2011. március 20., vasárnap

Twilight novella - Imprinting

Sziasztok!
Nos, mint azt olvashattátok már a hét folyamán, most egy meglepetéssel készültem nektek fejezet helyett. Mégpedig egy Twilight novellával, mely amolyan kiegészítő novellaként is funkciónál a történetemhez. Átvezető a Saga és a New Sun között, mondjuk úgy. Remélem, tetszeni fog nektek, én nagyon élveztem írni, főleg a végét, ami mindennek az alapja volt, ugyanis azt találtam ki legelőször. :P
A címe Imprinting, azaz bevésődés! :) És itt ragadnám meg az alkalmat, hogy egy neten talált bejegyzésnek köszönetet mondjak – persze főleg annak szerkesztőjének –, mivel annak elolvasása után kissé átalakítottam a novellát, hogy jobban érzékeltetni tudtam a különböző „bevésődéseket”, amik a Meyer félén kívül ténylegesen léteznek. :) Ha kíváncsiak vagytok az említett bejegyzésre, akkor ITT elolvashatjátok! :)
Nem utolsó sorban pedig a fejezet végén találtok pár képet, amit ehhez a novellához válogattam össze. :)

Nagyon szépen köszönöm a kommenteket – és voksokat –, mindegyikre válaszoltam. :) Szép kis eszmefuttatásokat láttam, nos, majd kiderül, hogy melyek bizonyulnak igaznak. ;)
Kellemes hétvégét kívánok mindenkinek a rossz idő ellenére is! Olvassatok, filmezzetek, hívjatok barátokat és mulassátok velük az időt. :)
Jó olvasást a fejezethez! :)

Millió puszi, Krisz



Twilight novella


Imprinting


Szerinted melyiket vegyem fel? – próbálgatta Nessie a tükör előtt állva a szebbnél-szebb ruhácskákat maga elé, hogy megtudhassa, melyik is állna jobban neki. Ám sehogy sem tudott dönteni.

– Szerintem a rózsaszínt – mutatott Alice nagynénje az ágyon heverő ruha halom legtetején lévőre. A kislányruha pink színe rikító volt, habos-babos, selyem és tüll. Nessie elfintorodott, pedig nem is olyan rég még tetszett neki. – Ha nem tetszik a választásom, akkor meg minek kérdezel? – forgatta meg szemét a hollófekete hajú lány.

– Helló, Edward! – köszönt a most érkező fiú a neki ajtót nyitó bronzhajú férfinak. Ezt Nessie is hallotta odafent, és rögvest eldobva mindent a kezéből már száguldott is a földszint felé. Olyan hévvel rohant legjobb barátjához, hogy közben majdnem elsodorta másik nénikéjét, aki morgolódva adta ezt tudtára. Azonban jelenleg semmi sem érdekelte a kicsi lánykát – egy dolgot kivéve. Párosával véve a lépcsőfokokat haladt lefelé.

– Jake! – kiáltotta a kislány, és az indiánfiú kitárt karjaiba vetette magát. Jacob is örült, hogy láthatja, erős karjait nyomban a törékenynek tűnő test köré zárta, úgy ölelte magához a lányt. Nessie az övéit a fiú nyakába fűzte és végtelenül boldog volt, hogy két – számára nagyon hosszúnak tűnő – hét után most ismét találkozhattak.

Mióta pár hete eldöntötte a családja, hogy továbbállnak a körülmények alakulása a farkasokkal és az emberek figyelmének esetleges felkeltése miatt – mivel az idő múlásával ők, másokkal ellentétben nem öregedtek –, Nessie nagyon szomorú lett. Nem akart távol lenni az ő farkasától, de nem tehetett mást. Oregonba költöztek, Portland városától kissé nyugatra, ugyancsak erdős részre. És így nem is kerültek olyan messze Forkstól – ahova most egy ünnepség miatt tértek vissza pár napra –, Jake pedig bármikor meglátogathatta őket.

– Nagyon hiányoztál! – ölelte szorosan magához az ugyancsak bronzhajú lány barátját, szinte már megfojtva azt szeretetével.

– Nekem is, kicsi Nessie, nekem is! – mondta az indiánfiú szíve legmélyéből. Hisz szerette az ő lenyomatát, ő volt számára a legfontosabb az egész világon. Mióta csak bevéste néhány évvel ezelőtt azon a borzalmasan induló szeptemberi napom, azóta féltette őt. Védelmezni, óvni akarta mindentől és mindenkitől. Ám ezt nem mindenki nézte jó szemmel!

– Még, hogy kicsi! – mondta a lány durcásan és elengedve a fiút csípőre tette kezeit. – Csak közlöm, hogy maholnap már négy éves leszek! – büszkélkedett kihúzva magát, mialatt a két férfi elfojtott egy-egy mosolyt. – Nagypapi szerint korban tizenhárom évesnek fogok megfelelni. Úgyhogy már egyáltalán nem vagyok kicsi! – kérte ki magának Renesmee és ezt a jelenlévők egyike sem bírta már ki bazsalygás nélkül.

– Igen, tudom! Na, és már tudod, mit szeretnél a születésnapodra? – érdeklődött Jacob. Nem is olyan rég már feltette ugyanezt a kérdést, mikor is telefonon beszéltek, de akkor nem kapott rá választ. Most viszont már igencsak sürgette a határidő, mivel már csak alig több mint tizenkét óra volt vissza a kicsi lány születésnapjáig.

– Még nem döntöttem el – tette Nessie mutatóujját állára, gondolkodást imitálva.

– Akkor ideje lesz – mondta a rézbőrű férfi, és közben ő maga is a megfelelő ajándékon kezdett el gondolkodni.



Eközben lent La Pushban nagy volt a készülődés. Sokan sürögtek és forogtak az egyik fakószínű, alacsony faépítmény körül. Mindenki ott volt a törzsből, aki csak számított és kivette a részét a munkából. A nők sütöttek és főztek már jó egy napja, szinte megállás nélkül, hiszen a férjeiknek és a gyermekeiknek – főként a farkasoknak – nagy volt az étvágya. Az éhes férfinépség pedig eközben a ház udvarán a dekorációt helyezte el és az asztalokat állította fel, majd terítette meg.

Jó hangulat lengte körül a régi házat, meghitt volt és vidám, míg odabent már vegyes érzések keringtek a levegővel vegyülve. Az egyik hálószobában épp a ház úrnője készülődött élete egyik nagy napjára. Némileg ideges és izgatott volt, de ez ilyenkor természetesnek számított. Barátai mind próbálták nyugtatgatni, több-kevesebb sikerrel. Azonban ő nem csak az esküvője miatt volt feszült, hanem lánya miatt is.

A férje halála több évvel ezelőtt nagy csapás volt mindannyijuknak, amit nem tudtak egykönnyen megemészteni. Ellenben az élet nem állt meg, az idő múlásával pedig a nő lassanként ráébredt, hogy egy hozzá közelálló személy mellett újra rátalált a szerelemre. Ám boldogsága nem volt felhőtlen, mivel tartott tőle, lánya sosem fogja teljesen elfogadni választottját, annak családja miatt.



– Igazán siethetnél egy kicsit jobban, apu! Még a végén megtartják nélkülünk az egészet – nevetett fel harsányan Bella, a Swan ház fürdőszobájának ajtaja előtt toporogva. Már kora reggel átjött, hogy segítsen apjának elkészülni, mivel ismerte jól, és tudta, hogy az elmúlt pár év alatt mit sem változott e téren. Azonban egy óra ácsorgás után már igencsak kezdte unni magát.

– Jaj, ne dühíts már te is, kölyök! Ez a fránya nyakkendő így is az idegeimre megy – bajlódott a sötét anyag csomózásával Swan rendőrfőnök, a fürdőből kilépve.

– Várj, segítek! – lépett a lány apjához, majd vámpírsebességének köszönhetően egy perc törtrésze alatt megoldotta a felmerült problémát. Charlie csak pislogott, de nem igazán lepődött meg. Már megszokta a körülötte lévő különös dolgokat, mint például lánya gyorsaságát, melynek igazi okát épp annyira nem akarta tudni, mint unokájának hihetetlen ütemű fejlődését. Csak elfogadta és igyekezett nem is töprengeni ezeken a dolgokon. Egyes egyedül az számított neki, hogy bár egy ideje már távolabb élt tőle a lánya és az unokája, mint eddig, a félelmével ellentétben mégsem vesztette el őket örökre.

– Kösz! – felelte kurtán a férfi.

– Jól nézel ki, apu! – mosolygott elégedetten Bella. El sem hitte, hogy tényleg elérkezett ez a nap is és, hogy ennek majd a szíve legmélyén is örülni fog, nem csak a látszat kedvéért. Persze az anyja, Renée már évekkel ezelőtt újraházasodott és akkor is örült. Mind az édesanyja boldogságának, mind pedig Philnek, akit ugyancsak kedvelt, mint ahogy apja választottját. Boldog volt, hogy ezután is lesz, ki gondoskodjon róla, főzzön rá, és megajándékozza szeretettel, amit igencsak megérdemelt már.

– Ühm… Kösz… Te is… nagyon szép vagy! – motyogta bajsza alatt zavartan a férfi.

– Köszi! Lent megvárlak – mondta Bella, majd a földszintre ment.

Míg Charlie odafent az utolsó simításokat végezte, addig lánya a zsebkendőnyi nappaliban a falon függő fényképeket nézegette a parányi kandalló fölött. Még most is tisztán emlékezett rá, hogy mikor Phoenixből ideköltözött kicsivel több, mint hat éve, mennyire lehangoló volt számára látnia a múltat. Azonban most megkövült szívében melegséggel gondolt vissza mindazokra az időkre.

A képek száma az évek múlásával arányosan nőt, mivel a rendőrfőnök szerette nézegetni őket, és legalább így kicsivel közelebb is érezhette szeretteit magához. Viszont egy nagy változás észrevehető volt, éspedig, hogy lekerült a Las Vegasban készült esküvői kép, melyen a férfi és annak volt felesége, Renée volt látható. Hosszú évekbe telt, míg a rendőrfőnök el tudta felejteni egykorvolt szerelmét, ám mostanra úgy tűnt, minden seb begyógyult, ami egy új asszonynak volt köszönhető.

A nő és Charlie régóta ismerték egymást, barátok voltak, majd pár éve a közös magány olyannyira összehozta őket, hogy a barátságból vonzódás, abból pedig szerelem lett. És bár mindketten igencsak rég elmúltak már tizenévesek, eleinte mégis úgy viselkedtek és titkolták mások előtt a kapcsolatukat. Aztán ahogy az egy kisvárosban lenni szokott kiderül minden. A barátok és a család persze örültek a jó hírnek, hamar el is fogadták őket egy párként, azonban a komoly lépésekkel – esküvő és összeköltözés – mind ez idáig vártak.



Az immáron hét esztendős Claire vígan ugrándozott a két oszlopba rendeződött násznép hosszú sora között a faragott, boltíves oltárig. Kezében virággal teli kosárkát tartott, melyből a puha rózsaszirmokat a földre szórta. Charlie Swan, a délceg úrnak öltöztetett kisvárosi rendőrfőnök már a helyén várta aráját, aki lassan lépkedett a kislány után krémszínű ruhájában.

Az Öreg Quil mély, érdes hangján a törvényeikhez híven tartotta meg a szertartást. Bár a rendőrfőnök maga hívő volt, tisztelte választottja hitvilágát, és annak törvényeit. Így kapták hát végül meg mind az Isten, mind a Nagy Szellemek áldását frigyükre.

Nessie a halványbarack színű ruhácskájában a megadott jelre odatáncikált a nagypapájához és újdonsült nagymamájához, Sue-hoz, hogy átadja a két fénylő, aranygyűrűt nekik. Majd ugyanolyan boldogan libbent vissza helyére szülei és az ő farkasa mellé. Jacob elégedett mosolyt küldött a lány felé, tudatván vele, hogy ügyes volt, büszke rá. Nessie-nek ez sokat jelentett, széles vigyorra húzta ajkát, elővillantva ezzel tökéletes, hófehér fogsorát.

A szertartás végeztével, miután a gratulációk sora is véget ért, kezdetét is vette a lakodalom. Étel és ital került mindenki elé, melyet zene és tánc követett. Mindenki jól érezte magát, még a vámpírok és a farkasok is békében megfértek egymás mellett, bár a köztük lévő feszültség így is érzékelhető volt. Sosem lesznek igazából barátok, legfőképpen egy család, és ezt mind tudták. La Pushban is csak az ünnepség ereéig tartózkodhatott a Cullen család, amit hosszas megbeszélés előzött meg a felek között. A határnál Sam Uley és Jacob Black, a két Alfa adott nekik engedélyt a földjükre való belépésre.

Az emberek – és vámpírok – vígan mulattak, beszélgettek és táncoltak. Sue és újdonsült férje a tortát vágta fel, míg a „táncparketten” Seth új nővérkéjét, Bellát táncoltatta meg, aki még vámpír létére is ügyetlenül mozgott eme helyzetben. Mellettük egyik oldalt Jared Kimmel ropta a gyorsabb ütemre, míg másik felükön Embry pörgette barátnőjét. A lány is a törzsből származott, alig pár hónapja szerettek egymásba annak ellenére, hogy a fiú farkas létére nem véste be őt. Mégis, így is szerették egymást és boldogok voltak.

A mulatság azonban nem mindenki számára volt oly élvezetes. Leah Clearwater mióta leült a számára kijelölt helyre, egy tapodtat sem mozdult onnét. Ő öccsével ellentétben nem örült annyira ennek a frigynek – persze az édesanyja boldogságának igen, és Charlie-t is kedvelte –, de legfőképpen nem örült az új testvérkéjének és annak családjának. Bella Swan vámpír volt és ő utálta a vérszívókat. Hiszen miattuk lett belőle farkaslány, egy hasznavehetetlen korcs, ahogy magáról vélekedett. Képtelen volt bevésődni és gyermeket szülni, ellenben Emily Uley-val, kinek karjában ott szunyókált édesdeden elsőszülött fiúk Sammel. A férfiről már rég lemondott, tudta, soha sem lehet az övé, ebbe bele kellett törődnie, még ha nehéz is volt számára. Azonban azt sokkal fájdalmasabb volt látnia, nő létére, hogy körülötte mindenki más hordhat egy új életet a szíve alatt, csak ő nem. Néhanapján eltöprengett róla, hogyan nevezné a kis kezek, lábak és pirospozsgás arcocska tulajdonosát, a saját gyermekét. Viszont képzelgése végével mindig rá kellett ébrednie, hogy az nem a valóság és, minden bizonnyal örökre csak egy szép ábránd marad.



Nessie nagyon jól érezte magát a gyerekekkel és a felnőttekkel is egyaránt, őt nem lehetett nem szeretni, de legjobban a tizenöt éves Molly Wymannel találta meg a közös hangot. A lány Collin lenyomata volt, aki pár éve csatlakozott még csak Sam falkájához. A két lány nagyon jól megértette egymást, annak ellenére is, hogy csak most ismerkedtek meg. Nagy volt a nyüzsgés az udvarban, ezért úgy döntöttek, hogy lemennek a partra beszélgetni, aminek Nessie különösen örült, ugyanis még sosem járt La Push csodás partjain.

A puha homok be-besüppedt talpuk alatt, megőrizve nyomaikat, miközben az óceán hullámai mezítelen lábukat nyaldosták, ahogy a parton sétálgattak a naplementében. Élvezték egymás társaságát, találtak közös témákat is, így nem unatkoztak. Ám mikor Molly megemlítette a közte és Collin közötti erős köteléket, Nessie nem akart már tovább semmi másról sem beszélni, csakis a „bevésődésről”. Faggatni kezdte újdonsült barátnőjét, míg az mélyeket sóhajtozva végezetül be nem adta derekát és el nem mesélt neki mindent, amire csak kíváncsi volt.

Molly nem is olyan rég vett épp részt azon az eseményen, ahol is a törzs vénei elmesélték a népük, a Szellemharcosok és a harmadik feleség történetét, így még tisztán emlékezett mindenre. A legifjabb Cullen álmélkodva hallgatta minden egyes szavát, közben az összes részletet jól bevésve elméjébe. Tetszettek neki a történetek, és bár Jacobtól már hallott farkasokról szóló meséket, ilyet még sohasem, így teljesen lenyűgözték a részletek. Viszont mikor a bevésődésről kezdett kérdezősködni, a lány nem akart neki felelni. De a bronzvörös színben pompázó, loknis fürtökkel megáldott tüneményes kislánynak – kinek szemei a téli estéken a kandalló mellett elfogyasztott forró csokoládéhoz hasonlítottak –, nem lehetett sokáig nemet mondani.

Molly elmondott mindent a bevésődésről, azt is, hogy maga is lenyomat. Ő tizenegy éves volt, mikor az akkor már tizennégy esztendős Collin egyik nap váratlanul odament hozzá az iskolában, hogy felajánlja barátságát. Kedvesnek találta a fiút, így hát örömmel fogadta közeledését. Aztán a barátság elmélyült az évek múltával, és mára már szerelem lett az egykor gyermekinek mondható kapcsolatból.

Nessie nem igazán értette, hogy ha a bevésődés nem szerelem első látásra, akkor mi lehet igazából és, hogy lehet akkor ennyire erős kötelék két ember között ilyen megfoghatatlan, megmagyarázhatatlan dolog. Persze Molly szerint ő választhatott volna mást is kedveséül – ellenben Collinnal –, de nem tette, mert érezte, ő a legtökéletesebb személy a számára.

Barátság, kötödés, védelmezés, gondoskodás… és végül szerelem. Ennél romantikusabbat Nessie még sosem hallott, pedig látott már dolgokat – a családján belül és kívül is –, és olvasott is róluk a könyvekben. A szülei nagyon szerették egymást, ahogyan a körülötte élők is. Ő is akart egyszer egy olyasvalakit, akit csakis neki rendelt a sors.

– Már majdnem elaludtam a tűznél, miközben Billy bácsi még mindig mesélt, de még hallottam, mikor a fiúk azzal ugratták Jacobot, hogy ő… nos, hogy ő a Loch Ness-i szörnybe vésődött – bökte ki nehézkesen és zavartan Molly.

Nessie először nem is értette a dolgot, ám aztán eszébe ötlött egy furcsa gondolat. Még kiskorából emlékezett rá, hogy az édesanyja mennyire haragudott Jake-re, amiért egy szörnyről nevezte el őt. Az említett lény Skóciában élt, a beceneve pedig Nessie volt, akárcsak neki, ezt ő is jól tudta, hiszen nagyon is szeretett olvasni, mind közül pedig legjobban a tudományos könyveket kedvelte.

Hosszú percekig ültek szótlanul a parton sokasodó uszadék fák egyikén, lábukkal köröket rajzolva a homokba. Észre sem vették, hogy elszaladt az idő, míg Jacob és Collin fel nem tűntek. A két fiú mikor felfigyelt rá a nagy nyüzsgés közepette, hogy a két lány eltűnt, rögvest a keresésükre indultak. Mollyt barátja visszavitte a partira, míg Jake ott maradt Renesmee-vel. Csendben ültek egymás mellett, a lány még mindig csak töprengett, azonban mikor a fiú felállt, hogy visszakísérje őt is az ünnepségre, Nessie váratlanul megszólalt.

– Jacob! Igaz, hogy én a lenyomatod vagyok? – kérdezte a kislány mindvégig a talajt fixírozva, amibe öntudatlanul is egy szívet rajzolt. Nem volt buta, nagyon is okos volt fiatal kora ellenére, és könnyedén tette össze a dolgokat.

A kérdezett meglepetten meredt a lányra, hirtelen azt sem tudta, mit is mondjon, de nem pusztán azért, mert sosem volt a szavak embere. Úgy vélte, a lány még fiatal, még ha sokkal érettebb is volt a koránál, hogy megérthesse, mit is jelent valójából a bevésődés náluk. Nem akarta, hogy félreértse, hogy rosszat feltételezzen róla, hiszen az nagyon bántotta volna. Számára a lány volt a legfontosabb, mindent megtett volna érte és neki, és épp ezért, a kérdésére is felelettel kellett szolgálnia. Mélyet sóhajtva és némileg csüggedten huppant vissza a fatörzsre.

– Ezt meg mégis ki mondta neked? – tudakolta a rézbőrű férfi, amivel persze csak az időt próbálta húzni, hogy kitalálhasson valamit.

– Nem az a lényeg, csakis az, hogy igaz vagy sem? – pillantott fel Nessie a barátjára, mire az leszegte fejét.

– És még mit mondott Molly? – folytatta a kertelő kérdezősködést az indiánfiú, összerakva a dolgokat.

– Sok mindenről mesélt nekem. A Quileute-okról, a Szellemharcosokról és arról az erős kötelékről is, ami összeköti őt Collinnal. Szóval igaz? – kötötte a kislány az ebet a karóhoz. A fiú tudta, nem fog addig tágít, míg választ nem kap.

– Igen, igaz! – vallotta be Jacob, lemondóan sóhajtva.

Renesmee csak sűrűn pislogott pár percig, mert bár sejtette a választ, valóban tudni a tényeket sokkalta másabb volt számára. Nem tudta, mit érezzen, mit is kéne éreznie, hiszen a férfi volt a legjobb barátja egész életében. Azt persze érezte, hogy már most is nagyon kedveli, szereti és ragaszkodik hozzá. Legbelül, valahol mélyen a szívében pedig már azzal is tisztában volt, hogy az ő barátságuk mindig is másabb, erősebb volt bármelyik másiknál. Ám, hogy ez szerelem lett volna, azt ő még most nem tudta megállapítani.

Meleg borzongás futott végig váratlanul a gerince mentén, mikor arra gondolt, hogy egyszer úgy fogja szeretni a mellette ülő férfit, ahogyan a szülei szeretik egymást. Nem értette, honnan jött a gondolat, melyet aztán felváltottak Molly szavai. Ők is csak barátok voltak először Collinnal. A lánynak volt választása, akárkit szerethetett volna, de ő a fiú mellett döntött, akinek azonban nem volt beleszólása a dolgok alakulásába. Nessie nem akarta, hogy Jake csak kényszerből legyen majd vele. Ám önző módon annyira szerette a férfit már most is, hogy ha arra gondolt, hogy egyszer még ennél is jobban fogja szeretni, hogy ha a szerelmese lesz, akkor már nem fogja érdekelni, hogy míg neki van, a férfinak nincs választása szerelmük terén.

– Mi ugye egymás életéhez tartozunk? – kérdezte percekkel később Renesmee.

– Mindörökre! – felelte Jacob, majd mindketten elmosolyodtak.

– Már tudom, mit szeretnék születésnapomra!

– Hogyan? – nézett Nessie-re meglepetten a férfi.

– Elmúlt éjfél, ma van a születésnapom! – világosította fel az immáron négy esztendős – ám fizikumát és szellemi képességeit tekintve sokkal érettebb – lányka. Jacob meglepetten tekintett fel az égre. Észre sem vette, mennyire későre jár.

– Nos, akkor boldog születésnapot, Nessie! És, mi lenne az, mit szeretnél?

– Hunyd le a szemed! – kérte az ünnepelt, ami a férfit először meglepte, de minthogy lenyomatának minden kérése számára örömteli parancs volt, szó nélkül teljesítette.

Ekkor Nessie lassan közelebb hajolt az ő farkasához, majd némi habozás után ajkait annak szájához érintette. Hirtelen apró szikrák pattogását érezte bőrén, testét pedig melegség öntötte el, olyan, amit addig még sosem érzett. Megijedt! Elszakítva ajkát a fiúétól, mely alig egy perc tört részéig érintette csak azt, felpattant, majd még egy pillantást vetve barátjára és jövendőbeli szerelmére, vihorászva visszafutott az ünnepségre.

Jacob még percekkel később is sokkosan ült maga elé meredve a farönkön. Ajkai égtek a váratlan és nem épp gyermeki csóktól. Elméjében az érzések tornádóként kavarogtak, míg be nem kúszott közéjük egy hang. Egy ismerős férfihang, mely most ostorként sújtott le rá szavaival, mikor azok egy értelmes mondattá álltak össze fejében.

– Jacob Black, te rühes kutya! Ezért még számolunk! – Edward Cullen szólt mérgesen, miután mindent kiolvasott lánya elméjéből. Jacob összerezzent a fenyegető kiáltás hallatán, majd nagyot nyelve végül elindult a hang forrása felé.

14 megjegyzés:

  1. Szia, Krisz!

    Egyszerűen imádtam!
    De mi az, hogy csak úgy itt hagysz.. *durc* Pedig már azt hittem, hogy nem fogsz itt is függő véggel traktálni, erre tessék! Anyja lánya :P
    De nagyon jó volt! Olyan aranyos a kis Nessie!
    Megérte "szenvedni":)Gratula hozzá! Imádtam, de tényleg!
    Te vagy a fény a napomban. Úgy ragyogsz, mint nappal a nagy, sárga égitest, éjszaka pedig mint a csillagok és a Hold! :) Úgyhogy ha elmersz tűnni! :) mérges leszek xD
    Remélem hamar hozod a következő fejezet és nem jön közbe semmi, mert már tűkön ülök :) Annyira várom! És egy kérdés! Ennek uge lesz folytatása is, amikor olyan napod lesz? Annyira bírnám, ha Edward kicsit összeverekedne Jakeval :) De biztos ez után ment el Jake... A kis... aranyos kutyus :D
    Szóval, siess:)
    Sok-sok ihletet hozzá! Remélem a múzsád kezelésbe vesz:D

    OneGirl voltam... :)

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Charlie elvette Suet:) Úgy örülök hogy a rendőrfőnök sem maradt egyedül.
    Jaj Nessi olyan aranyos kislány:) És amikor kikéri magának hogy ő már nem az, az valami szenzációsan jó:) De a vége a legjobb:) Megcsókolja Jaket aztán elszalad:D Nagyon ari volt:) Edy reakcióját viszont nem csodálom:D:D Az apjaként és vámpírként az sem lehet könnyű tudni hogy egy farkas bevésődött a lányába:)
    Imádtam! Siess a kövi fejivel légyszi!
    Puszi Andi

    VálaszTörlés
  3. Szia!
    Hű ez óriási lett! Nagyon király! (((:
    Annyira aranyos a kis Nessie...nagyon cuki. És Jake is nagyon komoly! :DDDD
    Edward...Jacob Black ezért még számolunk. xD
    Nagyon nagyon tetszett! (:
    Puszi.

    VálaszTörlés
  4. Szia
    Gina vagyok ez egyszerűen remek lett. Nem tudtam betelni a soraiddal, csak faltam a betűket. De sajnos a sorok egyszer csak elfogytak és én kíváncsian néztem a monitor. Itt nem lehet vége ennek a történetnek. DE mivel ez egy novella volt, így nem tudom, hogy lesz e folytatás. Kérlek jelezd.
    Mikor láttam, hogy meglepetés novella lesz és hogy Nessi a novella főszereplője, már akkor nagyon boldog voltam. Vártam, hogy megismerjen a lány történetének kibővített változatát, de sajnos csak a történet felét írtad meg eddig. Szerintem sokan kíváncsiak lennének a teljes változatra. Itt természetes a beszélgetésben elhangzott sztorira gondolok, mikor Nessi mesél magáról Bessnek a sorozatban.
    Nagyon örültem Charlie esküvőjének. Igaz remek egy figura, megérdemli a boldogságot. Jó volt a lányok csevegése is parton, De nálam ma a pálmát természetesen a mindet elsöprő szájra puszi vitte el. Én kis naiv azt hittem egy novellának nem lehet függő véget csinálni, és tessék. Mekkorát tévedtem, pont belemelegedtem a románc, vagyis a puszi következményének elképzelésébe és akkor itt vége. Ez nem lehet igaz. Most ez jobban izgat mint mikor egy sztorinak van függő vége, mert abban bízhatok, hogy hamarosan folytatják. De itt és ezt hát nem is tudom. Bocsánat igazán Nem sürgetni akarlak vagy ilyesmi csak szeretném tudni. Megismerhetjük e a történet másik felét is, és ha igen mégis mikor. Köszönet ezért a szép részért,
    Bizakodva várom a válaszod puszi Gina.

    VálaszTörlés
  5. Fuh, hát nem monodm oltári lett!
    Teljes mérétkben imádtam...
    Nem mondom, fantasztikusan irtad meg.
    Ahogy Nessie megtudta a dolgokat, nah meg hát az elején ALice...XD
    Mondjuk az szép és jó hogy Swan rendőrfőnök meg Sue...csak nem akkor is bizarr marad...
    Mondjuk itt mi nem az? :D Vámpírok, vérfarkasok, félvérek...stb.
    Viszont a vége az nagyon cuki lett!
    Nessie nagyot alakított... :D
    Azért mondjuk ennek a folytatására is kiváncsi lennék, mármint...
    Hát lássuk be Edward reakciója... XD
    Szóval, nagyon komoly lett, lehetséges minden értelemben a legtutibb...
    Pusy

    u.i: Azért már a 23. fejezetre is oltári kiváncsi vagyok...Kezdenek csavarosodni, bonyolódni a dolgok... XD

    VálaszTörlés
  6. Szia!

    Hát, én egyáltalán nem vagyok elragadtatva. Egyrészt az oldalad tele van hülyeségekkel, abszolút nem következetes, másrészt alig lehet megtalálni a fejezetet. Úgy éreztem, napokig lapozok lefelé. A novella... Hmm... Ne haragudj, ha megkérdezem, de a bétáidnak mi a feladata? Szégyenletes, hogy az oldalsávban szereplő kiírás szerint négy, azaz négy darab bétád van, mégis ez a rövid novella is hemzseg a helyesírási hibáktól. A fejezetekről nem is beszélve... A másik, hogy huszonhárom évesen illő lenne ismerni a nyelvtani szabályokat. Ez hozzátartozik az alapműveltséghez. Persze, háríthatsz azzal, hogy mit képzelek magamról, hiszen 101 olvasód van. Ez sajnos semmit sem jelent, ugyanis rengeteg helyen hirdeted magad. Így könnyű! Nem tudom, az olvasóid hova tették a szemüket, de nem is mennék ilyen messzire, először maradjunk ott, hogy a bétáid hova tették a szemüket?! Tudom, tudom, akárki vezethet blogot, stb., stb. Azt azért javasolnám, hogy a történetet próbáld saját magad felépíteni, és ne lopkodj össze részleteket mindenhonnan. Régóta olvasok blogokat, és elég sok részlet tűnt ismerősnek. Habár fogalmam sincs, mit várok olyantól, aki attól az írótól is lop, akit állítólag istenit - Spirit Bliss: Pillanatképek. Hallottál már a szellemi termék védelméről? Igaz, ez inkább tisztesség, mint jogi következmények kérdése.
    Egy utolsó gondolat még a végére: A suszter maradjon a kaptafánál – ergo: őszintén remélem, hogy nem áll szándékodban komolyabban is írással foglalkozni, mert a mondatszerkesztési hibáid egyenesen botrányosak.
    Sajnálom, ha a véleményem túlzottan nyers és sértő is egyben, de nem bírom nézni, hogy ilyen írásokat magasztalnak a végtelenségig. Neked is jobb, ha tudod, hogy felesleges hiú ábrándokba ringatnod magad.

    Maradok tisztelettel:
    Emese

    VálaszTörlés
  7. Sziasztok!

    OneGirl!

    Örülök, hogy tetszett! :)
    Tudhatnád, hogy szeretem a függővégeket, túlságosan is. :P Amúgy az "Anyja lánya"-t mire értetted? (Szylura?)
    Igen, megérte anno Bellának szenvednie, Nessie tényleg aranyos már a BD-ban is, én csak megpróbáltam ezt a vonalat tovább vinni. *reméli sikerült*
    Hűha, látom már megint költői a kedved! :D Köszönöm és nyugi, engem senki nem tüntethet el, még ha nagyon próbálkozik, akkor sem! ;)
    Ami a fejezetet illeti, igyekszem vele, a novella folytatását illetően pedig csak annyit mondhatok, hogy tervben van még legalább két Nessie féle. És még mielőtt jönnek a következő kérdés, Igen, Jake mindegyikben szerepelni fog. ;)
    Jaj, és míg el nem felejtem, Jake nem ez után ment el! A 22. fejezetben benne van, hogy Nessie hetedik születésnapja után távozott. Itt viszont még csak öt éves múlt. Csak tisztázni akartam, hogy minden világos legyen a későbbiekben. :)
    Köszönöm, neked is sok-sok ihletet meg Múzsa csókjait! :)

    További szép hetet kívánok! :)

    Pusza, Krisz



    Andi!

    Én a BD idején féltem, hogy mi lesz Charlie-val, de mikor olvastam, hogy "összemelegedett" Sue-val, örültem. :D
    Örülök, hogy tetszett Nessie karaktere. :)
    Na, igen! Edwardnak biztos nem lehetett könnyű, hiszen Bella is, hogy rátámadt már Jake-re, mikor tudomást szerzett a dolgokról! :D
    Örülök, hogy tetszett, és igyekszem sietni a fejezettel!

    További szép hetet kívánok! :)

    Pusza, Krisz



    Bianka!

    Örülök, hogy tetszettek a karakterek és a novella is! :)

    További szép hetet kívánok! :)

    Pusza, Krisz



    Gina!

    Örülök, hogy elnyerte a tetszésedet! :)
    Na, és akkor, ahogyan a chatben is említettem már, tervben van még legalább két Nessie féle novella. Azt írtad, hogy kíváncsi lennél a beszélgetésben elhangzott dolgokra. Nos, Nessie történetét egészben nem hinném, hogy megírom, legalábbis most biztosan nem, de novella formájában be fogok számolni a fontosabbnak mondható dolgokról. Mint mondjuk arról a bizonyos Jake féle elhagyásról. ;)
    Ami a szájra puszit illeti, bevallom az a jelenet - a parton ülnek és Nessie nem tudja, mit is gondoljon, Jake meg zavarban - fogalmazódott meg bennem először. Az volt mindennek az alapja. *pirul*
    A függővég pedig, nos... Azt hiszem nem titok, hogy szeretem, nagyon is! :P Bár ez most nem szándékos volt, csak épp nekem... nos, így volt egész és vége. Egyébként nyugtatásképp elárulom, hogy Edward nem bántotta Jake-et. ;)
    És ne aggódj, nem vettem sürgetésnek. Örülök, hogy szeretnéd olvasni a folytatást, és mint feljebb mondtam, lesz folytatás, amiből kiderülnek a beszélgetésben említett dolgok. Ám azt, hogy mikor, nem tudom most még megmondani. Ez a történet menetének ütemétől függ. Esetleg támpontként annyit tudok mondani, hogy a második rész ötödik fejezete környékén lesz. :)

    További szép hetet kívánok! :)

    Pusza, Krisz



    Pika!

    Örülök, hogy elnyerte a tetszésedet! :)
    Ami Charlie-t és Sue-t illeti, először nekem is kicsit furcsa volt, mikor olvastam a BD-ban, de aztán belegondoltam, és örültem, hogy a rendőrfőnök nem marad egyedül. :)
    Na igen, itt mi nem bizarr! :D
    És mint már fentebb mondtam a többieknek, lesz valamiféle folytatás, amiből kiderül mindaz, amit Nessie mesélt Bellsnek a New Sunban. :)
    A 23. fejezetet pedig igyekszem minél előbb hozni!

    További szép hetet kívánok! :)

    Pusza, Krisz

    VálaszTörlés
  8. Kedves Emese!

    Akkor csak nagy vonalakban, mivel nincs túl sok időm, és azt a keveset meg nem szándékozom rád elvesztegetni!
    Az, hogy a blogom hogyan néz ki és, hogyan vezetem, az csak is rám tartozik. Ha nem tetszik, ne nézegesd, ennyire egyszerű! :)
    Amit viszont nem tűrök el senkitől, az a barátaim sértegetése! Anyatigrisként védem őket, ezt jobb, ha megjegyzed! Mind emberek vagyunk, hibázhatunk, és biztos vagyok benne, hogy te sem vagy egy "mintapéldány"!
    Egyébként pedig eszem ágában sem volt hárítani vagy mentegetőzni, mivel egyikre sincs szükségem. Az én lelkiismeretem tiszta! :)
    Aki ismer, az tudja, hogy nekem sosem az olvasók vagy épp a vélemények száma volt a fontos. Én az írás élvezetéért írok! Sajnos sokan egy idő után elfelejtik, hogy miért is kezdtek el írni, és akkor jön a kommenthatár, az olvasók fenyegetése, hogy ha nem véleményeznek, akkor bezár és hasonlóak. Ám aki elsősorban magának ír, a saját örömére, az ezt sosem feledi. Ha valaki így tesz, akkor annak az írásait akárhányan is legyenek, de valószínűleg hasonló élvezettel fogják olvasni, hiszen szívből szól! :)
    Na, de vissza!
    Hirdetem magam? Ha így látod, akkor legyen, nekem aztán mindegy mit gondolsz rólam. Hogyha attól boldogabb vagy, hogy ezt feltételezed, akkor nem veszem el az örömöd. :)
    Igen, megköszönném, ha nem sértegetnéd az olvasóimat, mert őket is foggal-körömmel védem! Neked semmi jogod őket becsmérelni, sem a bétáimat! Ha már okítás, akkor az illemről se feledkezz meg!
    Ami pedig az állítólagos lopást illeti… Nos, nincs okom senkinek sem magyarázkodni, ugyanis a lelkiismeretem, mint mondtam tiszta, és nekem csak ez számít. :) Nem fogok most ódákat zengeni arról, miért állítom ezt, ugyanis aki akarja tudni, az vagy elolvassa a kiírásaimat - hiszen több helyen is ki vannak írva dolgok az én és a történetem múltját illetően -, vagy megkérdez engem, és én szívesen elmondom. Ezt persze vagy elhiszi valaki, vagy nem, mindenkinek szíve joga azt gondolni és feltételezni, amit akar. A rágalmak meg egyébként is csak azt az egyént minősítik, aki állítja, de ez már legyen az ő dolga. :) Nekem nem lesznek miatta álmatlan éjszakáim, hogy ha valaki nem hiszi el, hogy nem loptam - az éjjel is remekül aludtam, jó kis álmom volt! :D Akinek valami nem tetszik – vagy éppenséggel én –, az ne olvasson! Ennyire egyszerű. :) Van sok másik blog, keressen olyat, ami a számára megfelelő. Amúgy pedig akár magát Spiritet is megkérdezheted, ugyanis mikor fent volt Pesten, nem egyszer beszéltem neki róla, hogy mik vannak a történetemben. Elméleteket is megvitattunk, melyek hol egyeztek, hol nem, és még azon is nevettünk, hogy mennyire egy rugóra jár az agyunk, ugyanis hasonló dolgokat is kitaláltunk már. :) De ezt, itt rekeszteném be, ugyanis ezt az olvasóim is olvashatják, és nem szeretnék esetleg Spoileres részleteket írni. :)

    VálaszTörlés
  9. Nekem az írás tényleg az élvezetről szól, és tudod túl sok jót kaptam ahhoz az élettől mióta publikálok, hogy egy kötekedő miatt - ugyanis drágám, te nem építő jellegű negatív véleményt írtál a történetemről, hanem csak élvezetből belém akartál kötni, és a kettő nem ugyanaz! -, ezt mind feladjam. :) Szeretek írni, mindig is szerettem és fogok is, ebbe senki nem szólhat bele! Ha majd nem olvasnak mások, én még akkor is írni fogok, mert számomra örömöt jelent papírra vetni a gondolataimat és a fantáziám szülte, néha fura képzelgéseket. :) Ám, addig is hagyom, hogy melegség öntse el a mellkasom, amiért a történetemmel másoknak is tudok boldog perceket szerezni. :)
    És ki tudja, hosszú még az élet, bármi megtörténhet. ;)
    Nem ismered véletlenül azt a mondást, miszerint: Addig nem lehet valakiből jó író, míg nincs ellenvélemény arról, amit és ahogyan csinál...? (Nem szó szerinti idézés, de a lényeg benne van. :)) Szóval összességében akár még az is előfordulhat, hogy épp miattad jutok el odáig, hogy könyvet kiadjak... Ki tudja!? :P
    Na, jó! Megyek, mert már így is több időt vontam el az írástól és a barátaimtól, mint az érdemes lett volna.

    Remélem, találsz magadnak olyan blogot és történetet, amit élvezni tudsz, mert az írás és persze a barátok mellett az olvasás az egyik legjobb dolog! :)

    Tisztelettel, Krisz

    VálaszTörlés
  10. Szia Krisz!

    Nekem tetszett!!! ...és ez a lényeg.:) Még egyszer kihangsúlyozom, hogy szeretem a meglepetéseket! :D
    Jó volt végre megtudni, hogy hogyan is kezdődött szegény Nessie és Jacob bonyolult kapcsolata. Na, de hogy még ebben is függővéget hagysz, ezért ez már tényleg kínzás!

    ***

    Hát, mit is mondjak. Kedves Emese barátunk kommentjének elolvasásakor enyhén szólva is nem kicsit felhúztam magam. Már ott voltam, hogy ígéretem ellenére (melyben nem veszem megint elő a hátvéd énemet) megint csak írok egy olyan választ hogy...hogy.. pfff.
    Egyáltalán nem értek egyet vele, és ez nem építő jellegű negatív kritika volt, hanem csak fikázás. (bocs mindenkitől ezért a kifejezésért, nem szoktam csúnyán beszélni, csak most ez kijött)
    Én is nagyon sok blogot olvastam valamint olvasok jelenleg is, és állíthatom hogy nincsenek átfedések, ötlet ellopások!!!!
    A mondatszerkesztéssel sincs semmi gond. Nem magyartanárok vagyunk mi. Igaz? :D
    Egyébként ha már ennyire el van magától ájulva kedves Emese, akkor annyira kíváncsi lennék én egy írására. Vajon ő mennyire is tudja azt képviselni, ami szerinte a jó lenne.? Viszont egyetlen egy dolgot becsülök kedves Emesében. Az pedig az, hogy ehhez az egészhez a nevét adta. Ugyanis, találkoztam már olyan "negatív kritikát" íróval, aki a lealacsonyító írásához, még a nevét sem merte odaírni. Na ettől megy fel bennem a pumpa!
    Örülök, hogy egyáltalán nem húztad fel magad rajta, elég ha én tettem, valamint hogy nagyon jó álmod volt azt éjszaka. :D (megsúgom, nekem is. :))

    ***

    Csak vigyorogtam, amikor elolvastam, hogy megmutattad a barátaidnak amit írtam...., na és még tetszett is nekik! Növeled az önbizalmamat. :D
    Azért a székről való lefordulással csak óvatosan! Mi lesz akkor, ha véletlenül megsérül az a tollbűvész kezed? Hmm?

    Napsugarakban és ihletben gazdag szép hetet kívánok neked.

    Ui.: nem fair az hogy, elárultad, hogy a következő fejezet 2/3 része már készen van. Most még jobban várom. :)

    Niko

    VálaszTörlés
  11. A vége olyan édes volt! Nessie olyan kis aranyos! Hát igen te most megírtad azt amit sejteni lehetett Charliéknál. Csoda végülis megkérte a kezét. Nagyon tetszett a novella és remélem gyorsan jön majd a következő rész! :)

    VálaszTörlés
  12. Szia! :)

    Ajjj annyira édes volt a kis Nessie... :) Azért megnéztem volna Jake arcát amikor Nessie megcsókolta őt :D Biztos vicces lehetett.
    Nagyon kíváncsi vagyok a további Nessie-s fejezetekre mert nagyon érdekel miért kell ennyire szomorúan élnie... és hogy mi is történt Jacobbal azóta... minden reményem az hogy valamilyen csoda folytán újra találkozhatnak és végül beteljesedhet a szerelmük. Nessie számomra mindig is kedvenc volt még anno a BD-ben is... úgyhogy remélem nem szánsz neki örök szomorúságot.
    Jake ő pedig... hmmmm... azt hiszem nem is kell mást mondanom :)
    Remélem hamar olvashatom a folytatást!
    puszillak
    Bee

    VálaszTörlés
  13. Szia!
    Megjött végre az igért komi hehe:D
    Ez olyan aranyos kis novella lett:) Nekem nagyon tetszett,mégha volt is benne1-2 hiba,amit mivel te is és a bétáid is emberek el lehet nézni:) Na és persze még a kiadott könyvekben is vannak szembetűnő hibák,pedig azokat gondolom többször is átnézik,szóval...És szerintem a mondat szerkesztéssel sincsenek gondok:) Na jó,ez6t befejezem:)
    Szóval nagyon tetszett.Főleg az a partos szájra puszis rész:) Azért arra még kiváncsi lettem volna,hogy Edward mennyire látja el Jacob baját:D:D:D És ez a rühes kutya XD Szegény Jacob:D

    VálaszTörlés
  14. Sziasztok!

    Niko!

    Örülök, hogy tetszett, és tényleg csak ez a lényeg! :)
    A "kínzásért" meg bocsika. :P

    ***

    Ami Emesét illeti, nem szeretnék több időt elpazarolni rá! Édes vagy és kedves, hogy ezeket írtad, és nyugi, ne idegesítsd fel magadat! Ha én nem teszem, akkor te főleg ne. ;) Nem éri meg, de tényleg. A negatív kritikát szeretem, hiszen az építő jellegű, ám a kötekedést nem, ez pedig az volt. Viszont ha tudná drágalátos kötekedőnk, hogy akkor is, és utána is, levakarhatatlan vigyor volt a képemen, remekül aludtam, valamint két nap alatt olyan szépen megírtam a maradék háromnegyed részt, hogy jómagam is csak néztem, azt hiszem, a falat kaparná, hogy épp az ellenkezőjét érte el nálam. :P Talán meg kéne neki köszönnöm? *gondolkodik* XD
    Amúgy meg komolyan mondtam, engem nem érdekel, hogy ki mit gondol, hogy hisz-e nekem, a legfontosabb, hogy saját magam lelkiismeretével el tudjak számolni, és az tiszta. :) Tudom mikor, milyen körülmények között írtam meg anno a New Sunt, hogy sose loptam és soha sem tenném meg! Szóval a lényeg az, hogy nem veszem magamra, csak jót mosolygok rajta és erőt merítek belőle. :D

    ***

    Oh, szívesen növelem az önbizalmad. :P
    Oksa, ígérem, vigyázni fogok a kezemre. ;)
    Amúgy nem a kétharmad része volt kész, lehet elírtam, mert csak az 1/3 része. Bocsi, legközelebb ez elé is kiírom, hogy Spoiler. XD

    További szép hétvégét kívánok! :)

    Pusza, Krisz



    viki!

    Örülök, hogy elnyerte a tetszésedet a novella, főleg a vége és Nessie karaktere! :)
    Ami pedig Charlie-t és Sue-t illeti, igen, tényleg csak azt írtam le, amit sejteni lehetett már a BD-ból. :)

    További szép hétvégét kívánok! :)

    Pusza, Krisz



    Bee!

    Na igen, Jake arca biztos tényleg vicces volt azután a "csók" után. :P
    Nessie-t én is nagyon megszerettem a BD-ben, mindig is kíváncsi voltam, hogy Meyer milyen sorsot szánt neki. Amúgy ne feledd, a remény hal meg legutoljára. ;)
    Örülök, hogy tetszett és város a folytatást. Amint itt az ideje, hozom is. :)

    További szép hétvégét kívánok! :)

    Pusza, Krisz



    Erzsi!

    Édes vagy, köszönöm, hogy írásban is nyomát hagytad véleményednek! :)
    Örülök, hogy tetszett a novella - főleg a vége! :P -, és bár mi ezt már megbeszéltük, de újra csak azt tudom mondani, hogy ne is foglalkozz a kötekedőkkel, mivel nem éri meg. Azt az esti beszélgetést meg köszönöm. ;)
    Egyébként pedig Jacobot sem kell félteni, meg Edward amúgy sem egy erőszakos, mindent ököllel megoldó típus, szóval Jake fizikai értelemben biztosan jól volt utána. :P
    Ami pedig a 23. fejezetet és Mattet illeti... nos, majd meglátjuk. ;)

    További szép hétvégét kívánok! :)

    Pusza, Krisz

    VálaszTörlés