2011. december 3., szombat

Nessie és Jacob novella - Zavaró tényezők

Sziasztok!
Elérkezett hát az idő, hogy felkerüljön egy újabb Nessie és Jacob féle novella, amit a Játék 3 nyertesei már olvashattak. Ezt a novellát Bee kívánsága alapján írtam meg nem is olyan rég. Ő Nessie és Jacob egy napját szerette volna elolvasni, amit meg is írtam, de aztán olyan ihlethullám fogott el, hogy muszáj voltam folytatni. Hiszen ha róluk beszélünk, akkor olyan nem létezik, hogy „átlagos” nap. :D
A novelláról még csak annyit, hogy időben Nessie 6. (16.) születésnapja utánra tehető, mégpedig karácsony tájékára. Ami egyébként belehelyezhető az előző Nessie és Jacob novellába, a Soha többet szerelem!-be. Valamint a szemfüleseknek magyarázatot adhat Jacob kezdeti és majdani, Nessie-vel szemben tanúsított viselkedése közti – azért nem túl éles, de visszafogottabb – kontrasztra. ;)

A kommenteket – és voksokat – most is nagyon szépen köszönöm, mindegyikre válaszoltam.

További szép hétvégét kívánok mindenkinek!
A novellához pedig jó olvasást! :)

Pusza, Krisz

ui.: A „Nevezd el TE a szigetet” játék lezárult. 88 szavazat érkezett összesen, és 25-tel végül OneGirl ajánlása nyert, így most már azt is tudjuk, hogy a szigetet Sunshine-nak, azaz Napfény szigetének hívják. :)
Köszönöm mindenkinek, aki így vagy úgy, de részt vett a játékban. :)
(A szavazás részletes végeredményéről képet IDE kattintva találhattok, aki esetleg lemaradt volna róla.)



Nessie és Jacob novella


Zavaró tényezők


Nessie szemszög


„Ami szent, az érintésre csábít.
Manapság kínos a szenvedély.”


Szia, kicsi lány! – vigyorgott Paul, mikor kinyílott a Black ház ajtaja.

– Nem vagyok kislány! – förmedtem rá. – Jake?

– A szobájában – tett egy lépést oldalra, hogy beléphessek mellette.

– Nincs véletlen jobb dolgod, mint egész nap itt lebzselni? Tudtommal Rachellel nem itt laktok – vontam föl szemöldököm kérdőn. Paul napközben folyton a Black házban tartózkodott, ami nem zavart volna, ha nem idegesített és ugratott volna folyamatosan minket.

– Nincs! – vigyorgott előtte némi gondolkodást imitálva, majd bevágva az ajtót levetette magát az ódon, ütött-kopott kanapéra. Megforgattam a szemem, majd nagyot sóhajtva ott hagytam. Hol van itt a magánélet, meg intimszféra? – buktam ki némileg gondolatban.

– Bejöhetek? – koppintottam kettőt Jacob szobájának ajtaján, majd meg sem várva válaszát benyitottam, mint máskor is. – Komolyan nem értem miért hagyod, hogy Paul… – kezdtem a panaszkodást, de amint megláttam Szerelmemet kilépni a fürdőből, a torkomra forrt mondanivalóm.

Jacob ott állt a szoba közepén, alig egy karnyújtásnyira tőlem, és testét csak egy vékony, fehér törölköző fedte, az is csak deréktól lefelé, sejtelmesen takarva… a lényeget. Nagyot nyeltem, amivel egyazon időben, először minden vér kifutott az arcomból, majd éreztem, olyan forróvá válik, mintha begyújtottak volna, miközben odakint is tombol a nyári hőség. Totálisan zavarban voltam a látványától.

– Nessie, te meg…? – pislogott rám értetlenül, mire elkaptam tekintetem a kiálló csípőcsontról és kezeimet arcom elé kapva, hátat fordítottam neki. Tenyereimet égette arcom, és csak arra tudtam gondolni, hogy ha ezt apa kiolvassa a fejemből, nem lesz az az isten, de még vámpír se, beleértve Emmettet is, aki képes lesz visszatartani őt. Akkor aztán senki nem cserélne Jacobbal. – Ness, várj! Mindjárt… mindjárt felkapok… valamit – hebegte, mire gondolkodás nélkül olyan csúszott ki a számon, amibe, ha lehet, csak még inkább belevörösödtem.

– Ne! – sikkantottam, mire csönd támadt, csak a zihálásomat lehetett hallani. Aztán lassan megfordultam, tekintetemet Szerelmem értetlenkedő szemeibe fúrtam. A szívem úgy kalapált a mellkasomban, mint még soha a közelében. Majd lassan megindultam, a lábam ösztönösen vitt felé. Mikor elé léptem, hirtelen és olyan szorosan öleltem át, ami még nem fájhatott neki.

Csak érezni akartam a közelségét, magamba szívni rézszínű bőrének illatát. Annyira forró volt a teste, talán most jobban is, mint szokott. Olyan jó volt odakucorodni hozzá, a mellkasára hajtani fejemet, érezni és megérinteni meztelen testét. Szégyentelennek éreztem magam, de nem érdekelt. Ebben a percben nem!

Ezután ajkaimat lassan és finoman övéi vették birtokba. Gyöngéden, mégis szenvedélyes vadsággal csókolt. Belebizseregtem, ahogy elnyíló ajkaim közé csúsztatta édes nyelvét elmélyítve ezzel csókunkat. Percekig folytattuk ajkaink játékát, miközben Jacob keze bizonytalanul, de megtalálta a felsőm alá vezető utat, majd aláfurakodva folytatta hátam cirógatását. Teljesen feltüzelte vágyaimat, egész addig, hogy már nem bírtam tovább magammal.

Elszakadva szájától, apró csókot nyomtam állára, megugró ádámcsutkájára, majd egyet-egyet kulcscsontjaira, amitől a levegő reszketegen távozott tüdejéből. Felnéztem rá és elmosolyodtam. Tekintete ködös volt, ami különös elégedettséggel töltött el. Aztán kezeit visszavezette a derekamra, majd megragadva felsőm széleit lassan elkezdte felfelé húzni azt, mialatt újra ráhajolt ajkaimra. Lázas tűzben égtem, az izgatottságtól görcsbe rándult a gyomrom. Kezeimet feltartottam, hogy Jake könnyeden vethesse le rólam pólómat, ám ekkor…

– Bocsesz gyerekek – nyitottak ránk váratlanul, mire felsikkantottam és amilyen gyorsan csak tudtam, visszahúztam magamra a félig levetett felsőmet.

– A francba, Paul, igazán hazakotródhatnál! – förmedt sógorára Szerelmem.

– Jó, jó bocsi, hogy megzavartalak titeket, már megyek is, csak át akartam adni vérszívó apósjelölted üzenetét, miszerint, ha Nessie nincs otthon tíz percen belül, te barátom – nézett Jacobra – képtelen leszel a járőrözésre – vigyorgott teljes fogsorral.

– Kösz, most pedig húzz el, de nagyon sürgősen, mielőtt te is képtelen leszel a feladataidat ellátni – sziszegte Jake összeszorított fogakkal, miközben azt is láttam, nagyot nyelt apám üzenete hallatán.

– Jól van, megyek már, aztán csak biztonságosan – intett Paul, de már csukta is az ajtót, így az általam felé repített párna annak csapódott.

– Mennem kell – sóhajtottam keserédesen.

– Így lesz a legjobb – köszörülte meg torkát Szerelmem erőltetetten. Talán igaza volt, de akkor is fájt a szívem utána, itt hagyni őt, úgy, hogy nem fejezhettük be, amit elkezdtünk és mindketten kívántunk. De nem akartam neki rosszat, féltettem apám haragjától, így ennyiben hagytam a dolgot.

– Holnap látlak?

– Mindenképp! – felelte határozottan, ami megnyugtatott, majd egy újabb érzéki csók után távoztam, hazafelé véve az irányt.



– Elmentem, majd jövők! – kiáltottam bele a reggelbe, de még mielőtt kiléphettem volna a kis faház ajtaján, apám megállított.

– Hova mész? – kérdezte nyugodtan, hangjában mégis ott csengett a szigorúság. A dívány háttámlájának dőlve, karba font kezekkel állt.

– Minek kérded, ha úgy is tudod? – feleseltem, mert tudtam, mire akar kilyukadni. Tegnap este már megkaptam a magamét, semmi kedvem nem volt egy újabb családi beszélgetéshez. Legfőképp nem akartam még egyszer végighallgatni, hogy miért is helytelen, amit az este Jacobbal műveltünk, vagyis ami kisülhetett volna belőle.

Nehogy már meg akarják nekem mondani, hogy mi helyes és mi nem. Ha egyszer szeretjük egymást Jake-kel, akkor miért lenne már helytelen? Mintha ők nem ugyan ezt tették volna az én koromban – méltatlankodtam magamban.

– Az egészen más volt! – felelte apám, de nem a kérdésemre reagálva. Remek, már megint turkál a fejemben! – Ha tetszik, ha nem, el kell fogadnod, hogy te még csak három hónapja múltál hat éves, nem pedig tizenhat, ahogyan képzeled. – Felmordultam kötözködésén.

Utáltam, hogy azt akarta elérni nálam, hogy higgyem el, neki mindig mindenben igaza van. Pedig ezt még anya is cáfolta, hiába védekezett azzal, hogy azért mondok mindig ellent neki, mert most vagyok a dackorszakomban.

– Nessie, kérlek! – förmedt rám dühösen összevonva szemöldökét. – Én nem akarok neked rosszat, sohasem akartam és nem is áll szándékomban! A lányom vagy, persze, hogy féltelek! – vágta hozzám keményen, hogy mint mindig, bűntudatot ébresszen bennem. – Megértem, hogy nehéz neked ez a helyzet. Hét év alatt felnőni, mikor alig voltál gyerek. Mindannyiunknak nehéz – sóhajtotta, miközben megmasszírozta orrnyergét. – Ne ítélj el, mert szigorú vagyok veled. Megértem, hogy vannak bizonyos érzéseid… vágyaid Jacob iránt – rándult meg ajka az elfojtott fintortól. Már megszoktam az ilyesféle megnyilvánulásait, ha Jake-ről és ezekről a dolgokról eset szó. Az a két férfi, akit a világon a legjobban szerettem, sose jött ki egymással, és ez nagyon fájt. – De lásd be, hogy vannak olyan dolgok a kapcsolatotokban, amik még túl koraiak számotokra. Még nagyon fiatal vagy, és ha ezt Jake nem akarja megérteni, akkor…

– Kérlek, hagyd az újabb fenyegetést! Kímélj meg a részletektől, miképpen fogod Jacobot bántani, ha még egyszer akár csak egy ujjal is hozzám mer érni. Újat úgysem tudsz mondani, a lényeget meg úgyis jól tudjuk – vágtam be a durcát, miközben a sírás már nagy erőkkel fojtogatott. – Szóval, mehetek? – kérdeztem, mire idegesen a hajába túrt, majd szomorúan, némán nézett rám. Ezt igennek vettem.

– Csak arra az egyre kérlek Nessie, hogy ne tégy semmi olyat, amit később megbánhatnál. Mert lehet, hogy most úgy érzed, felkészült vagy bizonyos dolgokra, de a komoly lépésekhez idő kell. Sokkal több idő, mint hét év, hogy érett megfontoltsággal vághass bele a kapcsolatotok ezen szakaszába.

– Jó-jó, ne aggódj már annyit! – legyintettem, és miután még az ajtóban visszafordulva, meghallgattam, hogy az ünnepek után – amit Charlie nagypapáékkal töltünk, hiszen végtére is miattuk jöttünk hármasban Forksba – hazamegyünk, sietve becéloztam a Black házat, hogy a lehető legtöbb időt lehessek az én farkasommal.



Jacob szemszög


„Korán vájta belém fogát
a vágy, mely idegenbe tévedt.
Most rezge megbánás fog át:
várhattam volna még tiz évet.”


Jaj, az nagyon szuper lenne! – csapta össze a tenyerét és rebegtette rám hosszú, sűrű fekete pilláit Néa, mikor felajánlottam neki a segítségemet. – És mikor tudnál átjönni? – helyezte kezét váratlanul a combomra. Reagálni sem volt időm a helyzetre.

– Jacob Black! – csattant fel a hátam mögül egy édes, de nagyon mérges hang, mire nyomban felpattantam ültemből.

– Nessie?! – nyeltem nagyot, pedig ártatlan voltam, mint egy ma született kisfarkas.

– Akkor én most megyek – kelt fel Néa is –, holnap pedig várni foglak – emlékeztetett. – Szia, Nessie! – köszönt és már ott sem volt.

– Szerelmem, ez nem az volt, aminek látszott! – mentegetőztem gyorsan.

– Legalább ne szabadkoznál, attól csak még gyanúsabbak lesztek – fonta karba kezeit.

– Ugyan Ness, ne féltékenykedj, hisz nem történt semmi. Néa csak segítséget kért. Bütykölök neki egy kicsit, ő meg jól megfizet – léptem közelebb hozzá, de elhúzódott.

– És hol van az a munkaköri leírásodban, hogy flörtölnötök is kell, na meg, hogy fogdoshat? – kérdezte idegesen.

– Nem flörtöltünk, ne beszélj butaságokat! – ellenkeztem, de rögvest rá is ébredtem, hogy ez így nem tejesen volt igaz. – Na, jó, talán Néa flörtölt velem, de én esküszöm, hogy nem viszonoztam! Nessie! – fogtam két tenyerem közé arcát, ezzel kényszerítve rá, hogy rám figyeljen. – Jól figyelj, kérlek, mert csak egyszer mondom el. Neked nincs okod a féltékenykedésre, hallod? – néztem mélyen csokoládébarna szemeibe és nem vártam választ, elég volt, hogy láthattam bennük, a dac visszavonulót fújt. – Szeretlek és tudod, hogy mi van köztünk, úgyhogy nincs okod féltékenykedni – próbáltam hatni a józan eszére, de az észjárását és a makacsságát a lehető legrosszabb személytől, Bellától örökölte.

– Ezzel most azt akarod mondani, hogy mert a bevésődésed vagyok képtelen vagy miattam más lányokra is nézni? – tolt el magától. A szavakat ideges hitetlenséggel ejtette ki.

– Mi? Nem, dehogyis! – dörzsöltem a tarkóm feszülten. – Nessie…

– Ne fáradj, mindent értek! – vágott közbe, maga elé tartott kezekkel. – Nekem nem kell, hogy kényszerből szeress! Feloldozlak a terhed alól. Felejts el és légy boldog Néával, vagy akivel csak akarsz. A hétvégén úgyis hazamegyek, többet látnunk sem kell egymást, szóval Isten áldjon Jake! – szűrte a szavakat sírva fogai közt, és mielőtt még a döbbenetből magamhoz térhettem volna már messze járt.

– Nessie! – kiáltottam utána még kissé sokkosan, majd futni kezdtem, de túl gyors volt. A ruháimat egy-kettőre sietve lekapkodtam és rögzítettem a lábamhoz, hogy aztán átalakulva egészen a kis faházig kövessem, mintha csak vadként üldözném.

– Megállj, kutya! – állított meg Edward morogva az ajtóban, kezét a vállamnak feszítve.

– Engedj vérszívó! – förmedtem rá. – Vagy legalább olvass a gondolataimban, hogy megértsd, valóban nem úgy történtek a dolgok, ahogy azt Nessie hiszi – adtam neki most először engedélyt a fejemben való turkáláshoz. – Engedd, hogy elmagyarázzam neki, félreértett és kibékítsem – szóltam ismét, miután a kedvéért lepörgettem magamban a történteket.

– A szobánkban van – lépett ekkor elő Bella a folyosóról. – Kapsz egy lehetőséget, de ha elszúrod… – nézett rám szelíden, mégis volt valami fenyegető tekintetében, ami többet ért, mintha befejezte volna a mondatát. Nagyot nyeltem, tudtam, tényleg csak egy esélyem van, hogy mindent jóvátegyek, hogy ne veszítsem el örökre azt a személyt, akit mindennél jobban szeretek. – Addig magatokra hagyunk – karolta át Edwardot, aki a kijelentésére reagálva felmordult, majd húzni kezdte kifelé.

– Figyelni foglak, úgyhogy azt ajánlom, jól gondold át, hogy mit teszel! – figyelmeztetett, bár inkább nevezhettük volna fenyegetésnek, majd behúzva maguk mögött a súlyos ajtót tényleg egyedül hagytak Nessie-vel, hogy rendezhessük a dolgokat.

– Bejöhetek? – kopogtam be Belláék hálójának ajtaján. Mikor egy perccel később sem érkezett felelet, egész egyszerűen benyitottam. Szerelmem ott állt a szoba közepén, kifelé bámulva a hatalmas üvegbetétes ajtón. – Teljesen félreértettél! – kezdtem bele, de nem igazán tudtam, mit is kéne mondanom ahhoz, hogy kibékítsem. – Nem flörtöltem Néával és egyáltalán nem érzem kényszernek a hozzád való kötödésem! – léptem közelebb hozzá, majd kissé bátortalanul átkaroltam a derekát. A közelsége és édes vanília-fahéj illata azonnal elbódított. – Szeretlek, Renesmee Cullen! – fúrtam arcom a nyakába és pár percig így maradva mélyeket lélegeztem.

– Én… Én is… – nyelte vissza érezhetően könnyeit. Egy apró csókot leheltem a nyaka tövébe, majd egyet a kis gödröcskébe, mire Nessie reszketegen kifújta a levegőt és félredöntötte a fejét, hogy ajkaimnak szabad utat biztosítson. Tudtam pár csók után elvesztem majd az eszem, de nem érdekelt. Ha neki most erre van szüksége, akkor ám legyen.

Miután az egész nyakát behintettem csókjaimmal, ajkait vettem birtokba. Éhesen faltam őket, mintha még mindig attól tartanék, hogy többet nem tehetem. Mindeközben szoros közelsége valóban teljesen elvette az eszem.

Míg Nessie jobbját a nyakamba fűzve irányította hol ajkaink játékát, hol a nyakára húzta a fejem, hogy azt kényeztessem, addig én egyik kezemmel apró köröket írtam le a derekán, a másikkal pedig blúza alá furakodva simogattam. A selymes bőr csak úgy izzott ujjaim alatt. Legszívesebben mindenhol érintettem volna.

Kezem hol felszaladt az oldalán, hol hasára simulva nyugodott. Nessie szaporán, szinte már zihálón vette a levegőt, mikor nyelvemet finoman végighúztam a kékesen derengő ütőér vonalán, épp ahogy ő szokta nekem. Lassan, szerelmesen csókoltam ki az arcába hulló tincseket, mialatt kezeimet csípőjére szorítottam, hogy megakadályozzam annak önkéntelen mozgását, amivel kezdett minden értelemben megőrjíteni. Csakhogy Nessie-nek érezhetően nem volt ennyi elég. Míg jobbjával továbbra is irányította fejemet, bal kezével megfogta enyémet, aztán őrjítő lassúsággal a combjára vezette. Nagyot nyeltem, Ness pedig nyöszörögve folytatta csípője kínzó ringását.

A vágy vörös köde teljesen elöntötte az agyamat, ahogy ujjaim maguk előtt gyűrve az apró szoknyát egyre többet érintettek. Szerelmem, belenyögött a csókunkba, mikor általa vezérelt kezem végigsimított combja külső felén, de mikor átsiklottak ujjaim annak belső oldalára, mindketten egyszerre dermedtünk le és hagyott ki lélegzetünk.

Egy ideig Kedvesem vágytól ködös tekintetét és elnyílt, „o”-t formáló ajkait figyeltem, hogy bizonyosságot szerezzek róla, minden rendben. Majd már csak arra figyeltem fel, hogy Ness egy hirtelen mozdulattal maga elé perdít, és az ágyra taszít.

– Szerelmem – leheltem erőtlenül. Nessie fölém mászott és a csípőmre ült, mire most én nyögtem bele csókunkba. A fejemben egy pillanat alatt eluralkodott a teljes káosz, ami testem kínos reakcióival párosult.

Kedvesem kapkodón igyekezett megszabadítani az általában nem viselt vékony pólótól, mikor pedig sikerrel járt végigsimított mellkasomon és hasamon. Ekkor kihasználtam a figyelmetlenségét és egy mozdulattal átgördítettem magunkat, felcserélve testhelyzetünket.

Mint valami vérszívó vetettem magam egyből a nyakára, ami apró sikolyokat csalt elő ajkai közül. Először tartottam tőle, hogy mi lesz, ha megérzi, mennyire kívánom, de mikor lábát felhúzta, amit épp simogattam, és ágyékom keményen nekifeszült ölének, tekintetében csak még magasabbra csapott a szenvedély, izzó tüze.

Éreztem, ha nem állít le, magamtól képtelen leszek megálljt inteni vágyaimnak. Még az sem érdekelt, hol vagyunk, hogy mi lesz ezután, hogy nagy valószínűséggel először és utoljára érinthetem így Nessie-t. Biztosra vettem, Edward egyenként töri le ujjaimat, amivel a lányát érintettem, és foszt meg férfiasságom után fejemtől is, mégsem tudott jelen pillanatban annyira aggasztani ez a tény, hogy abbahagyjam édes játszadozásunkat.

A széttúrt párnák percek alatt mind a földre kerültek. Nessie hátravetett fejjel, ívbe hajlott háttal vonaglott meg alattam, mikor feltűrt blúza alól kivillanó hasára egy csókot nyomtam. Én is meg akartam szabadítani felsőjétől, ahogy ő tette velem, de még mielőtt a második gombot is kikapcsolhattam volna és ajkaim kulcscsontjáról lejjebb haladhattak volna, egy villanást követően már csak a hideg és éles üvegszilánkokat érzékeltem.

– Azt hiszem elég érthetően megmondtam neked kutya, hogy ne merj a lányomhoz nyúlni! – ordította Edward fogcsikorgatva, támadó állást felvéve. Mancsaim alighogy talajt értek már rohant is felém felbőszülten.

– Edward! Edward elég! – kiáltották a lányok, mialatt én ütései elől igyekeztem kitérni. Teljesen megvadult, még sosem láttam ilyennek, de persze ennek nem szabadott volna így meglepnie, hisz elvégre az előbb épp a kislányát készültem megrontani.

– Edward állj le! – rivallt rá Bella, férjére.

– Apa kérlek! – kontrázott Nessie.

– Miután megroppantottam a nyakadat még pár percig magadnál leszel. Épp elég ideig ahhoz, hogy élve nyúzhassalak meg – sziszegte Edward dühtől izzó szemekkel, mialatt igyekezett olyan helyzetbe hozni, hogy ne tudjak menekülni és elkaphasson.

Edward kérlek, beszéljük ezt meg – kértem, de nemet intett a fejével. Nem féltem tőle, bármikor szembeszálltam volna vele, hisz csak egyetlen harapás kéne, hogy megszabadítsam bronzvörös sörényt viselő fejétől, de Nessie-nek nem akartam fájdalmat okozni.

– A lányom még csak hat éves! Hat, felfogtad? – ordította, miközben „körtáncot” kezdtünk járni egymással. – Hiába néz ki többnek, ő még akkor is csak hat, te pedig képes lennél őt… őt… – nem bírta kimondani, és talán jobb is volt. – Valóban képes lennél? – sziszegte ingerülten, a háta mögé mutatva. Nessie a törött üvegajtó előtt állt, de csak azért, mert Bella visszatartotta, szerencsére nem engedte közénk. Arca könnyeitől ázott.

Edward én… – próbáltam szabadkozni, de nem hazudhattam neki.

– Ne tagadd, hisz úgy is tudom mik jártak abban az undorítóan mocskos fejedben! – köpte felém a szavakat.

Nem tagadom, de a szerelmem Nessie iránt mély és őszinte, ahogy a szándékaimról is tudnod kell, hogy igazak és nemesek. Te magad is jól tudod, hogy én lennék az utolsó ember, aki rosszat akarna neki!

– Mióta csak felbukkantál az életünkben egyetlen percre várok – szűrte alig halhatón. – És csak az a te szerencséd, hogy a lányom bizarr mód ennyire szeret, mert különben már te is a James-szigeten lennél az őseiddel. – Kijelentésén felmordultam.

Azt hiszed, hogy nekem könnyű? Mi ellenségek vagyunk, már csak a fajtánknál fogva is, nem még azok után, amik történtek köztünk. Nem tehetek róla, hogy épp a te lányodba vésődtem, csak arról, hogy beleszerettem, de ez ellen nem tudok és nem is akarok semmit tenni. Szeretem Nessie-t, fogadd el! – üzentem gondolatban, mire haragos arcán vicsora még inkább kiszélesedett, de mielőtt újra támadhatott volna, Ness hangja ismét belehasított a feszült légkör pillanatnyi csendjébe.

– Ha a lányom mellett akarsz ezután is maradni – kezdte fújtatva –, na és persze megtartani a nyamvadt kis életedet, akkor feltételek nélkül bele kell egyezned a szabályaimba és betartanod őket! – kötötte ki, mire gondolatban hátrahőköltem. – Jelzem nincs más választási lehetőséged, szóval dönts! A szabályaim, vagy most látod utoljára Nessie-t? – Nagyot nyeltem, de nem volt kérdéses, mit választok. Nessie nélkül nem élhettem!

Hallgatlak, de aztán csak ésszel! – prüszköltem.



– Jacob! – rohant felém Nessie, miután visszaváltoztam, és a nyakamba ugorva sírt tovább.

– Sssh! Jól van, Szerelmem, minden rendben! – öleltem magamhoz szorosan, ami úgy véltem, ebben a helyzetben most engedélyezett lehet.

– Annyira féltem! – szipogta mikor letettem. – Sosem láttam még apám ennyire dühösnek, így kikelni magából. Sose bocsátottam volna meg neki, ha bajod esik! – szorította össze fogait mérgiben.

– Edwardnak igaza volt, Nessie! – ellenkeztem. – Mindenben igaza volt, csak felnyitotta a szemem. Emiatt igazán nem lehetsz rá mérges.

– Mérges? – kérdezett vissza már-már hisztérikusan. – Dühös vagyok rá, hiszen nem elég, hogy ránk rontott, kivágott téged az ablakon és aztán meg akart ölni!

– Nessie, Szerelmem, lásd be, hogy igaza volt, hiszen nem lett volna helyes, amit tenni akartunk.

– Mióta adsz te igazat apámnak? – hitetlenkedett.

– Ez nem szimpátia kérdése. Ha igaza van, hát igaza van – szögeztem le. – A lényeg, hogy továbbra is melletted maradhatok, legalábbis amíg a szabályokat betartjuk – öleltem szorosan magamhoz, hisz a közelsége mindenre gyógyír volt. Nessie-ért bármire képes voltam. Szabályokat betartani, de még meghunyászkodni egy vérszívó előtt is. Érte bármit!

– Edward! – kiáltott hirtelen Bella és a következő pillanatban már repült is ki a hatalmas ágy ott, ahol nemrégiben én is „kijutottam” a szabadba.

– Ne aggódj, majd veszünk másikat – mondta Bellának, majd mielőtt eltűnt, még rám villantotta figyelő, fenyegető szemeit.




_____________________________
*A James-sziget La Pushról jól látható. Hajdanán fontos szerepet játszott a törzs életében, ugyanis ide temették el törzsfőnökeiket.

3 megjegyzés:

  1. Szia Krisz!
    Jajj, már nagyon vártam, hogy feltedd és leírhassam a véleményemet! :D
    Nagyon-nagyon tetszett!
    Imádtam benne Edwardot! Olyan rosssszfiús volt végre! :D ♥♥♥
    Bár Nessie viselkedésén kicsit meglepődtem, hogy visszaszólt Edwardnak, de hát egy szeremes nőnél/férfinél nincs határ, ha a párjáról van szó, nem igaz? :D
    Jacob szemszöge is tetszett :)
    Mind a ketten édesek voltak! :)
    De az örök kedven akkor is Edward! ♥
    És az, hogy kidobta az ágyat... Na, hát azon nagyot nevettem! :D
    Jó volt olyat olvasni, hogy Edward, hogy védi a lányát és az erényeit :)
    Tényleg, Nessie és Jacob között soha nem is történ meg a dolog? :O Jake mikor hagyta ott Nessie-t? Hány éves volt akkor Nessie? :O
    Várom a 12. fejit! :)
    Pusza, knef
    U.i. Ha valami még eszembe jut, leírom! ;)

    VálaszTörlés
  2. Szia
    Krisz Imádtam ezt a kis novellát. Jacob itt jobban kitudott bontakozni. Jó volt nézni Őket, ahogy szeretik egymást, Nessie a kíváncsi és türelmetlen, míg szerelme a féltő és Óvatos. Igaz ha nincs a zord és szemfüles apa akkor gondolom jobban elszabadultak volna az indulatok. De Edward bősz apaként megvédte gyermeke erényét. Szegény Jacob most megtanulta jobb az ajtón át közlekedni, mintsem a szobából kihajítva. De mint hős szerelmes gondolom még ezt sem bánta.
    Igazán jót nevettem amikor az ágy is Jacob sorsára jutva repült ki a szobából. Én élveztem ezt a kis novellát amit elég vicces formában zártál. Remélem lesz még folytatás.
    Puszi Gina

    VálaszTörlés
  3. Sziasztok!

    knef!

    Nagyon-nagyon örülök, hogy nagyon-nagyon tetszett neked ez a kis novella. :)
    Reméltem, hogy azt mondod, Id. Edward most elég rosszfiús, nagyon igyekeztem. :P
    Hogy a kérdésedre válaszoljak: Nessie és Jacob között soha nem történt meg a "dolog". Mikor összejöttek, azaz járni kezdtek Nessie még csak 6 éves volt (ami 16-nak felel meg), Jake pedig Nessie 7. születésnapja után ment el (ami ugye már 17-nek felel meg). A másik Nessie és Jacob novellában, a Soha többé szerelem!-ben olvashatsz erről. Amit tudok, hogy már kismilliószor elolvastál, de inkább csak Nessie szemszögét, olvasd hozzá Jake részét is. :P
    Még egyszer örülök, hogy tetszett ez a novella is. :)

    További szép hétvégét kívánok! :)

    Pusza, Krisz



    Gina!

    Örülök, hogy elnyerte a tetszésedet ez a kis novella. :)
    Hogy lesz-e folytatás, nos... az a New Sun történetének alakulásától függ, hiszen abban jelenleg vagy véglegesen, de nincs Jake, a múltjukkal kapcsolatban pedig már nincs sok írnivaló. Majd meglátjuk. :)
    Még egyszer örülök, hogy tetszett ez a novella is. :)

    További szép hétvégét kívánok! :)

    Pusza, Krisz

    VálaszTörlés