2013. április 11., csütörtök

Életjel (és egy kis ajánlás)

Sziasztok!

Tudom, hogy nagyon eltűntem, és sajnálom, hogy már hosszú ideje nincs semmiből új fejezet. Nem fogok mentegetőzni, nincs is értelme – attól nem lesz jobb se nektek, se nekem –, és nem is igazán tudnék. Az a helyzet, hogy nem tudom megmagyarázni, még magamnak sem, hogy miért nem tudok mostanság írni, merthogy ez a helyzet, nem megy az írás. :(

Próbáltam pihenni: szellemileg meg lelkileg is, és összeszedni a gondolataimat, de csak teltek a napok, és alig jött össze pár sor. Pedig az írás még mindig része az életemnek, szinte hetente jut eszembe újabbnál újabb történetötlet, amikhez lassan egy élet is kevés lenne, hogy megírjam. No, de ez nem számít…

Tudom, hogy vártok rám (a fejezetekre), hogy nem szép dolog tőlem így eltűnni, és legfőképp nem lenne az félbehagyni két történetet is. Bűntudatom is van miatta, úgyhogy igyekezni fogok most már tényleg kezdeni magammal valamit! (Hogy ez ígéret lenne? Nos, inkább ez magamnak egy ígéret, miszerint nem hagyom, hogy bármi is legyőzzön és cserbenhagyjalak titeket.)

No, de tényleg nem akarok megpróbálni magyarázkodni, inkább engedjétek meg addig is, míg vártok (még egy kicsit), hogy a figyelmetekbe ajánljak pár történetet, amik nem csak segítenek nekem ihlet terén, de egytől-egyig fantasztikusak, és szerintem kihagyhatatlan élményt nyújtóak. :)


Kezdjük a New Sunnal, azon belül is Andrew – a legifjabb Cullen – karakterét mostanság igencsak ihleti kedvenc írónőnk, Stephenie Meyer másik nagysikerű regényének, A buroknak egyik főhőse, Jared Howe, akit a filmváltozatban nem más játszik, mint az általam Andrew-nak választott Max Irons. :D
Ha van köztetek esetleg olyan, aki hozzám hasonlóan félt belekezdeni Meyer eme történetébe, annak csak azt tudom javasolni, hogy ne várjon tovább! A történet mély és elgondolkodtató, egyedi és lenyűgöző. Igaz, az első, mondjuk 100 oldal nem egyszerű, de csak azért, mert meg- illetve hozzá kell szokni a dolgokhoz, amikkel eddig még sose találkozott az ember más könyvekben, filmekben. A Lelkek nagyon érdekes lények, főleg egy közülük, aki a történetet meséli el nekünk. Úgyhogy azok is vegyék (újra) elő, akik esetleg régebben már belekezdtek, de félbehagyták, és ne álljatok le az olvasással az első pár fejezet után, mert később rá fogtok jönni, hogy milyen csodás egy történet, és hogy kár lett volna lemaradni az élményről, amit nyújt, csak azért, mert kellett egy kis idő ahhoz, hogy belerázódjatok abba a világba, ami ugyan olyan csodás és rejtélyes, mint a Twilight világa.
Én sose gondoltam volna, hogy Meyer még egyszer, bármivel is be tud hülyíteni, de most már kijelenthetem, sikerült neki! :)
Figyelem, először inkább a könyvet ajánlom, mivel a történet eléggé összetett, a film pedig ennek a több mint 500 oldalas könyvnek a kétórás (összefoglaló) változata.



Ami a Hazug mosolyt illeti, az általam Alex Cartwrightnak választott Henry Cavill már a Halhatatlanok című filmben is nagyot alakít (amiben egyébként feltűnik Kellan Lutz is), és bármennyire is romantikus alkat vagyok, be kell látnom, hogy a mindennemű romantikát mellőző Az igazság nyomában című filmben is igazán odatette magát (Bruce Willis oldalán). Egy igazán jó akciófilm, amiben garantálom, hogy az izgalom és élvezet mellett nem fogjátok hiányolni a romantikát. ;)
Oh, és tegye fel a kezét, aki kiskorában szerelmes volt Supermanbe. Én feltettem, ezért is várom annyira a Júniust 20.-át, mikor is Henryvel a főszerepben bemutatásra kerül Az acélember. Szerintem ne hagyjátok ki. :)




Végezetül, mit vált ki belőletek az, ha azt halljátok: zombi? Ismeritek a romzomkom, azaz a romantikus-zombi-komédia műfajának legújabb képviselőjét? Nem? Akkor úgy hiszem, itt az ideje, hogy félretegyétek a félelmeiteket, az ellenszenvetek és minden undiságról meg bizarrságról szóló gondolataitok, és ellátogassatok a moziban és a könyvesboltba. Isaac Marion - Eleven testek című történetét immáron filmen is láthatjátok. Egy zombi, aki nem is olyan ijesztő, egy emberlány, aki újra megdobogtatja halott szívét, és aki ezzel talán mindent megváltoztat egy olyan Amerikában, amit jelenleg a zombik uralnak. És nem mellesleg, mondhatni kivételesen, ezt a történetet nem a lány, hanem R, a zombisrác szemén és gondolatain keresztül ismerhetjük meg. A romantika mellett az izgalom és a nevetés is garantált, ne hagyjátok ki, és a végén rájöttök, hogy a halottak közül nem csak a vámpírokba lehet belezúgni. ;)



Legyetek továbbra is nagyon rosszak! ;)


Pusz, Krisz

3 megjegyzés:

  1. Kedves Krisz,
    Nyugalom, senki sem hibáztat és menni fog ez. Majd egyszer csak az éjszaka közepén vörös, feldagadt és álmos szemekkel, izzadságtól gyöngyöző homlokkal és az ihlet telibe "köpi" az orrodat. ;-) Próbáltad már a jógát? Ès a pilates-t? Talàn segíthet. :-) Vagy egy pohár forró zöldtea, a lejátszóban "Florence and the machine" megnyugtató dallamai... ;-) De bármi van, hűséges olvasóid kitartanak melletted. Köztük én is. Imádom a történetedet!
    Üdvözlet és puszi:
    Nessza

    VálaszTörlés
  2. U.i.:
    Köszi az ajánlásokat!
    Nessza

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Nessza!

      Köszönöm a kedves szavaidat, és a türelmed és megértésed, jólesik. :)
      Az első kettőt még nem próbáltam, de a teát szeressük (főleg a gyümölcsösöket, van abban is zöld féle), ahogyan a nyugtató dallamokat is. És remélem, hogy igazad lesz, ami az ihletet illeti. ;)
      A könyveket (és filmeket) pedig tényleg szívből ajánlom, nekem mind nagy kedvenc lett! :)

      Még egyszer köszönöm!
      Pusz, Krisz

      Törlés