2012. március 29., csütörtök

New Sun - Shine - 19. fejezet

Sziasztok!
A jó vagy a rossz hírrel kezdjem? … A jó, hogy itt van végre a teljes 19. fejezet, a rossz viszont nem más, minthogy ez egy nagyon rövidke rész lett – hozzám képest meg ne is beszéljünk róla, hogy mennyire. De hát a könyvekben is szoktak rövid fejezetek lenni, viszont ezeknek a vége többnyire ütős véggel zárul. Nos, azt majd ti döntsétek el, hogy ezt nálam is sikerült-e megvalósítani? ;)
Ahm még csak annyi magyarázatképpen a rövidséghez, hogy nem időm és ihletem nem volt tovább írni (ugyanis van megírt folytatás), csak éppen mivel a fejezet vége egy kritikusnak mondható pont, úgy éreztem a folytatással elvesztené a lényegét az egész. (És áááh, dehogyis gondoltam arra a döntés meghozatalánál, hogy ezzel a véggel mennyi álmatlan éjszakát okozhatok nektek… XD)


No, és akkor valami más…


Nemrégiben megkeresett Penny (újságírónak készülő blogger leányzó) azzal a szándékkal, hogy többek között velem is készítene egy „riportot”. A célja mindezzel az, hogy a nagyközönség jobban megismerhesse a Bloggereket és azok munkásságát.
Szerintem nemes egy cél, neki pedig jó kis gyakorlást jelent mindez. Egy nagyon ügyes, felkészült és tehetséges újságíró palántáról van szó, akinek természetesen ajánlhattok Bloggereket, akiknek szakmai, vagy nem szakmai titkairól szívesen olvasnátok. Én nagyon élveztem a vele való együttdolgozást, észre sem vettem és máris mindent őszintén kitálaltam neki. Ez az ő érdeme! :)
Amúgy ha kíváncsiak vagytok a cikkre, akkor ITT elolvashatjátok.

A kommenteket – és voksokat – hálásan köszönöm, mindjárt neki is állok és válaszolok rájuk.

Szép, napsütésben gazdag napokat, és persze jó olvasást kívánok a fejezethez! :)

Pusza, Krisz

Ui.: Az ízelítőhöz képest tartalmilag nem, viszont formailag történtek apróbb változások, valamint a cím is módosult! A folytatást illetőleg pedig csak annyi, hogy azt még nem tudom, hogy mikor érkezik, de igyekszem kárpótlásképp hosszabbra írni. ;)



19. A VOLTURI FOGSÁGÁBAN


A RÉMÜLET ELEMI HULLÁMMAL SÖPÖRT VÉGIG RAJTAM. Teljesen ledermedtem, így a takarót is csak pillanatokkal később kaptam magam elé, miután a tüdőm és az agyam újra oxigénhez jutott. Szaporán véve a levegőt a falig húzódtam, minél messzebb a karmazsinvörösen vizslató tekintetek elől.

A két vámpír nagyon ismerős volt, de még ismerősebb a sötét köpeny, amit viseltek. Félelmet keltő, és egyben tekintélyt parancsoló volt. És habár a benne rejtőzőkkel való személyes találkozást mindezidáig szerencsésen elkerültem, az ismereteim fényében mégis magabiztosan mertem volna állítani, hogy Alec és Demetri néz velem farkasszemet. Edward sokat és részletesen írt a „könyveiben” a Volturiról. Olyan élénken, hogy most a két vámpírtestőr régi ismerősként köszönt vissza.

– Öltözz! – Demetri hangja sürgetően, ellentmondást nem tűrően harsant fel hirtelen. Összerezzentem.

– Mit… Mit akartok? – próbáltam megtudakolni remegő hangon.

– Öt percet kapsz, azután… – Váratlanul elhallgatott, én pedig kimondottan örültem neki, hogy nem fejezte be. Egy pillanatra lehunytam a szememet. A könnyeimmel küszködtem, nem akartam, hogy a félelmen túl még a gyengeséget is lássák rajtam. Erősnek kellett lennem, vagy legalábbis annak mutatnom magam ahhoz, hogy ezt a találkozást élve megússzam.

– Hol van Edward? – keményítettem meg a hangom, hogy ne remegjen a kérdés feltétele közben. Tudnom kellett, hogy épségben van-e.

– Az téged ne foglalkoztasson, így se, úgy se tudna segíteni rajtad. Öltözz! – bökött állával Alec a ruhásszekrény felé. Bár biztos nem lehettem benne, de a szívem azt súgta, Edward jól van és biztonságban. Ellenben mi

Húzni akartam az időt, de ahogy újra kinyitottam a számat, Demetri a fél ruhásszekrény tartalmát az ágyra zúdította, hát jobbnak láttam már csak a fiam érdekében is engedelmeskedni. Gyorsan magamra kaptam egy pólót és farmert, aminek begombolásánál elidőztem kicsit. Nem is értettem, Edward hogy nem vette észre mennyit híztam, csakhogy a jelenlegi helyzet nem volt épp megfelelő arra, hogy örüljek annak, amit ez nagy valószínűséggel jelentett.

Míg öltözködtem az agyam egy menekülési terven gondolkodott. Kétségbeesetten próbáltam kitalálni valamit. Hiszen nem lehet, hogy mikor végre ennyire közel a teljes boldogság, egy csapásra vége legyen az életemnek! Nem tudtam másra gondolni, minthogy Aro mégsem fogadta olyan jól a levélben írtakat, és kijátszva Alice-t máris bosszúhadjáratot indított ellenünk. Egy icipici egérnek éreztem magam, akit az éhes macskák beszorítottak a sarokba. És habár az egyedüli esélyt jelenleg abban láttam, hogy Szerelmem váratlanul megjelenik, valahol mégsem szerettem volna, hisz akkor miatta is még jobban aggódhatnék.

– Fogd az útleveled, és gyere! – mordult rám ismét Demetri, látva megint lelassítottam, hogy húzhassam az időt.

Edward az éjjeliszekrény fiókjába pakolta mindkettőnk iratait. Tudtam, ha visszatér a szigetre és nem talál itt, képes lenne akár az óceán fenekét is átkutatni értem. Valahogyan üzenetet kellett, hogy hagyjak neki, hát egy hirtelen jött gondolat hatására lecsatoltam a csuklómról a családi címeres karkötőmet, amitől önként sose válnék meg. A fiókban az útlevelek mellett ott volt az egyik könyv is, amibe a családi történeteket jegyezte le Szerelmem. Csak azért hoztam magammal, mert ebben írt a Nessie-vel való várandósságról, most viszont épp kapóra jött, lévén, hogy ebben volt szó Irináról és a Volturi „támadásáról”. Gyorsan, észrevétlenül fel is lapoztam a könyvet, majd a megfelelő oldalt bejelöltem a karkötőmmel, végül kivéve az irataimat nyitva hagytam a fiókot.

A dokknál egy kis hajó állt, ami átvitt bennünket az Isabela-szigetre ahonnan aztán egy magángéppel mentünk tovább. Azt eddig is tudtam, hogy a vámpírok sok mindenre képesek, ahogy azt is, hogy a Volturinak az emberek világában is van hatalma, de hogy valójából mekkora, az meglepett mikor szembesültem vele. Senki meg sem kérdezte, hogy hova megyünk, még csak felszállási engedély sem kellett. A repülőgépről is kiderült, hogy a Volturi tulajdonában áll. Menekülni nem volt értelme, Alec azonnal megbénított volna, ha megpróbálom. Nem véletlenül ő és Demetri jöttek el értem – aki tudomásom szerint nyomkövető volt –, már csak azt nem tudtam, hogy mi a tervük velem.

A repülőút hosszú volt és fárasztó, merthogy egy percre sem mertem lehunyni a szemem. Az agyam egy ideig még mindig valamiféle menekülési terven kattogott, Alec képessége ellenére is. Aztán a tudatom reálisabb fele fokozatosan átvette a hatalmat a gondolataim felett és rájöttem, hogy itt már csak egy csoda segíthet.

Már virradt, mikor a gép ablakából megpillantottam a zöldellő toszkán tájat. Egy erdő szélén húzódó leszállópályán landoltunk, ahonnan az utunk a dombok között rejtőző régi templom pincéjébe vezetett. Meglepő volt, hogy az ősi alagút teljes hosszában kivilágított és tiszta volt, mintha csak folyamatosan gondozva és használva volna. Kimerült voltam, de tartottam az elrablóim sietős lépései diktálta ütemet. Már nem tudtam, és nem is mertem gondolkodni, csak szótlanul haladtam a végeláthatatlannak tűnő földalatti járatban, ami egyenesen a középkori várba vezetett minket. A Palazzo dei Priori évszázadok óta nyújtott otthont a Volturinak, és én mindennek a kellős közepén álltam épp. Hideg és barátságtalan volt minden. Fény is csak a magasba törő kőfalakba vágott vékony réseken keresztül jutott be. Elbambultam egy fél pillanatra, ami iránti rosszallását Demetri torokköszörüléssel fejezte ki, aztán hangos léptek zajára lettem figyelmes.

– Húgom! – köszöntötte Alec az érkezőt. Az ördögi ikrek másik tagjának az alacsony termete és a gyermeki vonások ellenére is tekintélyt parancsoló volt a megjelenése. Jane unott képpel végigmért.

– Ne várakoztassuk tovább! – szólalt meg végül gyerekesen vékony hangján, majd elindult mi pedig követtük.

A hosszú, zord kőfolyosó végén egy hatalmas szárnyas ajtó terpeszkedett. Minden idegszálam pattanásig feszült, és egész testemben remegni kezdtem a félelemtől, ahogy egyre közeledtünk felé. A súlyos ajtó először nyikorogva kinyílt, majd miután mind beléptünk rajta ugyanolyan hátborzongató csikorgással be is zárult mögöttünk. Nagyot nyeltem az óriási, trónszerű székek láttán. Innen már nem volt menekvés! Senki sem védhetett meg a biztos haláltól, ha csak épp én magam nem tudok tenni ellene. Ki kellett ötölnöm valamit, bármit, mégpedig azonnal, hogy megóvjam mind a magam, mind a gyermekem életét. A babámra gondoltam, aki nem tehet semmiről, noha az én bűnöm is csak annyi volt, hogy szerelembe estem egy vámpírral. De a fiam még ennyiről sem tehet, és mégis halál várt rá, még mielőtt megszülethetett volna. A torkomat vasmarokkal szorongatta a sírás.

Az agyam eszeveszettül kattogott. Míg fogvatartóim egymással diskuráltak a trónteremben, én azt próbáltam kitalálni, mivel is győzhetném meg Arót, hogy hagyjon életben, és persze engedjen el. Csakhogy még azt sem tudtam, hogy miért hoztak ide, bár az az elejétől fogva nyilvánvaló volt, hogy nem azért, mert személyesen szerették volna kifejezni a gratulációjukat. Aztán mikor már éppen körvonalazódni látszott a fejemben egy alkugondolat, amivel – ismervén Aro gyengepontját – jó eséllyel legalább a fiam biztonságáról gondoskodhatnék, egy oldalsó ajtó kinyílt, ám legnagyobb meglepetésemre nem az lépett be rajta, akire számítottam!

– Caius? – meredtem rá döbbenten. – Hol… Hol van Aro? – Nem tudtam honnan, de éreztem, hogy valami nincs rendben.

– A fivérem jelenleg nem tartózkodik a város falain belül, be kell hát érned velem – felelte azzal a fajta vigyorral az arcán, ami semmi jót nem ígért.

Éreztem, ahogy minden vér kiszállt belőlem, ahogy a kétségbeesés két kézzel a reménytelenség sötétje felé kezdett taszítani. Aro távolléte az alku lehetőségének teljes megsemmisülését jelentette, és nem csak azét…

Caius önelégült vigyorral a képén ült bele trónjába. Épp olyan volt, mint a Carlisle dolgozószobájában logó festményen. Krepp-papír vékony bőrét még sápadtabbá tette az arcát keretező dús, vállig érő hófehér haja. Szeme vöröses izzása pedig épp annyira rémisztő volt, mint a másik két szék tulajdonosának távolléte.

– Miért hozattál ide? Mégis mi a szándékod velem? Jobban tennéd, ha önként elengednél, máskülönben meglásd, eljönnek értem, hogy kimentsenek – üvöltöttem felé.

– Azt nagyon remélem is – felelte egyszerűen, vállrándulás nélkül, és ez még inkább megrémisztett.

– Hogyan? – hőköltem hátra meglepetten, értetlenül.

– Miért mégis mit hittél, mi másért van rád szükségem, minthogy veled idecsaljam az embereket oly hőn szerető Cullen klánt? – kérdezte pöffeszkedőn. Nagyot nyeltem, a szemem kikerekedett, a légzésem felgyorsult. – Te csak egy eszköz vagy, nem több! – vágta a képembe. – De leszek olyan rendes, és elmondom neked a tervem, hogy ne tudatlanul hagyd el e világot. – Látszott rajta mennyire élvezi a helyzetet, míg én a dühtől és az idegességtől remegni kezdtem. – A legnagyobb diszkréció mellett hozattalak ide, hiszen ha beavatatlanok tudomást szereznének az ittlétedről, az komolyan veszélyeztetné a tervemet – kezdte. – A tervet, melynek kidolgozására és kivitelezésére ugyan nem volt sok időm, de így is tökéletes! – vigyorgott hiún. – A fivérem is céltudatos, eltökélt és nagyratörő akárcsak jómagam, de rossz erénye, hogy hagyja elveszni a pillanatot merő megfontolatlanságra és kidolgozatlanságra hivatkozva – ingatta a fejét nemtetszését kimutatván. – Türelemre intett mikor tudomást szereztünk róla, hogy Carlisle újra növelte valamint egyúttal erősítette a klánját és a hatalmát, amit természetesen nem hagyhatunk! – emelte fel a hangját, mire összerezzentem. – Én vagyok a Volturi büntető jobbkeze. Egyes egyedül én irányítom a büntető hadjáratokat, és minden törvényszegést megtorlok egytől-egyig! Ez alól nem kivétel senki, aki a törvényeink ellen vét, annak felelnie kell a tetteiért – szögezte le. Caiust láthatóan nem érdekelte semmi más csak a büntetés és a megtorlás, legfőképp, hogy nem másokról volt szó, mint azokról, akik nem voltak hajlandóak behódolni nekik, a Volturinak. Akikről helytelenül azt feltételezik fenyegetettséget jelentenek rájuk, a hatalmi pozíciójukra nézve. Pedig csak a gyengeség és a kiszolgáltatottság élménye áll a bosszúhadjárat hátterében, ahogyan azt Carlisle helyesen megfogalmazta. Caiusban fortyogott a becsvágy és az irányunkba érzett gyűlölet.

– De hisz mi nem vétettünk a törvényeitek ellen! – ellenkeztem.

– Úgy véled? – A hangja nyugodtsága megijesztett. – Szerintem pedig Carlisle hatalomra akar törni, ezért is szegi meg sorra a társadalmunk működésének érdekében hozott szabályokat. Tanaink alapelve nem más, mint minden vámpír érdeke, hogy a fajunk létezése titokban maradjon. Ha valaki megsérti ezt a szabályt, és elárulja a vámpírok titkát, azzal az egész vámpírközösséget árulja el! – meresztette rám vöröslő szemét, miközben ujjait nyugodtsággal fonta egymásba, és dőlt hátra székében kényelmesen. – Nem tarthatjuk állandó ellenőrzés alatt a társadalmunkban történő eseményeket így sok esetben a törvényszegés nem jut tudomásunkra, de ez nem jelenti azt, hogy ha egyesek idővel is, de tudtunkra jutnak, akkor utólag azokban az esetekben nem teszünk semmit. Be kell látnod, joggal feltételezhetjük, hogy népes családotok túlságosan magára vonja az emberek figyelmét. A klánotok egyszerre két olyan tagja bővült, akiknek nem szabadott volna tudomást szereznie a fajunk létezéséről, az alakváltó indiánokkal való szövetségetek pedig egyenesen hadüzenet! – csattant fel a hangja.

– Ez… Ez nem igaz – ingattam a fejem, ami az összehordott sületlen kitalációktól már zsongott.

– Igaz vagy sem a tanúknak csak az fog számítani, amit látni fognak, méghozzá, hogy Carlisle a klánjával hatalomvágyból felkelt a Voluri ellen, ránk támadt, hogy átvegye az irányítást a társadalmunk felett. Ezt persze nem engedhetjük majd így végeznünk kell minden lázadóval. A tanúink igazolni fogják, hogy önvédelemből cselekedtünk, hiszen senki nem fog tudni rólad, arról, hogy akaratod ellenére idehozattunk, és a klánod kiszabadítani érkezett. A világunk jól működő egyensúlya érdekében néha áldozatokat kell hozni – vigyorgott önelégülten, amiért sikerült egy ilyen szövevényes, de biztos tervet kifundálnia annak érdekében, hogy a Cullenektől, mint félelme megtestesítőitől megszabaduljon.

– Aljas nyomorult! – ordítottam, majd öklömmel töröltem le kibuggyanó könnyeimet. Görcsberándult a gyomrom, úgy éreztem magam, mint akit gyomorszájon vágtak. Fogalmam sem volt, hogy mi tévő legyek most. A legrosszabb az volt, hogy a szigeten hagyott jellel arra biztattam Edwardot, hogy kérjen segítséget és jöjjenek el Volterrába kimenteni, ezzel pedig akaratlanul, de Caius kezére játszottam őket.

– Ne hidd, hogy bárkitől is eltűröm, hogy sértegessen! – förmedt rám. – Csak azért nem adtam még parancsot a megölésedre, nehogy a kis jövőbelátó barátnőd megneszelje. Míg élsz addig az életed veszélyben, és ez a biztosíték rá, hogy felkészületlenül érkeznek majd, hiszen úgy hiszik, sietniük kell, hogy minél előbb kimentsenek. Mindenre gondoltam – somolygott.

Igaza volt, hiszen ha Alice nem látná többet a jövőmet, ha biztos lenne abban, hogy már nem kell kiszabadítaniuk, nem jönnének ide… Akkor ők biztonságban lennének, ha csak egy ideig is – gyúlt fény elmémben, és habár nem gondoltam át mire is készülők, hiszen arra nem volt időm, biztonságban akartam tudni a szeretteimet, így hirtelen jött elhatározásom megmásíthatatlanná vált.

Mélyet lélegeztem, és igyekeztem összeszedni magam, hogy aztán határozott, és kicsit sem ijedt arckifejezést magamra öltve megszólalhassak, hogy véghezvihessem a tervem. Az utolsó és talán egyetlen lapomat szándékoztam kijátszani Szerelmem életéért cserébe, és csak reménykedtem benne, hogy előbb végeznek velem, még mielőtt rájönnének, hogy hazudtam nekik.

Bocsáss meg nekem Andrew, kérlek, bocsáss meg fiam, amiért nem tudlak megvédeni. Bocsáss meg nekem, kincsem! – simítottam tenyerem érezhetően gömbölyödő hasamra. Sosem hittem volna, hogy valaha is azt kívánom majd, bárcsak ne lennék terhes, de most mégis ezért imádkoztam, bár a sok pozitívum után erre kevés volt az esély. Nem akartam, hogy bántsák, ő ezt nem érdemelte meg, de nem tudtam mi más tehetnék, nem volt más kiút ebből a helyzetből. Ha már mindenképpen meg kell halnom, akkor a családom biztonságáért fogok meghalni, még ha egyúttal a fiamat is feláldozom őértük!

– Jól ismerlek titeket, mindannyiótokat, de ti semmit sem tudtok rólam! – kezdtem merészen. – Valóban nem volt egyikőtöknek sem gyanús, hogyan maradhatott életben egy hozzám hasonló gyenge kis ember a sok vámpír között? – húztam ki magam, mint akinek semmi sem árthat, aki legbelül nincs halálra rémülve. – Noha Cullenék táplálkozási szokása eltér az átlagtól, mégsem ez a helyes megfejtés, de segítek! Cullenékkel Forksban találkoztam, ugyanis a családom odavalósi. Az alakváltó vérfarkasok tiszta vérvonalából származom, amin túl egy olyan képességgel rendelkezem, mely nagy fegyver a fajom ellensége, más néven a vámpírok ellen. Nem véletlen, hogy Cullenék bármit megtennének nekem, na és értem, hisz még ők is félnek tőlem. Valódi kilétem és áldásom igazi fegyver, úgyhogy jobban tennétek, ha elengednétek, máskülönben közelebbről is megismerkedhettek az erőmmel – hozakodtam elő kidolgozatlan tervemmel, csupán a puszta szerencsében bízva.

– Csak blöffölsz! – vetette oda nekem, de éreztem hangjában némi kétkedést. Igyekeztem erős maradni, most nem inoghattam meg. Félelmet kellett keltenem bennük. El kellett hitetnem velük, hogy fenyegetettséget jelentek rájuk nézve, máskülönben sosem végeznének velem még azelőtt, hogy Edwardék megérkeznének.

– Ha nem hiszel nekem, akkor tégy próbára. Itt helyben átváltozom, de akkor esküszöm, széttéplek még mielőtt bármelyik szolgád akárcsak megmoccanhatna is! – szűrtem a fenyegető szavakat vicsorító ajkaim közt, majd elégedetten vettem tudomásul, hogy sikerült megingatnom Caiust magabiztosságában. – Egyetlen szavadba kerül és végzek veled! – kontráztam rá, hogy ne csak tudjam, lássam is a rémületet rajta. Habozott nekem pedig nem volt vesztenivalóm, hát kipróbáltam valamit. – Én most távozom, és azt ajánlom, nem merj újat húzni velünk, különben Cullenék oldalán a farkasok is ott lesznek, hogy megfosszák a Volturit a hatalmától – ezzel minden bátorságomat összeszedve sarkon fordultam.

Persze tudtam, hogy túl szép és könnyű lenne, ha némi fenyegetéssel élve kijuthatnék ebből a kőbörtönből, de a második megtett lépésnél akaratlanul is felcsillant bennem a remény, azonban fénye gyorsan ki is aludt. Még hallottam Caius hangját, ahogy parancsot adott életem kioltására, majd már csak a mindent elemésztő fájdalmat éreztem a testemben.

23 megjegyzés:

  1. A fejezet színvonala jó volt nagyon, de sajnos a tartalom valamint a befejezése miatt nem tudom leírni azt h tetszik.
    Valószínű h amíg tart ez a része a történetnek, hogy Bells a Volturinál van addig nem olvasom a fejezeteket hétről-hétre mert csak feleslegesen idegesítem magam h mit akarsz kihozni ebből az egészből, mert ezek a lezárások engem kiégetnek agyilag. Azért az új fejezetekkel siess majd :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia gee!

      Először is ezért a chates művésznős beszólásodért még kapsz! XD (Tudom, tudom hogy értetted, csak viccelek! :) Nem vagyok az.)
      Ami a fejezetet illeti, annak örülök, hogy szerinted megint sikerült a tőlem már megszokott színvonalat hoznom. Viszont amit még írtál... Nos, sejtem, hogy értetted. Ám azért én azt javaslom neked, hogy a 20-as fejezetet majd olvasd el! ;)

      Bizakodva mondom: További jó olvasást kívánok! :)

      Krisz

      Ui.: Láttam jelölted magad az Olvasóim között, ez kedves volt, köszönöm. :)

      Törlés
    2. persze h elolvasom, ez csak ilyen fenyítő, ösztönző, durcáskodó megjegyzés volt hátha hat rád a nyomorom h nem úgy vannak a dolgok ahogy én akarom :D
      utáltam hozzászólásnál írni a nicket szóval inkább megcsináltam a googlebloogercuccot :)
      megmondom őszintén ha úgy alakul a történet ahogy gondolom, akkor ötletem sincs h mi fog belekerülni a 3. kötetedbe :D
      kíváncsian várom mit alkotsz a 20asba, de gondolom most hétvégén nem lesz még fent...sebaj, addig legalább tanulok

      Törlés
    3. Oh, vagy úgy, értem! :D
      Nos, akkor majd meglátjuk, hogy mennyire sikerült hatnod rám a durcázással. :P
      És mi van akkor, hogy ha nem úgy alakul a történet, ahogy jelenleg gondolod, akkor mit mondanál/tippelnél, mi lesz a 3. kötetben? Csak kíváncsi vagyok, voltak már akik leírták, hogy szerintük mi lesz. És ez nem spoiler, mert ez a te/ti fantáziátok szüleménye. :)
      És nem, most hétvégén még nem jön a folytatás, és még én se minden részletét ismerem a 20-as fejezetnek, de igyekszem majd vele, főleg, hogy meg lettem fenyítve. :P

      Jó tanulást! :)

      Törlés
    4. Már említettem ezt neked korábban, hogy alapból, hogy gondoltam a történet felépítését. 1. kötet adott volt, a 2.-ba gondoltam az esküvőt, a baba témát, utána terhesség, szülés és végül átváltozás. A 3.-ba jöhetett volna az amit most aktuálisan írsz, tehát Volturi-féle konfliktus maga Bells miatt esetleg a baba miatt és nem mellesleg Nessie-Jacob miatt, valamint a Cullen család "túlnépesedése" miatt.
      Jelenleg két vonalat látok lehetségesnek, amik közül az egyik nem igazán tetszik :D Erre ha nem is teljesen, de ezek szerint részben választ fogok kapni a kövi fejezetben.
      - Bellst megmentik egy Alice látomás után a Cullenek és lecsitítják a Volturit, mind Bells, mind Jacob-Nessie románc miatt. Ebben a vonalban aktuális még mindig a baba téma, amit el lehet húzni jópár fejezeten keresztül, főleg ha együtt babázik majd a két új házaspár teszem azt. De viszont ebben a vonalban nincs lövésem sem a 3. kötet alapjára. Téged ismerve nem fogsz egy kötetet babázásra meg happyre szánni. Talán itt még előveszed egy végső, durva konfliktusra a Volturit. Más konfliktusforrást már nem igazán tudok kitalálni ide :S
      - Bells most átváltozik (meghalni nem fog a főszereplő ezt tuti nem mered meghúzni :D), ekkor már szerintem nem lehet aktuális a baba téma (talán megszakad a terhessége, meghal a baba vagy valami ilyesmi). Itt valahogy az van előttem, hogy Bells átváltozik és valami olyan spéci képessége lesz h kényszerítik h maradjon volturi katonának. Ezen a vonalon látom talán a történet gördülését leginkább, annak ellenére mint már említettem ez a vonal az ami nem tetszik nekem. Itt lehetne szó arról, hogy egy ideig nem találják meg őt a Cullenek. Majd az újratalálkozás, esetleg emiatt egy harc, majd ezt követően happyend. Ezt csak most címszavakban írtam le dehát én egy olvasó vagyok csak, te vagy az alkotó szóval neked értened kell mire gondolhatok az egyszerű elmémmel :D
      Ezek persze csak az én elmém szüleményei, amit unalmamban "alkottam meg". Én csak ezt a két vonalat látom amin futhat tovább a történet, persze sok változással, de az alapjuk egyértelműen Bells sorsa (ugye vagy átváltozik, vagy megmentik).
      Ez a bajom konkrétan nekem az aktívan íródó történetekkel, hogy az én faék szintű elmémre van bízva minden új fejezet után a folytatás, és ha nem úgy van ahogy én gondolom akkor mindig magyarázok :D Befejezett történetnél meg az van ami van én meg ülhetek csöndben, max kicsit agyalok h szerintem nem volt valami jó, ahogy alakultak a dolgok.
      Remélem nagyjából érted a két vonalat amit leírtam, de valahogy úgy érzem, hogy te egy totálisan 3. vonalat fogsz találni, amire én nem is gondoltam volna és pont ez lesz benne a jó szokás szerint:D Ha véletlen meg valamelyiket ellövöd a kettő közül akkor menőzhetek h milyen istentelenül kreatív faszagyerek vagyok :D
      Nehogy véletlen valamit negatívumként értelmezz ebből a hablatyból, mivel ez csak az én szegényes vízióm volt pár véleménnyel kiegészítve. Bárhogy is lesz a folytatás attól még az eddigi részek 99%-a zseniális volt és a következő részek 99%-a is biztosan az lesz :D
      Majd még ha összeszedem a vakfoltokat akkor lesz egy kérdésem id. Edwarddal kapcsolatban :D

      Törlés
    5. Szia!

      Jaj, te! Hiszen szuper kis színes fantáziád van, jobb ha tőlem tudod meg! :)
      Amiket leírtál nagyon tetszettek. Viszont azt kell, hogy mondjam, nem minden fekete és fehér! 1, 2, 3? És mi van akkor, ha az egyik leírt elméleteddel viszem tovább a történetet, és később alakítom teljesen máshogyan a dolgokat? Na? :P

      Ésésésés mi az a kérdés az id. Edwardról???? :o Ezzel most nagyon felcsigáztál! Kérlek, írd meg gyorsan, mert az oldalamon vészesen tágul a lyuk! XD

      Krisz

      Törlés
    6. Oh, és egyáltalán nem vettem semmit negatívumként, SŐT! :)
      Köszönöm!

      Törlés
    7. még egyszer át akarom olvasni a kérdés előtt a kérdéses részeket hátha meglelem a választ magamtól is :D ha nem akkor értekezni fogunk a témáról:)
      gondolom h te egy teljesen más vonallal fogsz továbbmenni de az alapját érted, azzal kapcsolatban h két vonal lehetséges (vagy vámpír lesz vagy nem):D
      bizonyos fokig nálam fekete fehérek a dolgok :D márcsak azért is mert ha egyszer most véletlen átváltozik akkor hogy lesz baba? érted mire gondolok? :D

      Törlés
    8. Olvasd, olvasd, de gondolj arra közben, hogy én az éjszaka nem fogok tudni aludni, mert azon fog járni a fejem, hogy mi lehet az a kérdés. XD
      Én szadista vagyok, nem mazochista, ne keverd! Én szeretek mindent azonnal tudni. :P

      Értem mit mondasz, lényegében persze, feketék és fehérek a dolgok, de azért igyekszem majd valami kis "színt" belevinni a történetbe, hogy ne legyen unalmas. De az alapja "színtelen" lesz, jól mondod. Viszont, hogy melyik szín, az még várat magára. :P

      Törlés
    9. az aktuális fejezet lezárás után még ezt le merted írni? :D :D :D
      "Olvasd, olvasd, de gondolj arra közben, hogy én az éjszaka nem fogok tudni aludni, mert azon fog járni a fejem, hogy mi lehet az a kérdés. XD"
      annyit elárulok h nem értek a viselkedésével kapcsolatban valamit, de majd bővebben is leírom ha nem jövök rá :)

      Törlés
    10. Lemertem írni, le én! Mert mint mondtam, én csak mások idegeivel szeretek játszani, nem a sajátjaimmal. :P

      Jesszusom!!!! Mit írtam/rontottam el ennyire???? :o
      Kérlek, ha rá is jössz a megoldásra, akkor is írd meg nekem, mert most igencsak kétségbe estem! :/

      Törlés
    11. bolond vagy :D még hogy elrontani!?
      csak kíváncsi vagyok h pontosan miért ennyire akadékoskodó id. Ed Bells-el kapcsolatban? Arra értve h ő pontosan tudja h milyen érzés Edwardnak h beleszeret egy emberbe. Jobban ismeri a fiát és a lány gondolatait mint ők maguk. Tudja h Ed simán átváltoztatná, mert nem olyan degenerált mint ő az eredeti könyvekben. :D Emellett neki sem tetszett ahogy teszem azt Rose viselkedett Bellával, erre ő ugyan azt eljátszotta most, holott Alice-t pont azért szerette Esméékkel együtt mert támogatták őt mindig is. Az meg h a fájdalmat nem akarja, hát istenem 3 nap fájdalom az örökéletért, gazdagságért, házasságért, stb egyáltalán nem nagy ár szerintem.
      Érted h mi nem tiszta nekem? vagyis értem persze a gondolatait csak a miértjeit nem:D átvitt értelemben ugye ezek a te gondolataid szóval csak te tudod megmagyarázni nekem.
      látod én megkegyelmeztem rajtad és nem hagytalak éjszakákon át (heteken át) szenvedi a bizonytalanság tengerében, szóval ezt jegyezd meg te is a jövőre tekintve :D

      Törlés
    12. Köszi, mondták már mások is, hogy bolond vagyok. :P
      Ahm, azért kicsit megnyugodtam, bár forgolódtam eleget az éjjel, viszont most reggel utánanéztem a dolognak, és többé-kevésbé benne van minden a fejezetekben.
      Vegyük sorjára...
      Volt még a Sunrise-ban egy olyan jelenet, amikor Id. Edward azt mondta a kocsiban Bellsnek, miután az véres szájjal megcsókolta a fiát, hogy nem lehetnek együtt.
      Aztán volt olyan, hogy Id. Edward apaként, komolyan beszélgetett a fiával az erdőben. Ez egy Pillanatképekben van, Edy az ő kis szikláján ül.
      Ahogyan az is egy ilyen Pillanatképekben van, amikor Edy bejelenti az apjának, hogy megkéri Bells kezét, az pedig mint később kiderül, úgy tesz, mint aki ellenezné az egészet. Fordított pszichológia. ;)
      Ezeken kívül is lehettek még jelenetek, amik Id. Edward viselkedésére adtak magyarázatot, de jelenleg nem jut másik eszembe. Hiszed vagy sem, szégyen vagy sem, de nem emlékszem minden részletre amit írtam. *pirul*
      VISZONT találtam egy más megírt magyarázatomat az első, azaz az autóban történt esetre. Ez egy Érdekességekben lévő magyarázat, ami időhiány miatt nem került még blogra. (Amúgy megtaláltam a válaszomat arra, hogy Bella és Bells hasonlítanak-e, amit nem tudtál a múltkor, hogy hol olvastad. Az első Érdekességekben. :))
      OH, és köszönöm a megkegyelmezést, igyekszem én is kegyesebb lenni. :P
      Egyébként meg örülök, és köszönöm, hogy ennyire figyelsz a részletekre. Mindig szívesen veszem az észrevételeket, szóval csak írd meg nyugodtan. :)
      No, és akkor addig is, míg felkerül ez a másik Érdekességek, bemásolom ide neked amit magyarázatként írtam az autós dologra... (folytatás a következő kommentben)

      Törlés
    13. Remélem, így már érthető lesz minden, de szólj ha mégsem, akkor kifejtem az álláspontom.

      Tények:
      A 13. fejezetben miután Bells rájön, hogy Cullenék vámpírok, majd elmegy hozzájuk, végül pedig arra kéri Ifj. Edwardot, hogy ölje meg, Id. Edward hazaviszi őt kocsival. Útközben beszélgetnek. Id. Edward elmondja Bellsnek, hogy a fia hazudott, mert valójából szerelmes belé, majd kijelenti, hogy ők ketten a fiával nem lehetnek együtt. Bells tiltakozik, azt állítja, hogy bármit megtenne azért, hogy a fiával lehessen. Id. Edward arra kéri Bellst, hogy gondolkodjon el a dolgokon, és ha már tudja, hogy mit akar és azért mit képes megtenni, akkor keresse fel őket. Bells este gondolkodik, másnap pedig fel is keresi őket, amit követően Ifj. Edwarddal egy párrá válnak.

      Magyarázatok:
      Id. Edward azért mondja el a kocsiban Bellsnek, hogy a fia szerelmes belé, annak ellenére, hogy hagyhatná a lányt ebben a tudatban, mert boldognap akarja látni a fiát, aki csak szíve választottja mellett lehet az. Ezt Id. Edward saját példájából tanulva jól tudja, azonban, hogy lássa Bells komolyan gondolja az egészet, azt mondja neki, hogy nem lehetnek együtt Ifj. Edwarddal. Bells tiltakozik, azt állítja, hogy bármit megtenne azért, hogy együtt lehessenek. Ez a hozzáállás tetszik Id. Edwardnak, de azért gondolkodásra inti a lányt. Aki aztán másnap biztosítja őt róla, hogy valóban képes lenne bármit megtenni a szerelméért, ha az szükséges. Így Id. Edward áldását adja a kapcsolatukra.

      Törlés
    14. A pillanatképeket egyszer olvastam el mindet, de átnézem őket mégegyszer akkor. Mert valóban bizonyos szinten magyarázza a dolgokat az érdekességek-es rész, de nekem a fő kérdésre, a Miértre még nem. De igazából én is gondolkodtam ezen így este és arra jutottam, hogy lehet csak én akadékoskodok ezen, mivel én úgy gondolom, hogy persze az alap Nessie-Alice-Esme trió mellett éppen pont Bella-Edward párosnak kéne támogatnia őket a kezdetektől, Bella a fréziás (nem emlékszem pontosan már) jelenetben meg is teszi, de az id. Edwardnál én nem vettem ezt észre így. A lánykéréses dolgot megértettem elsőre már akkor is, de viszont azt még mindig nem, hogy a kapcsolatuk után is kissé hűvös marad Bellsel az öreg. Ekkor már Bella közvetlenebb sokkal. Pedig gyakorlatilag a pontos megfelelője a két kapcsolat egymásénak (ember-vámpír, egy csöves kutya itt is be akar kavarni, a lány itt se bírja ki h ne barátkozzon a dögökkel, stb.).
      De nem akarom itt a kommentfelületet teleírkálni a marhaságaimmal, meg nem is lényeges az egész egyébként, csak kiváncsi voltam. De most már ígérem h nem akadékoskodok tovább :D

      Törlés
    15. Tudod mit te akadékoskodó? *ezt széles vigyorral mondta*
      Ahelyett, hogy leírnám neked, hogy miért így alakítottam a dolgokat, miért olyan id. Edward amiért, inkább leírom valamelyik fejezetben, hogy mindenki olvashassa. Na, jó lesz? :P
      Amúgy szeretem ha valaki odafigyel a részletekre, ha nem csak olvas és elfogadja feltétel nélkül a dolgokat. Jó hogy leírod mi zavar, mit nem értesz, mert így tudom miről kell még írnom. Szóval köszönöm! :)

      Törlés
    16. Tényleg szőrszálhasogatás volt csak, de abszolút nem rossz indulattal :D
      Várom h lehulljon a lepel a számomra nagy titokról :P

      Törlés
  2. Szia Krisz! :-) Jaaaj már megint tönkre akarsz tenni??? :'(( Bells akkor most meghal??(bár azt kétlem hiszen ahogy mondtad is ő a főszereplő és ők nem halhatnak meg!Ügye?? :O)Vagy vámpír lesz??És Andrew-val mi lesz??Szegény pici baba! :'( És a Cullen család??Elindultak már??És Caius??Meg neszeli Aro,hogy a fivére mire kkészül?És tesz ellene valamit??Huuhh!Kéééérlek siess a frissel,mert tuti idegösszeroppanást fogok kapni!!Egyébként most is mint mindíg hoztad a formád,ez a feji is szuper lett! :-))Pusza <3 ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Alexa!

      ÁÁH, már hogy a csudába akarnálak tönkretenni? :o Csak szeretem a függővégeket, ez meg amúgy is adta magát amikor alakítottam a cselekményeket. :P
      Így van, Bells a főszereplő, bár ugye mint tudjuk, a halálon túl is van élet, lásd vámpírok! XD
      Hogy mi lesz Andrew-val, na Bellsszel, Cullenékkel, meg a Volturival, az a folytatásból természetesen majd kiderül. ;)
      Egyébként meg nagyon örülök, hogy tetszett a fejezet, és csak nyugi, nehogy nekem tényleg idegösszeroppanást kapj, mert akkor még el is verlek! :P

      További jó olvasást kívánok! :)

      Pusz, Krisz

      Törlés
  3. Mártír... Ennél jobb szót nem tudoook és msot is nem is keresek :D
    Majd a hosszabb fejinél bővebben részletezm, hogy mennyire utálak, de annál még jobban szeretlek:D

    OneGirl voltam...:D

    ui.. Jó lett a riport:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia OneGirl!

      Hehe! :D
      Amúgy utálhatsz, de persze csak míg jobban szeretsz! :D
      Oh, a riport, köszi! *pironkodik*

      További jó olvasást kívánok! :)

      Pusz, Krisz

      Törlés
  4. Szia Krisz!
    Nagyon-nagyon tetszett! :D
    Én egy kicsit örülök, hogy közbe lép a Volturi, legalább egy kicsit felkavarja az álló vizet. :$
    Kiváncsi vagyok, hogy most mi lesz ezek után. És Aro? Ő hol van? Segít majd Bellsszéken - ha tud?
    És Edward? Mi van vele?
    Jajj annyi kérdés, és a válasz sehol! :(
    Na és ez a függővég már megint! Hihetetlen vagy! :D
    Most csak abban reménykedem, hogy mondjuk Aro v. bárki más belép a terembe és ezáltal megmenekül Bells.
    Nagyon várom a kövit, kéééérlek siess!
    Pusza, knef

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia knef!

      Nagyon-nagyon örülök, hogy tetszett! :D
      Jó hallani, hogy valaki örül a Volturi felbukkanásának. :P
      A kérdéseid felére pedig a folytatásból meg is kapod a választ, a másik felére viszont majd még várnod kell. De nyugi, nem sokat! ;)
      Oh, és mint mondani szokás, a remény hal meg legutoljára. Csak figyeld a folytatást! ;)

      További jó olvasást kívánok! :)

      Pusz, Krisz

      Törlés