujjait tördelve.

– Szia! – üdvözöltem némi fáziskéséssel, miközben tisztán éreztem, hogy homlokomon megjelentek az izzadságcseppek. – Nos, ami azt illeti… vagyis… – hebegtem-habogtam magam sem értettem miért, hiszen barátném nem tudhatta, hogy Edward nálunk van. – Várj meg itt! – intettem maradásra, majd besiettem a nappaliba, ahol Kedvesem rögvest a kezembe is nyomta a kért könyvet. Nem igazán értettem, hogy találta meg ilyen gyorsan, na meg hogyan hallotta meg, miről beszélgettünk, de jelenleg ez mindegy is volt. Már éppen indultam is volna vissza a bejárathoz, mikor Rebeca megjelent a nappali ajtajában.

– Ha esetleg megvan a… – forrt rögvest torkára a szó, amint meglátta Szerelmem.

– Szia, Rebeca! – üdvözölte Edward, amire barátném egy alig érthető, makogó köszönéssel felelt. Mindhárman zavarban voltunk, a levegőt csak úgy vágni lehetett a szobában, majd a keletkezett kínos csendet végül Kedvesem törte meg. – Ha még nem olvastad Dorengotól a Kék eget, akkor ajánlom figyelmedbe. Igaz kicsit eltérő a két könyv műfaja, de a mondanivalójuk azonos. – Mondata végén leemelte  a könyvet a polcról, majd azt is kezembe adta.

– I… igen… tudom – hebegett még mindig Rebeca, majd miután átadtam neki a könyveket és elköszönt Edwardtól, kikísértem. – Bocsánat, nem tudtam, hogy zavarok. Ne haragudj! – mentegetőzött kipirult arccal, a verandánkon toporogva.

– Rebeca, figyelj! – szóltam rá, mire végre felnézett rám. – Először is ez nem az, amire gondolsz, másodszor pedig nagyon szépen kérlek, ne mondd el senkinek. Rendben? – kérleltem.

– Persze, nem mondom el, de annyit azért árulj el, hogy akkor ez most egy randi? – kérdezte ajkán egy halovány mosollyal.

– Mint már mondtam, mi csak barátok vagyunk – szajkóztam a már jól betanult szöveget. – Egyszerűen csak átjött kicsit dumálni, meg megnézni egy filmet, ennyi – néztem el zavartan feleletem közben, ami nem segített abban, hogy elhitessem vele, ez a teljes igazság, mely mögött nem húzódik ott ama hátsó szándékom, hogy kicsit közelebb kerüljünk Edwarddal.

– Ja, persze, én meg az amerikai elnök vagyok – fonta durcásan karba kezeit. – Ugyan már, Bells, nekem igazán elmondhatod, hiszen nincs abban semmi szégyellnivaló, ha összejöttetek. Én megértem, de tényleg – erősködött Rebeca, mire újra elismételtem a barátságunkról szóló részt. – Ahogy akarod, akkor tagadd csak, de úgy is tudom, hogy amint elhúztam, ti úgy összetapadtok, mint két gumimaci, a forró nyári napon. – Megforgattam szemeim, mire tényleg bevágta a durcát, majd sietős léptekkel távozott.

A nap további részében – melyben egyszer sem említettük Kedvesemmel Rebecát – még megnéztünk két vígjátékot, valamint beszélgettünk is egy keveset. Miután megállapodtunk abban, holnap ismét átjön, hazament, én pedig bár ma sem úgy alakult minden, ahogyan azt terveztem, de boldog voltam.

Másnap délben, mikor Edward megérkezett, mondhatni szép idő volt, bár nem sütött a nap, így felvetettem, hogy tegyünk egy rövid kis sétát. Persze nem volt ellenére, én viszont mikor a hátsó kertbe citált, majd átemelve a kis fehér kerítésen bevezetett a sűrű erdőbe, eléggé meglepődtem. Bár igaz, nem egészen így értettem a sétát, de látva, ő élvezi, végül nem szóltam semmit. Ahogy akkor sem, mikor egy jó mérfölddel később, ahogy elértük a folyót elkapott minket a zuhé, és így csuromvizesen – na meg kissé koszosan – kellett visszaindulnunk. Habár tisztában voltam vele, nem most ment el az eszem, de beismerni csak most ismertem be, mégpedig azon egyszerű okból kifolyólag, hogy a visszavezető út alatt alig bírtam levenni tekintetem a testére tapadt vizes ingről, melyet tudtam, ő is észrevett.

Miután kissé átfagyva visszaértünk a házba, készítettem Edwardnak törölközőt és fürdőköpenyt a földszinti fürdőbe, majd miután elmagyaráztam, hogyan is használja a ruhaszárító gépet, szobámba siettem, hogy én is felmelegítsem, valamint rendbe szedjem magam. Az első gyors zuhanyt aztán azonnal egy alaposabb követte, minthogy rájöttem, hamarosan letelik a határidő és én még mindig nem mondtam semmit Edwardnak. Mivel nem akartam, Nessie-től tudja meg, mit érzek iránta, így miközben megmostam a hajam, valamint alaposan lecsutakoltam magam – csak, hogy minden tökéletes legyen, ha esetleg kicsit közelebb kerülnénk egymáshoz –, végig azon gondolkodtam, hogyan is mondhatnám el Kedvesemnek, szeretem.

Bár az érzéseimmel tisztában voltam, az mégis nehezemre esett, hogy szavakba öntsem őket. Szerettem Edwardot, vele akartam lenni – minden értelemben –, és éppen ezért is féltem annyira ettől a beszélgetéstől. Már az első perc óta tartottam tőle, hogy mi lesz akkor, ha elutasít. Ő eddig, azt leszámítva, hogy megnézett magának az utóbbi két hétben, csakis barátként tekintett rám, melyet én bármennyire is próbáltam megváltoztatni, nagyon úgy tűnt, még mindig nem sikerült. Azok a bizonyos falak, bár az első találkozásunkhoz képest jócskán meggyengültek, még mindig nem omlottak le köztünk. Viszont amitől a legjobban rettegtem, hogy a falak nemcsak, hogy nem fognak sose leomlani, de még magasabbak és erősebbek lesznek, mint valaha.

Ahogy ott álltam félkészen a beépített szekrényem előtt, azon gondolkodva, mi lesz velem, ha ezen félelmem beigazolódik, egy halk kopogtatás és Szerelmem hangja volt az – ki éppen bebocsátást kért szobámba –, mely kizökkentett egyre fájdalmasabb elmélkedésemből. Miután kértem egy percet, gyorsan magamra kapva az első pólót, amit találtam és leülve az ágyra, a hajamat kezdtem szárítgatni a törülközővel, behívtam.

– Gondoltam, megéheztél – lépett beljebb kezében egy tálcával, majd letéve azt elém az ágyra, helyet foglalt velem szemben.

– Ezt… ezt te készítetted? – akadt el a lélegzetem, mikor megláttam a tálcán lévő ételt.

– Igen, én. Remélem, szereted – felelte kissé bátortalanul.

– A rakott hús az egyik kedvencem – néztem egyenesen az eddig reménytől, most pedig már a boldogságtól csillogó aranybarna szemekbe, miközben én is az voltam, méghozzá mérhetetlenül.

Olyan figyelmes volt velem, nem is csodáltam, hogy kissé elkalandoztak gondolataim, de miután rám szólt, szép lassan, komótosan nekiláttam elfogyasztani a kései ebédet. Bár bíztam Edwardban, az első falatot mégis félve mertem csak számba venni, majd miután megízleltem a különféle fűszerekkel megbolondított mennyei étel ízét – mely kicsit sem hasonlított anyáméhoz, hiszen annál sokkal jobb volt –, habzsolni kezdtem. Ebben a tempóban persze hamar végeztem, majd miután elfogyasztottam a nekem szánt narancslevet, megköszöntem a remek ételt és a kiszolgálást.

– Azt hiszem, ideje indulnom – közölte, miután egy gyors hajszárítás után visszatelepedtem az ágyra. A kétségbeesés elemi erővel tört rám nyomban, és bár fogalmam sem volt róla, mit kéne tennem, abban az egyben biztos voltam, hogy míg meg nem tudja, szeretem, addig nem engedhetem el.

– Kérlek, maradj! – kaptam keze után, miután felállt az ágyról. Hangom jól tükrözte elkeseredettségemet, és talán ez volt az, ami miatt Edward szó nélkül visszaült mellém. Tudtam és láttam szemében is, magyarázatot vár, de jelenleg egyetlen hang sem jött ki a torkomon. Át kellett gondolnom még egyszer mindent. Felidézni magamban a lehetséges variációkat, melyekkel bevallhatom neki érzéseimet és kiválasztani közülük a legjobbat, de ez persze nem ment egyik pillanatról a másikra.

– Minden rendben? – fürkészte vonásaimat, mire aprót bólintva közelebb csúsztam hozzá. – Jól érzem, hogy szeretnél valamit elmondani? – jött az újabb kérdés, én pedig folytatva a néma játékot, ismét biccentettem. Ekkor egy mélyről jövő sóhaj hagyta el száját, majd miután egy pillanatra ajkaimra siklott tekintete, ismét szemeimbe nézett. – Tudom, elég viccesen fog hallatszani, de én… szóval én még… – motyogta pár néma percet követően, majd egy újabb sóhaj után tekintetét ismét visszahelyezte ajkamra, így folytatva – még sosem csókoltam meg lányt – hangzott el a beismerő vallomás. Nekem ettől a lélegzetem is elakadt, majd egy hirtelen jött ötlettől vezérelve egy mély légvétellel lenyugtattam magam, hogy aztán – bár kissé félve – megszólalhassak.

– Akkor talán, épp itt az ideje – suttogtam elhaló, nyugodt, lágy hangon, mire ismét szemeimbe fúrta tekintetét. Olyan gyengéd volt nézése, mint még soha, mintha csak tényleg bársonnyal simogatna. Most már csakugyan mindennél jobban vágytam hűsítő csókjára, és éppen emiatt éreztem most miden eddiginél nagyobb félelmet. Szinte már rettegtem tőle, hogy most is hoppon maradok, amit éreztem, nem lennék képes elviselni.

Egy hosszú, kínzó perc után – mialatt elmélyülve néztük egymást –, végül Edward megtörte testeink némaságát, majd miután jobb kezét arcomra helyezte, én lassan lehunytam szemeim. Éreztem a hideg ujjakat kissé kipirult arcomon, testemben pedig azt a különös bizsergést, melyet csak is érintése tudott kiváltani. Ki akartam zárni mindent elmémből, minden zavaró tényezőt, hogy csak is Őrá és az érzéseimre koncentrálhassak, majd mikor a hűs ajkak pár pillanattal később – melyeket én évtizedekként éltem meg – végre rátaláltak enyémekre, egy szempillantás alatt szűnt meg létezni minden gondolatom.

Úgy éreztem magam, mint aki meghalt, majd a mennybe került. El sem tudtam hinni, hogy annyi gyötrelmes nap és elhullajtott könny után, most végül mégiscsak beteljesülni látszik legféltettebb álmom. Aztán ahogy a kemény és hideg ajkak lassan elnyíltak, enyémek is követték példájukat, finoman megízlelve így alsó ajka zamatát. Bár igaz csak egy nagyon rövid, de annál érzékibb csókot váltottunk, mely után mindketten zihálva húzódtunk el egymástól.

Szívem ekkorra már olyan eszeveszett vad vágtába kezdett, akár csak egy szilaj mén a szabad pusztában. Tudtam, le kell nyugodnom, hiszen félő volt, valóban áttöri bordáimat, de ez jelenleg szinte lehetetlennek bizonyult. Lehunyt szemmel próbáltam meg lecsillapítani a testemben kitörni készülő vulkánt, melyet vágyaim tápláltak. Úgy éreztem, menten szétrobbanok. Kíváncsi voltam, vajon Edward is azt érzi-e, amit én, de vad zihálásomon kívül nem hallottam mást, csak a vér zúgását fülemben. Még mindig éreztem számon mézédes ajkainak ízét, arcomon pedig üde leheletét, és ha lehet ez csak még jobban felkorbácsolta vágyaimat. Éreztem, nem bírom tovább, hogy tényleg menten felrobbanok, ha nem kapok még többet Szerelmemből. Ekkorra a vér már tüzes lávaként száguldozott ereimben, mialatt testem minden egyes porcikája szinte már fájóan könyörgött a folytatásért. A közelségére vágytam, az érintéseire, remegő ajkaim pedig övéire. Csak pár perc telhetett el így, majd mikor éreztem, valóban nem bírom már tovább, szép lassan felnyitottam szemeim, éppen akkor mikor ő is rám emelte tekintetét, mely akárcsak az enyém, vágytól izzott.

– Edward én… – kezdtem volna a gyors vallomást, mert hisz ennél megfelelőbb alkalmat keresve se találhattam volna, de nem engedte, hogy befejezzem.

– Sssh! – pisszegett le mutatóujját számra téve, majd alig egy fél pillanattal később, még mielőtt teljesen elveszhettem volna aranyszín szemeiben, ujja helyét ajkai vették át, melyek azonnal mohón falni kezdték enyémeket. Egy pillanatra meglepődtem a nem várt hevességtől, majd ezt az érzést nyomban felváltotta a vágy, melyet már régóta éreztem iránta, és mely most viszonzásra lelt.

Ajkaim nem sokáig maradtak tétlenek, pillanatok alatt felvették az övéi által diktált iramot, hogy aztán kezdetét vehesse egy vad, szenvedélytől fűtött csókcsata. Éreztem, megtört a jég kettőnk közt, hogy az összes fal leomlott. Bár boldog voltam, hiszen tudtam, majdnem mindent megkaptam, amiről csak álmodhattam, testem most mégis azután az egy után vágyott, szinte már fájóan. Úgy tűnt eme vágyakozásomat Edward is észrevette, de persze jelen esetben azt is el tudtam képzelni, hogy az ő teste is ugyan azért sóvárog, mint enyém, mégpedig egy érzéki, mindent felemésztő együttlétért.

Karjait ezután – melyek közül az egyik eddig arcomon nyugodott – csípőmre simította, majd egy erélyesebb mozdulattal szorosan magához húzott. Ez nem várt mozdulat volt, melytől önkéntelenül is belenyögtem csókunkba. Ezt követően persze – hiszen én már csak ilyen voltam – hirtelen átsuhant elmémen, hogy talán félreérti majd eme reakciómat, de mikor belemosolygott a csókba, rögvest elszállt minden aggodalmam. Leírhatatlan volt az érzés. Testemet most már csakis vágyaim irányították, ezért sem lepődtem meg, mikor ösztöneimet követve karjaimat nyaka köré fontam. Ezután egyik kezemmel finoman tarkóját kezdtem el cirógatni, míg a másikkal beletúrtam kócos, bronzvörös hajába. Bőre olyan sima volt és kemény, mint a márvány, és persze hideg, akárcsak szája, mely hol éppen felső, hol alsó ajkam nedvesítette csókjaival. Nem bírtam tovább, karjaimmal olyan szorosan húztam és öleltem magamhoz, hogy mellkasunk minden egyes kapkodó légvételnél – melyeket az eredményezett, hogy épphogy csak fél pillanatokra szüneteltettük ajkaink érzéki táncát – összeért.

Percekig csak öleltük és csókoltuk egymást, semmi nem számított, ami eddig történt, most csakis a jelen és a bennünk tomboló érzések voltak a fontosak. Még mindig annyira hihetetlen volt számomra, hogy annak a férfinak a karjaiban lehetek, akit szívem minden egyes dobbanásával szeretek, és akinek én érinthetem először ajkait, akárcsak ő enyémeket.

A levegő csak úgy izzott körülöttünk. Ki tudja, mióta tarthatott már ez a csodás állapot, melyben, ahogyan a percek, gátlásaink is úgy kezdtek elmúlni szép lassan, egyre többet engedve ezzel vágyainknak és sóvárgó testünknek. Cselekedeteink bár óvatosak és finomak voltak, mégis hevesek, szenvedélyesek. Úgy öleltük, csókoltuk és simogattuk egymást, mintha csak egész eddigi életünkben ezt csináltuk volna. Aztán hirtelen megéreztem egy eddig ismeretlen érzést, melytől egész testem menten lángba borult.

Edward keze – ki tudja mikor, és hogy – befurakodott a vékony kis póló alá, hogy így kényeztethessen tovább. Olyan gyengéd volt, az apró simogató mozdulatok pedig úgy felkorbácsolták érzékeimet, hogy nem bírtam magammal, és egy vággyal teli sóhaj után ráharaptam alsó ajkára. Tisztában voltam vele ez nem éppen az a reakció, amire számított, de mikor egy morgásszerű nyögés után – mely mellkasából szakadt fel – pimaszul elvigyorodott, már tudtam, nem rontottam el semmit és ettől megnyugodtam.

Persze eme cselekedetem nem maradhatott megtorlás nélkül. Még csak fellélegezni sem volt időm, ő már ajkaimra is vetette magát, majd még mohóbb szenvedéllyel kezdte felfalni azokat, miközben az a keze is beszállt testem kényeztetésébe, mely eddig csípőmön pihent. Nekem sem kellett több, görcsösen belemarkolva vörös tincseibe még közelebb húztam arcomhoz övét, hogy aztán még nagyobb odaadással és intenzitással viszonozhassam ajkaim kényeztetését.

Egyre jobban éreztem, egyikünk se bírja már sokáig ezt az állapotot. A hátamon kalandozó kezétől apró borzongások futottak végig a gerincem mentén, míg az oldalamat és combomat birtokba vevőtől úgy éreztem magam, mintha egy szaunában lennék, miközben pedig érintése még mindig hideg volt.

Tudtam, hogy ezt nem kéne, hogy nem szabadna, de jelenleg minden értelmes gondolat elkerülte elmém, még józanabbik énem is csak csendben élvezte a helyzet adta gyönyöröket. Csak arra az egyre tudtam gondolni, mennyire kívánom és, hogy érezhetem, ő is ugyanúgy akar engem.

Edward ajkai voltak a legédesebb dolgok, amiket valaha megízleltem. Úgy éreztem, nem bírom tovább, hogy kezdem elveszteni az irányítást testem felett, majd mikor Szerelmem édes nyelve egy pillanatra találkozott enyémmel, tudtam, végleg elvesztem. Nyelve olyan finoman érintette enyémet, mint egy könnyed hópihe, de legnagyobb bánatomra éppen olyan gyorsan is tűnt el. Miután már nem éreztem, kétségbeesetten fúrtam tekintetem aranyszín szemeibe, követelvén az újabb, eddig ismeretlen, de nagyon is mennyei érzést. Láttam rajta, megértette, ennek ellenére még sem teljesítette. Ám miután jobb kezét kihúzva pólóm alól az ágy kissé benyomódott mellettem, mellyel egy időben teste finom nyomást gyakorolt enyémre, már tudtam, mit szeretne inkább.

Bár a tudattól, hogyha akarom, megtörténhet az, mire testem most oly’ nagyon vágyik, kissé megijedtem, de minthogy nem akartam, Edward félreértse hezitálásom okát, hogy azt feltételezze, nem akarom, nem kívánom őt úgy is, így gyorsan orromon véve egy mély lélegzetet – csak, hogy ne kelljen egy pillanatra se elválnom a gyönyört okozó forrástól – lenyugtattam magam. Miután sikerült kizárnom minden mást, és már csak mi maradtunk, na meg érzéseink és vágyaink, ellazítva izmaimat hagytam, hogy lassan, óvatos, finom mozdulatokkal hátradöntsön a puha ágyon. Olyan gyengéd volt, de mégis szenvedélyes szerető. Tudtam, meg sem érdemlem mindazt, amit velem tesz.

Akadozó lélegzettel és szívveréssel túrtam ujjaimat még jobban hajába, amint lehanyatlott fejem a párnára, miközben másik kezemet izmos hátára csúsztattam, hogy én is kényeztethessem kicsit. Ahogy lassú mozdulatokkal végigzongoráztam gerincén, éreztem kissé összerezzent, majd miután ismét kinyitotta egy pillanatra lehunyt szemeit, úgy kapott szám után, mintha csak az biztosítaná neki az éltető oxigént.

Ismét heves lett és olyan vadul kezdett el csókolni, mint miután először ízleltük meg egymás ajkait. Bal kezét, mely még mindig a hátamon pihent magam alá szorítottam, így kénytelen volt jobb kezével bejárni egész testemet. Bizseregtem, nyöszörögtem a kellemes érzéstől, ahogy felforrósodott testemet simogatta hideg kezével a vékony kis anyag alatt, miközben csókbajnokokat is megszégyenítő intenzitással falta ajkaim. De mikor keze csípőmről combomra siklott, melybe aztán erősen belemarkolt, a keletkezett fájdalomtól hirtelen elválva tőle felsikoltottam.

Elviselhetetlen volt az érzés, melyet lábamban éreztem. Menekülni akartam ez elől az iszonyatos fájó érzés elől, de nem tudtam, míg végül kapálózásom eredményeként végigszántottam az alkarom az ágy melletti éjjeliszekrény szélével. A fájdalom ettől azonnal a duplájára nőtt testemben. Láttam egy nagyobb területen fel is horzsolódott a bőr kezemen és vérzett, de még mielőtt igazán foglalkozni tudtam volna vele – vagy lábammal –, Szerelmem torkát egy eddig sose hallott vad, állatias morgás hagyta el. Hirtelen kaptam rá a rémülettől vészesen kikerekedett szemeim, majd mikor megláttam az éjfeketén megvillanó tekintetet, nyomban kővé dermedtem.

55 megjegyzés:

  1. Na neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee! Ilyen nincs! Most ezt miért????????? NE mááááááááááááár! OMG! Anyám !!!!! Ez lehetetlen légyszííí ugye nem???????????? Ezt nem hiszem el!! Wááááááááááááááááááááááááááááááááááááááh!
    Komolyan?
    Ne csináld már ohhhh!
    Olvasom mondom uh nah ezek beindultak és a vége!!! Légyszi csak ezt neeeeeeeeeeeeee! vagy legyen az hogy ezt csak Alice látta vagy vmi de ne ez légyszíííííííííííííííí!
    Most sokkot kaptam de tényleg!
    A végét leszámítva imádtam(L)
    Sok puszíííííí!
    Tincsu

    VálaszTörlés
  2. Szia!

    Elég trehány voltam mostanában és nem írtam, de ez nem jelenti azt, hogy nem olvastam az összes fejezetedet. Fejezet végén mindig arra gondoltam, "nah majd hnap írok" persze ez elmaradt és helyette mindig jött az új fejezet. :D Annyira jók, annyira imádom őket és annyira UTÁLOM Mattet :D hogy azt el sem tudom mondani, de biztos van neki is oka Cullenék ellen, csak nem tudja a titkukat? :P
    Ez a fejezet...ahhh - beleremegtem néha mikor olvastam. Ééés ekkora csattanót a végére...-.-" mióta felment a szobájába és egymásnak estek azt vártam, hogy mikor fognak betoppani a szülei, minden túlfűtött bekezdés után: "most fognak jönni" "MOST" "MINDJÁRT, MINDJÁRT" erre BASZKI... :D ne haragudj az alpári fogalmazásért... :P pont most kellett Edward agyának elborulnia, meg persze a tiednek is, hogy ezt a pillanatot romboltad szét??? :D:D Persze gondoltam, hogy túl szép volt az egész, hogy igaz legyen, meg még nem kell megtörtéie a dolognak, de azért... ááhh :D
    Most már valahogy ki kell magyaráznia magát Bellsnél, gondolom majd vki beront az ablakon azt elhurcolják BElls meg Carlisehoz viszik, de persze valószínű másképp fognak történi az események. :P
    Nagyon, nagyon várom a folytatást.

    Puszi
    Hella

    ui.: első komi vagyis eddig nem írtak :P :D

    VálaszTörlés
  3. Krisz!

    Ezt nem tudom meddig tudod még fokozni, de egyszerűen elképesztő lett ez a fejezet is. Nincs erőm többet írni:OMG!
    Holnap bővebben is írok, érdemes volt várni az új fejezetet! Jesszum ezen fog járni az agyam amíg el nem alszom!
    Üdv

    VálaszTörlés
  4. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ Most komolyan áááááááááááááááááááááááááááááááá
    már majden és mégsem.:( :( :(
    Ki fogsz készíteni minket.Miért miért nem bírom ezt a feszültséget most akkor meg fogja tudni hogy vámpírba szerelmes vagy Edward simán lelép vagy mi lessz? Miért ugye tudok hogy most sírok azt hiszem veszek egy hideg zuhanyt és lefekszek aludni és valószínű hogy rémálmaim lesznek.Kérlek sött könyörgök siess a következő fejezettel.Ja imádom az írásodat de miért kellett így bejezni a 11.-et ááááá én ezt nem bírom nyugtató nélkül na jó ez csak vicc de azért megiszok egy pohár meleg tejet hogy bíztos el tudjak aludni.Puszi

    VálaszTörlés
  5. Na jó akkor milyen évet is írunk?:)
    És hogy is született ifj Edward?
    Bella nagyon hasonlít Bells-re így gondolja ID Edward is? Szimpi lenne neki Bells ha nem mentek volna annyi szenvedésen keresztül Bellával? Edward szerelmes? Bells is vámpír lessz? Renesmee boldog lessz egy fiuval?
    A többi kérdést majd holnap mert már alig tudok gépelni.Puszi

    VálaszTörlés
  6. Szia!Basszus,annyira vártam az új részt,erre nem elaludtam:D Még jó hogy felébredtem és most elolvashattam:D
    Hát ez a Matt gyerek már nagyon túl lőtt a célon.Kicsit reménykedtem benne,hogy Ed majd letörli a képéről a vigyort,amit persze utólag sikerült is,csak nem úgy,ahogy én gondoltam:D Azért üzenem Mattnek,hogy ne örüljön,mert majd én megkeresem,aztán leütöm.De utálom az olyan pasikat,mint ő.
    Észre vettem ám a lovas dolgot.Edy fiú elhagyta a fehér lovát:)Azon a gumimacis hasonlaton jót röhögtem:D
    Annyira tudtam,hogy ezt fogja neki mondani *vigyorog* Na,mit nyertem?:D Áh te nagyon-nagyon gonosz vagy.Bár gondoltam,hogy most még úgysem fog megtörténni,hogy valami közbe jön majd,de hogy ilyen fordulatot,hát nem hiszem el.Majdnem kiköptem a teám,mikor olvastam.Megjegyzem a gépnek biztos nem izlett volna:D
    Csak nem igy fogja megtudni Bells,hogy mik ők?Jó,tudom,erre nem válaszolhatsz még:S Dehogy itt hagytad abba,ez kegyetlenség:) Már értem miért mondtad,hogy teljesen belemelegedtél az utómunkálatokba:D
    Mondjuk még az érdekelne,hogy az elején Ed véletlenül járt arra,vagy tudta,hogy oda kell mennie(Alice).Gondolom majd ezt is csak az Ed szemszögesből fogom megtudni:)Tényleg,Alice látja Bells jövőjét?Mert erről még nem volt szó.Valahogy olyan érzésem van,hogy Ed nagyon is hallotta a beszélgetésüket Nessivel és tudta,hogy mit érez Bells.
    Na jó,befejezem a "hülyeségeimet",mert már egy kisebb regényt sikerült irnom:D
    Csak még annyit,hogy nagyon-nagyon jó lett,és hogy ez a függővég egyszerűen gyilkos:D

    VálaszTörlés
  7. Szia Krisz!
    Hát ez a függővég eddig a legkegyetlenebb amit tettél velünik!!Egyébként a feji nagyon tetszett, tudtam legalábbis reméltem hogy Edward nem hagyja hogy Matt megcsókolja Bellst úgyhogy ennek örültem, de amikor Matt elkezdte befeketíteni Bellst akkor nagyon utáltam, alapból utálom az ilyen pasikat.Viszont akaratán kívül közelebb hozta őket egymáshoz xD
    A csókos rész tök jó volt annyira örültem hogy összejött nekik!!Ne tudd meg olvasom olvasom görgetek lejjebb és közben azon imádkozom hogy ne legyen még vége... Mondanom sem kell hogy meddő próbálkozás de azért köszi a jó hosszú részért!! Na most is összehordta mindent de állításod szerint szereted ovasni a baromságaimat.Te tudod...xD
    Nekem is vannak kérdéseim:
    1)Engem is érdekelne hogy született Edward, mert ő "teljes értékű" vámpír, ugye?
    2)Azt meglehet kérdezni hogy idősebb Edward miért utálja annyira Bellst?
    3)ifj. Edwardnak van vmilyen képessége? és az idősebbnek hallania kellene Bells gondolatait meg Mattét is , nem?
    Köszi szépen még egyszer és nagyon nagyon várom a kövit!!
    puszi szia
    Timi

    VálaszTörlés
  8. Szia Krisz!
    Na most van egy kis időm,gyorsan leirom.
    Nos a kérdéseim:
    Ki vagy mi ez a Matt és mit akar,miért haragszik Edwardra/Cullenekre?Alakváltó lenne? Vagy esetleg valami más természetfeletti lény?
    Erre talán válaszolhatsz,nem tudom biztosra:Ugye jól érzem,hogy Edward és Matt ismerik egymást?És hogy Alice látja-e Bells jövőjét?
    Na és Bells nagyapja ugye Jacob Black,igy ő is át fog változni?Mi lett Jacobbal?
    Mondjuk a többiek kérdéseire is érdekelnek a válaszok,de nem irom le őket én is:D
    Hirtelen ennyi jut eszembe,majd ha később még lesznek még jelentkezem.

    VálaszTörlés
  9. Szia!
    HHHUUUUUUUU! Csajszi erre nem számítottam.Először írok neked m nem rég találtam meg a blogod. A részlet alapján azt hittem Bells elmondja Edwardnak h szereti,DE ezt nem vártam. Eltört a lába? Ezek után Bells félni fog Edwárdtól? És Edwárd is mindenért magát hibáztatja majd? Siess a frissel.
    U.i: a függővégeiddel az őrületbe kergetsz.
    DE Imádlak puszi Andi

    VálaszTörlés
  10. Szia Krisz!
    Megérte várni erre a fejezetre!Én is úgy voltam,mint Timi,görgettem lefelé,habzsoltam a sorokat,és oldalt azt figyeltem,ugye még messze a vége?Rendesen tudod kelteni e feszkót!
    Jelentem Mattet már én kinyírtam,még mielőtt Edward beállított volna,de amit utána művelt,az az álnok hazudozás,azért legalább 10000 évi kínzást érdemel....Félek,ennek az aljadéknak még undorítóbb ötletei is vannak.Bár egyszerűen nem értem,mi a rossebért kell annyira tartani tőle.Egy idegen fiú,miért is adnának Bells szülei az ő szavára?Ő az apja szemében ugyanolyan "veszélyforrás",mint bármelyik hormontúltengéses tini.Sőt!Még rosszabb!Aki ilyen módon hazudozik,az bármire képes.Bellsnek is elég lenne annyi,hogy vele szemben beveti az igazságot:ő nem akart vele lefeküdni,ezért hazudozik és zsarolni próbálja őt.Egyébként meg Edy emiatt a tetű miatt tehetne egy kis ínycsiklandó gasztrotúrát az embervér irányába.Bár akkor meg Matti fiú vére csorogna benne.Á!Ez még undorítóbb!Akkor csak törölje fel vele az erdőt,amíg térden csoszogva-hasmánt nem kér bocsánatot mindenki előtt Bellstől,bevallva az összes hazugságát...
    Én is nagyon kíváncsi lennék a válaszokra,amit a többiek is írtak.
    És nyugtass meg!Edward idejében kontollálja az erejét.Ugye Edy ezután nem mond le Bellsről,önmagától utálkozva?Végre legyenek már egy kicsit őszinték egymáshoz....
    Ez után a fejezet után kérlek ne késs sokáig!Ezzel nagyobb kínokat okoznál nekünk,mint amiről az utolsó bekezdésben írtál.

    VálaszTörlés
  11. Szia!
    Hát itt tényleg nem lehet abba hagyni!!!! Most hogyan fogok aludni? Forgolódni fogok:) De nem baj, megéri, mert minél előbb felkelek, annál közelebb leszek ahhoz, hogy olvashassam a folytatást.
    Ez egyszerűen fantasztikus rész lett!!!!:D
    Az első csók...:)Nagyon jól leírtad:d Kellemes emlékek villantak be, de a történeted jobb volt:) Imádtam és még most is IMÁDOM(L)
    Fantasztikus lett!! mást nem tudok rá írni:) talán azt, hogy siess a folytival és természetesen köszi a gyors frisselést:)
    OneGirl

    VálaszTörlés
  12. ÉS, ÉS, ÉS???! *a hangom már hisztérikusan cseng*
    Ezt..., miért pont.... Áhhh... ezt nem hiszem el.
    Mondták már neked, hogy nagyon gonosz vagy?
    Megtalállak..a nyakadra küldöm az egész falkát..az összes kegyetlen baltás gyilkost,láncfűrésszel,meg egyebek.

    Szylu, add már oda neki azt a hülye zongorát,meg mellékelj neki egy Edwardot.MOST!!!
    Amúgy nagyon tetszett :D
    Puszillak!

    VálaszTörlés
  13. ..amm,majd elfelejtettem . LA PUSH.. Fuss, menekülj..

    VálaszTörlés
  14. Sziasztok!

    Először is nagyon szépen köszönöm nektek, akik eddig írtatok, mind a kommentet, mind azt, hogy olvastok! (Akik nem írtak - vagy még nem - természetesen nekik is köszönöm, hogy olvasnak!) :) Ja, és köszönöm, hogy megnevettetek, az a sok ÁÁÁ meg NEEE és egyebek! :D
    A kérdéseiteket összeírtam, és amire jelenleg válaszolhatok, arra fogok is majd az Érdekességekben, hogy mindenki biztosan olvashassa őket. :) Ha esetleg bárkinek eszébe jut még kérdés vagy esetleg valami érdekességnek minősülő dolog, akkor kérem, írja meg, örömmel fogadom mindkettőt. :)

    Ja, és mivel sokaknál olvastam - de lehet én értelmeztem félre -, elmondom még egyszer, hogy most egy Ifj. Edwardos rész fog jönni, azaz szerintem kettő, és csak utána a 12. fejezet! Tudom, gonosz vagyok, Bocsika. *először ördögien felnevet, majd elpirul*

    Na és akkor jöjjenek a válaszok a kommentjeitekre! :) (Sorba megyek, ahogy szoktam!)


    Tincsu

    Örülök, hogy tetszett, legalábbis azt az 5-6 sort a kommented elején annak tudom be. :P
    Ez aranyos, mármint az Alice-es, de van egy rossz hírem. Én Bells szemszögéből írok és nem Alice-éből.
    Azért azt nem szeretném, ha tartósan sokkot kapnál, szóval csak nyugi, és bízz bennem, megoldom az ügyet úgy, hogy az tetsszen neked/nektek. ;)
    Nem mondtam, hogy minden részét szeretni kell, de mondom nyugi. :D

    További szép hetet kívánok neked! :)

    Pusza, Krisz



    Hella

    Semmi baj, tényleg. Megértem, hogy az embernek más dolga is van, nem is kértem soha, hogy mindenki mindig írjon nekem, én már annak is örülök, hogy látom, olvastok. A visszajelzést csak azért szeretem, amit már többször is elmondtam. Egy, mert jó tudni, hogy nektek is legalább fele annyi örömet okoz, mint nekem. :) A kettő pedig összetett, mert jó olvasni azt, amit az adott fejezetben történt dolgokról gondoltok, a fantáziátok szülte elméleteket, és még azért is, mert sokszor olyanokat írtok, amiből én tanulok. Például, hogy miről kéne többet írnom, vagy éppen mit kéne beleírnom, ami titeket érdekel, és még nagyon sok ilyen dolog van. :) És nem, nem azért, hogy istenítsetek, mert nem vagyok az és ez nem álszentség, egyszerűen jó olvasni és beszélgetni veletek ezáltal. :)
    Örülök, hogy tetszenek a fejezetek és igen annak is megértelek, hogy utálod Mattet, szerintem nincs olyan, aki ne így érezne vele szembe. XD
    Hát, ki tudja. Ez majd később kapsz választ. ;)
    Juj, tényleg beleremegtél? :o Oh, ezt nagy bóknak veszem, ha megengeded. *pirul*
    Hú, azért azt én is megnéztem volna, hogy Gill és Bob mit szóltak/tettek volna, ha meglátják őket egymást nyalni-falni. XD Juj, most beindítottad a fantáziámat, el is képzeltem! XD Ha te is képzelted el, akkor el tudom képzelni, hogy te is mekkorát nevethettél rajta, mert ennél viccesebb jelenetet még nem fantáziáltam. XD
    Ahm, ahogy ezt a részét leírtad a kommentednek, akkorát nevettem, hogy még a csillár is beleremegett. XD
    Na igen, mindkettőnk agya - pontosabban mindhármunk agya, hiszen Bells se volt teljesen magánál :P - eléggé elborult, de ki tudja lehet, hogy a későbbiekben lesz olyan "pillanat", hogy nem fog. ;)
    Na, igen. Nem is az, hogy túl szép, de azért a 11. fejezetben nem gondolom, hogy meg kellett volna történnie. Egyfelől mert hosszabb távú történetet szeretnék írni, azaz mint már írtam a történetnek eme szálon futó részét két "könyvesre" tervezem, de erről majd bővebben az Érdekességekben olvashatsz. A másik pedig, hogy még csak most volt meg az első csók. Jó, igaz azt mondta Bells, hogy ha Edy kérné lefeküdne vele, de mint tudjuk mondani és megtenni két különb dolog. Ki tudja mi lett volna, ha ez nem történik, vajon akkor is megtette volna Bells, vagy éppen Edy lett volna az, aki kihátrál? Hiszen ne feledjük, hogy ő is ugyan úgy tapasztalatlan - minden értelemben - mint Bells.
    Tetszik a fantáziád! :D Berontani az ablakon meg egyebek, ez jó! :D Hát majd kiderül. ;)

    További szép hetet kívánok neked! :)

    Pusza, Krisz

    VálaszTörlés
  15. Vemma

    Köszönöm, örülök, hogy tetszett! :)
    Nos, nagyon remélem, hogy még nagyon sokáig és persze még jobban tudom fokozni a hangulatotokat és persze a helyzeteket! :)
    Remélem az erőd már visszajött, azért azt nem akartam elvenni, és ha igen, akkor várom azt a bővebb írást, nagyon kíváncsi vagyok a bővebb kifejtésű véleményedre. :)
    Köszönöm, jól esik, hogy úgy véled érdemes volt várni a fejezetre. *pirul*

    További szép hetet kívánok neked! :)

    Pusza, Krisz



    Andi
    (Mivel ketten is vagytok Andik, akik írtatok, így teszek egy kis megkülönböztető jelet, azaz ez a válasz most annak szól, akinek a neve előtt van egy Bella & Edward ikon!)

    Az ÁÁÁ-t akkor úgy veszem, hogy tetszett, aminek persze örülök! :)
    Nem áll szándékomban kikészíteni titeket, de tényleg. *pirul* A mi lesz kérdésedre a 12. fejezetben adok majd választ. ;)
    Jaj, ne sírj kérlek! *buksi simi*
    Remélem nem voltak rémálmaid. *nagyon bizakodik benne*
    A tej egészséges, azt mondják tényleg altató hatása van vagy mi. :)
    A kérdéseidet nagyon szépen köszönöm, fel is írtam magamnak őket, és amelyikre válaszolhatok, azokra fogok is most, a többire majd a későbbiekben. :)
    Ha esetleg akkor még van kérdésed vagy valami érdekességnek minősülő dolog, akkor kérlek, írd meg. Előre is köszönöm. :)

    További szép hetet kívánok neked! :)

    Pusza, Krisz

    VálaszTörlés
  16. Erzsi

    Az a lényeg, hogy elolvastad, és örülök, hogy tetszett. :)
    Na igen, Matt! Hát reménykedjünk benne, hogy Edy fiú majd másként is letörli azt a vigyort, azt én is szívesen "megnézném". ;)
    Rendben, az üzenetet átadom Mattnek, a címet pedig majd postázom neked. XD
    Mondtam, hogy észre fogod, vagy legalábbis gondoltam. Olyan jó meglátásaid vannak, akárcsak a másik dologban, azaz, hogy Edy mit fog mondani Bellsnek. Most már érted, hogy miért nem mondtam semmit, hogy miért állt el a lélegzetem is, mikor elolvastam az elméleteid? :D Az akkori reakcióm valami olyan volt, hogy Basszus! :D
    Egyébként két jelentése van ennek a fehér lovas dolognak, legalábbis ha két szemszögből nézzük. Na, majd beleírom az érdekességekbe, de azért ha neked is van valami elképzelésed az ebben a környezetben lévő jelentéséről, akkor azt szívesen "meghallgatnám". :)
    Hüm, mit nyertél?... Egy virtuális ölelés és egy dicséret megteszi, vagy mondasz valamit??
    Köszönöm a bókot, igen gonosz vagyok. XD
    Mint írtam Hellának is most még korai lett volna, nagyon sok okból kifolyólag. (Bemásolom ide, amit Hellának írtam, és tényleg elnézést, hogy nem írom neked is külön meg, csak akkor semennyi időm nem lenne írni, na meg a csuklom most így is ki van emiatt, a balesetem miatt. :S (Na jó, meg egy kicsit lusta is vagyok. *pirul*)
    "Na, igen. Nem is az, hogy túl szép, de azért a 11. fejezetben nem gondolom, hogy meg kellett volna történnie. Egyfelől mert hosszabb távú történetet szeretnék írni, azaz mint már írtam a történetnek eme szálon futó részét két "könyvesre" tervezem, de erről majd bővebben az Érdekességekben olvashatsz. A másik pedig, hogy még csak most volt meg az első csók. Jó, igaz azt mondta Bells, hogy ha Edy kérné, lefeküdne vele, de mint tudjuk mondani és megtenni két különb dolog. Ki tudja mi lett volna, ha ez nem történik, vajon akkor is megtette volna Bells, vagy éppen Edy lett volna az, aki kihátrál? Hiszen ne feledjük, hogy ő is ugyan úgy tapasztalatlan - minden értelemben - mint Bells.")
    Remélem, a géped jól van. :D
    Igen erre nem válaszolhatok még most, de ez hamarosan úgy is kiderül. ;)
    Gonosz, kegyetlen van még valamilyen bókod? XD
    Oh, igen, eléggé belemelegedtem, nemcsak amikor írtam, de amikor visszaolvastam. *pirul*
    Nos igen, az, hogy Edy tudta vagy véletlen volt, az az Edys szemszögben lesz benne. Nos, az Alice-es kérdésedre a választ az Ed 4-6-ig szemszöges második részében találod, de persze felírtam a listámra és elárulom majd az érdekességekben. :)
    Nem hülyeség már mondtam!! Örülök a regényednek, tényleg. :)
    Gyilkos függővég, ez jó! :D
    Köszönöm a kérdéseidet, felírtam azokat is, és amire lehet, azokra válaszolok majd, a többit pedig elteszem későbbre. :)
    Rendben, írj nyugodtan, ha bármi eszedbe jut, akár kérdés, akár érdekességnek minősülő dolog, örömmel veszem az ötleteidet. :)

    További szép hetet kívánok neked! :)

    Pusza, Krisz

    VálaszTörlés
  17. Timi

    Köszönöm, ezt bóknak veszem! XD
    Örülök, hogy tetszett. :)
    Áhh, hülyét kaptam volna szerintem én is, ha úgy alakulnak a dolgok, hogy Bells első csókja másé lesz. :S Tudom ez így furin hangzik, de nekem a történet és a szereplők a fejemben önálló életet élnek. Ezért van, hogy én se tudok mindig mindent, hogyan fognak a dolgok alakulni. Sokszor nekem is meglepetés. Kigondolok valamit, amiről éppen nem tudom, hogyan alakul, aztán elkezdem megírni, majd vagy a fejemben a történet filmje kezd el forogni, vagy a szereplőim szólnak bele az események menetébe és már teljesen másként is alakultak a dolgok mire a végére érek. :)
    Ahm, hogy érted, hogy akaratán kívül is közelebb hozta őket egymáshoz? Arra gondolsz, hogy így sokat vannak együtt, mármint hogy Edy kísérgeti Bellst, hogy vigyázzon rá?
    Igen ezt a görgetős módszert ismerem, én is így szoktam lenni ezzel, hogy azon imádkozom egész végig, hogy "kérlek, még ne legyen vége". XD
    De ez jó, mármint jelen esetben nekem jó, mert ez azt jelenti, hogy elértem valami olyat, amit nálam szoktak kiváltani az én kedvenc "íróim" a történeteikkel. :)
    Oh, nincs mit, bár ez most csak 18 oldal volt és egy pici, szóval meg sem közelíti a 26-ot. :P
    Nem baromság már mondtam és igen is szeretem olvasni és köszönöm is, hogy olvashatom! :D
    A kérdéseidet felírtam, és amikre adhatok válaszokat arra adni is fogok, a többit eltettem későbbre. ;)
    Én köszönöm a véleményed és a kérdéseidet. Ha még lenne esetleg, vagy éppen ami érdekességnek minősül, akkor írj nyugodtan. :)

    További szép hetet kívánok neked! :)

    Pusza, Krisz



    Andi
    (Mivel ketten is vagytok Andik, akik írtatok, így teszek egy kis megkülönböztető jelet, azaz ez a válasz most annak szól, akinek a neve előtt nincs semmilyen ikon!)

    Először is örülök, hogy rátaláltál a történetemre, másodszor pedig örülök, hogy tetszett ez a rész, és persze remélem az eddigiek is. *bizakodik*
    Nos, hogy eltört vagy sem, vagy, hogy féli fog-e Bells, és hogy Edy mit fog érezni ezek után, azt majd a 12.-ből kiderül. ;)
    Az őrületbe azért nem akarlak téged/titeket kergetni, de ezt bóknak veszem, engedelmeddel. :P
    Köszönöm, hogy írtál és, hogy olvasol! (L) :)

    További szép hetet kívánok neked! :)

    Pusza, Krisz



    zeno

    Örülök, hogy úgy gondolod megérte várni a fejezetre, és persze, hogy tetszett! :)
    Mint azt Timinek is mondtam ismerem az érzést. De ez jó, mármint jelen esetben nekem jó, mert ez azt jelenti, hogy elértem valami olyat, amit nálam szoktak kiváltani az én kedvenc "íróim" a történeteikkel. :)
    Hehe, ez jó. :P Ahm, van egy rossz hírem, Matt feltámadt és még lesz szerepe a történetben. :S Biztosan nem égetted el, mint a vámpírokat kell, és összerakta magát. :S
    Bevallom én is félek, szerintem is van még több is a tarsolyában. :S
    Persze igazad van, idegen fiú meg ő is veszélyforrás, de gondolj bele abba amit Bells mondott a kétely magjáról. Na meg Matt akkor Bob szemében nem veszélyforrás lenne elsősorban, hanem az, aki az igazi veszélyforrást akar segíteni, megszüntetni. Az pedig Bob nem tudja, hogy Matt hazudozik. Persze ha Bells azt mondja, hazugság az apja elhiszi neki, de a kétely magja ott van. Nessie-vel szokott a lánya eljárni, de mi van, ha mégsem. És ha a Cullen házban van, akkor is vajon Nessie-vel van?... szóval ilyenek.
    Igen, az nem lenne jó, ha Matt vére folyna benne. :S
    Jó ötlet, majd elmondom Edynek, hogy ráfér egy kis takarítás az erdőre. ;)
    Sajna nem tudlak megnyugtatni, de csak azért, mert ezt nem mondhatom el, viszont hamarosan őszintébbek lesznek. ;)
    Juj, nem akarok én tényleg kínokat okozni. Igyekszem a kövivel, de mint írtam, az Edys szemszöges lesz, majd csak utána jön a 12., így is 5 fejezettel le vagyok maradva az Edysből, mert szerettem volna, ha ezt a fejezetet minél előbb olvashattátok volna. :)

    További szép hetet kívánok neked! :)

    Pusza, Krisz

    VálaszTörlés
  18. OneGirl

    Hát nekem mégis sikerült itt abbahagyni. :P
    Remélem azért tudtál alukálni, és igen, nézd a dolgok pozitív oldalát! :D
    Örülök, hogy tetszett, és annak is, hogy szerinted jól sikerült megírnom, és ezzel átadni az érzéseket. :)
    Én köszönöm a véleményed, és igyekszem, de mint írtam, az Edys szemszöges lesz, majd csak utána jön a 12., így is 5 fejezettel le vagyok maradva az Edysből, mert szerettem volna, ha ezt a fejezetet minél előbb olvashattátok volna. :)

    További szép hetet kívánok neked! :)

    Pusza, Krisz



    Molly

    Nyugi, ne hisztiz! :P
    Pedig el kell hinned, mert így alakultak a dolgok.
    Igen, mondták. Gonosz, kegyetlen és hasonló szép bókokat, és köszönöm is őket! XD
    Én Bellsszel ellentétben szeretem a horrorfilmeket, ebben nem egyezünk a kiscsajjal. XD
    Szylu egyébként már leadta a zongorarendelést, sőt egy tucatra. :D De az Edward jöhet, MOST! XD
    Örülök, hogy tetszett! :)
    Neked is La Push! XD Hülyét fogok egyszer kapni tőle! XD

    További szép hetet kívánok neked! :)

    Pusza, Krisz

    VálaszTörlés
  19. Ez a rész irtóó jóóó volt! :D:D:D
    Végre, megvolt az első csók ;)
    Nem semmik.. van itt szenvedély :P :)
    De, a vége az mindent visz..most kíváncsi vagyok mi lesz..de remélem pici Edward nem fog elhúzni és nem magyaráz meg semmit..vagy inkább hanyagolja Bellst, az szörnyű lenne. Remélem, jól fognak alakulni a dolgok. Fúúú és hát nem apa Edwardra hasonlít. :D és mit szólhatnak a többiek? a kapcsolatukra? na erre nagyon kíváncsi lennék :)De Jacob még titok..de már várom, hogy vele mi van..:)
    Új Bells szuper ;)
    Nagyon várom a következő részt . :)
    Mehetek is vissza tanulni Zh-ra.. :(..de ez kicsit kikapcsolt :)
    sok puszi Bogyoka

    VálaszTörlés
  20. Szia Bogyoka!

    Örülök, hogy tetszett! :)
    Van ám szenvedély, még ha látnátok azt is, hogy mit műveltek a fejembe, ajja, úgy kellett lecsitítanom őket! XD
    Hát igen, én mondtam, hogy Edy nem hasonlít mindenben az apjára. :P
    Nos, hogy hogyan fognak alakulni a dolgok, az természetesen csak a 12. fejezetből fog kiderülni. ;)
    Húh, az lesz szerintem még húzós, hogy ha tényleg összejönnek és a többiek megtudják ezt. De majd minden kiderül akkor. :)
    Igen, Jake még titok. ;)
    Oh, te szegény! Azért örülök, hogy kicsit ki tudtalak a történetemmel kapcsolni. :)
    Sok sikert a zh-hoz, szorítok majd. ;) Ügyes légy! :)

    További szép hetet kívánok neked! :)

    Pusza, Krisz

    VálaszTörlés
  21. Szia!

    Rövidre fogom mer nem akarlak fárasttani a többi sok komi után: király volt csak így tovább.

    Pusz.

    Zsófi.

    VálaszTörlés
  22. Szia Zsófi!

    Oh, pedig nyugodtan írhattál volna, nem fárasztasz, de tényleg. Mindig örömmel olvasom a kommentjeiteket. :)
    Amúgy örülök, hogy tetszett. :)

    További szép hetet kívánok neked! :)

    Pusza, Krisz

    VálaszTörlés
  23. Krisz,hihetetlen vagy,hogy mindannyiunknak válaszolsz,és nem is akárhogy!Köszi szépen!És nagyon-nagyon-nagyon várom az Edys fejezeteket.Ez szuper lesz,már előre érzem minden sejtemben!

    VálaszTörlés
  24. Szia,nah itt vagyok:D
    Oké,küld a cimet:D:D
    Hát én úgy gondolom,csak gúnyból mondja neki,és azt érti ezalatt,hogy Ed nem éppen a lányok álmainak lovagja.Vagy hogy a hős szerelmes,a megmentő.Nem is tudom,remélem elárulod te mire gondoltál:)
    Amúgy első elolvasásra rögtön a csók jutott eszembe,utána az érzelmes dolog*vállon veregeti magát:D*,bár lehet másnak is ez jutott eszébe:D
    Igen,igen ez bőven megteszi:S
    Én is úgy gondolom,hogy még korai lett volna,még csak most volt az első csók,na meg persze ez még csak a történet eleje meg egyebek.Csak mondom,erre nem számitottam,úgyhogy meglepődtem:D
    Hát igen,tudod nagy kegyetlenség volt pont itt abbahagyni,pláne hogy a folytatás csak 3 hét múlva jön:D:D:D Jó,persze tudom,hogy nem fogja őt megharapni vagy megölni,csak kiváncsi vagyok,hogy magától tér észhez,vagy segitség érkezik:)
    Oh,az Eddel és Mattel kapcsolatos kérdésre sem válaszolhatsz? Kár*lebiggyeszti az ajkait* Nah mindegy,majd egyszer kiderül.
    Igen,a gépem jól van,szerencsére:)
    Hát igen,egy ilyen jelenet elképzelésébe Edwarddal tényleg bele lehet melegedni,mondjuk,ha Emmettel képzelem el,még jobban bemelegszek:D:D:D*elpirul,és körbenéz párja nem látja-e:D*Nos igen,nekem a kedvenc karakterem nem a főszereplő,hanem Em,kár hogy ilyen keveset szerepel,de hát nem ő a főszereplő:) Bár elismerem,hogy Edward sem eldobni való:D Főleg az a mosolya,áh*olvadozik*
    Ó igen,most visszaolvastam és homlokon csaptam magam,hisz akkor még "beszéltünk" is róla,csak elfelejtettem:D Néha nekem sem ártana a vámpirmemória:D
    Tudom,tudom,csak nehéz a rossz szokásokat elhagyni:D
    Na,most már befejezem.

    Neked is további szép hetet!

    VálaszTörlés
  25. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  26. Jah,az előbb elfelejtettem(mondom,hogy kell az a vámpir memória:D),nem kell bocsánatot kérned azért,mert nincs kedved leirni mégegyszer amit má egyszer leirtál,elég ha szólsz hol találom:) Megértem én,gondolom nem egyszerű minden komira válaszolni,főleg hogy nem két szóban teszed,hanem elég hosszúakat irsz.A legtöbben ezt nem teszik,úgyhogy dicséretre méltó.
    Na most már tényleg befogtam:D

    VálaszTörlés
  27. Sziasztok!

    zeno!


    Húh, hát köszönöm. Bevallom nem kis munka volt egyszerre megírni tíz kommentre a választ, de megoldottam. :)
    azt hiszem Timinek mondtam a múltkor - de elnézést ha nem neki -, hogy úgy vélem, ha már egyszer veszitek a fáradtságot, hogy írtok nekem, akkor én is veszem, hogy válaszoljak. Persze megértem azokat akiknek ez nem fér bele az idejébe, semmi lenézésről vagy hasonlóról nincs szó. Nekem jelenleg belefér ennyi, de biztosan lesz olyan idő, hogy nem tudok majd, vagy nem tudok majd ennyire bőven válaszolni. Na mindegy, jelenleg azt akartam, hogy mindenki megkapja a válaszokat amire vágyott, a kérdéseket leszámítva. Azt majd az érdekességekben. :)
    Én köszönöm, kedves vagy! :)
    Oh, remélem jól érzik a sejtjeid! :D

    További kellemes hetet! :)

    Pusza, Krisz



    Erzsi!

    Amint kiderül több infó Mattről, küldöm a címét! XD
    Nyugi, el fogom árulni, hogy én, hogyan értelmeztem. :) És azt is, hogy Matt. ;)
    Akkor kapsz egy hatalmas puszit, meg egy hatalmas Quileute ölelést! :D *cupp és Qölel*
    Mármint arra nem számítottál, hogy ilyen gyorsan úgymond ágyba viszem őket? Igen, mondhatjuk így, mert "mi lett volna ha" eset áll fent, hiszen ha Edy nem veszti el az önuralmát és ilyenek, akkor ki tudja mi lett volna. :) Hát ha erre érted, akkor értem miért lepődtél meg, de egy történet titka, hogy meglepetéseket hordoz magába. Az lenne csak uncsi, ha tudnátok, hogy mikor mi lesz, nem de? ;)
    Igen, tudom, hogy gonosz vagyok, nem tagadom. :P
    Ahm, honnan veszed, hogy nem harapja meg? :o Olvashattunk már olyan ficeket, ahol ez történt. Ahm, 50-50% az esélye, szóval akármi lehet, de tényleg. ;) Ezzel nem mondom, hogy meg fogja, de azt sem, hogy nem kóstolja meg. :P
    Ahm, akkor gondolom felesleges lenne kérdeznem, hogy te mit szeretnél jobban. Gondolom, hogy ne harapja meg. Nos, majd meglátjuk, remélem azért mindenkinek tetszeni fog a történet folytatása, bárhogy is alakuljon. *bizakodik*
    Azt hiszem arra írtam, hogy nem válaszolhatok, hogy Bells hogyan tudja meg mik Cullenék. A kérdéseidet külön kezelem, azokra itt nem is adtam válaszokat, majd az érdekességekben. :)
    Először is remélem párod nem látta meg, másodszor pedig nem baj, ha nem Ed vagy Jake, hanem Em vagy éppen Jazz, sőt Peter azaz Carlisle se rossz pasi, valljuk be. :P Láttál te már Peterről képet? :o Oh, hát... *nagyon elpirul*
    Egyébként imádom Emet! :D
    És fog szerepelni ígérem, de jelenleg még egyik Cullennek se tudtam konkrétabb szerepet adni, mert még egyenlőre Bells és Edy sorsa az aminek be kell indulnia ahhoz, hogy hozzá tudtam fűzni a többiekét. Érted? :)
    A nagy mackó! :D Én bátyusnak fogadnám el, de nagyon! :D
    A híres félmosoly, oh! *kész, elájult... 10 perc múlva* Ahm, a filmbeli mosoly, főleg ami a NM elején van a suliban az nem is Edes hanem Rosbos. :P IMÁDOM! :D Na igen, én Team RobEd vagyok! *pirul*
    Kérdem én, kinek nem kéne vámpírmemória? XD
    Egyébként semmi baj. :)
    Ok, értettem, majd mindig szolok. :)
    Ahm igen, zenonak is mondtam éppen az imént, mert ő is ezt írta, hogy ügyi vagyok, mert válaszoltam mindenkinek. Nem volt könnyű azt bevallom, mert egyszerre tízre kellett, nem szoktam ilyen sokat egyszerre hagyni, de mint mondtam ha ti veszitek a fáradtságot, hogy írjatok, akkor én is, hogy válaszoljak. :) Na ennyi röviden, és akkor szolok, hogy hosszabban éppen a válaszod felett találod a zenonak írtat, amiben ezt kifejtettem, de ennyi a lényeg. :)

    További kellemes hetet, ha bármi van, tudod, hogy szívesen olvasom. :)

    Pusza, Krisz

    VálaszTörlés
  28. Szia!
    Azt hiszem megfogadom ezt a tanácsot,ezentúl igy fogom csinálni,csak eddig nem volt ilyen problémám.Úgy látszik a gépem is elkapta a bacikat:D Lehet magammal kellett volna vinnem ma a dokihoz?*gondolkodik*
    Egyébként miért nem tudom törölni a komikat?Tök idegesit,hogy ennyiszer ott van:)Fura is volt,hogy azt irja,hogy túl hosszú,mikor nekem nem is tűnt annak:)
    Annyit sem árulsz el most,hogy jó felé gondolkodom-e vagy sem?Kérlek*könyörgő kiskutya szemek*
    Öhm,igen,azon is meglepődtem,meg azon is,hogy ilyen módon szakad félbe a tevékenységük:P
    Na jó,akkor inkább úgy irom,hogy gondoltam,de most már teljesen elbizonytalanitottál.Eddig erre nem gondoltam,de most már igen.Lehet ez végett fognak aggódni? Nekem különben mindegy,hogy megharapja-e vagy sem,úgy lesz jó,ahogy te elképzelted:P
    Na jó,azt hiszem feladom a próbálkozást:D Úgysem árulsz el semmit:D
    Nem ,nem látta meg ,szerencsére.Nos igen,azt hiszem róluk is ellehet mondani,hogy jó pasik.Bár Jasper a twilightban annyira nem tetszik,viszont Az utolsó léghajlitós külsővel már annál jobban:D Egyébként neki is elég szexi a mosolya*pirul*Oh,igen,láttam Peterről képeket,hát igen na ...Mondjuk mikor Kellanról megláttam az első képet,ami a Celvin Cleinos volt,amin csak egy gatya volt,hát kész voltam,mondtam hogy hozhatják az újraélesztő kocsit:D Igen a Robos mosoly még szexibb,mint az Edes:)Hát igen,jól összeválogatták a szereplőket:S Jó,befejezem az elemzésüket,tudom nem szép tőlem*szégyelli magát*

    További szép hetet!

    VálaszTörlés
  29. Szia Erzsi!

    Nyugi, nem a gépeddel van baj, hanem a rendszer rosszalkodik néha. Tényleg érdemes másolni elküldés előtt, mert akár sokat írsz, akár keveset, idegesítő, ha elveszik. :S
    Nos, hogy miért nem tudod törölni? Nem tudom, én mindig csak egy napig tudtam törölni, viszont, hogy ne idegesítsen téged, hogy ott van, így kettőt töröltem neked, ha a harmadikat is szeretnéd, akkor szólj, és kiszedem azt is. Ok? :)
    Ha jól tudom, akkor 650 karaktert lehet egyszerre elküldeni. Ha több akkor kiírja, hogy sok.
    A fehér lóra gondolsz? Hú, így nehéz elmondani, de nem egészen erre gondoltam, hanem inkább arra, amiről legelőször beszéltünk, de le fogom írni, és akkor pontosabban el tudom magyarázni. De azért persze a lányok álma dolog közel jár hozzá. :)
    Örülök, hogy azt mondod, akármelyik változatot választom, tetszeni fog, mármint remélhetőleg, de azért örülök neki. :)
    Bocsi, de nem akarok poéngyilkos lenni. *pirul*
    Igen, a léghajlítóban és szerintem az Eclipse-be is helyes Jackson. Jó-jó, mindegyik a maga nemében helyes. Mondjuk BooBoo (Seth) is csak 16, de vannak olyan képei, hogy hajjaj. *nagyon pirul* Egyébként én is láttam olyan Kallenes képeket, és egy szóval sem mondtam, hogy rossz. :P De meghagyom neked. ;) Én maradok Robnál! :P
    Jaj, én nem mondtam, hogy nem szép, csak párod meg ne tudja. :P

    Na jó, mentem. Köszi, hogy válaszoltál, én pedig majd kifejtem ezt a pacis-pasi dolgot! XD Ez jó, szóval a Volvo kontra fehér lovast! :D

    Pusza, Krisz

    VálaszTörlés
  30. Szia!
    Oké,köszönöm,igy már jó:D Bocsi,csak kicsit mániás vagyok és hülyét tudok kapni ilyenektől:D
    Aha,szóval inkább arról van szó:)Kiváncsian várom,hogy kifejtsd pontosabban,remélem nem kell sokáig várni rá:)
    Jó,megértem,nem faggatózom tovább.Azért egy próbát megért:S
    Őróla még nem láttam képeket,úgyhogy erről nincs véleményem:)Akkor egyel kevesebb ellenfél:D:D:D Tudom,ezt én gondoltam igy,bár azt szokták mondani,hogy hűséget fogadtam nem vakságot,én meg még azt sem.És jók a szemeim is,meg hát ha a pasiknak lehet...:P
    Pacis-pasi jó:D

    VálaszTörlés
  31. Szia Erzsi!

    Nincs mit. :)
    Igyekszem majd vele, jelenleg is legnagyobb bánatomra ki kellet írnom, hogy nem lesz friss. :(
    Húh, hát akkor néz meg párat BooBookáról, mert 16, de... na jó, nem mondtam semmit. *pirul* Na jó, de Taylor is csak most múlt el 18, szóval. Lényegtelen az én szempontomból, Rob egy évvel idősebb nálam. :P
    Na ja, meg szerintem ez nem is olyan dolog, amin a párok/férjek kiakadhatnának. Ők is eleget legeltetik a szemüket a tv-ben a nőkön, szóval... :P
    Team Volvos-pasi! XD

    Na jó, mentem nem beszélek több sületlenséget. *pirul*

    Légy jó, előre is kellemes hétvégét! :)

    Pusza, Krisz

    VálaszTörlés
  32. Jaj,igen,most láttam,kár:(
    Majd keresek róla:D Hát,Taylor sem semmi:D Velem pont egyidős:D
    Ez igaz,kicsit idegesitő is néha:P
    Hát ha választanom kellene,hogy Team Edward vagy Team Jacob,akkor természetesen Team Ed!

    Neked is kellemes hétvégét!

    VálaszTörlés
  33. Szia Erzsi!

    Miért ez kérdés volt? :O
    TEAM EDWARD!!!!!!!!!!!!! :D:D:D:D:D
    TEAM ROBED!!!!!!!!!!!!!! :D:D:D:D:D

    Légy jó!

    Pusza, Krisz

    VálaszTörlés
  34. Okés,Team RobEd!!!!!!!!!!!:D:D:D:D
    Egyébként igazad volt,a korához képest tényleg olyan képei vannak,hogy huh...:P

    VálaszTörlés
  35. Szia!
    Írtad, hogy leírhatjuk, mit képzelünk el folytinak:) Lenne pár ötletem, ha nem baj, megosztom veletek:)
    Van egy olyan elképzelésem, ahol Edward megtámadja Bellst és átváltoztatja. Innen meg fűzhetném tovább, de inkább rád hagyom:)
    Aztán, Alice látná, hogy mi fg történni, ezért idősebbik Edwarddal még időben le tudják állítani őt és az egészet egy rossz álomként adnák be neki.
    Egy olyan változatban, ahol Edwardnak mégis sikerülne uralnia magát, ott összejönnének és minden rendben menne, de ha Edward úgy dönt, hogy az apja példáját követi és elmegy egy időre, akkor Nessie rángatná vissza.
    Az utolsó pedig egy olyan kis képzelgés, melyben ráveti magát Bellsre, aki nem hal meg, mert átváltozna farkassá... :$ Tudom, tudom, hülyeség, de ha jól emlékszem volt benne egy olyan rész, ahol az édesanyja Jacobékról beszélt volna.. vagy csak én írok ide gigantikusan hatalmas baromságokat, amiket el se kéne olvasni....:$$
    Ennyi lenne a fantáziálásom, remélem most nem fog mindenki lököttnek tartani, mert csak szimplán bolond vagyok:P
    Alig várom már a pillanatképek folytatását, aztán pedig a kövi fejezetet, mert már ez a sok képzelgés az őrületbe kerget:D
    Szóval, siess, de csak annyira, hogy az olvasóidat kiéheztesd és rávessék magukat az írásodra:) Na jó, azért mégse:P
    ~bocsi a sok marhaságért, de igen jó napom van;) Mindenkinek azt kívánok meg csodás hetet(L)
    OneGirl

    VálaszTörlés
  36. Szia OneGirl!

    Persze, hogy nem baj, sőt köszönöm, hogy leírtad őket. Ha esetleg máskor is lennének elképzeléseid dolgokkal kapcsolatban, akkor azokat is nyugodtan megírhatod nekem, nagyon fogok nekik örülni. :)
    Na, akkor nézzük sorjában.
    Szóval az egyik, hogy a mi kis éhes Edynk Bells vámpírrá változtatja, a fűzésen meg gondolom azt értetted, hogy akkor jöhetnének Cullenék, átváltozás menete és majd ennek a dolognak a következményeivel járó bajok. Igaz? :)
    A másodikban akkor ezek szerint Alice látomása mentené meg Bellst. Igen, ez is egy jó elgondolás, de azért azt hozzá tenném, hogy Alice ugye nem mindig látja Bellst és a vele történő dolgokat, de persze néha meg ugye látja, szóval lehet az is, hogy így lesz, és akkor jön a hős apuka is! :D Ahm, ha én ilyet álmodnák, és valamelyik Edward lenne benne, akkor azt hiszem, nemhogy nem nevezném rossz álomnak, de nem is akarnék felkelni. XD
    A harmadikban, ha jól értem, akkor egy nagy önuralommal rendelkező Edy van, aki harapás helyett csókkal oldaná meg a dolgokat. :D Ahm, mi az, hogy minden rendben menne? Csak azért kérdezem, mert ez még csak a 11. fejezet, és akkor elég uncsi lenne szerintem a történet. :S Na igen, mondjuk még akkor is dönthet úgy, hogy elmegy Denaliba vagy Volterrába, vagy kitudja hova, ahogyan az apja, de ha nem is Nessie, akárki más is visszahozhatja, vagy persze ugye a szíve is visszahúzhatja Bellshez. :)
    Hehe, aranyos ez a negyedik. :) Ugye, mint azt már sokszor mondtam, nem beszélhetek a történet folytatásáról, nehogy valamiféle poéngyilkolást kövessek el, de azt, amit Ti, olvasok eddig mondtatok, azt most összefoglalhatom. Na, ezt csak azért teszem most meg, mert rajtad kívül mások is mondták már ugye, hogy Bells egy szép napon nem vámpír, hanem farkas lesz, mégpedig ahogy ti magyaráztátok, azért, mert a nagyapja Jacob Black. Erre gondoltál, igaz?
    Nos igen, ugye ez is lehet egy alternatíva, feltéve ha tényleg jól gondolkodtatok. ;)
    Nyugi, nem írsz baromságokat, csak leírod az elméleteidet, melyek vagy igazak, vagy nem. Egyébként pedig, mivel ha jól látom minden variációt leírtál, így abban az egyben biztos lehetsz, hogy közte van a történet folytatása. ;)
    Egyébként szerintem te arra a részre gondolsz, amikor Bells elmeséli, hogy a nagypapájától kapta a nevét, ez még az 1. fejezetben van, rögtön a legelején. Na, csak gondolom, hogy erre gondolhatsz, mert ha tényleg Jake a nagypapa, akkor ez az a rész, ahol meg van úgymond említve. Igaz?
    Jaj, dehogy fog mindenki lököttnek tartani! Nem vagy az, és ezt mások is tudják, hiszen csak elmondtad az elméleteidet, amiket tényleg köszönök! :)
    Oh, azért remélem, nem kergetlek teljesen az őrületbe, azt nem szeretném. *pirul*
    Jó tanács, köszönöm, megfogadom, de azért megpróbálok majd sietni. ;)

    Örülök, hogy jó napod volt, további hasonló jókat kívánok neked! :)

    Pusza, Krisz

    VálaszTörlés
  37. Szia!
    Igen, valóban ezekre gondoltam:) Ha nem gond, akkor megint fejtegetném kicsit:P
    Nos igen, Edy átváltoztatja, de nem csak a Cullenekre és az átváltozással járó dolgokra gondoltam, hanem a Volturira is, hiszen a Cullenek már megint nem tartották a szájuk és egy újabb ember tudta meg a titkukat, akit át is változtattak:) Meg persze a rendes menetbe beletartozna egy kis túlpörgött Alice is is, Nessivel megfűszerezve:) Természetes ott a suli is és egy kellemetlen alak, akinek biztos lesz még szerepe az elkövetkezendő fejikben:)

    Igen, Alice és Edward mentené meg. Tudom, hogy nem mindig látja Bellst, de Edward viszont hallja a gondoltait és mivel figyeli a fiát, ezért gondoltam erre:)
    Igaz, hogy senki se akarna felkelni egy olyan álomból, ahol van legalább egy Edward, de ha már kettő is... :$(L) Azért biztos megoldanák valahogy;)

    Igen, a 11. fejezet, de itt is jöhetnek váratlan fordulatok. Mint például egy újabb titok. (és itt nem a vámpírokra meg a farkasokra gondolok:P)
    Esetleg Bells egy családi kis rejtekhelyen megtalálja a vámpírok, farkasok titkát és olyan Bellás féle módon kezeli majd:) Esetleg Edy mondja el neki, netán más vámpírok jelenek meg, esetleg Viktóriához hasonló ellenségek:) Bármi jöhet, mint derült égből villámcsapás:) És ahogy te is írtad, mehet Denaliba és Volterrába is, ahol szintén munkálkodna a kisördög:) Meg persze a műveidben is, de nem adok ötleteket, mert a végén még az olvasók húznák a rövidebbet xD Mondjuk izgalmakból eddig se volt hiány és szerintem ezek után se lesz;P

    Erre gondoltam. Amúgy szerintem alap, hogy ennyien írnak a történetedhez, hiszen csodásak ezek a fejezetek meg maga az elképzelés is, ami más, mint az eredeti, de mégis hű a műhöz. Kevesen vannak, akik ilyen jókat tudnak írni, de TE KÖZÉJÜK TARTOZOL:) Na jó, elég a dicsérésből, mert elfogy az összes és legközelebb nem tudok majd mit írni;P De azért annyit még ide írnék, hogy azért mégis elárulsz nekünk pár dolgot, ha akarod, ha nem:P És ez tök jó:P

    Ugyan, egy kis ziziség mindenkinek kell, elvégre ha nem fognánk fel viccesen a dolgokat, akkor egész nap sírnánk:)
    És mivel az "igaz" -at írtad előre, biztos vagyok benne, hogy alig várod már a következő fejezethez a kommikat, hogy hányan írják majd, "én tudtam! Rájöttem a folytira:P -és egy kis örömtánc is belefér-" :)
    Azért az az őrületbe kergetés, még ha akarnád se jönne össze, mert megnyugtató, amikor egy bolond nap után a suliba, végre olvashatom a műved. Egy olyan osztály után, amilyen az enyém is, nagyon jól esik ez a kis kikapcsolódás:) Inkább bearanyozza a napom, mint az őrületbe kerget:)
    A Múzsa csókja és ihletek tárháza kísérjen végig írás közben:)
    oneGirl

    VálaszTörlés
  38. Na, megint Szia!

    Bocsi a két törlésért, de nem itthonról írtam és kicsit megzakkant a gép... :S
    Azért a lényeg ugyan az:)
    OneGirl

    VálaszTörlés
  39. Szia OneGirl!

    Jaj, dehogy baj, hogy kifejtetted, SŐT, nagyon örültem neki! :D
    Mielőtt kifejteném én is a dolgokat, el kell mondanom, amit már a Pillanatképek 2. részéhez írtam neked, hogy nagyon sokat segített nekem, amit írtál. Nem az, hogy dicsértél, azt igazából mindig csak megmosolyogom, bárki is írja, hiszen magamról tudom, hogy van még mit tanulnom és, hogy nálam vannak jobbak is, na mindegy, szóval az segített amit a történetemről mondtál, ahogyan mondtad... szóval minden, és ezért nagyon hálás vagyok neked. Köszönöm! :)
    Sok dolog összejött most nálam, meg hiába tudom, mit szeretnék írni, mégis nehezen megy ez most, de olvastam a kommented - természetesen hozzá kell tennem, hogy a többiek kommentjei is sokat segítenek, csak éppen este a te kommented volt az utolsó, amit megkaptam, ami megnevettetett, és ami ihletett adott, ezért pedig nagyon hálás vagyok neked! Köszönöm! :)

    Na, és akkor jöjjön az én okfejtésem! :P

    Igen, igen, Cullenék mellett tényleg ott lenne ugye a Volturi is, de ha már a szavatartást mondod, akkor mi van a farkasokkal? Szerződés, ne feled. ;)
    Alice és Nessie minden esetben túlpörgetve viselkednének szerintem. :P Hihi, csak nem Mattre gondolsz? :P Nos, nem tudom mi lesz még vele, de abban igazad van, hogy fog még szerepelni. ;)

    Oh! Látom, figyelsz minden aprócska részletre, szóval csak lesek most, és nagyon büszke vagyok rád! :D Hogy értsd, ha véletlen nem értenéd, ezt azért mondom, hogy figyeltél, és jól összetetted a dolgokat, hogy ha Alice nem is látja Bellst és ugye ilyenkor Edyt, akkor is, mivel az Id. Edward hallja a gondolatokat, persze teszem hozzá, ha éppen nincsenek elrejtve, akkor közbe tud lépni. :)
    Na igen, egy Edward is már szívinfarktust tudna nálam okozna, de ha kettő lenne, azt hiszem elszublimálnék! XD (L)

    Juj, nagyon izgin hangzik, amit mondasz, esetleg nem akarod kifejteni nekem, hogy milyen új titokra gondolsz? Léccccccccci *könyörgő kiskutyaszemek*
    Családi kis rejtekhely? Hűm, nagyon titokzatos. Edy mondja el neki? Mármint úgy érted, hogy most nem harapja meg, hanem bevallja, hogy vámpír? :D Hehe, látom kombinálsz, Viktória és a többiek. :D
    Örülök, hogy úgy véled izgalmas a történet, remélem, a későbbiekben még izgalmasabbá tudom tenni a számotokra. :)

    Megint csak nagyon jól esnek szavaid. *egészen elérzékenyül*
    Tudod, nagyon örülök annak, hogy nektek, olvasóknak tetszik az a történet, melyet bár igaz Meyer ihletet, hiszen az alapötlet az övé, de én álmodtam tovább, és ezért részben a magaménak is érzem. Legalábbis a New Sunt mindenféleképpen. Boldog vagyok attól, hogy az, amit először csak a magam szórakoztatására írtam, az számotokra is legalább fele annyira élvezetes, és szerez pár boldog, örömmel teli percet a szürke hétköznapokba. Ez jó érzés, sokkalta jobb, mintha agyondicsérnétek - amit úgy sem hiszek el! :D
    Annak pedig külön örülök, hogy azt mondod egyfelől, hogy bár hasonló az alaptörténete a történetemnek, hiszen emberlány-vámpírfiú, de mégis más, valamint annak is nagyon örülök, hogy azt mondod, hű vagyok Meyerhez, ami számomra ugye tudva illő, hogy nagyon fontos. Köszönöm. :)
    Igen, ezzel egyet értek, a dicséretet hagyjuk is! Nem is láttam, oksa? ;)
    Ahm, miféle pár dologra gondolsz, amit ha akarok, ha nem, de elárulok? Kíváncsi lennék. :D

    Teljesen egyet kell, hogy értsek veled. Ha nem lennék ilyen bolond, akkor tényleg egész nap sírva vágnám magam a földhöz. Még szerencse, hogy bolond vagyok. XD
    Ahm, bocsánat, de ezt az "igaz"-as dolgot nem nagyon értettem. *pirul*
    A kommentjeiteket mindig nagyon várom, mert jó visszajelzést kapni arról, hogy mennyire nyerte el a tetszésetek, hogy jól csinálom-e azt, amit csinálok, és hasonlók. :) És igen, biztosan nagyon sokat fogják azt mondani, amit leírtál, vagy persze az is lehet, hogy éppen sűrűn fognak pislogni, hogy hát nem erre gondoltak. De hát mindegy is, csak azt remélem, hogy bárhogy is alakuljon a történet folytatása, elnyeri majd idővel a tetszésetek az általam gondolt változat. :)

    VálaszTörlés
  40. Tényleg örülök, hogy így gondolod, na meg, hogy nem kergetlek őrületbe. :D
    Kitartást a sulihoz, na meg az osztálytársakhoz. ;)
    Köszönöm a jókívánságokat, én is hasonló jókat kívánok neked! :)

    További kellemes hetet és persze hétvégét is - előre! :)
    Légy jó, aztán ha van valami, akkor tud, hogy szívesen olvasnám az elméleteidet és hasonlókat. *elpirul az enyhe kis célzástól*

    Pusza, Krisz

    u.i.: Én törültem a két már úgy is törölt bejegyzést, gondoltam nem bánod, amúgy nem szoktam. Ja, és azt még elárulom, hogy minden üzeneted megkaptam és olvastam, mivel mailre jönnek. :)

    VálaszTörlés
  41. Szia!

    Először nem értettem, hogy mire gondolsz, mit írhattam... Kezdtem megijedni, hátha valami eget rengető őrüstéleget írtam. Aztán pörgettem kicsit az agyam és rájöttem.
    Amit akkor írtam, az nem csak arra a fejezetre igaz, hiszen minden egyes sorodból árad az érzelem, az hogy dolgoztál vele és komolyan veszed, amit csinálsz. Tudod, olvastam olyan blogokat is, ahol nem igazán az volt a lényeg, hogy kifejtsék, amit éppen átélnek a szereplők, hanem csak dacból is írjanak, mert más is azt teszi... pl.: nálad egy-egy képleírás sokkal szemléletesebb, magam elé tudom képzelni, nem pedig csak annyit írsz hogy: "Bells csinos volt." Ezt ezer féle képpen el tudom képzelni. Ahogy viszont te írod le, úgy már eltéveszthetetlen. Mintha magam is olyan lennék, mint a szereplő, pedig jó messze állok én attól, hogy úgy nézzek ki:P
    Szóval, örülök, hogy segíthettem:) Ennek csak örülni tudok, hiszen akkor sikerült olyan kommit írnom, amiből egy kis "erőt" tudtál meríteni -na meg persze nem csak az enyémből, mert jó sok biztatást kapsz:)-

    És most okfejtés című rész következik:)
    Először is, nemsokára úgy is megtudjuk, hogy min törted a fejed, de azért leírom, mert hátha mégis eltalálom:) Ha pedig nem, akkor egye fene, legközelebb jobban tippelgetek majd:)

    Igaz, hogy ott a szerződés is, de egy költözés mindenre gyógyír:P Na de azért nem lehet ilyen egyszerűen lerendezni a dolgokat, hiszen menekülni nem ér! :)
    De mondjuk ha van már egy szerződés, akkor miért ne lehetne valami alku? Elvégre mindenhol vannak kiskapuk:P
    És igen, rá gondoltam. Ha pedig az, akinek én hiszem, akkor könnyebb lesz az a kiskapu, mint az egyszer egy:) -ami kettő xD, na jó, nem vagyok ám hülye matekból:)- Ami pedig a további szereplését illeti, akkor ezt eltaláltam:P -és itt egy példa arra, hogy azért elárulsz nekünk részleteket:) ami nem baj, mert azért sok kicsi sokra megy, de a nagyobbnak jobban örülünk:)

    VálaszTörlés
  42. Szia!

    pff.... most szenvedek, hogy elküldhessem neked a kommimat, de ez a buta gép nem engedi :'( :'(
    ez nem ér!
    Nem tudom el ment-e, de remélem igen... ha nem, akkor hogy a manóba küldjem el?

    OneGirl

    VálaszTörlés
  43. de el küldte és most jön a folyti:P

    VálaszTörlés
  44. Igen, azért szoktam figyelni:P Persze ha mondjuk valami négyzetgyököt kell kiszámolni, akkor inkább hagyom, mert van annál érdekesebb dolog is:P
    De ezt a lehetőséget se igen tartom már valószínűnek, de azért adnék neki egy kis esélyt:) Persze még az is lehet, hogy valaki becsenget és Edyt kiszakítja a ködből, ami majdnem Bells végét okozza. -hm, egy kis szülős csetepaté... azt hiszen tudnék mit kezdeni a gondolattal:P Mondjuk egy alapos fejmosás... :P

    Hogy milyen kis titokra gondolok? Lehet az bármi. Ha magamból indulok ki, akkor akár az is lehet, hogy Bells megálmodja:) -itt úgy gondolok magamra, hogy általában megálmodok egy-egy történetet XD- de persze az is lehet, hogy Bells farkas, ami valljuk be, nem nagy titok és azt írtam, hogy nem rájuk gondolok. Vagy esetleg a család múltjában valami kis piszkos dolog a vámpírok ellen, amiről Bells tud és azt is, hogy kicsoda, micsoda Szerelme, de képtelen bevallani és itt egy száznyolcvan fokos fordulatot venne minden:P(de persze ez se helytálló, hiszen ez tabu, mert akkor hol marad az izgalom, ha minden csak romantika, akció, misztikus meg stb:) oké, erre most én se tudok válaszolni:P
    Mondjuk lehetne egy olyan dolog, amit a kedves író találna ki, hogy fokozza z idegeket:)-meg én is húzzam az övét, ha már ő is húzza a mienket:)
    De alapból új személyekre gondoltam, akik az eddigi szereplők múltjából lépnek elő, egy-egy gonosz kis szándékkal és mocskos titokkal a tarsolyukban. Persze itt a vámpírokra gondolok, akik a Cullen családnak akarnak keresztbe tenni.
    A családi rejtekhelyen értem mondjuk a padlást:) Nekem például sok vicces emlékem van onnan, mert gondolom mindenki kutakodott már a nagyi padlásán, ahonnan előkerültek régi képek és iratok, amiken nagyon sokat lehet nevetni és sok, érdekes téma merül fel velük kapcsolatban.
    Bármi lehet. Meg is haraphatja, de semmiképpen nem változtatja át.
    Viktória... igen, elég sok bonyodalmat okozott a szülőknek. És mondjuk, ha ugye itt van Edy és Bells, akkor miért ne lehetne egy ijf James és egy kis Vickie? Ha már bosszú, akkor legyen izgi:P De pl. lehet mondjuk Tanya, aki Id. Edwardon és Bellán akar bosszút állni, mert nem őt választotta Edward.
    Kombinálni pedig tudni kell:) Mi lenne, ha nem tenném? Milyen vicces már, ha azon töröm az agyam, hogyan is fogja Edward kimagyarázni az egészet, a végén meg csak elfut? Kellemes csalódás és jót röhöghetek magamon:P Jó kedvem is lesz és egy klassz kis történettel lettem gazdagabb:) Nem így gondolod?

    VálaszTörlés
  45. És akkor most összevissza ugrálnék a válaszodba, ha nem baj:$ Remélem érthető leszek:
    A célzással nincs semmi bajom:) Te legalább örülsz neki, ha a nyakadon lógok és nyaggatlak az ötleteimmel meg a hasonló elméletekkel:) Tudod -bár nem ide tartozik- de sportolás közben lesérültem és örülök, hogy tudok járni:( De a lényege az, hogy a csapattársaimat egyáltalán nem érdekli az, hogy éppen élek-e vagy sem. A sérülésem is úgy van elkönyvelve, hogy "na tessék, már megint kiütötte magát pár hónapra:'( ez fáj, de valahogy már nem tud érdekelni, mert a válaszod teljesen feldobott:) Persze, nem értheted mire is gondolok. De velem ellentétben, neked vannak olyan olvasód, barátaid, akiket igenis érdekel az, amit csinálsz. Fontos, hogy éppen hogy vagy és milyen klassz kis művet írtál, megint:D A lényege az egésznek, hogy hiába hiszed azt, hogy nem érdemled meg a dicséretet és hiába mosolygod meg, azért te is tudod, hogy megérdemled:) Megérdemled, mert adtál nekünk egy történetet, aminek várhatóan nem most lesz vége és lesz is még folytatása, ha alaposan elolvastam az első kis bejegyzésedet:)
    Igaz-as dolgot? Már én se értem, de az Igaz, hogy imádom, amit csinálsz:)
    Tudod, amikor először írtam egy kis történetet, akkor megmutattam anyunak. Nem tudtam, hogy mit fog szólni hozzá... Azt mondta, hogyha ezt akarom csinálni, akkor csak bátran, mert van hozzá fantáziám és lát is bennem lehetőséget -pedig elég kritikus egy anyám van:$- Ezzel csak annyit akarok mondani, hogy neked itt van az a sok rendszeres olvasó, meg még azok, akik máshogy követik a blogod és mind-mind szurkolnak azért, hogy sikerüljön megírnod egy-egy újabb fejezetet, amitől újabb dolgokat tudnak meg:)és örömmel olvassák el:) Meg azon versenyeznek, hogy ki írhatja az első kommit, ki írhatja a leghosszab kis bejegyzést, köszönet képpen azért, mert kincsit adtál neki:) -és nekem már sikerült egy első kommit írnom:P *büszkefej*

    VálaszTörlés
  46. Ezt máshogy nem tudom kifejezni, minthogy TÖK JÓ(L) :) Mert az. Sok barátot szereztél/szerzel azzal, hogy írsz nekünk. Régebben azt mondta nekem egy hozzám közel álló személy, hogy "Amit csinálok azt ne azért tegyem, mert valaki azt mondta, kötelező. Azért cselekedjek, mert jól esik és élvezem azt, amit csinálok." Először azt gondoltam, hogy te meg vagy hibbanva. Minden embernek van kötelezettsége és maga a "szabadság" fogalma egészen mást jelent, mint ahogyan azt elképzeljük. Aztán rájöttem mire is gondolt. Nem az számít mit teszek, vagy hogy mikor. Az számít hogyan teszem. Kiért teszem és miért. Úgy teszem, ahogy én akarom. Magamért és azokért teszem, akik fontosak és azért teszem, mert nem csak jól esik, de így másokkal is megoszthatom azt, amit akarok. Persze közhelyes lehet meg minden, de ez így van. Csak az számít, amit teszel:) -és most jön a kérdés, mi a francot akart ezzel?- Csupán annyit, hogy lehet, hogy azt gondolod nem vagy jó -ami nem igaz- és nem írsz jól -ami szintén falsh állítás- de vannak olyanok, akiket nem az érdekel, hogy milyen a borító, hanem az, amit benne találnak. 57 rendszeres olvasód van + azok, akiknek nincs blogja és úgy olvassák a műveid. Szóval ne mond azt nekem, hogy nem vagy jó író, mert akkor mérges leszek és bosszúból regényeket fogok írni arról, hogy miért is vagy jó író:)-megteszem ám:-) Na, akkor ezt a jó író vagy annál jobb író témát hanyagolhatjuk is, mert tudom milyen érzés neked. Mások jónak tartanak, de Te nem magad, mert szerinted van még hova fejlődnöd, pedig így is Szeretünk!!(L) Részemről igen és nem sokan tudnak rácáfolni az állításomra:)
    Na, most, hogy kb. a fele ennek a komminak az önéletrajzomról szól, szerintem be is fejezem:P De remélem azért lejön belőle, amit igazából mondani akarok:) ha nem, akkor még itt a végén is elmondom: Hiába hiszed, azt, hogy nem vagy j
    ó, mert tehetséges vagy és ez ellen nem tudsz semmit tenni:) Bocsika, de így van:P
    Remélem a bolondos kis sorok megnevetettnek és jó kedvvel fogsz nekünk írni, ahogy eddig is tetted és -bár szerintem már nem tudod fokozni, mert lehetetlen- de biztos vagyok benne, hogy olyan fordulatot fogsz beletenni a folytiba, hogy csak ámulni-bámulni nem tudunk majd, mert vagy gondoltunk rá vagy nem:) Szóval, sok sikert hozzá és a Múzsa csókja kísérjen végig, akárhányszor elakadsz, mert eddig megtette és ez után is megteszi, mert az olvasóid kérik rá, hogy segítsen neked:)

    Ui.: Remélem minden benne van, amit akartam mondani:D


    Bolondos és vidám hetet mindenkinek, aki olvassa ezt a kis bejegyzést:D
    OneGirl

    VálaszTörlés
  47. Bocsi, hogy csak így,de kifogott rajtam a gép:$meg az angol tudásom XD
    OneGirl

    VálaszTörlés
  48. Szia OneGirl!

    Először is elnézést, hogy csak most válaszolok erre a kommentedre, de mint mondtam, a fejezettel is alig tudtam haladni. :S Tényleg bocsi! *pirul*

    Szóval!
    Köszönöm a szép szavakat, a biztatást és azt amit a történetemről mondtál. Ezek mind együtt, nagyon jól estek. *elérzékenyül*
    Igen, eléggé érzelmes típus vagyok, romantikus meg lelkis, és igen sokat dolgozom egy fejezettel. Egyfelől mert mindent jól átgondolok, ha kell, akkor gyűjtök hozzá anyagot, hogy valóságosabb legyen, élet hűbb és ne csak Meyer-hű. Másfelől pedig mert nekem még nem megy olyan gyorsan az írás, mint azoknak, akikre felnézek. Néha egyes részeket hamarabb megírok, de van, hogy egy-egy mondaton fél órákat csücsülök, mert egyszerűen nem tudom úgy megfogalmazni, hogy azt, amit én akkor érzek, na meg a szereplők, azt úgy tudjam visszaadni, hogy ti is azt érezzétek. Ez számomra éppen olyan fontos, mint mondjuk a Meyer hűség. Hiszen az szerintem borzasztó lenne, ha mondjuk, úgy élnétek meg a történetem, mint a régi filmeket, ahol volt egyetlen egy narrátor, és mindenkinek - nőnek férfinak - ugyan az volt a hangja, és monoton mondta a szöveget. "-Szeretlet! -Én is!" *mondja monoton hangon* Grr... Ez szerintem szörnyű lenne! :S Szóval ezért is tart jó pár napba a fejezetek megírása. És akkor persze ehhez még hozzájön az is, hogy aludnom kell, valamint az egyéb teendőimet is el kell látnom. Na, meg néha egy kis kikapcsolódást is beiktatok, bevallom, mert bármennyire is szeretek írni, és nekem ez a kikapcsolódás, néha, lemerülnek az elemeim, és akkor alvás mellett kell, mondjuk a barátaim társasága is. A minap is átjött egyik barátnőm és filmdélutánt tartottunk. Megnéztük az Eclipse-t meg a Remember me-t szinkronosan. Jaj! Nem is mondok semmit, ha van rá lehetőséged, akkor nézd meg őket így is, de persze angolul az eredeti, és a legjobb. :P

    Na, nézem tovább mit írtál, mert itt elpofázom az időt meg minden mást is. :P
    Igen, igazad van! Én nem azt mondom, hogy olvastam sok blogot, de sokba beleolvastam. Én miután befejeztem a Twilight saga könyveit, egyből elkezdtem megírni a fantáziám szülte kis történetemet. Az még kezdetleges volt, meg nem mindenhol Meyer hű, na meg sok mindent nem tudtam akkor még úgy igazán ezekről a dolgokról, hiszen egyszer nem elég elolvasni a könyveket ahhoz, hogy meg is értsd, az igazi értelműket a dolgoknak. Aztán már majdnem kész volt a második része is a New Sunnak - mármint a második "könyv", a Shine -, mikor kutakodva a neten, rátaláltam Spirit Bliss történetére. Komolyan mondom, addig azt se tudtam, hogy létezik a fanfic műfaj, ha lehet így mondani. Kb. olyan volt mint a Mikulás és a Hűsvéti nyúszi esete a kisgyerekeknél mikor rájönnek, hogy nem is léteznek. *pirul*
    Szóval ő volt az első, akit olvastam, és bár nálam Edward és Bella egy pár, és ez szent és sérthetetlen, és aki ehhez hozzányúl, azt nem szeretem, mégis ő úgy ír, olyan lelket simogatóan, hogy ő lett az egyetlen kivétel, akitől, még ha nem is teljes mértékig, de elnéztem, hogy nem Edward és Bella van. Na, mindegy, amikor találkoztunk személyesen, megmondtam neki, hogy nagyon utáltam ezért a dologért, de szerencsére mivel én se bántásból mondtam, és ő se vette annak, így barátok tudtunk lenni. :)

    VálaszTörlés
  49. Aztán Spirit után belenéztem jó pár blogba, Twilight fanficekbe, de csak alig 2-3 fogott meg annyira, hogy olvasni kezdjem őket. Nekem mind a történet, mind a leírása a dolgoknak sokat számít, valamint ugye amit mindig mondok, a Meyer hűség. Elvére neki köszönhetünk mindent, ő teremtette meg Edwardékat és az egész Twilight világát. Ha lehet, akkor ne hágjuk már át a szabályait. Persze ugye most mondhatnád, de hiszen nálam van Ifj. Edward, ami igaz, de én már bővítettem, és adtam egyfajta olyan magyarázatot, ami szerintem Meyer misztikus világába beleillhet. Nem mondom, hogy biztosan beleillik, de illhet. Akárki bővítheti a történetet, beleírhat dolgokat, továbbszőheti ugye a szállakat, és sok hasonló, és egy szót sem fogok szólni, de a Breaking Dawn utolsó leírt szaváig mindent be kell tartani, és azon nem szabad változtatni. Én így vagyok ezzel, lehet, sokakat ezzel megbántok vagy hasonló, de... szóval én ilyen vagyok. Nekem az szent és sérthetetlen, de ha ad esetleg az illető valami magyarázatot a dolgokra, mármint amit Meyer nem írt le feketén-fehéren, hogy az márpedig úgy van, akkor azt elfogadom, és tényleg nem szólok érte. De pl. ami nagyon sok blognál előfordul, és erre senki nem tud nekem olyan magyarázatot adni, hogy azt én elfogadjam, az pedig nem más, mint az, hogy Bellát összeteszik Jake-kel. NEM! Edward és Bella egy pár, mert Bella Edwardot szereti, az Eclipse-ben elmondja, hogy Jake a helyes út lenne, de ő sose tartozott ehhez a világhoz, és bár érez valamit Jake iránt, az nem az az erős és mély szerelem, amit Edward iránt érez. Szeretem én Jake-et, már amennyire, igaz nem a szívem csücske, de erre soha, senki nem fog tudni nekem olyan magyarázatot adni - még Spirit Bliss sem, akire tényleg felnézek, mert minden egyes sora annyira HŰ -, hogy azt én elfogadjam! Elnézést, na jó befejeztem. *pirul*
    Ne gondolj, kérlek, rosszat rólam, csak... nekem tényleg Meyer világa és a szabályai annyira fontosak, és Edward és Bella kapcsolata is egy szabály, és a lényeg is az egészben, az ő szerelműk az egész Saga lényege! Az az erős és mély szerelem, mely mindent túlél, majd Nessie-vel teljesül ki! *pirul*

    Nos, visszatérve a blogokhoz!
    Ha valamelyik a hűség, jó történet - izgalmas, le tud kötni, bele tudom magam élni -, és jó leírás közül nincs meg, akkor én azt nem tudom olyan élvezettel olvasni. :S Ezért nem is olvasok olyan sok blogot. Nagyjából 3 blogot olvasok állandó jelleggel, ami 5 történetet foglal magába - csak az egyik nem Twilight. Ezen kívül van még két blog, ami két történetet jelent, melyek közül az egyiket a ritka frissitése miatt nem tudom ugye állandó jelleggel olvasni, a másikat pedig nemrégiben kezdtem el. Azt barátnőm írja, és már igazából a 3. könyvet írja, de elmesélt egy csomó mindent, hogy tudjam hol tart, így be tudtam kapcsolódni. Vele vitatom meg a történetem tartalmi részét, ha éppen olyan helyzet van, hogy nem tudom mi is lenne a helyes lépés, és ez visszafele is él, szóval mindenféle képen olvasnám őt. :) Ezen kívül pedig van egy, amiben nagyon lemaradtam, de az nem is Twilightos, valamint van, két befejezett történet, amit olvastam, és egy félbehagyott. Szóval tényleg nem olvastam és nem is olvasok sok történetet/blogot. Mondom, sok kritérium van, és ezek csak úgy kialakultak bennem, nem leültem aztán azt mondtam, hogy AZOKAT NEM!... Ez van. :S Viszont ezeket a történeteket nagyon szeretem. :)

    VálaszTörlés
  50. Biztos vagyok benne, hogy sok jó blog és író és történet van még a neten, de igen, sokan vannak, akik dacból írnak, ahogyan te is mondtad, csak mert most mindenki más is ezt teszi, és ez nem jó dolog! Ők nem az írás élvezetét szeretik, talán nem is a gyermeküknek tartják a történetet. Szívből, nagyon mélyről kell jönnie ezeknek a dolgoknak ahhoz, hogy az jó legyen. Én már nem is igazán emlékszem mikor kezdtem el írni, de még elég gyerek voltam, általánosba jártam. Tudod, papírra és csak ilyen nyálas romantikus dolgokat. :P De azok is szívből jöttek, és a magam szórakoztatására voltak. És ez a fontos! Akikkel beszéltem írók, mind azt mondták, amit én is vallok, hogy elsősorban magadnak írj, mert csak akkor van értelme! Ha te szereted, amit csinálsz, téged boldoggá tesz, akkor nagy baj nem lehet. Az írás tanulásos része persze már más. Én azt vallom, hogy aki szeret írni, az írjon, mert ez tényleg az egyik legjobb dolog a világon. A fantázia, az álmodozás... :D Viszont azért senki ne írjon, mondjuk, vegyük a blogokat, hogy minél többen olvassák és minél több kommentet kapjon. ... Na, mindegy....
    (Ahm, Meyer képe alatt itt a blogon, találsz tőle egy idézetet, amiben éppen az írásról van szó! :))

    Tényleg örülök, hogy úgy véled, át tudom adni azt, amit szeretnék, amit én is érzek, vagy éppen látok lelki szemeim előtt, mikor kitalálom, mikor írom. Ez jó, ennek örül minden író a legjobban. Annak, hogy az olvasói legalább fele annyira élvezik a történetét, amennyire ő. :)

    Igen, mindannyiotoktól rengeteg erőt és biztatást kapok mindig, és ezért tényleg nagyon hálás vagyok. Nem tudom, a te kommented volt az, amit akkor olvastam, mikor az a bizonyos holtpont volt nálam, és utána, ha nem is szárnyaltak az ujjaim, de sokkal könnyedebben tudtam folytatni tovább az írást. Erre mondják, hogy tényleg erőt adnak a szavak! :) Tényleg hálás vagyok érte! :) (L) <3

    Na, akkor térjünk át az okfejtéses részedre, mert a végén még megutáltatom magam. *ártatlan szemekkel néz, melyek reménytől csillognak, bízván, hogy semmi olyat nem mondott, hogy megutálják*

    Egyszer egy, az néha kettő! :P ;)
    Hűm, rejtélyes vagy, de asszem értem mire gondolsz. Nos, ugye konkrétan nem szoktam semmit mondani, így most sem teszem, de persze akár igaz is lehet, amire gondolsz, és aki gondolsz, de ez majd a későbbiekben derül ki. ;)

    Juj, az nagyon jó, ha megálmodod a történeteket! :D Én is szoktam, nem sűrűn, de már egy jó párszor volt ilyen! :D

    Azt mondod, nem lenne nagy titok, ha Bells tényleg farkas lenne? Hűm, érdekes.
    Nem, azt elmondhatom, hogy Bells nem titkol semmi olyat, ami a vámpírokkal kapcsolatos. Mivel ismeritek az ő szemszögét, az észjárását, akkor erről már olvashattatok volna. Bells nem tud a vámpírok létezéséről, de többet nem mondok. ;)

    Hehe, vannak dolgok a "kedves író" tarsolyában, amitől azt hiszem, érdekessé tudom tenni a történetet, sőt, nagyon remélem, hogy egészen a végéig. Ha vannak és lesznek is párhuzamon az eredeti és e között, igyekszem egyedire írni, de azt se szeretném, hogy teljesen az ellentéte legyen, mert az se izgalmas, valamint ugye vannak olyan dolgok, amiket muszáj meghagynom, hogy hű maradhasson és látszódjon, hogy ez ugye a Twilight saga folytatása. Na, mindegy, majd meglátjátok. Remélem, tetszeni fog. *pirul*

    Igen, lesznek új személyek, mocskos titkot, hááát... majd kiderül. ;)

    Igen, a padlás az egy jó hely, ihlet szempontjából is. :)
    Ahm, mit szólsz a mostani fejezetben leírthoz? Ez igaz nem padlás, nem szekrény alja, de...

    VálaszTörlés
  51. Igen, kombinálni is nagyon jó dolog, és sokszor hasznos. Ha vannak rejtélyes dolgok, akkor meg főleg. Ugye én mondtam már nektek, hogy a fejezetekben sok kis apró dolog el van rejtve, és ezeket már teszteltem is, és hát nem mindegyik szúr szemet azonnal nektek, de talán így izgalmasabb is lesz, mikor kiderülnek. ;)
    Ahm, néha pedig olyan okosak vagytok, olyan jól kombináltok, hogy csak ámulok és bámulok, mert néha leírjátok a konkrét folytatást. :D

    De, de nagyon is így gondolom! Tényleg annak örülök a legjobban, ha jó kedvet tudok nektek csinálni, ha arra a pár percre, míg elolvastok, legalább némileg szebbé tudom tenni a napotokat. :)

    Nem nyaggatsz, mondtam már! Se az ötleteiddel, se a regényméretű kommenteddel! :) Mint láthatod, erőt ad. De persze egy sor is tud olyan erőd adni, mint egy novella méretű! :) A tartalma a lényeg, valamint, hogy vagytok olyan kedvesek és veszitek a fáradságot, hogy írjatok nekem. Ettől mindig elérzékenyülök. *pirul*

    Oh! Remélem jól vagy! Vigyáz magadra! Igaz, én csak sport közben a lábam törtem, de mozgássérült és egészséges iskola elegyébe jártam, és így tudom milyen komoly ez, még ha mi mindannyian egyenlőknek is vettük magunkat, mert tényleg azok is vagyunk. :) Imádtam az osztálytársaim, jobban is, mint általánosba az "egészséges"-eket. Ha mondhatom így.
    Vigyáz nagyon magadra!!!!

    Igen, mióta blogozom mint író, azóta tényleg kicsivel másabb a helyzet. Ugye eddig a családom és a közvetlen barátaim mondták, mondjuk, hogy jobbulást, most viszont TI is! És ez megint csak olyan megható és kedves meg minden. *már sokadjára meghatódik*
    Ahm, engem viszont érdekel, hogy veletek, olvasóimmal mi van. Igaz, nem mindig tudok megjegyezni minden részletet, mert sokan vagytok ugye, ami szerencse és köszönöm! :D De amennyit csak tudok, megjegyzek fejből. Ki jár iskolába, ki anyuka, ki beteg éppen, vagy éppen milyen elméletet írt az előző fejezethez, és még sok minden. :) Amolyan nagy család tud ám kialakulni egy ilyen kis közösségben, és ez tényleg jó! :)

    Igen, én még sokáig szeretném írni, és igen, részben értem mire gondolsz, gondoltok, mikor megdicsértek, csak éppen nehéz felfogni! Ezelőtt sose mutattam meg egyetlen írásom se senkinek, most meg többen is mondjátok, hogy ügyes vagyok, jól írok, meg jó a történetem. Ezt nehéz megemészteni. Nem mondom, hogy rosszul írok, mert bár nem voltam sose ötös nyelvtanból, de azért valamelyes tudok a szavakkal játszadozni. Mivel érzelmes és romantikus vagyok, ezeket talán erőteljesebben tudom belevinni a történetekbe, és még néhány dolog. De vannak nálam sokkal jobban, akik példaképeim, akikre felnézek, akiket ha olvasok, teljesen kivagyok, persze csak is jó értelemben! :D Szóval, köszönöm én tényleg a szép szavakat és minden gratulációt és még nagyon sok mindent, csak kell egy kis idő, hogy megemésszem őket. :) *pirul*

    Juj, nekem is anyukám a legkritikusabb. Mindig nyaggatott, hogy ez még mindig nem tökéletes, főleg mikor rajzoltam. Aztán ugye csak azért is megmutatom, csak azért is tetszeni fog, és végül eljutottam egy olyan szintre, hogy nem azt mondom művészi, mert nem az, de már nem is vonalrajz! XD Ez poén volt, de gondolom érted. :P
    Ahm, akiben van fantázia, Akarat, ez fontos, és némi tehetség sem árt, a némi tanulással egyre jobb és jobb lehet! :) Nekem is mindig ezt mondják, ezért is szeretem, mikor lebétáznak, elmondják mik a hibáim, hogyan tudok őket korrigálni és hasonlók. :) Ettől úgy hiszem, jobb leszek majd idővel. Főleg mikor visszaolvasom magam - persze idővel -, tényleg rájövök, hogy fejlődtem. Ha nem is sokat, de lassú folyamat ez, ami nem baj, csak türelem kell a kivárásához. Vagy mi. :)

    Igen, tényleg nem tudom másként kifejezni azt a szeretetet, amit tőletek kapok, a támogatást és erőt, amit nyújtotok nekem, minthogy igyekszem minél jobb lenni és izgalmasabb fejezeteket hozni nektek hétről-hétre. :) *jaj, megint elérzékenyült*

    VálaszTörlés
  52. Igen, rengeteg barátot kaptam mióta blogozom, mint olvasó és író is, és persze egy másik családot is! Mert végül is ez a kis közösség olyan, mint egy család. Másként nem tudom ezt mondani, de remélem, érted. :)

    Igen, nagyon bölcs volt, aki ezt neked mondta, és fogad is meg!!!! :)
    "Az számít, hogyan teszem. Kiért teszem és miért. Úgy teszem, ahogy én akarom. Magamért és azokért teszem, akik fontosak és azért teszem, mert nem csak jól esik, de így másokkal is megoszthatom azt, amit akarok. Persze közhelyes lehet meg minden, de ez így van."
    IGEN, ÍGY VAN!!!!
    Én magamért, de most már értetek is írok, de nem feledem el miért kezdtem el, a saját magam élvezete miatt, amit most már igyekszem átadni nektek, megosztani veletek is. :)
    „Bármit is teszel az életben, jelentéktelen lesz, de nagyon fontos, hogy megtedd.” /Mahatma Gandhi/

    Hűm... Igen, hanyagoljuk az "én jó vagy nem jó író vagyok" témát, amúgy fentebb mondtam róla dolgokat. Igen, ez így van, mások jónak tartanak, én meg még érzem, hogy van mit és hova fejlődnöm, de azért persze köszönöm a szép és kedves szavakat. Igyekszem majd! ;)

    Köszi! :D Oksa, van érzékem hozzám, maradjunk ebbe, oksa? ;)
    Ahm, a komid alapján, bár ugye az ember mindig siet ilyennél, meg nem is figyel oda annyira, hogy mit ír egy véleménybe, mint egy történetbe, mégis látom, hogy te is tudsz bánni a szavakkal. Ez kiérződik, főleg ahogyan egyes részeket, főleg érzéseket megfogalmaztál. Szóval anyukádnak igaza volt, van hozzá érzéked, és ha szereted csinálni, azaz az írást, és nem dacból ugye, ahogyan megbeszéltük, akkor szerintem csináld, mert tényleg felemelő dolog. Bizton merem állítani, bármilyen kemény is, még ha nem is annak látszik, az egyik legcsodásabb dolog a világon az írás, mely ugye az álmodozást is magában foglalja. :) Nagyon sok sikert kívánok hozzá, és temérdek ihletet! :)

    Igen, a soraid megnevettettek, elgondolkoztattak, és persze néha elérzékenyülve elmorzsoltam egy-egy könnycseppet. *pirul*
    ÉS, remélem meghoztam a fordulatot, amire vártál, de ha nem, akkor remélem majd a következő fejezettel, vagy az azutánival, ugyanis az, hogy egyszer nem harap Edy, nem azt jelenti, hogy sose fog. ;)

    Édes vagy, remélem, neked is van Múzsád, és csókok millióival hint meg minden egyes nap! :)

    Légy jó, köszönöm, hogy olvasol és, hogy ilyen szépet és sokat írtál nekem! :D
    Szép hetet kívánok neked! :)

    Millió Pusz, Krisz

    u.i.: Ahm! Érdemes mielőtt elküldöd, kimásolni a kommentet! Van, hogy igaz azt írja ki a blog, hogy error, ugye nem küldte el, de ha ráfrissítsz, mondjuk kétszer, akkor megláthatod, hogy igen is elküldte a kommentet. :) Van ilyen, nem tudom, miért van, sajna. :S Ahm, egy komment asszem karaktereinek a maximális száma 620-630 lehet. Ennyit képes egyszerre elküldeni. :S

    VálaszTörlés
  53. Szia!!

    Huh, én írok regény hosszúságú kommentet:)?? Nem hiszem:)
    Hát, köszönöm, hogy válaszoltál és elárulom, nem csak neked csaltak könnycseppeket ezek a sorok a szemeidbe... Nagyon-nagyon köszönöm.(L)
    Nem vagyok valami társasági ember, de a barátaimat megbecsülöm és mindenkivel igyekszem úgy viselkedni, hogy ne bántsam meg, de igazából nem vagyunk közös nevezőn. Ők nem szeretik se a Twilight-ot, se a vámpírokat és az írásaim se olvassák, pedig akikre igazán számítok, azok ők. Mindig, amikor befejezek egy fejezetet vagy történetet, akkor az jut eszembe, hogy nekem örömet okoz, de ki az, aki esetleg átéli azt, amit én? A barátaimra ilyenben nem számíthatok, mert, hogy úgy mondjam, gyűlölnek olvasni és inkább nézik a tévét -amit én nem sűrűn, mert sok baromság van benne, de ez egyéni vélemény- és olyan műsorokról beszélnek, amikhez lövésem sincs, de csak azért, hogy legyen témánk, nem fogom nézni azokat a lökött sorozatokat meg adásokat... Nem az én világom. Inkább egy jó könyv vagy aranyos történet megírása:) Abba már nem tudnak olyat kérdezni, amire ne tudnám a választ:D
    Ami pedig azt az idézetet illeti, még a magyar tanárom mondta nekem. Az első olyan ember volt -persze anyun kívül- aki elolvasta a művem és elmondta a véleményét. Igaz, több volt benne a nyelvtani dolog, de legalább segített. Megszerettette velem a magyart is és az íráshoz is jobban kedved kaptam, mert tudtam, hogy ő legalább elolvassa és ha szigorúan is, de akkor is elmondja, hogy mit csináltam rosszul vagy éppen jól.

    VálaszTörlés
  54. Jól fogalmazok? Oh, köszönöm:$ Pedig azt hittem, hogy felületes, ahogy írok, mert a fogalmazásaimban egy oldalból a fele kivan húzva pirossal. :$ Úgy látszik tanultam ezt-azt. Azért a javuló tendencia mindenkire igaz, aki akarja is azt, amit éppen csinál:D

    Ami a történeted illeti, nagyon élveztem az új fejezetet is, de ezt ott is leírtam:) Nem csak azt szeretem, mert az egész elgondolás fantasztikus! Ami pedig az eredetihez való hűséget illeti, a Tied valóban úgy van, ahogy az a Nagy Könyvben meg van írva! Viszont részemről azok is érdekes lehetnek, amik kicsit eltérnek, mert nem vagyok az az "ami kőbe vésve, az úgy van" típus:$ Szeretek "lázadni" Persze, sokan mondják, hogy karót nyelt vagyok és csak a feketét látom a szürke meg eltűnt, de szerintem ez nem igaz. Azok a fekete-fehér világban élők, akik nem mernek álmodni. Képtelen kilépni a saját kis burkukból és olyat csinálni, ami feldobja őket és nem azért, mert azt csinálja az xy sztár, meg az a nagymenő csaj vagy srác is. Részemről ki nem állhatom az ilyen embereket, ahogyan azokat sem, akik dacból írnak, de ezt már túltárgyaltuk:):)
    Visszatérve a történetedre, mert igen csak elkalandoztam, izgalmas és bár volt benne olyan, amire számítottam, azért mégis megtudtál lepni:) Valójában olyan ember vagyok, aki irtózik a meglepetéstől, mert nem szeretem őket, de ha egy történetben van szó meglepetésről, akkor az első vagyok, aki neki ül:)

    VálaszTörlés
  55. Ezek szerint rendben vagy:) Ez Fantasztikus:) Jól vagyok és is, de azért még csak mértékkel mehetek vissza sportolni=( Rengeteget kihagytam, úgyhogy egy darabig igen nehezen fog menni és nem is játszhatok, mert az orvos nem engedi. Igaz, sose tartottam be, amit mondott, de most azért is! Nincs kedvem kórházban feküdni, pont karácsonykor. Van nekem annál jobb dolgom is:) Végre lesz egy kis szünet és levegőhöz jutok, de gondolom nem csak én:) Rossz egy ilyen sérülés, de nálam ez már tényleg a sokadik. Oké, öreg se vagyok, mert a 20-at még nem súrolom, de azért ilyen "fiatalon" :) ez már súlyosnak nevezhető... De jusztig se fogok abba hagyni semmit, amit eddig csináltam:) Lehet, később megbánom, nem is egyszer, de az én döntésem és nem mások szóltak bele, ez pedig sokat jelent számomra:)

    Család? Valóban, szerintem is hasonlítunk rá:) Örülök annak, hogy egy-egy ilyen családhoz tartozhatom, mert bár imádom a sajátom is, de ők se rajonganak a vámpírokért, szerelmes vámpíros történetekért. Ezzel egyedül vagyok erre fele, de azért se mondok le róla, mert ez vagyok én! Akinek nem tetszik, az akkor ne nézzen rám:) Most mit tudjak ellene tenni? Ilyen vagyok és kész!
    Szerintem ennyi lenne a válaszom, mert késő is van és egyes kommentelők felelnek az iskolába... :/ De tanultak, úgyhogy jól megy nekik:) Azért pihenni se árt:)
    De ahogy te is írtad, nem csak az írás a kikapcsolódás:) Részemről egy egész napos, döglesztő túra a szabadban is nagyon felemelő:) Utána egy jó nagyot alszom és szárnyalok írás közben:) Próbáld majd ki:) Engem mindig ihlettel áraszt el a természet, de az bosszantó, amikor vagy nincs nálam füzet és toll vagy valamilyen oknál fogva már nem tudok írni, mert vagy kifogyott vagy elfogyott a lap:P De akkor csak mondom mondom a barátaimnak és megkérem, hogy jegyezzék meg, de úgyse fogják, én viszont igen:P Szóval, ha jó idő lesz, akkor ajánlom kikapcsolódásnak:)
    Na, most már tényleg befogom és megyek aludni:)

    Ui.: Remélem mindenre sikerül válaszolnom:$ Ha van benne hiba, kérlek, nézd el, mert már lassan 11óra lesz, nekem meg leragadnak a szemeim, de válaszolni akartam:)
    Múzsa csókjában nem szenvedek hiányt, de -sajnos vagy sem- visszajelzést nem kapok, hogy mennyire sikerült megkaparintanom azokat a csókokat:) Na, nem baj! Majd a Jézuska elolvassa nekem, mert megkérem rá:P
    Kellemes Ünnepeket, így előre is:d Igaz, még egy hét, de már teljesen karácsonyi hangulatom van:)

    By:OneGirl

    VálaszTörlés