2011. június 23., csütörtök

New Sun - Sunrise - Epilógus



Epilógus

Új lakótárs


BELLS? – lepődött meg Kedvesem, mikor meglátott a nappalijukban, két oldalamon egy-egy jól megtömött bőrönddel.

– Nem akarok többet hazamenni, kérlek, hadd költözzem ide – esengtem a jelenlévőknek kétségbeesetten. Hirtelen csend támadt. Mindenki kővé dermedt a helyiségben, csak a saját szapora légzésemet és halk hüppögésemet hallottam.

– Mégis mi tört…

– Hát persze, hogy ide költözhetsz Szerelmem, ez nem kérdés – vágott Edward édesapja szavába, és két lépéssel átszelve a köztünk lévő távolságot szorosan magához ölelt.

– Edward… – szólt apja Kedvesemre, de az olyan gyilkos pillantást lövellt feléje, hogy belé fojtotta a mondanivalóját.

– Fiúk! – intette le Carlisle szelíden a két Edwardot. A doktor már-már látható tiszteletet sugárzott magából, ami engedelmességre késztette a két fiút. – Először is nyugodjunk meg mindannyian, aztán szépen, higgadtan megbeszélünk mindent. Rendben lesz így, kedvesem? – kérdezte tőlem mosolyogva. Bólintottam, de Szerelmem felmordult.

– Nem, nem lesz! Ezen mégis mit kell megbeszélni? Bells itt marad és kész, erről nem nyitok vitát! – jelentette ki makacsul.

– Szerelmem, kérlek! – próbáltam lecsitítani és ezzel jobb belátásra téríteni. – Gyere, üljünk le – húztam a fotel felé.

Mindketten leültünk, én a székbe, ő annak karfájára. A doktor a velünk szemközti karosszékben foglalt helyet, Esme, Bella és a szokatlanul hallgatag Nessie a díványon, míg az idősebb Edward felesége mögé állt.

– Mégis mi történt, kedvesem? – tudakolta anyai aggódással Esme.

– Összevesztünk – sóhajtottam keserűen.

– Apáddal? – kapta fel a fejét Szerelmem.

– Ki mással!? – vontam meg a vállamat.

– Meséld el, lányom, mi történt? – kérlelt Carlisle kedvesen. – Talán tudunk segíteni.

– Azt nem hinném, nagyon csúnyán összekaptunk, ezért is jöttem el otthonról. De ha nektek gondot jelentek…

– Erről szó sincs, Bells! A mi otthonunk a tied is, ide bármikor jöhetsz, szívesen látunk. Viszont szeretnénk tudni, hogy mi is ennyire súlyos. Ha megkérlek, elmesélnéd nekünk részletesen? – Biccentettem, majd mélyet sóhajtva belekezdtem.

– Az egész apám bugyuta szabályaival kezdődött! – Alig egy pillanat alatt ismét sikerült felhúznom magam, és mint ilyenkor általában, most is képtelen voltam palástolni az indulataimat. – Mint ti is tudjátok, hiszen már meséltem, mikor apám megtudta, hogy a megbeszéltekkel ellentétben a szilvesztert Edwarddal töltöttem, kibukott. Az, hogy megszöktem vagy valaki megszöktetett La Pushból, az nem érdekli, részletkérdés. Őt csak az az egy izgatja, hogy annak ellenére, hogy megkért, nem voltam ott velük! – Kezem ökölbe szorult a felidézett emlékektől. – Akkor azt vágta a fejemhez, hogy ha ezt az apróságot ilyen könnyen képes voltam megszegni, akkor… akkor semmi biztosíték arra, hogy mást nem fogok, így pedig hogyan hihetne nekem – csuklott el a hangom ismét, mondat közben már másodjára.

– Sssh! Semmi baj, Szerelmem! – simított párat a hátamon Edward vigasztalóan. – Ezt a történetet pár hónapja már elmeséltük a családomnak, nem emlékszel? Jól tudják, hogy édesapád annyira megharagudott mindkettőnkre, hogy egy csomó szigorú szabályt vezetett be. Csak nem emiatt veszekedtetek megint?

– Részben! Amúgy meg a szabályaira nem lehet azt mondani, hogy szigorúak, mivel azok kegyetlenek, de még ez sem a megfelelő jelző! – prüszköltem ingerülten.

Apám volt a legrosszabb diktátor az elmúlt hónapokban, akit valaha is a hátán hordott ez a föld, legalábbis úgy gondoltam. Mikor újév másnapján véletlenül meghallotta, amint Amy és Aden rólam és Edwardról beszélgettek – Aden állítólag épp azt ecsetelte, hogy a szöktetésemkor minden rendben ment, épségben „leszállított” Edwardnak –, teljesen bedühödött. Nem értettem, hogy mi baja, holott tudtam, hogy Edward azért a náluk töltött karácsonyi éjszakáért „feláldozta” a szilveszterünket, és én is megígértem szüleimnek, hogy velük töltöm az ünnepet. Ezek után apám kitalálta könyörtelen szabályait, amiket egytől-egyig szigorúan – még anyámmal is szembeszállva, aki csak minket védelmezett Edwarddal – be is tartatott.

A szabályok nem voltak túl bonyolultak, de embert – vámpírt –, türelmet és szerelmet próbálóak annál is inkább. Hét közben nem volt szabad átmennem a barátaimhoz, Edwardékhoz főként. Iskola után egyből haza kellett jönnöm, hogy elvégezzem a rám eső házimunkát, valamint tanuljak. Edward azért néha ilyenkor is átjöhetett, de szigorúan csak akkor, ha már jó apám is otthon tartózkodott és tudott ránk felügyelni. Az egyetlen mentsvárunk az esték voltak. Hiszen amiről nem tudott apám, az nem is fájhatott neki.

A hétvégéket illetően mondhatni valamivel kegyesebb volt hozzánk. Ilyenkor kimozdulhattam otthonról – persze csakis tanulás után –, de pontban este nyolcra otthon kellett lennem. Mikor ezeket bevezette, azt hittem, hogy az első hetet sem élem túl.

– Bells, folytasd, kérlek! – A szörnyű emlékek felidézéséből Szerelmem apja zökkentet végül ki.

– Bocsánat! – pillantottam a rám várakozókra. – Mint már mondtam, összevesztünk, de csak részben emiatt a régi ügy miatt. Nem tudom, hogy Edward mondta-e, de kitűnő lettem minden tárgyból év végén. – Kissé elpirultam, mikor gratuláltak. – Úgy gondoltam, hogy minden apám által támasztott követelménynek eleget tettem, így joggal kérhetem arra, hogy nyárra lazítsunk a „pórázomon”.

– De nem ment bele, igaz? – kérdezte Kedvesem csüggedten.

– Azzal jött, hogy nyáron még nagyobb a kísértés – forgattam meg a szemem. – Mondtam neki, hogy megkérdezhet téged is – néztem Carlisle-ra –, hogy te majd igazolod, hogy „jó kislány” voltam, mikor az elmúlt hónapok hétvégéin a te felügyeleted alatt álltunk Edwarddal, de nem igazán izgatta. Anya most is ugyanúgy bízik bennem, mint régen, így hiába kérleli aput, rá sem hallgat. – Újra elszomorított apám mérhetetlen bizalmatlansága irányomba.

– Ezek szerint nem szeretne enyhíteni a szabályokon – foglalta össze a lényeget Carlisle. – Mi történt utána?

– Én is makacskodtam és ő is, a végén pedig már mindent egymás fejéhez vágtunk. Hatalmas vita alakult ki köztünk, aminek azzal vetettem véget, hogy bezárkóztam a szobámba. – Noha ez így is igaz volt, a teljes igazsághoz az is hozzá tartozott, amit kegyelemdöfésként vágtam apám fejéhez. Tudod mit, alig várom, hogy találkozhassak Edwarddal, az első dolgom lesz berángatni őt egy bokorba! Te pedig majd akkor… akkor elítélhetsz, de addig nem! Miután felidéztem magamban a durva, bántásnak szánt szavakat, láttam az idősebb Edward arcán a döbbenet és a zavar mellett a döntésképtelenség jeleit is. Nem tudta, kinek adjon igazat. – Azután összepakoltam, ma reggel pedig, mikor mindketten elmentek dolgozni, eljöttem otthonról. Nem szándékozom hazamenni, addig legalábbis biztosan nem, míg apám nem képes újra hinni és bízni bennem. Ti jól tudjátok, hogy nem tettem semmi olyat, ami mindezt a bizalmatlanságot indokolhatná, szóval, ha nem nagy kérés, befogadnátok legalább egy kis időre? – kérdeztem most félszegebben, mint eddig, de egyre jobban reménykedve.

– Naná! – csattant fel Nessie, majd mikor észrevette a rá irányuló tekinteteket, visszahuppant a díványra, ahonnan az előbb felpattant. – Igaz? – pillantott körül megszeppenve.

– Természetesen itt maradhatsz, kedvesem! – paskolta meg a kézfejemet Esme, és végtelen kedvességgel nyugtatgatott. – Egy percig se aggódj, Carlisle-lal beszélni fogunk a szüleiddel és elrendezünk mindent. De addig is, míg lecsillapodnak a kedélyek, érezd otthon magad.

– Köszönöm, Esme! – hálálkodtam a jóságáért. – Akkor biztosan nem gond? – pillantottam Bellára, a férjére és a doktorra.

– Ahogy Esme is mondta, érezd otthon magadat, mi pedig beszélni fogunk a szüleiddel még a mai nap folyamán – erősítette meg a felesége szavait Carlisle.

– Az én szobámban aludhatsz, hacsak nem Edwarddal szeretnél – kacsintott Nessie cinkosul.

– Nos… azt hiszem, nem lenne épp illő dolog a történtek után…

– Mégis milyen történtek? – csattant fel most Kedvesem. – Nem történt semmi! Semmi olyan, amire apád gondol és ezt bármelyik nőgyógyász megmondhatja. – Miközben a szemeim tágra nyíltak, éreztem, az arcomból minden vér kifutott.

– Edward… – leheltem, mert rárivallni nem volt erőm, miközben azt sem tudtam, hogy rejtsem el a zavaromat.

– Semmi Edward! A szekrényem tele van a ruháiddal, a házban pedig nincs olyan személy, aki ne tudná jól, hogy hol töltöm már több mint nyolcadik hónapja az estéimet. Szóval felesleges megjátszanunk magunkat, nincs igazam? – tekintett a családjára, akik váratlanul nagyon elfoglaltak lettek a falak és a padló fixírozásával. Csak az apja sóhajtott fel megforgatva a szemét.

– Apja fia! – motyogta Bella az orra alatt, mire többen is kuncogni kezdtünk. – Menjetek, csak aztán tudjátok, hogy hol a határ.

– Bagoly mondja… – dörmögött most az idősebb Edward az orra alatt, amire Bella egy nyelvnyújtással reagált. Mókásan néztek ki, szívesen megvártam volna a kezdődő „összecsapás” eredményét, de Szerelmem jobbnak látta kihagyni, így a bőröndjeimmel felvonultunk a szobájába.



– Erre most nagy szükségem volt! – léptem ki a fürdőszobából egy jó órányi nyugtató, forró fürdő után. – És a nagyszüleid, visszatértek máá… – tátva maradt a szám, mikor megláttam Edward mellette az ágyon a kis színes dobozkát, kezében pedig annak tájékoztatóját. – Te meg mégis mit csinálsz? – rivalltam rá, miután sikerült újraindítanom a szívemet.

– Olvasok, miért? – kérdezte őszinte értetlenséggel.

– De miért pont ezt? Mármint… – mutogattam kézzel-lábbal, de végül nem bírtam befejezni a mondatot.

– Érdekelt, ennyi! Amúgy meg te tudtad, hogy elméletben ezeknek a vackoknak a hatékonysága több mint kilencvenkilenc százalék, de gyakorlatban csak alig tizennyolc, főleg az első évben? – Ismét tátva maradt a szám, de nem az adatok miatt.

– Okéé! – siettem hozzá és miután kikaptam a kezéből a fogamzásgátló gyógyszerem tájékoztatóját, azt a dobozzal együtt elrejtettem a részemre kiürített fiók mélyén.

– Most meg mégis mi van? Már az is baj, hogy ha érdekelnek „ezek” a dolog? Csak kíváncsi voltam, hogy mennyire megbízható ez az izé. – Úgy nézett ki Szerelmem, mint aki mindjárt bevágja a durcást, így gyorsan mentettem, ami menthető.

– Ne haragudj, csak hát ez… – Be kellett ismernem, igaza volt, hisz neki is joga van tudni „ezekről” a dolgokról. – Ugye tisztába vagy vele, hogy alig pár órája ígértük meg a családodnak, hogy nem adunk okot nekik a bizalmatlanságra?

– Nem felejtettem el, hogy is tehetném – kocogtatta meg mutatóujjával a halántékát, emlékeztetve a kiváló memóriájára. – Apád megbékél, meglásd. Idővel pedig… nos, nagy szükségünk lesz arra az elméleti hatékonyságra – kacsintott, majd kinyúlt, megragadta a köntösömet és azzal a mozdulattal már be is rántott az ágyába. – Nagyon szeretlek, ugye tudod? – kérdezte csókolni való szája, miközben tekintete végigsimogatott. Megborzongtam, majd elsuttogtam egy halk én is tégedet és megcsókoltam. – Most, hogy itt a nyár és apád szabályait sem kell betartanunk, lesz végre elég időnk. – Értetlenül meredtem rá. – Úgy gondoltuk, apám és nagyapám is, hogy itt az idő és a lehetőség, hogy megkezdjük végre a kutatás kísérleti fázisát.

Szívem nagyot dobbant, szám és egész testem alig észrevehető remegésbe kezdett, míg a tény hallatára, hogy hamarosan eldőlhet egész sorsom, szemeim megteltek könnyekkel. Edward ismert már annyira, hogy szavak nélkül is megértsen. Hogy rezdüléseimből kiolvashassa, mit is érzek. Így kérnem sem kellett, szorosan magához ölelt és egész reggelig a karjaiban tartott.

14 megjegyzés:

  1. szia ez isteni a vége főleg de bells apja egy szemét láda
    puszy

    VálaszTörlés
  2. Szia nagyon jó lett :)

    valahogy én is így költóztem el otthonról bár az okok nem ezek voltak nálam :) na meg én rögtön albérletbe de nem bántam meg :) aligvárom a kővetkező részt :)





    Isabella Cullen :)

    VálaszTörlés
  3. Szia!

    Ez... ez...! Egyszerűen nagszerű! :)
    Annyira, de annyira tetszett! :) És már nem csak ott, de itt is nyár van :) Alig várom, hogy mik lessznek még itt:)
    És mobd csak, Jacob mikor óhajtokzik felbukkanni? :) Nagyon örlnék neki, ha nem idegesítenél ilyen kis apróságokkal :P
    De a feji.... ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ már hiányom volt, de azt hiszem most pótolva lett (L) Alig várom a következő "évadot" :) xD :)
    Bitzos jó sok mindent kihozol belőle és FELTŰNIK MAJD JACOB! Bárkivel bérmibrn fogadok ezzel kapcsolatban :D
    Remélem felkészültél és már írod is, amikor betoppan a Nessie a nyakába ugrik xD :)
    Oké, befejeztem, mert már totál túl vagyok pörögve :) Itt ülök a gép előtt lés vigyorgok, de nem tudom miért xD :)
    Na, befejeztem, mert mennem kell... :( Pedig írtam még volna :)


    OneGirl voltam...:)

    VálaszTörlés
  4. Szia!
    Nagyon jó lett :) Tökéletes befejezése az első résznek juuj alig várom a kövit :) Olyan furi hogy már végeztünk(végeztél) az első résszel az az egyetlen mentséged hogy folytatod :)
    Nos nem tudod véletlen van-e még egy másik szabad szoba abban a Cullen házban? Nekem már Nessie szobája is megfelelne a Bells lenyúlta Edwardét :D Ha üresedés lesz stipp-stopp :DDD
    Sajnálom Bellst de én nem haragszom az apjára mert tudom milyen egy "extraféltőésgondoskodó" apa mellett felnőni, nehéz, de nagyon szeretni valóak és az ilyen viták majd megoldódnak :) Ne tudd meg az enyém miket talált ki!
    Emmett és Rosalie mit szólnak? Lehet hogy nem figyeltem oda rendesen (előfordul :P) de ők most elmentek vagy valami?
    Tetszett a Edward vs. Edward összenézés olyan édesek :DDD
    Én is nagyon várom a következő részt és nagyon remélem hogy végre visszajön Jake. Mondjuk ebben biztos vagyok úgyhogy csak azt kérem hogy ne nyírasd ki ifj.Edwarddal. Köszönöm :D Ja igen és legyen Nessie is nagyon boldog :)
    Millió puszi, köszi az eddigi fejiket és remélem még vagy tízszer ennyit tudunk olvasni tőled :)
    Timi

    VálaszTörlés
  5. Szia!
    Jaj nagyon jóóóóó feji lett:) Tökéletesebb lezárása az első résznek nem is lehetett volna:)
    Nem gondoltam volna az előző feji olvasása közben, hogy Bells elköltözik otthonról. De ez így érdekes, sok mindent ki lehet hozni ebből a helyzetből:) És így a kutatás is könnyebb lesz talán:) De azért belegondolva én sajnálom Bells szüleit:( Egyetlen szó nélkül eltűnt a lányuk. De gondolom tudni fogják hol keressék. És Bells apja is szereti őt, csak rosszul kezeli a kialakult helyzetet. De tényleg kemények a szabályai, és még a nyáron sem szándékozik enyhíteni rajtuk... szerintem mindenki vitába keveredett volna az apjával egy ilyen helyzetben:D
    Nagyon tetszett amikor Edward a fogamzás gátló tájékoztatóját olvasta:) Olyan aranyos volt:DD
    Na de most már nagyon kíváncsi vagyok hogy mi lesz a folytatás:DD
    Imádtam:) Siess a frissel:)
    Pusz Andi

    VálaszTörlés
  6. Szia!
    Már nagyon vártam!! xD És nagyon jó lett!
    Végre kezdődhet a kutatás!! :D Rem. Bells-nek jó hírekkel szolgálsz majd. :D
    Az apján pedig meglepődtem. xD Rosszabb,mint Charlie.
    Most jó sok gondolkodni valót adtál nekünk. :P :)
    A prológusra is nagyon kíváncsi vagyok, vajon mennyit fogsz benne elárulni nekünk. :)
    PuszPusz

    VálaszTörlés
  7. Ejha...minden benne volt!!
    Tényleg könnyebb lesz így,hogy Bells odaköltözött.Nincsenek szabályok,nincsenek határok!!:D
    Bellának tetszett az a mondata,hogy :"Apja fia.":)
    Ezt mondagatom én is!!:D
    Bells elég bátor azért,amit az apjának mondott..nem hiszem hogy ez volt a legmegfelelőbb mondat a visszavágásra!!:PHa ifj.Edward hallotta volna..:P
    Az a fogamzásgátló tabletta olvasás...szerintem is szükség lesz rá..:P:D
    Nagyon jó lett !!:)
    Puszy
    Várom a folytatást.....:)

    VálaszTörlés
  8. Szia
    Gina vagyok már megint remekeltél, igazán méltó befejezést csináltál az első résznek. Nemcsak izgalmas volt de még mulatságos is. Jót derültem a beszólásokon, na és az a szemezés apa és fia között, hát mit ne mondjak nem volt semmi egy jelenet. De ma nálam a pálmát mégis csak Bella beszólása vitte el. Szívesen olvastam volna még ezt a kis csipkelődést Bella kontra Edward. Remek ötlet volt ez a házastársi kis vicces párbaj.
    Köszönöm az eddigi munkádat további sikereket és jó ötleteket kívánva várom a folytatást.
    Puszi Gina

    VálaszTörlés
  9. Szia!
    Nagyon tetszett a fejezet! Tökéletes lezárása az első résznek!
    Szeritem sokkal jobb így hogy Bells Edwardékhoz költözött, nem kell azt a sok szabályt betartaniuk. Remélem a kutatás eredményes lesz és hogy Jacob is előkerül a második részben hogy Nessi is boldog legyen végre.
    Tetszett Edward és Bella csipkelődése, jót nevettem rajta. :D
    Várom a folytatást!
    Szandra

    VálaszTörlés
  10. Szia Krisz!
    Tudod, mikor látom, hogy van friss, mindig izgalommal várom, hogy most épp mit hozol ki az adott fejezetből! Hihetetlenül jól le tudod írni egy adott szereplő gondolatait, érzelmeit, és én imádom ezt a történetet, és most nagyon rossz, hogy csúszni fog a friss! :(
    ÁÁ, egyszerűen szuper vagy!!!! Meg a fejezet is az volt, nagyon várom a kövit!!! :D
    Addig is minden jót!
    Pussz♥
    Laura

    VálaszTörlés
  11. Szia Csajszikám :)

    Megjavult a rúter HURRÁÁÁÁ :D

    A lényeg hogy extra hiper szuper feji lett imádom és igazán szinvonalas lezárása az első "kötetnek" :) Az a helyzet hogy én nem nagyon bírok azonosulni ezzel a szituval az szüleim nagyon megértőek voltak de édesapán meghalt mikor én még kicsi voltam :( szóval én ezt nem nagyon vágom viszont Bells apja egy igazi segfej vagyis amit eddig olvastam róla én megértem hogy félti a lányát minden apa így van ezzel de előbb utóbb ugyis szexelni fog ez az élet rendje :) és még kellemes rendje is :D :P Mindenesetre nagyon tetszik az is hogy Bella meg id. Edward is hozza a formályát és ugyan olyanok mint ahogy megismertük őket ez nekem nagyon bejön olyan hithű vagy mi a manó és hogy ezek ketten alig bírnak a vérükkel meg a vágyaikkal hát .... imádom és alig várom hogy mi lesz a kövi fejikben :)
    Pihizz sokat és legyél nyáron is nagyon nagyon nagyon rosssssz ;):P Puszi csajszikám
    Andi

    VálaszTörlés
  12. /Ehh.. Újra kellett írnom .. /

    Szia!
    Nem vagyok egy nagy Twilight rajongó, de a te történeted valahogy megragadott és szörnyen tetszik :) Próbáltam elolvasni az eddigi fejezeteidet, de csak nagyjából sikerült. (Bepótolom!)
    Így tovább. Sok sikert az íráshoz!

    VálaszTörlés
  13. Sziasztok!

    demon!

    Mondhatom, hogy rövid, de lényegre törő voltál, jót nevettem! :D
    Azért ne ítéld el Bells apját, megvan neki a maga oka, amiért ilyen. De azért annak örülök, hogy tetszett ez a rész! :)

    További szép hetet kívánok! :)

    Pusza, Krisz



    Isabella Cullen!

    Örülök, hogy tetszett, annak viszont már kevésbé, hogy mondhatni felszakítottam pár sebedet. Ne haragudj! *pirul*
    Azért azt kívánom, hogy nálatok is az legyen a vége ennek a dolognak, mint majd Bellséknél. ;)

    További szép hetet kívánok! :)

    Pusza, Krisz



    OneGirl!

    Örülök, hogy ennyire tetszett ez a rész! :)
    Ami pedig Jake-et illeti, nem nyilatkozhatok, de az idegesítő apróságok vonzanak és tartalan ébren titeket, szóval azok maradnak, ha tecc, ha nem. Bocsi! :P Ja, meg, mert szeretem húzni ugye az agyatokat. XD
    Amúgy a napokban írtam kb. 6000 szót Jake szemszögéből, de közel se visszatérés. :P
    Azt meg látom, hogy fel vagy pörögve, ami nem baj, szívesen olvastalak volna még. :)

    További szép hetet kívánok! :)

    Pusza, Krisz



    Timi!

    Örülök, hogy tetszett! :)
    Amint üresedés lesz a Cullen házban szólok, nyugi. ;)
    Oh! Végre valaki, ha mondhatom ezt, aki nem szidja Bells apját. Mondjuk az enyém is féltős típus, lányos apa ugye ő is, de azért nem egy Bob. Viszont terveim vannak ugye és ehhez néha valakit rossz fénybe kell beállítani. Na, de mindegy is, a lényeg a végkimenetel, nemde? :) Amúgy meg behajtom rajtad a "Ne tudd meg az enyém miket talált ki!"-t. Talán kapok néhány jó ötletet. :P
    Nem-nem, jól figyeltél, azzal nincs gond, csak épp Em, Rose, Alice és Jazz nem voltak otthon. Nem mindig lehet együtt a csapat. :)
    Hüm... Nagyon szeretnéd te azt a Jake-et. Csak aztán nehogy megfogadjam a tanácsod ellentettjét és visszahozzam, de Edyvel ellátassam a baját. XD
    Amúgy köszönöm a kedves szavakat. Én is remélem, hogy még sokáig írhatok nektek, valamint én is azt mondom, hogy remélem, még olvashatom a kritikáidat. :)

    További szép hetet kívánok! :)

    Pusza, Krisz



    Andi!

    Örülök, hogy tetszett ez a rész! És annak is, hogy te se szidod Bells apját, hanem megérted, vagyis legalábbis megpróbálod megérteni az ő nézeteit is. :) Kemény az igaz, meg tényleg nem jól kezeli a helyzetet - a lánya felnőtt és fiúja van, na meg joggal gondolhatja ugye, hogy nem csak csablecsacsit játszanak, ha együtt vannak XD -, de féltő apa, na. :) Viszont az igaz, hogy Bells egy szó nélkül lépett le otthonról, de ha visszaolvasol, akkor benne van, hogy Carlisle és Esme elmentek a szülőkhöz, hogy megbeszéljék ezt a kialakult helyzetet. Az eredményt meg majd a kövi fejiből. ;)

    További szép hetet kívánok! :)

    Pusza, Krisz



    Klau!

    Örülök, hogy a várakozásod nem volt hiábavaló és tetszett! :)
    Jaja, a kutatás kezdődhet, de a hírek... nos, majd minden szép lassan ki fog derülni, ahogy eddig is. ;)
    Na ja, azt hiszem azzal más is egyet ért, hogy Bells apja rosszabb mint Charlie, de hát, nem lehetnek egyformák. Egy jó, megértő, kedves, egyszóval unalmas apa meg mit ér, nem? :P
    Gondolkodnivalóval pedig igyekszem mindig szolgálni, hogy a következő fejezetig se unatkozzatok. ;)

    További szép hetet kívánok! :)

    Pusza, Krisz



    petrucy!

    Örülök, hogy úgy véled minden benne volt és tetszett! :)
    Nos, talán így tényleg minden könnyebb lesz, már ha marad ez az állapot, de ez majd elválik hamarosan. ;)
    És azt hiszem nem vagy egyedül azzal, akik úgy gondolják, vagy legalábbis szeretnék, hogy szükség legyen arra a tablettára. ;)

    További szép hetet kívánok! :)

    Pusza, Krisz



    Gina!

    Örülök, hogy úgy véled méltó volt a befejezés és tetszett! :)
    Bevallom nekem is a házastársi párbaj tetszett legjobban. Amikor kibukott belőlem írás közben nevettem, szóval nem volt kérdéses, hogy bele kell írnom. Úgy hiszem, jó néhány évnyi, évtizednyi házasság után így viselkednének egymással. :)
    Én köszönöm, hogy eddig végigkövettél és rendszeresen véleményeztél, sokat jelentett. :)

    További szép hetet kívánok! :)

    Pusza, Krisz

    VálaszTörlés
  14. Szandra!

    Köszönöm, örülök, hogy elnyerte a tetszésedet ez a rész! :)
    Ami a folytatást illeti, hiszen szavaidban sok volt a kérdés a jövővel kapcsolatban, csak azt tudom mondani, hogy minden ki fog derülni a maga idejében. Nyugtatásképp pedig csak azt, hogy nem igen szeretem a drámákat, szóval Happy End párti vagyok, ám az is igaz, hogy szeretem megbonyolítani a dolgokat. Szóval nem biztos, hogy minden úgy lesz, ahogy azt gondoljátok, szeretnétek. ;) Na, de ettől lesz, azt hiszem izgalmas, nem igaz? :)

    További szép hetet kívánok! :)

    Pusza, Krisz



    Laura!

    Köszönöm a kedves szavakat, és örülök, jólesik, hogy ilyen hatással tudok rád lenni! *pirul* Na meg, hogy tetszett ez a rész! :)
    Hamarosan hozom a frisset, sietek vele, ahogy csak tudok, ne szomorkodj! :)

    További szép hetet kívánok! :)

    Pusza, Krisz



    Andi! (ynda)

    Örülök, hogy ismét hallok rólad meg jó minden! :D (Lekopogtam azért! ;))
    Köszönöm, de mint mindig túlzol, de jólesik. :P Örülök, hogy tetszett minden! :)
    Apukádat sajnálom, ami pedig Bells apját illeti... nos, előtted többen is írták, hogy vagy megértik, mert féltő apa típus, meg nem jól kezeli a helyzetet és ez a baj, vagy épp ugye ők se értik. Ki így, ki úgy, a lényeg, hogy biztosan van ilyen, főleg, hogy volt, aki írta is, hogy neki is ilyen az apukája, vagy csak nagyjából ismeri az ilyen típust. Viszont azért a későbbiekben majd változni fog a helyzet, csak figyeld. ;)
    Annak külön örülök és köszönöm is, hogy úgy véled hű vagyok Meyerhez meg a Twilight világához. Úgy gondoltam, hogy ennyi évnyi házasság után Bella és Edward így viselkednének egymással. Ami még vicces is. :D

    Te is pihizz! További szép hetet kívánok, és légy te is nagyon, de nagyon rossz! ;)

    Pusza, Krisz



    Lindsey K.!

    Először is nem történt semmi baj, azért nem kellett volna fáradnod az újraírással, mert nem mosolygó jelet tettél az egyik mondat végére. :) Legalábbis úgy vettem észre, hogy csak ez volt a különbség.
    Másodszor pedig... Nagyon szépen köszönöm a kedves szavakat, nagyon jóleset, hogy annak ellenére, hogy nem vagy kifejezet rajongó, mégis olvasol. :)
    Ahm, ha szabad megkérdeznem még ide vonatkozólag, akkor mi az, ami miatt "nem rajongó" létedre mégis megfogott a történetem? Kíváncsi vagy, mert ugye egy rajongót könnyebb megfogni, már csak a karakterekkel is, vagy nem is tudom, de neked gondolom, sokkal több kell ahhoz, hogy Twilight ficet olvassál. Ha nem nagy gond, akkor szívesen venném a magyarázatodat. Előre is köszönöm! *pirul*
    A fejezeteket pedig olyan ütemben olvasod, ahogyan időd és kedved engedi, nem fognak eltűnni. Előre is jó olvasást kívánok hozzájuk! :)

    További szép hetet kívánok! :)

    Pusza, Krisz

    VálaszTörlés