2012. január 14., szombat

New Sun - Shine - 14. fejezet

Sziasztok!
Remélem, nem utáltok, amiért ilyen sokat várattalak titeket. De ha mégis, remélem, ez a fejezet nyújt némi kárpótlást, és újra belopom magamat a szívetekbe. *pirul*

Ja, és egy gyors összefoglaló azok kedvéért, akik nem tudták követni az eseményeket, mi, miért alakult így:
Először is, a Karácsonyi novella azért maradt el, mert nem jött az ihlet, hiába ültem órákat a gép előtt. Viszont később azért igyekszem majd megírni és felrakni.
Aztán jöttek az ünnepek, a vendégek, majd az év eleji teendők, szóval sok olyan dolog volt, ami miatt iszonyatosan keveset tudtam gép előtt ülni, pedig ihlet majdnem mindig volt.
Viszont talán jó hír, hogy majdnem készen van egy több mint 30 oldalas novella, amit spoiler tartalom miatt csak a 15. fejezet után olvashattok, de akkor két napra rá fel is kerül a blogra.
Röviden és tömören ennyi! :)

A kommenteket – és voksokat –, valamint a végtelen türelmeteket és megértéseteket nagyon szépen köszönöm! Nagyon jólesett, hogy ennyire vártátok már a folytatást. Nem is tudom, hogy mi lenne, ha nem lennétek nekem, Imádlak titeket!

Szép hétvégét, a fejezethez pedig most is jó olvasást kívánok! :)

Pusza, Krisz

ui.: Az előző bejegyzéseknél lévő kommentekre vasárnap estig bezárólag válaszolok, elnézést!



14. TE?


ÚGY AGGÓDTUNK KICSIM, mégis hol voltál? Miért kapcsoltad ki a telefonod? Miért nem hívtál? – ölelt magához anyám és rótt meg finoman. Miután William elhozott a hotelhez, de bejönni már nem akart, felmentem szüleimhez, akik már a rendőrséget készültek értesíteni, hogy megkerestessenek. Lassan éjfél is elmúlt.

– Eltévedtem, a telefonom pedig… nos, a táskámban volt, amit elloptak – feleltem. Hazudnom kellett, mivel azt mégsem mondhattam, hogy egy vámpír széttörte a mobilomat, a táskámat pedig valahol útközben vesztettem el, mialatt az életemért küzdöttem.

– Kiraboltak? – kerekedett el mindkettőjük szeme. – Szentséges ég! De ugye nem bántottak?

– Nem, ne aggódj! – nyugtattam. – William, egy helybéli fiú éppen arra járt. Segített, majd volt olyan kedves, és elhozott – magyaráztam.

– William? A nagyapádat is épp így hívták – mosolygott, mire teljesen összezavarodtam.

– A nagypapa neve nem Jacob Black volt?

– William Jacob Blacknek hívták, bár hivatalosan csak William Black. Helga nagymamád szólította őt folyton Jacobnak, ami aztán rám is átragadt, így végül magunk közt már csak így hívtuk – mosolygott. Mára már a szép emlékek felidézése csak enyhe szomorúságot csaltak lelkébe, és jelenítettek meg vonásain keresztül.

Egy percre elgondolkodtam azon, hogy ez a félreértés talán mindent megváltoztathat. Hogy a nagyapám nem is az, akinek hittem… Csak hát ott volt a tényt, hogy közöm van Rahelhez, Carlisle pedig nem szokott tévedni! Nem, nem ez így túl bonyolult lett volna – ingattam gondolatban a fejem.

Miután alaposan lecsutakoltam magam, hogy lemoshassam magamról a nomád vámpír érintését, akire ha csak rágondoltam, újra és újra megborzongtam, felhívtam Edwardot. Teljesen ki volt, ha nem mondja is éreztem volna rajta. Először azt hittem azért, mert egész nap nem jelentkeztem, de aztán kiderült, hogy Alice próbálkozott, de nem látott semmit velem kapcsolatosan. Ez a tény megdöbbentett, érthetetlenül álltam előtte, miután már egy jó ideje nem képeztem vak foltot neki, így szinte mindent látott a jövőmet illetően.

Nem akartam, hogy Edward esetleg elkövessen valami butaságot, így nem mondtam el neki, hogy mi történt. Tudtam, ha hazamentem úgysem titkolhatom majd. Hálás voltam Williamnek, hogy jó helyen volt, jó időben, és segített rajtam. Bár amikor erre gondoltam, majd rövid, különös beszélgetésünkre, úgy éreztem, van valami rejtélyes körülötte. Mintha hazudott volna a vámpírral kapcsolatban, aki megtámadott, és Cullenéket is ismerné. Azonban jelenleg semmi mással nem akartam foglalkozni, csak azzal, hogy holnap minél hamarabb elmehessek innen, és újra átölelhessem Edwardot.

Másnap aztán az előzetes tervekkel ellentétben már a reggeli géppel visszaindultunk, mivel szüleim úgy látták, túl beteges a színem ahhoz, hogy még ide-oda elrángassanak Montereyben. És valóban nem éreztem valami jól magam, de tudtam, ez csak a tegnap történtek hatása, nem pedig valami elkapott vírus okozza. A Port Angeles-i reptéren aztán ott várt már minket Kedvesem, és én el sem akartam ereszteni, úgy kellett kiszabadítania magát a karjaimból. Nagyon örültem, hogy újra láthatom, hogy újra átölelhetem, csókolhatom, és semmit sem kívántam jobban, mint hazamenni vele és összebújni. Hogy érezhessem, itt van velem, hogy most már minden rendben, ezt is szerencsésen túléltem. Soha többé nem akartam elválni Edwardtól, ahova ő nem jöhetett, oda én sem akartam menni.

Otthon aztán – a Cullen házban – el kellett mondanom mindent töviről-hegyire, pedig nem szívesen emlékeztem a történtekre. Kértem is Edwardot, hogy rejtse el a gondolataim. Még véletlenül sem akartam, hogy az apja lássa azokat a fejemben, bár ő és Bella jelenleg nem tartózkodtak Forksban, de már maga a tudat, hogy a gondolataim csakis az enyémek, megnyugtató volt. Persze mindenkire a frászt hoztam azzal, amit elmeséltem, de szerencsére jól voltam. Viszont még én is jobban viseltem a történteket, mint Szerelmem, aki időt kért, majd elment – ismertem már eléggé, az erdőben, a fákon és a sziklákon adta ki a dühét. Megint csak magát okolta a velem történtek miatt, azért mert megígérte, de nem volt mellettem. Az apja társaságában tért vissza késő délután, aki azt tanácsolta, ne kerüljük a témát, inkább beszéljük meg, még ha előle el is rejtem a gondolataimat, Kedvesem elől ne tegyem. Így hát végül neki még részletesebben elmeséltem mindent, mint a többieknek, és miután megbeszéltük a dolgot, valóban sokkal jobban éreztük magunkat.

A történtek után aztán Edward végképp komolyan vette és betartotta egykor tett ígéretét, miszerint egy lépést sem enged tennem nélküle. Közeledve a karácsonyhoz még szerencse volt, hogy tavallyal ellentétben, az idén korán beszereztem minden ajándékot. Mert úgy venni neki bármit is, hogy ott van, rossz érzés lett volna. Így sem volt kicsattanó jókedvem, ha arra gondoltam, milyen szerencsétlen vagyok, aki lépten-nyomon csak vonzza a bajt.

Szenteste előtt egyik nap szüleimnek segítettem az előkészületekben, míg másik nap új otthonom csinosításában segédkeztem. Főzni és sütni csak rám és Nessie-re kellett, így azzal hamar készen is voltunk, kezdetét vehette hát az ünnepi lazítás.

Tavaly karácsonyra, egy festményt ajándékoztam Kedvesemnek és családjának, melyre most már tudom, egyszer én is felkerülhetek. Akárhányszor, ha csak ránéztem, elöntött a boldogság és a vágyakozás, és csak amiatt voltam bánatos, hogy a Nessie melletti helynek még mindig nem volt világos a sorsa. Azonban ahogy azt egyszer megígértem nővérkémnek, amint nekem is végtelen időm lesz, megkeressük Jake-et, hogy ő is felkerülhessen a vászonra, Nessie mellé, ahol a helye van… Ahol mindig is a helye lett volna.

Miután Edward nélkül egy tapodtat sem tehettem, ő pedig nem tehette be a lábát La Pushra, megegyeztem a szüleimmel, miszerint huszonnegyedikén Cullenékkel ünneplek, másnap náluk, majd harmadnap is, mikorra is összehívtam a Black családot. Csak így tudtam megoldani, hogy Rahelékkel is találkozhassak az ünnepek alatt, és ne sértsem meg Edwardot, aki már előre szívta a fogát, hogy egy fél napig egy légtérben kell lennie a farkasokkal.

A fát a Cullen fiúk maguk vágták ki, amit karácsony napján együtt díszítettünk fel. Ahogy így belegondoltam, több mint valószínűnek tűnt, hogy ez lesz az utolsó karácsonyom emberként, de ezt persze nem igen bántam. Sok olyan dolog volt, amiért igencsak vártam már, hogy én is olyan lehessek, mint Kedvesem. A tény, hogy hamarosan teljesen megváltozik az életem mindörökre, egyben tett izgatottá, és rémisztett meg.

Karácsony reggelén a nap enyhén meleg pislákolására ébredtem, és arra, hogy az éjjel akkora hó esett le, hogy beterített mindent. A hótakaró szikrázott a napfényben, akárcsak családom tagjai, akik már odakint viháncoltak. Gyorsan fel is keltem, és melegen felöltözve lesiettem hozzájuk. Éppen hócsatáztak. Beálltam hát a lányokhoz, hogy a táborukat erősítsem. Tisztára, mint a gyerekek, pedig a legfiatalabb is jócskán elmúlt már hetven közöttük.

Miután csúfos vereséget szenvedtünk a fiúk ellen, Emmett kitalálta, hogy játszanak; ki bír több antilopot és gazellát leteríteni. Ebben persze én nem vehettem részt, de annyira nem is bántam, viszont Edwardnak kötelezővé tettem, merthogy csak miattam nem akart részt venni benne. Viccesen meg is fenyegettem, hogy ha nem nyeri meg, akkor ne számítson semmire az este. Ezután Emmett vezetésével elviharzottak, csak Carlisle, Esme, nővérkém és én maradtunk.

Nessie, elmondása szerint nem érezte túl jól magát, ezért nem ment. Nem akartam magára hagyni, a friss levegő pedig mindenkinek jót tesz, így elhívtam sétálni. Csak a ház körül köröztünk, mivel nem akartam magamra haragítani Edwardot azzal, hogy messzebb megyek, és ne adja ég, bajba sodrom megint magam. Csak sétáltunk és beszélgettünk, mindenféléről. Ha Edwardot nem számítottuk, akkor ő állt hozzám a legközelebb a családból. Vele tényleg majdnem mindent meg tudtam beszélni és vitatni.

A sétától aztán nővérkém valóban jobban érezte magát. Már éppen visszafelé igyekeztünk a házhoz – ugyanis időközben mégiscsak kicsit eltávolodtunk tőle –, mikor is Nessie egyszer csak váratlanul megtorpant, és vele egy időben még megkezdett mondatát is félbehagyta. Pár lépésre távolabb aztán én is megálltam és kissé ijedten kérdeztem meg, hogy mi a baj. Ám nem válaszolt, csak állt ott, kővé dermedten, miközben mintha figyelt volna valamit. Valamit, amit én sem nem láttam, sem nem hallottam, de még csak érezni sem éreztem. Aztán alig egy perccel később minden megváltozott. A szél ismerős illatot hozott felém, és a hanghordozást is ismertem valahonnan, mely nevén szólította nővérkém, mégsem tudtam hova tenni hirtelenjében.

– Nessie! – A kissé mély, meleg hang hatására nővérkém szeme tágra nyílt, és olyasfajta hitetlenség csillogott benne, mint mikor nem akarjuk elhinni, hogy a lehetetlen mégis lehetséges.

Lassan, egyszerre fordultunk meg, és figyeltük a fák sűrűjéből előlépő alakot, aki épp abban a percben lépett ki a napvilágra, felfedve ezzel kilétét, amikor Edwardék visszaérkeztek. Mintha csak tudták, megérezték volna, hogy van itt valaki, és lehet, így is volt, megkérdezni azonban nem volt időm, mert akkor megpillantottam Őt.

Rövidre nyírt haja és tekintete sötét volt, bronzszínezte bőrén megcsillant a nap egyik sugara, ahogy kilépett a cédrus árnyékából – amitől nem messze aztán meg is állt. Nem viselt mást, csak egy rövidszárú, fekete nadrágot. Azonnal felismertem, még ha az emlék halvány is volt. William volt az, az a fiú, aki nemrégiben megmentett.

– Ness… – szólította ismét elfúló hangon. Szeméből olyan hihetetlen gyöngédség és melegség sugárzott Nessie felé, amit nem tudtam hova tenni, és csak ekkor kaptam észbe, hogy fogalmam sincs, honnan ismerhetik egymást. Mert annyi biztos volt, hogy ismerik, mégpedig nagyon is jól. Aztán az események felpörögtek.

Mielőtt szólásra nyithattam volna a számat, hogy megkérdezzem Williamet, hogy kerül ide, és nem mellesleg honnan ismerik egymást Nessie-vel – amiről mikor kérdeztem, „véletlenségből” elfelejtett szólni –, nővérkém hirtelenjében térdre rogyott a hóban. A szívemhez kaptam ijedtemben, majd még mielőtt bárki is a segítségére siethetett volna közülünk, Will már mellette is termett. Nessie szemeiből patakokban törtek elő könnyei, miközben azokat lassan az elé térdelő fiúra emelte. Először nem is értettem a szavakat, amik elhagyták remegő ajkait, és amik aztán sokként száguldottak át rajtam, ahogy kihallottam belőlük azoknak jelentését.

– Tényleg te vagy az? Tényleg te vagy az… Jacob? – kérdezte síri hangon, amitől még a lélegzetem is elállt, de úgy hittem, nem csak nekem. Szemeim tágra nyíltak, számat képtelen voltam összezárni. Kővé dermedtem a felismeréstől.

Will, Jake, a nagyapám, vagy akárki is legyen, egyik tenyerét finoman Nessie arcára simította, és bár ajkukat egyetlen szó sem hagyta el, mégis mintha egyetlen röpke perc leforgása alatt mindent elmondtak volna a másiknak, amit akkor és ott tudnia kellett, ami a legfontosabb volt.

Ahogy néztem őket, szemem sarkából gyengén észleltem, ahogy Kedvesem megtöri mozdulatlanságát, mire kinyújtottam oldalra a kezem, hogy megállítsam. Igaz, nem láttam, de éreztem a hátamon, hogy rám szegezte a tekintetét. Legszívesebben én törtem volna meg a csendet, mégpedig egy hangos, örömteli sikollyal, amiben minden jelenleg bennem kavargó érzés benne lett volna – hiszen Jacob élt, és ami a legfontosabb volt, visszajött Nessie-hez –, de nem akartam tönkretenni ezt a pillanatot. Az ő pillanatukat. Ám ekkor Szerelmem apja mellém lépett, mire Jacob váratlanul felkapta a fejét.

– Te! – meredt jövendőbeli apósomra. Az addig gyöngédséget árasztó szemekben hirtelen felizzott a hangjában érzett düh szította tűz. Összerezzentem, ahogy egy pillanat alatt teljesen megváltozott, de nem csak én, Nessie is.

– Jake! – szólt nővérkém kétségbeesetten, kedvese után kapva, aki időközben felkelt a földről.

– Nem szégyelled magad te nyomorult vérszívó? – ordította. Tekintetem az érintettre kaptam, Szerelmem apjára, akinek vonásai bizarr módon nyugodtak voltak. – Mit tettél Bellával? Mit tettél vele te… – kezdte, de befejezni már nem tudta. Váratlanul elhalt a hangja, ahogy megpillantotta a többiek takarásából előrelépő Bellát. Úgy meredt rá Jacob, mint aki szellemet látott.

– Jacob! – mosolygott Bella, „könnyes” szemekkel nézve a régi ismerősre.

– Bella? De hisz… – jártatta közte és köztem tágra nyílt, értetlenségtől csillogó, fekete szemét.

– Félreértés történt Jake – szólt Kedvesem apja, és Jacobról rám emelte tekintetét. Szinte éreztem, ahogy kutatni kezdett nyitott elmémben a történtek után.

– Te azt mondtad nekem… azt, hogy… – meredt rám, és úgy festett, mint aki épp a saját épelméjűségét kérdőjelezi meg. Nem értettem, hogy mit tettem… szerinte.

– Mi az kutya, megzavarodtál? – hördült fel Emmett nevetve. Ekkorra Szerelmem mellém lépett, és derekamat átölelve közelebb vont magához. Jacob szeme, ha lehet, még inkább elkerekedett.

– Jacob, ő itt Edward – intett fejével Kedvesem felé jövendőbeli apósom. – Bella és az én fiam. Ő a lány vőlegénye… nem én – tette hozzá alig halhatón, mégis mindenki felé kapta a fejét.

Hogy mi? – csattantam fel magamban. Megpróbáltam visszaemlékezni arra, mit mondtam Will… Jacobnak, és rájöttem, hogy joggal hihette azt, hogy én az idősebb Edward Cullenről beszélek, hogy neki vagyok a menyasszonya, hiszen nem ismerhette az én Edwardomat.

– Hogy mi? – kérdezték többen is mögöttünk, de a fiúk tudomást sem vettek róla. Az idősebb Edward és Jacob farkasszemet néztek egymással, miközben Nessie még mindig a hóban térdelt. Szerelmem hideg ujjai eközben az arcomhoz értek, és csak ekkor vettem észre, hogy észrevétlenül, a történtek hatására kibuggyant pár könnycsepp a szememből.

– A fiatok? – kérdezte Jake hitetlenül. – De hiszen… – Teljesen összezavarodott. Ekkor lepillantott Nessie-re, aki fátyolos, rémült és egyben reménykedő szemekkel nézte őt mindvégig. Összefacsarodott a szívem nővérkém szenvedő látványától.

– Jake… – Elfúlt hangja, ahogy kinyúlt kedvese után, de az hátrébb lépett. Keze erőtlenül zuhant vissza ölébe, mialatt én önkéntelenül tettem egy lépést előre, megérezve Jacob szándékát.

– Úgy sajnálom Nessie! – nézett rá Jacob fájdalmasan, bocsánatkérőn, közben újabb lépést téve hátrafelé. – Azt hittem… azt hittem, történt valami Bellával, baja esett és… neked is. – Hangja megtört volt. Továbbra is hátrált arrafelé, amerről jött. – Féltem, hogy esetleg… – Nem fejezte be. – Látni akartalak! Látni, hogy élsz, hogy jól vagy és… boldog. – Ahogy alig hallhatóan kimondta az utolsó szót ráharapott alsó ajkára, mintha el akarna fojtani valamit. Egy feltörni kívánkozó sikolyt, a teljes igazságot, vagy épp a könnyeit. Aztán egy újabb sajnálomot elrebegve hátat fordított nekünk, és gyors léptekkel megindult a fák sűrűje felé.

Időm sem volt átgondolni, hogy mit teszek, bár ha lett is volna, valószínűleg ugyanígy cselekszem. Kiszakítva magam Edward öleléséből Jake után siettem, már-már futva. Nem tudtam, hogy mit fogok neki mondani, hogy marasztalásra bírjam, csak tudtam, éreztem, meg kell tennem nővérkémért. Kedvesem utánam kiáltott, de nem törődtem vele. Jacob észrevett, én pedig kihasználva a lassítását begyorsítottam, majd a karját megragadva visszatartottam. Kezemet teste melege, arcomat szúrós tekintete égette, de nem törődtem vele, nem törődhettem vele.

– Nem mehetsz el! – Hangom határozottnak csengett, épp amilyennek szántam.

– Engedj! – mordult rám, kirántva a karját szorításomból.

– Jacob! – jelent meg mögöttem az idősebb Edward. Nem néztem rá, mert féltem tőle, ha csak egy pillanatra is leveszem a tekintetem Jake-ről, eltűnik, és azt sosem bocsátanám meg magamnak. Nem tudnék úgy igazán boldog lenni, ha nővérkém nem az!

– Nem kellett volna idejönnöm! Nem szabadott volna – motyogta Jacob orra alatt. Nem értettem, hogy ezzel mire akar célozni.

– Nem mehetsz el, Nessie-nek szüksége van rád! – érveltem, hogy jobb belátásra bírjam.

– Te nem értesz semmit! – förmedt rám, mire Szerelmem nyomban mellettem termett. Egymásra mordultak, kénytelen voltam közéjül állni. Eközben a szemem sarkából láttam, ahogy Nessie-t Bella hasztalan nyugtatgatja. – Mennem kell! – szólt Jacob, és felegyenesedve ismét elindult. Ekkor az idősebb Edward jelentőségteljesen rám nézett, és én szavak nélkül is egyből megértettem, hogy mire gondol.

– Tudunk Nahuel-ről! – üvöltöttem Jacob után, mire váratlanul mozdulat közben megdermedt, én pedig képtelen voltam leplezni az arcomra kiült önelégült mosolyt. – Tudjuk, hogy mi történt. Mindent tudunk, és Nahuel már nem jelent veszélyt! – hangsúlyoztam a lényeget. – Töröltük a memóriáját, már nem emlékszik a múlt ezen részére, így már nincs mitől félned és menekülnöd. – Lassan megfordult. Tekintete egyszerre volt hitetlenkedő és reménytől ittas. – Nessie szenved! Szenved mióta elmentél – intettem fejemmel az említett felé. Jake elpillantott mellettem. Vonásai eltorzultak a fájdalomtól, amit a miatt érzett, hogy látnia kellett a szerelmét így, ebben az állapotban. – Tudjuk, hogy mindent csakis Nessie érdekében tettél, épp ezért senki nem hibáztat a tettedért, azért, hogy elhagytad. El kellett hagynod, de a te helyed mindig is Nessie mellett lesz… a családban. – Valaki távolabb hangosan fújtatni kezdett, talán Rosalie volt az, de nem különösebben törődtünk vele. – Az egyetlen aki Nessie-t bánthatja, az te magad vagy Jake! Ha most újra elmész, egyszer és mindenkorra megsebzed, de akkor megkereslek! – fenyegettem meg ösztönszerűen. Nem akartam, de az indulatok… Ám úgy tűnt, hogy hatott rá, vagy talán szavaim voltak, amik megingatták elhatározásában, de mindez lényegtelen volt, ha a vége az, hogy itt marad velünk… örökre.

Újra rám pillantott, majd ismét Nessie-re. Megint rám, majd vissza, és ezt még párszor megtette, mielőtt tekintete megállapodott Szerelmem apján. Néma csend telepedett köréjük, de volt egy olyan érzésem, hogy csak mi nem halljuk, amiről beszélnek. Edward törte meg végül a csendet.

– Úgy van Jake! – helyeselt jövendőbeli apósom. – A Volturi Nahuel nélkül is veszélyt jelenthet ránk, ha minderről tudomást szereznek, és akkor valószínűleg nem úsznánk meg annyival, mint egykoron. De most a lányomról van szó! – vitte feljebb a hangját, majd halkította vissza. – Bármi is volt, bárhogy is érzel irántam, irántunk, vagy mi irántad, az nem szabad, hogy eltántorítson, mert akkor valóban nem érdemled meg a lányom, és akkor jobban teszed, ha többet nem kerülsz a szemem elé, kutya! – fenyítette meg ugyancsak. Jake szeme megvillant, de nem szólt semmit. Mint aki nem tud mit felelni rá. Mint akit sarokba szorítottak az igazsággal.

– Ugyan már, kutya! – szólt most váratlanul Kedvesem. Nem épp barátságos hangja ostorként hasított bele a beálló feszült csendbe. – A nővérem valami bizarr oknál fogva vonzódik hozzád és szeret – fintorgott –, és bár nem ismerjük egymást, sosem szívleltelek! – vallotta meg, szeme sarkából felém pillantva. Jacob a nagyapám volt, még ha ez jelenleg még hihetetlenebbnek is tűnt, mint egyébként. – Viszont Nessie mindannyiunknak fontos! De azért ne várd, hogy könyörögjünk neked, hogy maradj és tedd boldoggá, szóval ne kéresd magad! – mordult rá. Tenyerem a mellkasára tettem, és némán kértem, hogy hagyja abba. Tudtam, ha Jake itt marad, lesz még gondunk elég, hiszen nem csak az én Edwardom érzései viharosak iránta, viszont arra, hogy mi lenne ellenkező esetben, nem akartam gondolni.

Jacob elfintorodott, és Szerelmem apjára pillantott, mintha mondana neki valamit, majd némán, lassú léptekkel elsétált mellettünk. Nessie még mindig a hóban térdelt, könnyei megállástalanul potyogtak. Jacob megállt előtte, majd lassan térdre ereszkedett. Egy percig csak szótlanul nézték egymást, majd Jake olyan szorosan ölelte magához Nessie-t, hogy azt hittem, beleroppan abba nővérkém „törékeny” kis teste. Boldog könny csordult ki végül a szememből, ahogy néztem, miként a két szív hosszú idő után újra egymásra talált.



– Nem vagy éhes Jacob? – kérdezte Esme, miután visszatértünk a házba.

– Jake mindig éhes! – vigyorgott Nessie, miközben helyet foglaltunk a nappaliban, hogy kényelemben folytathassuk le az előre láthatólag hosszú, és elengedhetetlennek számító beszélgetést Jacobbal. Ám még mielőtt hozzáfoghattunk volna, Nessie felcitálta Kedvesét az emeletre, hogy felfrissíthesse magát, míg Emmett elment, hogy elhozza Jake autóját, amit valahol távolabb tett le.

Mikor a szerelmesek eltűntek, először csak pár szóváltás történt, amiből aztán végül közös, nagy beszélgetés kerekedett ki. Egy ideig nem szóltam bele, végül is alig ismertem Jacobot, és a részleteket, hogy mi történt velük a múltban, de aztán nem bírtam, és én is állást foglaltam az ügyében. Nem akartam, hogy elmenjen, elsősorban nővérkém miatt. Aztán anyámra gondoltam és arra, hogy ha megtudná, él az édesapja, biztosan boldog lenne, még ha következményeket is vonna maga után az, hogy tudomást szerez a természetfeletti lények létezéséről. Szerencsére nem voltam egyedül a véleményemmel, miszerint Jacobnak köztünk a helye. Bella, Alice, a doktor és a felesége őszintén örültek Jake visszatértének, és ezzel egyetemben Nessie boldogságának. Ami igaz, az egyetlen olyan dolog volt, amiben mindenki egyet kellett, hogy értsen. Azonban minden másban megoszlott a vélemény a két tábor között. Mi – a tábor, amelybe tartoztam – feltétel nélküli bizalommal voltunk Jacob iránt, míg a többiekben ellentétes érzések keveredtek egymással, a személyét illetően.

– Jönnek! – jelentette ki Szerelmem apja, de abban a pillanatban már meg is jelent Nessie és Jacob a lépcső tetején. Nővérkém maga után húzva Kedvesét sietett le hozzánk, majd megálltak előttünk, és szusszanásnyi időt sem hagyva Nessie belekezdett mondandójába. Én Szerelmemmel, Bellával és Alice-szel a díványon ültem. A balra lévő fotelban Esme foglalt helyet, annak karfáján pedig Carlisle. Mögöttünk Emmett és Jasper álltak karba font kezekkel, míg jövendőbeli apósom tőlünk kissé jobbra. Rosalie a szoba végében állt, kifelé bámult a ház déli homlokzatát borító üvegablakon.

– Család, szavazni fogunk! – jelentette be Ness, mire majd’ mindannyiunknak tágra nyílt a szeme.

– Nessie! – szólalt meg mögötte Jacob, de leintette.

– Nem, Jake! – fordult félig felé. – Mondtam, ha neked ez kell ahhoz, hogy meggyőzzelek róla, a családom már elfogadott, nem ellenzik a kapcsolatunk, sem azt, hogy itt maradj, velünk, akkor állok elébe – mondta neki, majd ismét felénk fordult. – Anya is ezt csinálta egykoron, szóval nem megyek bele a szabályokba. Az egyetlen különbség csupán annyi, hogy egyöntetűnek kell lennie a szavazásnak, máskülönben – nagyot nyelt – kénytelen leszek pakolni és Jacobbal odébb állni. – Szavai jeges hullámként söpörtek végig a szobán, felborzolva a kedélyeket.

– Nessie, ezt nem gondolhatod komolyan! – csattant fel az idősebb Edward. Bella és Szerelmem ugyancsak nyugtalanul fészkelődött mellettem, nővérkémre függesztve hitetlenkedő tekintetüket. – És te kutya, hagyod ezt? – támadt neki szóban. Mielőtt Jake megszólalhatott volna, Nessie megelőzte.

– Apa kérlek! Hagyd Jake-et, ez az én ötletem volt. Ő nem akar elszakítani tőletek, viszont ennek a fordítottjáról már nem vagyok meggyőződve – vallotta be lesütve a szemét. – Most, hogy visszajött, nem akarom elereszteni többet! Szeretem… szeretném, ha itt maradhatna, de ha nektek gondot jelent a jelenléte, akkor inkább elmegyünk, hogy elkerüljük az állandó feszültséget, mert Jacobot többé el nem hagyom – magyarázta Nessie nagyokat sóhajtva. Összeszorult a mellkasom, és szemeimben könnyek gyűltek, mikor arra gondoltam, ha elmegy, elvesztem a legjobb barátnőt, testvért, sógornőt, aki csak létezhet ezen a világon.

– Elég! Nessie-nek igaza van – csattantam fel, talpra pattanva, mire most felém kapták döbbent, értetlenkedő tekintetüket. – Nem élhetnek folytonos civakodások kereszttűzében. Tudom, hogy a vámpírok és a farkasok örök ellenségek, de itt nem csak Jacobról van szó! Nessie a család oszlopos tagja, és ha csak nem akarjátok, hogy itt hagyjon minket, jogosan – hangsúlyoztam –, akkor meg kell szavaznotok Jake maradását, de persze őszinte szívből – összegeztem a tényállást.

– Szerelmem – fogta volna meg a kezem Edward, de nem hagytam neki.

– Már egy jó ideje úgy érzem, hogy a családotok teljes jogú tagja vagyok. Hiszen úgy bántok velem, mintha én is egy lennék közületek. Ráadásul megkaptam ezt a gyönyörű karkötőt is, ami az összetartozást jelképezi, pedig még nem volt itt az ideje. Még nem szavaztátok meg, hogy szeretnétek-e, ha a család tagja lennék egy örökkévalóságig. Ti engem eleinte csak elfogadtatok, mint kellemes, vagy kellemetlen velejárója Edwardnak, ezt nem tudhatom. – Megrándult ajkam a gondolatra, hogy vajon kinek melyik vagyok. – Viszont mostanra, mint mondtam is, úgy érzem már elfogadtatok és megszerettetek, méghozzá önmagamért. Ahogy én Edwardhoz tartozom, úgy Jacob Nessie-hez, szóval, ha az én sorsomat nem kötöttétek szavazás eredményéhez, akkor úgy érzem, nem lenne tisztességes az ellenkezője Jacobbal és főleg Nessie-vel szemben. Vagy ti nem így látjátok? – kérdeztem a családot, de mind mélyen hallgattak. Végül Kedvesem törte meg a csendet. Felkelt, és közben összekulcsolta ujjainkat, ami jó jelnek bizonyult, és nem tévedtem.

– Bár még van mit megbeszélnünk Jacobbal, és ebből nem engedek – vetett az említettre egy átható pillantást –, túlságosan szeretem a nővéremet ahhoz, hogy rosszat akarjak neki. Szóval részemről, ha akar, maradjon – szavazott elsőként, én pedig úgy megörültem döntésének, hogy egy percre elfeledkeztem a többiekről, és számat övére nyomtam, hogy köszönetet mondjak. Aztán persze elpirultam, amin mindenki csak mosolygott.

Igaz, Edward nem titkolta, hogy lesz egy hosszú menet, amit le kell majd játszaniuk Jacobbal, de ettől már nem féltem. Edward is tudta, ha Jacob nem lenne, talán én sem lennék, de legalábbis nem az, aki. És habár a nővére tény és való, sokat szenvedett miatta, most újra boldog lehet vele egy örökkévalóságig, ami nem kis idő. Ráadásul, mint most már mind tudtuk, Jake volt az, aki nemrég megmentett, amiért egyszer és mindenkorra hálás leszek neki, és tudom, Kedvesem is.

– Természetesen én is arra szavazok, hogy Jacob itt maradjon. Már, ha van szavazati jogom – tettem hozzá félszegen.

– Jake – kezdte Bella –, te mindig is a barátom voltál, és az is maradsz, még, ha a Loch Ness-i szörnyről is nevezted el a lányom. – Mind jót derültünk ezen, kivéve Bellát. – Szóval úgy hiszem, részemről sosem volt kérdéses, hogy maradj-e vagy sem – mosolygott, és Jacob hálásan biccentett felé, ahogyan tette azt felénk is.

– A mi részünkről is egyértelmű. Szívesen látunk a családban, Jacob – mondta Carlisle egyszerűen, felesége nevében is nyilatkozva.

– Ahogy elnézem – kezdte Emmett, még mindig karba tett kezekkel –, szükség lesz egy erős légkondira, hogy kifújathassuk a szagodat a házból, de üsse kő, részemről is rendben! Feltéve, ha megígéred, hogy nem hozol bolhákat a házba – kacsintott a nagymedve vigyorogva.

– Majd beszerzünk neki egy pár bolhanyakörvet – kontrázott rá Jasper, majd válaszát egy határozott, igenlő bólintással hozta tudtunkra.

– Kösz, srácok – morogta Jake, de nem szólt vissza, pedig látszott rajta, hogy szeretne. Ám Nessie megfogta a kezét, és ez, mint valami nyugtató, lecsitította benne a kedélyeket.

– Tudjátok, hogy én nem vagyok ellene – csicseregte Alice, teljes nyugalomban ülve a díványon, pedig még semmi sem volt eldőlve, ugyanis még csak most következett az idősebb Edward, Rose-ról nem is beszélve.

– Apa? – Nővérkém hangja alig volt több suttogásnál. Tartottam is tőle, mindjárt eltörik nála a mécses.

– Tudom, hogy szívtelennek tartasz. – Nessie tiltakozásra nyitotta a száját, de az apja hallgatásra intette. – Elmondtam már neked, hogy miért nem volt könnyű megemésztenem a régmúltban történteket, kezdve a bevésődéssel, a kapoccsal, ami köztetek van. Még csak gyerek voltál Nessie… – Jake és testvérkém is lesunyta a tekintetét. Én is tudtam, hogy miről van szó, hiszen Szerelmem elmondta, hogy más apákkal ellentétben az ő apjának nem volt könnyű dolga. Nessie, születése előtt még hozzá, de miután meglátta a napvilágot, máris egy másik férfihoz tartozott, és ezt Edward nehezen fogadta el és emésztette meg. – De mára felnőttél, érettebb vagy, felelősségteljesebb, legalábbis igyekeztünk annak nevelni édesanyáddal. Ami neked jót tesz, az nekünk is, vagy legalábbis elfogadjuk – pillantott Jacobra, akivel egy percre összeakadt a tekintetük. – Úgyhogy ha neked Jacobra van szükséged ahhoz, hogy felhőtlenül boldog legyél, akkor én nem állok az utatokban – mosolyodott el halványan, mire Nessie a nyakába ugorva csókokkal borította be az arcát. – Persze, csak amíg helyes az, amit tesztek, mert máskülönben… – tette hozzá gyorsan, de úgy hittem, ezt Nessie bármennyire is közel állt hozzá, már nem hallotta.

– És te cica? – kérdezte Emmett Rosalie-tól. Mindnyájan Rose-ra néztünk, aki még mindig kifelé bámult, a hóval fedte tájat fürkészve.

– Nekem nincs szükségem házőrző ebre – kezdte, mire én és Nessie is összerezzentünk. Rosalie-n állt vagy bukott most már a dolog.

– Te mindig kiálltál mellettem… – mondta nővérkém elfúló hangon, közelebb lépve nénikéjéhez.

– Így van! – helyeselt, de nem fordította el tekintetét a tájról. A lassan eső hópelyheket figyelte. – Láttalak megszületni és felnőni. Szemtanúja voltam annak, mikor ez a korcs megpróbált megölni téged, és annak is, amikor beléd vésődött. – Hangja és vonásai nyugodtak voltak, talán túlságosan is nyugodtak. Mint az ég vihar előtt.

– Tudom Rose, és azt is, hogy te mindig is az én javamat akartad. Mindig úgy szerettél, mintha a saját lányod lennék, én pedig mintha a második anyám volnál. Éppen ezért kérem, hogy dönts jól, dönts belátásod szerint. – Nessie bízott Rosalie-ban, én viszont azért erősen összeszorítottam a fogaimat, és mindkét kezem ökölbe zártam, Edward ujjait szorongatva.

– Tudod, mennyire utálom a szőke nős vicceket? – nézett Nessie-re, arcán fanyar mosollyal.

– Bocs, Rose! – vetette oda neki Jacob, mire egy pillanatra összetalálkozott a tekintetük. A köztük lévő ellentétet úgy tűnt, hogy az idő se volt képes eltörölni, de reméltem, legalább enyhíteni tudta valamelyest.

– Ha megígéri – függesztette a szőke szépség ismét unokahúgára a tekintetét –, hogy távolt tartja magát tőlem, akkor itt maradhat, de csakis akkor! – hangsúlyozta. Szinte hallani véltem, ahogy szavai nyomán mindannyiunk mellkasáról hatalmas súlyként zuhant alá a megkönnyebbülés.

– Szeretlek Rosalie, a világ legjobb nénikéje vagy! – ölelte át Nessie szorosan.

– Hé! – rikkant fel Alice. Vonásai és csilingelő hangja durcás volt. Percekig nevettünk, felhőtlen jókedvvel. Aztán Nessie lassan visszasétált Szerelméhez, mire ismét csend telepedett a szobára.

– Szeretlek Jacob Black! – Megfogta a kezét, és mélyen, reményittasan a szemébe nézett. – Mint te is hallhattad, a családom egyöntetűen igennel szavazott. Nincs, már ami közénk álljon, már nem mondhatod, hogy a családom miatt nem lehetünk együtt. A jövőnk most már csakis a te kezedbe van – mondta, és elcsuklott a hangja. – Maradsz velem és a családom tagja leszel, vagy…?

– Nem Nessie, nincs vagy, már nincs! – ingatta a fejét Jacob, boldog mosollyal az arcán, majd a derekánál fogva közelebb húzta magához Kedvesét, hogy aztán egy csókkal pecsételje meg szavait.

21 megjegyzés:

  1. Nagyon szép :)
    örülök h végre Jake is itt van :)
    Szilvi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, Szilvi!

      Örülök, hogy tetszett, és annak is, hogy örülsz Jake visszatérésének. :)

      További jó olvasást, és szép hétvégét!

      Pusz, Krisz

      Törlés
  2. Jajj nagyon tetszett! Vegre h Jake is visszatert, remelem mostmar veglegesen! :) Nessie is megerdemli a boldogsagot! Kivancsi vagyok h mit fog szolni Jake ahoz h Bells az unokaja :O Es nagyon varom a novellat meg a kovi fejit! Es nagyon tetszett Id. Edward mikor Nessie varta az ,,iteletet". Bar kicsit hianyzott a szigoru apa, de ha mondjuk kicsit rajum ijesztett volna h nem fogadja el Jacobot, de utana azert megis csak elojon a kedves apuci. De en igy is nagyon imadtam mindent! Varom a kovit! Puszi, knef
    U.i. Bocsi az ekezetekeert csak telorol irok es igy konnyebb :$

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, knef!

      Örülök, hogy tetszett, és annak is, hogy örülsz Jake visszatérésének. :)
      Remélem, tetszeni fog a novella, meg persze a folytatás is. :)
      Amúgy tudom, hogy mennyire szereted a szigorú Edward apucit, de azért mégsem lehet mindig az. Főleg, amikor a lánya ennyi év után újra átölelheti szerelmét. :)

      További jó olvasást, és szép hétvégét!

      Pusz, Krisz

      Törlés
  3. Szia!!

    Annyira jól sikerült ez a fejezet,teljesen meghatódtam tőle!Nagyon jól megírtad az egészet és most epekedve fogom várni a folytatást!
    Jaj az a rész ahol megjelent Jake és mikor megpróbált elmenni még én is fel felkiáltottam!Szóval magamat ismételve epekedve várom a következőt!!

    Nenci voltam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, Nenci!

      Örülök, hogy tetszett, és ennyire várod a folytatást. :)
      Remélem, ezek után a novella is tetszeni fog. :)

      További jó olvasást, és szép hétvégét!

      Pusz, Krisz

      Törlés
  4. Szia
    Krisz Gina vagyok egyszóval remek lett. Hirtelen nem is tudom mit mondjak, imádtam az egészt az elejétől a végéig.
    Remekül felépítetted az egészet kezdve, Jacob megjelenésével és az izgalmak valamint a feszültség fokozásával, majd az események felpörgetésével. Amit egy nemvárt szavazással koronáztál meg, hogy a végkifejletről már ne is mondjak semmit mert az már magáért beszél. Igaz az előző résznél már sejteni lehetett, hogy a titokzatos megmentő nem más mint Jacob. Sőt én egymagamban el is játszottam a gondolattal és el is képzeltem, hogy ez az esemény valamilyen formában elő fogja mozdítani az eseményeket és a Cullen család ennek kapcsán belebotlik Jacobba.
    Igaz én teljesen más felállásban képzeltem el mind ezt, de a vége ugyan az lett, mint nálad.
    Úgyhogy beteges képzelgéseimmel nem is fárasztalak csak elmondom mennyire örültem ennek a résznek és milyen boldogan olvastam el a végét, amit kicsit viccesen mondhatni Emmettes formában írtál meg, ami mosolyt csalt az arcomra.
    Külön ki kell emelnem Jacob belépőjét az Id. Edward felé mert ezt nem lehet szó nélkül hagyni. Remek ötlet volt ez a kis számonkérés dolog. Sok mindent elárult és bemutatott nekünk, szavak nélkül is tükrözték Jacob érzelmeit és gondolatait. A régi tűz még most is ott ég benne és nem csak parázslik vagy ég, hanem lángol, mint egy kitörni készülő vulkán, amit nem lehet megállítani. Szinte látom magam előtt Jacob arcát ahogy átfutnak rajta az érzelmek. Minden apró kis mozdulat vagy rezdülés ami a lelkét mutatja az ott volt láthatón rajta a szemében csillogott, mint megannyi csillag, mely szétszórja a fényét.
    A remény fényét és a hihetetlen boldogságot.
    Bells hirtelen döntése és cselekedete is meghatározó volt nem hagyta elmenni a fiút, mint ahogyan a kiállása a család felé is döntő szerepű volt. Bátran eléjük állt és elmondta az őszinte véleményét egyúttal állást is foglalva és összegezve a lényeget. Fontos a család és a barátság de a szerelem .... Nélkülözhetetlen.
    Ennek fényében várom a folytatást mert az biztos felejthetetlen lesz több okból is, hisz Jacob még nem tudja ki is Bells valóbán. Na és arra is nagyon kíváncsi lennék már most, mit fog mondani Jacobnak Edward.
    Csak így tovább mert csodásat alkottál már megint. Sok puszi Gina

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, Gina!

      Örülök, hogy tetszett a fejezet, és Jake visszatérése, meg ő maga is kedvedre volt. Örülök annak is, hogy átmentek az érzések és belső gondolatok. :)
      Mindig nagy élvezettel olvasom a véleményeidet, olyan jól össze tudod foglalni az eseményeket, melengeti a lelkecskémet, amit írsz. *pirul*
      Azért arra kíváncsi lennék, hogy te hogyan képzelted el a történet alakulását. :)
      A folytatásban amúgy remélhetőleg minden benne lesz, aminek benne kell lennie, és érthető lesz, valamint tetszeni fog. :)

      További jó olvasást, és szép hétvégét!

      Pusz, Krisz

      Törlés
  5. Szia!
    Hát ez imádom:-)
    Nagyon reménykedtem hogy William Jacob és igazam let.
    Ez szupi volt4
    Remélem hamar jön a kövi!
    Szia!
    Puszi!
    :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves, Névtelen!

      Örülök, hogy tetszett, és annak is, hogy örülsz Jake visszatérésének. :)

      További jó olvasást, és szép hétvégét!

      Pusz, Krisz

      Törlés
  6. Szia:)
    Jaj... Te jó ég:D:D Erre a fejire nagyon-nagyon megérte várni:) Tisztára felpörögtem tőle...
    Hmmm, Jake visszatért de jóóóóó:) Gondoltam én hogy ez a William vagy nagyon kicsi szerepet kap... vagy nem is ez a neve. Hogy honnan????Kiokoskodtam hogy nem került fel új szereplő a képek közé...*büszke magára*:D
    DE hogy Jake az, nem gondoltam volna (magamtól biztos nem.)
    Ó el ne felejtsem, hát Jake nem is tudott még Edyről:) Csak néztem és először nem igazán értettem hogy mi van... aztán tovább olvastam és megvilágosodtam:D:D
    Úgy érzem (és remélem) az idei lesz az egyik legszebb Karácsonyuk:)
    Nagyon várom a kövi fejit:)
    Pusz Andi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, Andi!

      Örülök, hogy ennyire tetszett, és annak is, hogy örülsz Jake visszatérésének. :)
      És igen, ügyes vagy, hogy kiokoskodtad ezt. :D Bár azért ne mindig erre hagyatkozz, csak egy tanács. :)
      Ha valamit nem értesz, nyugodtan kérdez, bármikor. :) Amúgy mint rájöttél gondolom, Jacob azért nem ismerte Edyt, mert Nessie-t 7 éves kora után hagyta el, Edy pedig rá 2 évre született. :)

      További jó olvasást, és szép hétvégét!

      Pusz, Krisz

      Törlés
  7. IGEEEEEEEEEEEEN!!!! Végre megtörtént Jake vissza tért:) Nem gondoltam volna h pont így de ez fantasztikus volt, megérte rá várni. Roseban nem csalódtam:D És Emm meg a beszólásaiXD Kinézem belőle h a következő részben vesz egy légkondit:D Annyira jó h Bells ennyire a sarkára tudott állni és megmondani kerekperec a véleményét. Jaj úgy várom már h Jake megtudja h Bells az unokája:D Remélem azt a köbetkező részben leírod. És örülök h meggyógyultál:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves, viki!

      Örülök, hogy tetszett, és annak is, hogy ennyire örülsz Jake visszatérésének. :D
      Igen, a következőben olvashatod az unokás részt. Remélem, érthető lesz, és tetszeni fog. :)

      További jó olvasást, és szép hétvégét!

      Pusz, Krisz

      Törlés
  8. Szia!

    Nagyon tetszett! Végre Jake is előkerült! De tényleg Ő Bells nagyapja? Biztos? Az a névkavarodás kicsit engem is megzavart!
    Várom a folytatást!
    Nelli

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, Nelli!

      Örülök, hogy tetszett, és annak is, hogy örülsz Jake visszatérésének. :)
      Valóban megkavart? Nos, hamarosan minden részlet a helyére kerül. Remélem, tetszeni fog hogyan is. ;)

      További jó olvasást, és szép hétvégét!

      Pusz, Krisz

      Törlés
  9. Szia!

    Váhahá,tudtam én,hogy az a William Jacob lesz:D Örülök,hogy előkerült,és Nessie sem marad egyedül.Most már csak Jake reakciójára leszek kiváncsi mikor megtudja,hogy Bells az unokájaxD
    Úgyhogy nagyon jó lett ez a fejezet is,hajrá,csak igy tovább:)Alig várom már a folytatást.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, Erzsi!

      Igen-igen, te tudtad! ;)
      Örülök, hogy tetszett, és annak is, hogy örülsz Jake visszatérésének. :)
      A reakciója hamarosan jön, remélem, tetszeni fog. :)

      További jó olvasást, és szép hétvégét!

      Pusz, Krisz

      Törlés
  10. Szia!
    IIIIIgggggeeeeeee végre Jacob visszatért!!!!!!!!
    Ez szupi volt!
    Remélem hamar lesz új!
    Szia!
    Puszi!
    :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves, Névtelen!

      Örülök, hogy tetszett, és annak is, hogy ennyire örülsz Jake visszatérésének. :D

      További jó olvasást, és szép hétvégét!

      Pusz, Krisz

      Törlés
  11. Hi!
    Ez hihetetlen. A story kezdete óta erre a mozzanatra várok, hogy Jake visszatérjen. Erre ponz ezt a részt sikerül több, mint egy hetes késéssel elolvasnom. Ááááááááááááá! El se hiszem, hogy ilyen sokáig megfosztottam magam ettől az élménytől :(
    Fantasztikus egy rész lett ez!!! Majd' a körmöm rágtam le közben. Őszintén szólva nekem egy kicsit nehezen esett le az előző részben, hogy Wiliam esetleg Jake is lehet, de azért egy halvány reménysugárként csak beugrott. Aztán, hogy Bells simán hazatért anélkül, hogy a megmentője bármilyen módon felvette volna vele a kapcsolatot, letettem róla. Mégis betoppant újra, a legváratlanabb pillanatban - én legalábbis egyáltalán nem számítottam rá, hogy elmerészkedik egész Forks-ig. És mindezt csak azért, mert azt hitte, Edward már mást akar elvenni, és aggódott Bella miatt??? Persze ebből arra következetett, hogy biztos Nessie-vel is történt valami, és ennek mindenképpen utána kellett járnia. Kellemesen idegtépő volt a jelenet, amikor Edward és Jake néma kommunikációjából kiderült a félreértés és tisztázták is azt :-) kedvenc jelenet!!! De az már koránt sem volt annyira kellemes, amikor Jake le akart lépni. "Nessie, Bells rendben, láttam őket, épek, egészségesek, akkor én léptem is." Na neeee, ez nem így működik. Még jó, hogy Bells-nek ilyen jók az ösztönei, meg a reakcióideje. A sok vámpír között mégis ő kapcsolt elsőként :-) És sikerült is megállítania Jake-et. Baromi morci lettem volna rá, ha kerek 10 perc után fogja magát, és amilyen hirtelen érkezett, olyan hirtelen távozik is.
    Szerencsére nem így történt, sőt úgy néz ki, marad is még egy darabig. Vagy sokáig :-) Igeeeeeeeeeen!!!!!!!!!! :-)
    Imádtam ezt a részt. Meg persze Téged is ;-) A legjobb pedig az, hogy már olvashatom is a következőt - ezzel kárpótolva magam az egy hetes késésért.
    Üdv!

    Cs

    VálaszTörlés