2012. április 9., hétfő

New Sun - Shine - 20. fejezet

Sziasztok!
Noha nem lett sokkal hosszabb ez a fejezet, mint az előző volt, főleg miután nem húztam sokáig a dolgot, ahogy kértétek - remélem, megfelel majd! -, ám a tartalmát tekintve egy légvételre szerintem ennyi elég is. De persze ezt döntsétek el majd ti, viszont azt azért remélem, hogy tetszeni fog a benne leírtak. *bizakodóan várja a visszajelzéseket*

És akkor egy-két dolog, de tényleg csak röviden…
Először is ezzel a fejezettel Kellemes Húsvétot szeretnék kívánni minden kedves olvasómnak! :)
Másodsorban két dologra szeretném felhívni a figyelmeteket, noha még egyik sem került publikálásra (természetesen időhiány miatt)! Egyfelől a héten frissíteni fogom az oldalsávban lévő Szereplőgárdát. Lecserélek pár képet (főleg jobb minőségűre), ezen felül helyet kapnak majd a Denalik és a Volturi főbb/fontosabb tagjai. Valamint a héten hozok majd egy bejegyzést egy szerintem érdekes, és mondhatjuk, hogy témához vágó könyvről. Esetleg tudja valaki, hogy melyik lehet ez a könyv? Annyit segítek, hogy a monogramja: FS! ;)
Végezetül pedig, és tényleg csak említés szintjén, ne feledjük, hogy ma (2012. április 9.-én) múlt 22 éves a mi kis kétballábas Bellánkat alakító Kristen Stewart. Boldog Születésnapot neki! :)

A kommenteket – és voksokat –, valamint a mailben érkezett véleményeket is hálásan köszönöm! Elméletileg mindegyikre válaszoltam. :)

További szép hetet, sulisoknak jó pihenést a szünetben (ha van), és természetesen jó olvasást kívánok a fejezethez! :)

Pusza, Krisz



20. TITOKZATOS KÉPESSÉG


ITT MEG MÉGIS MI FOLYIK? – Egy erőteljes hang hasított magának utat zsongó elmémben. Összerogyva térdeltem a tanácsterem kövezetén, sikolyomat visszaverték a kőfalak. A testem görcsölt az áramütésszerű fájdalomtól, ami mintha belülről kínzott volna.

– Jane! – üvöltötte egy másik hang, talán Caius.

– Elég! Elég legyen! – parancsolta az első hang tulajdonosa, mire a fájdalom csillapodni kezdett. Az egész talán csak egy percig tartott, én mégis úgy éreztem, mintha órákon át sokkolva kínozták volna a testemet.

Ökleimen megtámaszkodva vártam, hogy zihálásom alábbhagyjon, és mikor valamelyest enyhült, erőtlenül feljebb emeltem a fejemet, hogy körbenézhessek. Demetri, Alec és Jane is a földön térdeltek, torzzá rándult vonásaik fokozatosan simultak ki visszanyerve vámpírlétük adta szépségüket. Mintha ők is ugyanazt élték volna át az elmúlt pillanatokban amit én, még ha ez képtelenségnek is tűnt, lévén, hogy közülünk az egyedüli, aki fizikai fájdalmat érezhet, az én vagyok. Ha csak… De nem, hiszen Jane is földre kényszerült, így ő nem lehetett mindez okozója, még ha tudomásom szerint ő az egyetlen aki képes mentálisan, valósnak vélt fizikai fájdalmat okozni embernek és vámpírnak egyaránt.

Oldalra néztem. Négy vámpír állt az oldalsó falon lévő ajtónál. Az egyik magas és izmos, a bőre olívzöld árnyalatú akárcsak Nahuelé, vagy Demetrié. Nem volt nehéz rájönnöm, hogy ő csakis Felix lehetett. A mellette állót viszont még nála is könnyebben felismertem, elég volt csupán egyetlen pillantást vetnem rá. Koromfekete, vállig érő haja tökéletes kontrasztot képezett áttetsző, hófehér bőrével. Már csak Marcus „hiányzott” az uralkodók közül. Aro mögött, bár képet róla sosem láttam, és kinézetének jellemzésére sem emlékeztem olyan tisztán, mint mondjuk Jane-ére, ennek ellenére biztosra vettem, hogy ő Aro személyi testőre, Renata. Majd míg én a vámpírnő képességéről mesélteket próbáltam felidézni magamban, hogy tudjam, mivel is állok szemben, addig a negyedik vámpír éhes tekintete egyre mohóbban csillant fel, ahogy engem nézett.

– Felix, kísérd kérlek Daltont a szálláshelyére, később meglátogatom – adott utasítást Aro, mire a két vámpír távozott a helyiségből. – Az ön személyében kit tisztelhetek? – kérdezte lenézve rám. Szemöldöke eközben az értetlenségtől kérdőn megrándult, ahogy tekintete egy pillanatra a még mindig a földön térdelő testőreire esett.

– Isabella Sheen… Cullen – sziszegtem pihegve.

– Lám, lám a legújabb Mrs. Cullen. Minő megtiszteltetés a körünkben üdvözölni – köszöntött. Éppen ahogy Belláék mondták, kifinomult volt a beszéde, udvarias a viselkedése, barátságos a hangneme és szívből jövő a fogadtatása. De mindez már túl nyájas volt, gyomorforgató.

– Nem önszántamból jöttem! – vágtam rá.

– Valóban? Oh, mily’ furcsa ezt hallani – játszotta a tudatlant, aki mindezen komolyan meglepődött. – Caius? – tekintett a fivérére. A sarkamra ültem, kezem automatikusan a hasamra simult úgy néztem a vállam fölött háta. Caius a súlyos trónszerű széke előtt állt, vonásai dühtől ráncolódtak, szeméből a bosszú tűzének szikrái pattogtak felém, de nem szólt semmit. Végül a rájuk jellemző kecsességgel ugyan, de mint akit a kivégzőosztag elé küldtek lépett fivéréhez, majd nyújtott neki kezet. Emlékeztem, hogy Aro gondolatolvasó képessége fizikai kontaktust igényel. – Ejh-ejh! Na, de fivérem! – ingatta a fejét. Caius továbbra is bosszúsan meredt rám. Ha eddig féltem egy légtérben lenni vele, ezek után már csak a puszta látványától is olyan ijesztő érzés fog el, hogy azt nevén nevezni sem tudnám.

– Ne gyere közelebb! – szóltam rá figyelmeztetően Aróra, ahogy elindult felém, nyomában szorosan Renatával.

– A képességed figyelemreméltó, amivel térdre kényszerítetted az őreimet. Mondd, hogy csinálod? – csillogott a szeme kíváncsian. Nem értettem, miről beszél! Én nem csináltam semmit, legfőképp nem az adottságom segítségével, amivel hiába rendelkeztem, eddig még sosem segített igazán. De persze ezt nem volt szándékomban az orrára kötni, ha már egyszer úgy hiszi, én tettem, én okoztam fájdalmat a szolgáinak, na és magamnak. Mikor látta nem fogok válaszolni, folytatta. – Igaz, hogy alakváltó vagy? – lépett ismét felém, mire ösztönösen hátrébb húzódtam. Bármennyire is kedvesnek mutatta magát nem bíztam benne. – Nem kell félned tőlem, Carlisle jó barátom, de gondolom, ezt tudod. Engedd meg kérlek, hogy bepillantást nyerjek a múltadba, mely oly különlegesnek ígérkezik. Ritkán adatik meg, hogy egy hozzád hasonló nem mindennapi teremtéssel találkozhatok, ne fossz hát meg az élménytől – nyújtotta felém krétafehér jobbját, de még mielőtt akárcsak megmoccanhattam volna, mintha a bennem felgyülemlett félelem újbóli áramütést okozott volna. A kínzó fájdalom most gyengébben cikázott végig a testemen. – Renata! – csattant élesen Aro hangja. Ismét összegörnyedve a földön felnéztem. Aro teste megfeszült, karmazsinvörös szeme kidülledt, a torkát erőtlen, hörgő morgások hagyták el, de tartotta magát. Mögötte Renata arca erőlködést tükrözött.

– Sajnálom, Mester, de túl erős, nem vagyok képes visszaverni, csupán tompítani a ránk mért támadását – mentegetőzött a vámpírnő.

– A szavamat adom, hogy nem esik bántódása, Mrs. Cullen! – ígérte Aro, és bár tudtam, nem tanácsos hinni neki, meggyőztem magam arról, hogy igazat mond, mire a fájdalom kezdett megszűnni. – Döbbenetes! Teljességgel döbbenetes! – álmélkodott. – Halandó létedre a képességed már most erős, vetekszik Jane-ével, miközben láthatóan van, amiben már most többre képes – vetett egy röpke pillantást az említette, akinek arcát ugyan nem láttam, de elhalló morgásából ítélve jobb is volt. Még mindig nem értettem, mi folyik itt, de ahogy elnéztem ezzel nem voltam egyedül.

– El… Elmehetek? – kérdeztem ismét szaporán véve a levegőt. Nem tudtam, valóban én kínzok-e mindenkit, beleértve magamat is, de jelenleg nem ez érdekelt a legjobban. El akartam menni innen végre, jó messzire a Volturitól! Aro hallgatása megrémisztett. Bátornak tetettem már magam előttük, szembeszálltam Caiusszal, képes lettem volna akár a szolgálataimat is felajánlani nekik, cserébe a fiam épségéért, mostanra viszont majd minden bátorságom tovaillant. Haza akartam menni Edwardhoz!

– Természetesen el. – Megkönnyebbülten felsóhajtottam válaszától, míg Caius morogva tiltakozott az ítélet ellen. – Azonban – folytatta Aro, mire megdermedtem mozdulat közben, ahogy fel akartam kelni a földről –, még egy kis ideig a vendégszeretetünket kell, hogy élvezze kedves Isabella. Hisz mind tudjuk, hogy elindultak már önért, és úgy vélem, egyikünk sem szeretné, ha félreértést eredményezne a távozása, nem igaz? – váltott ismét nyájaskodó modorra. Hányingert kaptam tőle és a gondolattól, hogy akár csak még egy percig is itt maradjak velük, ám tisztában voltam vele, nincs más választásom. Csak remélni mertem, hogy betartja a szavát Aro, és amint ideértek a többiek mindnyájunkat elenged majd.

– Elnézést, hogy megzavarom, Mester, de… – lépett be az oldalsó ajtón egy újabb tagja a Volturi őrségnek. Mahagóni vörös haja, hosszú, kecses lábai és darázsdereka különösen széppé tették.

– Éppen jókor jössz kedvesem! – intette magához Aro a fiatal vámpírnőt. – Ő itt a legifjabb Cullen hitvese – mutatott be. A lány arcán átsuhanó érzések mindegyikét nehéz lett volna felsorolni, a legjelentősebb viszont a döbbenet volt. – Legyen gondod rá, hogy míg a vendégszeretetünket élvezi, kényelemben érezze magát – adta ki parancsba. Tiltakozni akartam, nem szerettem volna, hogy akárcsak egyikük is a közelemben legyen. Egy csendes kis sarokban kuporogva is el lettem volna, csak jó messze legyenek tőlem, mind ahányan vannak. Végül még sem tettem. A vámpírnő közelsége inkább vonzott, mint taszított.

– Megengeded? – nyújtotta felém a kezét, hogy felsegítsen.

– Egyedül is megy! – mondtam makacsul. Aro eközben Caiusszal a kőfal köríve mentén elhelyezett trónszerű székekhez ment, amelyek egyikében helyet foglalva magához intette Jane-t, Alec-et és Demetrit. Renata meglepetést mellőzve „gazdája” mögött állt szorosan.

– Kényelmesebb lenne a várakozás, ha leülnél. Ott helyet foglalhatsz – mutatott a legtávolabbi oldalfal mentén húzódó kőpadra. Hívogató volt, legfőképpen zsibbadt lábaimnak, hát biccentettem, de nem indultam el. Emlékeztettem magam, miszerint: Kibiztosított fegyvernek sose fordíts hátat, még ha az a legjobb barátod kezében is van. – Gyere! – intett végül, hogy kövessem, mintha megérezte volna habozásom okát. – Bár nem sok mindennel szolgálhatok, lévén, hogy pár alkalmazotton kívül nincsenek halandók az épületben, de tudok hozatni neked inni és enni, ha szeretnéd – ajánlotta fel. Túl kedvesnek tűnt ahhoz képest, hogy a Volturit szolgálja.

– Semmit… köszönöm – feleltem végül udvariasan.

– Kontaktlencse – mondta ajkán mosollyal, mikor észrevette, hogy kékes-lilás íriszét bámulom. – Sokat járok emberek közé, fő a feltűnés kerülése – magyarázta, bár nem kértem.

– Akkor biztosan te vagy Heidi – állapítottam meg, ugyanis egyetlen olyan őrről beszéltek nekem Edwardék, akinek fontos, hogy be tudjon illeszkedni az emberek közé, hogy aztán szépsége és képessége segítségével idecsábíthassa őket „vacsorára”. Nagyot nyeltem a gondolatra.

– Figyeltelek, tudod kik vagyunk, mit tudunk. Cullenéktől tudsz ennyi mindent rólunk? – kíváncsiskodott, és mivel nem láttam a feleletben veszélyt, válaszoltam.

– Ők a családom, evidens volt, hogy elmondanak mindent, ami őket, a világukat és társadalmukat illeti. – Sose gondoltam volna, hogy egyszer valóban szükségem lesz mindarra az információmennyiségre, amit az Edward által írt könyvekben olvastam. Csak azért magoltam be minden egyes betűjét, mert reméltem, hogy a vámpírvilágra való felkészültség nekem is ad majd akkora önuralmat, mint amekkorát Bellának adott, és így én sem leszek vérengző újszülött.

– Okos lépés, még ha a törvényeink szerint tilos is beavatni kívülállókat.

– Én nem vagyok kívülálló! – tiltakoztam. – Én egy lesz… – Váratlanul elhallgattam, ahogy rájöttem, majdnem elárultam magam. Nem vetett volna túl jó fényt a helyzetemre, ha kiderül, hogy nem is vagyok alakváltó, csak egy egyszerű halandó, egyszerű, senkinek sem ártó képességgel. Elméletileg!

– Vagy úgy – mosolygott, mint aki mindenre rájött, ugyanakkor nem fog beszélni róla. – Egyébként Carolyn a nevem, Heidi „utóda” vagyok – macskakörmözött a levegőben.

– Tessék? – értetlenkedtem.

– Mikor ideérkeztem és kiderült milyen képességgel bírok, és hogy habár megegyezik Haidiével, ugyanakkor jóval erősebb, őt úgymond elbocsátotta a Volturi, hogy a pozícióját én tölthessem be. Tudod, itt nincs szükség két ugyanolyan képességgel rendelkező őrre, a gyengébb így vagy úgy, de mindig távozik – ecsetelte. Nem akartam belegondolni mit takar az így vagy úgy kifejezés, noha egyetlen Volturit szolgáló vámpírt sem tudtam sajnálni.

– Ezek szerint te is valamiféle bűbájjal vagy megáldva? – Felnevetett. Kacaja harsány volt, fel is keltette vele a többiek figyelmét, de végül nem tulajdonítottak neki túl nagy jelentőséget, inkább folytatták a tanácskozást, amitől a gyomrom görcsbe rándult.

– Ez nem bűbáj, hanem vonzerő-képesség. Legalábbis én így hívom. Már halandóként is tudtam nyomást gyakorolni másokra, vámpírként viszont nagyon nehezen állnak csak ellent végzetes vonzásomnak, legyen az ember vagy vámpír, férfi vagy nő, bár nem lehetetlen természetesen – számolt be tehetsége mibenlétéről.

– A szépséged és képességed segítségével pedig idecsábítod a megbabonázott embereket, hogy vacsorát szolgáltass a klánodnak – mondtam megvetéssel.

– Ez a munkám – sóhajtotta, és mintha némi szomorúság csillant volna a szemében. Percekig ültünk ezután néma csendben egymástól továbbra is tisztes távolságban. A karikagyűrűmet forgattam bal kezem gyűrűsujján. Most is ott virított teljes pompájában minden egyes pillanatban emlékeztetve rá, hogy Edwarddal mi most már valóban összetartozunk. Egymáséi voltunk, senki és semmi nem választhatott el minket! Legalábbis nagyon reméltem…

– Mikor házasodtatok össze Edyvel? – törte meg végül Carolyn a csendet kérdésével.

– Tessék? Hogy szólítottad? – néztem fel rá meglepetten. Hirtelen zavarba jött, tudtam, mert rögvest elfordította a tekintetét rólam.

– Chelsea azt mondta, ilyen erős kötödést és szerelmet még nem érzett, mint a tiéd, pedig nem is látott. Kíváncsi lettem hát kiről is beszél, ezért bátorkodtam a tanácsterembe jönni, holott más teendőim lennének – vallotta meg, terelve az előbbi témát, és kikerülve a válaszadást.

– Chelsea jól látja a dolgokat – helyeseltem magamat is meglepve, amiért igazat adtam egy közülük valónak. – Nagyon szeretem a férjem családját, és persze őt magát még annál is jobban! – mosolyodtam el, először mióta itt vagyok. – A mi szerelmünk örökké tart majd! – Szavaim talán kissé nyálasan csengtek, de mentségemre szólt, hogy igazak voltak.

– Szép elgondolás, ugyanakkor a vámpírlét első, vad évei még csak ezután következnek, ami hidd el, sok mindent képes megváltoztatni – mondta olyan hangsúllyal, mint aki ezzel konkrétan célozni akar valamire.

– Én nem leszek vám…

– Csak tegyük fel! – vágott a szavamba. Tudtam, hogy rájött, hogy csak színlelem a kilétem, ebből pedig nem volt nehéz kitalálnia, hogy tervezem, vámpírrá válok én is. – Az első év a legkeményebb, és bár azt mondják, a többi már könnyebb, ez nem teljesen igaz! Én is azt hittem, hogy majd másmilyen leszek, hogy amiért annyira szerettem az embereket, akiken ha csak tehettem önzetlenül segítettem, hogy emiatt majd nem leszek képes szomjúságból megölni őket. Mondanom sem kell, tévedtem! – Meg-megrándult ajkam az elfojtott undortól, ahogy az emberek gyilkolászására gondoltam. – A vámpír szomjúságból bármire képes, ez nálunk az életösztön. Vannak erősebb és gyengébb önuralommal rendelkezők, de a végzetünk elől egyikünk sem menekülhet. Még te sem! – meredt rám, szinte már fenyegetőnek éreztem pillantását.

– Én nem leszek ilyen! – ellenkeztem.

– Mind ilyenek vagyunk, csak néhányan jól palástoljuk. Ez a valódi természetünk, és a tiéd is ez lesz, ha úgy döntesz, csatlakozol. A legrosszabb benne, hogy mind azt bántjuk, aki a legfontosabb számunkra – sóhajtott, mint aki átélt már hasonlót, aki szomjúságból már kioltotta egy szerette életét.

A szavai megingattak elhatározásomban, holott sohasem hittem volna, hogy bármi is képes lesz rá. De csak mert Andrew-ra gondoltam! Se Edward, se a szüleim, se magam miatt nem akartam átmenni mindazon, ami egy újszülöttre vár az első éveiben, a fiam miatt pedig még kevésbé. Ha arra gondoltam, hogy félvérként az ereiben vér csordogál majd, én pedig holmi életösztön által vezérelve bánthatom emiatt… Már csak a felvetéstől is kirázott a hideg, a torkomat sírás fojtogatta. A lelki szemeim előtt megjelenő jövőkép, melyben vérre szomjas vadként bántom a gyermekemet jobban halálra rémített, mint az, hogy a Volturi fogságában vagyok. Akik bármelyik pillanatban szavukat megszegve tehetnek velem valamit, és akkor soha többé nem látom a szeretteimet. Képtelen lettem volna elviselni, ha a fiamnak bármi baja is esik, méghozzá miattam!

Több szót nem váltottunk Carolynnel, aki nem sokkal később távozott is a teremből. Nem mondanám, hogy bármiért is megharagudtam rá, hisz ő csak elmondta a tapasztalatait. Némaságomat az eredményezte, hogy az önsajnálat mélységes mély tengerébe vesztem a rémséges jövőkép láttán.

A kőpadon felhúzott lábakkal kuporogva vártam, hogy kinyíljon az ajtó, és családom társaságában távozhassak végre innét. Karjaimmal átkulcsoltam a térdeimet, úgy ringattam magam, de csak hogy el ne bóbiskoljak. Küszködtem a rám törő fáradsággal, és ha kérdezték se tudtam volna megmondani, hogy mennyi ideje nem aludtam már. Akárcsak arról sem volt fogalmam, hogy mióta ülök már némán, a gondolataimba merülve egy olyan helyiségben ahol mindenki csak arra vár feszülten, mikor érkezik meg értem a felmentő sereg. Csak remélhettem, hogy Aro betartja a nekem adott szavát.

A rám törő fáradtság idővel túl erőssé vált ahhoz, hogy sokáig képes legyek neki ellenállni, azonban még mielőtt teljesen magával ránthatott volna a sötétségbe, erélyes kattanásra lettem figyelmes, majd a súlyos ajtó visító hangot adva kivágódott, visszarántva a valóságba. Kábaságtól ködös tekintettel alig láttam ki lép be rajta, csak az ismerős hangra kaptam fel a fejemet.

– Bells! – kiáltotta a bársonyos hang, teli aggodalommal, aztán már csak az erős, védelmező karokat éreztem magam köré fonódni. Hideg, márványkemény test simult az enyémhez szorosan, az ismerős édeskés illat pedig azonnal eltelítette az orromat. A mennyben éreztem magam! – Már azt hittem… azt hittem soha… hogy soha többé… – zihálta Szerelmem.

– Én is, én is! – törtek elő belőlem a könnyek.

– Hé! Berendezés marad – rikoltotta valaki. Kedvesem mellett eltekintve tudatosult csak bennem, hogy nincs egyedül, és amit egy pillanatra elfeledtem, hogy hol is vagyunk. Demetri kíséretében Edward, Bella és Carlisle is megérkezett.

– Legyetek üdvözölve barátaim! – köszöntötte az érkezőket Aro széles mosollyal az arcán, székéből felkelve kitárt karokkal. Edward szorosan a karjaiba zárva fordult felé. – Régen láttuk egymást – jegyezte meg.

– Nem elég régen! – vágta rá Bella.

– Kérlek, kedvesem, ne sérts meg, én rendkívül örülök, hogy újra találkozunk. Hány évtizede is volt már? – kérdezte költőien. – Na, de minden jó, ha a vége jó, nem igaz? – örvendezett.

– Mit műveltetek a feleségemmel? – ordított rájuk Szerelmem őrjöngve. Összerezzentem ingerült hangja hallatán, és vad, állatias morgásától, ami szavait követte.

– Hagyd ezt rám fiam! – csitította az apja. – Te pedig Aro magyarázattal tartozol, és ajánlom, hogy jó legyen! – szegezte az ősi vámpírnak a fenyegető szavakat, miközben magára öltötte szokásos átláthatatlan, nyugodt álcáját.

– Először is nyugodjunk meg – intett mindenkit nyugalomra. – Mint láthatjátok az ifjú Isabellának nem esett semmiféle bántódása.

– De neki lesz, ha sürgősen nem hagyja abba a szemmel verést! – mordult fel Bella farkasszemet nézve Jane-nel.

– Jane, drágám! – intett neki Aro mire Jane abbahagyta a koncentrációnak kinéző erőfitogtatást, helyette összeszorított fogakkal, dühösen fújtatott párat.

– Miért raboltátok el a családunk egyik tagját? – vonta kérdőre őket az idősebb Edward. Szavai hallatán tágra nyílt a szemem, és valószínűleg ha más körülmények között lettünk volna, nem éppen a halál torkában, látványosan is meghatódtam volna. Most éreztem csak úgy istenigazán, hogy már én is egy vagyok közülük, és ezt ő is így gondolja.

– Az elrabolni olyan durva kifejezés, én inkább úgy fogalmaznék, hogy idehoztuk őt.

– Akarata ellenére! – tette hozzá apósom.

– Aro, mi csak a lány miatt jöttünk. Csupán szeretnénk megtudni, hogy mi okból alakultak így a dolgok, aztán távozunk is békével – vette át a szót Carlisle.

– Félreértés történt kedves barátom, csúnya félreértés. Igaz fivérem? – vetett egy sokatmondó pillantást Caiusra. Marcus, aki Carolyn távozása után csatlakozott testvéreihez, némán, unott képpel szemlélte az előtte zajló eseményeket.

– Csak egy félreértés – szűre fogai közt helyeslően a kérdezett, ugyanakkor sugárzott belőle, hogy nem őszintén mondja. Dühös volt rám, és talán Aróra is, amiért keresztülhúzta a számításait.

– Mint mondottam, az ifjú Mrs. Cullennek nem esett bántódása. De az ő rendkívüli áldásának köszönhetően nem is nagyon történhetett volna. Sajnálom ugyan, hogy hiába is győzködném, nem csatlakozna az őreim sorához, de egy ilyen erős képességgel bíró személyt sohasem bántanék. Az az elveim ellen való lenne – magyarázta.

– Bells tisztában van a törvényeinkkel, nem jelent veszélyt senkire, se most, se az után, hogy átváltozott! – szögezte le kedvesem, és csak későn kapcsoltam, mit is mondott.

– Úgy érted ifjú Edward, hogy vámpírrá? – ütött szeget a felismerés Aróban. Biztos voltam benne, hogy több sem kellett neki, hogy rájöjjön, füllentettem alakváltó kilétemről. Ám még mielőtt Szerelmem felelhetett volna a neki feltett kérdésre, az apja megelőzte a válaszadásban. Érezhetően menteni akarta a helyzetet.

– Reméljük, nincs ellenvetésetek, hiszen éppen emiatt nem minősül törvényszegésnek a beavatása a fajunk létezésébe.

– Valóban, valóban… – helyeselt Aro megkönnyebbülést hozva rám. – Bátor teremtés – küldött aztán felém egy sokatmondó pillantást, ami újra nyugtalanná tett. Nagyot nyeltem. Tisztában voltam vele, hogy átverni egy vámpírt nem túl bölcs dolog, egy Volturi tagot viszont a legnagyobb hiba, amit valaki csak elkövethet.

– A szabályokat mindenkinek be kell tartania! – morogta Caius. – Ajánljuk, hogy mielőbb változtassátok át a lányt. Meg fogunk győződni róla, hogy megtettétek-e – mondta nem túl látványosan, de kétséget kizáróan megfenyegetve minket.

– Ami ezt a csúnya incidenst illeti – vette át a szót ismét Aro –, úgy vélem a ti érdeketek is azt szolgálná, ha elfelejtenénk. Most menjetek! – bocsátott el minket széttárva karjait. Egy percig sem akartam tovább itt maradni! Megragadtam hát Edward ingét és húzni kezdtem a kijárat felé. Mikor Belláék észrevették sietős lépteimet ők is elindultak. Aro cseppet sem megnyugtató szavai az ajtóban értek minket utol. – Még találkozunk, barátaim, még találkozunk! – mondta, és láttam az arcán játszó hamiskás mosolyt, ahogy a vállam fölött még utoljára visszanéztem rá.



– Azt hittem soha többé nem láthatlak, nem ölelhetlek, nem csókolhatlak. Bár jó ideje halott vagyok, de ha bármi történt volna veled, abba biztosan belepusztulnék!

– Ne mondj ilyet! – zokogtam Szerelmem nyakába borulva.

Amint kiléptünk az óratorony épületéből megkerestük Alice-t és Jaspert, akik pár utcányival lejjebb vártak ránk két lopott kocsival. Bella viccesen meg is jegyezte, hogy úgy tűnik Alice-nek bevett szokásává vált elkötni egy száguldó csodajárgányt, ha Olaszország területére beteszi a lábát. Alice erre reagálva viszont csak annyit mondott, hogy nem elköti, csak kölcsönveszi kipróbálásra, hogy könnyebb legyen a döntés új autó vásárlásakor. Edward és én a szüleivel az egyik, Alice, Jasper és Carlisle pedig a másik kocsival indultunk a reptérre, ahol elméletileg már várt ránk egy magángép. Képtelen voltam sírni, de akárcsak megszólalni is, míg el nem hagytuk Volterra városának falait, utána viszont a könnyeim megállíthatatlanul záporozni kezdtek.

– Fáradt vagyok… aludni szeretnék – suttogtam félig ásítva. Edward azonnal a mellkasára vont, egyik karjával átölelt, a másikkal az arcomat cirógatta. Egy perccel később aprócska nyomást éreztem a csuklómon, és mikor lenéztem a szigeten hagyott családi karkötőm már a helyén díszelgett. Elhozta nekem, és ettől a könnyeim még sűrűbben hullottak. – Én…

– Majd otthon megbeszélünk mindent, most pihenj! – intett nyugalomra.

Egy csókért nyújtóztam, majd mélyen beszívva illatát vártam, hogy átkerüljek az álmok békés világába. Igyekeztem teljesen kiüríteni az agyamat, nem gondolni semmire, főleg nem a múlt és a jövő sötét oldalára. Annyira féltem, azt hittem nem szabadulok ki a Volturi fogságából élve, de ami még ennél is rémisztőbb volt az a jövőkép, melyet magam előtt láttam. Szomjazó újszülöttként egy olyan félelmetes képesség birtokában, ami felett ki tudja mikor lesz hatalmam. Hiszen még annyira sem voltam képes kontrollálni, hogy magammal ne hitessem el, igazi fájdalmat érzek, mikor használtam. Előre láttam mekkora veszélyt fogok jelenteni vámpírként a szeretteimre, de legfőképpen a fiamra…

A gondolataim cikáztak, a bizonytalanság egyre erősebben nyomasztott, miközben az álmosság egyre inkább lehúzott a mélybe. Azonban még mielőtt elragadhatott volna a sötétség, egy hangos csikorgás az éberlétben marasztalt. A kocsikerekek visítva marták alattunk az aszfaltot.

29 megjegyzés:

  1. Ilyenkor szeretlek :D még elolvasom egyszer és bővebben is kifejtem a véleményem, de már előre tetszik h a balhé véget ért egyenlőre :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia gee!

      Hehe, reméltem is! :D
      Ahm, remélem, a 19. fejezetnél elolvastad a válaszomat az utolsó kommentedre. Igyekszem én láthatod. ;)
      Akor várom a bővebb véleményedet!

      Szép estét! :)

      Krisz

      Törlés
  2. Szia Krisz!IMÁDLAK!!<3:$ Tudtam én hogy nem nyiffantod ki a főszereplőnket!!XD(na jó csak reméltem XD :P)Köszike!! ;-)Nagyon szupi volt a fejezet!!Remélem a kisbabának semmi baja annyi kinzás után!!Alig várom a frisst!
    Puszi és Nagyon szép estét!! :* :-))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Alexa!

      Oh, jó ilyet hallani, köszönöm, kedves vagy! :D
      Örülök, hogy tetszett a fejezet, és ne aggódj, míg engem "látsz"! ;)

      Pusz, Krisz

      Törlés
  3. Szia
    Krisz Gina vagyok remek volt mind a két rész és így utólag belegondolva még szerencsés is mondhatom magam, mert egybe olvastam el a 19-20 részt. Legalább is én így érzem, mert így sokkal kevesebbet izgultam mint a többiek.
    Tudod most, így pihenés után amit a családommal töltöttem el vidéken jobban eltudom engedni azt a merész kis piszkos fantáziámat. Éppen ezért bele is kezdek a lefárasztásodba, Úgyhogy csak kitartás !!!!!
    Eljátszottam a gondolattal ezen a remek új kis képességen ami mondhatni még, Aronak is nagyon megtetszet. Vajon ez kinek a képessége lehet,? Csak nem a kis jövevényé a pocijában ??? Mert szerintem nem lehet Bells képessége. Ha arra gondolok amikor megtámadta Őt egy vámpír az erdőben, nem is olyan régen, még csak a vérszomját tudta csillapítani és igencsak rászorult Jacob segítségére ha jól emlékszem.
    Nélküle nem biztos, hogy túlélte volna azt a kis kalandot. Az akkori szorult helyzetében még ennek a képességnek a nyoma se volt sehol, Tehát logikusnak tűnik számomra, hogy ez a mostani megnyilvánulás a terhességével kapcsolatos. De ugyanakkor szinte hihetetlen is egyben, hogy egy pár napos vagy hetes magzat ilyesmire képes legyen ??? Mindenesetre döbbenetes az már egyszer biztos, mert nekem nincs jobb magyarázatom rá. Na és a felmenő szülőket nézve a felmenő gének is igencsak érdekesek és tehetségesek. Arról nem is szólva, hogy ebben a gyermekben fogantatáskor hányféle külön faj egyesült amiből, mint látom remek dolgok lesznek. Már most kíváncsi vagyok milyen lesz a baba és milyen tulajdonságokkal fogod felruházni őt, mert látom a képessége nem lesz minden napos. Már most van egy remek védekező, de egyben támadó képessége is, ha úgy vesszük.
    Na jó nem fantáziálok itt tovább önsanyargató módon, mert ha belegondolok mikorra fog még erre sor kerülni a történeteben akkor bizony még jó pár részig tudatlan leszek az egyszer biztos. De foglalkoztat az is miért csinálta ezt Caiussz, mert az biztos, hogy önhatalmúlag cselekedett, Aro tudta nélkül, hogy ennek az eseménynek a kiváltó okairól ne is beszéljünk. Már mag a tudat is kecsegtető és nagyon élvezetes, hogy szembefordult Aro akaratával.
    Ez a nem várt esemény lényeges és egyben nagyon is érdekes jövőképet vetíttet elém, melyben megbomlik a Volturi egysége és belharcok folynak majd a hatalom átvétele miatt a vezetők között.
    Ahol nagy szerepet kap az ármány és cselszövés a hazugságok hálójába, hogy végül egy nagy harcban bontakozzon ki, ahol szint kell vallani kivétel nélkül mindenkinek. Aminek egy remek kis hatalom átvétel lesz a következménye.
    De akárhogy is legyen ez mindenképp meghatározó lesz a jövőre nézve, még ha te másképp is képzeled. Remek az új szereplő érdekes egyveleget kölcsönöztél személyiségének, neki megvan mind az a képessége ami, Heidinek volt csak neki van még lelkiismerete is ami számomra kedvesé tette őt. Úgy érzem Carolyn fontos szerepet fog kapni az elkövetkezendőkben. A személyisége miatt nem kizárt az sem, hogy szembe fog fordulni a családjával lelkiismerete miatt. Egy vámpír akinek van lelke nem képes sokáig megmaradni egy ilyen rideg helyen, ahol nincsenek érzelmek vagy szeretett egymás iránt.
    Jó lenne többet tudni róla.
    Pusza Egy izgatott Gina voltam

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Gina!

      Először is örülök, hogy tetszettek a legutóbbi fejezetek! :)
      Mivel mi már kitárgyaltuk amit írtál, így most ezt nem tenném meg újra, engedelmeddel. Mindenesetre te is tudod, a folytatásból minden kiderül majd. ;)
      Ahogyan a Volturiról és akár még Carolynról is többet megtudhattok.

      További jó olvasást kívánok! :)

      Pusz, Krisz

      Törlés
  4. Szia:D
    Igazàn érdekes fejezet volt, megfűszerezve minden jöval:D
    Aro mindig is a kedvenc vezetőm volt, Dem meg a legjobb volturis tag^^
    alig vàrom, hogy mik fognak még itt történni az elkövetkezendő részekben:D
    aztàn siess àm:D

    OneGirl voltam...:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia OneGirl!

      Örülök, hogy így vélekedsz a fejezetről! :)
      Aham, Aro nekem is a kedvencem! :D

      További jó olvasást!

      Pusz, Krisz

      Törlés
  5. Szia Krisz! :D
    Naagyon tetszett! :D
    És én örültem Aro megjelenésének! :D
    Bella beszólása is nagyon tetszett: "-De neki lesz, ha sürgősen nem hagyja abba a szemmel verést!" :DD
    Remélem Bells most nem veszi a fejébe, hogy bántaná a gyerekét és ezért nem akar vámpír lenni! Akkor nagyon mérges leszek ám! Szegény Edy mit fog akkor érezni/szólni? :( Rá nem gondol? :(
    Remélem a kövi friss kicsit hosszabb lesz, mint ez a fejezet! :$$
    Várom a folytatást! :)
    Pusza, knef

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia knef!

      Örülök, hogy tetszett a fejezet! :)
      Aham, szeressük Arót. :P
      Hogy ezek után mi lesz Bellsszel, hogy miket gondol, nos azt csak a következő fejezetben árulom el. :P
      A fejezetet pedig majd igyekszem hosszabbra írni. :)

      További jó olvasást!

      Pusz, Krisz

      Törlés
  6. Szia Művésznő!
    Sikeredett figyelmesebben elolvasni. :D Kiváncsiságom az egekben a folytatást illetően, magadat megint nem hazudtoltad meg, továbbra is zseniális az egész ahogy van :D
    Viiiszont, továbbra sem vagy tekintettel az idegeimre, a vérnyomásomra a függővéggel. Múltkor már dicsérgettelek itt, de valahogy átsiklottam a hirtelen érzett örömöm miatt (az új fejezetből adódóan) a fejezet végén. De most komolyan...hát szabad ilyet??? :D
    Pont valamelyik nap olvasgattam a kedvenc részeimet, és rájöttem, hogy az a rész a legeslegjobb amikor még nincsenek együtt a főhőseink :D (plusz az azt követő pár fejezet). Ott semmi bonyodalom csak úgy megy a történet, tökéletes. Persze tudod h szeretem a többi részt is, de akkor is annál jobbat még nem olvastam egy másik írótól sem ahogy azt a 16-17 fejezetet megírtad :D
    Természetesen siess az új résszel, mert a végén újra elölről kell kezdenem az egész történetet :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia gee!

      Művésznő, már megint? hehe :P
      Örülök, hogy másodszori olvasás után is még mindig tetszik a fejezet. A függővég pedig, nos, te is tudod mennyire szeretem őket. :P
      Ahm, bár én úgy ahogy van szeretem a történetem, bármennyire is egóistán hangzik ez most XD, de nekem is nagy kedvenceim azok, amikor még nincsenek, vagy még nagyon a kapcsolatuk elején vannak. A bemelegítés része, hogy így hívjam. :P
      Viszont utána kell néznem, hogy mit is írtam a 16-17. fejezetben, mert fogalmam sincs, de nagyon kedves, köszönöm amit mondtál. *pironkodik*
      Ahm, kedves feketebárány, egy vallomással tartozom. Én voltam az aki elpofáztam dolgokat a legjobb barátnőmnek, amit nagyon, de nagyon sajnálok!! *szégyelli magát* Tudom, hogy tudod miről beszélek, és nagyon remélem, hogy nem haragszol meg rám emiatt. Mi csak általában mindent megbeszélünk, ráadásul észrevettük, hogy mindkettőnket olvasod. Tényleg ne haragudj, és mint már mondtam, ne szégyelld a dolgot, és ne is rejtőzködj újra el, ahogy azt írtad, mert akkor örökre nyomni fogja a mellkasomat ez a súly a hülyeségem miatt. Remélem, ezt nem akarod!? Inkább engesztelésül kapsz egy fejit vagy valami Top Secret infót, csak neked, csak most. ;) Hüm, ok? *reménytelin néz, és várja az ítéletet*

      egy szomorú Krisz

      Törlés
  7. Újra bolond vagy :D
    Ha ti ketten tudjátok egyáltalán nem zavar :D
    A secret infó kártyám megmarad még? :D Akkor fogom ellőni amikor majd olyat írsz amitől szétvet a kíváncsiság :D
    Alap h mindkettőtöket olvaslak, a két legszínvonalasabb twilight-fanfic a tiétek. Persze a kettő teljesen különböző, már csak a szereposztás miatt is Freeb egy más vonalon ír, ami talán még sarkalatosabban mutatja be a szereplőket mint Meyer. Te viszont a két főszereplő lazább felfogásával inkább a Meyer által nem túl boncolt témákat hozod sokkal jobban előtértbe. Nagyon jó mindkettő ez a lényeg, fölöslegesen magyarázok :D
    Van még két író akik nagyon jók, de nekik van az irományaikban egy dolog, ami nem tetszik (az én szemszögömből) ezt persze nem szeretném leírni mert nem etikus :D
    Azokra gondolok (16-17. fejezet, de már én magam se tudom pontosan) amikor összejönnek és mesélnek egymásnak meg elmondják a szülőknek h együtt vannak, a suliban is, együtt töltött esték, stb. Így már megvan amire gondoltam?
    DEE a legfontosabb, nehogy úgy vedd azt amit írtam h a többi nem jó, vagy neadj isten nem tetszik, csak arra akartam rámutatni amit leírtam, h a kapcsolatot megelőző fejezetek a legjobbak amiket olvastam eddig twilight világban. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. *hatalmas és még annál is hatalmasabb sóhaj... vagy inkább sóhaj áradat*
      Túl lelkis vagyok, azt hiszem ezt észrevehetted. *irul-pirul*
      A Top Secret kártyád pedig megmarad, feljegyeztem! ;) Azért örülök, és nagyon megkönnyebbültem, hogy nem haragszol meg ezért a dologért, azt hiszem ma nem aludtam volna, ha mást mondasz. Freeb tényleg a legjobb barátnőm, mikor láttam, hogy őt is olvasod, mondtam neki, hogy legyen büszke, mert te állítólag nem olvasol akárkit, innen jött az egész, de másnak nem pofáztam! *pirul és nagyon halkan odasúgja: Boldogat utólag is!*
      Ja, és tudnod kell, most már ő is a Művésznő dologgal ugrat, na szép mondhatom. Köszi! :P
      Amit amúgy írtál nagyon kedves, köszönöm Freeb nevében is, engedelmeddel majd megmutatnám neki mit írtál, biztosan örülne neki. (De ezentúl inkább engedélyt kérek. :P) Tudod, mindketten bolond, önbizalomhiányos libák vagyunk, jól jön minden kedves, biztató szó. Ez erőt ad! :)
      Oh, és igen, így már tudom melyik fejezetek azok. Még mindig örülök, hogy tetszenek. És nem, egyáltalán nem értettem félre! Örülök, hogy van kedvenced, inkább az lenne a baj, ha nem lenne legalább egy kiemelkedő, ami a többinél kicsit jobban tetszett volna. Az olyan benyomást keltene, mintha egy kaptafa lenne az egész, egysíkú vagy mit mondjak rá. Szóval örülök, és köszönöm amit mondtál. :)

      Egy Top Secret kártyával kevesebb, bolond Krisz :P
      Jóéjt!

      Törlés
  8. Dehogy haragszok meg :D Csak azt hittem valahogy a profilomban látszik a dolog, pedig ügyeltem erre, de így már tudom honnan sikeredett neki. Megtisztelve érzem magam h ilyen magas körökben említve van szerény személyem :D
    Látható milyen történeteket olvasok, de tudom h illetlenség ezt mondani, de a legtöbbet azért olvasom mert nagy unalmamban elkezdtem és most meg már kíváncsi vagyok a végükre. Azt hiszem említettem már neked h van 4-5 bejáratott történet amit már szétolvastam (egyik a tiéd, Freeb-é, Lady robsten története és Fanni - Everything's not what it seems... és Abellana irománya). Ezek azok amik szerintem a legkiemelkedőbb ficek amiket valaha olvastam és a ti esetetekben Freeb-el abszolút lenyomja a Meyer-ét (legalábbis nálam).
    Bátran mutasd meg neki, legalább nem kell neki leírnom, eddig is csak azért nem írtam hozzá mert sokáig volt pihenőn :D
    Megint sikerült gyakorlatilag úgy betöltenünk az egész fejezet alatt a kritika részleget, hogy a történethez szinte semmi köze nem volt a beszédünknek...felháborító :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem tudom mit háborogsz. :P
      Érdeklődő ember vagyok. Ha visszanézed (főként a Sunrise környékén) a fejezeteknél lévő kommenteket meglátod, hogy jó pár olvasómmal elég sok szót váltottam. Nem fair az, hogy ti úgymond ismerhettek engem, az írásaimból, a díjaknál kiírt kis dolgokból, innen-onnan, én pedig az álneveteken kívül semmit se tudok rólatok. Ez amolyan kis család, szeretem megismerni a családtagjaimat. :D Szóval ne háborogj, már ha nm unod. :$ Tudom, hogy sokat tudok pofázni, ez genetikai rendellenesség. XD
      És nem-nem, nyugi, mindent jól állítottál be. ;)
      Magas körökben? Akkor én mit mondjak, mikor olyanokat írsz amitől percekig köpni-nyelni nem tudok? :o Hazudnék ha azt mondanám, nem esett baromi jól amit mondtál. *pirul*
      Ahm rendben, akkor megmutatom neki, hidd el, nagyon fog örülni. :)
      Amúgy meg még az oldal közepén sem járunk, komolyan nem értem miről beszélsz. XD
      Nem vicceltem, kíváncsi lélek vagyok, másfelől pedig sok jó pozitív energiát tudok minden összegyűjteni azokból, amiket nekem írtok. Legyen az egy sor, legyen az kifejtősebb vélemény. Nekem mind kedves és mind erőt ad s biztat. Nélkületek, olvasóim nélkül talán már rég feladtam volna az egészet. Ezért van az, hogy nem tudok elég hálás lenni nektek. :)

      Na, befogtam, aludni is kéne, bocsi! Jóéjt! :)

      Törlés
  9. Reméltem h nem zavar, mert általában én szoktam elkeveredni a szigorúan vett kritika vonaltól :D
    Én szívesen veszem h érdekel amiről magyarázok, de elárulok egy titkot :D, másnak nem szoktam ám kommentet írni, ahhoz túl lusta vagyok.
    Amiket írtam úgy is gondoltam szóval nyugodtan köpj-nyelj:P
    Mára én is feladom, Jó8!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha téged sem zavar, akkor megdumáltuk. ;)
      Ahm, ha ilyeneket mondasz elkényeztetsz - már ne értsd félre! XD Hü, szeretem, hogy nem mindig vagy lusta! :D Megtisztelő, köszönöm! :)

      Törlés
  10. Szia,Krisz.Clau vagyok.Nagyon tetszik a fejezet,de most azon jár az agyam hogy nehogy Bell meggondolja magát az átváltozásával kapcsolatban.Szegény Edy.Már nagyon kiváncsi vagyok a kisbabára de biztos különleges kis csöpség lesz.Remélem nemsokára lesz új fejezet.Tudod imádom ahogy irsz ezt amit most irok jónak gondolom de te vagy a "diler":)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Clau!

      Először is örülök, hogy tetszett a fejezet! :)
      Az egyáltalán nem baj, legalábbis nekem bók, ha agyalsz a dolgokon, viszont várnod kell még egy kicsit, hogy válaszokat kapj. De ne aggódj míg "engem" látsz! ;)
      Ezt a díleres dolgot pedig ne nagyon hangoztasd, mert a végén még lecsuknak miatta, és akkor nem lesz ki szolgáltassa neked az elmebeli, lelki drogodat. XD

      További jó olvasást!

      Pusz, Krisz

      Törlés
  11. Nem tudja meggondolni magát az átváltozással kapcsolatban szerintem, mivel vagy átváltozik vagy meghal. Meg kizártnak tartom, mivel kb másfél könyvön keresztül azért könyörög h vámpír legyen... :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hogy veszed te előbb észre az én kommenteimet, mint én magam? :D Áruld már el! Na, léccci! Jövőbelátó vagy, vagy valami erősebb képességgel rendelkezel? :P
      Na, és akkor ezek után mit mondjak? Ez egy logikus válasz volt, bár én nem mindig cselekszem logikusan, tegyük hozzá. :P

      Törlés
    2. Elég sűrűn látogatok az oldalra :D
      Amúgy bocs ha eloroztam előled a válasz lehetőségét csak szerintem ez triviális dolog h a szülést nem éli túl máshogy csak ha vámpír lesz. Azt meg már ellőtted h farkas legyen, szóval más lehetőség nem maradt :D

      Törlés
    3. Oh, vagy úgy, azt hittem spéci detektorod van. :P
      És nyugi, nem oroztál el előlem semmit, csak nyugodtan reagálj a többiek véleményére, ha van kedved. :)
      Meg te is tudod, hogy logikus volt amit mondtál, szóval még csak azt se mondhatom, hogy micsoda badarságokat beszélsz, de azt azért hagy tegyem hozzá, hogy bár a farkasost ellőttem, még vannak dolgok a tarsolyomban. Top Secret! ;)

      Törlés
  12. Semmi detektorom sajnos, csak egy két óránként mindig felnézek.
    Ennyire szeretnéd h a topsecret kártyámat ellőjem már most? :D Türtőztetnem kell magam mert ennél még lesznek nagyobb rejtélyek is :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Vagy úgy, vagy úgy! :)
      És nem, egyáltalán nem szeretném, és nem is kérem, hogy már most ellőd a kártyádat, azt csak úgy írtam. Egyáltalán nem baj, ha tudod magad türtőztetni, legalább nekem sem kell addig elárulnom, hogy mit tervezek. :P

      Törlés
  13. Szia!
    Na,jöttem komit irni:D Ha nem haragszol ez amolyan három fejezetet összefoglaló komi lesz,mert nincs kedvem mindenhová külön irogatni xD
    Na,hol is kezdjem?Talán az elején igaz? :P
    Óóóó,leborulok a gonoszságod előtt,gonoszak leggonoszabb királynője:P Most már azon gondolkodom,hogy mindig igy fogom olvasni a történetedet,nem pedig részről részre (mondjuk akkor jól megszivom,ha pont az utolsó fejezet lesz kegyetlen módon félbeszakitva:P)
    Az esküvős és a nászutas rész nagyon jó lett.És végre összejött a baba is,hurrá:)Aha,szóval Bellsék babája lesz Andrew,én Nessiékére tippeltem.(Nessiékre majd még visszatérek:@)És mi az,hogy csak igy megjelenik a Volturi és elviszik Bellst?:Oo
    Caius meg az ő tervei:D Hát erre rá**szott:D(bocsi a vulgaritásért xD) Bár egy pillanatra rám ijesztettél (addig mig el nem kezdtem olvasni a köv. fejezetet:P),hogy megölöd Bellst.Mindenesetre érdekes kimenetele lett volna a történet folytatásának.De aztán megnyugodtam,hogy nem teszed:D Valahogy gondoltam,hogy ez a fájdalom kivetités vagy mi nem Bells,hanem a baba műve,végül is ha neki lenne hasonló képessége,már kiderült volna.Kiváncsi leszek még mit hozol ki a Volturiból (vagy Caiusból),mert gondolom nem csak úgy futólag bukkantak fel.Pláne hogy Bells átvágta Arót,meg hogy Caius is jól megorrolt rá.De az kellett nekik,szemetek xD
    Bells meg már jókor kezd el gondolkodni a vámpirrá válás következményeiről,ezzel már kicsit elkésett.Bár azért tuti nem gondolná meg magát...szerintem...Edwardot meg tök birtam,mikor meghallotta a babát beszélni xD Bár itt is megijedtem,hogy mi van?már mondom csak nem a Volturi gondolta meg magát és ment utánuk?:Oo De nem.
    Na,és most jönnek Nessiék.
    UGYE NEM AZT AKAROD TENNI,HOGY NESSIE ELVETÉL?:@ UGYE MINDEN RENDBEN LESZ A BABÁVAL?(tudom,erre úgysem válaszolhatsz xD) DE UGYE AZÉRT ENNYIRE MÉGSEM VAGY GONOSZ? :( Kiváncsian várom,mi lesz velük.
    Szóval a fejezetek jók lettek,nagyon tetszettek.Kiváncsian várom a folytatást(vagy folytatásokat,attól függően hogy alakulnak a dolgaim:D)Remélem érthető lett ez a sok hablaty xD
    Addig is szép,ihletekben gazdag hetet kivánok!Légy rossz:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Erzsi!

      Dehogyis haragszom, köszönöm, hogy megírtad a véleményedet. :)

      Kedven idézetem: "Óóóó,leborulok a gonoszságod előtt,gonoszak leggonoszabb királynője:P" :DDD
      Ahm, tőled is csak azt tudom kérdezni, mint mástól már kérdeztem, hogy ugye legközelebb nem azzal fogsz előállni, hogy addig nem is olvasol, míg be nem fejezem a történetet? *bizakodik*
      Amúgy még egyáltalán nem biztos, hogy Bellsék babáját Andrew-nak fogják hívni, hiszen ha lány lesz, akkor nem lehet ez a neve, és ugye Bella óta tudjuk, hogy a megérzések nem mindig helyesek. ;)
      Nos, hát a Volturi, azaz Caius gondolt egyet azt jött. :P Az, hogy a későbbiekben felbukkannak-e újra, legyen a jövő titka. ;)
      Hehe, bekapcsolódva maradt a Caps Lock-od? :P
      Azt, hogy én mennyire vagyok gonosz, azt te jól tudod, szóval a választ is tudnod kell. ;)

      Remélem, hamar olvashatod a folytatást, jó olvasást kívánok hozzá így előre is! :)
      Légy te is nagyon rossz! ;)

      Pusz, Krisz

      Törlés
  14. Szia!

    Á,dehogy.A mostani fejezetet is el fogom olvasni...majd valamikor a hétvégén,ha sikerül észhez térnem az éjjelesek után:S De lehet még ma,ha időben felkelek,ami nem valószinű:D Általában nem szoktam,csak mikor már indulnom kell a fiamért:D Most meg már képtelen vagyok olvasni...
    Jó,persze,nem biztos,még a gépek sem,nem még a megérzések.Ezt én tudom a legjobban,aki a szülésig úgy tudta,hogy lánya lesz,aztán mikor megszületett tadááám,meglepetéééés:D
    Bocsi,kicsit eltértem a tárgytól,ezt a kialvatlanság teszi velem :D
    Á,én megjósolom,hogy még tuti felbukkannak,ha nem ebben a könyvben,akkor a harmadikban.Na,mit kapok,ha beválik a jóslatom:P
    Ja,igen,idegességemben kicsit rácsaptam,nos beragadt xD Igen,tudom mennyire vagy az,nem véletlenül irtam azt a mondatot :P Épp ezért már előre rettegek...
    Bocs a sok izéért(direkt irtam igy hehe),meg az esetleges elirásokért,már nem látom a betűket :D Na befejezem,mielőtt még több sületlenséget ide irkodnék :P
    További szép napot,és hetet :)

    VálaszTörlés