NS - Shine - 6. fejezet (Ízelítő) és Blogverseny!

Sziasztok!

Mint azt a héten már olvashattátok, részt veszek Tiszti Blog(szépség)versenyén, ami hivatalosan a mai nappal indult el – és ha minden igaz, akkor 29.-éig tart.

Nem kérem tőletek, hogy szavazzatok rám – ahhoz túl sok önbizalom meg ego kéne, az első meg biztosan nincs, de ezt szerintem sokan tudjátok rólam *pirul* –, de ha van kedvetek, akkor nézzetek be a verseny oldalára. Nézzétek meg a résztvevők blogjait, és ha ugyancsak van kedvetek, akkor szavazzatok az általatok legszebbnek tituláltra. Biztosan nagyon örülne mindenki egy-egy biztató szavazatnak.
Előre is köszönöm, a többiek nevében is. :)

Blogverseny ITT!

Na, de nem is szaporítom tovább a szót, jöjjön a beígért ízelítő a New Sun – Shine 6. fejezetéből.

Jó olvasást kívánok hozzá! :)

Pusz ♥

ui.: Aki még nem olvasta a Nessie és Jacob novellát, az IDE kattintva megteheti.

 

– Szép estét! – köszöntött vigyorogva az ismeretlen, aki alig néhány lépésre állt tőlem. A szemei élénkvörösen csillogtak, éles fogairól visszaverődött a Hold fénye. Nagyot nyeltem. Meg sem mertem mozdulni, csak a mellkasom emelkedett és süllyedt eszeveszetten. – Kiskegyed nem vámpír úgy látom, pedig én az ő szagukat követve jutottam el idáig. No, de lényegtelen is, velük amúgy sem tudtam volna a szomjam enyhíteni. Nem úgy, mint önnel, szép hölgy – mondta éhesen csillogó szemekkel nézve rám és megnyalta a száját, amitől apró, félelem gerjesztette remegéshullám indult meg a testemben. Legalábbis először azt hittem, hogy rémületem keltette ismét életre a már megtapasztalt, nem épp kellemes remegéseket. – Mi járatban, ha nem vagyok túl indiszkrét? Veszélyes egy maga fajta fiatal és törékeny nőnek ilyen későn az erdőben sétálnia, főleg egyedül, ráadásul ennyire zamatos nedűvel az ereiben – lépett egyet előre, mire én ugyan úgy tettem csak hátrafelé. – De ne aggódjon, majd én segítek. Gyors és kíméletes leszek, ígérem… persze csak ha nem ellenkezik – nyalta meg ismét az ajkát, mire egy hirtelen jött ötlettől vezérelve, amiről más helyzetben tudtam volna, hogy hasztalan, futásnak eredtem.

Csak úgy szedtem a lábaimat, vissza se néztem, mialatt hangosan Szerelmemet hívtam segítségül. De mindhiába, a vámpír gyorsabb volt, egyetlen ugrással előttem termett, majd megragadta a karjaimat. Arca dühös volt, ajkai vicsorra húzódtak. Olyan közel volt, hogy orromat teljesen elöntötte a vámpírokra oly jellemző különleges, édeskés, mégis egyedi illata. Szokatlan volt.

– Hogy értsd, ha jó és engedelmes kislány leszel, akkor gyorsan túl leszünk a dolgokon, de ha makacskodsz, akkor nem fogok finomkodni. Világos? – hajolt egész közel úgy mélyesztette tekintetét enyémbe, majd nyelvét végighúzta az arcomon mire felmordultam. – Ugyan már, hidd el, élvezni fogod – vigyorgott, majd egyik kezével belemart a hajamba, hogy félredöntve fejem ráhajolhasson a nyakamra.

Nem tudtam, mit tegyek, nem volt időm gondolkodni, így felszabadult kezemmel ösztönösen ütöttem egyet a fejére, minden erőmet beleadva, de ettől csak még mérgesebbé vált. Állatias morgása megrengette az erdőt, majd a következő pillanatban akkorát kevert le nekem, hogy jó egy méterrel odább értem földet.

– Ez nagy hiba volt, kislány! No, de majd én móresre tanítalak. Betörlek, aztán a tested mellett a véreddel is enyhítem majd kínzó szükségleteimet – nevetett gonoszul, majd egy szempillantás alatt előttem termett és felrántott a földről. Nem értettem, hogy miért nem fog rajta a képességem, mikor nagy szükségem lenne most rá. Ahogyan azt sem értettem, hogy Nahuelen miért nem fogott ugyancsak? Cserbenhagyott az áldásom, hiába próbáltak róla meggyőzni, hogy ez nem igaz, hogy Nahuelt nem a vérem érdekelte, hogy az indulatai hajtották ezért akart bántani. De ezt a vámpírt a vérem vonzotta, még ha a pofonért dühös is volt most már rám.

– Eresszen! – kiáltottam, mire újból lekevert egyet, de nem eresztett. A remegés egyre erősebbé vált a testemben, pedig már rég nem voltam beteg.

– Hallgass! – ordított rám. – Maradj nyugton. Légy jó kislány és akkor nem fog fájni – szorított erősen, majd a ruhámat kezdte bontogatni.

– Neee! Eresszen! – kapálóztam, mialatt a remegés egyre intenzívebbé vált a testemben.

...