Sziasztok!
Emlékeztek még a Twilight
novellámra, aminek a címe Imprinting? (Aki nem, az ITT olvashatja el először,
vagy újra.)
A novella előtt jeleztem is
nektek, hogy egy neten talált bejegyzés olvasása után alakítottam úgy a
történetet, hogy jobban érzékeltetni tudjam a különböző „bevésődéseket”, amik a
Meyer-félén kívül ténylegesen léteznek. Csakhogy az említett bejegyzés, amit be
is linkeltem nektek, hogy elolvashassátok, hiszen valóban nagyon érdekes, sajnos
már nem olvasható a neten. Viszont szerencsére lementettem anno, így most – remélhetőleg
szerzői jogokat nem sértve, melyek ettől függetlenül, és némi módosítást,
hozzáírást leszámítva az eredeti bejegyzés szerzőjéé – ti is olvashatjátok.
Remélem, érdekesnek találjátok majd, és tetszeni fog. :)
És akkor az emlegetett bejegyzés
előtt egy kérdés: Ki jön majd az idén is megrendezendő Ünnepi Könyvhétre, ami 2012.
június 7-11.-ig fog tartani? (Helyszín: 1000 Budapest, Vörösmarty tér)
Tavaly nagyon jó volt
találkozni néhányotokkal, idén is örülnék neki, ha együtt róhatnánk a köröket a
könyvstandok között. Szóval aki jön, és szívesen csatlakozna hozzám/hozzánk, az
írjon, megbeszéljük. :)
Legyetek rosszak!
Pusz, Krisz
Az imprinting nem csak hollywoodi mese…
A Meyer-féle imprinting [bevésődés] szerelmi háromszöget
okoz: Sam Leah-val tervezi az életét, de aztán bevésődik Emily iránt.
Ha az imprinting motívumot lenyomozzuk, akkor rájöhetünk mennyivel
összetettebb is az egész történet és mennyivel valóságosabb, mint hinné az
ember egyszeri, vagy akár többszöri olvasatra.
Az imprinting nem egyedi Meyer-kitalálmány. Biológiai tanulmányok, vagy pszichológia
ismeretek birtokában ismerős lehet, olvashattatok már róla a párválasztással
összefüggésben. Elsősorban az állatokkal szokták kapcsolatba hozni, ám az embereknél
is működik.
Biológiai
alapok
Az
imprinting az egyedfelismeréssel áll kapcsolatban. Az újszülött korai
életszakaszában megtanulja felismerni azokat a szagokat, színeket, hangokat,
amelyek saját fajtájához kötik (pl. mikor a kisbaba szagról meg tudja
állapítani, melyik nő az anyja, vagy a kutya azonosítani tudja a saját
kicsinyét). Ez azonban nem csupán genetikai alapokon nyugvó kapcsolatot
feltételezhet, hanem bármilyen tárggyal/jelenséggel kapcsolatban kialakulhat
korai bevésődés. A madaraknál a legrövidebb az imprinting, az emlősöknél egy
jóval hosszabb időt igényel.
De ugyanígy
imprintálódnak [bevésődnek] azok a viselkedésformák is, amit az utód lát, ebből
alakulhat ki a szorongásos depresszió (pl. ha a gyerek azt látta, hogy az apja
veri az anyját, akkor nagy valószínűséggel félni fog a férfiaktól). Sőt, ha a
kisbaba a korai imprinting időszakában nem kapja meg a szükséges mennyiségű
anyai törődést, később ez nyomot hagy majd a saját anyai viselkedésében is.
Imprinting és
párválasztás
Közhelyként
a „szerelem első látásra” az, ami ennek leginkább megfelel. Az a
megmagyarázhatatlannak tűnő vonzalom, ami mögött egyébként igen komoly
tudományos háttér áll. Leginkább a falkákban/hordákban élő állatoknál
megfigyelhető a hímek párválasztásában: szó szerint kiszagolják a számukra
legmegfelelőbb nőstényt, akinek a genomja1 leginkább eltér a
sajátjuktól és egészséges, életerős utódok létrehozására képesek együtt.
Egyfajta természetes kiválasztás/kiválasztódás, amelynek lényege, hogy a
tiszta, erős gének menjenek tovább fenntartva a fajt ezáltal.
Ez az
embereknél kicsit másabb, hiszen a párválasztásunkat elsősorban társadalmi
konvenciók befolyásolják: minimum a sajátunkkal azonos vagy annál magasabb
egzisztenciális és anyagi helyzet, viselkedéskultúra, vallás, bőrszín, nyelv.
És nem csak a társadalmi normák okoznak felfordulást, hanem a szépségipar is,
rengeteg kozmetikum ugyanis elnyomja az ember természetes illatát. Persze ez
nem jelenti azt, hogy mostantól a pártalálás reményében le kell mondani a
fürdésről, hiszen a hónaljszag senki számára sem vonzó. De ha limitáljuk a
különböző testápolók használatát és illatmentes tusfürdőt használunk, sokkal
nagyobb az esély rá, hogy a pasik kiszagolják a feromonjainkat2. A
nők egyébként peteérés idején szokták leginkább érezni, hogy erős illatuk van,
mármint alapból a bőrüknek, a hajuknak a természetes illata az, ami ilyenkor
nyilván erősebben áramlik.
Az
imprinting tehát soha nem érzelmi bevésődés, ez csak afféle humanoid jelenség,
hogy érzelmi kérdést csinálunk belőle. Amikor az ember bevésődik valaki iránt,
az nem valamiféle örök és hatalmas szerelem, csupán elraktározza magában, hogy
találkozott egy, a számára leginkább megfelelő egyeddel, akinek a genomja
kellően különbözik az övétől és természetesen törekszik a kapcsolat
fenntartására, hiszen tudat alatt vágyik rá, hogy közös utódaik legyenek. Ezen
kívül az imprinting nem mindig működik oda-vissza, tehát nem feltétlenül
kölcsönös. Ez az, amit mi emberek plátói szerelemnek hívunk, hiszen a kapcsolat
nem jöhet létre, de érezzük, hogy a másik számunkra megfelelő (és ebben a
halmazban nincsenek benne a sztárszerelmek, hanem az olyan kapcsolatokra
vonatkozik, ahol a felek legalább egyszer szagmintát vehettek egymásról).
A hollywoodi
verzió
A Twilight
természetesen örök szerelemként aposztrofálja a bevésődést, ahol nincs mit
tenni, ha megtörtént, akkor hagyni kell csapot-papot és menni a kiválasztott
után. Nos ilyen nem létezik. Hiszen ahogy fentebb is vázoltam, az imprinting
nem érzelmi, hanem genetikai vonzalom. Jacob azért egészen szépen szemlélteti a
jelenséget, kár, hogy köze nincs a valósághoz. Az ember nem azt érzi, hogy a
bizonyos illető mindenképpen a párja lesz, hanem azt, hogy potenciális pár
lenne számára. Tehát nem egy, számunkra megfelelő genommal rendelkező egyed él
a világon, akik közül, ha rátaláltunk egyre, nem szűnik meg rajta kívül minden,
ez már csak mese habbal.
Egyébként az
ember nem hiszi el a létezését ennek a jelenségnek, amíg magától meg nem érzi,
szóval teljesen felesleges azon gondolkodni, hogy találkoztunk-e már számunkra
megfelelő genomú férfival, ugyanis ha találkozunk vele, az orrunk nem csap be
minket.
_______________
1: A genom egy szervezet teljes örökítő
információját jelenti, amely a DNS-ben van kódolva, beleértve a géneket és a
nem kódoló szekvenciákat is.
2: A feromonok irányítják a nemi viselkedésünket
és tesznek vonzóvá mások számára. Az első ilyen felismert feromon az
androsztenon volt, amit a férfiak szervezete akaratukon kívül kiválaszt, és
vonzza a nőket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése