2012. február 5., vasárnap

New Sun - Shine - 16. fejezet

Sziasztok!
Mivel elég sokan kérdeztétek az előző fejezet után, hogy vajon én az elejétől kezdve tudtam, hogy Jacob nem is az igazi nagyapja Bellsnek, vagy ezt csak idő közben döntöttem el és alakítottam így, ezért most itt egy rövid magyarázat mindenkinek:

A válasz Igen, és Nem egyben! Hogy ez hogyan jön össze?
Úgy hiszem, elég sokszor említettem már, hogy ennek a New Sun történetnek az alapját egyszer már megírtam. Csakhogy akkor még ennél is kezdőbb voltam az írásban, és a Twilightot sem ismertem annyira első olvasás után, hogy teljesen hű lehessek ehhez a világhoz és Meyerhez. Így amikor publikálásra adtam a fejemet, elkezdtem átdolgozni az addig megírt New Sun történetemet.
Amikor anno elkezdtem az eredeti New Sunt, abba nem szándékoztam beleírni Jacobot. A Sagában nem voltam oda érte, ráadásul, amikor hozzáláttam az íráshoz, még nem értem végére a Breaking Dawnnak. Amikor azonban megtudtam, hogy bevésődött Nessie-be, elgondolkodtam azon, hogy valóban örökre eltűntetem Jake-et? Végül már jócskán készen volt az első könyv, amikor egy hirtelen jött gondolat miatt úgy döntöttem, hogy visszahozom. :)

Így hát mondhatni Igen, és Nem a válasz. Mert anno írás közben döntöttem el Jacob sorsát, viszont mikor elkezdtem újra írni a történetet, már az elejétől kezdve tudtam, hogy így szeretném alakítani a szálakat. Remélem, így már érthető. :)
Ja, és amolyan utóiratként azt még hozzá kell tennem, hogy amióta nem olvasok Jacobról, hanem írok róla, ráadásul nem Bella, hanem Nessie körül legyeskedik, azóta megkedveltem a kutyulit! :D

Na, és hogy a mostani fejezetről is mondjak valamit… Az igazság az, hogy nem szerettem volna azonnal a lecsóba csapni, ezért ez amolyan átvezető rész lett, amit kérlek, nézzetek el nekem. *pirul* A következő még képlékeny, mármint, hogy mi lesz benne, lesz-e függővég, de hogy az utána lévőbe tervezek valamit, az már most biztos. ;)
Azért nagyon remélem, hogy ez is tetszeni fog, és azt is elnézitek nekem, hogy a megszokottnál rövidebb lett.

A kommenteket – és voksokat – megint csak nagyon szépen köszönöm! A 15. fejezetnél, valamint a novellához írtakra is válaszoltam.

További szép hétvégét kívánok, és vigyázzatok ebben a nagy hidegben! Meleg ruha, tea, és bár ilyet nem sűrűn ajánlgatok, de szerezzetek be egy Quileute farkast, hogy legyen mi melegen tartson. XD
Ja, és a fejezethez jó olvasást kívánok! :D

Pusza, Krisz

u.i.: Egy utolsó megjegyzés Jacobot illetően, pontosabban, ami a viselkedését illeti, azt, hogy nagylelkűen a nevére vette Gilliant, és nevelte. Ezt az egészet azért írtam, mert úgy véltem, hogy Billytől, ott a rezervátumban, ahol mind egy nagycsaládot alkottak, ilyesmi neveltetést kaphatott. Szokták is mondani, én is többek között, hogy Jacob Edward és Emmett egyvelege. Vicces, laza, de egyben felelősségteljes és tisztelettudó. :)



16. MINDEN JÓ, MÉG HA A KEZDET NEHÉZ IS VOLT


TELJESEN BIZTOS VOLTAM BENNE, hogy ezelőtt még sosem láttam a férfit, aki váratlan vendégként felbukkant a zsúfoltig teli nappaliban. És mégis, olyan ismerős volt valahonnan. Magas termete, őszülő barna haja és világítóan szürke szemei, amiket köztünk járatott értetlenül.

– Miért keltél fel, apa? Neked pihenned kell.

– Zajt hallottam.

– Itt minden rendben. Gyere, visszakísérlek – lépett a férfihez Rahel, és akkor egyszeriben mindent megértettem.

– Adam Lahote! – szólt Jacob, mire az igazi nagyapám felé fordult.

– Ismerősnek tűnsz kölyök, de mégsem tudlak hova tenni – ráncolta össze szemöldökét gondolkodás közben. Anyámhoz hasonlóan most már én is sokkosan álltam a szoba közepén, csak éppen nem ugyanaz miatt.

– Mivel sosem találkoztunk – magyarázta Jake. – Én voltam Helga Moyers legjobb barátja és bizalmasa. Közel negyvenhárom évvel ezelőtt, miután kiléptél az életéből lánya született, akit én neveltem fel helyetted – közölte Jacob Adammel. Anyám ekkor már nem bírta tovább a nyomást – főleg, hogy minden bizonnyal magára ismert az elmondottak alapján –, és ájultan belerogyott a mellette álló apám karjaiba.

– Jake! – mordultam rá, jelezve: Nem így kellett volna közölnöd anyámmal a tényeket.

– Gill! Gill!? Kedvesem, jól vagy? – szólongatta apám anyámat, miközben a többiek segítettek lefektetni őt a díványra. Valaki hozott egy kis konyhai ecetet, amit vattára csepegtetve anyám orrához tartottam, hogy magához térjen. Prüszkölve, fintorogva tért eszméletéhez.

– A fejem! – szorította a kezét a halántékára, míg mi mind megkönnyebbülten fellélegeztünk.

– Jól vagy anya? – kérdeztem, mire rám emelte szürke szemeit, és igazán csak ekkor tudatosult bennem, hogy a szemei voltak olyan ismerősök Adamben, amikor belépett a szobába. Azok a szemek, amik úgy hasonlítottak anyáméra, és amilyen a nénikém és a bácsikám, de még Jezabel arcát is ékesítették.

– Azt hiszem – felelte anyám még kissé kótyagosan. – Volt egy álmom… az édesapámról – tette hozzá. Nem tudtam, hogy mit mondjak, de mielőtt kitalálhattam volna, Jacob megelőzött.

– Nem álom volt Gillian! – Az anyám rémülten pillantott fel rá. Tartottam tőle, hogy újból elájul.

– Valaki elárulná, hogy mégis mi folyik itt? – csattant fel apám, mialatt segített anyámnak felülnie. Jacobra pillantottam segélykérőn. – Mi folyik itt, halljam! – követelte a magyarázatot, mire anyám megszorította a kezét, hogy lecsitítsa.

– Te… Te nem lehetsz az apám, hiszen ő… ő már meghalt – nézett anyám Jake-re könnyektől fátyolos szemein át egyszerre sokkosan és hitetlenül.

– Anya, kérlek, figyelj rám – térdeltem le elé, és fogtam két kezem közé az övét, hogy elmagyarázzam neki a dolgokat, de Jacob ismét közbevágott.

– Nem Gillian, valóban nem vagyok az édesapád, de az már más kérdés, hogy valóban mellettem nőttél fel, pontosabban egészen hét éves korodig. – Anyám csak ingatta a fejét, másik kezét a szájára tapasztotta, miközben szemeiben tovább gyűltek a könnyei.

– Én ezt nem értem – nézett anyám zavartan mindenfelé. Mint aki azt kérdezi tőlünk, hogy mi is látjuk Jacobot, vagy csak ő hallucinálja maga elé. – Harmincöt évvel ezelőtt minden percben az ajtót figyeltem, vártam, hogy mikor lépsz már be rajta újra, ölelsz meg és mondod azt, hogy az egész csak egy félreértés volt. Évekig nem akartam elfogadni, hogy meghaltál, de nem jelentkeztél, és végül bele kellett törődnöm a hiányodba – mesélte szívszaggatóan. A könnyeimmel küszködtem. – Ki vagy te? – kérdezte. A hangja elcsuklott, a szavak alig hallhatóan jutottak ki ajkai között a szabadba.

Miután Jake összeszedte a gondolatait, amennyire nyugodtan csak lehetett egy ilyen helyzetben, elmagyarázta a történteket. Anyámnak, apámnak, a családunknak. Mindenkit megdöbbentettek a hallottak, de nem is számítottam másra. Némely részlet még számomra is új volt, és meghökkentő. Hol a szüleimet figyeltem, hogy Adam, vagy a többiek reakcióját. Átérezni teljes egészében nem lehetett, de sejtettem milyen megrázó lehet az édesanyámnak megtudnia, hogy hazugságok és titkok szőtték be egész eddigi életét.

Jacob, akit az apjának hitt, nem volt az, Adam pedig egészen mostanáig nem is tudott a létezéséről. Megtudnia, hogy van két mostohatestvére – a vele egyidős Uriel, és az egy évvel fiatalabb Rahel, aki már jó ideje a legjobb barátnője –, nem volt olyan megrázó, mint végighallgatni sikoltás, vagy legalábbis mindannyiunkat bolondnak titulálás nélkül az alakváltókról szóló „mesét”.

Nem volt egy galoppmenet, sokáig tartott, míg minden részlet a helyére került, arról nem is beszélve, hogy a szüleim, bár látszólag megértettek mindent, felfogniuk és feldolgozniuk a tényeket, minden bizonnyal még egy jó időbe beletelik majd. A többieknek ebből a szempontból könnyebb volt, hiszen ők mind tudták, hogy mivel jár a farkasság. Nekik csak Jacob visszatérte, és az igazság – a Jacob-Adam-Helga háromszögről – volt megdöbbentő.

Anyáméknak persze meg kellett esküdniük, hogy soha, senkinek nem beszélnek az itt elhangzottakról, mivel a farkasok titkának kitudódása súlyos következményekkel járhat. De ezt szerencsére nem kellett magyarázni nekik, maguktól is érezték, hogy ez a dolog mennyire komoly. Ők is csak azért tudhattak róla, mert anyám érintett volt benne. Na, és mert én megkértem Jacobot, hogy mondja el neki az igazságot, amit Alfaként szerencsére megtehetett.

Estig maradtunk a szüleimnél, mindenki másnál a legtovább. Főként mert anyám mellett akartam lenni ameddig csak lehet, hogy támaszt nyújthassak neki, ha arra szüksége van. Miután a Black família és a barátok is távoztak, Nessie-ékkel segítettünk a rendrakásban. Mielőtt azonban mi is távoztunk volna, még egy hazugságot elejtettünk szüleimnek, de csakis azért, mert nem volt más választásunk. Hiszen Jake felbukkanása túlságosan váratlan volt, és túl sok kérdést vetett fel. Mint azt, hogy én honnan tudok ennyit róla, és a La Push-iakról? Hogy Jacobbal hogyan találtunk egymásra? Ami ráadásul azonnal egy sor újabb kérdést szült. Mint azt, hogy honnan ismerik egymást Cullenékkel, és ők miként tudhatnak a farkasok titkáról. Csak annyit mondhattam, hogy már régebb óta ismerik egymást, és hogy Carlisle kezelte Jake-et, innen tudnak a titkáról. Minden másról mélyen hallgattam. Túl sok kérdés volt, melyek közül csak alig néhányra adhattam választ, és tudtam, hogy ez túlontúl gyanús a szüleimnek, de nem tehettem mást, mint titkolózni, tagadni és megnyugtatni őket, hogy minden rendben.

Ezek után, mint az várható volt, jó néhány dolog megváltozott. Jake-kel hetente legalább egyszer biztosan a szüleimnél vendégesküdtünk, hiszen függetlenül az igazságtól, anyám szerette őt. Az élete része volt.

Jacob mindeközben La Pushba is lejárt, méghozzá Nessie-vel, aki mint a bevésődése, immáron újra szabadon átléphette a határt – amit inkább persze csak szerelme miatt tett meg. Volt mit megbeszélniük a törzzsel, főként miután azok nem is olyan régen még azt állították, hogy Jake azért ment el, mert nem bírta elviselni, hogy egy vámpírt rendelt hozzá a sors. Az egyezmény újra erős lábakon nyugodott.

Alig egy héttel a megérkezése után Jacob teljesen és véglegesen felszámolta a régi életével, és Montereyből Nessie unszolására a rezervátum helyett a Cullen házba költözött. Persze voltak kisebb összezörrenések, főleg Rosalie viselte nehezen az új családtag jelenlétét. Ám szerencsére Jasper mindig kéznél volt, hogy egy esetleges hisztirohamot, vagy kitörést a képessége segítségével megakadályozzon. Többnyire viszont béke lengte be a családunkat. Aztán az ünnepek után, de még iskolakezdés előtt Nessie előállt egy remek ötlettel…



– Szóval, hova megyünk? – kérdezte már vagy ötvenedjére Szerelmem.

– Mondtam, meglepetés – felelte Nessie, vezetés közben hátrapillantva ránk.

– Csak nem félsz, hogy esetleg elrabolunk? – csipkelődött Jacob, amit Edward egy szúrós pillantással jutalmazott. – Azok ott sípályák? – mutatott Jake percekkel később az adott irányba. A távolba emberek csúsztak le a kisebb-nagyobb lejtőkről, színes overalljaikban, míg felettük a felvonó kábelének végtelen sora kígyózott.

– Micsoda éles látás – vágott vissza Edward az előbbiért, rosszmájúan felnevetve. Jacob erre tüntetőleg karba tette a kezét, mint aki meg sem hallotta. – Szóval síelni jöttünk a hegyekbe, vagy mert Forksban nem volt elég hideg? – tanakodott Kedvesem viccesen, mire a vállába bokszoltam.

– Hogy nektek semmi sem jó! – csattantam fel. – Kikapcsolódni jöttünk, pont! – És ezzel lezártnak tekintettem az ügyet.

Nessie előre látó volt, és még otthonról elintézte a szállást. Egy barátságos, csendes kis faházat bérelt ki négyünknek, a pályától a legmesszebb. Az egész hétvégi kiruccanást igyekeztük titokban tartani, tartva attól, hogy ha előre közöljük a fiúkkal, hogy hova, na és főleg, hogy együtt megyünk, majd találnak valamilyen ürügyet rá, hogy kibújjanak alóla.

Még mindig nem jöttek ki igazán. Edward elfogadta, hogy a nővérének Jacobra van szüksége a boldogsághoz, de egymással inkább csak látszatra békéltek meg. Többnyire elkerülték egymást, így nem civódtak – sokat. Úgy gondoltuk nővérkémmel, hogy ez a hétvége, amit összezárva kell, hogy töltsenek, majd összébb hozza őket, legalábbis nagyon bizakodtunk benne.

Megérkezés után egyből a sípályára mentünk, ahol minden alkalmat kihasználtunk Nessie-vel, hogy kettesben hagyjuk a fiúkat, de vagy húzták egymást, vagy némán, ám látványosan fújtak egymásra, mint két kiscica. A felvonón, a büfében, a domb tetején és a lejtő alján. Nem gondoltuk, hogy közbe kéne lépnünk, hagytuk, majd elintézik egymás között. Azonban amikor huszonnégy óra elteltével sem javult a helyzet, jobbnak láttam lépni valamit az ügy érdekében.

– Indulhatunk? – kérdezte Nessie teljes díszben állva a kisház ajtajában, akárcsak a többiek. Én még készülődést imitáltam. Fura érzés volt, hogy Ness nincs beavatva, de jobbnak láttam, ha most az egyszer nem teszem. Sejtettem, hogy milyen rossz lehet neki, hogy az öccse és a szerelme elfogadták, de attól még nem igazán kedvelik egymást. Abban reménykedtem, hogyha a háta mögött beszélek Edwarddal, akit remélhetőleg jobb belátásra tudok téríteni, ami után sikeresen megvitatják Jacobbal a problémájukat, nővérkémnek úgy jön majd le a dolog, hogy a mostani helyzetet a fiúknak egymaguknak, külsős beavatkozás nélkül sikerült rendezniük. Kis hazugság a békéért, és Nessie lelki üdvéért nem tűnt rossz árnak.

– Még egy perc! – mondtam és a következő lépésnél bevetettem minden színészi tehetségemet. Na, nem mintha túl sok lett volna belőle. Léptem egyet jobbal, de csak külső talp éllel érintettem a padlót, hogy egy pillanattal később a lábfejem magam alá forduljon és elessek. Még egy hangos kiáltást is engedélyeztem, a drámai hatás kedvéért.

– Bells! Bells jól vagy? – termett mellettem rögvest Szerelmem, aggodalmaskodva.

– A bokám! – feleltem a hamis fájdalomtól eltorzult arccal. – Azt hiszem, kiment.

– Gyere! – kapott a karjaiba, és helyezett a ház parányi nappali részében álló díványra, majd vizsgálgatni kezdte a lábamat, én pedig kitartón jajgattam. – Nem hinném, hogy eltört, de jobb lesz, ha megmutatjuk egy orvosnak. Hozom a kocsi kulcsait – mondta és már állt is volna fel, de elkaptam a ruháját.

– Ne! Mármint nem kell – köszörültem meg zavartan a torkomat. – Szerintem sem tört el, ma pihentetem és holnapra kutya baja sem lesz – pislogtam rá szépen.

– Jobb lenne ha…

– Hidd el, rendben leszek – nyugtattam, majd Nessie-ék felé fordultam. – Úgy tűnik, ma ki kell hagynom a nagy lejtőt. Sajnos – tettem hozzá, hogy ne gyanakodjanak, méghozzá szomorú ábrázattal. – De ti azért csak menjetek, csússzatok le helyettem is – mosolyogtam rájuk.

– Biztos? Szívesen maradunk Jake-kel. Borogatnám a lábadat és közben beszélgetnénk – ajánlotta fel Nessie kedvesen.

– Édes vagy, de menjetek nyugodtan. Attól, mert én ilyen szerencsétlen vagyok, nektek még nem kell a négy fal között sínylődnötök – próbáltam őket meggyőzni, és közben reméltem, nem vagyok túlságosan is átlátszó.

– Jól van, ahogy gondolod – sóhajtott barátném. – Akkor mi megyünk, de ha bármi van, hívjatok! Délre itt vagyunk. – Ezzel elköszöntek, majd magunkra hagytak. Edward letelepedett mellém a kanapéra, és egy percig a csukott bejárati ajtót figyelte.

– Ugye nincs is semmi baja a lábadnak? – helyezte át a tekintetét rám. Akaratlanul is azonnal felforrósodott az arcom attól, hogy ilyen könnyen lelepleződtem előtte.

– Te is láttad, hogy elestem – tereltem.

– Elfelejted Szerelmem, hogy jól ismerlek, és te egyáltalán nem vagy kétballábas. Anyám emberként az volt, és igen, még vámpírként is néha elég ügyetlen tud lenni, de hogy te… – ingatta a fejét.

– Jól van, na! – sóhajtottam lemondóan, hiszen kár volt tovább tagadni, lelepleződtem, majd a lábamat az ölébe helyeztem.

– Szóval elmondod, hogy mire ment ki ez az egész színjáték? Nessie is benne volt? Esetleg kutymorgó? – kérdezte fapofával. Új volt ez a becenév, majdnem felnevettem, de visszafogtam magam, és csak egy halvány mosolyt engedélyeztem.

– Egyikük sem. Kettesben akartam maradni veled, hogy beszélhessünk – vallottam meg az igazat.

– Még mindig nem értem, hiszen akármikor beszélhetünk négyszemközt – értetlenkedett.

– Igen, de arról Nessie-ék tudnának. Jaj Edward, ne csináld már! – zörrentem rá. – Okos, tanult ember vagy, tudhatnád, hogy a kettő nem ugyanaz. Az egész kiruccanás arra ment ki, hogy te és Jacob összebarátkozzatok. – Elhúzta a száját. – Na látod, éppen erről beszélek! – világítottam rá a nem épp barátságos viselkedésére. – Ez senkinek nem jó, főleg nem a nővérednek, aki mind a kettőtöket nagyon szeret. – Láttam, hogy kezdi érteni. Egyenesen előre bámult, a tekintete merengő volt.

– Mit vársz tőlem? – kérdezte a szeme sarkából felém tekintve.

– Azt, hogy ejtsd meg azt a beszélgetést, amit megígérték Jake-nek. Tisztázzátok a nézeteltéréseket, a sérelmeket, alkossatok szabályokat. Csináljatok akármit, bármit, ami elősegítheti a békét köztetek, és így a családban is. Jó, tudom, hogy még ott van Rosalie is, de ő más tészta, tőle senki nem várja el, hogy kézen fogva sétáljon Jacobbal. – Harsányan felnevettem, ahogy elképzeltem a jelenetet. Edward felvont szemöldökkel meredt rám, mint aki azt kérdi: Jól vagy? És megkérdőjelezi, hogy az amúgy mű eséskor nem-e ütöttem be a fejemet. – Ne nézz így, tudod, hogy értem! Jó lenne, ha nem csak látszólag lenne rendben köztetek minden. Jacob a családunk tagja. Nem kérem, hogy látatlanban szeresd meg, de azt igen, hogy adj neki esélyt. Ismerjétek meg egymást, hátha valami jó is kisülhet a dologból – néztem rá kérlelőn. Nagyot sóhajtott.

– Egy fecske önmagában nem csinál nyarat, szóval neki is tennie kell azért, hogy megkedvelhessem. Nem mondom, hogy a legjobb barátok leszünk, de Nessie, a családi béke és persze miattad megpróbálok kijönni vele… nem csak látszólag – tette hozzá nehézkesen. Elmosolyodtam, és a felsőjét megragadva közelebb húztam magamhoz egyetlen csókra. Ám amikor elengedtem, mohón az ajkaim után kapott. – Mit is mondtak, hogy délig van időnk? – kérdezte felvillantva híres csibészes félmosolyát. Nagyot nyeltem, amikor hozzálátott kihámozni a vastag, bélelt overallból. Tiltakozni akartam, hiszen délig alig egy óra volt vissza, de amikor ajkai is bekapcsolódtak vetkőztetésembe, az ajtót bámulva kezdtem el imádkozni azért, hogy nővérkémék tovább maradjanak távol a megbeszéltnél.

Két órával később aztán újra felöltözve, frissen és üdén – ugyanattól a tusfürdőtől illatozva – csináltunk rendet a hálóban, és rendeztük vissza a berendezést a nappaliban. Nessie-ék rá egy fél órára értek vissza, és olyan széles vigyor ült a képükön, hogy nem volt kérdéses, pontosan tudják, mi történt itt.

– Jacobbal kimegyünk fáért, amíg ti odateszitek a kaját – jelentette be Edward. Büszkébb nem is lehettem volna rá, amiért betartotta a szavát, és nyitott Jake felé.

– Nekem nyolc – válaszolta Jake Szerelmem kérdő pillantására.

– Aztán ha lehet, ne essetek egymásnak! – szólt testvérkém félig viccelődve, félig valódi aggodalommal.

– Ne aggódj már! Amúgy hol találom a baltát? – húzta a nővérét Edward. Végül nevetve vonult ki a két fiú.

– Valóban tüzelőért mentek? – nézett rám sokat sejtetőn Nessie. Ahogyan Edwardot, úgy őt sem lehetett becsapni.

– Nagyon remélem, hogy nem – mosolyogtam biztatón, üzenve; Minden rendben lesz.

Kicsivel később, na és némi kötelező beszámoló után az ételt odatettük, majd még abban is megegyeztünk nővérkémmel, hogy holnap mi tűnünk el Edwarddal a házból egy hosszabb időre. Azután kimentem a fiúkhoz. Nem akartam megzavarni őket, már ha valóban éppen most rendezik a kapcsolatukat, csak szólni szerettem volna nekik, hogy hamarosan terítünk. Így ösztönösen csendesebben lépdeltem a ház hátulja felé. Azonban amikor meghallottam a beszélgetésfoszlányokat, megtorpantam. A hallásom azonnal kiélesedett, és figyeltem a tuskónál fát aprító fiúk párbeszédét.

– Mióta is vagytok együtt? – érdeklődött Jake. Elég nyugodtnak tűnt a légkör körülöttük.

– Kicsivel több, mint tizenöt hónapja, és nagyjából három hónapja kértem meg a kezét.

– Nem tudom, hogy szerencsének nevezzem-e vagy sem, hogy nem ment rá a kapcsolatotok arra, hogy kiderült, rokonságban állunk.

– Hidd el, jócskán megnehezítetted az életünket, de Bells nem mindennapi lány. Nem adja fel egykönnyen, küzd a maga boldogságáért és nekem ez volt a szerencsém. – Önelégülten elmosolyodtam. Kellemes volt tudni, hogyan vélekedik rólam Edward.

– Ezt-azt hallottam Nessie-től, de a részletekbe nem ment bele. Úgy vélte, jobb lenne, ha ezt magunk között beszélnénk meg és intéznénk el. Gondolom, nem véletlen ez a közös kiruccanás sem – csapott a baltával egy fahasábba, ami kettérepedve kétoldalt a hóba esett. Most Edward következett a sorban. Feltett egy ugyanolyan nagyságú hasábot a tuskóra, majd egy csapással kettévágta.

– Ebben én is biztos vagyok – tette hozzá Edward. Majdnem felszólaltam, hiszen erről tőlem tudott, de azzal lelepleztem volna magamat. Így is gyanítottam, hogy Kedvesem, ha nem is biztosan tudja, de sejti, hogy kihallgatom őket. – Nem tudom, hogy mit és mennyit mesélt a nővérem, de valóban nem kedveltelek, amióta csak tudomást szereztem a létezésedről. Alice sok mindent elfecsegett a múlttal kapcsolatban, és nekem nagyon nem volt ínyemre, amit a családommal, főként a szüleimmel műveltél. – Jacob csak hallgatott, de a tekintete elárulta, mennyire nehezen állja meg, hogy visszaszóljon. – Ness sosem mesélt rólad, a kapcsolatotokról. Csak mikor azt hittük, hogy Bells az unokád, akkor mondta el az igazságot. Na, nem mintha a tény, hogy elhagytad és összetörted a szívét, bármit is javított volna a rólad alkotott képemen – tette hozzá Szerelmem, ajkát húzogatva.

– Akkor mégis miért szavaztál amellett másfél hete, hogy csatlakozzam a családotokhoz? – vonta kérdőre Jake.

– Mint akkor is mondtam, a nővérem miatt! – felelte Edward határozottan. – Ahogy már említettem, nem volt könnyű a kezdet Bellsszel. Nem tudom, hogy mit tennék, ha ő nem lenne nekem, úgyhogy teljesen át tudom érezni Nessie érzéseit. Ha a családom nem fogadná el a választottamat, fognám és továbbállnék vele, magam mögött hagyva mindent. Hát ezért szavaztam melletted, és nem ellened. És ezért is mentem bele, hogy nyitok feléd a béke érdekében.

– Kedves – bazsalygott Jake. – Amúgy elhiheted, nekem sem könnyű! – csapott ketté egy újabb hasábot. – Alakváltóként a feladatom a magadfajtát elpusztítani. Azonban a nő, akit szeretek, akibe bevésődtem vámpír, ráadásul kaptam vele egy egész seregnyi vérszívót, akit úgy kéne szólítanom; családom – fintorgott. – De Nessie az első, mindig is az ő érdekeit tartottam szem előtt, így bármennyire is nehéz volt, és még lesz a későbbiekben, miatta megpróbálok újra megbarátkozni a helyzettel. Szóval úgy tűnik, hogy közös a célunk – állapította meg, közben ismét átadva a baltát Edwardnak.

– Ez azt akarja jelenteni, hogy ássuk el a csatabárdot, és nyissunk új fejezetet?

– Ez azt akarja jelenteni, hogy ha Emmett beszerzi azt a légkondit, amivel a vámpírszagot is ki lehet fújatni a házatokból, akkor megpróbálhatunk keresni valami közös érdeklődési pontot – vigyorgott Jacob barátságosan.

– Van humorod, ezt feljegyzem – szúrta oda Edward, halványan elmosolyodva.

– Köszi! – mosolygott vissza Jake, majd olyat mondott, amire nem számítottam. – Reméltem is, hogy értékelni fogod, főleg mert ha minden az elképzelésem szerint alakul, hamarosan még inkább szűkség lesz arra a közös nevezőre a hosszan tartó családi béke kedvéért – mondta, és a fejszét a tuskóba csapta, azután elindult a ház, és ezzel egyben felém. Mikor meglátott, szóra nyitottam a számat, de azonnal be is csuktam, mert sokat sejtető kacsintása mindent elárult.

Miután Jacob bement a házba, Edwardhoz léptem. Az arcán érzések hada vonult át egy perc leforgása alatt, míg emésztgette a hallottakat, de úgy láttam, hogy örül neki. Legalábbis mélyen legbelül biztosan.



– Megjöttünk! – harsogta bele Nessie a Cullen ház csendjébe, két nappal az után, hogy Edwarddal hazatértünk. Lepakolták a bőröndöket a bejárati ajtóban, míg mi innen-onnan előszivárogtunk. Feltűnően izgatottak voltak, de még mielőtt elgondolkodhattunk volna rajta, hogy miért is, megadták a választ. – Jacob tegnap megkérte a kezemet, és én igent mondtam! A születésnapján, január tizennegyedikén összeházasodunk. Igaz, hogy csak alig egy hét van addig vissza, de nem akarunk tovább várni! – jelentette be nővérkém, érezhetően nem kérve hozzá semmiféle kommentárt, a gratulációt leszámítva. Ez már nem felvetés volt, hanem kész tény! Még minket is Edwarddal, akik valamilyen részben be voltunk avatva Jake szándékaiba, meglepett a váratlan hír. Nem gondoltuk volna, hogy ilyen hamar sort kerít Jacob a leánykérésre.

Ahogy végignéztem az arcokon, meglepődtem…

12 megjegyzés:

  1. Szia!
    Ez szuper volt! Fantasztikus! Nagyon jó!
    Várom a kövit!
    Szia!
    Puszi!
    :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Névtelen!

      Örülök, hogy ennyire tetszett a fejezet! :)
      További jó olvasást kívánok! :)

      Pusz, Krisz

      Törlés
  2. Szia Krisz!
    Az tény, hogy rövidebb lett a megszokottnál, de még így is nagyon tetszett! :D:D:D
    Gondoltam, hogy Adam lesz az, aki belépett a szobába. Gillt és Bob reakcióját gyorsan lerendezted, de nem bánom, hogy nem írtál róla részletesebben, ez így volt jó! :)
    Tetszett ez a négyesben eltöltött ötlet! :D
    Edward-Jacob beszólásai is nagyon tetszettek! :D
    Örülök, hogy Edy és Jake megbeszélték a dolgokat! :)
    És nagyon kíáncsi vagyok, hogy mit fognak szólni az eljegyzéshez a többeik! :O
    Ugye lesz egy kis szigorú apuci? Csak egy kicsi legalább!? *reménykedve néz*
    Jövő pénteken elutazom, de vasárnap estére már itthon leszek, szóval nem hiszem, hogy lemaradnék a frissről és komi írásról! :) Viszont az biztos, hogy chat-ben nem foglak zargatni a friss miatt! :$$$
    Várom a kövit! :)
    Pusza, knef

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, knef!

      Örömmel hallom, hogy a rövidsége ellenére elnyerte a tetszésedet ez a rész is. :)
      Nos igen, van amiről nem is az, hogy nem érdemes sokat írni, de inkább csak rizsa, míg mások izgalmasabbak, érdekesebbek lehetnek. Ezekkel inkább szívesebben kitöltöm a helyet. :)
      Amúgy sose zargatsz, csak épp nem mindig tudok pontos választ adni, vagy éppen jó hírrel szolgálni.
      Az utazás pedig remélem, jó volt, és feltöltődtél tőle. :)

      További jó olvasást kívánok! :)

      Pusz, Krisz

      Törlés
  3. Szia
    Krisz Gina vagyok remek volt a lányok terve erről a közös kis kiruccanásról és látom még be is fog jönni. Igaz élveztem ahogy a 2 fiú húzta egymás agyát, sőt lehet, hogy ez még hiányozni is fog talán, de nem baj ott van még Emmett. Na és a Jacob kontra Rosali beszólások kárpótolnak majd ezért talán általad. Nem igaz ??
    Hisz Jacob is állandóan húzta Rosali agyát, talán itt is lesz még keresni való. Élvezetesek ezek a kis tréfás és frappáns megnyilvánulások.
    Igazán érdekes ahogy lehull az álarc és kiderül ki is valójában az apuka, már most várom ki lép be, csak nem az említett örömapa. Hisz itt is igaznak kell lenni a mondásnak, nem de bár. " Emlegetett szamár mindig megjelenik. "
    Várom mi lesz most. Puszi Gina

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, Gina!

      Örülök, hogy bejött neked a lányok terve, és a beszólások élvezetessé tették számodra ezt a részt. :)

      További jó olvasást kívánok! :)

      Pusz, Krisz

      Törlés
  4. Az id. Edward ellenezni fogja, Rosali viszont mellette lesz:D Vagy pont h mindenki mellette lesz és azárt lepődött meg Bells. Vagy valami baj történt és azért nem örül senki a házasság ötletének... Na ez majd kiderül. De legalább Ed és Jac kibékültek "úgymond". Ez szuper:D Már várom a következő részt. Egy havas lankán megkérték Nessi kezét... Ez olyan romantikus:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves viki!

      Jó kis ötletelések, köszönöm, és természetesen majd a folytatásból kiderül, hogy melyik lesz az igaz. ;)

      További jó olvasást kívánok! :)

      Pusz, Krisz

      Törlés
  5. Szia!
    Ez a fejezet is szuper volt,mint azt már megszokhattuk.Adam volt az egyik tippem.
    Ez a kirándulás nagyon jó ötlet volt.Jó hogy Edyék meg tudták beszélni a dolgokat.Kiváncsian várom a reakciókat a lánykérésre:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, Erzsi!

      Örülök, hogy tetszett ez a rész is! :)
      Amúgy gondoltam, hogy eltalálod ki lép be a szobába, hiszen eddig is jó pár dolgot eltaláltál már. Ehhez is gratula! És persze további jó olvasást kívánok! :)

      Pusz, Krisz

      Törlés
  6. Nah szóval... elérkeztem oda, hogy végre kommentet írjak:) de előtte egy kis "élménybeszámoló" XD
    Mint tudod -vagyis még nem, de tudni fogod- sítáborban voltam, azért nem tudtam elolvasni a fejezetet, csak a szülinapom éjjelén :$ És ebben tudod mi a vicces? Síelés és 16. fejezet... tizenhat lettem xD *egy év és vámpír is leszek ^.^*
    Szóval, nekem már ezért élmény volt ez a fejezet:)

    Most pedig a leteremtés része fog következni. *előre közlöm, hogy a hangom nagyon magas és visít veled* :
    HOGY A MANÓBA KÉPZELTED, HOGY EZ EGY ÁTVEZETŐ FEJEZET?!?! BOLOND VAGY?!
    1. NEM ÁTVEZETÉS, HA MEGKÉRIK AZ EMBER *jelen esetben vámpír és ember* LÁNYÁNAK A KEZÉT! (tessék róla részletesen írni :$$$$$$$)
    2. HOGY NEM TÖRTÉNIK BENNE LÉNYEGES DOLOG? EL VAGYOL TÉVEDVE :D

    Nekem nagyon tetszett ez a fejezet és szerintem igenis lényeges dolgok történtek benne. Legalábbis számomra egy új barátság kezdete és egy frigy kialakulása annak számít ^^
    Úgyhogy tessék továbbra is ilyen fantasztikusan jól írni, különben összeakad a bajszunk :)

    Oh, azért egy-két síelős "felrúgásról" olvastam volna XD Mert nálunk táborban akadt egy-két összetűzés, hasonló okokból, mint mondjuk egy megbántott lánytestvér. vagy egy barátnőnek megejtett beszólás xD :D

    Remélem hamar kész lett a fejezet és nem vettem el a kedved attól, hogy a fejezetek elejére írj nekünk kis regényeket :D mert azokat nagyon szeretem :)


    SíelésbőlVisszatérőMosolygósOneGirl voltam...:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, OneGirl!

      Először is, tudtam, hogy síelni mész, mert írtad. :P És én meg még akkor visszaírtam neked, csak lehet, hogy már nem láttad, hogy nevetni fogsz, ha elolvasod a fejezetet, mert ebben is síelésről van szó. XD Igaz, a szülinapoddal nem hoztam összefüggésbe, de örülök. :D

      Ja, és ne visíts, mert megsüketülök. XD
      A leteremtésben elhangzottakat pedig értettem. *szalutál*

      Örülök, hogy tetszett a fejezet! :)

      További jó olvasást kívánok! :)

      Pusz, Krisz

      Törlés