2011. február 22., kedd

New Sun - Sunrise - 20. fejezet



20. MATT TITKA


MIUTÁN MEGMOSTAM HIDEG VÍZZEL AZ ARCOMAT A FÜRDŐBEN, visszamentem Bellához, aki szerint a többiek már közel jártak a házhoz. Gyorsan megállapodtunk abban, hogy elintézi nekem a receptet, amit aztán betesz Kedvesem autójának a kesztyűtartójába. Miután még egyszer köszönetet mondtam neki mindenért, visszasétáltam Edward szobájába.

– Szerelmem! – ölelt szorosan magához néhány perccel később Kedvesem, de vágyakozó ajkaim csók nélkül maradtak.

– És a csókom? – kérdeztem méltatlankodva.

– Szerelmem én… – sóhajtott mélyet, és tekintete bánatosan fénylett – vadászni voltam. – Értetlenül meredtem rá. – Tényleg nem érted? Én nem is olyan rég még… vért ittam – nyelt nagyot, és most már minden világos volt számomra.

– Annyira buta vagy! – nevettem és pipiskedve próbáltam elérni ajkait.

– Most, hogy tudod nemrég vadászni voltam, tényleg, egy kicsit sem undorodsz attól, hogy megcsókoljalak? – kérdezte és bár hangja hitetlenül csengett, szemei és vonásai jól tükrözték megkönnyebbülését.

– Jaj, fogd már be! – mordultam megjátszott dühvel, és szám övére tapasztottam. Ajkai azonnal elnyíltak, és hosszan, forrón csókolt, amibe még a térdeim is beleremegtek. Kezeit eközben derekamra simította, hogy aztán egyre lejjebb csúsztatva őket, egy határozott mozdulattal megemeljen a csípőmnél fogva. Lábaim ösztönösen fonódtak dereka köré, amint eltűnt a talaj talpaim alól. Kezeim tarkóján és fürtjei közt játszadoztak, míg övéi erősen tartottak, hogy le ne essek. Alig akartuk abbahagyni ténykedésünk mely igencsak hevesre sikeredett, míg végül sípoló tüdőm el nem rontott mindent. Elszakadva Edward ajkaitól, pihegve borultam vállaira, hogy aztán néhány percnyi pihenő után talpra bírjak állni és elindulhassunk hozzánk.

Miután elköszöntünk, beszálltunk az autóba, magunk mögött hagyva néhány jókedvű vámpírt – pontosabban négyet; Emmettet, Jaspert, Alice-t és nővéremet –, akik azért kuncogtak, mert jól tudták, ma este sem látják már Szerelmem. Legalábbis azt a pár percet leszámítva, amíg visszahozza a kocsiját. Az út alatt végig beszélgettünk, vagyis inkább főként én meséltem. Edward megkérdezte, hogy sikerült-e az anyjának eloszlatnia a kételyeim és válaszolni a kérdéseimre, mire az igenlő válaszomtól láttam, megnyugodott kissé. Meglepődött mikor közöltem vele, hogy Bella felvilágosított, mivel nem ellenzi, hogy elmélyítsük a kapcsolatunkat. Aztán hozzátettem, hogy csak annyit kért, fontoljuk meg a dolgokat, hiszen komoly lépésekről van szó, és várjunk addig, ameddig biztosan úgy nem érezzük, mindketten teljesen készen állunk rájuk.

Amikor megérkeztünk, Szerelmem leállította az autót a házunk előtt. Épp úgy, hogy a verandán égő lámpa fénye ne világíthasson be az utastérbe, és így sötétbe burkolózva nyugodtan elköszönhessünk egymástól, még ha csak egy kis időre is kellett elválnunk. A gyöngéd csókokból persze megint szenvedélyesek lettek, de pár perc eltelte után mondhatni közös megegyezés alapján elszakadtunk a másiktól. Tisztában voltunk vele, hogy ha folytatjuk, egyre nehezebben tudunk majd megálljt inteni vágyainknak, és abból semmi jó nem sülhet ki. Aztán a köd felszállt az agyamról és eszembe jutott a recept. Mivel addig nem akartam elmondani Edwardnak, hogy gyógyszert készülök szedni, míg Dr. Cullen meg nem vizsgál, így megkértem, hogy vegye ki a cuccaim a csomagtartóból. Persze sietnem kellett, de szerencsére még azelőtt sikerül elrejtettem a kis papírkát a táskám mélyén, hogy Kedvesem kinyitotta volna nekem az ajtót, kezében a szatyraimmal.

– Mire elkészülsz, én itt leszek – ígérte, majd egy könnyed csók után még megvárta, hogy belépjek a bejárati ajtón, és már el is tűnt.

– Nyolc óra elmúlt! – üdvözölt apám sajátosan, mire felnéztem az előszobai órára, mely épp akkor ütötte el az általa előírt időt.

– Siet a karórád – közöltem vele a fali fele mutatva, majd a lépcsőhöz sétáltam.

– Ugye rosszul láttam, és az előbb, odakint nem csókolóztatok? – támasztotta még mindig a falat, karba font kezekkel.

– Nem apa, megnyugtathatlak, a látásoddal nincs semmi baj – fojtottam el egy vigyort, látva arcát. – Edward a barátom, és jobb, ha beletörődsz, hogy szoktunk csókolózni – És ha tudnád, hogy még miket művelünk, amit persze sosem fogok az orrodra kötni! – folytattam gondolatban, miközben a szobámba mentem.

Először is a receptet összehajtogatva betettem a pénztárcámba, majd kipakoltam az újonnan vásárolt ruhákat, melyek közül az egyik fekete csipkés hálóinget magammal vittem a fürdőbe. Alig voltam bent háromnegyed órát, de mire kijöttem, Edward már a szobámban tartozódott. Tekintetét amint megjelentem a fürdő ajtajában végigfuttatta rajtam, majd egy vágytól teli sóhaj után olyat mondott, amitől az állam a padlón koppant.

– Nem lehetne, hogy inkább csadort viselj?

– Ho… hogyan? – kérdeztem nyögvenyelősen.

– Ne vágj már ilyen rémült ábrázatot, csak vicceltem – villantotta rám híres félmosolyát, mire kissé bepöccentem, ugyanis az imént tényleg megijedtem.

– Vagy úgy – vontam föl szemöldököm és terv nélküli bosszúhadjáratot indítottam ellene. Ennyivel nem úszhatta meg azt, hogy a szívbajt hozta rám. Egy pillanatig tényleg azt hittem, hogy nem tetszem neki, és ezért mondta, öltözzem csadorba.

– Bells?! – nyögte, miután az ágyhoz lépve hanyatt löktem rajta. Szemei kikerekedtek, lélegzete pedig felgyorsult mikor fölé mászva a csípőjére ültem.

– Szóval akkor mégiscsak tetszik az új hálóingem? – vezettem végig mutatóujjam a selymes anyagon, melleim völgyén keresztül egészen a köldökömig, mire Kedvesem ádámcsutkája izgatóan nagyot ugrott.

– Nagyon! – szólalt meg rekedtes hangon. – Gyönyörű vagy, Szerelmem! – mért ismét végig és tenyereit combjaimra simította. Be kellett harapnom alsó ajkam, hogy a hidegtől, ami libabőrbe futtatta lábam, és a kellemes bizsergéstől melyet ugyancsak Edward váltott ki, szégyenszemre fel ne nyögjek. – De…

– Csitt! – hallgattattam el ujjam szájára téve, majd lassan hozzáláttam inge gombjainak kiszabadításához.

– Bells, kérlek! – ragadta meg csuklóm, megállítva ezzel ténykedésemben. – Szerelmem egyszerűen káprázatosan nézel ki ebben a darabban – sóhajtott mélyet, majd folytatta –, de épp ezért a látvány igencsak feszegeti tűrőképességem határait. Ne kísértsd a sorsot! – kért kissé meggyötört ábrázattal, mire bosszúkedvem köddé vált.

– Sajnálom! – mondtam csüggedten.

– Én még jobban elhiheted! – húzta keserű mosolyra száját. – Gyere ide! – kulcsolta át derekam, majd lehúzott a mellkasára, hogy csókjaival halmozza el szám. – Tudod, egész jó innen a „kilátás” – emelte meg kissé fejét, hogy beláthasson dekoltázsomba, percekkel azt követően, hogy abbahagytuk egymás ajkainak becézgetését.

– Hé! – csattantam, és ezzel egy időben belebokszoltam a vállába, mire felnevetett. – Egyébként meg csak tetszeni akartam neked, és nem csak nappal – céloztam új hálóingeim vásárlásának okára.

– Igazából nekem mindegy, hogy mi van rajtad, így is, úgy is tetszel. Ám be kell vallanom ez a költemény nagyon is kedvemre való, szóval, ha ez volt a célod, akkor nagyon is sikerült – bazsalygott. – Holnap is vehetnél még pár ilyen darabot, megnézném, hogy állnak rajtad – vigyorgott kacérul. – Vagy ha kell, vedd meg az egész boltot, majd a lányok kifizetik.

– Arról szó sem lehet! – csattantam fel ismét, miközben Kedvesem álla alá nyúlva feljebb emeltem a fejét, hogy legalább beszélgetés közben ne a melleimet stírölje. – Ezeket is én vettem, és a többit is én fogom. Vagy már elfelejtetted, hogy miben állapodtunk meg a pénzköltést illetőleg? – néztem rá szúrósan.

– Nem, nem felejtettem, de tudtommal arról volt szó, hogy neked nem vehetek ajándékot, és nem arról, hogy a saját örömömre nem – vigyorgott csibészül, míg én összeszűkített szemekkel néztem rá, majd még a nyelvem is kiöltöttem.

Miután lehiggadtak a kedélyek, leoltottuk a lámpát és bár játszottam még mindig a durcást, amiért kiforgatta a szavaim és hasonlók, mégiscsak sikerült a karjaiba csábítania. Szemei még mindig vakítóan olvadt arany színűek voltak, amit én betudtam volna a nemrégiben elfogyasztott vérnek, de Szerelmem fülembe súgta a megoldást. Azt mondta a vágy neki nem elsötétíti, hanem kivilágosítja, akárcsak a szomját oltó nedű. A hallottak után persze azon már cseppet sem csodálkoztam, hogy lelki szemeim előtt izgató képek kezdtek el peregni, melyek egyáltalán nem segítettek az elalvásban.

Boldog voltam, hiszen olyan jól alakult jelenleg minden. Szerettük egymást Edwarddal, együtt voltunk, elfogadtak minket – már akik –, és tudtam, szép lassan mindketten készen fogunk állni rá, hogy elmélyítsük a kapcsolatunkat.

Szerelmem gyengéden simogatta a hátam, akárcsak az előző két este alkalmával, míg én várva az ólomsúlyú álomra töprengéssel ütöttem el az időt. Azon elmélkedtem, amit Kedvesem mondott a minap, hogy ha így haladunk – az önkontrollal és a gyakorlás terén is –, akkor akár egy hónap is elég lehet. Elég ahhoz, hogy teljesen, minden szempontból felkészüljünk, és megejtsünk egy esetleges főpróbát. Mint amilyen a színházakban szokott lenni a nagy előadások előtt. Ami persze nem zárná ki a premier lehetőségét, de erre még csak gondolni sem mertem igazán, hiszen túl szép lett volna, így megelégedtem a mi kis főpróbánk gondolatával. Végül ezzel az elgondolással és Edward szabályos légzésének visszhangjával a fülemben nyomott el az álom.

Az éjszaka békés volt, ami után hamar eljött a reggel. Az eget szürke felleget tarkították, melyek esőt ontottak magukból. Ez az idő mindig rányomta borús hangulatát az enyémre, legalábbis eddig így volt. Ám, most itt volt nekem Edward, aki csókkal keltett, majd miután lefutotta a szokásos köröket apámnál, hogy minden nappal egyre közelebb és közelebb férkőzhessen a szívéhez, elvitt az iskolába, ahogyan azt az elmúlt két napban is tette. Előtte viszont ma volt még egy kis dolgom. Meg kellett győznöm anyám, hogy menjen el apámmal a meccsre. Persze tudtam, erről már biztosan beszéltek, ahogy azt is, hogy anyám sosem rajongott igazán a férfias sportokért. Leginkább a játékosokat nézte meg, mint általában minden nő. Így viszont nehéz dolgom volt, de nem adtam fel, és mikor felvetettem neki a romantikus hétvége lehetőségét, fontolóra véve a dolgot végül rábólintott. Ám egy anyában – főleg az enyémben – sosem alszik a kisördög, így rögvest neki is foghattam a mentegetőzéshez. Meg kellett róla győznöm, hogy nem azért beszéltem rá erre az egészre, hogy aztán Edwardot átcsábíthassam a hétvégére, míg ők távol lesznek. Noha az igazság persze ez volt – azt leszámítva, hogy Kedvesemet nem kellett csábítani, jött magától is – anyámnak mégis azzal az ötlettel álltam elő, hogy áthívnám a lányokat egy pizsamapartira. Ebbe persze azonnal beleegyezett, így részemről már csak az maradt, hogy megkérjem a lányokat, falazzanak nekünk, míg anyámnak sürgős, az utazással kapcsolatos teendői lettek egyszeriben.

A nap, mondhatni nagyobbik és egyben unalmasabbik része ezután gyorsan eltelt. Péntek lévén testnevelés volt ma is az utolsó órám, méghozzá Edwarddal közös, akit társaival a rossz idő miatt kintről a tornaterembe száműztek. Míg mi gimnasztikáztunk, addig ők kosaraztak, majd a parkolóba együtt mentünk, ahol már vártak ránk. Alice, Nessie és az én legnagyobb sajnálatomra nem tudott ma még sem velünk tartani, igaz az okokról nem nyilatkozott. Ezt követően elköszöntünk, és egy kis kitérővel – hogy lezuhanyozhassak – Seattle-be mentünk. Nessie útközben cseppet sem meglepőmód aziránt kíváncsiskodott, hogy tetszettek-e az öccsének az új hálóingeim. Ám bazsalygáson kívül nem kapott más feleletet. Miután megérkeztünk Washington állam legnagyobb városának szívébe, ahol az utcákat üzletsorok szegélyezték, leparkoltuk az autót és bevetettük magunkat az első butikba, majd sorban a többibe. Azonban két teljes óra vásárlás után én igencsak kezdtem el- és nem mellesleg belefáradni az egészbe.

Nessie épp azon filózott már vagy egy jó húsz perce, hogy a két ugyan olyan fazonú, de eltérő színű csizma közül melyiket vegye meg, mikor is eszembe jutott, hogy ki kéne váltanom a receptet. Mivel úgy tűnt nővérkém ellesz még egy ideig, rábíztam a szatyrokat azzal az utasítással, hogy várjon meg itt, mindjárt jövök, majd megkerestem a legközelebbi patikát. Némi útbaigazítás után könnyedén meg is találtam, és szerencsémre nem is voltak sokan bent, így hamar végeztem. Ám mikor kiléptem az épületből, tekintetem azonnal megakadt a metálvörös Ford Vervén, ami a kijárattal szemben állt. Lebuktam! – gondoltam és nagyot sóhajtva elindultam felé.

– Honnan tudtad, hol vagyok? – kérdeztem miután beültem Nessie mellé a kocsiba.

– Ha elfelejtetted volna, vámpír vagyok, kifinomult érzékekkel. Az illatodat pedig ezer közül is felismerem. De ez most lényegtelen, inkább azt mondd, miért nem kísérhettelek el ide? Egyáltalán mire volt szükséged a gyógyszertárból? – faggatózott.

– Csak… csak egy aszpirinra, kicsit megfájdult a fejem – kaptam halántékomhoz, de látszott nővéremen, hogy nem hisz nekem.

– Mondták már, hogy rosszul hazudsz? – nézett rám szúrós tekintettel és mire észbe kaphattam volna, már el is marta kezeim közül a táskám. – Te fogamzásgátlót szedsz?! – kerekedtek el szemei, amint megtalálta a kis dobozkát.

– Nessie ez… – kezdtem, de végül beláttam, semmi értelme nem lenne a kertelésnek. – Igen! Vagyis igazából még csak most fogom elkezdeni. Bella, azaz az édesanyád tegnap adott egy receptet, Dr. Cullen aláírásával ellátva, hogy ma kiválthassam a gyógyszert.

– Szóval erről beszélgettetek a minap – állapította meg, mintsem kérdezte. Bólintottam, miközben visszakaptam a táskám. – Gondolom, nagyapa nem tud semmiről és anya hamisította alá a papírt, igaz?

– Azt hiszem… igen – vontam meg vállam ugyanis nem voltam biztos a részletekben.

– Végül is mindegy, de gondolom Edy tud róla?! – nézett rám gyanakvón, és úgy éreztem, pontosan tudja, hogy nem a válasz. Mintha csak a homlokomra lett volna írva, hogy nem mondtam el a barátomnak, hogy mire készülök.

– Nem, nem tud róla – vallottam be. – Azután szeretném elmondani neki, hogy beszéltem a nagypapáddal, hogy tudjam, minden rendben és őt is meg tudjam győzni efelől.

– Igen, ez elég logikusan hangzik – ismerte el, és ettől megkönnyebbültem. – Viszont akkor akár most is beszélhetnél nagypapival, hogy már este elmondhasd Edynek. Beviszlek a kórházba, mit szólt? – ajánlotta fel lelkesen.

– Nessie, én nem mehetek be csak úgy oda, hiszen az apám is ott dolgozik, azonnal megtudná – magyaráztam. – Tisztában vagyok vele, hogy ilyenkor vizsgálatra van szükség, de egyszerűen fogalmam sincs, hogyan játszhatnám ki az apám, hogy ne szerezzen tudomást az egészről – masszíroztam orrnyergem és egyre nagyobb szükségem lett volna arra a fejfájás csillapítóra.

– Ne aggódj, mindjárt megoldjuk – mosolygott halványan és előkapva a mobilját már tárcsázott is.



– Jó napot, Dr. Cullen! – üdvözöltem a dokit a rendelőjében azután, hogy Nessie behozott a sürgősségire, ahol begörcsölésre hivatkozva hozzá irányítottak.

– Üdvözöllek, Bells! Kérlek, foglalj helyet. Nessie elég rejtélyes volt a telefonban, miben segíthetek? – huppant vissza székébe, miközben én is leültem vele szemközt. Igaz kissé zavarban voltam és az is frusztrált, hogy apám az épületben tartózkodik, de végül mégiscsak sikerült elmesélnem mindent, amit úgy véltem tudnia kellhet Carlisle-nak. Ezt követően még kérdezett és elmondott pár dolgot, majd átkísért egy másik helyiségbe, ahol is elvégezte az ilyenkor szokásos ultrahangos vizsgálatot. A gyomrom persze mindvégig görcsben volt, de az eredmények megnyugtattak. A doktor szerint makkegészséges voltam, amit csak azért furcsálltam kissé, mert a minap minden előzmény nélkül csak úgy megszédültem, és már nem először. Persze Carlisle sem tudta látatlanban az okát, de igyekezett megnyugtatni. Valamint rávenni, hogy vessem alá magam egy alapos kivizsgálásnak, bár hasztalan. Azt mondta, a szédülések lehetnek attól is, hogy a szervezetem nehezen áll át az itteni viszonyokra, majd hozzátette, akár azt is el tudja képzelni, hogy így reagálja le a mostanában történteket. Noha igaz csak találgatott, de részben megnyugodtam, hiszen a túl sok stressz még senkire sem volt kedvező hatással.

Miután ellátott pár inkább atyai, mintsem orvosi jó tanáccsal – egyek zöldséget és gyümölcsöt, pihenjek sokat és ne idegeskedjek – megbeszéltük, hogy a kartonomba egy egyszerű felfázás által bekövetkezett begörcsölés kerül. Hálás voltam neki, ráadásul megígérte, nem szól senkinek és még a gondolatait is megpróbálja majd elrejteni a nevelt fia elől. Ezután elköszöntünk, Nessie pedig kivételesen nem hozzájuk, hanem haza vitt, ugyanis már elég későre járt.

Mivel ma korábban értem haza, régi szokás szerint együtt vacsoráztam a szüleimmel. Anyám bejelentette, hogy mától hivatalosan is áthelyezte a cége a seattle-i kirendeltségükhöz. Valamint, hogy megvette a repülőjegyeket San Franciscóba – hiszen hosszú lett volna az út autóval –, és a szállást is lefoglalta, így enyém a ház hétvégére. Ez után viszont rajtam volt a sor, hogy beszámoljak a napomról. Az iskola és a vásárlás nem igényelt különösebb magyarázatot, ellenben mikor megemlítettem, hogy bent jártam a kórházban, pánikba estek. Rögvest rémeket kezdtek látni, hiába mondtam, hogy csak egy kis görcs volt, amit Nessie eltúlzott. Végül mikor már nem bírtam tovább, ott hagytam őket a rémképeikkel, és a szobámba vonultam.

Volt még egy kis időm Edward érkezéséig, így esti teendőim elvégzése után még alaposan áttanulmányoztam a gyógyszer tájékoztatóját. Bár igaz, annak tartalmáról a doktor ma már egyszer részletesen beszámolt. Mivel a szer mihamarabbi szedésének elkezdése mielőbbi védelmet is biztosított, így az általam kigondolt főpróba időpontját – amit november első hetére terveztem – nem kellett eltolni. A kis dobozkát a papírral ezt követően gondosan elrejtettem a fürdőben, majd egy könyvet olvasgatva vártam Szerelmemre, aki ma is – szinte már szokásosan – tíz óra után jött meg. Ugyanis szüleim általában akkor tájt tértek nyugovóra, így a lebukás esélye kisebb volt. Tudtam, beszélnem kéne vele, de végül még sem tettem. Szerettem volna legalább még egy napot, hogy összeszedhessem a gondolataim, mielőtt elmondom neki ezt az egész helyzetet az anyjával folytatott beszélgetés óta.

Nyugodt éjszakánk volt, amiből egész szép napra ébredtem, persze nem az időjárást illetőleg. A Forksra oly jellemző egybefüggő felhőzet ma sem hiányzott az égről, de az Edwarddal kettesben eltöltendő hétvége gondolata számomra ezer Nappal is felért. Miután elköszöntem szüleimtől, akik egész korán útnak indultak, visszabújtam még egy kicsit Kedvesem mellé, aki most először nem hagyott magamra egy percre sem azóta, hogy az este megérkezett.

Bár igaz, a reggel után a délelőttöt is Edwarddal töltöttem, azt még sem élveztem annyira, ugyanis kitalálta, korrepetál, így tanulással ment telt el jó pár óra. Csak azok a csókok vigasztaltak kissé, melyeket egy-egy helyesen megoldott példáért vagy feleletért kaptam jutalomként. Ám délutánra sétát tervezett, ami már sokkal inkább kedvemre volt. Bár az idő nem kedvezett a strandolásnak – ami egy vámpír számára persze ideális volt –, mégis lementünk a tengerpartra. Igaz, azt nem értettem, miért ragaszkodott annyira ahhoz, hogy a sokkal távolabbi Rubyra menjünk, mikor a La Push-i part közelebb lett volna, de nem vitatkoztam vele.

Kéz a kézben sétáltunk végig a véget nem érőnek tűnő fövenyen, ami még egy romantikus filmhez képest is túl nyálasnak hatott. Ám akkor ott, olyan boldognak éreztem magam. Semmi sem számított. A tenger frissítő illata és a talpunk alatt ropogó homok elfeledtetett mindent. Így lehetett, hogy arról is megfeledkeztem, szüleim megígérték, a meccs kezdete előtt még egyszer felhívnak.

– A szüleim! – nyögtem fel, amint bevillant. Edward értetlenül nézett rám. – Azt mondták felhívnak, én viszont a kocsimban hagytam a mobilom – túrtam idegesen fürtjeimbe. A kocsimat, amivel ide jöttünk – hiszen Szerelmemé otthon volt náluk –, az út melletti pihenőhelyen tettük le. Ám attól a már több mint másfél órás séta alatt eléggé eltávolodtunk.

– Ne aggódj, mindjárt idehozom, csak várj meg itt, rendben? – Bólintottam, mire egy gyors csókot váltottunk, majd besietett a part mellett húzódó erdőbe, hogy a fák takarásában vámpírsebességgel tegye meg az utat.

Míg vártam, szebbnél szebb kagylókat kerestem a hullámokkal vert fövenyen, és a tenger csodálatos színeiben gyönyörködtem. Teljesen belemerültem a látványba, így észre sem vettem a lépteket, csak a derekam köré fonódó karokra lettem figyelmes. Halkan suttogtam el Szerelmem nevét és gondolkodás nélkül, boldogan fordultam meg az ölelésben, hogy egy csókot leheljek ajkaira. Ám szemeim menten kikerekedtek és ösztönösen hátrálni kezdtem, amint megláttam Matt vigyorgó képét.

– Te? – ziháltam. – Mégis… mégis, hogy kerülsz ide? – kérdeztem rémülten.

– Ugyan már, mire fel ez a riadalom, hiszen az előbb még tetszett, ahogy átöleltelek – nevetett csúfondárosan és megindult felém.

– Azt hittem Edward az – mentegetőztem és ismét hátrálni kezdtem, de alig két lépés után már a vízben álltam.

– Pedig nem, egyébként meg tényleg nem értem, mit eszel azon a… – rándult meg szája szeglete, mint aki épp elfojtott egy vicsort – senkiházin. Én százszor jobb parti lennék neked!

– Még csak az kéne! – jelentettem ki fintorogva és közben haladtam tovább hátrafele a vízben. Matt csak követett és mikor már a térdemet csapdosták a hideg hullámok hirtelen elkapott és magához rántva száját keményen enyémre nyomta. Ledermedtem! Szemeim tágra nyíltak, a levegő a tüdőmben rekedt. Egy pillanatig azt sem tudtam hol és ki vagyok, de aztán kitisztult minden és a következő percben tenyerem nyoma már ott díszelgett az arcán.

– Ribanc! – üvöltött rám pofonomtól égő képét tapogatva, míg én mocskát ruhám ujjába törülve próbáltam eltüntetni számról. – Ezt nagyon megkeserülöd! – lépett felém a méregtől ittasan, amikor is a semmiből váratlanul feltűnt Kedvesem. Szemében a düh vörös lángja tombolt, mikor Mattet pólójánál megragadva feljebb emelte, úgy, hogy annak cipőtalpa a víztükröt súrolta. Torkából vad, állatias morgások törtek fel, miközben fogairól visszahúzódott ajka, elővillantva ezzel pengeéles, tökéletes fogait.

– Edward! – szóltam elfúló hangon, mire rám pillantott a válla fölött. Szemei fájdalmasan csillogtak. Azt kívántam, ott helyben nyeljen el a föld.

– Takarodj innen, még mielőtt darabokra szedlek! – morogta Edward fenyegetően, és leengedte „bántalmazóm”, hogy aztán odalépve hozzám magához ölelje a visszafojtott sírástól reszkető testem.

– Ha még egyszer hozzám mersz érni, akárcsak egyetlen ujjal is, azonnal szóvá teszem a dolgot Lucaséknak, abban pedig te is tudod, hogy nem lesz köszönet! – köpte oda bosszúsan a szavakat Matt. Nem értettem miről beszél, de felnézve Kedvesemre rájöttem, ez csak nekem nem világos.

– A szagod alapján nem lehetsz egy közülük. Akkor mégis ki vagy te? – kérdezte Edward fintorogva.

– Most már úgy is mindegy, hát legyen, elmondom az igazat. Elmondom, hogy mennyire gyűlölöm a fajtádat, de leginkább téged és a családod. Mindenről csak is ti tehettek! Ha nem jöttetek volna ide, most az unokatestvéreimmel bandázhatnék. De nektek persze minden áron vissza kellett költöznötök, mintha nem tudtátok volna, hogy ezzel mi mindent hoztok a fejünkre – morgolódott.

– Valahol legbelül már rég sejtettem, hogy tudsz rólunk, de ennek ellenére még mindig nem tudom, mi a konkrét bajod velem, velünk? – reagált Kedvesem és azt megértettem, hogy Matt tudja, Cullenék vámpírok.

– Micsoda észlény lehetsz, ha még ebből sem jöttél rá – gúnyolódott mire Edward felmordult. – A bajom csak annyi, hogy léteztek! Hogy miattatok, a közelségetek miatt a legjobb barátaim szemében kívülálló lettem. Különbözök tőlük és ezért kirekesztenek dolgokból, csak mert én nem voltam képes átváltozni! – üvöltötte ingerülten, és ahogy hangja egyre magasabb szintekre csapott, Edward annál jobban szorított magához. Nem értettem mi történik, de éreztem, hogy semmi jó.

– Most már mindent értek, és csak annyit tudok mondani, hogy szánalmas vagy! – Mindketten felmordultak.

– Elhallgass nyavalyás vérszívó! Minden miattatok van! Én is Quileute vagyok, még ha az apám a Makah törzsből is származik. Részben akkor is az vagyok, így nekem is át kellett volna változnom. Mindenről ti tehettek, csakis ti! – ordította elvörösödött fejjel és hangja csak úgy visszhangzott a csendben.

– Szóval itt van a kutya elásva! – vonta föl szemöldökét Edward, és egy halvány mosoly jelent meg arcán, amit sehogy sem tudtam hova tenni.

– Tudod, azt az egyet sajnálom a legjobban, hogy nincs meg bennem a hajlam és így nem tudlak miszlikre tépni – vicsorított Matt, mire önkéntelenül is végigszaladt a hátamon a hideg.

– Takarodj innen, mielőtt olyat teszek, amit aztán még én magam is megbánok! – szűrte Kedvesem a fogai közt a fenyegető szavakat.

– Megyek már, de nem amiatt, mert azt mondtad. Nekem te nem parancsolhatsz, vérszopó! – vetette oda, majd elindult, de alig pár lépés után vigyorogva visszafordult. – Ja, egyébként meg jól csókol a barátnőd! – nevetett. Időm sem volt reagálni, mikor Edward egy szempillantás alatt előtte termett, és bár messziről is jól látszott, hogy alig ért hozzá, Matt mégis a homokon kötött ki. Jajgatott és szitkozódott, miközben orrából csak úgy ömlött a vér.

– Ha jót akarsz magadnak, egy életre elfelejtesz minket! – mondta fenyegető éllel hangjában Kedvesem, majd a következő percben a karjaiba kapva beszaladt velem az erdőbe, hogy aztán egészen a kocsimig meg se álljon.

Szorosan bújtam Szerelmem mellkasához, arcomat ingébe temettem. Mindig is szerettem a száguldást, de most mégsem élveztem. Miután beültünk az autóba Edward felpörgette a motort és csak az utcánk elején volt hajlandó lelassítani.

– Szerelmem! – nyúlt felém Edward miután bezáródott mögöttünk a ház ajtaja, de elhúzódtam tőle.

– Kérlek, ne! – mondtam, hangom alig hallható volt, majd egyenesen a szobámba mentem. Edward persze követett, de a fürdőbe tapintatosan már nem jött utánam.

Vagy jó két órán keresztül csak zúdult rám a meleg víz a zuhanyzókabinban állva. Az üvegfalnak dőlve vagy épp térdre rogyva zokogtam olykor. Nem tudtam, hogy lehetek ennyire szerencsétlen, és azt sem, mikor lesz már vége a szörnyűségeknek, amikkel mostanában kellett szembenéznem. Miután jó alaposan átdörzsöltem minden egyes porcikámat vagy kismilliószor és a számat is ki- és megmostam legalább ennyiszer, kikászálódtam a kabinból. Ám miután megtörölköztem rá kellett döbbennem, nincs mit magamra vegyek. Ekkor, mint egy végszóra halk kopogtatás hallatszott.

– Bejöhetek? – kérdezte, mire gyorsan magam köré tekertem a törölközőt, de hangos felelet helyett csak hümmögtem, bebocsátva őt ezzel. – Gondoltam erre szükséged lehet – nyújtotta felém kedvenc hálóingem, mintha csak tudta volna, ebben sokkal fesztelenebbül fogom érezni magam. Hálásan bólintottam, de hiába vártam, hogy kimenjen, csak visszalépett az ajtóhoz és hátat fordított nekem. Túl fáradt, gyenge és meggyötört voltam jelenleg ahhoz, hogy bármit is szóvá tegyek neki, így hagytam és inkább gyorsan felöltöztem. Mikor elkészültem kissé megköszörültem a torkom, mire Szerelmem visszafordult, majd se szó, se beszéd a karjaiba kapott és bevitt a szobába. Finoman helyezett az ágyra, mintha valami porcelánbaba lennék, aki a legapróbb fuvallattól is eltörhet.

– Edward! – ragadtam meg kezét, mely épp betakarni készült. Hangom remegett, könnyeim újra összegyűltek szemeimben. – Esküszöm… esküszöm, hogy én nem csókoltam vissza! – igyekeztem biztosítani róla elfúló hangon.

– Tudom, Szerelmem, tudom! – huppant le mellém és gyengéden végigsimított arcomon. – Nyugodj meg kérlek, hallod? Hiszek neked, tudom, hogy nem tetted – csókolta le könnyeim, de amikor a szám felé közelített elfordítottam fejem. Nem akartam, hogy most megcsókoljon. Mocskosnak éreztem magam. Bár csak a szám érintették, mégis úgy éreztem, az egész testem bűnös.

– Kérlek ne! Most ne! – kértem, és hangom még mindig kissé remegett. Nagyot sóhajtottam mikor visszafordította fejem, hogy szemeimbe nézhessen. Az övéi is bánattól csillogtak, rossz volt látni.

– Bells – kezdte jelentőségteljesen –, azt tudnod kell, hogy te nem tehetsz semmiről! Az akaratod ellenére történt az egész. Te semmiről sem tehetsz, és én ezt tudom. Szeretlek, Bells és tudom, te is engem, és nekem csak is ez az egy számít! – fúrta mélyen tekintetét enyémbe. – Ha úgy érzed, attól könnyebb lesz, hogy az segít, akkor mondd el, csak kérlek, ne okold magad! – könyörögtek sötétarany szemei.

– Azt… azt hittem, te vagy az – kezdtem bele néhány perc és mély lélegzetvétel után, de elszorult torkom. Edward biztatott a folytatásra, így végül ismét beszélni kezdtem. Elmondtam neki mindent attól kezdve, hogy rájöttem Matt az és nem ő. Nehéz volt kimondanom a fájó történteket. Undorodtam Mattől és miatta mocskosnak éreztem magam. Mint akit meggyaláztak. Legszívesebben kibújtam volna a bőrömből, miközben Edwardból előtörtek a vámpír ösztönök és már-már azon volt, megkeresi „bántalmazóm”, hogy aztán miszlikre tépje azért, amit velem tett.

– Szeretlek! Kérlek, kérlek, ölelj át! Ölelj magadhoz jó szorosan! – kérleltem és ő rögvest teljesítette. Mellém feküdve féloldalra fordult, hogy karjaival, ahogyan azt kértem, szorosan magához szoríthasson. Mélyeket lélegezve töltöttem meg tüdőm a belőle áradó különleges, méz és orgona elegyének illatával, hogy lenyugtassam magam. Tényleg nem volt most másra szükségem, csakis a közelségére. Arra, hogy tudjam, mellettem van, megért és szeret, bármi is történt, és ő ezt pontosan tudta.

Így feküdtünk, összebújva hosszú perceken keresztül, mialatt könnyeim elapadtak, légzésem pedig egyenletessé vált. Igyekeztem nem gondolni semmire, és ez egy idő után álmosítóan hatott rám. Ám még mielőtt elszenderedhettem volna, Edward abbahagyta hátam nyugtató cirógatását, és mint aki kővé dermedt még a légzése is megszűnt.

– Edward! – néztem fel rá értetlenül és bár arca kifejezéstelen volt tudtam, valami baj van.

– Bells – nyelt nagyot, mielőtt folytatta –, azt hiszem, vérzel – motyogta és hangja után arca is kétségbeesését tükrözte. Kellett egy perc, hogy megértsem mit is mondott. Utána viszont már csak egyetlen gondolat járt a fejemben és kezdett el vészesen villogni az elmémben, mint valami kijelzőn. Most mi lesz?




_____________________________
*Ruby Beach (part), Forkstól fél órára – 27 mérföldre –, a Quileute határon kívül fekszik.
*A Makah indián törzs földje az Ozette Lake (tó) környékén fekszik. (Embry Call anyja is a Makah törzsből származott.)

13 megjegyzés:

  1. Szia!
    JAJ! Nem találok szavakat. Erre megérte várni, köszi. Én úgy éreztem hogy Mattet le kéne már ütni... Járt a szája és nagy volt a pofája:D Szegény Bells, úgy sajnálom. Pedig tényleg nem tehet róla:( És a vége... Na az nálam kiverte a biztosítékot, szupi volt.
    Siess a kövivel(de türelmes vagyok és tudok várni, na izgulj amiatt ha késel:)
    Imádlak Puszi Andi

    VálaszTörlés
  2. Szia!

    Rövid leszek, mondta a kígyó és kimászott a sínekre!
    Na jó, viccet félretéve, tényleg csak egy szót mondok: MEGNYUVASZTALAK!
    Remélem, hogy tudod, miért! :D
    *a légzésem időközben visszaállt a normálisra és már nem zihálok*
    A fejezet isteni volt, tényleg lélegzetvisszafojtva vártam a következő sorokat!
    Ha valami még eszembe jut, tudom, hol talállak! MUHAHAHA!XD
    Puszil anyád:
    Szylu

    VálaszTörlés
  3. Szia!

    Csodás feji lett:) Komolyan, feldobtad a napom és örömmel állok neki tanulni -mert mint az elmúlt hetekben, holnap is három dogát írok... És ebbe az a vicces, hogy egy ugyan az, a másik kettőre meg nem kell semmit vinni, mert rajz meg tesixD
    De vissza térve a fejezetre: Imádtak! Komolyan, megérte rá várni! :) Annyira tetszett! Olyan jól átvezetted az "üres" részeket:)
    Ami pedig Mattet illeti... Komolyan, nem találok szavakat! :)
    És Edward...! Oh, miért nincs több olyan pasi, mint ő? Miért gondolja mindegyik, hogy megakarjuk csalni őket... Edward meg...! Kész! NEKEM IS KELL!!!!
    És ez a vége... Most mit képzelsz magasról? Csak így...?! Ne már! Tényleg azt hiszed, hogy most képes vagyok felkelni a gép elől és tanulni..?! *és már hisztérikusan cseng a hangom xD* Ne csináld már! Komolyan, most még vagy kétszer el fogom olvasni, mire ráveszem magam, hogy a tankönyveimet olvassam xD
    Oké... Azt hiszem sikerült xD

    Légy rossz, de rosszabb, mint eddig;)

    OneGirl

    VálaszTörlés
  4. Szia!
    Na most annak tök örülök,hogy végre fény derült arra,hogy ki is Matt,és mi a frász baja van.Szóval akkor dühös amiért ő olyan béna lett,hogy nem tud átváltozni:D Meg végre kiderült merre található:D Most már értem miért nem titkoltad a cimét:) De az amit Bellsel művelt,már végleg kicsapta nálam a biztositékot.Hogy lehet valaki ekkora szemét,kár hogy Edy nem verhette agyon,még zsarolta is,mint a kisgyerekek,féreg!Fú,most úgy kibelezném,jól megkinoznám,hadd szenvedjen (durvábbat inkább nem irok ide,pedig tudnák:D) Na de a vége...hát hát,ez nagyon nem volt szép tőled,bár gondolom mi lehet a vér,de most mi lesz!!!Most egy hétig enni fog a fene,hogy Edy meg tudja-e most is állni,hogy ne kóstolja meg Bellst.Elfogyasztja-e vacsira,hihi:D Szóval most hajamat tépve várom a folytatást!
    Legyen szép heted és lágy rossz!!!

    VálaszTörlés
  5. Szia
    Bells milyen kis gonosz tud lenni szinte már sajnálom ifj.Edwardot... Na jó nem
    Matt most sem lopta be magát a szívembe és én is szívesen képen törölném de asszem Edward nagyobbat üt úgyhogy inkább rábízom :D ó de kis gonosz vagyok :D
    És elmentek Bells szülei is XD na ezért meg külön kapna tőlem egy jó kis segbe rúgást Matt!! Végre otthon lehetnének kettesben erre meg...
    Nagyon jó lett, csak maradt bennem egy kérdés: Most mi lesz?
    És ne szabadkozz szerintem a legtöbb olvasód megérti hogy van ezenkívüli életed!Én is sajnálom hogy régen írtam komit, de bepótoltam ám :) Tudom milyen ha minden összejön és még érettségiig nekem sem lesz nyugtom szóval nézd el nekem hogy nem mindig írok komit de azért arra mindig szentelek időt hogy elolvassam.
    Millió puszi és türelmesen várom a kövi részt neked meg sok pihenést!
    Timi

    VálaszTörlés
  6. Szia,

    Ó... hát igen, végül is megkapta vki a magáét, amire már oly sokan vágytunk... csak lehet hogy nem egy és ugyan arra a személyre gondoltunk. :) Egy a lényeg ismét nem csalódtam. :D
    Nagyon jó lett a fejezet, az átmeneti részeket nagyon jól megírtad, és ez a Matt dolog! Agyaltam én is rajta, hogy mi is lehet ő tulajdonképpen, de erre hogy egy félvér Quileute sosem gondoltam volna. És milyen aprólékosan kigondoltad ezt!... hogy csak az anyja a Quileute, és mivel csak apai ágon öröklődik ez az egész farkasos dolog, így nem tud átváltozni.
    A végéért meg *************!!! Kiérdemelted a "kegyetlen függővégek írója" címet ismét!:) Most aggódhatok megint egy hétig, hogy mi lesz a kis kedvencünkkel.

    Olyan jó lett megint ez a fejezet, számomra teljesen kiszámíthatatlan lépéseket írtál le. Azon meg ne aggódj, ha 1-2 napot késel a frissel, elég ha bennünket kerülget a frász, hogy mikor lesz már friss, főleg egy ilyen függővég után! :)

    *
    *
    *

    Válaszolva előző kommet válaszodra, igazán hízelgő számomra, hogy azt feltételezed rólam, hogy én is írok. El kell hogy szomorítsalak. Nem írok. Sosem éreztem magamban elég írói vénát. Nem érzem magam elég kreatívnak. Én inkább egy hátsó szárnysegédnek vagyok csak jó, aki ha kell buzdít, támogat, lelkesít, vagy csak egyszerűen a vállát tartja, amelyen olyan jókat lehet "sírni". Viszont annál inkább szeretek olvasni, többek között a te írásodat is.:) Ezért volt az a múltkori kis kirohanásom is, amikor előjött a buzdítós énem. :) ...amiért nem győzök elégszer bocsánatot kérni.

    Légy jó, vagy rossz, amelyik jobban esik. :)

    Niko

    VálaszTörlés
  7. Szia Drága Krisz :D

    Jajjjj nagyon jó lett imádtam de először is bocsi hogy nem voltam pár napig éppen a halállal küszködtem influenza formályában.Én győztem bár nem sokon múlt de félig meggyógyulva jöttem föl és reménykedtem hogy lesz firss és hát meg is érkezett.
    Na most akkor jön az hogy ugy tudod hogy imádlak de megint ez a Jane sítlus :D szóval eleged lett abból hogy tudjunk renesen aludni és egy kicsi ki kellett készítened az idegeinket.Ez a függővég hát hogy is mondjam extra kegyetelen vagy hiper kegyetlen nem is tudom de mindenképpen magasfokon élvezheted a megtisztelő címed.Bells vérzik hát ez nagyon kemény és mit fog csinálni szegény Edward?
    Bár gondolom megjött neki mert gyógyszer meg ilyesmi bár nem tudom én soha nem szedtem gyógyszert de lehet hogy van ilyen hatása gondolom.
    Fúúú és az a ...... Matt hát ha te nem én majd kinyírom a kis rohadékot.Annyira utálom hogy azt leírni sem lehet.Egyébként ennél a ..... nem is találhattál volna negatívabb figurát.Elképezeltem már többször hogy filmként látom a sztoridat és a színész aki Mattet játszaná milyen közutálot tudna bezsebelni :D :D :D :D
    Egyébként imádtam és bár még csak most olvastam alig várom a kövit tudod mindíg csak ez a kiszipolyozás :)
    Puszi drága és legyél nagyon nagyon rossssssz.
    Andi

    VálaszTörlés
  8. Szia
    Én most olvastam először és meg kell mondanom OLTÁRI lett ez a fejezet, nem tudom honnan veszed az ötleteket , de csak így tovább. Ma nem csináltam mást csak a blogodat olvastam, mivel eddig nem olvastalak ezért a legelejéről kezdtem. A véleményem az, hogy ha több ilyen író lenne a könyvpiac nem haldokolna:D. már alig várom a következőt.
    Egyik rajongód

    VálaszTörlés
  9. ŐŐŐŐŐŐŐ első megjegyzés: mi van? vérzik? mondjuk 1 konkrét tippem lenne, de valahogy úgy sejtem, h az ájulásokhoz van köze a dolognak. Hát Nessie nagyon megértő volt azt hittem, h sokkal jobban kiakad, de rendes volt tőle h bevitte a kórházba. És végre kiderült h Matt miért gyűlöli annyira a Culleneket. Mondjuk én azt hittem h 1 csaj van a dologban, de ezek szerint nagyon nem. Mondjuk így érthetőbb is a dolog. Mondjuk én Bells helyében tuti rákérdeztem volna, h mi az h nem változott át, de végülis ez már mellékes dolog. :) A feji nagyon tetszett, főleg h milyen hosszú lett. Ha a többi is ilyen klassz lesz azt hiszem h sokunk nevében kijelenthetem h nyugodtan késsenek azok a fejik, mert ez is nagyon szupi lett. :)

    VálaszTörlés
  10. Szia
    Gina vagyok én most fedeztek fel és szinte egybe olvastam el az összes részt. Ami fantasztikus volt még a függő végek miatt sem kellett eddig aggódnom, hisz ott volt a következő fejezett egyszóval élveztem a sztorit. Csak faltam soraidat és nem tudtam betelni velük de sajnos a sorok egyszer csak elfogytak és bambán ültem a monitor előtt és vártam a fojtatást ami csak nem jött. Itt jött a felismerés, hogy csatlakoztam azon türelmetlen de mostantól hűséges olvasóid táborába akik tűkön ölve várják a folytatást.
    Üdv. Gina

    VálaszTörlés
  11. Sziasztok!

    Andi!

    Én köszönöm, hogy türelmesen vártál rá, és örülök, hogy tetszett! :)
    Igen, Matt már megérdemelte. :P Nos, Bells pedig majd úgy is kiheveri hamarosan. ;)
    Szóval kiverte a biztosítékot a vége? Pedig nem is volt egy nagy durranás. Nos, kíváncsi leszek, hogy akkor a 21. fejezet végéhez mit fogsz szólni. ;) *elpirul*
    Köszönöm a szavaid, megpróbálok nem izgulni, csak szeretem, ha ti is mielőbb élvezhetitek a történet folytatását. :)
    Én is imádlak! :)

    További szép hetet kívánok! :)

    Pusza, Krisz



    Szylu!

    De vicces kedvében volt valaki. :P
    Igen, most már tudom, miért akarsz megnyuvasztani, de ha megteszed, akkor nem lesz kövi fejezet. :P
    Ajaj, mamikám, azért legközelebb vegyél levegőt is, nem csoda, hogy zihálsz utána. XD
    Aham, tudod, hol találsz *hatásszünet* La Pushban! XD

    További szép hetet kívánok! :)

    Pusza, Krisz



    OneGirl!

    Örülök, hogy tetszett és, hogy sikerült feldobnom a napod! :)
    Jaj, te szegény. Jó tanulást és légy ügyi. ;)
    Köszönöm, örülök, hogy azt mondod, az unalmasabb részeket siketült jól átvezetnem. Az ilyenektől amúgy is mindig félek, hogy hogyan sikerül. :S
    Igen, igen neked is, nekem is és még szerintem sokunknak kéne egy Edward! XD
    Nos, azért ez a vég nem volt vészes, inkább majd a következő fejezetnél lévőre leszek kíváncsi, hogy az után tudsz-e felkelni a gép elől. XD Na jó, de azért tanulj is, nem venném a lelkemre, hogy ha miattam nem tudnál. *pirul*
    Ok, ok igyekszem, de te is légy rossz! :P

    További szép hetet kívánok! :)

    Pusza, Krisz



    Erzsi!

    Nos, igen, Matt dühös, ahogy te mondod, mert béna. XD
    A címét pedig hamarosan küldöm. ;)
    Nos, azt sem gondoltam volna, hogy ennyire kihozom belőled a szadista állatot! XD Nyigi! :D
    Igen, szerintem jóra gondoltál a vérrel kapcsolatban. :) Ami pedig Edy vacsiját illeti... nos, a friss 21.-ből kiderül. ;)
    Amúgy ne tépd a hajad, mert hisz ilyenkor télen jól jön, ha van mi melegíti a fejbőrt. XD

    További szép hetet kívánok és te is légy rossz! ;)

    Pusza, Krisz



    Timi!

    Na, igen, Bells tud ilyen is lenni. :P
    Matt pedig, gondoltam, hogy nem lesz a szíved/szívetek csücske. :P És igen, belőled is úgy látom, sikerült előhoznom a gonoszabbik, szadista ént. muhaha XD
    Édes vagy, köszönöm a szavaid. *elpirul* A másik komidra pedig mindjárt szintén válaszolok, és te se szabadkozz! A komi írás nem kötelező, én csak nagyon tudok örülni, ha mégis valaki megteszi. Egyébként meg nektek is van ezer és egy dolgotok, megértem. Szóval ne aggódj és köszönöm a két komit! :) És sok sikert az érettségihez, és nyugi, meglesz az, ügyi vagy. ;)
    Köszönöm a türelmed és neked is sok pihenést! :)

    További szép hetet kívánok! :)

    Pusza, Krisz

    VálaszTörlés
  12. Niko!

    Oh! Elnézést, hogy ha nem Matt "jutalmára" számítottál, de bármi is legyen az, remélem, teljesül hamarosan. ;)
    Örülök, hogy nem okoztam csalódást és tetszett a fejezet! :)
    Köszönöm az elismerést, tudod, nagyon tudok és szeretek is aprólékos lenni. Ha már egyszer írok, akkor szeretek odafigyelni a részletekre. Néha talán idegesítően is, de hát ez vagyok én. *elpirul* Amúgy te pedig nagyon jól összetetted magadban ezeket a dolgokat, ez tetszik és nagyon is örülök neki, hisz épp erről van szó, ez a lényeg és jó tudni/látni, hogy jól írtam le, hogy az érthető legyen mások számára is. :)
    Nos, szerintem a vége nem volt annyira hű, de ütős, de örülök, hogy izgalomban tud tartani. Kíváncsi is leszek, mit mondasz a 21. fejezet végén lévőre ezek után. *pirul*
    Rendben, megpróbálok nem aggodalmaskodni, csak szeretem, ha ti is mielőbb élvezhetitek a történet folytatását. :)


    Oh! Nos, sajnálom, hogy nem írsz, mivel tudod egy külsősnek egy ilyen egyszerűnek mondható kis véleménynyilvánításból is lejönnek dolgok. A fogalmazásod, ahogy a szavakat használod és ilyenek alapján gondoltam. Nos, ha egyszer meggondolnád magad, ha éreznél indíttatást és ilyenek, akkor szólj, szívesen elolvasnám az egyik műved. ;)
    Amúgy olyan nincs, hogy csak hátsó szárnysegédnek jó csak valaki! Ez butaság! Egyszerűen annyi van, hogy úgy vélem, nem mersz kibontakozni. Persze lehet az, hogy mert nincs késztetés, de amúgy meg kreativitás mindenkiben rejlik, csak meg kell próbálni használni és akkor egyre jobban fog menni. :) Egyszer szerintem érdemes kipróbálnod a dolgot, ha nem is azonnal publikálva és akkor meglátod, hogy milyen, és ha megtetszik, jöhetnek a következő fázisok. Mint pl.: másoknak megmutatás és kielemzés, aztán akár jöhet is a nyilvános publikálás. :) Nem szabad félni és lebecsülni magad, meg kell próbálni, hiszen mit veszíthetsz. ;)
    Na jó, bocsi elragadtattam magam. Mindig ez van, ha az írás, avagy épp a Twilight kerül szóba. *pirul*
    Édes vagy, köszönöm a szavaid is és a buzdítást is, és ne kérj bocsánatot, én nem haragszom semmiért, sőt! :)

    További szép hetet kívánok és légy rossz, mert az olyan jó! ;)

    Pusza, Krisz



    Andi! (ynda)

    Örülök, hogy tetszett a fejezet! :)
    Jaj, mi történt? :o Remélem, már jobban vagy! Jobbulást és vigyázz magadra!
    Na igen, szeretem a Jane stílust, de még mennyire, majd meglátod. muhaha XD
    Valahogy úgy, túl nyugodtak voltatok, úgy véltem, rátok fér már az ellenkezője. :P
    Köszönöm, bár ez annyira nem volt szerintem kegyetlen, de remélhetőleg a kövi nagyon is az lesz, és épp így fog tetszeni. *pirul*
    Igen, jól gondoltad Bellsnek megjött, de a gyógyszernek semmi köze hozzá. A gyógyszernek talán csak annyi, hogy a nagyobb védelem érdekében az első ilyen napon kell elkezdeni szedni, de amúgy semmi ilyesmi mellékhatása nincs, főleg mivel Bells még nem is szedte eddig. :)
    Hehe, látom, belőled is előhoztam a vérengző, szadista fenevadat. XD
    OMG! o.o Filmként? Édes vagy! :D Amúgy némelyek épp az ilyen nagyon, de nagyon rosszfiúkat szeretik, szóval lehet, nem utálná annyira mindenki. ;)

    További szép hetet kívánok és légy te is nagyon rossz! ;)

    Pusza, Krisz



    Egyik rajongóm!

    Köszönöm, hogy ilyen kitartó voltál és előröl elolvastad az egészet. Örülök, hogy tetszik a történetem és ez a fejezet ennyire elnyerte a tetszésedet. :)
    Nos, ami az ötleteket illeti, az én fura elmém szüli őket. :P
    A szavaidat pedig köszönöm, jóleső érzésekkel öntötte el a mellkasom, bár azért úgy vélem, hogy vannak nálam sokkal jobb írópalánták is. :)

    További szép hetet kívánok! :)

    Pusza, Krisz

    VálaszTörlés
  13. Viki!

    A konkrét tipped gondolom női bajok. Nos, most úgy tűnik az bizonyult helyesnek. ;)
    Nos igen, Nessie szereti Bellst, és igazából egy kis kiakadáson kívül nem lehet oka nagyobbra. :)
    Igen, Matt esete nem egyszerű, és egy olyannak, mint ő, az, hogy nem tud átváltozni, mikor Cullenék miatt a társai át tudtak, eléggé megkeseredetté tették a szívét, lelkét.
    Ne aggódj, Bells mindenre rá fog kérdezni és így ti is mindent meg tudhattok majd. ;) Amúgy pedig feljebb Niko leírta azt az elméletet, amit én is követtem Matt háttértörténetének kialakításakor. Azt, hogy miért is nem tudott átváltozni. :)
    Örülök, hogy elnyerte a tetszésedet a fejezet és köszönöm, édes vagy, azért mégiscsak megpróbálok nem sokat késni, de közben hosszú és izgalmas részeket hozni. :)

    További szép hetet kívánok! :)

    Pusza, Krisz



    Gina!

    Örülök, hogy rám találtál és köszönöm, hogy volt türelmed és kedved elolvasni előröl a történetemet. És természetesen örülök annak is, hogy tetszett! :)
    Köszönöm, hogy csatlakoztál körünkbe és olvasol, és, hogy megírtad nekem véleményed! :)

    További szép hetet kívánok! :)

    Pusza, Krisz

    VálaszTörlés