2011. szeptember 20., kedd

NS - Shine - 6. fejezet (Ízelítő) és Blogverseny!

Sziasztok!
Mint azt a héten már olvashattátok, részt veszek Tiszti Blog(szépség)versenyén, ami hivatalosan a mai nappal indult el – és ha minden igaz, akkor 29.-éig tart.
Nem kérem tőletek, hogy szavazzatok rám – ahhoz túl sok önbizalom meg ego kéne, az első meg biztosan nincs, de ezt szerintem sokan tudjátok rólam *pirul* –, de ha van kedvetek, akkor nézzetek be a verseny oldalára. Nézzétek meg a résztvevők blogjait, és ha ugyancsak van kedvetek, akkor szavazzatok az általatok legszebbnek tituláltra. Biztosan nagyon örülne mindenki egy-egy biztató szavazatnak.
Előre is köszönöm, a többiek nevében is. :)


Na, de nem is szaporítom tovább a szót, jöjjön a beígért ízelítő a New Sun – Shine 6. fejezetéből.
Jó olvasást kívánok hozzá! :)

Pusz

ui.: Aki még nem olvasta a Nessie és Jacob novellát, az IDE kattintva megteheti.



 
– Szép estét! – köszöntött vigyorogva az ismeretlen, aki alig néhány lépésre állt tőlem. A szemei élénkvörösen csillogtak, éles fogairól visszaverődött a Hold fénye. Nagyot nyeltem. Meg sem mertem mozdulni, csak a mellkasom emelkedett és süllyedt eszeveszetten. – Kiskegyed nem vámpír úgy látom, pedig én az ő szagukat követve jutottam el idáig. No, de lényegtelen is, velük amúgy sem tudtam volna a szomjam enyhíteni. Nem úgy, mint önnel, szép hölgy – mondta éhesen csillogó szemekkel nézve rám és megnyalta a száját, amitől apró, félelem gerjesztette remegéshullám indult meg a testemben. Legalábbis először azt hittem, hogy rémületem keltette ismét életre a már megtapasztalt, nem épp kellemes remegéseket. – Mi járatban, ha nem vagyok túl indiszkrét? Veszélyes egy maga fajta fiatal és törékeny nőnek ilyen későn az erdőben sétálnia, főleg egyedül, ráadásul ennyire zamatos nedűvel az ereiben – lépett egyet előre, mire én ugyan úgy tettem csak hátrafelé. – De ne aggódjon, majd én segítek. Gyors és kíméletes leszek, ígérem… persze csak ha nem ellenkezik – nyalta meg ismét az ajkát, mire egy hirtelen jött ötlettől vezérelve, amiről más helyzetben tudtam volna, hogy hasztalan, futásnak eredtem.

Csak úgy szedtem a lábaimat, vissza se néztem, mialatt hangosan Szerelmemet hívtam segítségül. De mindhiába, a vámpír gyorsabb volt, egyetlen ugrással előttem termett, majd megragadta a karjaimat. Arca dühös volt, ajkai vicsorra húzódtak. Olyan közel volt, hogy orromat teljesen elöntötte a vámpírokra oly jellemző különleges, édeskés, mégis egyedi illata. Szokatlan volt.

– Hogy értsd, ha jó és engedelmes kislány leszel, akkor gyorsan túl leszünk a dolgokon, de ha makacskodsz, akkor nem fogok finomkodni. Világos? – hajolt egész közel úgy mélyesztette tekintetét enyémbe, majd nyelvét végighúzta az arcomon mire felmordultam. – Ugyan már, hidd el, élvezni fogod – vigyorgott, majd egyik kezével belemart a hajamba, hogy félredöntve fejem ráhajolhasson a nyakamra.

Nem tudtam, mit tegyek, nem volt időm gondolkodni, így felszabadult kezemmel ösztönösen ütöttem egyet a fejére, minden erőmet beleadva, de ettől csak még mérgesebbé vált. Állatias morgása megrengette az erdőt, majd a következő pillanatban akkorát kevert le nekem, hogy jó egy méterrel odább értem földet.

– Ez nagy hiba volt, kislány! No, de majd én móresre tanítalak. Betörlek, aztán a tested mellett a véreddel is enyhítem majd kínzó szükségleteimet – nevetett gonoszul, majd egy szempillantás alatt előttem termett és felrántott a földről. Nem értettem, hogy miért nem fog rajta a képességem, mikor nagy szükségem lenne most rá. Ahogyan azt sem értettem, hogy Nahuelen miért nem fogott ugyancsak? Cserbenhagyott az áldásom, hiába próbáltak róla meggyőzni, hogy ez nem igaz, hogy Nahuelt nem a vérem érdekelte, hogy az indulatai hajtották ezért akart bántani. De ezt a vámpírt a vérem vonzotta, még ha a pofonért dühös is volt most már rám.

– Eresszen! – kiáltottam, mire újból lekevert egyet, de nem eresztett. A remegés egyre erősebbé vált a testemben, pedig már rég nem voltam beteg.

– Hallgass! – ordított rám. – Maradj nyugton. Légy jó kislány és akkor nem fog fájni – szorított erősen, majd a ruhámat kezdte bontogatni.

– Neee! Eresszen! – kapálóztam, mialatt a remegés egyre intenzívebbé vált a testemben.

...

2 megjegyzés:

  1. Szia! :)

    Na tesék... megint itt ülök a suliba a gép előtt és hoppon maradtam... (de most nem vágtam bele a tanár úr szavába xD ) Azárt a heyledben én vigyáznék, met a végén még megjárom :)
    Mond csak, sikerült megfejteni a kódomat? :) Remélem nem, de most nincs kedvem ezzel idwegesíteni téged, mert momentán ez a vacak gép idegesít engem... :@ Olyan lassú!
    Na mindegy, a lényegyet el tudom atl még mondani:
    menj a jó büdös tudod hova! A pokolba, oda na! Mert aki lyen gonosz az máshová nem kerülhet xD Még ott is piedesztált klapsz ;) Bár, hogy őszinte legyek... Azért még maradhatsz az élők között (L) Nem bírnám elviselni, ha eétűnnél *komolysan gondolja* Imádtam ezt a kis szösszenetet és azt hiszem, biztos állíthatom, most erre nem számyítottam:) De a továbbiakra vannak még elképzeléseim :)
    Ami Belss képességét illeti, nem azért, metr félvámpír? Vagy még van egy másik elképzellésem is, de azt nem akarom leírni, mert még nem vagyok benne biztos! majd ha felkerül az egész feji, akkor elárulom, mi volt az ;)

    SulibanGubbasztóDeBoldogOneGirl voltam... :D

    VálaszTörlés
  2. OneGirl!

    Hehe! :P Már csak azt nem értem, hogy miért is jársz te suliba? Engem olvasni? Ez megtisztelő! XD
    A kódodat meg tudod hova tedd!!!! :@
    Aham, tudom hova küldesz, de csak is utánad vagy veled! XD
    Hehe, végre valami, amire nem számítottál. :P
    Viszont nem szeressem, hogy azt mondod, vannak elképzeléseid, és nem mondasz semmit róluk. -.-"
    És ne feledd szavad! A teljes fejinél e kell árulnod akkor mire gondoltál Bells képességével. ;)

    További szép hetet és napsütésben gazdag hétvégét kívánok! :)

    Pusza, Krisz

    VálaszTörlés