2011. február 5., szombat

New Sun - Sunrise - 18. fejezet


A fejezet enyhén 16-os korhatárú, olvasása csak saját felelősségre!
18. GYAKORLÁS, AVAGY HOGYAN FESZEGESSÜK ÖNURALMUNK HATÁRAIT


EDWARD NE! – üvöltöttem Szerelmem után, mikor rájöttem, hova igyekszik és persze miért, majd kivágva a székem utána iramodtam, amilyen gyorsan csak tudtam.

– Te aljas mocsadék! – morogta Kedvesem megállva az egyik asztalnál, amelynek túlsó felén gyűlöletem – és jelenleg övének is – tárgya, Matt ült.

– Nocsak, nocsak, kit látnak szemeim, csak nem a jövendőbeli boldog apukát? – hahotázott Matt a társaival, én pedig azonnal megértettem, hogy ő volt az, aki kitalálta ezt az aljas pletykát a nem létező terhességemről.

– Jól tudom, hogy te vagy ennek az egész rágalmazó pletykának a kitalálója, és nehogy azt hidd, hogy ennyiben hagyom ezt a dolgot. Most azonnal kérj bocsánatot Bellstől, itt mindenki előtt! – utasította erélyesen, mire Matt felkelt a székéről.

– Ez nem pletyka, vagy esetleg nem igaz, hogy miután két napig kimaradtatok az iskolából, Bells ma reggel minden előzmény nélkül rosszul lett az udvaron? – vigyorgott a galád, ami Szerelmemet önkéntelen morgásra késztette. Erre persze már azok is felénk kapták a fejüket, akik addig még nem tették meg, míg én Kedvesem karjába csimpaszkodva próbáltam őt lenyugtatni.

– Edward hagyd, nem éri meg! – próbáltam jobb belátásra bírni, mert tudtam, ha ezek ketten egymásnak esnek, abból semmi jó nem sülhet ki.

– Igen Edward, hallgass „anyucira” – nevettek, mire két kézzel kellett a karjánál fogva visszatartanom Szerelmem, hogy nekik ne ugorjon. Ám a következő percben Edward egy pár pillanatra megdermedt, amit követően nyugodtan, de elég hangosan ahhoz, hogy mindenki hallja, ismét Matthez intézte a szavakat.

– Ez már nem az első ilyen húzásod, nincs igazam? – vonta fel szemöldökét, mire Matt hahotázása elhalt, ádámcsutkája pedig jól láthatón nagyot ugrott. – Vajon tudják a haverjaid, hogy miért csaptak ki az előző iskoládból több, mint két éve? – tette fel az újabb kérdést Edward, ami a nagy csendből ítélve, mely az ebédlőben uralkodott, nem csak engem lepett meg és érdekelt egyszerre. – Úgy látom, nem dicsekedtél el azzal, hogy az egykori barátnődről, Jennyről, aki miután jobban megismert és rájött, milyen is vagy valójából, és ezért nem akart veled lefeküdni, elterjesztetted… – egy pillanatra megtorpant mondandójában, majd ugyanolyan határozottsággal folytatta – …pontosabban elterjesztettétek az egyik volt haveroddal, hogy állapotos. Persze ez és, hogy fogalma sincs, ki a gyereke apja hamar a fülébe jutott, de arra nem számítottatok, hogy nem hagyja magát, és bevádol titeket az igazgatónál. Ha valakit erőszakoskodással vádolnak, az súlyos, bár nem volt bizonyítható. Ám Jenny azt is tudta, hogy nem friss levegőt szívni mentek ki szünetekben az iskola épülete mögé. Ez viszont már bizonyítható volt, amiért egyből ki is csaptak. Nem igaz, Matt? – kérdezte cinikusan Kedvesem, és Matten látszott, hogy lassan átveszi Edward falfehér színét.

– Ez… ez rágalom! – csattant Matt, miután már elindultunk Kedvesemmel vissza az asztalunkhoz. – Szánalmas, ahogyan megpróbálsz bemocskolni a többiek előtt – lépett elénk, miután visszafordultunk, és a haverjai is mind felálltak. A teremben ezzel egy időben a pusmogás is megindult, mégpedig Mattről, aminek köszönhetően elterelődött rólam a figyelem.

– Egyfelől ez bizonyítható tény, bárki utána tud járni, másfelől nincs szükségem arra, hogy bepiszkítsalak, hiszen mocskos vagy te magadtól is – köpte oda Edward, majd átkarolva derekam ismét elindultunk.

– Rohadt szemét! – morogta Matt, melyet hangos trappolás kísért, majd az események felgyorsultak. Éreztem, ahogyan Szerelmem finoman, de határozottan eltaszított magától, ám én reflexszerűen utánanyúlva kapaszkodtam belé még erősebben, miközben megpördült tengelye körül. A szemem sarkából láttam még a vészesen felém lendülő öklöt, de tenni ellene vagy kivédeni már nem volt időm. Hangos csattanás… majd elhalt minden…

– Bells! – visszhangzott nevem. Edwarddal egyszerre kaptunk arcom bal oldalához, és bár mikor először hozzáért az égő, zsibogó részhez, felszisszentem, végül én magam szorítottam oda hideg kezét, hogy hűtse, és ezzel enyhítse a fájdalmam.

– Bells… – nyögte elfúló hangon Matt, és láttam rajta tényleg megijedt.

– Te nyomorult! – mordult fel hangosan Szerelmem, és már épp kétségbe kezdtem esni, mert tudtam, képtelen leszek lefogni, hogy rá ne vesse magát bántalmazómra, mikor is megjelent Alice pár tanár kíséretében, valamint a másik Edward, aki fiát kezdte nyugtatni.



– Nem tört el, de kicsit feldagad és belilul majd – állapította meg a diagnózist a parkolóban az idősebbik Edward, miután egész óvatosan végigtapogatta állkapcsomat, mely fél oldalra fordított fejemnek köszönhetően felfogta az ütés nagyját.

– Honnan tudtál a lányról, meg a többiről? – néztem fel értetlenül Kedvesemre, aki épp Alice-szel beszélgetett arról, hogy ha nem is rúgják ki Mattet, akkor is egy jó időre felfüggesztik.

– Apám olvasta ki a gondolataiból, ugyanis egy pillanat alatt lepergett Matt lelki szemei előtte minden ezzel kapcsolatos, nekem pedig csak el kellett ismételnem, amit apám suttogott – kacsintott cinkosul.

– Oh! – hőköltem kissé hátra a megilletődöttségtől az anyós ülésen, amin ültem, lábaimat kifelé lógatva a kocsiból, majd az előttem guggoló másik Edwardra néztem ismét. – Köszönöm! – szóltam hálásan.

– Tegyetek rá azért jeget – eresztett meg egy kedves mosolyt, és ez mindenféle válasznál többet ért.

Kedvesem ezután váltott még pár szót az apjával, míg én Nessie-t győzködtem arról, hogy bár igaz, Edwarddal összejöttünk, de nem a megbeszélt határidő alatt, így igen is én nyertem azt a fogadást, ezért neki kötelessége elfogadnia a ruhák árát. Nem akartam vele vitatkozni, csak állni a szavam és megadni a tartozásom. Végül a szópárbajnak Alice vetett véget egy alku felajánlásával. A lényeg az volt, hogy kifizethetek mindent, amennyiben holnap elmegyek velük vásárolni. Ez persze épp kapóra jött, és bár nem épp velük – pontosabban nem társaságban – terveztem megvenni a legintimebb ruhaneműimet, mégiscsak rábólintottam az ajánlatra. Miután gyorsan megbeszéltük, hogy holnap suli után egyből indulunk is, elköszöntünk, majd Szerelmem hazavitt.

Szerencsére szüleim ilyentájt még javában dolgoztak, így maradásra biztattam Kedvesem. Ezután az állkapcsomnak köszönhetően lassan, de megebédeltem, majd egy törölközőbe csavart jégakkuval az arcomon a nappaliba vonultunk, ahol is romantika helyett csak egy romantikus filmet kaptam vigaszként. Dúltam-fúltam egész idő alatt magamban, és már-már arra gondoltam, hogy nem érte meg megveretnem magam ezért. Ám mikor a filmnek vége lett a főhősnőhöz hasonlóan én is gyengéd, apró csókokban részesültem. Azonban pár perc után Edward megszakította ténykedésünk, majd, mint aki megkergült, fel-alá kezdett rohangálni a szobában. A kanapén ülve néztem, hogyan cseréli ki pillanatok alatt a lejátszóban lévő DVD-t egy másikra, amit a közepére tekerve indít el, majd húzza el kissé a függönyöket, ezzel némi fényt engedve az eddig besötétített szobába. Már épp meg akartam kérdezni, hogy mégis mit csinál, főként, hogy miért bugyolált be nyakig a takaróval – amire már egyszer kijelentettem, hogy nincs szükségem, mert melegem van –, mikor is meghallottam a bejárati ajtó nyikorgását, majd a tűsarkak visszaverődésének hangját a padlóról.

– Sziasztok! – állt meg anyám a nappali boltíves ajtajában, és sűrűn pislogva figyelte kettősünk. – Veled meg mégis mi történt, kicsim? – figyelt fel egy fél pillanattal később az Edward által eddig arcomhoz tartott borogatásra, majd mikor meglátta a valószínűleg már belilult helyet, rémülten lépett közelebb.

– Csak egy kis baleset, nem komoly – próbáltam mosolyogni, de ez rossz ötlet volt, felszisszentem. Végül Edward elmesélte anyámnak a már jó előre kitalált sztorit, hogy ez egy harci sérülés, melyet tornaórán szereztem, mégpedig egy labda miatt. Elég viccesen adta elő Szerelmem az áltörténetet, így nem csodáltam, hogy anyám jót nevetett rajta. Miután Edward távozott – akit bár anyám nagy erőkkel próbált marasztalni vacsorára, de ő ügyesen kivágta magát – ettem egy kicsit az elkészült ételből, majd miután apámmal is elhitettem a labdás esetet, a fájdalom miatt korai lefekvésre hivatkozva a szobámba vonultam.

Mivel volt még legalább egy órám Edward érkezéséig, így kapkodás nélkül, nyugodtan tudtam készülődni, azonban szétszórtságomnak köszönhetően a ruháimat kint hagytam. Bosszankodva léptem ki a fürdőből, mert rájöttem, nem csak ezt felejtettem el, de azt is, hogy mára terveztem egy új hálóing beszerzését is, aminek a segítségével fel akartam kelteni a vágyat Kedvesemben. Azonban mikor az ágy felé tekintetve megláttam Edwardot – minthogy nem számítottam még rá – egy pillanatra megijedtem, és csak a lélekjelenlétemnek volt köszönhető, hogy a már így is egyre lejjebb csúszó törülköző körülöttem nem esett le végül rólam.

– Edward! – vettem szaporán a levegőt.

– Sajnálom, nem akartalak megijeszteni. Tessék! – nyújtotta felém a hálóingemet és ezzel egy időben tekintetét elfordította rólam. Nálam viszont itt betelt az a bizonyos pohár, mert bár nem lehettem benne biztos, de az előző estével ellentétben most volt egy olyan érzésem, hogy csak megjátssza közömbösségét irányomba, amit sűrűn megugró ádámcsutkája mondhatni alá is támasztott.

– Köszi, de nem azért jöttem. – Ezzel a fehérneműs szekrényhez léptem, majd kutakodni kezdtem benne. Abból kellett gazdálkodnom, amim volt. Végül elégedetten vonultam vissza a fürdőbe egy fekete topszerű hálóinggel, melynek mellrésze alatt egy halványkék szalag húzódott masniban végződve, és egy ugyancsak sötét, francia csipke bugyival. A hirtelen párosítás nem volt rossz, de az már egy másik lapra tartozott, hogy úgy állt rajtam, mint tehénen a gatya, míg végül mégiscsak összeszedtem minden maradék bátorságom és ismét beléptem a szobába. Edward most az ágy szélén ült, mégpedig a tegnap esti felállás szerint az én oldalamon. Mikor meglátott, egyből lesunyta fejét, amitől a kétségbeesés elemi erővel tört rám. Legszívesebben zokogva rohantam volna vissza a fürdőbe, de végül csak az ágyhoz léptem, felkaptam róla a köntösöm és belebújtam. Mert bár eddig se éreztem kényelmesen magam szerelésemben, de jelenleg olyan érzetem volt, mintha pőrén álltam volna a rémálmok birodalmának közepén, ahonnan nincs kiút.

– Neked meg mégis mi bajod? – fakadtam ki, miközben amennyire csak tudtam, összevontam magam előtt a köntöst, majd görcsösen szorongatni kezdtem. – Ha nem kellek neked, ha nem kívánsz, akkor inkább mondd a szemembe, csak ne légy ilyen közönyös, mert ez mindennél jobban fáj! – töröltem ki a könnyeket szememből, mert nem akartam, hogy sírni lásson. – Sose árultam zsákbamacskát, jól tudtad, mit kapsz, ha engem választasz! – vállaim már a néma zokogás rázta.

– Szóval ez a baj? – gyúlt fény szemeiben, bár nem tudtam mi végett. – Oh, kis butám! Gyere ide – nyúlt ki értem, majd derekamra simítva kezeit közelebb húzott magához.

– Tényleg ennyire borzalmasan nézek ki? – pillantottam le rá, könnyeimet visszafojtva.

– Mi? Nem, nem dehogyis! Bells, te – csúsztatta csípőmre kezeit – szívszorítóan gyönyörű vagy! Minden egyes mozdulatoddal, lélegzeteddel egyre jobban vonzol – nézett rám áhítattal.

– Akkor nem értem – összezavarodtam, de ugyanakkor meg is könnyebbültem a hallottaktól.

– Csüccs, és elmagyarázom! – húzott le és ültetett a térdeire. – Bells, én kívánlak téged úgy, mint nőt, de azt hiszem, ezt már bebizonyítottam neked egy párszor. Hiszen csak rád kell nézni, és bárki megmondhatja, milyen szép vagy, azonban épp ez az, ami az önfegyelmezésemen csak ront, és nem segít. – Tudtam, mire gondol, hiszen engem is folyton megrészegített tökéletessége. Akárcsak ma matekóra közben, mikor is legszívesebben berángattam volna a szertárba, hogy ott folytathassa a pad alatti ténykedését. – Beszéltem a minap apámmal – kezdte, mialatt combomat simogatta, amit ujjainak köszönhetően már nem fedett köntösöm.

– A… zongorás eset után? – kérdeztem rá bátortalanul, és önkéntelenül is újra elszégyelltem magam a történtek miatt.

– Igen, akkor. Amolyan igazi apa-fia beszélgetés volt, ha érted, mire gondolok – szegezte tekintetét a lábamra, amire épp csigavonalakat rajzolt ujjával. Édes volt, amikor zavarba jött, majd mikor eljutott tudatomig mit is jelent, amit mondott, felnyögtem. – Pontosan – bólogatott helyeslőn, mert nem kellett gondolatolvasónak lennie, hogy tudja, rájöttem, hogy az apjával a testi szerelemről beszélgettek akkor. – És én megígértem neki, de legfőképp magamnak, hogy sose foglak bántani. Hogy nem teszek semmi olyat, ami bajba sodorhatna, és hát ezen a listán jelenleg az első helyen a vágyaim állnak, melyek most még igencsak feszegetik önuralmam határait – sóhajtott fájdalmasan.

– Szóval ezért vettél vissza a tempóbál, igaz? Ezért voltál olyan „rideg” az este. Én meg azt hittem, hogy így – mutattam öltözékemre – már nem is kellek neked. Aztán amikor megsejtettem, hogy a közönyöd lehet, csak megjátszod, meg akartalak leckéztetni… felhúzni, hogy bevalld az igazat – rándult meg szám szeglete, és csak most restelltem magam igazán. – Sajnálom, én nem akartalak letámadni – néztem aranyszín szemeibe bocsánatkérőn.

– Tudom, ahogy azt is, hogy csak érezni akartad, hogy kívánatos nő vagy a számomra, ami így is van, ebben száz, ha nem ezer százalékig biztos lehetsz. Nem akartam megbántani a női önbecsülésed, csak úgy hittem, így jobb… könnyebb lesz, de látom tévedtem – sóhajtott fel ismét.

– Nem gondolod, hogy ahogy az önuralmadon, ezen is segíthetne a gyakorlás? Hisz azt te se hiheted, hogy majd egyik napról a másikra csak úgy megváltozik magától minden, és majd azt mondhatod, hogy igen drágám, most már képes vagyok rá és kész. Ha sose próbálkozunk, nem tudhatjuk meg, hogyan működne, hogy min kéne változtatni, hogy egyszer… együtt lehessünk – vezettem elő észérveimet, hogy beláttassam vele, ha enged néha a vágyainak, abból hosszú távon csak jó sülhet ki. Tudtam, hogy fél, félt engem, hiszen nem szeretne bántani, és épp ezért sem akar elkapkodni semmit. Azonban én viszont azt nem akartam, hogy folyton aggodalmaskodjon mellettem, ahogy persze azt is, hogy ne élvezhessük ki egymás társaságát úgy, mint bármely szerelmes pár. – Már ha te is szeretnéd – tettem hozzá végül pironkodva.

– Sose kételkedj abban, hogy szeretném-e! – nézett mélyen szemeimbe, hogy jól láthassam, nagyon is komolyan gondolja, majd egy apró puszit nyomott számra. – Tudod, elsősorban nem az eszed miatt szerettem beléd, de az is igaz, hogy nem az utolsó erényeid közé tartozik, amit kedvelek benned – nevetett, majd miközben gyengéden csókolni kezdett, lassan hanyatt döntött az ágyon. – Most már hozzám tartozol, ahogyan én hozzád! Szeretnék neked mindent megadni, de persze csak a biztonságos keretek közt – görnyedt fölém teljes valójával, majd miután egyetértően bólintottam, hozzálátott a javasolt próbálkozáshoz.

Lassú mozdulatokkal bontotta ki köntösöm kötőjét, majd félresöpörve a fekete anyagot először hideg ujjait vezette végig nyakam tövétől, a vékony szaténselymen keresztül, egészen a köldökömig, majd ugyan ezt az utat ajkai követték. Térdeim remegni kezdtek, a szívem vadul döngette bordáim, vérem pedig pillanatok alatt tüzes lávává változva kezdett száguldozni ereimben. Be kellett harapnom ajkam, hogy vissza tudjam fojtani kéjes nyögésem, mikor is jobb kezével végigsimított bal lábamon, majd azt egy határozott mozdulattal derekára emelte. Tisztán érezhető volt, hogy egyre szűkösebb odalent a helyzet, melytől minden kétségem – ha eddig volt is bennem bármi ilyesmi azt illetőleg, hogy akar-e engem úgy is – most egyetlen szempillantás alatt tovaszállt.

– Szeretlek! – suttogta kavargó méz tekintetét mélyen enyémbe fúrva, azonban én jelenleg nyöszörgésen kívül képtelen voltam bármilyen más hangot kiadni magamból.

Apró csókokkal kezdte behinteni arcom egészét, míg keze felderítő útra indult testemen. Homlokomat halántékom követte, majd két orcám után kínzó lassúsággal haladt végig orrom vonalán, hogy végül elérje szám, melyre, mint éhező egy falat kenyérre, úgy csapott le. Ennek ellenére mégis tisztán érezhető volt, hogy most az egyszer nem adta át magát teljesen ösztöneinek. Boldog voltam, amiért belement a próbálkozásba, pedig tisztába volt vele, nem lesz könnyű menet.

Percekig csak szenvedélyesen csókoltuk egymást, majd mikor édes nyelve finoman elnyílt ajkaimtól kért bebocsátást, melyet megkapva kutakodón beljebb kalandozott, lassabb tempóra váltottunk. Nyelveink édes táncot lejtve ízlelgették egymást, mialatt vigyáztunk az Edward szájában lévő méregre is. Egész óvatosan simítottam végig nyelvemmel Kedvesem pengeéles fogain, és meglepődtem, mikor rájöttem nincsenek szemfogai, mint ahogyan azt az ember képzelte volna. Még a méreg alig érezhető keserű íze sem volt kellemetlen.

Miután Kedvesem szinte észrevétlenül lesimogatta rólam a köntöst, karjaim nyakába fűztem, míg ő hol számat, hol nyakamat halmozta el csókjaival. Jobb keze eközben lágyan végigsimított dereka köré kulcsolt lábamon, majd mielőtt elérte volna felsőm, hogy aztán aláférkőzve folytathassa útját, még előtte finoman belemarkolt fenekembe, hogy aztán jót kacarászhasson azon, hogy belenyögök csókunkba. Ujjai gyöngéden cirógatva haladtak felfelé oldalamon, míg másik keze valamit piszmogott ruhámmal. Aztán néhány pillanattal később egy apró reccsenésre lettem figyelmes, de még mielőtt rájöhettem volna, mi adta ki ezt a hangot, megéreztem Szerelmem kezét mellemen, melyet óvatos gyengédséggel kezdett becézgetni.

Lélegzetem menten elakadt, testem pedig kétszeresére forrósodott az új, ismeretlen, de nagyon is kellemesen bizsergető érzéstől. Kezeim Edward fürtjeibe és a hátán az ingébe, míg lábujjaim az ágyneműbe kapaszkodtak görcsösen, majd végül újabb kapaszkodó után nézve mindkét lábam csípője köré fontam. Azt hittem, menten felrobbanok a testemben uralkodó kínzó vágytól. Ágyéka keményen feszült ölemnek és én önkéntelenül is mozgatni kezdtem csípőm, miközben folyamatosan nyöszörögve meg-megvonaglottam Szerelmem alatt. Aztán Edward torkából váratlanul egy morgásszerű nyögés tört elő, melynek erőteljes hangját kulcscsontomba rejtett arccal tompította, majd miután mindkét kezével szorosan lefogta csípőm, szemeimbe nézett.

– Bells, ez… – kezdte elfúló hangon, majd egy pillanatra lehunyta szemét és nagyot nyelt. – Semmi baj – nyomott egy gyors csókot ajkaimra, majd kibújva ölelésemből a fürdőbe sietett. Pihegve hevertem az ágyon hosszú perceken keresztül, és el sem tudtam képzelni, milyen lehet Edwarddal szerelmeskedni, ha már a gyakorlások ilyen eszméletlenek. – Minden rendben? – lépett ki a mosdóból Kedvesem egy kis idő elteltével, majd miután biccentettem, helyet foglalt az ágyon.

– Tudtad, hogy ennek a ruhának a kötőjét nem is lehet kioldani? – emeltem meg a szerencsére egyben maradt felső megrongált halványkék szalagját, melynek egykor odavarrt masnijának helyét – és Szerelmem hevességét – most egy apró szakadás jelezte hálóingemen. Kuncogva figyeltem, ahogyan eljutott tudatáig, hogy épp most tette használhatatlanná a ruhám.

– Veszek neked másikat, de szerintem így sokkal jobb – csúsztatta tekintetét melleimre – melyeket már nem tartott a topom feszes, felső része –, mire a nemrég történtek ellenére lányos zavaromban gyorsan összefontam karjaim mellkasom előtt.

– Aha, persze! – forgattam meg szemeim. – Amúgy holnap vásárolni megyünk a lányokkal, veszek valamit… ehelyett – mutattam a megrongált hálóingre, ami nem épp keserű szusszantást váltott ki belőle.

– Vedd meg, amelyik csak tetszik, kifizetem! – ajánlotta fel.

– Szó sem lehet róla! – csattantam fel nyomban. – Vagy már elfelejtetted, miben állapodtunk meg az ajándékozást illetőleg? – emlékeztettem a nyakék elfogadásának egyességére, miszerint nem költ többet rám.

– De hisz most már a barátnőm vagy, nem tagadhatod meg tőlem, hogy elkényeztesselek – tiltakozott.

– De megtagadhatom, mégpedig mert nem a pénzedért szeretlek, másfelől pedig nincs is rá szükségem.

– Egyetlen percig se feltételeztem ennek ellenkezőjét, és igen, tudom, hogy jó anyagi körülmények között éltek, de én akkor is el szeretnélek, sőt mi több, el is foglak kényeztetni! – makacskodott, de én is akaratos természet voltam.

– Pedig nem fogsz, és erről nem nyitok vitát! – öltöttem ki rá a nyelvem, mire bosszúsan felmordult, majd elkapva fogócskára hívta pimasz nyelvem. – Hé! – méltatlankodtam, mikor pár perccel később megszakította csókunk.

– A gyakorlásnak mára vége, és amúgy is későre jár már, ideje lesz aludnod – kelt fel mellőlem, megkerülte az ágyat, majd miután levetette cipőjét bebújt a takaró alá és csábítón hívogatott. Képtelenség volt neki ellentmondani, így gyorsan mellé bújva befészkeltem magam karjába.

– Szerinted mennyi idő? – bukott ki a kérdés belőlem.

– Nem tudom. Ha így haladunk, talán egy hónap is elég, de ki tudja, az is lehet, hogy kettő… vagy még több – húzta keserű fintorra ajkát.

– Kérdezhetek valamit?

– Kérlek, Bells, hanyagoljuk egyelőre ezt a szex témát – futott ráncba homloka. – Szeretlek, ebben sose kételkedj, és ha úgy érzem… úgy érezzük – helyesbített –, készen állunk megtenni a következő nagy lépést a kapcsolatunkban, akkor elhiheted, hogy egyetlen percig sem fogok habozni – nézett mélyen, jelentőségteljesen szemeimbe. – Hisz már most annyira kívánlak, hogy azt el sem tudom mondani – simított végig orrával arcomon, úgy suttogva el vallomását. – Csak nem zavarban vagy? – kérdezte arcom pírját látván, majd állam alá nyúlva feljebb emelte fejem.

– Nem értem, hogyan bírod kimondani ilyen nyíltan, kívánsz, mikor én már attól is elszégyellem maga néha, hogy egyáltalán ilyenekre merek gondolni – vallottam be az igazat.

– Ne butáskodj! Kérlek, Bells, ne légy zavarban, főleg ne előttem. Hiszen az igazságban nincs semmi szégyellnivaló – simított végig finoman sérült orcámon, majd egy percnyi csöndet követőn, ismét beszélni kezdet. – Bells… te ugye még… szűz vagy? – bökte ki nagy nehezen a kérdést, amitől még ő maga is zavarba jött.

– Igen! – feleltem nemes egyszerűséggel, és bár én ezt nem szégyelltem, a Kedvesem száját elhagyó mély sóhaj mégiscsak nyugtalankodásra adott okot. – Mi az? Csak nincs valami baj ezzel? – kérdeztem értetlenül és aggodalmaskodva.

– Nem, nem dehogyis! Már miért lenne bajom azzal, hogy még érintetlen vagy? – mosolygott nyugtatón.

– Az igazat megvallva nem tudom, csak úgy felsóhajtottál, hogy azt hittem, valami gond van vele – gyűrögettem ingét zavaromban, és arcom most már lángolt a forróságtól, mely pírba futtatta.

– Nem, erről szó sincs, hisz még én sem voltam senkivel, csak épp eszembe jutott, hogy nálatok, embernőknél az első együttlét vérzéssel is járhat – rándult meg szája szeglete, míg én önkéntelenül is felnyögtem. – De ne aggódj, sosem bántanálak és különben is, mire ez bekövetkezik, már rég túl leszek a véred okozta csábításon, így nem jelent majd gondot a képességed nélkül sem. Hisz érzem, hogy minden nappal, amit veled töltők, egyre könnyebb lesz – igyekezett megnyugtatni, majd a jó éjt csókom után halk dúdolással próbált meg álomba ringatni. Azonban a békés öntudatlanság nem akart eljönni.

Mélyen belélegezve Szerelmem édeskés illatát próbáltam meg elhessegetni a ma képeit szemeim elől, míg végül gondolataim közt ismét felötlött kérdésem, melyet Edward nem hagyott elmondani. Tudni szerettem volna, hogy az önfegyelmét leszámítva, készen áll-e, ugyanis bár én is mérhetetlen vágyat éreztem, azért volt bennem némi kétely is. De nem a vér vagy az ereje miatt, hiszen azok folyamatosan fennálltak, és ha történtek is dolgok, komolyabban nem bántott. Tizenhét éves lány voltam, felvilágosult, modern gondolkodással, egészséges aggályokkal az intimitást illetőleg és persze nagyon szerelmes. Ám a barátom egy vámpír volt, aki bár túl volt már a hetedik ikszen és jó neveltetést kapott, mégiscsak ő is modern felfogással rendelkezett. Emellett szeretett, viszont arról fogalmam sem volt, ő vajon kész-e már lelkiekben a „nagy lépésre”, hogy vannak-e neki is kételyei.

Anyám még tizenkét éves koromban felvilágosított, nem voltak tabuk, de jelenleg mégsem voltam benne biztos, hogy az abból és persze könyvekből és filmekből szerzett tudás elég rálátást nyújt-e, egy vámpírral való szeretkezés mibenlétére. Tartottam tőle, nem, hiszen még ha a lényeg nem is különbözik, akkor is sokkal másabb a két eset. Ez a bizonytalanság pedig csak egyet jelentett, mégpedig, hogy mégsem állok teljesen készen, mint ahogyan azt eddig gondoltam.

Sok kérdés kavargott egyszerre a fejemben, de a válaszokat nem tudtam rájuk, ahogyan azt sem, kitől kaphatnám meg őket. Erről az egész vámpír-ember-együttlét dologról csak annyit tudtam, hogy lehetséges, de vannak veszélyei. Mint a vér és az erő, aminek következtében egyetlen gyengédnek szánt, de óvatlan mozdulattól porrá törhetnek a csontjaim. Az életem Edward kezében volt és én bíztam benne. Úgy gondoltam, hogy ha a mostaninál is fejlettebb lenne az önuralma, akkor biztosan nem lehetne gond. Azonban a terhesség ténye már más tészta volt.

A neten már olvastam az Incubus nevezetű vámpírfajról, és a körülmények valamint Szerelmem alá is támasztották sejtésem, miszerint ők is azok. Ez viszont azt jelentette, hogy akár teherbe is eshetek, amiről aztán még annyi fogalmam sem volt, mint az együttlétről. Kedvesem is csak annyit mondott, nem a szokványos lezajlású terhesség volt az édesanyjáé, egyik esetben sem. Persze azt tudtam, lehet védekezni, de azt már nem, hogy vajon elég lenne, ha óvszert használnánk, vagy esetleg nekem kéne védekeznem.

Annyi mindent nem tudtam még, és biztos voltam benne, ha anyám tudná, hogy egykori felvilágosítása felesleges volt, kitérne a hitéből. Edwardot nem kérdezhettem meg, pontosabban nem akartam, mert bár vele készültem megtenni a nagy lépést, mégis ódzkodtam tőle, hogy ilyenekről beszélgessünk. Kínos lett volna az már egyszer biztos, viszont így maradtak a kérdések és kétségek. Anyám eleve ki volt zárva, akárcsak Nessie és Bella, aki bár talán a legjobb választás lett volna – hisz elvégre ő végigcsinálta ezt egykor – mégiscsak Edward anyja volt. Maradt Alice és Esme – hiszen Rosalie-val már maga a társalgás is reménytelen volt –, valamint Carlisle, aki mint orvos, szerepelt a listámon. Alice nyílt volt, úgy gondoltam valószínűleg ebben is szívesen lenne segítségemre, akárcsak a mindig kedves, szeretnivaló Esme, és persze a bölcs doktor. Nehéz volt a döntés.

– Aludj kedvesem! – simított végig ajkaimon Edward, miután gondolatmenetem végén egy hatalmasat ásítottam. Úgy tűnt végre sikerült eléggé elfáradnom, aminek köszönhetően percekkel később álomba szenderültem.

14 megjegyzés:

  1. Jaj,Krisz!!!Imádtam ez a fejezetet.
    De hol a függővég???Ezt nagyon hiányoltam...:(
    Mellesleg Matt egy seggfej,ha szabad ilyet mondanom.Remélem a jövőben többet is megtudunk róla,mert szerintem itt még sok mindenről lehet beszélni.Én még sosem láttam vámpírt elpirulni,de biztos vicces lehet :DD Bells-nek lehetne több önbizalma,mert nem mindig választ vámpír egy ember barátnőjéül.Ha tudnék vele beszélni elmondanám neki,hogy nem kell aggódnia,mert ha egy "ilyen" pasi beleszeret,akkor ott nincs olyan,hogy nem KÍVÁNJA.De a szerelem nem mindig "arról" szól.Itt többről van szó,mint a szex.Jó az is közrejátszik egy kapcsolatban,de szerintem maga a feltétel nélküli szeretet számít a legjobban.Edward és Bells megérdemlik a boldogságot,már csak azért is!:)
    puszi,jó éjt
    *baba*,vagy *babey vampire* :DD

    VálaszTörlés
  2. Szurkolok nekik hogy hamar összejöjjön a dolog :D
    Ajj Mattet nem nagyon csípem inkább megfojtanám egy kanál vízben xD
    Edwardék viszont olyan édesek együtt:D
    Imádom a töridet :)
    Rem hamar jön a kövi!
    Puszííí
    Tincsu

    VálaszTörlés
  3. Szia!

    Akkor, ahogy megegyeztünk, csak rossz szavakat kapsz tőlem :) *sátánkacaj*
    Szóval, mi az, hogy itt pletykákat terjesztenek? Én úgy tudtam, hogy a pletykák után egy kis verekedés is van, és nem csak egy pofon a lánynak! :P De ha már itt tartunk, miért pont Bells? Milyen gonosz vagy te xD -oké, szerinted én most tudok itt gonosz dolgokat írni Neked a fejezetedről? Ezen a pár soron vagy tíz percet gondolkodtam... Áh, nekem nem megy ez a gonosz kritika... De próbálkozhatok :P
    Szóval, ... Bells igazán kaphatott volna még egy felvilágosítást, hiszen tuti eljut a szülők fülébe is a pletyka xD -bár ez a kettő hogy kapcsolódik most ide... ? Na jó, reggel van és fáradt vagyok... Ennyi elég lesz? Nem tudlak én lehúzni és nem is akarlak! aki tud az tud :) :D
    Na, szép napot mindenkinek!
    És csak legyetek rosszak! Főleg a kedvenc írónk (L)

    OneGirl

    VálaszTörlés
  4. Szia Drága Krisz :) :)

    Jajjjjj annyira aranyosak és imádtam ahogy belevágtak végre a probálkozásba.Annyira édesek föleg Bells ahogy zavarban van fiatalkori önmagamra emlékeztet annyira jó ezt álltalad ujraélni imádtam.
    Kivi vagyok hogy kivel fog beszélni erről a védekezés dolgról.Én a helyében először is Carlislel-el beszélnék hiszen mégiscsak orvos a drága és bíztos tud érdembeli tanácsot adni neki,:) és én is kivi vagyok hogy véleményed szerint hogyan tudank védekezni a vámpírok.Úgy rémlik hogy ezt már egyszer beszéltük és akkor azt modntad hogy az ovszer nem bíztos hogy nyerő gondolat töllem vagy valalmi ilyesmit mondtál mikor a kontak lencsére gondolva az sem nagyon bírja a strapát a méreg miatt.De mi van ha "az" nem tartalmaz mérget vagy mégis na jó nem elmélkedek mert szerintem te már tudod hogy hogyan lesz.Imádtam csak azt sajnáltam hogy nem törte be Edward az orrát annak a .....Mettnek.Szerintem megérdemelt volna egy tockost.Puszi drága legyél rossssssz nagyon rosssssssz és közben vigyázz maradra
    Andi

    VálaszTörlés
  5. ÁÁÁ! Szegény Bells. Kapott egy maflást, kár volt beállnia középre. Ha Edward kapta volna legalább eltört volna Matt karja, így meg ...:( Na mind1. Hú kíváncsi lettem volna arra az apa fiú beszélgetésre. Szerintem Bells a dokit fogja választani, mondjuk Esme lenne a legszerencsésebb, Alice meg olyan szeleburdi lenne, aztán ha meghallaná a témát átváltana komolyra. Hát nem is tudom, mondjuk én inkább a pasimmal beszélném meg, jobb mintha ő tudná meg legutoljára. Ja és remélem Mattet egy jó időre felfüggesztik, de még mindig nem értem, h miért utálja ennyire a Culleneket?! De majd úgyis kiderül. Ez a feji nagyon bejött, nem mintha a többi nem. Alig várom a folytatást. :)

    VálaszTörlés
  6. Szia!
    JAJ Te! Ez a feji nagyon, nagyon, nagyon szupi lett. De most komolyan, Mattet fel kéne már rúgni, megverni,vagy valami. De ez a megszégyenítős megoldás is jó ötlet. Nekem akkor telt be a pohár mikor Bellst felpofozta, akkora egy szemét h azt elmondani sem lehet. A hideg futkos a hátamon az ilyen emberektől, mert van ilyen, akik dühből megütnek egy nőt. Na jó eleget beszéltem már Mattről.:)
    Gyakorlás *gondolkodik* nem is tudom honnan jutott eszükbe:D Annyira arik együtt, minden ilyen fejit lélegzet visszafojtva olvasok és tűnődök azon létezik-e a valóságban ilyen intenzív, feltétel nélküli szerelem:)
    Szerintem Alice-el kéne beszélnie.
    Imádtam Siess a kövi fejivel
    Puszi Andi

    VálaszTörlés
  7. Szia!
    Nagyon jó lett.Á,tudtam,hogy Matt lesz az a szemét.Igaz hogy bunyót akartam,de arra nem számitottam,hogy majd szegény Bellst fogod megveretettni.Ez gonosz volt!:) Bellsék jól kimagyarázták a dolgot a szüleinek:) már vártam mikor fognak gyakorolni vagy valami:D Hát erre a hatásos védekezési módra kiváncsi leszek:) én valószinőleg inkább Carlisleval beszélném ,meg,végül is ő a doki és kitalálhat valamit.Bár a bizonytalanságát megoszthatná Edyvel is.
    Nagyon-nagyon tetszett és alig várom a folytatást!:)

    VálaszTörlés
  8. Szia Csajszi!

    Megjött anyu is, hogy egy "kemény" kritikával megdobjon. Egyetlen egy bajom van, és mégpedig az, hogy ebben most mit tudok kritizálni, de tényleg? Erre a költőinek szánt kérdésre a válaszom az, hogy SEMMIT!
    Ez így klappolt, ahogyan volt, az elejétől a végéig - természetesen a közepén át;) - és nem lehet benne semmi kivetnivalót találni.
    Oké, mondjuk egy kis fightra számítottam Edy és Matt között, de tényleg feltűnő lett volna, ha a srác egy szimpla ütéstől is kifekszik! :D
    Ezek szerint még több gyakorlásra lehet majd számítani a közeljövőben? *szemöldökhúzogatás* Cool!XD
    Nagy a valószínűsége, hogy akartam még valamit írni, de pici agyam még nem úgy dolgozik, ahogyan szeretném - pedig a koffein áramlik az ereimben -, így elfelejtettem. Ha eszembe jut, majd kiabálok!
    Addig is csókol anyud:
    Szylu

    VálaszTörlés
  9. Szia,

    Hát ez jóóóó!!! Már megint, ugyan úgy mint az eddigiek, csak nem értem hogy miért van ilyen kevés hsz. hisz mindenki csak imádja az írásodat. Én nem vagyok egy írói alkat, de olvasni annál jobban szeretek. Tudom, hogy sok mindennel nem tudlak segíteni emiatt, így marad néhány jó szó a hsz.-ban. Hisz annyi blogot lehet találni, ami vmi oknál fogva nem él, pedig lehet hogy csak egy-két jó szó is elég lenne az írónak. Na, én igyekszem ezt pótolni. :)
    Erre nem kért meg senki, csak így ismeretlenül is kérném, hogy néhány jó szóval támogassátok Kriszt, hisz ami neki jó, az nekünk is jó, mert akkor többet olvashatunk. :)

    ***

    Imádom az egész történetet, úgy ahogy van. A kis Edy-t meg a vadmacskát. :)

    Végre, az a szemét Matt megkapta azt ami jár neki, de miért van nekem egy olyan érzésem hogy nem fogja itt ennyibe hagyni?

    ...és megint csak végre, hogy elkezdték a próbálkozást is. (bár nekem eddig a zongora volt a csúcs!!!- remélem még fogjuk őket "látni" a közelében, vagy esetleg rajta, hmm...:)) Annyira aranyosak együtt és megérdemlik egymást.
    Kíváncsi vagyok, hogy kivel fog beszélni, én a helyében Carlisle-t választanám, mert megértő és egyben orvos is, és nem beszélve arról hogy volt már hasonló helyzetben.:) Érdekes helyzet lenne, ha Edy belemenne a termékenységi vizsgálatba. :) Vajon milyen védekezési mód lehet egy vámpír esetében hatásos? *gondolkodófej*
    Remélem hamarosan jön a friss, már NAGYON várom.

    Gratula

    Niko

    VálaszTörlés
  10. Szia!
    Csak most tudtam elolvasni az új fejezetet.
    Naon teccet.Bells és Edward nagyon édesek.Matt
    pedig nagyon szemét volt, de legalább megkapta.
    Bár Bells tényleg feszegetí Edward határait, de olyan cukik! XD

    Puszi

    VálaszTörlés
  11. Szia Krisz!
    Nagyon jó volt ez a feji is!
    Bár én olyan szívesen behúztam volna Matt-nek. Légyszi egyszer intézd úgy hogy megkapja *könyörgő szemek* Hú de gonosz vagyok :D De megérdemli :D
    Érdekes lehetett az apa-fiú beszélgetés is szegény zongora :)
    És ezek a gyakorlások... hát szerintem érted :) imádom őket olyan aranyosak együtt :D
    Képzeld előző hétvégén Pécsen voltam Spirit olvasói találkozóján és nagyon jó volt! Kérdezték hogy kiket olvasok még és büszkén mondtam hogy Krisz-t ők pedig rögtön tudták hogy rád gondolok :) Mondták hogy benne vagy a csapatban :D
    Na jó ez csak személyes megjegyzés volt nagyon várom a következő részt :)
    Puszi
    Timi

    VálaszTörlés
  12. Sziasztok!

    *babey vampire*!

    Örülök, hogy tetszett a fejezet! :)
    Na igen, a függővég. Tudod furi, mert mikor írok, akkor "utáltok" érte, de amikor meg nem, akkor meg hiányoljátok. Nem kell aggódni, nem szándékozom leszokni róla, olyan isten nincs :D, csak épp nem mindig jön ki a lépés se, valamint van, hogy nem illene a történet menetébe. Vagy egyszerűen mondjuk azt, hogy hagylak néha napján titeket nyugodtan aludni. ;) De köszönöm kérdésed, örülök, hogy hiányolod, lesz még, ezt megígérhetem! :)
    Igen, Mattnek nem ennyi szerepet szántam, és hamarosan ki fognak derülni dolgok, ezt is ígérhetem. ;)
    Amúgy félreértettél szerintem, mert én nem azt írtam, hogy akármelyik Cullen elpirult, hanem, hogy zavarba jött. Hiszen a piruláshoz vér kell, nekik pedig olyanjuk nincs, a zavart pedig gesztusokból, hanghordozásból vagy épp abból, hogy elkapja a tekintetét az illető lehet rájönni. :)
    Jól mondod amúgy, a szerelem nem csak "arról" szól, de hazudik, aki azt mondja, hogy az nem fontos. Úgy vagyok ezzel az egésszel, hogy bár egy fanficet írok ami fantasy, mégis élethűen szeretném megírni, mivel akkor én is, és talán ti is kicsit közelebbinek érzitek a történetet magatokhoz. Bells és Edy szerelme mély, őszinte és tiszta, de nem hazudnak és igen is a kapcsolatukban az is szerepet játszik. Bells érthető okokból fél, de remélhetőleg Edynek sikerül eloszlatnia az aggályait. :)
    Tényleg megérdemlik a boldogságát, majd kiderül, hogy meg is kapják-e. ;)

    További kellemes hetet kívánok! :)

    Pusza, Krisz



    Tincsu!

    Matt címét majd megadom, aztán fojtogathatod, ha gondolod! XD
    Örülök, hogy tetszenek Edyék együtt és, hogy tetszik a történet! Köszönöm! :)

    További kellemes hetet kívánok! :)

    Pusza, Krisz



    OneGirl!

    Tudtom, hogy gonosz vagyok, köszönöm is a bókot :P, és hát eredetileg úgy volt, hogy Edy kapja a jobbhorgost, de furi lett volna ugye, mert akkor Matt keze eltörik meg minden, meg sajnáltam Edyt, Bells meg olyan önfeláldozó volt, szóval ezért kapta ő helyette. XD
    Na jó, akkor majd legközelebb megpróbálhatod a kritikus véleményezést. Várni fogom. ;)
    Mindig túlzol :P, amúgy meg a felvilágosítás meglesz. ;)

    További kellemes hetet kívánok, légy rossz te is! ;)

    Pusza, Krisz



    Andi! (ynda)

    Örülök, hogy segíthettem felidézni a szép emlékeket, így talán Bells kicsit közelebb került hozzád. :)
    Hú, igen jól emlékszem egykori beszélgetésünkre és látom te is. :)
    Igen az óvszer szerintem olyan - enged meg, hogy egyik kedves barátnőm szavait idézzem -, mint zokniban szeretkezni. XD Mindegy, hasztalan az a lényeg, épp azért mert "az" is valamilyen részben kell, hogy mérget tartalmazzon, hiszen náluk minden folyadék, hogy így mondjam, tartalmaz, hiszen a sejtjeiket is a méreg zsírozza és hasonlóak. Nos, hogy akkor mégis hogyan is tudnának védekezni, az a kövi részből kiderül, vagy persze lehet abból sem, de meglátjuk, teszünk rá egy próbát. ;)
    Mattel kapcsolatban pedig csak azt tudom mondani, hogy ami késik, nem múlik. ;)

    További kellemes hetet kívánok és légy te is nagyon, de nagyon rossz! ;)

    Pusza, Krisz



    Viki!

    Mattel kapcsolatban pedig csak azt tudom mondani, hogy ami késik, nem múlik. Valamint, hogy hamarosan kiderül minden. ;)
    Amúgy Edy sem tudhat mindent, szóval Bellsnek mással is kell beszélnie, de természetesen Edyvel is majd megejtenek egy könnyedebb eszmecsere futtatást. ;)
    Örülök, hogy tetszett a fejezet! Köszönöm! :)

    További kellemes hetet kívánok! :)

    Pusza, Krisz



    Andi!

    Örülök, hogy ennyire tetszett a fejezet! :)
    Matt meg fogja kapni a magáét, nem kell aggódni. ;) Amúgy meg nem Bellst akarta megütni, félre ne értsd, hanem Edyt, csak Bells beleszaladt az öklébe. :P
    Nem tudom, de én is szeretnék egy ilyen intenzív és feltétel nélküli szerelmet, mint az övék. :)
    Azért legközelebb vegyél levegőt is, nehogy rosszul légy nekem. :D

    További kellemes hetet kívánok! :)

    Pusza, Krisz

    VálaszTörlés
  13. Erzsi!

    Örülök, hogy tetszett! :)
    Tudtom, hogy gonosz vagyok, köszönöm is a bókot :P, és hát eredetileg úgy volt, hogy Edy kapja a jobbhorgost, de furi lett volna ugye, mert akkor Matt keze eltörik meg minden, meg sajnáltam Edyt, Bells meg olyan önfeláldozó volt, szóval ezért kapta ő helyette. XD
    Nocsak, nocsak, mi az, mindenki a gyakorlást várta? :P Amúgy a hatásos védekezési módszer az lenne, ha nem csinálnák. XD Amúgy meg kockáztatnak, bármi is legyen az, amit megpróbálnak majd. :S Hiszen ki hallott olyanról, hogy óvszert, vagy gyógyszert, vagy akármint vámpírokon is teszteltek? XD
    Igen, a bizonytalanságát mindenképpen meg fogja Edyvel is osztani, nem kell aggódni, csak épp vele nem beszélhet meg mindent, mert mondjuk Edy nem tud bizonyos dolgokról így azokat nem is tudja elmagyarázni. Nos, majd hamarosan kiderül, kivel fog Bells beszélni. ;)

    További kellemes hetet kívánok! :)

    Pusza, Krisz



    Szylu!

    Birom a humorod mami, mondtam már? :P
    Na ja, furi lett volna ha Matt csak úgy összeesik a fájdalomtól, mikor csak a szél legyintette meg. Vagy eltört volna a keze, egy egyszerű pofontól. XD
    Ne húzogasd a szemöldököd, de elképzelhető, hogy nem ez volt az első és utolsó gyakorlási kísérlet. ;)

    Én is sokszor csókollak mamikám! :D

    Pusza, Lánykád, Krisz



    Niko!

    Először is köszönöm ezt a buzdító, biztatós és még sok mindent mondhatnék erre a kommentre. Egyszóval köszönöm, egészen meghatódtam a szavaidtól! *elmorzsol egy könnycseppet*
    Nagyon jól esnek a szavaitok, mindenkié, és félre ne érts, én nem 50-60 kommentet szeretnék, nem is tudnék talán annyira válaszolni, pedig nekem fontos, hogy ha késve is, de választ adjak rájuk, ha már ti vettétek a fáradtságot és írtatok nekem. :) Egyszerűen tudni szeretném, hogy tetszett-e, vagy ha nem, akkor mi nem, min kéne javítanom, változtatnom és ilyenek. Magam mellett nektek is írok, és bár azt mondják, ne akarjak megfelelni mindenkinek, ami azért igaz is, hiszen nem vagyunk egyformák, nem lehet mindenkinek megfelelni, mégis azért legalább annyit szeretnék elérni, hogy ti is legalább fele annyira élvezzétek a történetet, mint ahogyan én. Érted? :)
    Szóval nagyon hálás vagyok a szavaidért, sokat jelentenek, de ha nem tetszik valami, ígérem, nem haraplak meg, ha megmondod az őszinte véleményed, SŐT, megköszönöm! Hiszen a negatív kritika is lehet építő jellegű. :)
    Na és akkor a történet...
    Örülök, hogy tetszik és, hogy szereted Edyt és Bellst. :)
    Nos, ami Mattet illeti, azt hiszem, az érzéseid nem csalnak, de majd hamarosan kiderül minden. ;)
    Na igen, a zongorás részt szerettem írni, ezt be kell vallanom. *pirul* Amúgy pedig vannak még kiaknázatlan helyek azon kívül is. ;)
    Hűm, látom, még emlékszel a termékenységi vizsgálatra és ez jó. Egyébként pedig a nem csinálás, hogy így mondjam már bocsánat az egyedüli biztosan hatásos módszer, de majd meglátjuk mi lesz még ebből. ;)

    Köszönök még egyszer mindent, és további kellemes hetet kívánok! :)

    Pusza, Krisz



    vámpírbébi!

    Nincs semmi baj drága, akkor olvasod el, amikor tudod és kedved van hozzá. Örülök, hogy megtetted és, hogy tetszett! :)
    Na igen, mindketten feszegetik egymás határait, ami nem tudom, hogy hova vezet, de az biztos, hogy semmi jóhoz. :P

    További kellemes hetet kívánok! :)

    Pusza, Krisz

    VálaszTörlés
  14. Timi!

    Örülök, hogy tetszett a fejezet! :)
    Nos, Matt esetében is igaz az a mondás, hogy ami késik, nem múlik, szóval csak nyugi. ;)
    Hehe, neked is a gyakorlások jöttek be, mi? :P De igen, tudom, mire gondolsz. ;)
    Először is remélem, jól érezted magad a talin, sok szép emlékkel lettél gazdagabb és azt is remélem, hogy a következőn már én is ott lehetek, és akkor találkozunk. ;)
    Jaj te. :) Amúgy mi az, ennyire rossz hírem lenne? Mindenki tudja, ki az a Krisz, na szép. XD Mindenki? Na, azt azért megnéztem volna, nem sok mindenkit ismerek, ugye Spirit alap, meg Freeb, aztán Truska és Zsuzsa, de Szandival is csak alig pár szót beszéltem, a többieket nem hinném, hogy ismerem. :S De édes vagy, köszönöm, hogy elmesélted, jól esett. *pirul*

    További kellemes hetet kívánok! :)

    Pusza, Krisz

    VálaszTörlés