2011. november 7., hétfő

New Sun - Shine - 9. fejezet

Sziasztok!
Igen, igen jól látjátok, végre megérkezett ez a fejezet is. A csúszás okáról annyit, hogy túl nagy volt a magammal szemben támasztott követelmény, így nehezen ment a munka. Jól akartam megírni egy ilyen fontos részt, de talán ez érthető. Az pedig, hogy milyen lett végül, döntsétek el ti, ami azt jelenti, hogy most különösen nagyon fogom várni a véleményeiteket. :)
Nos, a fejezetről annyit, hogy 27 oldal és egy kicsi lett (A/5), valamint talán végre mondhatom, hogy nem enyhe 18-as. :P
Na, de a hosszáról még annyit, hogy igazából lehettem volna kegyetlen. Megszakíthattam volna a fejezetet, hogy függővéggel zárjam soraimat, így fokozva az izgalmat és pusztítva az idegeiteket, de végül úgy gondoltam, hogy eleget vártatok erre a pillanatra. Na meg, ha már egyszer Meyer után a filmesek is kiszúrtak velünk - ugye nem kell mondanom, hogy miről beszélek mind a két esetnél ;) -, akkor legalább én ne legyek ilyen… maradjunk a kegyetlen jelzőnél. :P
Ami pedig a folytatást illeti, nos, most nem teszek semmiféle utalást rá, mindenki gondoljon azt, amit a fejezet elolvasása után belelát a folytatásba. Talán helyes lesz, talán nem. ;)

Klaunak pedig utólagosan is szeretnék nagyon sok boldog születésnapot kívánni ezzel a fejezettel! :)

A kommenteket – és voksokat – nagyon szépen köszönöm, igazán erőt adóak voltak, és nem mellesleg nagyon örültem, hogy sikerült úgy megírnom a kívánságaitokat, hogy azokkal az elvárásaitoknak eleget tudtam tenni. :)
Mint már mondtam, most igazán kíváncsian várom, hogyan vélekedtek erről a fejezetről, valamint milyen elképzeléseitek akadnak, vagy épp újabb kívánságaitok. (Jelzem, azt már megszavaztátok sok-nulla arányban, hogy írjam meg Edy szemszögéből is ezt a részt, amit, ha lesz ihletem, megteszek.) :)

További szép hetet kívánok mindenkinek!
Jó olvasást a fejezethez! :)

Pusza, Krisz

ui.: Ne feledjétek, hogy ma, azaz hétfő este (23:59) lejár a játék kérdéseire adható válaszok beküldésének határideje! Hajnalig még várom a tippeket, sok szerencsét! :)

ui.2.:A fejezet írása közben a Sia-tól a My Love-on kívül a Two Steps From Hell-től a Love & Loss és az Infinite Legends számokat hallgattam – melyek ismerősök lehet nektek a BD trailerek kapcsán. Ajánlom figyelmetekbe őket, mert szerintem gyönyörűek. :) (katt a címekre és máris hallgathatjátok őket)

ui.3.: Figyelem! Lentebb találhattok a szigetről képeket, így a kinézete már adott, most már csak egy frappáns név kéne neki. Legyetek kreatívak, adjatok TI nevet a szigetnek! :) Komment formájában várom a javaslatokat, amiket később megszavaztatok. Legyél épp TE, aki elnevezi a szigetet! :)


A fejezet 18-as korhatárú, olvasása csak saját felelősségre!
9. A SZIGET


AJKAIM MÉG MINDIG REMEGTEK SZERELMEM CSÓKJÁTÓL, a gyomrom izgatott görcsben volt a történtektől, pedig azóta már eltelt jó néhány perc és párakat már végigöleltem így fogadva gratulációjukat.

– Olyan szépek vagytok együtt – pityergett anyám, amit aztán rám is átragasztott, de végül nem volt időm pár könnycseppnél többet hullatni, ugyanis az ijedtség jeges hulláma menten elöntött, ahogy apám Edward elé lépett.

– Tégy róla, hogy ne kelljen megbánnom, hogy a legféltettebb kincsemet a kezedbe adtam! – mondta neki rezzenéstelen, komoly arccal.

– Minden erőmmel azon leszek! – felelte neki Szerelmem, miután kezet fogtak.

– Vigyázz a kislányomra! – mondta még neki apám, majd hozzám lépett és szorosan magához ölelt. – Most szólj, ha rosszul tettem, hogy odaígértelek ennek az Edward gyereknek – suttogta a fülembe.

– A legjobban döntöttél! – nevettem, aztán hirtelen leesett. – Mi… Mikor ígértél te oda neki? – toltam el magamtól apám, meglepetten nézve rá.

– A reggel megkérte tőlem a kezedet. Folyton hangoztatod, mennyire szereted, és hát valljuk be, nem voltam egy könnyű eset, sosem könnyítettem meg a dolgát, pedig igyekezett, mindent elkövetett annak érdekében, hogy elfogadjam a kapcsolatotokat, na meg persze őt is, így végül úgy ítéltem meg, hogy épp itt az ideje kicsit… engedni – mesélte.

– A legjobbkor, köszönöm! – ugrottam a nyakába és nyomtam egy hatalmas csókot most alig borostás arcára. Edward mindezt vigyorogva nézte végig. Szemei úgy csillogtak a boldogságtól, mint két sokkarátos aranytömb.

– Mi is szeretnénk gratulálni – szólt Bella, mire az ő nyakába is belevetettem magam, majd halkan, hogy tényleg más ne hallja, a fülébe súgtam.

– Köszönöm a fiadat! – nyomtam egy puszit arcára, majd jövendőbeli apósom után tényleg mindenkit megölelgettem. Még Jaspert is, aki most először engedett ennyire közel magához, majd persze húzódott vissza gyorsan láthatatlan fedezékébe.

– Én megmondtam, ugye, hogy én megmondtam? – ujjongott csendesen nővérkém, miközben felvágtuk a születésnapi tortámat, és még egy képet is mutatott az ő sajátos módján, melyen hófehér uszályos ruhában álltam Edward oldalán az oltárnál.

– És mikor lesz a nagy nap? – érdeklődött Emmett, mire mindenki felénk kapta a tekintetét. Tanácstalanul néztem Edwardra, de egyben kíváncsian is, minthogy engem is nagyon érdekelt az esküvőnk időpontja.

– Ezt még meg kell beszélnünk Bellsszel, de előbb az iskola, úgyhogy gondolom valamikor nyáron – válaszolta diplomatikusan mindvégig engem nézve. Helyeslőn bólintottam, bár legszívesebben már holnap hozzámentem volna.

Miután teljesen túl voltunk a gratulációkon, és az eljegyzés mellett a születésnapomat is megünnepeltük, a szüleim pedig a többiekkel kezdtek el beszélgetni, Edwarddal észrevétlenül felosontunk a szobánkba, hogy ha csak pár percre is, de kettesben lehessünk. Ám még mielőtt heves csókcsatába kezdtünk volna, a fürdőbe mentem, hogy egy kis hideg vízzel felfrissítsem magam. Még mindig hihetetlen volt számomra, ami történt. Mikor visszamentem a szobába Edward az ágyon eldőlve hevert, lábai elől lelógtak. Szinte hívogatott a helyzetével, hülye lettem volna nem kihasználni a lehetőséget. Odaléptem hát és fölé mászva csípőjére ültem, mire Edward kezei nyomban megtalálták helyüket fedetlenné vált combjaimon, ahogy szoknyám felcsúszott róluk.

– Minden rendben? – kérdezte mosolyogva, szokásosan aggódva értem.

– Minden a legnagyobb rendben! – feleltem és a mellkasán megtámaszkodva előrehajoltam, hogy egy csókot leheljek ajkaira. – Hiszen, hogy is lehetne másként, mikor már hivatalosan is a menyasszonyod vagyok, te pedig a… vőlegényem – pirultam fülig.

– Sose gondoltam volna, hogy valaha is találok valaki olyat, akivel szeretném összekötni az életem, és leélni annak hátralévő részét. Te teljesen megváltoztattál bennem mindent, az egész életemet! – nézett mélyen szemeimbe, amitől csak még inkább elpirultam. – Olyan boldoggá tettél azzal, hogy igent mondtál! – lehelt egy csókot ajkaimra.

– Ezt nem értem! – meredtem rá hitetlenül. – Csak nem kételkedtél a válaszomban?

– Mondjuk úgy… az egész világ terhe gördült le a mellkasomról, mikor kimondtad a döntésed.

– Bolond! – nevettem és finoman a mellkasába bokszoltam, mire elkapott és teljesen magára rántott. Mozogni sem tudtam, testemet karjai vasbilincsként tartották fogva, de valahogy nem bántam, ám ezt nem hoztam tudtára. – Most már értem, miért nem hoztad fel a születésnapomat. Hogy mi volt az a reggeli susmorgás a szüleimmel – világosodtam meg.

– Meglepetésnek akartam szánni – kezdte, ujjával nyolcasokat írva le a karomon. – Már akkor tudtam, hogy így fogok tenni, mikor először vetődött fel köztünk a házasság gondolata. Csakhogy utána annyi minden történt, így egészen addig nem volt konkrét tervem, azaz inkább nem mertem tervezgetni, míg a születésnapomon meg nem kaptuk az eredményeket, amik boldog, közös jövőt nem ígértek nekünk. – Elmosolyodtam, jó volt visszagondolni arra a pillanatra. – Tudod milyen neveltetést kaptam és, hogy ennek ellenére milyen vagyok. Azt akartam, hogy legalább a menyasszonyom légy, ha nem is a feleségem, mielőtt együtt leszünk. Tudom a kettő nem ugyan az, a szüleidnek főként nem, de már nagykorú vagy, ezért is szerettem volna eddig várni – vallotta be, szándékaival nem kis döbbenetet okozva nekem.

– Ez most meglepett! – nyögtem. – Rengeteget törtem a fejem, de arra sosem gondoltam volna, hogy azért akarsz a nagykorúságomig várni az együttléttel, mikor már jó ideje nem szólt ellene semmi, se vér, se önuralom, mert előtte meg akarod kérni a kezem.

– Jól tudtam, hogy apád sose adná áldását arra, hogy a fiatalkorú lánya hozzám kösse az életét. Bár így is elég nagy volt a kockázata annak, hogy nemet mond – húzta el ajkát.

– De nem mondott! – emlékeztettem boldogan.

– Ne tud meg, mit éltem át reggel – fanyalgott tágra nyílt, ijedt szemekkel.

– Sajnálom! – leheltem és miközben táncba hívtam nyelvét ujjaimmal megkerestem ingének gombjait.

– Szerelmem, azt ugye tudod, hogy most, hogy teljesült minden kitűzött célom, hogy legyőztem véred csábítását, elértem önuralmam csúcsát és végre a menyasszonyom vagy, már nincs, ami visszatartson? – kérdezte miközben a nyakát borítottam be csókjaimmal. Abbahagyva inge gombolgatását felnéztem rá.

– Hagyjam abba? – kérdeztem vissza szinte már szomorúan.

– Tudom, hogy még megbánom, de… igen – felelte nehézkesen. – Egyfelől mert a szüleid hamarosan hiányolni fognak, vissza kell mennünk, másfelől meg már csak két nap és utazunk. Az egész hétvége ott lesz rá, hogy kényeztessük egymást – érvelt és egy csókot nyomott a kezemre, amit a mellkasáról emelt fel.

– Gondolom, akkor ma nem is alszol velem, nehogy kísértésbe essünk – görbült le ajkam, miközben felültem az ágyon.

– Jogos! – helyeselt. – De azt úgysem bírnám ki – mosolygott rögvest jobb kedvre derítve engem.

Miután visszamentünk a többiek közé, szüleimmel maradtunk még egy-két órát, majd elköszöntünk és hazamentünk, ugyanis mindannak ellenére, hogy az életem egyik percről a másikra fenekestül felfordult, attól még másnap iskola volt, a szüleimnek pedig munkába kellett menniük.



– Tetszik? – kérdezte Szerelmem, csak mert látta, alvás helyett egyfolytában az eljegyzési gyűrűmet bámulom a kezemen, mely össze volt kulcsolva az övével. Nem értette, miért nem alszom, de hogyan is tehettem volna. Annyira felfokozott izgalmi állapotban voltam, hogy egyszerűen nem jött álom a szememre.

– Ez megint egy kész vagyon lehetett – sóhajtottam.

– Te többet is megérdemelsz! Mellékesen pedig közlöm, hogy a karikagyűrűd ennél biztosan többe lesz.

– Edward kérlek! – toltam fel magam, hogy a szemébe nézhessek. – Ismerhetnél már, hogy mennyire nem szeretem a pazarlást. Nem kérem, hogy költs rám, nem a pénzedért megyek hozzád. Én csak a feleséged akarok lenni, nekem egy olcsó bizsu is épp úgy megtenné, hiszen nem ez számít – érveltem, de rákontrázott.

– Ahogy mondod, nem ez számít, akkor meg nem mindegy, hogy mit viselsz?

– De ezek a kis ajándékaid túl drágák.

– Kérlek, Szerelmem, engedd, hogy költhessek rád – kérlelt felém fordulva, hogy szemeibe nézve láthassam, mennyire vágyik arra, hogy mindent megadhasson nekem.

– Miért? – csúszott ki a számon meginogva elhatározásomban, miszerint nem engedek neki.

– Szeretlek, és mert a menyasszonyom vagy. Szeretnék megadni neked mindent, elkényeztetni, ahogy megérdemled – fúrta tekintetét mélyen szemeimbe, amikből csak úgy sugárzott az irántam érzett őszinte szerelme.

– Mondd még egyszer! – kértem hevesen verő szívvel. Jól tudta, mire gondolok.

– A menyasszonyom vagy Bells, és ezen senki, és semmi nem változtathat már! Na, jó, kivéve egy papot, de az még egy kicsit odébb van, hogy Mrs. Cullen legyél, de annak is hamarosan eljön majd az ideje – nyomott egy csókot számra, majd lehúzott a mellkasára.

– Rendben, legyen, ahogy szeretnéd, de csak mértékkel, ha kérhetem – adtam be végül a derekam.

– Ahogy akarod. Holnap ki is állíttatok neked egy kártyát, hogy hozzáférj a családi számlához. És gondolom Nessie nem ellenkezne, ha délután elvinnéd kicsit vásárolni a hétvégére. Vehetnétek pár hálóinget neked, csak a biztonság kedvéért, tartaléknak – vigyorgott pimaszul, mire kellemes borzongás fogott el, ahogy belegondoltam, miért is lehet szükség annyi tartalékra. – Vehetnétek fürdőruhát is, és valami nyári holmit, hiszen ott meleg van.

– Szerinted szükségünk lesz rájuk? – kérdeztem kacérul, miközben végigsimítottam mellkasán, majd egyre lejjebb haladtam hasán, kitapogatva minden egyes kockáját.

– Jó éjt, Bells! – ragadta meg kalandozó kezemet, majd újra összekulcsolta ujjainkat. Aznap este többet már nem is szólt hozzám, csak a gyűrűmet simogatta ujjamon, amitől egy idő után végül elálmosodtam és elaludtam.



Miii? – Anyám éles sikítására ébredtem reggel, amitől összerezzentem az ágyon. Edward nyomban utánam kapott, arca viszont különösen nyugodt volt.

– Mi történt odalent? – kérdeztem rémülten.

– Ezt jobb, ha inkább te magad nézed meg – adta a kezembe köntösömet. Tudtam, bárhogy is próbálkoznék, nem mondana többet, így gyorsan kipattanva az ágyból lesiettem a földszintre.

– Naomi? – néztem meglepetten unokahúgomra, aki több hónap után most újra a konyhánk közepén állt. Persze miután történt vele, ami történt nem is egyszer találkoztam vele La Pushban, hiszen a bujkálás és az anyjával való összeveszése után végképp Rahelékhez költözött. Azonban itt nálunk szüleim miatt, akik szeme elé viselkedése végett restell kerülni egész mostanáig nem volt. – Te meg? – érdeklődtem fellélegezve erős szorításából. Úgy ölelt magához, mintha évek óta nem láttuk volna egymást, pedig csak alig pár hete volt, hogy utoljára találkoztunk.

– Nagy hírem van! – húzta ajkát száz wattos mosolyra és felém mutatta bal gyűrűsujján viselt új szerzeményét, mire majdnem elnevettem magam. – Tudom, hogy már előbb is szólhattam volna róla, ugyanis már jó egy hete, hogy Ian megkérte a kezem, de közbejöttek dolgok – magyarázkodott, mire rá akartam kontrázni az én nagy híremmel, de folytatta. – Na, de nem is ezért jöttem, hiszen még a hivatalos leánykérés nem is volt meg, amire persze hivatalosok vagytok, hanem, hogy elújságoljak egy sokkal nagyobb örömhírt. Jaj, Bells, egyszerűen olyan hihetetlen, nem tudtam tovább magamban tartani el kellett, hogy jöjjek – meresztgette hatalmas csillogó szemeit rám, és mintha valóban a fellegek közt járt volna úgy beszélt sóhajtozva. – Igaz emiatt kissé előre kell hozni az esküvőt, de hát nagy hassal mégsem mehetek férjhez – kalimpált kezeivel magyarázkodás közben, míg nekem a levegő a tüdőmben rekedt szavai hallatán.

– Hogy… mit mondtál? – kérdeztem vissza hitetlenül.

– Oh, hogy már megint előbb elszóltam magam, mint kellett volna – bosszankodott. – Na mindegy, szóval csak azt akartam bejelenteni neked is, hogy babát várok. Azaz Iannel várunk babát. – Szemeim vészesen kikerekedtek, köpni-nyelni nem tudtam a hír hallatán. – Ne néz már így, Izzie! Nehogy azt hidd, hogy nem vigyáztunk, de hát megesik az ilyen, és ha már így alakult, akkor megtartjuk. Remélem, nem kell kérlelnem, hogy légy majd a keresztanyja – mosolygott, míg én még mindig a döbbenettől lefagyva álltam. Ez valóban hihetetlen volt. Naomi mint anya? Sehogy sem tudtam magamban összeegyeztetni a két dolgot. – Amúgy mondani akartál valamit az imént? Bocsi, csak annyira fel vagyok dobva. Ian is teljesen oda meg vissza van, de még Rahel is. Szerintem titkon már kötögetni a rugdalózókat a babának – nevette. – Szóval mit akartál mondani?

– Én… Én… – hebegtem, a döbbenettől most nem futotta többre.

– Bells azt akarja mondani, hogy a minap neki is megkérték a kezét – segített ki apám, mire felnéztem. Ő már jól volt, de anya még mindig sokkos állapotban állt a konyhapultnak dőlve.

– Ez komoly? – tátotta el a száját unokahúgom, majd újra megölelt. – Add át a gratulációmat Edwardnak is, mert hát gondolom, hogy nem más kért meg – kacsintott. Össz-vissz egy halvány mosolyra és egy bizonytalan, igenlő biccentésre futotta tőlem. Meg kellett emésztenem a hallottakat, és az nem két perc volt. – Ha jól belegondolok, akkor nem vagy sokkal lemaradva tőlem. Ha gyorsan teherbe esel, akkor nem csak a lagzit tarthatjuk egyszerre, de a keresztelőt is – ecsetelte mire én is és apám is köhögő rohamot kaptunk.

Miután Naomi sokkos mély nyomott hagyva bennünk távozott, inkább felvonultam a szobámba és addig le sem jöttem, míg Edward „meg nem érkezett”. Ez a gyerek téma elég kényes volt köztünk, így az iskolába vezető úton – ami most mintha kétszer olyan hosszú lett volna – alig szóltunk egymáshoz. Még a vak is láthatta volna, mennyire igyekszünk elkerülni a témát. Az autóban történő nyári beszélgetésünket követően nem beszéltünk többet egy esetleges közös gyermekről. Talán; ebben maradtunk akkor.

Szerencsére ma már csütörtök volt, ami azt jelentette, holnap kora reggel már repülünk is, hogy az estét már együtt tölthessük a szigeten. Már számoltam a perceket, amikkel arányosan nőt bennem az izgalom. Egyfelől édes izgalom volt ez, mert tudtam, gyönyörű percek várnak ránk, másfelől tartottam szinte mindentől, ami tönkreteheti az egészet. Harmadsorban pedig volt bennem valami, amit képtelen voltam megmagyarázni, és ez nagyon zavart.

Az első három óra nyugalmasan telt, bár csigalassúsággal. Nem találkoztam egyetlen barátommal sem, így meg is feledkeztem az ujjamon lévő, feltűnő ékszerről és arról, hogy ők még nem tudnak annak jelentőségéről. Azonban ez az állapot nem tartott sokáig, amint eljött az ebéd ideje és a kis banda összeverődött a menzán a szokott helyen, Hanna, aki a legszemfülesebb volt egyből kiszúrta a változást.

– Az! Az… Azazazaz… Ez most komoly? – hadart hitetlenül Hanna, miközben két ujjal mutogatott felém. A többiek láthatóan nem értették viselkedését, és míg Edward és Nessie csak mosolygott, én fülig vörösödtem.

– Az Hanna, a legkomolyabb – feleltem, amitől csak még inkább tátva maradt a szája.

– Na jó, esetleg minket is beavatnátok? – csattant fel Ned, aki talán rosszallotta barátnője viselkedését.

– Hogyne, Ned! – felelte Szerelmem, mire nem csak a többiek, de én is felé kaptam a tekintetem. – Bells és én…

– Terhes vagy? – rikkantott fel Katy a szuszt is belefojtva mindenkibe.

– Mi? Nem, dehogyis! – vágtam rá a sokkos döbbenettől ösztönösen, majd segélykérőn Edwardra néztem.

– Tegnap megkértem Bells kezét és ő igent mondott – jelentette be, ami nem változtatott a leesett állakon. A padlón koppant mindegyik.

– És mikor lesz a nagy nap? – érdeklődtek, miután gratuláltak, a lányok pedig egytől-egyig alaposan szemügyre vették a gyűrűmet, amikben lévő gyémántok, mint kiderült Elizabeth Masen nagymamáé voltak.

– Pontos dátum még nincs, de valamikor nyár elején szeretnénk megtartani. Minél előbb, annál jobb! – feleltem mosolyogva, de úgy tűnt, ez nagyon félreérthető volt.

– Bells, de most komolyan, hisz tudod, mi a barátaid vagyunk, nekünk bármit elmondhatsz, nem fogjuk visszaadni senkinek. – Bólintottam határozottan, jelezvén Katynek, tudom. – Mondjátok meg az igazat, biztos, hogy nem azért döntöttetek ilyen hirtelen az esküvő mellett, mert jön a baba? – kérdezte halkan, alig hallhatóan. Azt sem tudtam mit feleljek erre, hogy elhiggye, valóban nem várok gyereket, és nem azért akarunk minél előbb összeházasodni. Idegesen túrtam végül a hajamba, de Edward kimentett.

– Bells tegnap múlt tizennyolc, hivatalosan is nagykorú, ennél jobb alkalmat nem láttam arra, hogy megkérjem. Rég tervbe volt véve az eljegyzés, úgyhogy nem volt ez olyan váratlan, csak annak tűnhetett, mivel nem hangoztattam, hogy meglepetés legyen Bellsnek – magyarázta irigylésre méltó nyugodtsággal.

– Jól van, elhiszem, ha ti mondjátok csak kérdeztem – sóhajtott. – Tudjátok a nővérem és a párja sokáig éltek csak úgy együtt New Yorkban, a házasság szóba se jött évekig köztük, míg nem visszaköltöztek ide és kiderült, hogy jön a baba. Tudjátok milyenek az itteni emberek – fintorgott. – A forksiak kicsit régimódiak és erkölcsösek, szóval gyors eljegyzést esküvő követett, hogy még az unokahúgom születése előtt hivatalos lehessen a kapcsolatuk és az emberek ne szólják meg őket – mesélte.

– Ezt eddig nem is mondtad, Katy – lepődött meg Rebeca is.

– Mert nem hangoztatom. De végül is szeretik egymást, és csak ez a lényeg, na meg, hogy a múlthéten három kiló huszonöttel megszületett Tiffany, az unokahúgom.

– Gratulálunk! – mosolyogtunk.

– Tegnap végre hazavihették a picit – kezdte. – Tartok is a mai dolgozattól, nem sokat tanultam tegnap, de hát olyan kis tüneményes azzal a csöpp kis kezeivel, lábaival és ujjacskáival. A finom babaszagáról nem is beszélve, meg a pirospozsgás arcocskájáról. Teljesen elvesztem a gügyögésében, úgyhogy ma lesz, ami lesz, legfeljebb majd írók javítót egy jeggyel rosszabbért – ecsetelte, mire különös mód összeszorult a mellkasom. Alig kaptam levegőt, ami mégis beáramlott szúrta a tüdőmet. Úgy éreztem kiszívták a levegőt a teremből, hogy mindjárt megfulladok. – Én legalább kettőt szeretnék majd! Persze ahhoz előbb találnom kell valakit, de legalább addig is ott lesz nekem Tiff. Rajta még egy ideig kiélhetem a babusgatós vágyam – nevetett Katy tovább mesélve. – És ti Bells? Ti szeretnétek babát? – fordult felém, de én már rég máshol jártam gondolatban. Egy gyönyörű bronzvörös hajú és smaragdzöld szemű gyermekről fantáziáltam. – Jó, persze nem most, idővel kérdem. Mondjuk a főiskola után. Bells? – nézett rám értetlenül mikor hirtelen hangos csikorgással kitolva magam alól a széket felálltam.

– Most… kérlek, bocsássatok meg, de… nem érzem jól magam – dadogtam, majd hátraarcot vettem és kisiettem a menzáról. Odakint aztán a falnak támaszkodtam és mély lélegzetekkel igyekeztem lenyugtatni magam. Nem értettem, mi bajom, csak azt éreztem, hogy menekülnöm kell az előbbi helyzetből, mely kezdett megfojtani.

Azok után, ami a nyáron történt köztünk Edwarddal, csak még izgatottabbá tettek a folytatást illetőleg. Az érzéseimben teljesen biztos voltam, ahogyan Edwardéban is, amire tényleg csak hab volt a tortán a tegnapi leánykérés. Abban is biztos voltam, hogy vele akarom leélni életem hátralévő részét, de leginkább az örökkévalóságig tartó időt, ahogyan abban sem kételkedtem, hogy készen állunk már azokra a dolgokra, amik a szigeten várnak ránk. Hiszen most már több mint egy éve ismerem, szeretem és vágyok rá, ahogyan tudom, ő is rám, aminek ez idő alatt számtalan jelét adta már.

A családja a nyáron, miután tudomást szerzett terveinkről igyekezett felkészíteni mindkettőnket. Bellával régebben már volt egy komoly beszélgetésem, ahogyan Carlisle-lal is szóba került már ez-az. Csak jót akartak nekünk, megóvni minket – főleg engem – az esetleges következményektől. Elengedtek minket egyedül az útra, bár ez nem volt könnyű döntés a részükről. Féltettek minket kettesben hagyni egy ilyen intenzív és éppen ezért kiszámíthatatlan következményekkel járó lépés megtételekor. De ez érthető volt, ezért egyikünk sem haragudott rájuk, vállaltuk tetteinkért a felelősséget.

A szorongás, ami bennem volt, részben emiatt ütötte fel fejét nálam, azonban a másik kiváltóját nem ismertem. Tudtam, hogy nyugtalanságomnak más oka is van, ami rossz szellemként bujkál bennem és féltem, akkor fog kitörni elárasztva borzasztó aggályokkal, amikor a legkevésbé várnám. A legrosszabb pillanatban, hogy minden szépet és jót tönkretegyen!

A szorongásomnak, a bennem lévő izgalom legfélelmetesebb érzetének nem volt neve… Egész eddig legalábbis nem volt, de Katy szavai hatására mintha körvonalazódni látszott volna az egész egyetlen villámcsapásra. Ahogy az unokahúgáról beszélt az…

Ahogy Katy, Tiffanyról mesélt, hogy milyen pici, szép és bájos, és bennem felvillantak a képek egy Edwarddal közös gyermekről, feléledt bennem az anyai ösztön. Elvégre nő vagyok! Mindig is nagycsaládot akartam, mivel sajnos ez nem adatott meg, de ezt a családot nem csak férjjel, szülőkkel, unokatestvérekkel és egyéb hozzátartozókkal képzeltem el, hanem legalább két közös gyerekkel. Hiszen ha csak meglátok egy édes kisbabát az utcán, vagy a tévében, egészséges nőként én is azonnal vágyni kezdek egy sajátra. Azonban ez a vágyam Edward mellett…

Most már tudtam, a szorongásomat az esetleges terhesség gondolata okozza. Nem azért, mert félek tőle, mi lenne, ha teherbe esnék, hiszen amit csak lehetett elmondtak nekem róla a többiek, talán mondhatni felkészítettek rá, hiszen az egyértelmű, hogy ha így alakul, megtartom a babát vállalva a kockázatokat. Hanem mert épp az a személy nem biztos ebben az egészben, akire leginkább tartozik. Aki nélkül én nem létezhetek, de akit ha megkérdek, szeretne-e egy közös babát, azt feleli bizonytalanul; talán!

– Bells, jól vagy? – lépett ki a menzáról és sietett hozzám Edward. Vonásai és hangja is aggodalmas volt.

– Pe… Persze! Minden rendben – feleltem nehézkesen. Nem vallhattam be neki az igazat, mert akkor biztosan lemondta volna az utazást, és a „babaveszély” miatt az együttlétünket vámpírrá válásom utánra tolta volna. Hisz megmondta, hogy nem akarja kockáztatni az életemet egyetlen baba miatt sem. Még egy közös miatt sem! Akkor az autóban, mikor megkérdeztem, hogy szeretne-e egyet, talánnal felelt, ahogyan én is arra a kérdésére, hogy ha megkaphatnám az öröklétet vele, akkor lemondanék-e a gyerekről. Csakhogy az a bizonytalan talánom, egyre inkább hajlott a nem felé.

– Biztos? Hiszen olyan gyorsan távoztál az előbb, hogy…

– Ne aggódj értem, Szerelmem, minden rendben. Azt hiszem, kicsit elrontottam a gyomrom, ennyi az egész. Csak friss levegőre vágytam, mielőtt ott mindenki előtt… szóval… érted, kiadtam volna, ami bennem van – nyugtattam kényszer mosollyal arcomon.

– Akarod, hogy bevigyelek a kórházba? Apád vagy Carlisle biztosan megvizsgálna és felírna valamit.

– Edward, ez csak egy egyszerű gyomorrontás – nevettem túlzásba vitt féltésén.

– Jól van, ahogy gondolod, de ha mégis…

– Azonnal szólni fogok, ne aggódj! – nyomtam egy csókot szájára, majd kéz a kézben visszamentünk a többiekhez, akik szerencsére akkora már másról beszélgettek.

Suli után betartottam az este tett ígéretemet, és miután a bankban Edward kiállíttatott az én nevemre is egy kártyát a számlájukhoz, Nessie-vel elmentünk „kicsit” vásárolni. Nővérkém elmondhatatlanul örült neki, hogy újra kettesben járjuk a butikokat, na meg annak, hogy Edwardnak végre sikerült rávennie, hogy engedjek nekik, had költhessenek rám, ami mellett nem kevésbé élvezte azt, hogy segíthet kiválasztani azokat a ruhákat, amiket magunkkal viszünk – ugyanis Edwardnak is vettem ezt-azt.

A „legviccesebb” az egészben az volt, hogy apám még mindig nem tudott az utazásról. Anyám megígérte, hogy nem mondja el neki. Hiszen minek előre idegesíteni azzal, hogy a lánya csakis egy bizonyos dolog miatt megy el jó messzire kettesben egy fiúval, aki bár már a vőlegénye, de ez a lépés meg úgy is kijöhet, mintha az eljegyzés a szex miatt kellett volna és nem másért. Este aztán végül apám elé álltam – hiszen mit tehet alig pár órával utazás előtt alapon –, és elmondtam neki, hogy holnap elutazom, mégpedig Edwarddal, majd még mielőtt rákérdezhetett volna bevallottam magamtól, hogy a pihenésen felül miért megyünk oda. Féltem tőle, hogy mit fog szólni a szerelmeskedés tényéhez, de egész könnyen fogadta. Talán túl könnyen is, és ez még inkább megijesztett! Se kiabálás, se hegyi beszéd, hogy meggyőzzön róla, még korai és hasonlók, de még csak szobafogságra sem ítélt. Ráadásul a viselkedése még anyámat is meglepte, pedig ő régebb óta ismerte, mint én, és jobban is. De mit volt mit tenni, kikönyörögni ezek közül bármelyiket is nem állt szándékomban, így inkább gyors vacsora után korán lefeküdtem – kivételesen egyedül –, hogy alig néhány órányi alvás után, reggel mégis kipihenten vághassak neki a hosszú útnak.

Hajnalban aztán apám bepótolta az este elmaradt hegyi beszédet, mégpedig úgy, hogy az jó pár kellemetlen percet okozzon nekünk Edwarddal. Szinte sejtettem, vagy inkább egyenesen tudtam, hogy nem hagyja ennyiben a dolgot, nem ússzuk meg ilyen könnyen. Haragudott, amiért csak most szóltunk neki az egészről, de legalább nem zárt be a szobámba és tiltotta el tőlem Edwardot. Megengedte, hogy elutazzunk, de előtte azért mindkettőnkkel beszélt négyszemközt és együtt is. Mondhatni csak azt az egyet kérte, hogy idő előtt ne csináljunk belőle nagypapát. Hogy előbb vigyük sokra és csak utána alapítsunk családot. Amit igaz, megígértem, de nem túl őszintén. Hiszen míg másoknál a gyermek-kérdés akár évekig is elhúzódhat, addig nálunk legfeljebb néhány hónapig. Mert ha Edward mégis szeretne gyereket, mivel rajtam nem múlik, akkor még az átváltoztatásom előtt kell megszülnöm a babánkat, ami egy esetleges júniusi esküvő fényében kicsivel több, mint kilenc hónap. Ebbe pedig nem fért bele egy hosszú gondolkodás idő, ami aztán lehet, a fennálló kockázatokat tekintve nincs is kilenc hónap, ugyanis lehet, hogy már holnap teherbe esek, hiszen semmi se garantálja, hogy hatásos a gyógyszer. Végül a lelki fröccsöt követően – magamban pedig ezzel a gondolattal – fél ötkor elindultunk a Port Angeles-i repülőtérre.

Útközben még egyszer átbeszéltünk gyorsan a dolgokat, és azt, hogy mindent bepakoltunk-e. Így derült ki számomra, hogy Carlisle felszerelt minket egy komplett elsősegély csomaggal, főleg kötszerrel és fájdalomcsillapítóval, valamint, hogy Emmett majdnem sikeresen becsempészte Edward bőröndjébe az egyik legősibb és legismertebb „szerelmi” könyvet. Néha komolyan a nagymedve torkának tudtam volna esni a hülye, és arcpirító poénjai miatt.

A reptéren aztán még kaptunk néhány jó tanácsot Szerelmem szüleitől, akik ott vártak minket, majd utunkra engedtek. Kissé bizarr volt, hogy mindenki pontosan tudja, hogy miért megyünk a szigetre, de túl boldog voltam ahhoz, hogy ezzel törődjek.

Port Angelesből aztán repülővel Seattle-be mentünk, ahol Alice segítségével a közel húsz perces autóutat a két reptér között kevesebb, mint tíz perc alatt teljesítettük, így szerencsésen elérve a csatlakozást. Edward a jó idő miatt kapucnis dzsekit öltött, hogy elrejtse bőrének gyémántfényű ragyogását, ami miatt viszont Atlantában az emberek igencsak megbámulták. Végül majdhogynem húszórányi utazást, a terminálokban való várakozással összesen Guayaquilból, Ekvádorból eljutottunk az Isabela-szigetre. Innen már tényleg csak egy lépésre volt a kibérelt szigetünk. A kikötőben a megbeszéltek szerint már várt ránk egy kisebb motoros hajó, amit Kedvesem hamis okmányainak köszönhetően kísérő nélkül vehettünk használatba.

A repülőút alatt szerencsére ki tudtam pihenni magam, amiben sokat segített az első osztály kényelme. Az ülésekben szinte már pihentető volt aludni, de a legjobb az volt, hogy kis kétszemélyes fülkék nyújtottak zavartalan utazást, és csökkentették a lebukás veszélyét, így nyugodtan adhattam magam át mindannyiszor a békés öntudatlanságnak, amikor csak úgy éreztem, arra szükségem van. Ennek köszönhetően pedig a habok szelése közben már csak a gyomromat görcsben tartó izgalom volt, ami fogvatartott és nem az álmosság.

A kis hajó gyorsan szelte az óceán hullámait, Edward arcára elragadtatott mosolyt csalva. Számára a sebesség lételem volt. Semmi pénzért nem zavartam volna meg, ahogyan tekintetemet sem vettem volna le róla, ezért is történhetett, hogy alig egy órával az indulást követően annyira elbambultam, hogy még azt a nagyobbacska szigetet sem vettem észre, ami felé egyre sebesebben közeledtünk. A gondolataim mindenfelé cikáztak, mégsem mozogtak túl nagy palettán. Csak arra bírtam gondolni, ami ránk vár a túlparton. Amióta csak leszálltunk a repülőről az Isabela-szigeten az érzett izgalom és félsz mintha a távolság csökkenésével arányosan megsokszorozódott volna bennem. Egyre több dolog kezdett aggasztani, mert bár tudtam, Edward döntése nem mondható elkapkodottnak, lévén, hogy leélt már több mint hetven évet, és több helyen is lakott, mint én, így több embert, főleg lányt ismert, mégis engem választott. Ahogyan azzal is tisztában voltam, hogy nem épp „szűzies” kapcsolatunk alatt kiismerte már szinte minden porcikámat, most mégis éreztem némi aggodalmat amiatt, hogy esetleg nem tetszem majd neki. De talán attól féltem a leginkább, hogy a köztünk lévő különbségek miatt – főleg erőbéli –, majd nem leszek képes olyan boldoggá tenni őt, mint amennyire szeretném. Megadni, amire vágyik. Hogy csalódni fog. Végül gondolatmenetemből Edward szakított ki az előttünk pár száz méterre terebélyesedő szigetre való figyelemfelhívásával.

A motorcsónakot a kis fapalánkokból álló mólónál állította le Szerelmem, mikor elértük a nem is olyan kicsi mesterséges szigetet, majd egyetlen lendülettel már kint is volt, hogy kikösse a hajót. Ahogy a motor elhallgatott mély csend telepedett az éjszakára, csak a csapkodó hullámok hangját és a növényzet súlyos leveleinek susogását lehetett hallani a lágy szélben. Hiába fújt szelíden a levegő még így is meleg és nedves volt. A virágok és az óceán sós illata már most teljesen megbolondított, amit a hold ezüstös fénye, mely mindent beborított csak tetézett. Szemet, lelket gyönyörködtető volt a látvány, ami elém tárult.

Míg Edward a csomagokkal volt elfoglalva én a tájban gyönyörködtem, ami valóban egyfajta békével és nyugalommal árasztotta el az embert azonnal, ahogyan arra gyermekkoromból emlékeztem. Úgy véltem, ennél jobb és idillibb hely nem létezik arra, hogy egy pár kicsit kettesben lehessen, távol a világ zajától, a gondoktól… távol mindentől.

– Szerelmem? – nyújtotta felém kezét Edward, ismételten kiszakítva egy gondolatmenetből. – Jól vagy? Esetleg szeretnéd, ha ölben vinnélek be? – mosolygott, és tudtam, hogy komolyan gondolta ajánlatát.

– Minden rendben, csak kicsit elbambultam, és nem, nem szükséges bevinned, hiszen ez még nem a nászutunk. Hagyjunk valamit azért akkora is – kacsintottam pajkosul, majd hagytam, hogy kisegítsen a hajóból és magához húzva megcsókoljon.

A házig vezető út ritkán rakott kövekkel volt kitéve, amit a sápadt fényben mindenhol kristályosan fénylő fehér homok övezett. A partig nyújtózkodó házban félhomály uralkodott a földig érő üvegablakok és üvegbetétes teraszajtóknak köszönhetően. Az elénk táruló belső teret egyetlen fallal sem törték meg, így egybenyitott hatást keltve az oszlopok segítségével. A bejárattól jobbra falépcső tekergőzött az emeletre, még mielőtt a nappalinak kialakított rész kezdetét vehette volna, amit enyhe „L” alakban az üvegfal fogott közre. Az egész házat földszínekbe öltöztették, a falakat pedig kövekkel borították. Szemben az étkező húzódott, balra pedig a konyha uralta a teret, amivel párhuzamosan húzódó hátsó falból nyílott a földszinti hálószoba. A gyomorgörcs újra rám tört!

Edward a bőröndökkel és kezemmel a kezében indult meg a szoba irányába, miután izgatott tanácstalansággal tekintetemben felnéztem rá. A szívem minden lépésnél egyre hevesebben vert. A kicsinek nem mondható szobába érve aztán tekintetem először a gyönyörű, és hatalmas franciaágyon akadt meg, amitől izgalmam a tetőfokára hágott bennem. Nagyot nyeltem, ahogy végignéztem a felfüggesztett bordó leplek alatt álló, ekrü és gyöngyház színű selymekkel borított szerelmi fészken.

Míg én némán, szorongva, az ajtóból az ágyat figyeltem, addig Edward a bőröndöket letette a ruhásszekrények mellé és a szemközti falhoz lépett. A súlyos függönyöket, amik egész a padlóig omlottak széthúzta, majd a mögöttük megbújó kétszárnyú üvegajtót kitárta, friss és egyben hűsítő levegőt engedve a fülledt szobába. Alig száz méterre lehetett tőlünk a tenger.

– Ez majd lehűt egy kicsit – lépett vissza Szerelmem, és ujjaival letörölt néhány gyöngyöző izzadtságcseppet az arcomról. Ösztönösen bújtam bele hideg érintésébe. Magához húzott és lassan, szerelmesen csókolt. Igyekeztem elfelejteni aggályaimat, hogy csakis Edwardra tudjak összpontosítani, de az ideges görcs a gyomromban nem hagyta ezt.

Pár perccel később már az ágyon eldőlve folytattuk ajkaink játékát. Először én bújtattam ki ingéből Kedvesem, majd ő simogatta le rólam felsőmet. Annyira akartam, hogy minden tökéletes legyen. Számtalanszor eljátszottam a gondolattal már milyen lesz, még terveket is szőttem, de ez most…

– Sajnálom! – húzódtam el váratlanul Edwardtól, és könnyeimmel küszködve az ágy szélére csúsztam.

– Bells, Szerelmem! Mi a baj? – szólt aggodalmasan és mellém húzódott. – Mi történt? Én… Én tettem valamit? Kérlek, válaszolj! – fürkészte könnyes tekintetem, miután állam alá nyúlva maga felé fordította a fejem. – Szerelmem, ha meggondoltad magad, akkor…

– Nem, nem erről van szó! – vágtam rá. – Nagyon vártam ezt a pillanatot, és úgy sajnálom, hogy… hogy… – szipogtam, mire megtörülte arcom. – Én nem így terveztem. Nem akartam, hogy így alakuljon csak épp…

– Sssh! Nyugodj meg, Szerelmem! Hallod? – törülgette tovább sűrűn hulló könnyeim. – Ideges vagy ez teljesen természetes. Mindketten régóta vártunk már erre a percre, sok mindent megéltünk, amíg idáig jutottunk, érthető, hogy éppen most, mikor szinte már kötelezően beteljesíthetnénk a szerelmünket megijedtél. Az ilyenek nem mennek parancsszóra, de nem is kell – vigasztalt.

– De én annyira… annyira készültem már erre a percre – hajtogattam, csak meg Edwarddal ellentétben én nem tudtam megérteni a saját viselkedésemet. Ő annyira megértő volt. Nem érdemeltem meg a kedvességét, hisz épp most rontottam el életünk talán egyik legszebbnek ígérkező pillanatát. Mindent tönkretettem a bugyuta aggályaimmal.

– Sssh! Bells, kérlek! – emelte feljebb állam, hogy a szemembe nézhessen. – Azt hiszed, hogy nekem nincsenek kétségeim, hogy én nem félek semmitől? – kérdezte, de nem várt választ. – Mert akkor tévedsz! Igen is én is félek! Aggódok a jövőnkért, hisz nem tudom, milyen megpróbáltatások várnak még ránk, de tudom, ha te mellettem leszel, akkor képes leszek legyőzni bármit. Épp ezért rettegek mindennél jobban attól, hogy egyszer csak elhagysz! Nem akarlak elveszteni, ahogy ma éjszaka bántani sem szeretnélek. Nekem is vannak aggályaim az estét illetőleg, de igyekszem ezeket háttérbe szorítani, hogy ez a mai éjszaka felejthetetlen legyen, olyan amilyet megérdemelsz – mondta őszintén. Ahogy hallgattam semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra, mennyire szeret és, hogy én is őt. Igaz, a kétségek nem tűntek el varázsütés szerűen szavaitól, azok még mindig bennem voltak, de ennek ellenére nyugalom szállt meg. A gyomrom szorítása is alig érezhető izgatott lüktetésé csillapodott pillanatok alatt.

– Sajnálom, hogy tönkretettem ezt a mai es… – kezdtem bocsánatkésésem, de ujját a számra tapasztotta.

– Ráérünk még együtt lenni, majd ha készen állsz. Ne erőltesd, történjen meg spontán, úgy is azt mondják, úgy nagyobb az élvezet – mosolygott, hogy oldja a feszült légkör hangulatát. – Mit szólnál egy esti fürdőzéshez? Felvehetnéd az egyik fürdőruhát, amit Nessie-vel vásároltatok, úgy is kíváncsi vagyok már rá mit vettetek, miután a minap egész este, míg csomagoltam azt ecsetelte, hogy milyen jól álltak neked. Ne érts félre, hiszek neki, de azért a saját szememmel is meggyőződnék róla, hogy valóban úgy van-e ahogy állította – vigyorgott.

– Hé! – bokszoltam a vállába pimasz viselkedésére reagálva, mire elkapott és egy csókot nyomott a számra, majd felkelt az ágyról és engem is felhúzott.

Miután előhalásztam az egyik bőrönd aljáról egy fekete alapon, fehér trópusi virágos, kétrészes fürdőruhát – aminek felső és alsó részének megkötőjét egyaránt egyetlen mozdulattal ki lehetett oldani – a szobához tartozó nagyobbacska fürdőbe mentem. Miközben készülődtem már csak a színtiszta izgalmat éreztem. Igaza volt Edwardnak, annyira rákészültem az egészre, hogy végül már kényszernek éreztem, ami majdnem kiölte belőlem a vágyat.

Míg én elkészültem Edward is átöltözött. Büszke voltam magamra mikor megláttam, hogy jól választottam neki, ugyanis vámpírléte miatt eddig nem igen volt szüksége fürdőnadrágra. A szobából aztán a teraszajtón át egyenesen a partra jutottunk. A meleg és puha homok talpunk alatt, mint elszórt kristályok csillogtak a rájuk sütő holdfényben.

Elérve az óceánt először megmártóztunk benne, majd nyakig merültünk meleg habjaiban. A sápadt fényben, ha az egyáltalán lehetséges, Szerelmem bőre még fehérebbnek tűnt, míg a hold által koromsötétre festett tincsei szinte teljesen lelapultak. Csak álltunk ott, összebújva, és hallgattuk a víz morajlását, miközben én végre megértettem, amit Bella a hideg és a meleg semmivel fel nem érő harmóniájáról mondott. Perceket töltöttünk így, némán, egymás karjaiban, míg nem a vágy engem is újra uralma alá hajtott.

Felhevült testemet Edward közelségével igyekeztem lehűteni, míg csókra éhes ajkaimnak szája nyújtott vigaszt. Kezei és ajkai szinte az egész testemet bejárták. Ahol csak értek becézgettek, ezzel az egekig korbácsolva mindkettőnkben a vágyat, miközben mozdulataiban érezhetően ott volt azért az óvatosság, amit betudtam az előbb történteknek. Tisztában voltam vele, hogy ha most megálljt intenék, addig várna, míg újra készen nem állnék rá. De nem kellett tovább várni, nem csak hittem, tudtam, hogy készen állok már rá.

– Szeretlek, és szeretnélek boldoggá tenni – kezdte mély, rekedtes hangon. – Ha valamit rosszul… ha úgy érzed…

– Edward, kérlek! Semmi szükség arra, hogy feleslegesen marcangold magad olyanok miatt, amik nem történtek, és nem is fognak megtörténni. Nem fogsz engem bántani, és ezt te is jól tudod! – erősítettem meg az önmagába vetett hitét. – Ne aggódj, hisz együtt vagyunk és szeretjük egymást, csak ez számít – suttogtam ajkainak, amik egy megkönnyebbült sóhajt hallatva újra birtokba vették enyémeket.

Miközben csókolt, hűvös kezeit derekamról csípőmre csúsztatta, majd egy hirtelen mozdulattal megemelt, mire lábaimat automatikusan dereka köré fontam. Ezután karjaimat nyakába fűztem, hogy a köztünk lévő minimális távolságot még inkább csökkentsem. Nem mozdultunk csak csókoltuk egymást, egy ideig tényleg nem vágytunk többre, de végül eljött az a perc mikor már egyikünk sem bírta tovább. Mikor már nem halogathattuk az elkerülhetetlent, hogy végre, ennyi idő és megpróbáltatás után, valóban mindenestül egymáséi legyünk.

Edward szorosan tartva az ölében emberi tempóban indult meg velem kifelé a vízből, mialatt én csókjaimmal behintettem minden porcikáját, amit csak értem. Nyelvemet végighúztam állától nyaka tövéig, majd kiálló kulcscsontjainál finom harapásokkal megízleltem bőrét. Kedvesem mellkasából élvezettel átitatott morgások törtek elő, miközben a kemény férfitest érintésem alatt aprókat remegett. Kiérve aztán a partra a ház felé indult meg, de végül pár lépés után váratlanul megtorpant.

Felnéztem rá. Szemei aranylón csillogtak, nyugodtságot árasztva magukból. Majd miközben újra megcsókolt még mindig az ölében tartva lassan térdre ereszkedett, és a puha homokra ültetett. Addig csókoltam, amíg csak bírtam levegővel, majd zihálva húzódtam el kissé tőle, miközben fürge ujjai pár mozdulattal kioldották fürdőruhám felső részének megkötőit, amit miután kibújtatott belőle odébb hajított.

Lehunytam a szemeim, ahogy lassú mozdulattal finoman hátradöntött. Szája most valóban bejárta egész testem, ami mindkettőnkből élvezetteljes morgásokat és nyögéseket csalt elő. Mikor aztán percekkel később visszatért ajkaimhoz, ujjai fürdőruhám alsó részének megkötőit is finoman kibontották. Tekintetét ekkor szemembe fúrta, mint egy biztosítékot kérve. Mikor ezt megadtam neki az utolsó ruhadarabot is levette rólam, és a felső mellé hajította.

Már rég nem voltak lányos zavaraim előtte, csak az izgalom volt állandó velejárója eddigi „együttléteinknek”. Ezt követően én segítettem neki megszabadulni az utolsó akadályozó tényezőtől, ám Edward még ekkor is tisztán érezhetően bizonytalankodott. Én utánam most rajta volt a bizonytalanság sora, amit csókjaimmal igyekeztem elhessegetni feje fölül.

– Szeretlek és akarlak, és ha holnap megszűnik a világ, a ma éjszaka után boldogan halok meg – leheltem elhalló hangon, mialatt Kedvesem hosszú ujjai már combom belső felét simogatták, amit aztán egyetlen hirtelen mozdulattal a derekára emelt.

– Ahogyan én is! – suttogta, majd megcsókolt. Egy halk, önkéntelen nyögés szakadt fel mellkasomból, ahogy vágyának biztos jeleként ágyéka szorosan ölemnek feszült. Úgy éreztem, nem bírom tovább! Ha most azonnal nem lehetek az övé, akkor inkább a pokol szelíd lángjai nyaldossanak, mint azé az égető tűzé, ami jelenleg a testemben uralkodott.

– Edward… kérlek – könyörögtem megváltásért. A hatalmas gyönyörű ágyra gondoltam a hálószobában, amit vétek volt nem használatba venni, de tudtam, addig már nem jutnánk el. Végül arra gondoltam, mi más lehetne olyan különleges első együttlétünk helyszínéül, mint amilyen maga a kapcsolatunk is, mint egy ezüstös holdfényben úszó tengerpart.

Ahogy Edward végigsimított felhúzott lábamon ismét lehunytam a szemem. Nyöszörögve fogadtam a finomkodó, óvatos simogatást combjaim közt, amitől csípőm önkéntelen ringásba kezdett. Csak pár percig bírtam így. Mikor a hűvös ujjak eltűntek, reszketve kapkodtam levegő után. Ekkor Kedvesem lehajolt és megcsókolt. A hirtelen rám törő feszítő érzéstől úgy éreztem menten szétrobban a testem. Megkapaszkodtam hát az erős férfihátban, míg az újszerű érzés enyhülni nem kezdett, aminek helyét aztán egy sokkal kellemesebb vette át. Nem voltak szavak, melyek leírhattam volna, mit jelenleg éreztem. A testem úgy forrt egyé Edwardéval, mintha csak két összeillő félből most végre újra egy egész válhatott volna.

Ajkainkat halk, egyre erősödő kéjes nyögések és sóhajok hada hagyta el, ahogy testünk lassú, szelíd ringatózásba kezdett. Edward kezei, mintha mindenhol ott lettek volna. Mint partot mosó hullámok simogatták a testemet, míg a selymes homok érzete a hátam alatt, és az óceán sós aromája keveredve Szerelmem orgona és méz illatával különösen erős gerjesztő hatással voltak vágyaimra.

Az érzések viharában teljesen megfeledkeztem a lányságom elvesztésével járó enyhe vérzésről. Mikor aztán nem sokkal később eszembe jutott, rémülten néztem fel Szerelmemre, de fátyolos tekintetében csak színtiszta vágyat láttam. Kínnak nyoma sem volt és ez nem csak megnyugtatott, de bátrabb mozdulatokra is ösztönzött.

Az ezt következő percek egyetlen, végeláthatatlan, gyönyörű pillanattá mosódtak össze. Csak arra emlékeztem később, hogy nem akartam, hogy véget érjen, de a testemben lassan eluralkodó lüktető érzést nem tudtam megállítani. Még mindig hol lassú, kínzó mozdulatokkal, hol hevesen, szenvedélyesen hajtottuk magunkat a beteljesülés felé, amihez én már igencsak közel jártam. Éreztem, már nincs sok hátra és nem tévedtem.

Szégyenteljes sikolyaimat egy mindennél hangosabb követte, ahogy hátam ívbe hajlott, mikor a gyönyör alattomos módon, váratlanul lecsapott rám. A levegő a tüdőmben rekedt, majd ujjaim Edward hátába vájtak, ahogy vadul zihálva megpróbáltam lenyugtatni magamban a gyönyör színes robbanásának utórengéseit. Úgy éreztem teljesen elveszek, ahogy a világ kezdett megszűnni körülöttem, de Szerelmem hideg érintése visszarántotta az öntudatlanság határáról ahova önkéntelen készültem. Felnéztem rá. Arcán aggodalmas vonások ültek, mint aki attól tart, fájdalmat okozott nekem.

– Szeretlek – suttogtam nyugtatásképp, mivel jelenleg többre nem futotta. Mikor elmém ezt követően újra kitisztult emlékeztettem rá magam, hogy mit is akarok. Majd míg Edward már sokkal rendezettebb vonásokkal arcán kisimított pár kósza tincset enyémből, és lehajolva megcsókolt, én csípőmet megemelve újra diktálni kezdtem az ütemet, hogy legalább olyan örömet szerezzek neki, mint ő énnekem.

Ezt követően nem kellett már sok és a fölöttem lévő férfitest először megfeszült, torkából vad, állatias morgás szakadt ki, mialatt keze hangos puffanással a földbe csapódott mellettem, majd remegve ernyedten hanyatlott le rám. Arcát nyakamba fúrta, mire ujjaimmal beletúrtam bronzvörös tincseibe. Mindketten vadul ziháltunk még egy jó ideig, majd Edward átgördítve minket, felcserélte testhelyzetünket, talán, hogy nekem kényelmesebb legyen.

Verejtékben úszó testtel, kimerülve pihegtem még egy ideig Edward mellkasán feküdve, akinek légzése időközben újra szabályossá vált. Fogalmam sincs, hogy meddig feküdhettünk ott így, de szívem mindvégig vad ritmusban járta az öröm táncát mellkasomban.

– Jól vagy? – kérdezte Szerelmem egy idő után legördítve magáról, hogy újra fölém hajolva a szemembe nézhessen. Vonásai és hangja most alig tükrözött aggodalmat, mint azt általában szokta, ha ezt kérdi tőlem.

– Sose voltam jobban! – feleltem őszintén mire elmosolyodott, majd lágy csókokkal kezdte újból behinteni testem. Míg Edward a kulcscsontommal volt elfoglalva felemeltem bal kezem és pillantásomat a meseszép gyűrűre szegeztem. Mosolyognom kellett az oly távoli és abszurdnak tűnő múltbéli eseményeken, amik nélkül azonban sose jutottunk volna el idáig.

– Azt hiszem, ránk férne egy alapos fürdés – vetette fel az ötletet, élénk borostyánszín szemeit újból rám szegezve, mire kapva kaptam a nem mindennapi alkalmon. Hisz hülye lettem volna visszakozni egy közös fürdőzéstől.

Miután Edwarddal is közöltem döntésem felkelt rólam, és a karjaiba kapva a hálón át egyenesen a fürdőbe vitt, ahol csak akkor tett le, miután belépett velem a nagyobbacska zuhanyzókabinba. Majd miután megengedve a meleg vizet finoman elkezdte lemosni a testemre tapadt, apró szemcséjű homokot, amin felbátorodva én is ugyan így tettem vele.

Az érintéseitől és csókjaitól bizseregni kezdett egész testem, elmémet pedig megrohamozták a friss emlékképek, amiknek köszönhetően percek alatt újra hangulatba kerültem. Amit azonban nem értettem, miért, de féltem bevallani neki. Talán azért, hogy ne gondolja rólam, telhetetlen vagyok. Nem tudtam, mit tegyek. Maradjak csendben és fojtsam el a vágyam, míg újra „illendő” lesz együtt lennünk, vagy valljam be neki, hogy rettenetesen kívánom és legyek övé másodjára is, alig pár óra leforgatása alatt? A kérdést végül Edward döntötte el.

– Edward – nyögtem elfúló hangon, ahogy Kedvesem a zuhanyzókabin falának döntve, testét az enyémhez préselve újult erővel eset neki ajkaim és nyakam kényeztetésének, mialatt duzzadó férfiassága egyre jobban tolakodott combjaim közt, amivel biztosabb jelét nem is adhatta volna annak, hogy ő is ugyan úgy kíván ismét, mint én őt.

– Sajnálom… sajnálom, Szerelmem, de teljesen megőrjítesz – húzódott el végül tőlem váratlanul, sűrű bocsánatkérés közepette. – Adj két percet, hogy lenyugodjak – kért, de nekem más terveim voltak így ismét közel húzódtam hozzá.

– Nekem van egy jobb ötletem – suttogtam a fülébe, mire érezhetően nagyot nyelt, majd hitetlenül pillantott fel rám.

– Ezt úgy érted, hogy…? – lehelte rekedtes hangon, mire aprót bólintottam.

– Akarlak! Kérlek, vigyél be… – néztem rá, a vágytól esdeklőn lehelve a szavakat, mire a ránk zúduló vízáradat hirtelen abbamaradt, majd Szerelmem a karjaiba kapva megindult velem a háló felé.



 A hajó amivel a szigetre ment Bells és Edy.

 A szigeten lévő ház földszintjének alaprajza. (nincs minden berendezési tárgy jelölve)

A szigeten lévő hálószobában álló szerelmi fészek.

Bells fürdőruhája, amit a szigeten viselt első nap.

A sziget! A galápagosi Isabela-szigethez tartozó, mesterségesen kialakított szigetek egyike.

A szigeten lévő ház. (Nagyjából így néz ki kívülről. Az óceántól 100 méterre fekszik a parti homokos talajon. Pálmafákkal van körülvéve, a távolban pedig egy kisebb hegység húzódik.)

Két másik, a galápagosi Isabela-szigethez tartozó, mesterségesen kialakított sziget. (a szigetek közti távolság szemléltetése)

A sziget…

A sziget…

A sziget…

A sziget…

A sziget…

A sziget… (vízesés)

A szigeten lévő ház nappalija. (nagyjából így képzelem el az összeállítást; fehér bőrkanapé, szőnyeg és televízió. A falat kő fedi, az egész házban a földszínek dominálnak. A nappalinak kialakított részt "L" alakban üvegfal - benne teraszajtó - fogja közre.)

A szigeten lévő ház ebédlője. (nagyjából így képzelem el az összeállítást; fehér székek, asztal, a háttérben kővel fedett fal húzódik)

A szigeten lévő ház ebédlője. (nagyjából így képzelem el)

A szigeten lévő ház konyha része. (nagyjából így képzelem el a berendezését)

A szigeten lévő ház konyha része. (nagyjából így képzelem el a berendezését)

Bells és Edy


*A szigetet ahova a fiatalok mentek mivel csak én találtam ki, így a fenti képösszeállítás nem tükrözi a valóságot.

8 megjegyzés:

  1. Hello Krisz! :D

    Végre megérkezett a friss! Már nagyon vártam ám! :D
    És nem csalódtam!
    Hihetetlenl fantasztikus volt!
    Minden szépen leírtál, levezetted, nem csaptad össze, hogy gyorsan a szigetre érjenek!
    Bár én egy kicsit hiányoltam a párbeszédet. :$

    Kíváncsi leszek, hogy lehet-e majd gyerekük és ha igen, akkor Edy beleegyezik-e majd, vagy tanul a szülei ,,hibájából" és összeveszik Bellsszel. Hát, erre kíváncsi leszek!
    A másik amin először meglepődtem, az Bells apja volt! Tényleg azt hittem, hogy nem fog hegyibeszédet tartani, de itt sem kellett ,,csalódnom", mert ,,utólag" tartott!:D
    Na, hát igen és Naomi megjelenése... Méég most is nehezen hiszem én is el, hogy gyereke lesz! Fu, pedig amikor behoztad őt a történetbe, nagyon nem szerettem! xD

    És a sziget... *sóhajt*
    Itt is először kicsit megijedtem, hogy nem lesz köztük semmi, mert annyira belemélyedtem az olvasásba, hogy csak utána jutott eszembe, hogy: hát, de mégis kell, hogy legyen köztük valami kis huncutkodás, mert hát 18as korhatárú!
    Aztán ahogy olvastam tovább már ,,megnyugodtam"! :)

    Bár igen csak deja vu érzésem volt miközben olvastam a szigetre érkezést, de kellemes volt, mert felidéztem, hogy milyen volt, mikor még a BD-t olvastam, szóval nem volt rossz! :)És nagyon romantikusan, szenvedélyesen írtad meg az első együttlétüket! Hihetetlenül tetszett!
    Remélem azért - ahogy említettem az előbb a deja vu-t - itt nem úgy lesz, mint Bella és Edward nászútján, hogy többet már Edward nem akar hozzáérni Bellához, mert egy-két lehetséges zúzódás látszik rajta.
    Szóval az egészből csak azt akartam kihozni, ahogy a vége is sejteti - legalábbis remélem -, hogy a hétvége során - esetleg a kövi fejiben is - még lesz hasonlóban részük! Főleg ezután a vég után, ahogy abbahagytad! :)

    Jajj mielőtt elfelejtem, nagyon tetszett az elején a gratulációknál az a kis párbeszéd Edward és Bob között, de a Bells és Bob közti is! :) Édes volt nagyon! :)

    Várom a folytatást, na meg a Nessie és Jake novellát, már ha elértem a százalékot/pontszámot! :)

    Tetszettek a képek, de főleg a fürdőruhás, na meg az utolsó Bells-Edy-s!

    A szigetnek a neve pedig szerintem lehetne Tündér. Vagy ez nagyon hülyén hangzik? XD Esetleg angolul lehetne a tündér, utalva ezzel Bells nevére! :)

    Puszi, knef

    U.i. Ha valami még eszembe jut, írok! ;)

    VálaszTörlés
  2. Ez igazán romantikusra sikeredett!:) Szerintem nagyon jó feji lett érdemes volt várni rá:):):) Hát nem számítottam Bells reakciójára de végül, is beteljesedett a szerelmük és ez a lényeg:) Szerintem a sziget neve legyen: Nereid

    VálaszTörlés
  3. Szia
    Gina vagyok és izgatottan vártam már ezt a rész, ráadásul tegnap este 9 re el kellet mennem, így sajnos nem tudtam megvárni míg felrakod. De mihelyt hazajöttem ez volt az első még a vacsi is elmaradt és csodálattal olvastam soraidat. Igaz rögtön az elején az szívbaj kerülgetett mikor Bells elgondolkodott, Rögtön olyan érzésem volt, hogy te kis gonosz meddig húzod még az agyunkat. Című felírat iszonyúan türelmetlen voltam, izgatottságomban még arról is megfeledkeztem, hogy megígérted és te mindig megtartod amit ígértél, de akkor ez sajnos pillanatnyilag nem jutott el az agyamig. De ez is a te bűnöd mivel a felvezetőt olyan szépen és valósághűen írtad meg és nekem rögtön olyan belső érzésem támadt mintha én készülnék a nagy útra. Teljesen elvesztem soraid mámorában. Nagyon jól lehetett érezni a szülők és az egész család aggodalmát és szeretettét.
    Ahogy Edy szüle átadják az utolsó tanácsokat, tapasztalataikról. Teljesen egyetértettem Bells gondolataival mikor is kiemelted bájos lányos zavarát, hogy most mindenki tudja miért is mennek a világ másik végére. Türelmem határait még a hosszú út is próbára tette, csak azzal vigasztaltam magam, hogy mindjárt oda érnek. Titkon azt is bevallom neked, hogy az első élményeket és a szoba leírását nem is tudtam olyan figyelem olvasni elsőre annyira lekötötte a várható esemény a figyelmemet. De ez az élmény is meg volt, nem veszett el, mert amikor másodjára olvastam a történet már volt rá idő, hogy ezt is élvezhessem. Egyszóval lenyűgöző voltál, nem kevés meglepetéssel. Romantika, homokos tengerpart és a holdfény, kellemes szellő kíséretében, hát kérdem én mi más kell még egy ilyen neves alkalomra. Ezek után nagyon kíváncsian fogom várni, hogy Edy hogyan éli ezt meg és miket gondol közben, persze az is foglalkoztatja az elmémet mit és hogyan viszonyult aggódó szülei tanácsait hallgatva, hogy viszonyult még otthon a pakolás folyamata alatt testvéréhez és a többiekhez, Na és ha már itt tartunk persze Emmett megjegyzéseit sem lehet kihagyni,( mert, hogy azt nem úszta még a mi kis Edy fiúnk a nagy esem előtt az egyszer biztos ) pár poénnal vegyítve és a még a jó tanácsait akkor még sem említettem. Hisz te is céloztál rá egy bizonyos könyvvel.
    Úgyhogy hajrá én már most olvasnám.
    Puszi Gina

    VálaszTörlés
  4. Szia Krisz!

    Egy szó: Romantika!!! Nagyon szépen leírtad az első együttlétüket. Minden megvolt ami egy igazi romantikus hangulathoz kell. Annak ellenére, hogy én nem vagyok igazán egy romantikus beállítottságú (személy szerint nekem még mindig a zongorás rész a kedvencem :P)élvezettel olvastam az általad leírtakat. Szinte én is a hátamon éreztem a homokszemek súrlódását. Megjegyzem csak most, Bells helyében nem igazán érdekelnének azok a fránya homokszemek. Na de vissza a valósághoz! :D
    Először megijedtem, hogy Bells visszalép, de utána rájöttem, hogy több mint egy éve készül erre, így nem fogja kihagyni a lehetőséget. De örülök, hogy így oldottad meg a történetet, mivel szerintem nem lett volna jó, egyből "belecsapni a lecsóba". Kell az a kis idő, amíg megjön a hangulat. Nagyon hangulatos, és tiszta romantika!!!! Titkon azért még reménykedem, hogy fognak még azért zongorázni a fiatalok..... :D
    Na és a vége, még hogy nincs függővég....persze.

    Köszönöm az élményt, hogy olvashatlak.

    Legyen szép heted!

    Niko

    VálaszTörlés
  5. A javaslatom lemaradt a szigettel kapcsolatban.
    Lehetne pl.: the sound of waves, azaz a hullámok hangja.
    Esetleg lehetne olyan nevet találni neki ami szorosa Bells-hez kötődik, de arra most nincs tippem, de szerintem a legjobb lenne, ha egyszerűen követnénk a családi hagyományt (mivel ezek után Edy fiú tutira meg fogja venni a szigetet Bells-nek)Esme és Isabella szigete után lehetne Bells's Island.

    Niko

    VálaszTörlés
  6. Szia! Nekem is nagyon tetszett a fejezet! Megérte a várakozást! A sziget névre nincs tippem, nevekben sose voltam jó xD Nincs függővég? Tényleg? Hát én nem úgy látom! XD Remélem még sok izgalommal lepsz meg minket, míg a szigeten vannak! Amúgy akik nem játszottak a Nessie-Jacob novelláért, azok mikor olvashatják? Xoxo d.

    VálaszTörlés
  7. Szia!
    Hú,hát ez a fejezet...Ez valami csúcs lett.Megérte rá várni!!!Ééés megkaptuk a 18 karikás fejezetünket,éééljen,hahá xD Az este folytatását illetően pedig vannak elképzeléseim...:P Azért nem csalódtam Bells papában,végül megkapták mindketten a szent beszédüket:D Hmm,azért ezek után kiváncsi leszek mi lesz ezzel a gyerek dologgal,de majd valamikor csak ki derül,ha hamarább nem,akkor majd a harmadik részben:D
    A szigetnevet illetően van egy nem túl találó nevem,Fairy-sziget:D Csak hogy mondjak rá valamit.
    Ennyi voltam,légy rossz,mert a rosszak a legjobbak!:P

    VálaszTörlés
  8. Sziasztok!

    knef!

    Először is örülök, hogy tetszett a fejezet! :)
    A déjá vu érzéseddel viszont sajna nem tudok mit kezdeni. Hidd el, néha nekem is van, de minthogy igyekszem hű maradni az alaptörténethez, valamint ebben az esetben szerintem máshogyan nem tudtak volna eljutni a szigetre, így ezekkel nem tudok mit kezdeni, igyekszem túltenni magam rajtuk. Azt nem mondhatom, hogy nem lesz több ilyen, mert lesz, de biz kérlek bennem, igyekszem mégis mássá tenni őket, talán egyeseket kissé különlegesebbé is, mint az eredetiben. :)
    Ami meg az együttléteiket illeti, abból nem lesz hiány, csak épp... nos, ez még sem egy pornográf iromány, legalábbis nem annak szánom. :P Lesz még, de nem mindegyiket fogom megírni, csak a különlegesebbeket. Azt hiszem ez így elfogadható, nem? :)
    A javaslatodat, azaz a "Tündért"="Fairyt" pedig felírtam. :)

    További szép hetet kívánok! :)

    Pusza, Krisz



    viki!

    Először is örülök, hogy tetszett a fejezet! :)
    A javaslatodat, azaz a "Nereid"-et pedig felírtam. :)

    További szép hetet kívánok! :)

    Pusza, Krisz



    Gina!

    Nálad először is azzal kezdem, hogy legközelebb előbb tessék vacsorázni!!!! Érthető voltam? Nem venném a lelkemre, ha miattam fájna a pocakod, fejed és egyebek.
    Amúgy meg nagyon örülök, hogy ennyire vártad és nem csalódtál a fejezetben. :)
    A kérésedet pedig teljesíteni fogom, mármint ami az Edys szemszöget illeti. Már jóval ezelőtt a fejezet előtt írtad nekem, hogy szeretnéd, és én ezt figyelembe is vettem, szóval érkezni fog, csak még tényleg nem tudom, hogy mikor. :S

    További szép hetet kívánok! :)

    Pusza, Krisz



    Niko!

    Először is örülök, hogy tetszett a fejezet, még, ha még mindig nem sikerült vele túlszárnyalnom a zongorás részt! :D Arra azért nagyon kíváncsi lennék, hogy bár én is nagyon szeretem azt a fejezetet, de neked mi tetszik abban ennyire? Persze ha nem nagy titok és fáradtság leírni. *pirul*
    Ami a "lecsót" illeti, nekem is épp ez volt az alapkoncepcióm! :)
    Zongorázni pedig, nos... majd meglátjuk. ;)
    És én köszönöm, hogy olvasol! ♥
    A javaslataidat pedig természetesen felírtam, azaz a "the sound of waves"-t és a "Bells's Island"-et. :)

    További szép hetet kívánok! :)

    Pusza, Krisz



    d.!

    Először is örülök, hogy elnyerte a tetszésedet a fejezet! :)
    És ha esetleg nem láttad volna a kiírást, akkor ide is leírom, válaszolva a kérdésedre, hogy a Nessie és Jacob novella hónap végén kerül majd fel a blogra.

    További szép hetet kívánok! :)

    Pusza, Krisz



    Erzsi!

    Örülök, hogy ennyire örülsz a fejezetnek - főleg, hogy nem csak a 18-as karikás mivolta miatt. :P
    Amúgy meg nem kell minden titok megoldására olyan sokáig várni, vannak olyanok, amikre hamarabb fény derül, mint gondolnátok. ;)
    A javaslatodat, azaz a "Fairy-sziget"-et pedig felírtam. :)

    További szép hetet kívánok, és te is légy rossz! ;)

    Pusza, Krisz

    VálaszTörlés