2012. március 11., vasárnap

New Sun - Shine - 18. fejezet

Sziasztok!
Hálásan köszönöm a türelmeteket, és még egyszer elnézést, hogy ilyen sokáig várattalak titeket a folytatással. *pironkodik*
Egy amolyabb nagyobb írói válságon vagyok túl (lekopogom, hogy el ne kiabáljam), amin való túljutásban nagy szerepe volt az egyik új olvasómnak, Szilviának. És mi mást is tehetnék, hogy hálámat kifejezzem, mint azt, hogy neki ajánlom ezt a fejezetet. Még egyszer nagy köszönet neki mindenért! :)
Mivel a fejezet önmagáért beszél, így nem is húzom tovább az időt felesleges fecsegéssel, csak még annyit mondanák, hogy a fejezet végére azért tettem be azt a pár képet, amit majd látni fogtok, mert a kedvenceim, és nem tudtam megállni, hogy meg ne mutassam nektek, ha már úgy is idevágnak. ;)

A kommenteket – és voksokat – nagyon köszönöm, mindegyikre válaszoltam.

További jó tavaszolást! :P
És persze jó olvasást kívánok a fejezethez! :)

Pusza, Krisz



18. MÉZESHETEK


HOGY? Oh, igen! – pillantottam zavartan a lelkészre, majd tekintetemet a borostyánszín szembe fúrtam. – Én, Isabella Fairy Sheen, téged, Edward Soul Masen Cullen férjemül fogadlak, és ígérem, hogy szeretni és tisztelni foglak, amíg csak élünk – ismételtem kissé zihálva. Szavaim nyomán az Edward arcára kiült rémület végül egy megkönnyebbült sóhajjal távozott.

– Én, Edward Soul Masen Cullen, téged, Isabella Fairy Sheen feleségemül fogadlak, és ígérem, hogy szeretni és tisztelni foglak, amíg csak létezünk – pontosított.

– Örömben és bánatban… – folytattam.

– Gazdagságban és szegénységben…

– Egészségben és betegségben…

– Fogadom! – mondta határozottan, és a szívem kihagyott egy dobbanásnyit.

– Fogadom! – feleltem én is, búcsút intve a régi életemnek, ami mostanra ért el a rendeltetési helyére.

– Ezennel az Úr színe előtt férjnek és feleségnek nyilvánítom önöket – adta áldását a lelkész frigyünkre, és az én szemeimbe könnyek szöktek. – Megcsókolhatja a feleségét – intett végül Edwardnak, aki habozás nélkül húzott közelebb magához, hogy jókisfiú módjára engedelmeskedjen.

– Szeretlek! – szóltam elfúló hangon, és habár ez mindent magában foglalt, többet is szerettem volna mondani, de pillanatnyilag nem voltam képes rá.

– Szeretlek és szeretni foglak mostantól egész létünkön át! – mosolygott Edward győzelemittasan, és noha szemeiben csintalan fény csillogott, tudtam, e szavakat súlyukkal együtt komolyan gondolta, ami a jónál is jobb érzéssel töltötte el mellkasomat. – Szeretem Mrs. Cullen! – suttogta ajkaimnak, amit az első hitvesi csókunk követett.

A boldogság nedves könnyei finoman gördültek végig az arcomon, mialatt alig, hogy ráébredtem, valóság ez a csoda, és nem csak egy szép vágyálom, a násznép zengte örömujjongás és tapsvihar elült, hogy aztán elénk járulva gratulációjukat fejezhessék ki. Ám minderre igazán csak akkor eszméltem rá, mikor megéreztem a két, kissé remegő kart a nyakam köré fonódni. Anyám szipogva gratulált elsőként. Őt apám követte és Edward szülei, de hogy őket ki követte, és mit mondott, nem tudtam volna felidézni. Még mindig valahol máshol jártam, így nem igazán voltam tisztában vele, hogy éppen kinek a karjaiba vagyok. Továbbra is képtelen voltam elhinni, hogy az a különleges személy, akit annyira megszerettem, mint még soha senkit, tényleg hozzám tartozik. Hogy immáron Isten és mindenki más szemében is egymáshoz tartozunk.

A gratulációk fogadása után aztán egyből kezdetét vette a fogadás egy nem mindennapi összetételű násznéppel, így egy percünk sem volt egymásra Edwarddal. Legalábbis nyugodtan, négyszemközt. Ellenben sikerült elkapnom a svédasztalnál és félrehívnom Lucast, hogy az engedélyét kérjem. Félve tettem, kezem-lábam remegett, de legnagyobb szerencsémre némi vonakodás után megértően beleegyezését adta az átváltoztatásomra, hogy az egyezmény sértetlen maradhasson. Az egyetlen kérése az volt, hogy az újszülött kort, a maga veszélyei miatt távol töltsem La Pushtól és Forkstól, amit bármennyire is nehéz volt megígérnem neki, de megtettem. Főként miután Cullenékkel – az új családommal – ezt már oda-vissza átbeszéltük nem egyszer, megegyezve abban, hogy a nászút után, de még a szülés előtt továbbállunk, hogy biztonságban tudhassam a szeretteimet.

Az esküvő és a fogadás szerencsére gond nélkül zajlott le. A köszöntők, a menyasszonyi tánc, és minden más egyéb kötelességünk után elköszöntünk Edwarddal a családjainktól és a barátainktól, hogy elindulhassunk a nászutunkra. A magángép már várt ránk Szerelmem jóvoltából, hogy kevesebb, mint tizennégy óra alatt a szigetünkre repítsen bennünket. Az idegesség a tetőfokára hágott bennem, és az izgatottságtól görcsbe rándult a gyomrom. Nagyon vártam már ezt a pillanatot, csak a szüleimtől való fájdalmas búcsúzás részét hagytam volna ki az egészből, ha lehet. Ám tudtam, nem utoljára látom őket hiszen két hét múlva mikor hazatérünk, még egyszer lesz alkalmam elköszönni tőlük, mégis piszkosul nehéz volt az elválás.



– Biztosan mindent bepakoltatok? Útlevelek, mobiltöltő? – kérdezgetett minket Bella, némileg aggodalmaskodva. A reptérre, akárcsak a múlt alkalommal, most is ők vittek ki, hogy még utoljára átbeszélhessünk mindent, és pár jó tanáccsal még elláthassanak.

– Ne nyugtalankodj anya, minden rendben lesz – nyomott egy csókot Edward édesanyja arcára. – Bent van minden, kétszer is ellenőriztem.

– Hívjatok, ha megérkeztetek! – mondta Bella, mire az idősebb Edward megköszörülte a torkát.

– Hidd el, jobb elfoglaltságuk is lesz, hívnak majd, ha lesz idejük – bazsalygott sokat mondón, amitől csoda volt, hogy nem pirultam el a lábam ujjáig.

– Oh, na igen – jött zavarba Bella, de azért még egyszer hangsúlyozta, hogy amilyen sűrűn csak tudunk, jelentkezzünk. – Nagyon vigyázzatok magatokra, és hogyha bármilyen, akármilyen furcsaságot észleltek, vagy érzel Bells, kérlek, azonnal gyertek haza!

– Megígérjük Bella, de ne aggódj, minden a legnagyobb rendben lesz – öleltem át, hogy megnyugtassam.

– Semmilyen váratlan dolog nem jöhet közbe – mondta Szerelmem, de hangjában a megszokott határozottság helyett kérdő élt véltem felfedezni, ami nem csak meglepett, de el is gondolkodtatott.

– Semmilyen! – helyeselt apósom, majd elköszöntünk és felszálltunk a gépünkre. Edward miután beszélt pár szót a pilótával, helyet foglalt a velem szemközt lévő kényelmes bőrülésben. Televízió, dívány, mini bár és persze kényelem mindenekfelett volt az előnye a magángépnek.

– Ha éhes vagy csak szólj, tudom, hogy nem ettél sokat a partin, de ha fáradt vagy, felszállás után nyugodtan ledőlhetsz.

– Kedves vagy, de egyik sem. Viszont kérdeznék valamit. – Felvont szemöldökkel várta a kérdésemet. – Mi volt az a kódolt párbeszéd köztetek apáddal mielőtt elköszöntünk tőlük? Mit jelentett? Esetleg aggódnom kéne valami miatt? Kérlek, Edward, jobb, ha tudok róla, bármi is legyen az, és mellesleg ne feledd, hogy alig pár órája fogadtad meg, hogy nem lesznek köztünk ezentúl titkok. Szóval?

– Te aztán ismersz – mosolygott. – De ne aggódj, minden rendben, nincs miért nyugtalankodnod.

– Az jó, de ez nem válasz, szóval mit hallgatsz el előlem? – kötöttem az ebet a karóhoz.

– Nem akartam, hogy nyugtalankodj, hogy felidegesítsd magad feleslegesen, sőt mi több, rémeket láss, ezért sem szóltam a levélről – fogott hozzá a magyarázkodáshoz.

– Mégis miféle levélről?

– Amit apámékkal közösen a Volturinak írtunk a napokban.

– A Volturinak? Úgy érted, hogy…? – tátottam el a szám és kerekedett el a szemem rémült döbbenetemben.

– Nem jókedvemben tettem elhiheted, de beláttam, hogy muszáj értesítenünk őket a létezésedről és az esküvőnkről. Na, meg persze Nessie-éről. Ha nem tesszük és rájöttek volna, akkor sokkal nagyobb baj is történhetett volna, így viszont megúsztuk némi tehetetlen aggodalommal. Emlékszel, meséltem neked, hogy amikor értesültek a szüleim házasságáról, Aro még egy nyakéket is küldött anyámnak nászajándékba?

– Emlékszem, de inkább azt mondd meg, most mi lesz? – kérdeztem idegesen tördelve a kezeimet, mire Edward hozzám lépett és megfogva őket elém térdelt.

– Mint mondtam, nincs miért aggódni! – csitított. – A levelet mikor postáztuk, megkértem Alice-t, hogy azonnal értesítsen róla, ha megkapták, hogy tudjam hogyan fogadták a benne leírtakat. Azóta „figyelte” Arót, és míg te Lucasszal beszéltél, addig Alice-nek látomása volt arról, hogy megérkezett hozzájuk a levelünk.

– És hogy fogadták? Mondd már! – kérleltem kétségbeesetten.

– Alice úgy látta, hogy Aro nyugodtan reagálta le a tényeket. Megírtam, hogy ember vagy, de azt is, hogy egy hónapon belül átváltoztatlak. Alice persze továbbra is figyelni fogja a döntéseit, hogy tudjuk, készül-e valamire, de ne aggódj Szerelmem biztonságban vagy – lehelt egy csókot kezeimre.

– És, ha később mégis úgy dönt, hogy… – Nem bírtam kimondani, kirázott a hideg már csak a gondolatától is, hogy tervezhet ellenünk valamit. Hogy az életünkre törhet csak azért, mert megtaláltuk a boldogságot egymás mellett, és ezzel a Cullen klán új tagokkal valamint szövetségesekkel bővült.

– Erre ne is gondolj! – rótt meg finoman. – De ha mégis így lenne, felkészülten fogjuk várni őket. Egyszer már sikerült nyernünk ellenük. Akkor nem került sor harcra, de ha az szükséges, arra is készen állunk. Jelentős az erőnk a képességeink révén, és biztos vagyok benne, ahogyan egykoron, most is mellénk állnának a barátaink és a farkasok.

– Bárcsak én is valami szuperebb képességgel rendelkeznék – sóhajtottam csüggedten.

– Ahogyan Eleazar mondta, még nem tudni pontosan mikre leszel képes vámpírként, de nem is ez a fontos. Ne aggódj Szerelmem, megvédelek, ha kell. Téged és a gyermekünket is – biztosított róla, és két ujja közé fogva az államat közelebb vont magához egy csókra.

– Remélem, nem lesz szükség rá, hogy a sors nem gördít elénk több akadályt. Szeretnék végre boldogan élni veled, és békében nevelni a gyermekünket – mondtam ki hangosan is a legfőbb kívánságomat. – Azt akarom, hogy amennyire csak lehet, normális élete legyen. Félelem, idegeskedés és legfőképpen vérre menő harcok nélküli. A legjobbat akarom Neki és az unokaöcsédnek!

– Hogy érted, hogy az unokaöcsémnek? – ráncolta homlokát értetlenül.

– Csak úgy, hogy Nessie úgy véli, fiú lesz a pici – feleltem mosolyogva. – Persze Jake naná, hogy kislány párti, mint általában minden apa. Amúgy abba már belegondoltál, hogy hiába szüleik előbb Nessie-ék gyermeke, mégis a miénk lesz az idősebb, ha úgy vesszük? Olyan bizarr! Jó lenne ott lenni, amikor megszületik. Carlisle szerint amúgy lehetséges, hogy még egy egész hónap van vissza, szóval…

– Bells! – szólt rám Edward kissé erélyesebben, mire ijedten felkaptam a fejem. – Szeretem, imádom a nővéremet, de most nem szeretnék se vele, se az unokaöcsémmel vagy húgommal, de még csak másokkal sem foglalkozni pillanatnyilag.

– Üm! – nyögtem fel zavaromban, majd egy fél perccel később csintalanul visszakérdeztem. – Akkor mivel szeretnél foglalkozni?

– Ez nem kérdéses Mrs. Cullen – ingatta a fejét. Szemeiben tűz égett, ajkán pimasz félmosoly ült, de még mielőtt elmélyülhetett volna a csókunk, a kapitány hangja megzavart minket, figyelmeztetve a felszállásra és a biztonsági öv használatára.

Közel tizennégy órás repülőút után vasárnap dél körül végül megérkeztünk a Galápagosi Isabela-szigetre, aminek kikötőjében már ott várt ránk a kis motoros hajó, épp mint a legutóbb. A különbség csak annyi volt, hogy most cseppet sem szorongtam olyan dolgok miatt, mint a múlt alkalommal, így pedig volt lehetőségem szemügyre venni a tájat, és élvezni az óceán hullámait.

Szerelmem ismét kedvét lelve a száguldásban, őrületes sebességgel szelte a kékség végtelen habjait, így alig egy órával később már ki is köthettünk a kis fapalánkokból álló mólónál. Minden békés és csöndes volt a kis szigeten, csak az egzotikus élővilág teremtményeinek hangját lehetett néha hallani az óceán halk morajlásán túl. Edward a bőröndök után engem is kiemelt a hajóból, de ahelyett, hogy letett volna, a karjaiba kapott. Irigyeltem, amiért vonásai, de még légzése is tökéletes nyugodtságot voltak képesek tükrözni még ilyenkor is, ellenben az enyémekkel. A szívem majd kiugrott a helyéről, pedig pillanatokkal ezelőtt maga voltam a nyugalom tengere, és úgy véltem, ezen semmi sem változtathat, hiszen nem először fog megtörténni közöttünk, aminek meg kell.

– A múltkor azt mondtad, hogy azért nem szeretnéd, ha az ölemben vinnélek be a házba, merthogy azt tartogassuk a nászutunkra – kezdte bazsalyogva. – Nos, most újra itt vagyunk, méghozzá nászúton, vagyis remélem már nincs ellenedre, hogy átvigyelek a küszöbön – nézett le rám kérdőn, mire a nyakába karolva beleegyezően bólintottam, majd elindult velem befelé.

A boldogság, ami átjárt leírhatatlan volt. Egész kicsi korom óta valaki olyanra vágytam, majd vártam hosszú-hosszú évekig, mint Edward! Akivel kölcsönösen szeretjük és tiszteljük majd egymást, akiért nem csak egy üres ígéret, hogy az életünket is odaadnánk – amit Edwarddal már nem egyszer bizonyítottunk. Hihetetlen volt, ami velem történt röpke másfél év alatt, de valóság volt minden. Edward egy különleges férfi, akit kezdetben a házasság nem csak hogy megrémisztett, egyenesen taszított sok más érzelmekkel átszőtt kapcsolattal egyetemben. És akit később a szerelem olyan tettekre sarkallt és változtatott meg, amit talán nemhogy maga, de mások sem feltételeztek volna. Egy magát démoni szörnyetegnek valló fiúból mostanra különösen erős önuralommal rendelkező szerelmes férfi vált. És bár azt vallják szerte a világban, hogy ilyen férfi és szerelem nincs is a valóságban, számomra mégis bebizonyosodott, csodák igen is léteznek a mi világunkban is, csak hinni kell bennük és tenni értük, hogy megélhessük őket. Én pedig hittem és tettem érte, és most, hogy már a felesége voltam egy ilyen csodálatos személynek – még ha vámpír is az illető –, a világ legboldogabb nőjévé váltam.

– Tudod, hogy nagyon rám ijesztettél az oltárnál? – kérdezte egész halkan, miután a házba érve talpra állított és magához vont. – Azt hittem, meggondoltad magad, és már nem akarsz hozzám jönni – magyarázta, és a szemében még mindig látni véltem a félelmet, pedig már nem volt miért. – De tudod, megértettelek volna! Hiszen egy égi tünemény miért választaná önként a Poklot, ha ott van neki a Menny – tűnődött el.

– Azért, mert Te ott vagy! – adtam meg a nyilvánvaló választ. – Bocsáss meg Szerelmem, nem volt szándékomban rád ijeszteni! Elbambultam. Gondolatban már akkor itt jártam, a szigetünkön – mentegetőztem pironkodva.

– Ne tégy többet ilyet! – simított végig az arcomon, majd egy rizsszemet halászott ki a hajamból.

– Nem teszek! – ígértem meg.

Lassan, apró csókokkal kezdtük kényeztetni egymást. A hátrálás nem volt éppen az erősségem, de Edward nem hagyta, hogy bárminek is nekimenjek, míg bevezetem a hálóba. Nem kapkodtunk, ráérősen szabadítottuk meg a másikat ruháitól. Már nem kellett sietni, se félni, jól ismertük egymást minden titkával együtt, így tényleg azzal törődhettünk, amivel szerettünk volna. Egymással!

A felsők lekerülése után először én szabadítottam meg Edwardot a nadrágjától, amiben igencsak kezdett már szűkös lenni a hely. Míg ő csókolva becézgette melleimet, kicsatoltam és kigomboltam a nadrágját, hogy az alsónadrágján át végigsimítva vágytól kemény ágyékán én is kényeztetésébe fogjak. Elmémben eközben a régmúlt képei villantak fel, mikor még túlságosan félt önmagától – a szörnyétől, ahogy ő nevezi –, és alig engedett meg nekem valamit is, amivel örömet szerezhettem neki. Pedig ahogyan érintései folytán a vágy szikrái bennem tüzet csiholtak pillanatok alatt, úgy tudom, én is képes vagyok ugyanezt elérni nála, legnagyobb elégedettségemre.

Halk, gyakori sóhajok hagyták el mindkettőnk ajkát, és a szobában egyre fülledtebb lett a levegő, ami immáron nem csak a közel harminc fokos tikkasztó hőség számlájára volt írható. Az egész testem kellemesen bizsergett, ahogy férjem újra felfedező útra indult testemen, pedig alig egy hónap telt csak el az utolsó együttlétünk óta. De valamit, valamiért, minthogy Carlisle úgy vélte, ajánlatos lenne a gyógyszerszedést jóval a tervezett fogantatás előtt abbahagynom, ennek ellenére most mégsem kapkodtunk. Nem akartunk és nem is szabadott, ki szerettük volna használni ennek a csodás pillanatnak minden másodpercét.

Mikor Edwardra került a sor, aki a rá jellemző gyorsasággal szabadított meg a nadrágomtól, elővillant a még mindig viselt kis kék harisnyakötő. Egy pillanatig meglepettség ült ki az arcára, aztán kezeit hátra tette és fogai közé csippentve a csipkedarabot ügyesen lefejtette rólam, hogy végül győzelemittas vigyorral az arcán a sarokba hajítsa azt. Így már csak alig két ruhadarab választott el minket a gyönyör felé vezető úttól, percekkel később pedig már annyi sem, de bármennyire is kívántuk egymást, még akartuk egy kicsit húzni az időt, ám ez nem volt olyan könnyű.

Mezítelen testünk forrón tapadt egymáshoz, tekintetünk vágytól csillogón járt fel s alá szemügyre véve az immáron törvényesen is hozzá tartozó másik testet. Nem esett nehezünkre teljesen egymásra hangolódni, talán ezért is voltam türelmetlenebb, mint Szerelmem, aki ezt észrevéve hanyatt dőlt mellettem, majd egy könnyed mozdulattal magára húzott, de rájöttem, hogy csak azért, hogy tovább kínozhasson. Láttam rajta, élvezi a helyzetet, vigyora mindent elárult, miközben erős kezei a combomat markolászták. Furcsa egy perverziója volt ez, de legalább neki tetszettek vaskosabb combjaim, ellentétben velem, aki keményen tornázott a megszüntetésük ellen.

– Kérlek! – nyöszörögtem zihálva a fülébe, és ő egyből tudta mit szeretnék. Olyan nehéz volt tovább várni, és már egyáltalán nem akartam. A vágy tüze elviselhetetlen magasságokba csapott a testemben. Az ölem sajgón lüktetett a beteljesülés után áhítozva.

A bűnre csábító szempár mosolyogva adta meg magát végül, és ajkaim után kapva átgördített, ismét felcserélte a testhelyzetünket. Nem kellett tovább kérnem. Elégedett sóhaj hagyta el mellkasomat, ahogy újra eggyé olvadt testünk. Lassan, finoman csusszant belém, majd egyre szenvedélyesebben, mélyebbre lökte magát bennem, a színpompás beteljesülés felé hajtva mindkettőnket.

Nem léteztek szavak, melyekkel kifejezhettem mit érezek, ha Edwarddal szerelmeskedhetek. A karmaim a borzongató kéj fokozatosan erősödő hullámaitól testemben a hátába vájtak. Az idő pedig, mintha csak ólomlábakon haladt volna csakis a mi kedvünkért, hogy minden egyes pillanatot felejthetetlenül elménkbe véssünk, mielőtt a gyönyörtől aléltan feküdve a saját nevünkre se emlékeznénk.

A testünk szinkronban mozgott, és nem kellett már sok, hogy a kábulat ködén át észrevegyem, hangos nyögéseink és vad zihálásunk a végéhez közeledett. Most is, mint minden alkalommal a testet és elmét szétfeszítő gyönyör alattomos módon ért el először engemet, aztán Szerelmemet. Majd ahogy az ismerős langyosság elöntött, amire tudat alatt most talán jobban vágytam, mint magára az elragadtatás bizsergető érzésére, a boldogság meleg hulláma tetőtől talpig átjárta a testemet.

Zihálva, erőtlenül hevertem pihegő Kedvesem mellett. A testem verejtékben úszott, a lepedő anyaga kényelmetlenül tapadt hozzám. Mindennek ellenére jó volt így feküdni, érezni a másik közelségét, de még jobb volt mikor Edward gyengéden átölelve magához húzott. Egy apró csókot leheltem mellkasára, ami irigylésre méltóan már normális ritmusában emelkedett és süllyedt, majd fejemet ráhajtva vártam, hogy felhevült testem megnyugodjon. A pihenés aztán lassanként végül álomba kúszott át, annak ellenére, hogy a gépen aludtam eleget, ám most mégis olyan fáradtnak éreztem magamat, mint amilyen boldognak. És bár nyugodt, szép álmom volt, mégis örültem mikor vége szakadt.

– Jó reggelt Mrs. Cullen, hogy aludt? – ébresztett Edward, hideg ajkaival gyöngéden lecsókolva a nap melegétől gyöngyöző izzadtságcseppeket a hátamról. Tette megbizsergetett, majd a takarót magamra húzva hanyatt fordultam.

– Tetszik ez a megnevezés – mosolyogtam. – Egyébként köszönöm, remekül vagy még annál is jobban – mondtam még szélesebb vigyorral arcomon, és a hajába túrva lehúztam egy csókra.

– Sejtettem – reagált pimaszul, mire a vállába öklöztem. – Mi az, csak a megszólításodra értettem – nevetett jókedvűen. – Remélem, éhes vagy – váltott témát, és talán önkéntelenül tette, de a pillantása a hasamra csúszott. Nagyot nyeltem, és ezt Edward is észrevette, mire lassú óvatossággal megérintette takarón át – még – lapos hasamat.

– Szerinted már… odabent van? – kérdeztem elcsukló hangon. Egészen eddig a percig eszembe sem jutott, miféle csodát hozhattunk össze tegnap. Azonban valahol féltem is belegondolni, hiszen nem akartam újra csalódni. Megszeretni valakit, aki nem is létezik, aztán átmenni újra mindazon, amin át kellett.

– Én mindent megtettem – vigyorgott, majd látva nem derülök vele, komolyra váltott. – Ne aggódj semmiért Szerelmem! – nyugtatott először is. – Elmondtad, hogy gyermeket szeretnél én ezt tudomásul vettem, majd elfogadtam és mostanra mondhatni megbarátkoztam a gondolattal. Megbeszéltük, hogy a nászút alatt összehozunk egyet, és így is lesz – mondta határozottan –, azonban még egy napja sincs, hogy próbálkozunk – emlékeztetett végül.

– Tudom – leheltem kissé szégyellve magam. Az állam alá nyúlt és arra „kényszerített”, hogy egyenesen a szemébe nézek, ami még mindig egy kavargó mézfolyamhoz hasonlított.

– Este újra próbálkozunk – mondta egy szívdöglesztő félmosollyal. Akaratlanul, és tisztán érezhetőn megcsillant a szemem, mire elnevette magát. – Behozom a reggelidet.

– Edward! – szóltam utána. – Korai lenne elkezdenem vért inni, igaz? – kérdeztem félve, és mielőtt megszólalt volna, már láttam a választ az arcán.

– Igaz, úgyhogy erre térjünk vissza egy hét múlva – felelte, majd kiment a konyhába.

A nappalok ezután gyorsan teltek, az éjszakák többsége pedig szenvedélyesen. Igaz a terhességemnek még jó ideig nem lehettek jelei, én mégis minden nap reménykedve vártam, hogy feltűnjenek. Persze csak mérsékelt reménykedéssel, nehogy újra bebeszéljem magamnak és csalódnom kelljen. Ezért sem csináltam terhességi tesztet, bármennyire is nagy volt a kísértés. Nem bíztam bennük! Inkább türelmes-türelmetlenséggel vártam, hogy kerekedni kezdjen a pocakom, majd először megmozduljon a babánk. Addig is Edwarddal remekül múlattuk az időt.

Az étvágyammal nem voltak bajok, de ez nem jelentett semmit, mivel volt rá más logikus magyarázat; energiapótlás, ahogyan Emmett nevezte egyszer. Az első hét elteltével, amit a szigeten töltöttünk, egy kissé megszédültem az egyik sétánkból visszatérve, ami már tüneti jelnek betudható lett volna, de mivel nem jelentkezett többé hasonló, figyelmen kívül hagytuk az esetet. Mégis ennek, és annak ellenére, hogy az ösztöneimben már csalódnom kellett egyszer, hittem mindannak, amit a szívemnek súgtak, és fokozatosan újra rászoktattam magam a vérivásra. Noha semmilyen más egyéb tünet nem jelentkezett, egészen pontosan a második hét végéig.



Két hét elteltével még mindig nem akartam tesztet csinálni, holott kezdtem aggódni, hogy valami nincs rendben velem, hiszen se szédülés, se rosszullét, se kívánósság nem jelentkezett. És habár továbbra is jól teltek a mézeshetek napjai – elvégre is Edward mellett esélyem sem volt unatkozni –, egyre többet gondoltam az elmaradó tünetek okára. Féltem belegondolni mi lesz ha… Azonban Edward bizakodó volt, azt mondta, hogy ő érzi, hogy az ösztönei jót súgnak. Apai ösztönök, viccelődött.

A nászutunk vége előtti estén éppen filmet néztünk Edwarddal a nappali nagyképernyős tévéje előtt, amikor is egy hirtelen mozdulatot követően a szédülés egy furcsa hulláma tört rám. Edward nagyon megrémült, bár szó mi szó én is megijedtem de miután megmostam az arcomat kértem, hogy folytassuk a filmnézést. Edward belement, de még előtte készített pár mini hot dogot, nem mintha az éhséghiány okozta volna az előbbi szédülésemet. Ahogyan az étel elkészülése után sem annak minősége volt a felelős a váratlanul rám törő émelygésért.

– Szerelmem! – Edward rémült ábrázattal állt felettem. A fürdőszoba kövén ültem, erőt gyűjtöttem.

– Gondolod? – néztem fel rá végül. Hangom erőtlen volt, a légzésem szapora. Annyira akartam már mióta, hogy beigazolódjon, amit napok óta egyre inkább biztosabban sejtettünk, mint amennyire féltem az ellenkezőjétől. Most is remegett minden tagom. Hinni akartam és később nem csalódni. Edward letérdelt elém, és kezét a hasamon nyugvó jobbomra simította.

– Hazamenjünk? Úgy értem, még ma este. Szeretnél?

– Nem! – feleltem határozottan. – Inkább maradjunk még egy napot, elég ha kedden délben indulunk vissza. Megoldható?

– Biztosan ezt szeretnéd? – kért megerősítést.

– Nem tudom, hogy mennyi idős lehet a babánk, de egy nap ide vagy oda már nem számít.

– Ahogy szeretnéd – lehelt egy csókot a homlokomra beleegyezésül.

– Szerinted miért nem rúgott még? – kérdeztem percekkel később, miután visszatelepedve a díványra folytattuk a megkezdett film nézését, mivel aludni jelen állapotomban képtelen lettem volna.

– Ezt majd holnap megkérdezem nagyapától, mikor újra felhívom, de gondolom azért nem, mert anyám is csak a várandóságának tizenhetedik napján észlelte először. Te pedig, ha az első feltételezett fogantatástól is számítjuk az időt, még csak a tizennegyedik napnál jársz – számolt gyorsan utána. Amit mondott, elgondolkodtatott, végül a gondolataim egészen addig nem hagytak nyugodni, míg nem vettem a kezembe papírt és ceruzát, hogy lefirkantsak némi számítást.

               
– Mit számolsz? – nézte a papírt értetlenül.

– Csak a fiúnk fejlődésének ütemét – feleltem mi sem természetesebben. – Valahol olvastam, hogy az öt hónapos babák az anyaméhben már értik, hogy mi folyik körülöttük.

– Bells…

– Bella ugye huszonhét napra szült titeket? – kérdeztem, de nem vártam választ, a nélkül is jól tudtam. – Ha huszonhét nap felel meg kilenc hónapnak, akkor három nap tesz ki egy hónapot, tizenöt pedig ötöt – magyaráztam. – Azt nem tudom, hogy te mikor kezdtél el mocorogni, de Nessie a tizenhetedik napot követően, ami azt jelenti, hogy akkor már értette, hogy mi folyik körülötte. A szüleid azt mondták, hogy nagyon értelmes egy vámpír gyermek már a születése előtt is, úgyhogy ha a kettőt összetesszük, az is lehet, hogy Kicsi Edward már most tudja, mi történik körülötte – mosolyogtam a pocakomra simítva kezem.

– Értem – szisszent fel Edward. – Csak két dolog! – emelte fel két ujját. – Egy; apám jóval később hallotta csak Nessie gondolatait.

– Gondolom mert Bella pajzsa alatt volt – néztem Kedvesemre értetlenül, hiszen ez olyan nyilvánvaló volt. – Időbe telhetett, míg „kibújt” alóla.

– Ebben van logika. – Egy-null logikus magyarázat keresés kategóriában az én javamra.

– Mi a másik? – emlékeztettem.

– A név! Úgy emlékszem, ezt már megbeszéltük – sóhajtott. – Miért épp fiúnév? És ha már makacsul csak abban gondolkodsz, Edward helyett lehetne akár Andrew, vagy valami huszonegyedik századbeli név – bocsátkozott magyarázkodásba.

– Andrew? – kérdeztem vissza ízlelgetve a nevet.

– Csak példa volt, de semmi esetre sem Edward! – szögezte le. – Tudom, hogy nekünk nem lesz kilenc hónapunk rá, hogy kitaláljunk egy olyan nevet, ami egy elég hosszú életen át vele lesz és jellemezni fogja, de akkor se kapkodjuk el.

– Félreértesz! Nekem tetszik az Andrew, nagyon tetszik – szabadkoztam mosolyogva, majd áthúzva a nevet melléírtam; Andrew.

                  


Másnap első dolgunk volt felhívni a családot, hogy beszámoljunk nekik az újabb fejleményekről, és az egyre biztosabb tényről; gyermeket várok. A kételyeim egyre inkább kezdtek eloszlani bennem, de azért igyekeztem erős kontroll alatt tartani az örömömet és a mérhetetlen boldogságomat. Nem akartam magam addig nagyon beleélni, hogy a babánkat – aki egy kicsi mindkettőnkből – már a szívem alatt hordom, míg teljesen biztosak nem lehetünk benne. Egy álterhességen és a vele járó fájdalmas csalódáson már átestem, amit soha többet nem akartam átélni, azonban minden jel pozitív eredményt mutatott. Edward kedvéért végül még egy terhességi tesztet is elvégeztem, annyira kérlelt. Mindennek ellenére az első kis rúgását vártam, hogy minden kétséget kizáró bizonyosságot nyerjek, és végre önfeledten örülhessek Neki. Andrew-nak!

A hétfői nap folyamán aztán még a bőröndjeinket is összekészítettük, hogy másnap délben kapkodás nélkül indulhassunk haza. Na, és hogy az utolsó esténk utáni reggelt ameddig csak lehet kitolhassuk. Mielőtt a fáradtság lehúzott volna a mélybe a szenvedélyesen töltött utolsó esténk végén, Szerelmem szólt, hogy reggel átmegy az Isabela-szigetre vadászni, de megígérte, hogy sietni fog vissza hozzám.

Másnap reggel édes álmomból egy fura neszre ébredtem. Kinyitottam a szemem, a nap tűzött be a szobába az üvegajtókon át. Nagyot ásítva kinyújtózkodtam, de továbbra is hason maradtam. Túl fáradtnak éreztem magam a felkeléshez. Aztán újra megütötte fülemet a szokatlan nesz.

– Edward? – szólítottam Kedvesemet, majd mikor nem jelent meg ahogyan szokott, és felelni sem felelt, két karommal kitoltam magamat. A testemhez tapadt takarót igyekezve lerúgni lassan megfordultam hogy felkeljek és megnézzem, Edward visszaért-e már, de mielőtt még bármit is tehettem volna megpillantottam az ágy végében álló két sötét csuklyás alakot.




_____________________________
*Andrew, ejtsd: endru



Mézeshetek








22 megjegyzés:

  1. Szia :)
    ugye a sötét alakok nem azok akikre gondolok, hogy lehetnek.
    az nem lehet, hogy ők ilyet csináljanak, mármint miért pont most kellett jönniük( ohh... de hülye vagyok,biztos figyelték őket és tudták, hogy most egyedül van,)
    ez milyen szar lehet szegénynek,pont most történik velük valami(mert ugye nálad mindig történik valami) amikor boldogok és minden jól megy, de nem neked ezt nem szabad tönkre tenni, légyszi mond mond hogy nem lesz semmi baj, se vele se senki mással, kérlek, kérlek, kérlek, csak most olvastam de már szét szaggat a kíváncsiság, kérlek kérlek adj valami jelet, hogy jól vannak vagy hogy jól lesznek és nem történik semmi velük
    nagyon gyorsan várom a kövi részt, vagy jelet, vagy bármilyen apró kis információt, akár itt vagy facen, kérlek csak valami kis támpontot adj
    nagyon várom
    pusszancs

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Timi!

      A jelet ahogy kérted, megkaptad, és csakhogy a többiek is tudják miről van szó, ha véletlenül olvasnál a válaszomat; a jel csupán annyi, hogy ennek a történetnek a főszereplője Bells, tehát nyugi! ;)

      Egyébként jó jól értelmeztem, akkor tetszett a fejezet, ennek pedig örülök. :) A leírtakban lévő elmélkedéseidet pedig feljegyeztem magamnak, majd meglátjuk, hogy lett-e, és ha igen, miben igazad. ;)

      További jó olvasást kívánok! :)

      Pusz, Krisz

      Törlés
  2. Szia Krisz!Régen jelentkeztem!Mostmár ideje volt! :-) Ez a feji is szupi lett mint az összes eddigi!!De kérlek kérlek kérlek kérlek kérlek kérlek ne azok legyenek akikre gondolok!!!Könyörgöm ne a Volturi legyen és ne essen baja Bellsnek és a babának!!! :'( Éppen csak most kezdtek el boldogok lenni!Adj valami jelet hogy mi lesz kééééérleeeeek szépen!Írd meg nekem levélben vagy facén légyszi!Levélben a haidy1991@citromail.hu vagy facén Tarr Alexandra és egy kisbaba van a kezemben a képen!A kövi résszel meg siess légyszike!Pusszancs! ^^ <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Alexa!

      Először is örülök, hogy tetszettek az eddigi fejezetek, és köszönöm, hogy megírtad a véleményedet! Mindig örömmel olvasom. :)
      A jelet pedig ahogyan Timi is, te is megkaptad. Tehát nyugi, bár ugye nem ígértem semmit, legfőképpen galoppmenetet és bonyodalommentes részeket nem. ;)

      További jó olvasást kívánok neked is, a folytatást igyekszem még most hétvégén hozni. :)

      Pusz, Krisz

      Törlés
  3. Alexa91 voltam :D bocsika az elöbbiért XD

    VálaszTörlés
  4. Na itt folytatom a chatben elkezdettet...nyugodtan töröld és sry.
    Szóval nekem pont h az tetszik benne h nem alázod Edwardot úgy mint Meyer tette. Én fixen elküldtem volna Bellát ott a búsba. És nem is értettem a dolgot, főleg a hegyen a csókos részt, hogy fantáziálhatott Jacobról meg közös gyerekről, és mondhatta azt neki h La Pushban akar maradni vele, mikor épp az a lényege a könyvnek h azt a természetfeletti beteges szerelmet mutassa be amit E-B képvisel. A második könyvet a mai napig nem tudtam elolvasni, sem a 3. végét. Filmekben detto áttekerve ezek a részek.
    Itt is van bonyodalom és ahol most tartok pont átkozom h olyan hosszúak a fejezetek (olyankor rövid amikor happy van amikor meg fasírt akkor túl hosszú).
    Bevallom inkognitóban h én az erősebbik nemet képviselem (kíváncsi vagyok h én vagyok e az egyetlen ilyen korcs), de nem nem vagyok meleg :D Csak számomra is érthetetlen módon tetszik a Twilight világ amit persze nem vállalok nyilvánosan, ezt még mindig ahhoz a témához írom amit eddig feszegettem h tetszik h tiszteli annyira Bells Edyt h nem smárol holmi koszos korcsokkal nyíltan mint kedves névrokona.
    Lényeg a lényeg h az egyik kedvenc fficem lett a történet amit most kezdtem tegnap 4edjére olvasni és remélem h nem tűnsz el egyszer csak félbehagyva mindent mint más írók.
    Jövhéten remélem új fejezet lesz és mégegyszer sry a chatért.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves gee!

      Először is elnézést, bár remélem, nem vetted leszidásnak, amiért azt mondtam, hogy ne a chatbe írj. A Jadenös rész nem, de az előtte lévő hozzászólásod spoilert tartalmazott, és mivel vannak új olvasóim, valamint olyanok akik a fejezetek elolvasása előtt megnézik a chatet, nem szerettem volna, ha poéngyilkolással találják azonnal szembe magukat. Remélem, megérted. :)

      No, és akkor...
      Mit is mondjak, mikor nagyon jól megfogalmaztad a Saga lényegét. Egy természetfeletti beteges szerelem bemutatása, nincs is ennél jobb! Egy tiltott szeretem, Rómeó és Júlia után szabadon. :D

      Csak hát Jacob... Na igen... Ezt a húzását nem értettem Meyernek. Persze nekem is tetszett már egyszerre két pasi, de szerintem nincs olyan, hogy egyszerre kettőbe vagyunk szerelmesek! Maga a "szerelem", mint kifejezést már nem is arra az érzésre használják a fiatalok, ami igazából. Egy pillantás alatt senki nem lesz szerelmes, az, hogy vonzónak talál valakit első látásra, az egy dolog. Tök természetes, mondhatni, normális!
      Bellának Jake egy barát volt, egy támasz, aki véletlenül pasiból volt, és még ki is nézet valahogy. XD De ez nem szerelem, nem hinném! Ez vonzalom volt, főleg a New Moonban, ahol nem volt Edward, és egy nőnek ugye kell, hogy vele foglalkozzanak, hogy érezze az erősebbik nem közelségét. Majd ugye Jacob többet akart, koslatott Bella után. :P Akinek ugye az élete nem volt egy galoppmenet, szüksége volt a barátjára, akiről éppen ekkor kiderült, hogy szerelmes belé. Naná, hogy összezavarodott!
      Edward a házassággal nyaggatta, miközben Bella a szülei rossz példája miatt félt ettől a komoly lépéstől, Jake pedig a szerelmével.
      "Válasz! Vérszomjas fenevad leszel egy férfi oldalán akit szeretsz, vagy élsz normális emberi életet, szülsz gyerekeket, öregszel meg a családod körében és még csak bujkálnod sem kell?" Ki ne ijedne meg ettől!? Csak mondjuk Meyer túlzásba vitte, mert Bella nem csak hogy megijedt egy pár fejezet ereéig, hanem gondolkodóba esett, hogy a szeretet pasit lepattintja, hogy élje az unalmas kis életét a "barátja" mellett. -.-"
      Mikor a moziban megnéztem az Eclipse-t, olyannyira hidegen hagyott a hegyen lévő csókjelenet, mint amikor halál fáradtan ülsz a suli előadójában és hallgatod a tanárt. A holnapi vizsga megoldásait is elmondhatja, egyszerűen akkor sem tud érdekelni téged a hablatyolása.
      Bellát pedig én is elküldtem volna valahova jó messze - szeretem és tisztelem, de Meyert is! Hogy állíthatta ilyennek be Bellát? És Edwardot? :O Ő egy vérszomjas vámpír, nem pedig egy nyúlszőrme papucs! -.-"

      Egyébként sokat veszítettél azzal, hogy nem olvastad el a New Moont, valamint az Eclipse végét. Én nagyon szeretem a NM-t, persze nem a farkasos részét :P, inkább ami utána jön. A Volturi is a történet része, és olyan szépen van megírva, izgalmas és miegyebek. :D Az Eclipse pedig igaz nem a kedvencem, éppen amiatt, amiről beszélünk, de érdekes és ez is hozzá tartozik a történethez. Úgyhogy egyszer szánd rá magad, érdemes elolvasni ezeket is. :) Oh, és filmen megnézni, az is egy élmény! ;)

      Törlés
    2. A New Sun...
      Először is örülök, hogy tetszik a történetem, jólesik, hogy azt mondod, az egyik kedvenced. *irul-pirul*
      Azt viszont, ha már te nem kéred ki magadnak, én ki kérem a pasik nevében, hogy azt mondják, vagy csak feltételezzék is Rólatok, akik szeretitek a Twilightot, hogy melegek vagytok! Miért ne szerethetné egy pasi is? :o Ez igazából nem egy csilli-villi vámpírról, egy szép lányról, vagy Robert Pattinsonról szól! Ezt csak a sajtó, a pénzhajhász cégek és a "tinik" gondolják így. -.-" Ha valaki meglátja a valódi mondanivalóját, az nemtől függetlenül megszereti, csak sajnos a mai világban ha ez a nem gatyát hord, akkor jobb ha inkább nem hangoztatja. Gondolom, mondanom sem kell, hogy mennyire nem tetszik ez. -.-"
      Viszont az nagyon is - és könyörgöm, ne értsd félre! -, hogy van egy férfi olvasóm (már akiről tudok). *pirul* Mondtam, hogy ne értsd félre, de amikor belegondoltam, hogy amit én női szemmel látok és gondolok, majd megírok hogyan is fogadja egy pasi, hát... Először megijedtem, majd zavarba jöttem, de mivel úgy nyilatkoztál, hogy tetszik amit írok, örültem mind a tejbetök! Bocsi az őszinteségemért, de így van! *pironkodik* Bele se merek gondolni, hogy mennyi baromságot/irreális dolgok írhattam a fejezetekben, főként az Edys Pillanatképekben. *mindjárt elsüllyed szégyenében*

      Na, de ezen túllépve, tényleg nagyon örülök, hogy tetszik Bells és Edy története, jelleme és kapcsolata. :)
      ÉS ígérem, ha kell leteszem a nagy esküt, hogy nem fogok eltűnni, félbehagyva a történetet, mint teszik azt tényleg nagyon sokan! Nem csak miattatok, olvasóim miatt, magam miatt is. Szeretem az eredeti történetet, amihez kis beképzeltséggel teszem hozzá, hogy a sajátomat is. *pirul*

      SRY, ahogy te írtad, mégpedig ezért a hossssssszú szövegelésért! Nagyon remélem, hogy nem ijesztettelek el! *mondja félve és reménykedve*

      További jó olvasást kívánok, és köszönöm, hogy megírtad a véleményedet! :)

      Pusz, Krisz

      Törlés
  5. Szyasztok Klau vagyok.Krisz nagyon jó lett a fejezet,várom a küvetkezőt.És énis eggyet értek a Bella-Jacob dologgal.Allig vártam az első részbe hogy üsszejöjjön Bella és Edward utánna meg azon kellet aggodni hogy nehogy Jacob mellet kössön ki.Az igazság az hogy én Edward párti vagyok.És gee nagyon örülök hogy pasiból vagy és szereted a Twilightot.Mindig félek hogy ha mondom valahol is hogy szeretem a Twilightot akkor megkapom hogy oh teis.De nagyon jo hogy ilyen sokan vagyunk:))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Klau!

      Először is örülök, hogy tetszett a fejezet! :)
      Másodsorban pedig teljesen megértelek! Lassan, sőt már most az van, hogy nemtől függetlenül mindenki egyfajta megbélyegzést kap, aki szereti a Twilightot. De kérdem én, miért is? :o Nem szeretnék senkit megbántani, de a HP-ok miért nem kapnak ilyet? Vagy mondhatnék még nagyon sok filmsorozatot amiknek nagyon sok kedvelője van, mégsem mondják mások azt rájuk, hogy "Fúj, te ilyen **** filmeket/könyveket nézel/olvasol?" Nem néznek hülyének ha a fél fizudat ezekre költöd el, és egy esős délután nem az aktuális legmenőbb piff-puff filmet nézed, hanem ezt, vagy éppen olvasod. A világ egyre rosszabb. Akik nem azt szeretik amit a többség, azok jobb ha megtanulnak láthatatlanok lenni. Szánalmas ha azt hazudod, hogy nem szereted azt, amit nagyon is, csak, hogy ne nézzenek rá úgy, mint egy elmeroggyantra! -.-"

      Egy szó mint száz, vállald fel bátran a véleményedet, mert akik igaz barátok megértik, a többieket pedig ejtsd le magasról! ;)

      További jó olvasást kívánok! :)

      Pusz, Krisz

      Törlés
  6. Én soha nem néztem Bella szemszögből a történetet mivel adottságaim miatt nem értek ehhez, szóval ha a lényeg annyi h ha ezt velem csinálták volna meg én tuti h elhajtom a lányt, tökmindegy h ki az meg h h szereti, ilyen akkor sincs ami a 3. könyvben lejátszódott. Bár az köztudott volt a könyv elejétől h Bella kicsit roggyant mentálisan.
    A NM-t olvastam szelektálva...tehát az elhagyás előtti utolsó jelenetig majd amikor találkoznak Volterrában-tól a végéig. Az Eclipse-t is elolvastam egyszer, de a vége előtti pár rész miatt nem fogom soha többet. A filmeket előbb láttam mint a könyvet olvastam szóval azokat végignéztem (NM-t szenvedtem).
    Én megmondom őszintén h az ilyen dolgok miatt, mármint az h Jacob bekavar egy olyan kapcsolatba amibe szerintem nem illik az előzmények alapján jobban szeretek fficet olvasni ha unatkozok. Persze ezen a téren is fura dolgok vannak, mert ha hasonló esemény játszódik le a történetekben, akár más szereplővel is azt általában nem olvasom el többször, vagy legalábbis a kérdéses fejezeteket mindig átugrom plusz amikben utalás van rá.
    Én férfi szemmel nézve nézem mindig ezeket, tudom h nem igazán jó felfogás, de engem nem zargat/zargatna annyira az ha pl most Edy megcsókolna más lányt, mintha Bells tenné ezt valakivel. Valamiért én mindig megutálom azokat az írásokat amiben ez van. Persze mivel, hogy az írok kb szerintem 100%-a nő ezért ilyet igencsak ritkán lehet találni (mármint h a nő csalja meg a férfit, mivel így nehezebb lenne nőként szőni az eseményt, gondolom én...):D
    A te írásod azért tetszik, ha már így belekezdtünk :D, mert van benne bonyodalom, ami bizonyos mértékig jó és kell, de ha már túl sok az se jó(ezt nem rád értem csak más íróknál előfordul h van 50ből 3 happy fejezet, 20 még összejönnek aztán még 27ig szenvednek), de ezek a bonyodalmak nálad nem túl hosszasak és ami a legfontosabb nem is a két főszereplő kapcsolatában van(megcsalás, elhagyás, stb) a származásos témától eltekintve. Emellett jól lett kialakítva Edy karaktere, nem olyan régimódi, konok, és talán mondhatni ostoba mint az apja, hanem picit modernebb ami fontos a történet szempontjából.
    Egy kérdés még így amíg a sok magyarázásom közben el nem felejtem...szóval nekem a kitett képek és az írásod alapján elképzelt Bells külsőleg egyáltalán nem hasonlít. Főleg h gyakorlatilag a megformáláshoz, képileg, Kristent használtad, de az írásban még utalás sincs arra, hogy hasonlítana a nevén kívül bármiben is Bellára. Véletlen vagy én nem vettem le valamit? :D
    Ebbe a löketbe még beleírom, hogy amikor először idetévedtem mint általában szokásom megnéztem a frissítések gyakoriságát, a történet alapját és oldalt a szereplőket. Ezután el is mentem, mert én minden téren az original párosokat szeretem (Hp-ben, Twilightban, és persze bár külön-külön nem rajongok értük, de együtt szerintem érdekesek, Robstenben is). Nem szándékoztam elolvasni amiatt h nem Bella-Edward témájú. Aztán valahogy még egyszer idetévedtem talán két hete és elkezdtem olvasni...innen már csak annyit mondok h azóta 4.jére kezdtem el mint már említettem. Van 4, ezzel együtt 5 fic amit bejáratottan olvasok ha unom magam. Ezek általában legalább olyan 20x elolvasottak, szóval még ebből 16 hátra van :D
    A chat téma meg tárgytalan, belegondolva jogos volt és érthető is :)
    Ha pasi részben nem vagy biztos, mármint írásban vagy valamiben, mivel szerintem én vagyok az egyetlen ilyen csodabogár, vagy ha van is más ő tuti h fiatal és a barátnője vette rá h itt legyen szívesen segítek neked.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves gee!

      Először is köszön, hogy válaszoltál. :)

      Teljesen meg tudlak érteni, és bár én meg, ahogy te mondtad: adottságaim révén Bella szemszögéből nézem a dolgokat, mégis, Edward helyében én is kivágtam volna Bellát a tette miatt. No, de minden jó, ha a vége jó, maradjunk ebben. :)

      Be kell vallanom, összezavarodtam kicsit, amikor olvastalak.
      Ez a ki csókol meg kit dolog, nos... Ha jól értettem, akkor lévén, hogy férfi vagy, elnézőbb is a sorstársaiddal, míg ha egy nő csókolna/csalna azt már nem tudnád tolerálni. Mondom, ha jól értettelek.
      Na már most nálam valami nagyon furcsa dolog áll fent, amit talán részben foghatok az írásra, mivel pasi szemszögből is szoktam irkálni - Edy folyton beszél a fejemben :P -, más részben pedig talán arra, hogy évekig fiúkból álló osztályba jártam - lévén nem sok nő tanul informatikát -, és igazából mindig is a fiúkkal jöttem inkább ki. Elég sok mindent meg lehet tudni egy szem lányként. :P
      Szóval visszatérve, én se azt nem tudnám tolerálni, ha esetünkben Edy, már mikor együtt vannak megcsalná akárhogyan is Bells, DE azt sem, ha Bells tenné ezt meg Edyvel! Nekem "fájt" az, amit az eredetiben Bella ott a hegyen művelt Edwarddal. Meyer helyében, mivel azt még sem írhatta, hogy Ed kirúgja emiatt Bellát, de egy pofont vagy vállát megragadó megrázást - hogy ugyan térjen már észhez - igenis írtam volna. Ok, nem verünk nőket, de Bella ott megérdemelte volna, és azt is, hogy Edward bevágja a durcát és neki keljen kiengesztelnie. De nem? Rosszul gondolom?

      Amúgy van abban valami, amit a női írókról és a megcsalásos részről írtál, elgondolkodtató mindenképp. Egyébként meg ha kevesebben is vannak, de mostanság a férfiak is elkezdtek írni. :)

      Annak még mindig örülök, hogy elnyerte a tetszésedet a történetem, főleg azok után, hogy először el sem akartad olvasni. :D Ismerős egyébként amit írtál. Amikor még blogolvasó voltam én is úgy szelektáltam, hogy milyen gyakran van friss - fontos, hiszen éveket csak nem várhatok a 2. fejezetre -, milyen párosítású a fic, mi a történet alaptémája, és nálam még egy olyan is volt, hogy mennyire hű ahhoz a világhoz amit Meyer megteremtett. Én nagyon szeretek hű lenni mind a Twilight világához, mind az élethez, tehát ez nekem különösen fontos volt mindig is.
      A lelkemet pedig különösen jó érzéssel melengeti az, hogy kedvedre van Edy karaktere. *pirul* Ő valóban nem olyan mint az apja, bár ugye kezdetben sok a hasonlóság, legalábbis addig biztosan, míg jobban meg nem ismerjük őt, a múltját, az érzéseit, a gondolatait. A neveltetése egy dolog, ami természetesen kihat a személyiségére, de ő már valóban modernebb és jóval szenvedélyesebb, kalandvágyóbb, és még mondhatnék rá dolgokat. Legalábbis ilyennek szerettem volna őt teremteni, az hogy sikerült-e mindenki döntse el saját maga.

      Oh, és tényleg már 4x elolvastad a ficem? :o Én nem olvastam ennyiszer el. *nevet és közben pironkodik*
      Tényleg jólesik, hogy ennyire tetszik amit írok. És ha jól értelmeztem a dolgokat, akkor már azt is tudom, hogy olyan két hete olvasol. :P

      A megértésedet és a felajánlást pedig ugyancsak köszönöm! Hogy mennyire lesz bátorságom a segítségedet kérni, azt ne firtassuk. :P Mindenesetre nagyon kíváncsi lennék a véleményedre, ha egyszer végre összehozom az Edys Pillanatképeket. Hát igen, azért nehéz belelátni a fejetekbe, de tudom, hogy nektek is a miénkbe. De így szép az élet! :D
      Esetleg ha nem veszed tolakodásnak és megdobsz egy e-maillel (j.k.carmen369@gmail.com), hogy tudjam a címed, akkor lehet szavadon foglak és a segítségedet/véleményedet kérem. Már ha valóban nem gond és esetleg kellemetlen neked. :) (Mint mondottam pasik között nőttem fel úgymond, szóval nem harapok. :P)

      További jó olvasást kívánok! Remélhetőleg még a hétvégén lesz friss. :)

      Krisz

      Törlés
    2. Utólag olvasva a kommentet nekem se tiszta, de szerencsére megértetted a zavaros részt :D úgy gondoltam ahogy leírtad.
      Igen 2 hete kezdtem először és hát szorgalmi időszakban unatkozok sokat esténként, a TV-t utálom nézni, sorozatok hetente egyszer jönnek szóval marad az olvasás :D A többi olvasott ficet mint mondtam már 20x olvastam kb. szóval most ezen vagyok rajta :D
      Az emailes részhez meg annyi h nem szándékozok én beleszólni a dolgokba mit hogy írsz meg csak ha kíváncsi vagy a véleményemre szívesen leírom neked privátba :D

      Törlés
  7. A Bells-Bella vonalra megtaláltam a válaszom egy bejegyzésben szóval a kérdés tárgytalan :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. gee!

      Először is nagyon kíváncsi lennék, hogy mit találtál ez ügyben a bejegyzések között! Ugyanis szégyen vagy sem, bevallom, nem emlékszem rá, hogy mit írhattam ezzel kapcsolatban. :/

      Egyébként az úgy volt - persze röviden -, hogy amikor elkezdtem írni anno a New Sunt, amikor kipattant abból a zavarodott elmémből ez a történet, én Bellát és Edwardot láttam magam előtt. Kicsit fiatalabban, de az ő karakterüket. Aztán ahogyan haladt előre a történet kezdtek körvonalazódni bennem, ugye a személyiségük alapján. Mintha addig csak homályosan láttam volna őket. És igen, mostanra már bennem sem Kristen képe él, de mivel kitalált személyről van szó, és nem egy konkrét színész képére formáltam a szereplőmet, soha nem is fogok tudni megfelelő képet találni róla. Ahogyan igazából Edyről sem, aki ugye hasonlít külsőleg az apjára, de még sem ennyire!

      Valami ilyesmi, remélem, érthető voltam. :)

      Törlés
    2. Egy ilyen kérdések-válaszok bejegyzésben, de szerintem ha akarnám se találnám meg újra :D csak tegnap este már nem kezdtem el tovább olvasni csak unatkoztam és akkor leltem rá.

      Törlés
  8. Szia Krisz
    Gina vagyok először is gratulálnék ehhez a remek részhez, igazán jól összehoztad, Nagyra nyílt szemekkel olvastam remek és nem mindennapi soraidat. Erre a részre megérte várni még akkor is, ha csupa lyuk lett az oldalam a kíváncsiság miatt. Tudod a nászút miatt már sokan számítottak egy igazán meghitt és romantikus részre tőled az olvasok, és ezt nyugodtan merem többes számba írni. Úgyhogy ezen a témakörön nem lepődtem meg, De az nagyon is elvarázsolt milyen formában írtad meg azt. Nem volt túlzott, vagy erőltetett, de még is megvolt benne minden, ami kell. Gördülékenyen és élvezetesen írtad meg még a kényesebb részek is. Komolyan mondom szinte kedvet kapott tőled az, aki olvasta egy kis romantikázásra. Izgatottan figyeltem minden apró kis részre, ahol érdeklődésem egy pillanatra sem csappant, „ szóval élvezettel olvastam soraidat. „
    De neked mind ez nem volt elég tovább húztad a fonalat és én tovább izgultam. Jó érzés volt látni Edy hogyan viszonyult a baba gondolatára, és szinte magam előtt látom az átszellemült arcát, ahogyan leírtad. Egy állom valósággá válik egy kis élő csodává. Igaz Edynek kezdetleges rémálmából mivé vált általad a te tolladból megírva. Mikor ezeket a sorokat olvastam mindezek kavarogtak bennem, eszembe jutott akaratlanul is, hogy Edy menyire idegenkedett már a gondolattól is, hogy gyermekük legyen a múlt ismeretében, most meg …., és komolyan mondóm ezt mind érezni lehetett pedig nem is írtál róla.
    Na és hogy teljes legyen a kép visszanyerve régi önmagadat megkaptuk a szokott gonosz függő végett a volturi képviseletében.
    Izgatottan várom a folytatást
    Puszi Gina

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Gina!

      Rövid leszek, hiszen beszéltünk már róla, és valószínűleg még fogunk is. :)
      Csak ismételni tudom magam, miszerint örülök, hogy tetszett a fejezet, hogy sikerült újra a régi formámat hozni és ezzel kellemes - idegőrlő - perceket okozni. :P

      További jó olvasást kívánok! :)

      Pusz, Krisz

      Törlés
  9. Utállak, ilyenkor olyan rettentő módon, hogy azt te el sem tudod képzelni*remélem nem vesztettél sok vért, de egy kis aoszúhadjáratként megkóstoltam a véred, persze átváltozni nem fogsz- még gonoszabbá nem teszlek, nehogy azt hidd! xD*
    Szóval, a hátsód megóvása érdekében nagyon remélem, hogy gyors, érthető és függővégmentes magyarázattal szolgálsz nekünk ezután a fantasztikus fejezet után:D
    Amúgy az Andrew név nem is olyan rossz, de én akkor is a Daniel(röviden: Den) vagy Benjamin(Ben) fiú nevekre voksolok><
    Lányok közül meg Valeria, Christina vagy Doroti nevek *nem utalás volt csak úgy megjegyezjem* :)
    Jáj, most nem fogok tudni aludni... Kellett nekem este olvasni! De legalább szépeket álmodok:'D

    ÁlmosOneGirl voltam...:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia OneGirl!

      Erre most mit mondjak? Hogy örülök és bóknak veszem, hogy utálsz? Ez nagyon hülyén hangzik. XD

      A frisst igyekszem még most hétvégén hozni, főleg, hogy mentsem a hátsóm. XD
      A fiú nevekkel amúgy egyet értek, szeretem őket, a lányokéval már nem annyira, no, de remélem, hogy neked fognak tetszeni azok a nevek, amiket én adok majd a fiatalságnak. *bizakodik*

      Szép álmokat! :D És további jó olvasást! :)

      Pusz, Krisz

      Törlés
  10. Szia Krisz!
    Sajnálom, hogy csak most írok, de a tanulás mellett ne msok időm van.
    A lényeg, hogy most itt vagyok és írok egy rövidke komit.
    Először is: Nagyon tesztett! :D Mint mindig! :)
    Tetszett Id.Edward, mikor a reptéren volt az a kis megjegyzésem, hogy: majad hívnak ha ráérnek :D Na, igen... :D El tudtam képzelni, hogy ezt hogy mondhatta, azzal a csibészes mosolyával :P :D
    A nászutat pedig csodálatosan írtad le! :)
    Nem túl forró, de nem is túl hideg, szóval érted.. :D Tetszett! :)
    Kiváncsi vagyok, hogy a Volturi mit akar Bellssztől, és Edward hol van? :O Remélem Belssznek és a kicsinek nem lesz semmi baja!
    Nagyon várom a kövi fejit, siess pls! :) Én is megpróbálok hamar komit irni majd! :)
    Pusza, knef

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia knef!

      Először is ne szabadkozz! A tanulás az első és a legfontosabb, de azért persze örülök, hogy írtál, köszönöm! :)
      Ami a fejezetet illeti, örülök, hogy tetszett! :)
      Na igen, gondoltam, hogy kiszúrsz minden Id. Edwardos részt. :P
      Örülök annak is, hogy ezek szerint sikerült amit szerettem volna, azaz megtalálni a nászéjszakának a leírásánál az aranyközéputat. :)
      A komit előre is köszönöm a folytatáshoz, a "Mi lesz most?" kérdésre pedig természetesen majd megtalálod benne a választ. ;)

      További jó olvasást kívánok! :)

      Pusz, Krisz

      Törlés