Imprinting/Bevésődés jelenség

Sziasztok!

Emlékeztek még a Twilight novellámra, aminek a címe Imprinting? (Aki nem, az ITT olvashatja el először, vagy újra.)

A novella előtt jeleztem is nektek, hogy egy neten talált bejegyzés olvasása után alakítottam úgy a történetet, hogy jobban érzékeltetni tudjam a különböző „bevésődéseket”, amik a Meyer-félén kívül ténylegesen léteznek. Csakhogy az említett bejegyzés, amit be is linkeltem nektek, hogy elolvashassátok, hiszen valóban nagyon érdekes, sajnos már nem olvasható a neten. Viszont szerencsére lementettem anno, így most – remélhetőleg szerzői jogokat nem sértve, melyek ettől függetlenül, és némi módosítást, hozzáírást leszámítva az eredeti bejegyzés szerzőjéé – ti is olvashatjátok. Remélem, érdekesnek találjátok majd, és tetszeni fog. :)

És akkor az emlegetett bejegyzés előtt egy kérdés: Ki jön majd az idén is megrendezendő Ünnepi Könyvhétre, ami 2012. június 7-11.-ig fog tartani? (Helyszín: 1000 Budapest, Vörösmarty tér)

Tavaly nagyon jó volt találkozni néhányotokkal, idén is örülnék neki, ha együtt róhatnánk a köröket a könyvstandok között. Szóval aki jön, és szívesen csatlakozna hozzám/hozzánk, az írjon, megbeszéljük. :)

Legyetek rosszak!

Pusz, Krisz

Az imprinting nem csak hollywoodi mese…

A Meyer-féle imprinting [bevésődés] szerelmi háromszöget okoz: Sam Leah-val tervezi az életét, de aztán bevésődik Emily iránt.

Ha az imprinting motívumot lenyomozzuk, akkor rájöhetünk mennyivel összetettebb is az egész történet és mennyivel valóságosabb, mint hinné az ember egyszeri, vagy akár többszöri olvasatra.

Az imprinting nem egyedi Meyer-kitalálmány. Biológiai tanulmányok, vagy pszichológia ismeretek birtokában ismerős lehet, olvashattatok már róla a párválasztással összefüggésben. Elsősorban az állatokkal szokták kapcsolatba hozni, ám az embereknél is működik.

Biológiai alapok

Az imprinting az egyedfelismeréssel áll kapcsolatban. Az újszülött korai életszakaszában megtanulja felismerni azokat a szagokat, színeket, hangokat, amelyek saját fajtájához kötik (pl. mikor a kisbaba szagról meg tudja állapítani, melyik nő az anyja, vagy a kutya azonosítani tudja a saját kicsinyét). Ez azonban nem csupán genetikai alapokon nyugvó kapcsolatot feltételezhet, hanem bármilyen tárggyal/jelenséggel kapcsolatban kialakulhat korai bevésődés. A madaraknál a legrövidebb az imprinting, az emlősöknél egy jóval hosszabb időt igényel.

De ugyanígy imprintálódnak [bevésődnek] azok a viselkedésformák is, amit az utód lát, ebből alakulhat ki a szorongásos depresszió (pl. ha a gyerek azt látta, hogy az apja veri az anyját, akkor nagy valószínűséggel félni fog a férfiaktól). Sőt, ha a kisbaba a korai imprinting időszakában nem kapja meg a szükséges mennyiségű anyai törődést, később ez nyomot hagy majd a saját anyai viselkedésében is.

Imprinting és párválasztás

Közhelyként a „szerelem első látásra” az, ami ennek leginkább megfelel. Az a megmagyarázhatatlannak tűnő vonzalom, ami mögött egyébként igen komoly tudományos háttér áll. Leginkább a falkákban/hordákban élő állatoknál megfigyelhető a hímek párválasztásában: szó szerint kiszagolják a számukra legmegfelelőbb nőstényt, akinek a genomja¹ leginkább eltér a sajátjuktól és egészséges, életerős utódok létrehozására képesek együtt. Egyfajta természetes kiválasztás/kiválasztódás, amelynek lényege, hogy a tiszta, erős gének menjenek tovább fenntartva a fajt ezáltal.

Ez az embereknél kicsit másabb, hiszen a párválasztásunkat elsősorban társadalmi konvenciók befolyásolják: minimum a sajátunkkal azonos vagy annál magasabb egzisztenciális és anyagi helyzet, viselkedéskultúra, vallás, bőrszín, nyelv. És nem csak a társadalmi normák okoznak felfordulást, hanem a szépségipar is, rengeteg kozmetikum ugyanis elnyomja az ember természetes illatát. Persze ez nem jelenti azt, hogy mostantól a pártalálás reményében le kell mondani a fürdésről, hiszen a hónaljszag senki számára sem vonzó. De ha limitáljuk a különböző testápolók használatát és illatmentes tusfürdőt használunk, sokkal nagyobb az esély rá, hogy a pasik kiszagolják a feromonjainkat². A nők egyébként peteérés idején szokták leginkább érezni, hogy erős illatuk van, mármint alapból a bőrüknek, a hajuknak a természetes illata az, ami ilyenkor nyilván erősebben áramlik.

Az imprinting tehát soha nem érzelmi bevésődés, ez csak afféle humanoid jelenség, hogy érzelmi kérdést csinálunk belőle. Amikor az ember bevésődik valaki iránt, az nem valamiféle örök és hatalmas szerelem, csupán elraktározza magában, hogy találkozott egy, a számára leginkább megfelelő egyeddel, akinek a genomja kellően különbözik az övétől és természetesen törekszik a kapcsolat fenntartására, hiszen tudat alatt vágyik rá, hogy közös utódaik legyenek. Ezen kívül az imprinting nem mindig működik oda-vissza, tehát nem feltétlenül kölcsönös. Ez az, amit mi emberek plátói szerelemnek hívunk, hiszen a kapcsolat nem jöhet létre, de érezzük, hogy a másik számunkra megfelelő (és ebben a halmazban nincsenek benne a sztárszerelmek, hanem az olyan kapcsolatokra vonatkozik, ahol a felek legalább egyszer szagmintát vehettek egymásról).

A hollywoodi verzió

A Twilight természetesen örök szerelemként aposztrofálja a bevésődést, ahol nincs mit tenni, ha megtörtént, akkor hagyni kell csapot-papot és menni a kiválasztott után. Nos ilyen nem létezik. Hiszen ahogy fentebb is vázoltam, az imprinting nem érzelmi, hanem genetikai vonzalom. Jacob azért egészen szépen szemlélteti a jelenséget, kár, hogy köze nincs a valósághoz. Az ember nem azt érzi, hogy a bizonyos illető mindenképpen a párja lesz, hanem azt, hogy potenciális pár lenne számára. Tehát nem egy, számunkra megfelelő genommal rendelkező egyed él a világon, akik közül, ha rátaláltunk egyre, nem szűnik meg rajta kívül minden, ez már csak mese habbal.

Egyébként az ember nem hiszi el a létezését ennek a jelenségnek, amíg magától meg nem érzi, szóval teljesen felesleges azon gondolkodni, hogy találkoztunk-e már számunkra megfelelő genomú férfival, ugyanis ha találkozunk vele, az orrunk nem csap be minket.

_______________

1:  A genom egy szervezet teljes örökítő információját jelenti, amely a DNS-ben van kódolva, beleértve a géneket és a nem kódoló szekvenciákat is.

2:  A feromonok irányítják a nemi viselkedésünket és tesznek vonzóvá mások számára. Az első ilyen felismert feromon az androsztenon volt, amit a férfiak szervezete akaratukon kívül kiválaszt, és vonzza a nőket.

Akkor még egyszer, avagy mi is van most a New Sunnal?

Sziasztok!

Mint az a címből is látszik ez a bejegyzés amolyan tisztázás, magyarázatféle.

Csak még egyszer összegezni akartam a dolgokat a New Sunnal kapcsolatban, mivel észrevettem, hogy még mindig akadnak olyanok, akik vagy nem látták a kiírásaimat, vagy nem teljesen értették, hogy mi is a helyzet most.

Tehát! A New Sun történetem – terveim és reményeim szerint – három részből/kötetből/"könyvből" – kinek mi tetszik :) – fog állni!
Az első ilyen rész – nevezzük most így – a Sunrise volt (azaz Virradás), aminek nemrégiben került fel a blogra az Epilógusa. (Ha megnézitek a Twilight saga könyvek végén is mindenhol volt ilyen zárás.)

A második rész a Shine címet kapta (azaz Ragyogás), aminek már olvashattátok is a Prológusát. Ez a történet szoros folytatása, és ugyancsak Bells szemszögéből olvashatjátok. (Valamint elképzelhető, hogy ehhez a részhez is fognak Pillanatképek tartozni, ahogy az előzőhöz is. Akár Edy, akár más szemszögéből. De erről ha aktuális lesz írni és szólni fogok.)

A harmadik rész pedig a Sunset lesz (azaz Napnyugta). Ami bár ugyancsak ennek a történetnek a folytatását képezi majd, SŐT, ez lesz igazából a lezáró része a New Sunnak, de egy csavar és szemszögváltás miatt akár külön is lehetne venni az első kettőtől. Bár szerintem mégsem, hiszen mint mondtam ez a történet zárása, minden addig elvarratlan szál itt kap majd értelmet. (Jó-jó, tudom, hogy ez két ellentétes állítás volt. Igazából én egynek tekintem a három részt, de egyes dolgok miatt mégis kicsit különálló. Nos... majd ti eldöntitek. :))

És mielőtt megkérditek, hogy akkor mi is lesz benne, ki mesél és ilyenek, el kell, hogy szomorítsalak benneteket, mert nem árulhatom... nem árulom el! ;) Annyit azért mondhatok, hogy ugyancsak a Cullen családról fog szólni, de minden más infó, és a mesélő kiléte csak is a Sunsetben fog kiderülni. Azaz, aki nagyon figyel majd a Shine végén, az már előre rájöhet dolgokra. ;) Na, de lakat a számon! :P

De ez persze még a jövő zenéje! Addig is remélem, sikerült mindenkit megnyugtatnom, miszerint nincs vége ennek a történetnek! :)
Kérés, kérdés, óhaj, sóhaj, panasz? Remélem, így már érthető minden, de ha mégsem, csak írjatok nyugodtan, szívesen válaszolok. :)

Szép hetet kívánok mindenkinek, legyetek rosszak! ;)
A hétvégén állítólag jön a felmelegedés. :D

(És csak halkan jegyzem meg, hogy a jövő héten pedig remélhetőleg tudok frissel jelentkezni, főleg, hogy úgy 80-90%-ban elkészültem a már említett Nessie és Jacob novellával. Így remélem, most már békén hagy Ness és Jake, hogy újra Bellsszel és Edyvel dolgozhassak. :P)

Pusz ♥

ui.: Csak gondoltam szólok, hogy a napokban lesz egy kis változtatás az oldalon. Nem kell nagydologra gondolni, csupán annyi az egész, hogy a Galériában szereplő képeket az adott fejezetek alá is beteszem, valamint régebbre posztolok dolgokat. De erről majd akkor írok, hogy ha elkészült. :)

ui.2: Estig bezárólag pedig minden kommentre válaszolni fogok, amit az elmúlt két részhez írtatok. Mindet nagyon szépen köszönöm! :)

ui.3: És végül, de nem utolsósorban szeretném megköszönni, hogy ennyien olvastok. (Természetesen nem csak a regisztrált követőkre gondolok itt!) Sosem gondoltam volna, hogy valaha is ennyi embert fog érdekelni az én kis elmeszüleményem. (Még olyanokat is, akik nem rajongnak annyira a Twilightért, mégis olvasnak engem.) *fülig vörösödik miközben meghatódva elmorzsol egy könnycseppet* A sok kedves, biztató szót vagy épp kritikusat is nagyon szépen köszönöm. Hálás vagyok a támogatásotokért és még nagyon sok mindenért, amit lassan már egy éve nyújtotok nekem. ♥

Boldog Születésnapot Edward Cullen!

Először is, mint minden Twilight Saga szerető, én is szeretnék Nagyon Sok Boldog Születésnapot kívánni Edwardnak, aki ma töltötte be a száztizedik születésnapját!

(Edward Anthony Masen Cullen, született 1901. június 20.-án.)

 

„− De talán nem is ez a jó hasonlat. A brandynek talán túl könnyű lenne ellenállni. Az

alkoholista helyett inkább heroinistát kellett volna mondanom.

− Szóval én vagyok a kedvenc kábítószered? − ugrattam, hogy enyhítsek egy kicsit a

hangulat komolyságán.

Futólag elmosolyodott, láthatólag méltányolta az erőfeszítésemet.

− Igen, az a helyzet, hogy pontosan az vagy nekem: a legtisztább heroin!”

 

„De aztán megint az arcomat fürkészte, és lehervadt a mosolya.

− Még mindig azt várod, mikor rohanok el sikoltozva, igaz? − találgattam.

Bólintott.

− Nem szeretnélek kiábrándítani, de egyáltalán nem vagy olyan félelmetes, mint

amilyennek képzeled magad. Ami azt illeti, én egy csöppet sem félek tőled! − hazudtam

könnyedén.

Szemöldökét felvonva, hitetlenkedve meredt rám. Aztán hirtelen széles, gonosz mosoly

terítette be a képét.

− Ezt most tényleg nem kellett volna mondanod!”

 

„- A 18 nem is számít öregnek. - mondta Alice - Nem várnak a nők általában

a 29-dik születésnapjukig azzal, hogy bedepizzenek?

- Öregebb mint Edward – motyogtam.

Felsóhajtott.

- Gyakorlatilag - mondta könnyedén - csak egyetlen évről van szó.”

„Habár a vékony takarón átérződött teste hidege, mégis mohón hozzásimultam.

Hirtelen hagyta abba, gyengéd, határozott mozdulattal tolt el magától.

Zihálva hanyatlottam vissza a párnára, a fejem szédelgett. Valami megfoghatatlan akart előtörni

emlékeimből.

- Sajnálom - mondta, ő is ugyanolyan zilált volt - Ez már túl volt a határon.

- Nem bánom - ziháltam.

Homlokráncolva nézett rám a sötétben.

- Próbálj meg aludni Bella.

- Nem, azt szeretném ha újra megcsókolnál.

- Túlbecsülöd az önuralmam.

- Mi csábít jobban, a vérem vagy a testem? - kérdeztem kihívóan.

- Döntetlen - vigyorodott el röviden neheztelve önmagára, aztán újra komoly lett.”

„– Én őt magát szeretem! Nem azért, mert szép, és főleg nem azért, mert gazdag – vetettem oda Jacobnak. – Sokkal jobban örülnék, ha nem lenne egyik sem. Akkor legalább egy kicsit kiegyenlítődne a köztünk lévő különbség, de attól még mindig ő lenne a leggyöngédebb, legönzetlenebb, legokosabb és legrendesebb lény, akivel valaha is találkoztam. Hát persze, hogy szeretem. Olyan nehéz ezt megérteni?”

„Hirtelen hideg vasbilincsek kulcsolódtak a csuklómra, és az ágyhoz feszítették a kezemet, a fejem fölé.

Az ajka megint ott volt a fülemnél.

– Bella – mormolta. – Megtennéd, hogy nem próbálkozol levenni a ruhád?

– Miért, te akarod levenni rólam? – kérdeztem összezavarodva.

– Nem ma éjjel – felelte lágyan. Az ajka megint lassan, de már minden mohóság nélkül simogatta az arcomat és az államat.

– De Edward, kérlek…

– Nem azt mondtam, hogy nem! – nyugtatott. – Csak azt, hogy nem ma éjjel.”

 

„– Ha álmodhatnék, akkor rólad álmodnék. És nem szégyellném.”

„– Olyan bűntudatosan festesz, mintha valami bűntényt követtél volna el.

– Bűnösnek is érzem magam – motyogtam.

– Szóval elcsábítottad a férjedet, aki egyébként túlzottan is ugyanazt akarta, amit te. Ez még nem főbenjáró bűn.”

 

„– Az én hangomat is szereti.

– Még szép. – Bella hangja most már jóformán mohó volt. – Neked van az egész univerzumban a legszebb hangod. Ki ne imádná?”

„– Hallgassatok meg! – Edward meggyőző, sima, bársonyos hangra váltott. – Renesmee egyedülálló. Én vagyok az apja. Nem a létrehozója, hanem a biológiai apja.”

„Edwardnak. Edward! Az én életem és az övé egy szállá fonódott össze. Ha az egyiket elvágják, elszakad mindkettő. Nélküle nem élném túl. És ő sem élné túl nélkülem. Egy Edward nélküli világ teljesen értelmetlen. Edwardnak léteznie kell.”

 Ezzel a pár kedves idézettel szeretnék még egyszer Boldog Születésnapot kívánni Edwardnak! :)

A Játék "eredményhirdetése" és NS - Sunrise - 28. fejezet (Ízelítő)!

Sziasztok!

Sok beszédnek sok az alja, szóval ígérem, rövid leszek. ;)

Egy nap híján egy hónapja játékot hirdettem itt a blogon.

(Figyelem! A Facebookos játék "eredményhirdetése" ITT tekinthető meg.)

A kérdés úgy hangzott, "Ifj. Edward milyen nyomos okból kifolyólag nem tartja vissza Bellst a költözéstől?"

Először tartottam némileg tőle, hogy nehéz lesz, de bíztam bennetek, a fantáziátokban és észjárásotokban és nem is kellett csalódnom. :D

Szép számmal jöttek is tippek, amiknek mondhatni a fele helyes választ tartalmazott. :)

Na és akkor, akiknek sikerült kibogozniuk a szálakat:

Pupi

Morgina

Tímea (Pásztorka Timi)

Amelié

Szántó Tímea

viki

Szandra

 

(Figyelem! A "nyertesektől" azt kérném, hogy valamilyen formában - mail, komment, facebook... kivéve chat! - juttasson el hozzám egy mail címet, amire el tudom küldeni a beígért novellát. A műt PDF formátumban küldöm, így ha ez nem felel meg valakinek - valószínűleg nem tudja majd megnyitni a gépén -, azt arra kérném, előre jelezze nekem, hogy tudjam, miként küldjem el.)

Legvégül pedig íme a megfejtés, amit a New Sun - Sunrise 28. fejezetének sorai árulnak el nektek!

Gratulálok minden megfejtőnek, ügyesek voltatok, a többieknek pedig köszönöm a részvételt. Remélem, élveztétek a játékot és legközelebb is játszotok majd. :)

Pusz ♥

ui.: A novellák postázása némileg csúszhat teendőim függvényében, de amint tudom, mindenkinek küldöm. :)

28. ÜNNEPEK

– SZÓVAL HALLJAM, mit titkolsz előlem? – kérdeztem rezzenéstelen arccal, miközben belül már remegtem és zokogtam is a félelemtől. Mélyet sóhajtott, ami semmi jót nem ígért.

– Szerelmem, emlékszel még arra, amikor megkérdezted Nessie-t, hogy miért nem változtatta át… Jacobot?

– Elmesélte neked? – kérdeztem vissza meglepetten.

– El, de válaszolj, kérlek! – terelte vissza a témát.

– Igen… azt hiszem. – Sebtében próbáltam meg felidézni magamban a beszélgetésünket. – Ha… jól emlékszem, akkor valami olyasmit mondott, hogy a vámpírméreg rá nézve halálos lett volna. De miért kérded? Hogy jön ez most ide? – Izgatottan és egyben tartva tőle vártam a választ.

– Bells… – sóhajtott csüggedten és tekintetét levette rólam – te a Quileute törzsből származol még, ha csak negyed részben is. A nagyapád… Jacob alakváltó volt. Az erre való képesség hajlama a génjeibe volt kódolva. Ezt az őseitől örökölte és… – megtorpant egy tizedmásodperc erejéig, majd folytatta – minden valószínűséggel ahogyan ők, ő is tovább örökítette. Bells! – most ismét a szemembe nézett. Nem értettem mit is akar kihozni ebből az egészből, de biztos voltam benne, hogy már csak pillanatok kérdése és minden világossá válik. – Szerelmem! Amennyiben mindez igaz, akkor az azt jelentheti, hogy a mutáns gén benned is jelen lehet, ez pedig kizárja annak a lehetőségét, hogy valaha is átváltoztathassalak. Bells, a mérgem téged megölne! Számunkra az örökkön örökké lehetetlennek tűnik! – Hangja elcsuklott, arcát gondterhelt ráncok torzították el. Szavai még percekkel később is ott csengtek a fülemben. Kellett némi idő, hogy felfogjam mit is mondott az imént.

– Ez… ez azt jelenti, hogy… hogy én is… én is farkas leszek? – kérdeztem a sokktól zavarodottan. Egyszerűen képtelen voltam megemészteni a dolgokat. Az, hogy soha sem változhatok vámpírrá, hogy nem lehetek együtt Edwarddal örökké képtelenségnek, egész egyszerűen lehetetlennek hangzott. Egy rossz tréfának!

– Nem! Vagyis… Nem tudom – hezitált. – Nem vagyok tisztában ezekkel a dolgokkal, de mivel már egy ideje a közelünkben vagy és eddig még semmi jel nem utalt arra, hogy a változás elkezdődött nálad, így előfordulhat, hogy nem fogsz átalakulni. De jelzem, ez csak feltételezés. – Lustán bólintottam jelezvén, megértettem. – Szerelmem, kérlek, figyelj rám! Ez… ez nem jelenti azt, hogy nem lehetünk együtt, hogy nem szerethetjük egymást. Most, hogy újra visszakaptalak, most már képtelen lennélek elereszteni, még ha ez önző, felelőtlen döntés is lenne a részemről. Talán neked jobb és könnyebb, de legalábbis biztonságosabb életed lehetne nélkülem. Ellenben mindazok után, amit átéltem… amit átéltünk nem akarlak és nem is tudnálak már elereszteni többet. Egy hosszú és boldog élet állhat még így is előttünk… együtt, melynek minden pillanatát kiélvezhetjük, hogy ha te is akarod? – nézett rám vágytól ittasan. Szavaitól könnyeim ismét elöntötték arcomat.

– De én… én örökre veled akarok maradni! – szipogtam lebiggyesztett ajkakkal.

– Kérlek Bells, ne nehezítsd meg a dolgot. Én már beletörődtem a sorsunkba, hogy csak ennyi jut nekünk. Az vigasztal, hogy az elkövetkező… – váratlanul félbehagyta mondandóját, majd megköszörülte a torkát mielőtt folytatta – években boldoggá tehetlek. Kérlek, engedd meg, hogy így legyen és ígérem, a legboldogabb nővé teszlek a világon! – kérlelt fájdalmasan. Nem akartam belegondolni, utánaszámolni, hogy hány évet is jelent a mi örökkénk. – Bells? – követelte szelíden, bizakodón a választ.

– Nagyon jól tudod, hogy mennyire szeretlek, hogy nem bírok nélküled élni – fúrtam könnyes tekintetem övébe. – Hát van más választásom? – kérdeztem kétségbeesve mire csitítva szorosan magához ölelt. Miután lenyugodtam, visszafektetett a párnákra és dúdolva cirógatni kezdte az arcomat, hogy elaltasson.

– Edward? – szólaltam meg percekkel később. A dallam elhalt, Kedvesem várakozón nézett rám az ismét sötétbe burkolózó szobában, ahol csak a betegőrző készülékek vörös és élénkzöld ledjei szolgáltattak némi fényt. – Hogy értetted azt, hogy minden valószínűséggel a mutáns gén benned is jelen lehet? – kérdeztem némi töprengés után, miközben megpróbáltam pontosan felidézni szavait. – Ez azt jelenti, hogy nem biztos? Lehetséges lehet, hogy én nem örököltem és ezért sem változtam még át? Elképzelhető, hogy rám nem is halálos a mérged? – faggattam kapaszkodva a remény fonalának legutolsó, gyenge kis szálaiba.

"A játszmának hamarosan vége!"

Sziasztok!

Nem akarom húzni az időt szóval gyors leszek...

Még a ma este folyamán (éjfélkor) lezárom mind a blogon lévő, mind pedig a Facebookon hirdetett játékot. Az "eredményhirdetés" este, legkésőbb holnap kerül fel mind a két helyre.
A beígért novellát e-mailen fogom eljuttatni mindenkihez. (A nevek és a részletek a végleges bejegyzésben!)
Addig is még lehet tippelni. ;)

További szép napot!
Pusz ♥

Játék

Sziasztok!

Mit szólnátok egy kis játékhoz? :D

Hogy miről is lenne szó? Nos, akkor lássuk csak...

(Figyelem! A bejegyzés Spoilert tartalmaz azok számára, akik még nem olvasták a legutóbbi fejezeteket!)

Összefoglaló:

A 25. fejezet végén Bells elmondja Ifj. Edwardnak, hogy Jacob Black unokája, akinek agyát ezután ellepi a vörös köd.

Bells sírva menekül a házból, de a lépcsőn megbotlik, ám Ifj. Edward időben megmenti, még mielőbb baja eshetne.

Jaden ezután közbelép, hogy hazakísérje Bellst, akit végül az idősebb Edward visz haza.

Az idősebbik Edward megígéri Bellsnek, hogy beszél a fiával, hogy rendeződjön a helyzet, hiszen Bells nem tehet róla, hogy kik az ősei, azonban többet nem jelentkezik, ahogyan egyik másik Cullen sem.

Bellsék költözés előtt állnak...

 

Na, és akkor a játék lényege, szabályai és kérdése:

A kérdés így szól: Ifj. Edward milyen nyomos okból kifolyólag nem tartja vissza Bellst a költözéstől?

(avagy: Miért nem állította meg Bellst, hogy elmenjen tőlük, hogy kimondatlanul, de szakítsanak? Mi lehet az az ok a háttérben, ami miatt elengedi őt mindörökre, és ezt se az apja, se a többi Cullen nem akadályozza meg?)

A játék lényege és szabályai:

Amennyiben van tippetek a megoldást illetőleg - ne fogjátok vissza a fantáziátokat :P -, írjátok meg nekem azt bátran, méghozzá komment formájában!

Egy ember többször is tippelhet, amennyiszer csak szeretne. Bárki részt vehet a játékban – nem regisztrált, Névtelen író esetében ne feledjétek el aláírni! A tippek akár egyszavas válaszok is lehetnek, de akár kisregény méretűek is - elmélkedéssel, magyarázattal, bármivel együtt jöhetnek. :)

És ne feledjétek, minden benne van a fejezetekben, csak nézzetek a sorok mögé, gondolkozzatok, kombináljatok és biztos vagyok benne, hogy rátaláltok a helyes megfejtésre. ;)

Fontos! A tippeket csak is IDE, a Játék bejegyzéshez írjátok!

És, hogy tétje is legyen a dolognak - hiszen azért játék -, arra gondoltam, hogy a helyes válaszadóknak előre elküldök egy olyan novellát, ami csak később lesz olvasható a blogon! A novella természetesen Twilightos és, ha minden terv szerint megy akkor 18-as lesz. ;)

 

Figyelem! A játék ideje alatt a 26. fejezethez és az előtte lévő bejegyzésekhez írandó kommentjeitek moderálás alatt lesznek, akárcsak a Játék részlegé! Tehát a megírt vélemények nem fognak azonnal megjelenni az adott bejegyzés alatt, csak miután én engedélyezem. Ez a játék izgalmasságát növeli azzal, hogy nem fogjátok tudni, mit írtak a többiek, így bátran lehet majd találgatni. :)

Figyelem! Természetesen a fejezetekhez írt kommentjeiteket mindig átengedem - ezért se oda írjátok a tippjeitek -, a játék végeztével pedig az összes megfejtésre beérkezett kommentet közzé teszem majd. :)

Figyelem! Onnan tudhatjátok, hogy a rendszer elküldte nekem a kommentjeiteket, hogy a vélemény megírása, majd a kód beírása után, miután az elküldésre nyomtatok az a szöveg fog megjelenni a véleményező rublika alatt, amit a lenti képen is láthattok. Valamint mindig jelezni fogom - komment formájában -, hogy kitől kaptam épp tippet.

Minden világos? ... Akkor hajrá, játékra fel! :D

A játék innentől indul és egészen a 28. fejezet blogra kerüléséig tart! Van időtők elmélkedni, találgatni. Csak bátran, nem harapok! :P Sok sikert kívánok mindenkinek. :)

Pusz, Krisz

=^-^=