2011. október 28., péntek

Pillanatképek - Shine (7.-8. fejezethez)

Sziasztok!
Először is elnézést, hogy még sem a beígért Szigetes részt hozom most nektek, de mint azt olvashattátok, ihletet kaptam a kéréseitek megírásához. Nem hagyhattam elszállni az ötleteket, ezt remélem, megértitek és tetszeni fognak ezek a kis pillanatképecskék. :)

Először is leszögezem, hogy mindenkinek szólnak az írásaim, de engedjétek meg, hogy kiemeljem páratokat, akik nélkül ezek nem íródtak volna meg. Az ő kérésük vagy épp ötletük alapján jöttek létre a következő szemszögekben leírt szösszenetek.
Az elsőt, Id. Edwardét knefnek ajánlanám, aki egy szigorú apa Edwardot szeretett volna olvasni. A másodikat, Ifj. Edwardét Ginának, akinek kérése felém biztosan egyértelmű lesz nektek is. Az utolsót, ugyancsak Ifj. Edwardét pedig vikinek, mert bár ez a jelenet tervbe volt véve, visszajelzést kaptam általa, hogy van értelme, hogy megírjam, mert szívesen olvasnák. Egyedül a harmadik szemszöget nem „kérte” senki, de azt meg én szerettem volna. Amit mikor megírtam, magam is meglepődtem az események alakulásán. Ha hiszitek, ha nem, nem ennek indult. :)
knefnek, Ginának és vikinek nagyon köszönöm a kihívásokat, amit kérésük állított elém, ahogyan Bee-nek és Mollynak ilyen-olyan segítségüket. :)

Na, de akkor jöjjön hát a rész, amiről ennyit beszéltem. :)
A kommenteket – és voksokat – nagyon köszönöm, mindegyikre válaszoltam.

Kellemes hosszú hétvégét és őszi szünetet az iskolásoknak!
Jó olvasást a fejezethez! :)

Pusza, Krisz

ui.: Mi a véleményetek egy Nessie és Jacob szösszenetről abból az időből, mikor még együtt voltak? Egy amolyan finoman, mérsékelten forró jelenetről? Lenne kedvetek ilyet olvasni? :)



A fejezet enyhén 18-as korhatárú, olvasása csak saját felelősségre!
Másik arc


Id. Edward szemszög


– Hallgatlak, fiam, miről akartál velem beszélni? – álltam meg apám íróasztala előtt. Míg Edward becsukta maga mögött az ajtót, hanyagul nekidőltem.

A gondolatai némák voltak, akárcsak Belláé, aki a szobánkban ülve, feszülten figyelte beszélgetésünket. Ellentétben fogadott szüleimmel, akik épp azon igyekeztek, minél kevesebbet halljanak magánbeszélgetésünkből. Rajtuk kívül csak Nessie és Bells volt még a házban, akik éjjel lévén már rég álomba szenderedtek. Hosszú volt mindkettejük számára ez a mai nap. Bells balesete és szüleinek látogatása kimerítette őket, még ha nem is ugyanazon okból. Emmett, Jasper és a lányok még mindig kint voltak, hogy bizonyosságot szerezzenek róla, az a nomád, akiről Alice nemrégiben szólt nekünk, és aki Bells álmában is megjelent ma, nincs a közelben.

– Nem kertelek, egyből a közepébe vágok – vett egy mély lélegzetet Edward, majd már ki is mondta, amiért jött. – Szeretem Bells, és éppen ezért, meg fogom kérni a kezét – jelentette be határozottan. Habár a gondolatai némák voltak, nem mondhattam, hogy meglepett lépése.

– Ez nagyon komoly döntés, ugye tudod?

– Tisztában vagyok vele, de ez az, amit szeretnék. Tiszta szívemből szeretem már hosszú ideje. Ő az egyetlen, aki mellett el tudom képzelni, és szeretném is leélni az örökkévalóság hátralévő részét – felelte őszintén, magabiztosan.

– És ha nem egyezem bele? Ha úgy ítélem meg, hogy Bells nem való a családba? – kérdeztem váratlanul, amire nem csak Edward nem számított.

– Hogy mi? – meredt rám értetlenül.

Igen, mi? – fakadt ki Bella is, miután megnyitotta előttem elméjét. A légzése szinte már ziháló volt. Talán jobban kiakadt, mint a fia.

– Szereted Bellst, ahogy ő is téged, de mi van akkor, ha később rájössz, hogy mégsem ő az igazi? Ha akkor már mondjuk késő lesz visszacsinálni a dolgokat? Nem hagyhatod majd el, így örökre boldogtalanok lesztek egymás mellett – vezettem elő neki egy esetleges jövőképet.

Edward Anthony Masen Cullen, te meg mégis mi a jó fenét művelsz? – ordítottak Bella gondolatai.

– Ilyen nem következhet be! – jelentette ki erélyesen Edward. Karba öltöttem a kezem és vártam, hogy még mit reagál. Ha tudta volna, mi fogalmazódott meg bennem… Szerencsém volt vele, hogy míg én mindenki fejébe belelátok, addig az enyémbe senki. – Bells az egyetlen és igazi számomra! A létezésemnél is jobban szeretem. Mindenhová követném, és érte bármit megtennék. A lelkemet is eladnám, már ha feltételezzük, hogy van.

– Rendben, akkor tételezzük fel, hogy ő az igazi számodra. A házasság akkor is komoly lépés, a mi esetünkben visszavonhatatlan következményekkel jár. Nem gondolod, hogy egy ilyen súlyos döntéshez ti még gyerekek vagytok? – kérdeztem keményen, és igyekeztem figyelmen kívül hagyni Bella gondolatban történő ordibálását.

– Nem, egyáltalán! Nem vagyunk már gyerekek, ezt kikérem magamnak. Úgy vélem elégszer bizonyítottuk ezt már, ahogyan az érzéseinket is egymás iránt. Nem is értem, hogy miért hozod most mindezt fel – hitetlenkedett. Nem kellett a fejébe látnom, hogy tudjam, gyanakszik.

– Oh, valóban! Akkor azt mondd meg nekem, hogy az szerinted nem vall felelőtlenségre, hogy még esküvő előtt el akarjátok hálni a házasságot? Belegondoltál már abba, hogy mi lesz akkor, ha a hormonális készítmények hatástalanok lesznek, és Bells teherbe esik? – kérdeztem valódi aggodalmat táplálva ezen ügy iránt. Szemei tágra nyíltak, nagyot nyelt. – Ha így is történne, mert történhet így – erősítettem meg benne a tényt –, az esküvő után, mikor már hozzád és nem a szüleihez tartozik, mindent könnyebb lenne megoldani, ahogyan édesanyád esetében is. De előtte… A szülei nem értenék, Bellsnek pedig nem volna ideje elköszönni tőlük, a régi életétől, a titkunk és vele mindannyiunk léte veszélybe kerülne.

– Igen, tudom! – préselte ki magából ingerülten összeszorított fogakkal és ökölbe szorult kezekkel. – De ezt még lesz időnk átbeszélni Bellsszel. Ráadásul, akkor már a menyasszonyom lesz. Tudom, hogy Bells is bármit megtenne értem. Legfeljebb majd gyorsan cselekszünk… – hadakozott a józanabbik és a szerelemtől és vágytól elvakult énje egymással. Részben tényleg felelőtlen volt, ahogyan Bells is.

– Bármit is jelentsen ez – fejeztem be egy halk sóhajjal mondatát.

– Igyekszem mindig csak azt nézni mi a legjobb, a legbiztonságosabb Bellsnek. Te neveltél fel, te adtad az elveimet, tudom mi a dolgom. Szeretnék Bellsszel tisztességben élni, de nem csak azért, mert elvárod tőlem. Viszont én nem vagyok te! Igaz, képes voltam évtizedekig meglenni testi szerelem nélkül, de most már nem. Bellst minden értelemben szeretem és szeretném szeretni is. Hamarosan nagykorú lesz, ráadásul, ha igent mond, a menyasszonyom is. Mindketten készen állunk már, szeretném boldoggá tenni.

– És mi van azzal, hogy ember? A vére éneklésével, az önuralmaddal? Nem érzed úgy, hogy balgaság lenne azt gondolni, teljes mértékben felkészült vagy? Hiszen kevesebb, mint egy éve ismeritek egymást, és csak pár hónapja tanulod az önkontrollt – akadékoskodtam. Le kellett döntenem elbizakodásának falait, amivel veszélyeztethette Bells életét. Ha túl magabiztos, ha hagyja, hogy a vágya irányítsa, azzal beláthatatlan következményekkel járó helyzeteket idézhet elő.

– Egyszer azt mondtad nekem, hogy nem lesz könnyű dolgom, hiszen nem elég csak elérni az önuralmunk csúcsát, azt szinten is kell tartani. Azt állítottad, hogy ha tényleg fontos számomra Bells, akkor nem lehetnek lehetetlenek előttem – folytatta könnyeden. – Nekem ő tényleg fontos! És bár csak nemrég kezdtem neki a tanulásnak, mindent megtettem azért, hogy erőfeszítés nélkül is állandó biztonságban tudjam magam mellett. Mostanra pedig úgy érzem, képes vagyok arra, hogy megváltoztassam a dolgok menetét, hogy a történelem ne ismételhesse meg teljes mértékben önmagát – idézte vissza szóról-szóra egykori szavaimat. Az elgondolásom itt már kezdett értelmet nyerni.

– Én csak azt szeretném, fiam, ha éretten kezelnéd és vennéd a dolgokat. Ha a legjobb belátásod szerint döntenél és alakítanád a jövőtöket. Szeretitek egymást, ezt megértettem és elfogadtam. Nem állok közétek, de… – mielőtt még befejezhettem volna, közbevágott.

– Mégis mit akarsz elérni ezzel az egésszel? Halljam apa, mégis mit? – fakadt ki idegesen. – Ahogyan te is, én is megtaláltam a boldogságomat, és már nem menekülök a sorsom elől. Elfogadtam, sőt mi több szeretem! Mit akarsz még tőlem? Hogyan bizonyítsam, hogy felnőttem, hogy felelősségteljes vagyok? Mit tegyek, hogy el hidd? – ordította, de csak annyira emelte fel a hangját, hogy azzal a lányokat fel ne keltse. – Mert ha azt várod tőlem, ha azt hiszed, hogy a mindig mogorva, múlt századi erkölccsel rendelkező Edward Cullentől majd én is megijedek, mint tette azt Jacob, akkor nagyon tévedsz! – sziszegte. – Ne akard, hogy a keménykedő, szigorú, erkölcsös szabályaid miatt én is olyan boldogtalan legyek, mint a lányod! – vádolt meg, és be kellett látnom, részben igaza van.

– Ne ítélj, míg nem tudsz mindent! – mondtam higgadtan. – Én igenis elfogadtam Jacobot, legalábbis úgy ahogy – rándult meg ajkam az elfojtott fintortól. – De míg más apáknak jobb esetben van legalább tizenhat éve felkészülni arra, hogy a lánya nem csak az övé, hogy egy másik férfihoz is tartozni fog, nekem semmim sem volt! Jake még rá sem eszmélt, hogy mi történt, mikor bevéste Nessie-t, csak az új és különös, mindenki számára bizarr érzéseivel volt elfoglalva, én viszont vele ellentétben már tudtam, hogy mindez mivel fog a későbbiekben járni. Alig hat évem volt ezt megemészteni és elfogadni – hangsúlyoztam, hogy éreztessem egy átlag, és az én esetem közti különbséget. – Ha esetleg úgy adódna, hogy gyermeketek születne Bellsszel, tegyük fel lány, és Jaden bevésné, mit tennél? Mit éreznél? – kérdeztem, mire menten ökölbe szorultak a kezei, teste megfeszült és vicsorra ránduló ajkait egy halk, de erélyes morgás hagyta el. Tudtam, most már érti a helyzetem. – Alig fogod fel, hogy ott van, hogy hozzád tartozik, már egy másik férfi akarja, már hozzá is tartozik – fejeztem be a múlt, részben még mindig megemésztetlen, fájó emlékeinek felidézését, és ezzel jó pár percnyi csendet idéztem elő itt a szobában, és odafent a hálószobában is. Minthogy az évtizedek során még Bella előtt sem nyíltam meg ezzel a témával kapcsolatban ennyire.

– Nem a beleegyezésedet akartam kérni a házasságba, csak úgy tartottam tisztességesnek, ha tudsz a szándékaimról. Főként, hogy ez az egész családot érinti. De ha a döntésem miatt ki is tagadsz, ha mindenki ellenem is lesz, én akkor is el fogom venni Bellst, ezen senki, és semmi nem változtathat! – jelentette ki keményen, de ugyanakkor az előbbiek után visszafogott hangvételben. Ezzel pedig az elgondolásom szándéka megvalósult, így hát nem volt szükség további kérdésekre, vagy ingerlő felvetésekre.

– Olyan makacs vagy akárcsak édesanyád, de olyan bolond, hiszékeny is – szóltam mosolyogva Edward után, aki a lenyomott ajtókilincset végül lassan visszaeresztette. Megfordult és értetlenkedve nézett rám, miközben Bella odafent prüszkölve méltatlankodott szavaim hallatán. – Minden szavamat elhitted, miközben én csak azt akartam kideríteni… – Még be sem fejeztem mondandóm, nevetnem kellett, ahogy arra gondoltam, mindenki azt állítja, a fiam kiköpött másom, mikor az anyjára hasonlít a legjobban. – Most már tudom, hogy mára már egy igazi, érett gondolkodású, megfontolt, felelősségteljes férfi vált belőled, amilyennek nevelni szerettelek volna. Ezért pedig büszke vagyok rád!

– Apa…?! – halt el hangja a meglepettségtől.

– Egy igazi férfi önmagától dönt. Egy férfi minden erejével védelmezi azt, akit szeret, és vállal felelősséget minden tettéért. Te mostanra értél meg, Bells hatására, így nem kétséges, hogy mellette van a helyed, ahol egy új, merőben más pozíciót tölthetsz be egyszer, talán nem is olyan sokára. Egy férj pozíciójánál, csak egy apáé magasabb, te pedig most már látom, megértél az elsőre – löktem el magam az asztaltól és a fiam mellé sétáltam, akinek beletelt még pár másodpercbe, hogy felfogja szavaimat.

– Fordított pszichológia? – szaladt magasra szemöldöke, mire elmosolyodtam. – Tudod, hogy mennyire utálom! – mondta bosszúsan. – De köszönöm! – Mosolya hálálkodó volt. Nem szóltam semmit, felelet helyett inkább finoman megveregettem a vállát. – Úgy gondoltam, a hétvégén bemegyek Seattle-be, csináltatok egy gyűrűt Bellsnek, bár igaz, úgy tervezem, a kezét a születésnapján kérem meg, az pedig még jóval több, mint egy hónap – nyílt meg újra előttem és avatott be terveibe.

– Ez szép elgondolás, tégy hát így – mosolyogtam. – A jövendőbeli apósoddal pedig, ha jóban akarsz lenni, ajánlom, előtte kérd meg tőle Bells kezét. A gondolataiból tudom, ő is múlt századi erkölccsel rendelkező ember, ahogy te mondanád – kacsintottam, mire nevetett, de éreztem, szégyelli részben magát, amiért ezt vágta a fejemhez.

– Úgy lesz! – bólintott és a kezét ismét a kilincsre tette, de ezúttal is megállítottam.

– Várj még egy percet! – kértem, majd az egyik festmény mögötti falba süllyesztett széfhez léptem. Kinyitottam, majd kivettem a benne lapuló egyik fekete dobozkából, amit szerettem volna, aztán visszaléptem Edwardhoz. – Ez a nagyanyádé, Elizabeth Masené volt. Mint azt tudod én örököltem a családom ékszereit. Sokat elajándékoztam már a családon belül, de vannak még olyan darabok, amik a megfelelő pillanatra és személyre várnak – nyújtottam át neki édesanyám féltett kincsei közül az egyiket. – A gyűrű foglalata régi, megkopott már a fénye az idők során, de a gyémántok most is ugyan olyan szépen ragyognak. Készíttess nekik egy másik foglalatot, ami finoman illeszkedik majd Bells ujjára – mosolyogtam, mire Edward hirtelen szorosan átölelt, majd megköszörülve a torkát egy újabb köszönömmel távozott a szobából.

Miután kiment, visszaléptem a széfhez, hogy bezárjam, de még előtte gyorsan rápillantottam a fekete dobozka tartalmára. Már nem volt sok ékszer benne, de azért elegendő ahhoz, hogy még egy számomra nagyon fontos személyt megajándékozhassak a múltam egy darabjával, ha eljön számára is az a bizonyos nap.



Ifj. Edward szemszög


Miután beláttam, hülyeség volt eltitkolnom Bells elől az igazságot Leonával kapcsolatban, és szint vallottam előtte a múlt történéseit illetőleg, meg sem fordult a fejemben, hogy mindezek után olyan szenvedélyesen egymásnak eshetünk, mintha épp ezernyi szerelmes vallomás elsuttogása után arra kértem volna, ne várjunk tovább az együttléttel. Pedig nem így volt! Most, hogy már konkrét tervem is volt mikor és hogyan kérem meg a kezét, Bells pedig előállt az utazással, ahol megérdemelt, romantikus körülmények között adhatjuk át magunkat elfojtott vágyainknak, csak még inkább várni akartam a „dologgal”.

De ez persze nem jelentette azt, hogy addig is szentruhát kell öltenünk és minden bűnös gondolatunk után fohászkodnunk holmi bocsánatért. Erre egyikünk sem lett volna képes. Ha a leánykérésig nem érhettem volna hozzá úgy, ahogy szeretnék, egy idő után biztosan besokalltam volna és, hogyha szükséges, a hátamon cipelve úsztam volna át vele az óceánt, hogy máris a szigeten lehessünk. Azonban szerencsére minderre nem volt szükség.

Akárcsak én Bellst, ő is tisztán érezhetően kívánt engem, de tartottuk magunkat a megállapodásunkhoz. Az apró kis bimbók a vágytól keményen feszültek a tenyerembe, még a melltartón keresztül is. Rövid időn belül már csak fehérnemű volt rajtunk, amit igyekeztünk nem levarázsolni – esetemben inkább letépni – egymásról.

Ahol csak értük simogattuk és csókoltuk egymást. Annyira összegabalyodtunk, hogy talán egy külső szemlélődő nem lett volna képes megmondani, mely testrészek melyikünkhöz tartozik. A sóvárgás majd felemésztett bennünket, és ezt odalent is hallották. A családom és a Denalik is. Igyekeztem nem foglalkozni velük, azzal, hogy „kihallgatnak” minket, ami Bells mellett szerencsére könnyen feledésbe merült.

– Szerelmem – akadozott hangom, ahogy lejjebb csúszott ölemben. Nem szólt semmit, csak egy csókot nyomott a számra, majd a haját átvetve jobb vállán elkezdte lassan végigcsókolni fedetlen felsőtestem.

Az apró érintéseitől, amik már magukban is nagyon izgatóak voltak, meg-megrándultak izmaim, ahogy a vágy egyre nagyobb löketben száguldott át a testemen, és kínzott egyre jobban odalent. Ettől pedig pár pillanat erejéig sikerült teljesen megfeledkezem minden másról és átadnom magamat a kényeztető érintéseknek, miközben fél szemmel követtem mozdulatait. Aztán Szerelmem egyszer csak megtorpant, mikor elért csípőmig, de minthogy lélekjelenlétemet visszanyerve épp minden erőmmel igyekeztem az önkontrollra összpontosítani, erre csak pillanatokkal később figyeltem fel. Tétovaságát észrevéve feljebb toltam magam. Arca élénkvörös színben játszott. Mozdulatlansága miatt kissé aggodalmasan, zavarát látva pedig némileg kérdőn meredtem rá. Miután még egy percig így néztük egymást, keze újból elindult testemen. Ahogy kissé remegő ujjakkal végigsimított ágyékomon, mindkettőnk lélegzete egyszerre vált sűrűvé és egyben akadozóvá.

– Bells?! – meredtem rá, tágra nyílt szemekkel, mialatt két oldalról egy-egy ujját beakasztotta alsónadrágom szélébe.

– Bízz bennem! Enged el magad – kérlelt gyengéden, suttogva. Egyik tenyerét ezután a mellkasomra helyezte és finoman visszanyomott az ágyra. Ellenkezni akartam, mikor tudatosult bennem, hogy mire is készül, de nem hagyta. Persze többet is tehettem volna, nálam volt az erő, de valami mégsem engedte ezt.

– Bells!? – ziháltam. Mindeközben furcsa érzés fogott el. Tudtam mire készül, és ez izgatottsággal töltött el, ami szégyenérzettel párosult rögvest, ahogy arra gondoltam, némi gyönyörért cserébe képes lennék felrúgni minden magamban megalkotott szabályt. Amik közé nagyon nyomatékosan beletartozott, hogy nem kérek Bellstől semmiféle viszonzást mindazokért az örömökért, amit neki szereztem. Legfőképp így nem, amivel nagyon úgy tűnt, hogy testem nem ért egyet. Ha tudtam volna, biztosan belepirulok testem kendőzetlen reakciójába. – Bells!? Bel… – kiáltottam nevét újra és újra, de elhalt végül hangom, amikor gyöngéden cirógató ujjai után ajkai is férfiasságomhoz értek.

Már nem volt visszaút. Persze eltolhattam volna magamtól, megkérhettem volna, hogy hagyja abba, azonban nem tettem. A másodperc töredéke alatt vált semmisé minden szabályom, és lettem ezáltal önző férfi én is.

Fejemet hátravetettem, ahogy átsöpört rajtam az újszerű érzés, miként Kedvesem gyöngéden érinti férfiasságomat. Cselekedetei oly könnyedek és természetesek voltak, mintha mindig is ezt tette volna. Pontosan tudta hol kell megérintenie ahhoz, hogy a legnagyobb élvezetet váltsa ki belőlem.

Megpróbáltam ellazítani az izmaimat, egyenletesen lélegezni és legfőképp nem mozogni követelőzőn, hogy ezzel is megkönnyítsem Szerelmem helyzetét, de a testemet uraló kínzó vágyódás közepette kevés sikerrel jártam. Az önkéntelen vonaglásokkal képtelen voltam mit kezdeni.

Az ujjaim kétoldalt az ágyba vájtam. Kezeim alatt reccsenve szakadt a lepedő, és minden más anyag, amit értem, ahogy Kedvesem őrjítő lassúsággal folytatta „kényeztetésem”. Torkomat mindeközben elégedett sóhajok, élvezettel átitatott nyögések és morgások hangjai hagyták el, amiktől Szerelmem mozdulatai egyre merészebbek lettek.

Nehéz volt nem átadnom magam teljesen az érzéseknek, hagyni, hogy Bells azt tegyen velem, amit csak akar. Annyira védtelennek éreztem magam. Mindig is én voltam az kettőnk közül, aki igyekezett józanabbul gondolkodni, és nem hagyni, hogy a vágyai, a hormonjai irányítsák és befolyásolják cselekedeteit, döntéseit. Aki próbálta nem csak betartani, de betartatni is a szabályokat mindkettőnk érdekében, még ha ez is volt a legnehezebb dolog egész eddigi életemben. Csak az adott erőt, hogy tudtam, így a Bellst fenyegető veszélyek mellettem minimálisak. Az elejétől kezdve Bells volt a vakmerőbb, aki ha kettőnkről volt szó, csakis az érzelmeire hallgatott, az ő parancsaikat követte gondolkodás nélkül.

Ahogy ajkai odaadóan bántak velem, és egyúttal játszott az akaratommal, gondolataim, amik jelenleg nem túl széles palettán mozogtak, egyre inkább összevisszasággá váltak. Már nem viaskodtam önmagammal, a küzdelmet rég feladtam, és a gátlásaimtól is megszabadultam – Bells megszabadított. Végül csak „leigázott” Szerelmem, előre kitervelten, épp ahogy akarta, amióta csak először részesítettem gyönyörben.

Ismét kissé feljebb toltam magam. Az arca lángokban égett, de nem holmi szégyentől, vagy megalázottságtól, mint amiktől tartottam. Még akkor sem hagyta abba ajkai játékát, mikor arcába hulló tincseit szelíden félresöpörtem, hogy láthassam csillogó smaragd szemeit. Kézfejemmel végigsimítottam felforrósodott arcélén, ajkamon örömteli, köszönetet sugárzó mosoly ült.

Nem figyeltem meddig tartott „kínzásom”, ahogy azt sem, mikor lettek egyre sűrűbbek izmaim görcsös rándulásai. A részegítő gyönyör alattomosan közelített meg. Felkészülni sem volt időm rá, minden előzmény nélkül, kegyetlenül kerített hatalmába, míg végül már uralkodni sem tudtam magamon. Még önuralmam utolsó kis szikrájával megpróbáltam figyelmeztetni, eltolni magamtól Bellst, de már késő volt. A testem és vele minden izmom görcsösen megfeszült, majd az apró morgásokat egy rekedtes sóhaj váltotta fel, ahogy megadón átadtam magam a mámoros kéjnek.

Verejtékcseppek nélkül, kimerülve terültem el az ágyon, a párnák közt. Izmaim fokozatosan ernyedtek el. Küszködtem a békés sötétséggel, amiben a gyönyör utórengései következtében kerülve, percekig lebegtem, hogy visszatérhessek a jelenbe. Mikor sikerült, felnéztem. Szerelmem pírban játszó, boldogságtól tündöklő arca nézett velem szembe, és tudtam, nem hibáztam, mikor megadtam neki magam.



Rahel szemszög


– Jössz már lányom? – szóltam fel az emeletre már harmadjára, de Naomi csak nem akart előbújni. – Időpontunk van, ne feledd! El fogunk késni! – próbáltam hatni rá, de semmi. Mintha a falnak beszéltem volna.

Jaj, szegény fejemnek, hogy jutottunk idáig? – kérdeztem sóhajtva, gondolatban magamtól, mire megrohamoztak az emlékképek.

– Nem lesz ez kicsit sok anya? – meredt Ian az étellel megpakolt tálcára, miután délben nagy kegyesen kimászott végre az ágyból. – Tudom, hogy sokat eszek, na de ennyit azért mégsem, anya – nevetett.

– Tisztában vagyok vele, de kell az energia annak a szegény kislánynak is – pakolásztam tovább a konyhában, mintha mi sem történt volna. Ian köhögő rohamot kapott.

– Hogy mi? Ezt… Ezt, hogy érted anya? Ki… Kire gondolsz? – makogott zavarában, amiért idő előtt sikerült lelepleznem őket. Letettem a tányérokat a kezemből, majd felé fordultam.

– Ugyan már, Ian. Talán a látásom és a hallásom nem olyan jó, mint neked, és nem az öregség miatt, de hülye azért nem vagyok! – szögeztem le. – Tudom, hogy Naomi nálunk bujkál a szülei elől. – Arcom rezzenéstelen maradt mindvégig, amiből ő már jól tudta, hogy tényleg komolyan beszélek. Ennyire már ismerhetett. – Na, de menj, szólj neki, hogy jöjjön le reggelizni.

– Köszönöm! – nyelt nagyot, majd egy hálálkodó, őszinte mosolyt küldött felém, aztán máris az emelet felé vette az irányt.

– A magyarázatot azért nem ússzátok meg! – szóltam még utána, hogy legyen idejük felkészülni egy hosszas anya és fia-menye beszélgetésre.

– Naomi, jössz már végre? – szóltam fel ismét, és nagyban azon gondolkodtam, hogy felmegyek érte, de aztán ezen szándékomról letettem, mikor bevillant egy újabb emlékkép.

Miután Lupe is távozott a házból, egyedül maradtam, így arra jutottam, hogy takarítás ide vagy oda, magány helyett inkább vásárolni megyek kicsit. Fel is hívtam Gilliant, hogy megtudjam, ráér-e, aztán meg is beszéltük, hogy a szokásos kávézónkban megvárom, míg végez, és onnan együtt megyünk tovább. Csakhogy alig, hogy elhagytam a La Push-i, forksi határt, a homlokomra csapva szidni kezdtem magam, ahogy ráébredtem, hogy a bevásárló lista mellett hagytam a pénztárcámat a pulton.

Nem volt hát, mint tenni, fordulhattam vissza, hisz pénz nélkül nem adtak semmit ingyen a két szép szememért. A kocsit leparkoltam a ház előtt és besiettem a konyhába. Felkaptam a tárcámat és a listát, de mielőtt távozhattam volna, meghallottam az apró zörejeket az emelet felől.

Először csak füleltem, de minthogy nem is olyan rég mentem csak el, és akkor még nem volt itthon senki, és amúgy is, a gyerekeknek ilyenkor iskolában volt a helyük, furcsállni kezdtem a zajokat. Igaz, La Push a legbiztonságosabb hely volt talán a világon családjaink különös örökségének köszönhetően, mégis felkaptam a nyújtófát és elindultam vele az emeletre.

Odafent aztán erősödtek a zörgések, amik inkább már nyöszörgéseknek tűntek. Lassan, csendben haladtam a hang forrása felé, majd elértem Ian szobájáig, ahonnan kiszűrődtek. Egyik kezemben erősen tartottam a sodrófát, hogy bármikor lendíthessem, ha az szükséges, míg a másikat a kilincsre helyeztem, amit aztán nagy óvatossággal lenyomtam. A résnyire nyitott ajtón aztán vigyázva bekukkantottam, de amit ott találtam, arra nem voltam felkészülve.

A nehéz fa kezemből, hangos puffanással ért földet, ahogy a látványtól legyökerezett a lábam. Éreztem, ahogy zavaromban elpirulok, miközben bizarr mód képtelen voltam elszakítani tekintetem a fiam és Naomi szoros közelségétől.

– Anya! – sipította idegesen, rekedtes hangon Ian, miközben igyekezte elrejteni előlem a látványt. Ekkor visszanyertem lélekjelenlétemet és rögvest hátat is fordítottam a fiataloknak.

– Elnézést kérek, én csak zajt hallottam és… – magyarázkodtam, de persze jelenleg mindez lényegtelen volt. – Én most megyek… iszom egy teát, de öt… tíz perc múlva várlak titeket a konyhában – közöltem akadozó lélegzettel, majd behúztam magam mögött az ajtót és levonultam, hogy megkeressem és elfogyasszam a valaha létező legnyugtatóbb teát.

– Nao… – kezdtem volna, már ki tudja hanyadszorra, mikor végre életjelt adott Naomi.

– Jövök már, jövök! – kiáltotta. – Ian itt van már? – kérdezte aggodalmasan.

– Még nincs, de bármelyik percben megérkezhet, úgyhogy csipked magad, kérlek! – feleltem.

Mióta a fiam megkérte a kezét – ami kevesebb, mint egy hete történt –, tényleg szinte elválaszthatatlanokká váltak, nem mintha előtte nem azok lettek volna. Ez a lenyomatos dolog ténylegesen erős köteléket hozott létre az alakváltók és választottjuk között. De talán a legerősebbet életükben mégiscsak egy harmadik személy „jelenléte” tudta acél láncokká kovácsolni. Egy apró kis emberke, mint amilyen egy hete, épp az eljegyzéskor kiderült, hogy már Naomi hasában növekszik. Az én unokám – futott át arcomon egy boldog, nagymamai mosoly. Pedig még olyan fiatalnak éreztem magam.

– Kész vagyok! – sietett le a lépcsőn Naomi, amivel egy időben nyílt is az ajtó, amin Ian lépett be.

– Mehetünk? – érdeklődött az érkező idegesen.

– Rahel? – pillantottak rám, mire bólintottam. Naomi a fiamhoz sietett, és egy csókot váltott vele, miközben Ian a kezét menyasszonya, még lapos hasára csúsztatta. Szépek voltak együtt, magamba ittam hát látványukat, mire egy könnycsepp csordult ki szememből, aztán indulást vettünk az orvoshoz, hogy először pillanthassuk meg az új jövevényt. A legfiatalabb Cabotot.



Ifj. Edward szemszög


– Jó reggelt, Szerelmem! Boldog tizennyolcadik születésnapot! – leheltem egy csókot édes ajkaira, amint a kelő nappal először felnyitotta gyönyörű smaragd szemeit.

– Azt hittem, már elfelejtetted – ásította, miközben észrevétlenül – legalábbis szerinte – a nyakamba fűzte a karjait, hogy a következő pillanatban magára ránthasson.

– Elfelejteni, egy ilyen fontos eseményt? Soha! – jelentettem ki határozottan. – De most kérlek, eressz, különben elkésünk – próbáltam lekecmeregni róla, de csak nem eresztett.

– Nem maradhatnánk még egy kicsit így, összebújva? – nézett rám azokkal a hatalmas, ártatlan szemeivel, mikor pedig nem feleltem, az államtól elindulva a nyakam kezdte csókolgatni. – Bells, kérlek, ez nem a legmegfelelőbb pillanat – lélegeztem mélyet, hogy képes legyek uralkodni magamon.

A vére csak úgy száguldott sebesen az ereiben, amitől ösztönösen kiszáradt a szám. A bőre pedig úgy tüzelt a benne tomboló vágytól, hogy jogosan gondolhattam volna, felolvasztja jégcsap testem. Akartam őt! A magamévá akartam tenni itt helyben, most azonnal, de fegyelemre kellett intenem magam, bármennyire is nehéz volt ez, ugyanis nemcsak, hogy itthon voltak Bells szülei, de iskola előtt még el kellett intéznem valami igazán fontosat, ahhoz pedig tiszta fejre volt szükség. Így végül összeszedve magam, lefejtettem Kedvesem karjait testemről, majd egy gyors csókot nyomva homlokára távoztam az ablakon át, hogy nyugodtan elvégezhesse reggeli teendőit, míg én odalent megteszem az első nagy lépést az örökkévalóság rögös, de boldog útja felé.

– Mrs. Sheen! – köszöntöttem Szerelmem édesanyját. Miután elmentem a pár utcával odébb leparkolt autómért, szokásosan visszajöttem, hogy együtt mehessünk Bellsszel iskolába.

– Jó reggelt, Edward! Gyere csak be, Bells biztosan hamarosan készen lesz – invitált beljebb, majd a konyhába vonultunk, mint minden reggel.

– Mr. Sheen! – biccentettem.

– Szép napot, Edward! – üdvözölt, majd miután megitta a reggeli kávéját, a csészét a mosogatóba tette, arcon csókolta feleségét, majd elém lépett, hogy kezet foghassunk. – Ugye tudod, hogy… – pillantott fel a mennyezetre szeme sarkából.

– Ma van Bells születésnapja – feleltem be nem fejezett kérdésére.

– Ahogy elnézlek, arra sem kell emlékeztetnem, hogy…

– Hivatalosan is nagykorú… Tudom! – vágtam szavába, bár nem volt épp illedelmes cselekedet.

– A döntései innentől csak rá tartoznak – sóhajtott nehéz szívvel.

– Ez így igaz, én mégis szeretném az ön áldását kérni, Bells felnőtt életének első, és nagy döntéséhez – fogtam neki, ahogy apám tanácsolta.

– Bocsáss meg, de nem értelek – nézett rám értetlenkedve, összevont szemöldökkel.

– Mr. Sheen! – vettem egy mély lélegzetet, nem mintha szükségem lett volna rá, csak nyugtatásképp. – Jó ideje szeretem már a lányát, mondhatni azóta, hogy először megpillantottam őt. Habár ön először ellenezte a kapcsolatunkat, később belátta, hogy elhamarkodottan, rosszul ítélt meg, ezt köszönöm – húztam mosolyra ajkam, miközben továbbra is komoly maradtam. – Én valóban szeretem és tisztelem a lányát! Számomra ő az első, a boldogsága nekem a legfontosabb, amiért bármit megtennék, kivéve egyet, azt, hogy elhagyjam. Ebből nem engedek, még ha önzőség is! – közöltem őszintén. – Tudom, hogy ezek csak üres szavak önnek, de úgy vélem, hogy az eddigi tetteimmel bizonyítottam igazságtartalmukat. Szeretném még nagyon sokáig szeretni és tisztelni, mindent megadni és boldoggá tenni a lányát, épp ezért szeretném tisztelettel megkérni öntől Bells kezét – halkítottam le hangom illedelmesen, ugyancsak apám tanácsára, hogy nehogy úgy tűnjön, fölényeskedem, majd álltam tovább csendben, várva az ítéletet.

– Oh! – lehelte Kedvesem apja döbbenetében, eltátott szájjal. A háttérben Gill szemeiben látványosan gyűltek össze a könnyek, és még szerencse volt, hogy pár pillanattal előtte a pultra helyezte a kezében lévő tányérokat, amik a hirtelen szája elé kapott kezeiből biztosan a padlóra hullottak volna. – Nos… – kezdte Bob hezitálva – az igazat megvallva, erre most egyáltalán nem számítottam – köszörülte meg a torkát zavarában. – A lányom a legjobbat érdemli! – Nagyon nyeltem szavai hallatán, és az izmaim pattanásig feszültek, ahogy arra gondoltam, hogyan lehetne egy magamfajta szörnyeteg a legjobb parti Bells számára. Hogy is gondolhattam! – szidtam meg magam gondolatban. – És te bizonyítottad, hogy az vagy! Úgy vélem, te vagy az az ember, aki igazán boldoggá teheti a kislányomat – húzta őszinte mosolyra száját, miután megjáratta velem a poklot oda és vissza.

– Köszönöm! – sóhajtottam minden levegőt kiengedve tüdőmből. Aztán még helyesbítettem gondolatban az emberes kijelentését, ami persze szerencsémre, legalábbis míg nem tudnak róla, nem osztott-szorzott.

– Edward… – szólt sírós hangon Szerelmem édesanyja, de elcsuklott hangja.

– Gill, kérem, jöjjenek át hozzánk délután. Úgy terveztem, hogy ma, a születésnapján kérem meg Bells kezét, és szeretném, ha ott lennének. Nagyon fontos lenne, már csak a lányuk miatt is – nyomatékosítottam. – Ha megmondják, mikor érnek rá szólok Alice-nek. Ő majd segít mindenben, útba is igazítja önöket.

– Ez kedves, köszönjük – biccentett Bob.

– Mi a kedves? – lépett be alig egy fél perccel később a konyhába Bells, ami számomra is meglepetés volt, ugyanis annyira el voltam foglalva a saját örömömmel, hogy nem hallottam közeledését.

– Oh, szia, kicsim! Boldog születésnapot! – köszöntötte fel Bellst az édesapja, majd az édesanyja is.

– Jó reggelt, Szerelmem! – lépett hozzám, hogy megkaphassa szokásos homlokcsókját, de a mai nap más volt, mint a többi, így a szokásokon is illett eltérni.

– Neked is! Boldog születésnapot! – húztam kitörő örömmel, féloldalas mosolyra számat, majd amilyen természetesen csak tudtam, ráhajoltam Bells hívogató ajkaira, hogy egy könnyed csókot leheljek rájuk. Mióta együtt voltunk, most először csókoltam meg őt a szülei szeme láttára.

– Wow! – sóhajtotta, majd lassan megnyalta eperszín ajkait, ami nagyon is izgatóan hatott rám, így gyorsan visszavonulót kellett fújnom.

– Kint megvárlak, hogy a szüleid rendesen fel tudjanak köszönteni – mondtam és egy csókot nyomtam a homlokára, majd nem túl feltűnően kisiettem a házból, mielőtt Mr. Sheen áldása és Bells viselkedése beláthatatlan következményeket idézhetett volna elő.

12 megjegyzés:

  1. Krisz!
    Egy Istennő vagy! Csak úgy ittam minden egyes szót!
    Apuci szemszöge, hát... JAJJ! Újra belészerelmesedtem! IMÁDTAM! Istenem szóhoz sem jutok, ahw!
    Az elején rögtön rátért a lényegre és kezdte játszani a szigorú apát, wáááá mennyire imádtaaam! ♥ Hát én ezek után szivesen olvasnék, egy szintén szigorú apát, csak most Nessie-vel! :D:D:D Tééényleeeeg! :D A Nessie-Jake szösszenetben lesz egy kis szigorú-apuci, úgy mint az előző szösszenetben? :PPPPPP
    Jajj istenem, odaág meg vissza vagyok, de komolyan! Nagyon jól megírtad, nem is gondoltam volna, hogy ez lesz a vége! :D Bár azt még elolvastam volna apuci szemszögéből, mikor Edward és Bells elkezdtek huncutkodni... :D Csak, hogy mégis mit gondolta :D Tudod, mindig mondom, hogy telhetetlen vagyok én az írásaiddal kapcsolaban! :$

    Ifj. Edward szemszögéből pedig a kényesztetés rész, hát... WOW! Bár én a fürőszobai incidenst is szivesen olvastam volna! :) Jó volt ezt is olvasni! :)

    Rahel szemszöge! Megleptél, de komolyan! :D Először Naomira gondoltam, hogy majd az ő szemszögéből írod meg, azátn ahogy olvastam a fejezet előtti kis bejegyzést, nem tudom, hogy miért, vagy minek a hatására, de azt gondoltam, hogy Jacob szemszög lesz! :O Mindenesetre tetszett, főleg a kínosabb részek! :D Imádtam! :D Bár, ahogy eddig irtad le Naomit (mikor még beköszöntött a történetbe), nem tudom elképzelni egy kisgyerekkel, de biztos édes lesz majd vele! :) Ian pedig, tök szimpi! :D

    Ahw és mégegy Ifj Edward szemszög! Nagyon imádtam azt is! :D Azt hittem, hogy Bob-ot nehezebb lesz meggyőzni! :O :D Szó se róla, nagyon tetszett, tényleg! :) Főleg, hogy Edward az apja tanácsaira alapozott! :) Édes volt! :)

    Mostmár tényleg naaaaaagyooon várom a 9. fejit, ami véééééégre a szigetes lesz! *fülég érő vigyor*
    Jajj egy kérdés mielőtt elfelejtem!
    A szigetes részt csak Bells szemszögéből írod meg? Nem lehetne egy kis Edy is benne? :$$$$ Csak, hogy ő hogyan éli meg az elsőt! :)

    Hatalmas hála ezekért a szösszenetekért, amiért áldoztál ránk időt, hogy megírd a kívánságunkat! :) Nagyon szépen köszönöm az én részemről! :) Hatalmas ölelés és puszi áradat neked, Krisz! :) ♥

    Pusza: knef

    VálaszTörlés
  2. Szia Krisz! Nagyon aranyos volt tőled, hogy megírtad pár ember kívánságát, és áldoztál rá az idődből! :) Nagyon jól sikerültek! Gratulálok hozzájuk! :)
    Tetszett az első részben, ahogy Id. Ed provokálta a fiát, hogy ezáltal tudja meg, valóban megérett-e már a házassághoz, stb. :) De az is nagyon tetszett, ahogy Ifj. Ed kitartott a szerelme/szerelmük mellett! Nem hagyta magát befolyásolni! Tényleg megérett mindenre! :)
    Rahel szemszöge furcsa volt, de jó! Naomiék egyébként még fognak szerepet játszani a történetben? Nem mintha hiányoznának, csak úgy kérdezem! :) Inkább az érdekelne jobban, hogy Jake mikor jön vissza Nessie-hez, mert ugye visszajön? *mosolyog a bajsza alatt*
    Tetszett mind a két Ifj. Ed szemszög, főleg az utolsó, ahogy megkérte Bells kezét szerelme apjától! :)
    Várom a Nessie-Jake részt is, nagyon kiváncsi vagyok ám arra is ;)
    Gratulálok! :)
    További szép hétvégét és jó őszi szünetet!
    xoxo, d.

    VálaszTörlés
  3. ÁÁÁÁÁÁÁÁ! Te jó ég! Azt sem tudom h mit írjak! Hát erre nem számítottam. Még sosem írtak nekem részt. Nagyon köszönöm:D Hát teljesen ledöbbentem.Úgyhogy önző módon először gyorsan lepörgettem és elolvastam azt a részt amit "nekem" vagyis az én kérésemre írtál. Olyan aranyos. Ha egy másodpercig nem szólalt meg Bob rögtön elkezdte magát hibáztatniXD Ez olyan tipikus Edys:)

    Az idősebb Edwardos rész gonosz lett:D Mármint az id. Ed volt gonosz a fiával:P Bár sejtettem h nem akarja megtiltani csak teszteli a fiát, de azért gonosz volt. Mondjuk a végén amikor oda adta neki a gyűrűt olyan aranyos volt. És kinek akarja oda adni azt az ékszert? Bár van egy olyan sejtésem h Nessié lesz de vajon mire gondolt pontosan?

    Ez a 18as korhatár is tök jó volt!:) Jó hogy megadta magát:) Majd a szigeten biztos többször megadja magát:D

    Rahel volt a legjobb:) Lehet h idősebb vagyok de nem hülye:DXD Meg amikor rájuk nyitott:P Azt hiszem egy kicsit sokkolhatta a látvány:) Amikor az elején mondta h időpontunk volt valahogy ez volt az első megérzésem de nem hittem ááááá biztos nem de mégis:) Olyan tök jó h Naomi terhes:) Tisztára meghatódtam az olvasása közben.

    És még egyszer nagyon szépen köszönöm. Siess a szigettel;)

    VálaszTörlés
  4. Ja és én kíváncsi vagyok a Jacke-Nessis szösszenetre és szerintem nem kell mérsékelni:D Ja és lehetne ott is egy "komoly apuka vagyok" beszélgetés is. Mondjuk szerintem Nessi szemszögéből lenne a legjobb:) Bár Jackeé sem lenne kutya... XD Na ez most érdekesen jött ki:P

    VálaszTörlés
  5. Szia!
    Nah,hát csak megjöttem azzal a komival:D Ha nem bánod,ide összesiteném az utolsó két fejezet kommentjét:D

    Akkor az előző fejezetről
    Nagyon jól sikerült,birtam,ahogy Leonát húzták:P Na és persze Emmett beszólásait,mert őt úúúgy imádom:P
    Szinte sejtettem,hogy a szülinapján akarja megkérni a kezét:) Ez olyan romantikus volt.Na meg id.Edward reakciója,hogy ő akar lenni Bells fogadott apja,az is nagyon tetszett,meg egy kicsit meg is lepett.Szóval nagyon tetszett,jó volt olvasni a fejit.

    És akkor a mostani:D
    Látom sikerült összehozni Edward szemszögét.Nagyon jól sikerült,jó volt olvassni az ő érzéseiről is egy kicsit.Á,birtam,hogy Edward hogy szivatja Edyt:D De bevált a technika,kihozta belőle amit akart :)

    Edytől is jó volt olvasni kicsit.Azt hittem,majd Bob kicsit nehezebben dolgozza fel a dolgokat,de szerencsére jól fogadta.

    Rahel szemszögén meglepődtem,de jó lett,főleg az a intim pillanat :DD Óha,Naomi egész hamar terhes lett,meglepő fordulat.És hogy meglepődött Ian,hogy lebuktak :D

    Összességében mindkét fejezet nagyon tetszett,már alig várom a szigetes részt.Éééés osztozom knef telhetetlenségében,én is szivesen olvasnám azt a részt Edy szemszögéből is:)

    Kellemes hétvégét,és légy rossz :P

    VálaszTörlés
  6. Szia!!
    Juj nagyon tetszett :) Örülök h mindenki elfogadta ha Edward feleségül veszi Bellst :) Nagyon édik együtt:)
    Juj már nagyon várom a kövi fejit :)
    Puszii
    Tincsu

    VálaszTörlés
  7. Szia!
    Wow:) Hogy ez mennyire jó feji lett:) Imádtam:) Én úgy szeretem mások szemén át is látni az eseményeket!!!!
    Nagyon szerettem az Id. Edward szemszöget:) Igazi apa-fia beszélgetés zajlott le, két felnőtt férfi között:) Olyan aranyos gesztus, hogy Edward Edynek adta az édesanyja egyik gyűrűjét, hogy azzal kérje meg Bells kezét:))
    Khm... Ifj. Edward szemszög... szerintem nem kell részletezni:D IMÁDTAM:)
    Rahel szemszöge is nagyon tetszett:) La Pushban is zajlottak az események:) Annyira örülök hogy Naomiéknak babájuk lesz!!!! Bells legyen a keresztmami, Edy meg a keresztpapi légyszi, légyszi, légyszi:D:D
    Másik Edy szemszög: Fantasztikus lett:) Azt hittem Bobot nehezebb lesz meggyőzni, azt vártam hogy próbál masszívan ellenállni és tiltakozni:) De annyira jó hogy nem így lett:)
    Összességében imádtam:D
    Pusz Andi

    VálaszTörlés
  8. Szia ismét! :D
    Elnézést, hogy csak most, de barátnőm bejelentette, hogy megyünk moziba, mondom oké :D Szóval most értem haza :D
    Na akkor bővebben a fejezetről.
    Nagyon tetszett, mert már az elején éreztetted, hogy most bizony egy komoly apuka-figuráról van szó! De az is tetszett, hogy Ifj. Edward nem hagyta magát, és igenis kiállt Bells és a szerelmük mellett! És tényleg, nem is (annyira) hasonlít apjára :D Bár arra azért kiváncsi lennék, hogy Ő hogyan viselkedne pl. tényleg Jadennel, ha ő is átélné azt amit az apja Jacobbal. Mert igaza van abban a 16 és 6 éves dologban! Na, de a vége! Nagyon érzelmes volt, nagyon tetszett! Mert végülis igaz, hogy egy szigorú apa, de mégis csak kedves, aranyos, szerethető, stb. :D És az ékszer...?! Hihetetlen, hogy még itt is képes vagy függővéget írni! :D Kíváncsi vagyok, kié lesz az ékszer... Bár én Jacobra gondolok, de mivel apuci anyjának az ékszerei közt volt, íg nem tudom, hogy volt-e közte esetleg férfinak való! :\ Amúgy megleptél a fejezettel, mert egyátalán nem erre a végre számítottam! :D Tényleg egy szigorúra gondoltam, de be kell lássam, nem lehet csak szigorúnak leírni, kell a gondoskodó, kedves apuka is, és ez így volt tökéletes, ahogy megírtad! :)
    A többi részeket nem írom le bővebben, mert azt már leírtam az előző komiban és most ne mjut eszembe hirtelen semmi :$

    Na és akkor a Nessie-Jake féle szösszenetről:
    Szívesen olvasnék egy hasonló szösszenetet, mint ez volt, csak most apa-lánya beszélgetést és abban, egy hangyányival lehetne szigorúbb apuci, de tényleg csak kicsit, hogy éreztesse, Nessi az ő egyszem lánya és félti, szóval érted :) Én személy szerint, szívesen olvasnék olyat, hogy épp rajta kapja őket az ágyban! :D Nem úgy értem, hogy akcióban vannak, de hogy már kezdenének belelendülni, DE! mivel írtad, hogy lesz benne forróság, így úgy képzelném el, hogy azért Nessienek és Jakenek is jó legyen egy kicsit, hogy történjen valami, de pont a lényeg előtt törne rájuk! :D Huh, remélem érthető volt! :D V. az is jó lenne, ha az akció után nyitna rájuk és egy kis harc is lenne apuci és Jake között! :D Mert az is izgalmas lenne ha a lényeg előtt törne rájuk, de engem a harc is nagyon érdekelne! :D Szóval egyik kárpótolja a másikat, valahogy így értem! :) De lehet mind a kettő is! ;) :$
    A lényeg, hogy nagyooon várom, ha esetleg írsz ilyet! :)

    És várom a 9. fejezetet mindenképpen! :)
    Pusza: knef

    VálaszTörlés
  9. Szia
    Krisz Gina vagyok, csak ismételni tudom önmagam, mert, megint fantasztikúsatt alkottál nekünk. Remek volt a bevezető és Én imádva faltam betűidet ismét. Edward kontra Edward hát nem is jutok szóhoz. Mindkét fiú állta a sarat, remek ötlet volt ez a kis eszmefuttatás és jól sült el. Igaz az Id. Edy részéről egy kicsit gonosz volt, már maga a gondolat is, de hát mit is várhatunk volna egy szigorúbb Edwardos viselkedéstől, amit tőled kértek, Én úgy gondolom remekül megoldottad ezt a kérés és ügyesen megoldottad a problémát is a végén, hogy a jó kapcsolat fennmaradjon apa és fia között.
    Ráadásul még Bella véleményét is belevarázsoltad nekünk, ügyesen, holott Ö maga meg sem szólalt.
    De azért el tudom képzelni, hogy olykor milyen képet vághatott egymagában, ha a gondolatai így kiabálta. Már néha szinte vártam mikor fog elfogyni a türelme, mikor szakad el az a bizonyos cérna és megy le férjéhez, hogy, megkérdezze mi a jó fenét is akar tulajdonképe.
    Igaz Edward ábrázata sem lehetett semmi, mikor meghallotta apja szavait, mint ahogyan az ő válasza vagy inkább vádjai, mert azok már szinte azok voltak. Különösen, amikor húgáról beszélt.
    Én megint csak csodálattal adózom tehetséged előtt, mert nem könnyű feladat mások elképzelését megvalósítani egy történetben, különösen úgy, hogy az remekül illeszkedjen az eredeti történethez, de te ezt is remekül megoldottad látszólag minden nehézség nélkül.
    Köszönöm, és ha eddig el voltam ragadtatva, akkor most nyugodtan mondhatom teljesen elvarázsoltál azzal a kis résszel, amit többek között én kértem tőled, Edward kellemes percei, hát igen már maga a gondolat is pezsdítő. Bár a történés elméletileg ugyan az, de mégis valahogy teljesen más, valami új és megfoghatatlan. Mintha egy teljesen új élményt írtál volna nekünk, nem pedig egy megtörtént eseményt más szemszögéből. Igaz kellemes élményt és nem kevés meglepetés szerezve ezzel nekem.
    Ezek után bele sem merek gondolni mi, lesz a szigeten és csak fohászkodni tudok vagy inkább kérni egy több szemszöges elbeszélésért, mert egy ilyen szintén nem mindennapi esemény megérdemli ezt. Szerintem erre az eseményre sokan kíváncsian lennének.
    Na de térjünk csak vissza az eseményekhez szépen sorjában. Imádtam a Raheles részt. Jó volt olvasni és tudni mi van Naomival. Igaz vicces lehetett amikor Rahel rájuk nyitott, de maga a tény, hogy már útban van egy kis farkas Naomi pocakjában mindenféle képen figyelmet érdemel. Szerinte ez a kis apróság még fontos szerepet fog játszani a harmadik részben, mikor már Belles is boldog anya lesz.
    Én már eljátszódtam gondolatba egy jövő képel, de most nem ezzel szeretnélek lefárasztani, hisz már így is egy kisebb fajta regényt írtam már megint neked és még meg sem említettem menyire aranyos volt az utolsó bekezdés. Edy ahogy összeszedi minden bátorságát és megkéri Belles kezét az apjától.
    Na és az a kis csók a végén olyan mindent mondó volt. Egyszerűen Imádtam, és megint csak eszembe jutott a gondolat jó az öreg a háznál. Edwardnak köszönhetően Edy ismét jó pontot szerzett be jövendőbeli apósától. Ilyen kilátások fényében izgatottan várom mi lesz a szigeten és csak remélni tudom, hogy ezt az eseményt is megírod nekünk mindkét fél szemszögéből. Bízom benne, hogy kérésem nem tartod tolakodónak csak egy kíváncsi Gina vágyainak. Még egyszer köszönök mindent
    Puszi Gina

    VálaszTörlés
  10. Szia!

    Nagyszerű részek kerekedtek ki belőle :) Örülök, hogy megírtad ezeket :D
    Amikor az első részt olvastam, már azon voltam, hogy vajon Bella mikor ront be és esik neki Edwardnak? :) Bár azért meg kell hagyni, hogy így is elég érdekesre sikeredett ez a beszélgetés apa és fia között, de ennek csak örülni tudok :)

    Jó volt olvasni arról, hogy mi újság a farkasoknál :) Bár erre nem igazán számítottam :/ Viszont elég érdekes lesz, amikor Bells is megtudja, hogy végülis nagynéni lesz :P Vicces lenne, ha még keresztanya is xD

    Amúgy Nessie-vel mi újság? :O Mert ő mostanában csak epizód szerepeket kap :/ Mondjuk az az ajándék novella igen csak csábítóan hangzik xD :D -bétázók előnyben :P

    Nah, elérkeztünk az utolsó részhez: azért Bob akadékoskodhatott volna xD mondjuk így is könnyeket csalt a szemembe, úgyhogy a hatása megvolt, az hétszentség! :)

    Kíváncsian várom a folytatást :) Nagyon, de nagyon kíváncsi vagyok, hogy azért az a rózsaszín felhő mikor válik valóra és Jake felé hogyan fúj a szél xD :)

    VidámOneGirl votlam... :)

    VálaszTörlés
  11. Sziasztok!

    knef!

    Ne túúúúlozz! De köszönöm, kedves volt! :)
    Először is örülök, hogy sikerült úgy megírnom a kívánságodat, azaz a szigorú apa Edwardos részt, hogy azzal az elvárásodnak eleget tudtam tenni. :)
    Emlékszel mit írtam neked a chatben? Hogy te sokkal inkább vagy olyan, mint Id. Edward, mint a fia. Nem értetted a célzásom, hát most elárulom, hogy mire gondoltam akkor. Nem nagy ördöngösség, csupán a gondolatolvasó képességére értettem. És, hogy miért? Mert a második kommentedben olyanokat írtál, ami akkor már papírra volt vetve, vagy legalábbis már várta a fejemben az ötlet, hogy mikor jutok el oda, hogy őt is leírjam. Nem viccelek, komolyan! :D Ugyanis mikor mondtam barátnőmnek, aki mostanában bétáz engem, hogy hálából kérhet valamit, egy Nessie és Jake szösszenetet kért. Nem volt igazából konkrét dolog megadva, talán egy szót mondott, már nem igen emlékszem és attól olyan ihlethullámot kaptam, hogy félretéve mindent még aznap este megírtam az elejét. Másnapra aztán megálmodtam egy újabb jelenetet, így a szösszenetből végül egy novellát kanyarítottam. Aztán jöttél te, és mondta el, hogy mit szeretnél. Úgyhogy azt hiszem, jól jártam ezzel a novellával, mert talán többeknek is örömet tudok majd szerezni vele. :) És knef, ha ezek után azt mondod, hogy apa Edward nem elég szigorú, akkor... akkor... nem tudom, mert nincs kalapom, de valamit teszek. :D

    Na, de még egy percre kanyarodjunk vissza a Pillanatképek részhez.
    Szóval örülök, hogy minden tetszett, annak meg különösen, hogy telhetetlennek vallod magad az írásaimat illetőleg. Jólesik! *fülig vörösödik*
    Ami pedig a szigetes, Edys szemszöget illeti, nos, amint lesz ihletem és időm, mindenképp megírom. :)

    További szép hetet kívánok! :)

    Pusza, Krisz



    d.!

    Köszönöm, örülök, hogy elnyerték ezek a kis szösszenetek a tetszésedet. :)
    Nos, ami Naomiékat illeti, jelenleg lesz egy kis szerepük. Mint szoktam hangoztatni semmi sem történik véletlenül a történetben, mindennek meg van a maga miértje. :) De, hogy később milyen szerepet szánok nekik, már ha szánok, azt bevallom, hogy most még magam sem tudom. Ihlettől függ, szóval akár még a végén nagyon nagy szerepük is lehet, tényleg nem tudom ezt megjósolni. De még szerintem egy Alice sem, hiszen túl közel vannak a farkasok. :P
    Elképzeltem, ahogy mosolyogsz a bajszod alatt. Édes! :D

    További szép hetet kívánok! :)

    Pusza, Krisz



    viki!

    Örülök, hogy örülsz! :) Tudod, gondoltam rá, hogy meg kéne írni, hogyan is volt ez az egész leánykérés, mármint Edy szemszögéből, de aztán arra gondoltam, hogy majd leírom úgy, hogy Bellsnek meséli el épp, bele a történetbe. De aztán mikor írtad, hogy szívesen elolvasnád külön, akkor úgy döntöttem végül, hogy legyen, megírom külön, Edy szemszögéből. :)
    Azért azt is örömmel látom, hogy a többi szösszenet is elnyerte a tetszésedet. :)
    És még egyszer igazán nincs mit! :)
    Ja, és igen, majd elfelejtettem... Ugye, mint már tudod, lesz Nessie és Jacob novella, ami úgy vélem, eleget tesz majd a te kérésednek is. ;)

    További szép hetet kívánok! :)

    Pusza, Krisz



    Erzsi!

    Szoktam én bármit is bánni, főleg ha véleményről van szó? :D Csak megköszönni szoktam. :)
    Ja, és nagyon örülni, hogy tetszettek a fejezetek! :D
    És persze még egyszer köszönöm a múltkori beszélgetést, tudod, hogy sokszor hatással vagy rám, vagy csak egyetlen mondatoddal is előre tudsz lendíteni az írásban. Hálám üldözni fog. :P
    Ami meg Edy szigetes szemszögét illeti, neked is csak azt mondhatom, hogy amint lesz időm és ihletem, megírom nektek. :)

    További szép hetet kívánok! :)

    Pusza, Krisz



    Tincsu!

    Örülök, hogy elnyerték ezek a kis szösszenetek a tetszésedet! :)

    További szép hetet kívánok! :)

    Pusza, Krisz

    VálaszTörlés
  12. Andi!

    Igen, mások szemén át látni egyes eseményeket erőben más. Örülök, hogy elnyerték a tetszésedet ezek a kis szösszenetek. :)
    Amúgy már most felhívom a figyelmedet a következő, azaz a 9. fejezetben elejtett egyik fél mondatomra! Hogy melyikre a sok közül? Nos, azt neked majd tudnod kell, remélem, rájössz, hogy melyik, és miért is mondom épp neked, hogy figyelj! Remélem, örülni fogsz neki. :)

    További szép hetet kívánok! :)

    Pusza, Krisz



    Gina!

    Először is, nagyon remélem, hogy megkaptad a válaszlevelemet a mailedre. Még egyszer köszönöm! :)

    Na, de visszakanyarodva a fejezethez írt kommentedhez...
    Először is örülök, hogy tetszettek ezek a kis szösszenetek, főként annak, hogy a te kívánságod álltal írt résszel sikerült megfelelnem az elvárásaidnak. :)
    Igaz, valóban nem egy könnyű dolog mások elképzelését belevinni a történetbe, úgy hogy közben a már magam által kitalált dolgokat megtartsam, de tudod, élveztem! Jó volt, kihívás volt. Merőben más volt így írni, de hát ezt is ki kell próbálni, főleg ha aztán az az eredmény, hogy sokan örülnek a végeredménynek. :D
    Oh, ha tudnád, hogy már megszámolni se tudom, hogy veled együtt hányan kértek jó előre egy Edy féle szigetes részt. Mint nekik is, neked is csak azt mondhatom, hogy amint lesz időm és ihletem, megírom. :)
    Az pedig, hogy kisebb fajta regényeket írsz nekem, hangsúlyozom még egyszer, nem baj, nagyon szeretem őket olvasni. És persze köszönöm! :)

    További szép hetet kívánok! :)

    Pusza, Krisz



    OneGirl!

    Köszönöm, örülök, hogy elnyerték a tetszésedet ezek a kis szösszenetek. :)
    Oh, tudod, a vicces helyzetek a legjobbak, szeressük őket, szóval elképzelhető, hogy bejön egyik másik tipped. ;)
    Ami Nessie-t illeti, nos... teljesen igazad van, sajnos ő mostanában tényleg csak mellékszereplő státuszban van. Ennek az oka, hogy jelenleg minden nagyon Bells és Edy körül forog. De azt megígérhetem, hogy kapni fog még a leányzó nagyobb, fontosabb szerepeket is a történetben. ;)
    Amúgy ha van kedved, akkor végy részt a játékban. Neked most talán még könnyebb is a dolgod, hiszen most olvasod újra. :)

    További szép hetet kívánok! :)

    Pusza, Krisz

    VálaszTörlés