NS - Sunrise - 26. fejezet (Ízelítő)

Sziasztok! Sajnálom, de tényleg, hogy nem fejezettel, csak egy ízelítővel jelentkezem, de az elmúlt napok eléggé megterhelőek voltak - magánjellegű dolgok -, így nem volt erőm írni. Ma hajnalban azonban bár sikerült megírnom szerencsére a fejezetet - fél négy fele már ágyba is kerültem -, de még nincs lebétázva, ráadásul a hétvégén nem sűrűn leszek itthon. Ami egyben azt is jelenti, hogy frissel hétfőn, legkésőbb kedden tudok csak jelentkezni. Bocsánat! *rettenetesen sajnálja és bocsánatkérő kölyökkutya szemekkel néz*
Viszont, hogy addig se hagylak titeket olvasnivaló nélkül, itt van 3 oldal a 26. fejezetből. Remélem, tetszeni fog. :) (Jelzem, hogy ismételten nyers változatról van szó, valamint bétázva sincs! Előre is elnézést a hibákért! *fülig vörösödik*)

Ezen kívül a Facebookon követők már olvashatták az ajánlásomat, mely nem más mint egy remek írónő és az ő könyvei. Vavyan Fable-ről van szó, aki csodásabbnál csodásabb könyveket írt már, és nem mellesleg magyar! :D
IDE kattintva eljuthattok a honlapjára, ahol a könyveinek tartalmáról olvashattok. (Amennyiben kissé pikánsabb olvasmányra vágytok a Nászjelentés 1-2-t tudom ajánlani, amitől egy-két fokkal könnyedebb a Mesemaraton két része. De a félig valós, romantikus - forgatásos, talán kissé RobStenes -, félig pedig fantasy történet, az Álomhajsza 1-2 és annak folytatása a Tündértánc 1-2 is szolgál elég élvezettel. ;) Ezeken felül a fantasy kategóriába tartozó Álmok Tengerét tudnám még ajánlani, valamint egy zsarus-akciós-romantikus Halkirálynő névre hallgató sorozatot, melynek idén fog megjelenni a 9. része. :D Ám ez még mindig csak töredék, ugyanis az írónő már több mint 36 könyvet írt. :))
 
Legyetek rosszak, az ízelítőhöz jó olvasást kívánok és ne feledjétek, hogy vasárnap Anyák napja! :)
Pusz ♥

26. BALJÓS MEGÉRZÉS
(részlet)

A buli már javában tartott, mikor pár srác a suli futballcsapatából beállított jó pár üveg szeszes itallal. Egy karton sör, whiskey és vodka volt minden felszerelésük, amiknek elfogyasztására gyorsan akadtak is jelentkezők. Én sosem ittam, vagyis csak egyszer, de akkor az első pohár után kiadtam a taccsot, így többet nem is kísérleteztem. Még a pezsgőt sem igazán bírtam, hamar a fejembe tudott szállni, emiatt többször át is aludtam az Újévet. Így mikor Nedék kérdezgettek és kínálgattak mindannyiszor visszautasítottam őket. Vagyis egészen addig, míg meg nem untam a folytonos nyaggatásukat. Azonban rossz ötlet volt beadnom a derekam, de legalábbis nem kellett volna engednem, hogy a vodkanarancs után a whiskey kólát is belém tukmálják. Rossz ötlet volt, nagyon rossz!

– Bells!? – hallottam meg egy ismerős hangot a hátam mögül, mire automatikusan megperdültem, ám ezt nem kellett volna, azonnal megszédültem. Jaden volt az, méghozzá idegesítő unokahúgocskám társaságában, aki már percek, bár az is lehet, hogy órák óta – nem igazán érzékeltem az időt – azzal nyaggatott, hogy menjünk haza. Azt állította, hogy berúgtam és részeg vagyok, pedig az igazság az volt, hogy csak becsiccsentettem egy kissé. Jól éreztem magam a testemben érzett tompa érzés ellenére is. Végre eltudtam felejteni egy kis időre Edwardot, de ezt Naomi láthatóan sajnálta tőlem. – Te meg? – mért végig Jaden. – Részeg vagy.

– Helyesbítenék – tartottam fel jobb kezem mutatóujját –, csak becsiccsentettem egy kissé.

– Na persze! Jobb lesz, ha hazaviszlek – nyúlt karom felé, de elrántottam.

– Nem megyek sehova, főként nem veled!

– Ugyan már Bells!

– Azt mondtam, hogy nem! – toppantottam, de csak mert egyensúly érzékem jelenlegi hiánya nem engedte meg, hogy toporzékoljak.

– Na jó, ebből elég volt! – ragadta meg hirtelenjében a karom és indult meg velem a kijárat felé. Tiltakoztam; rúgtam, vágtam és üvöltöttem, de csak nem eresztett. Odakint aztán végre elengedett. Bosszúsan néztem rá, miközben a fájó pontot dörzsölgettem felkaromon, amit ujjainak szorítása okozott.

– Ehhez nem volt jogod! – mordultam rá. – Nem vagy se az apám, se a bátyám, de még csak a pasim sem, szóval, ha megbocsátasz, akkor most visszamennék – indultam meg a ház felé. Azaz csak indultam volna, mert Jade ismét elkapott és az egyik kocsi oldalának nyomott.

– Nem, tényleg nem vagyok ezek közül egyik sem, de a barátod annál is inkább, és mint annak, a kötelességeim közé tartozik, hogy megóvjalak, még saját magadtól is – prüszkölte kioktatóan. Arca egész közel volt enyémhez.

– Engem nem kell megóvni. Nagylány vagyok már, tudom, mit csinálok szóval, ha kérhetném, engedj el – próbáltam eltolni, de mint egy szikla állt ott előttem.

– Tudom, hogy miért csinálod ezt, de hidd el, nem éri meg. Edward nem érdemel meg téged! – fúrta mélyen tekintetét enyémbe. Szavai önkéntelen, halk morgást váltottak ki belőlem.

– Mert te igen? – vontam fel szemöldököm kétkedőn, neki szegezve a provokatív kérdést.

– Bells én… Nem vagyok beléd szerelmes – húzódott kissé hátrébb, de még így is a kocsihoz szorított.

– De tetszem neked, ezt ne is tagad – húzódtam most én közelebb hozzá, fokozva a szavaimból kicsengő kacérságot.

– Igen tetszel, mert szép és vonzó vagy, de mutass nekem olyan férfit, aki nem vak és mégsem érdekled – próbálta kivágni magát. Még közelebb húzódtam hozzá, mire nagyot nyelt.

– Ha tényleg tetszem, miért nem csókolsz meg? – intéztem hozzá ismételten egy kényes kérdést, mire újra nagyot nyelt és zavartan félrekapta a tekintetét.

– Jobb lesz indulni, szólok Naominak – indult meg a ház irányába, de most én kaptam utána. Karjaimat könnyedén fontam a nyakába és bár kissé szédültem, pipiskedve húzódtam még közelebb hozzá. – Mégis mit akarsz tőlem? – kérdezte sóhajtva.

– Nem akarok semmit, ha te nem akarod. De ha tényleg tetszem, akkor itt a lehetőség, hogy megpróbáld elfeledtetni velem Edwardot. Nos? – simultam hozzá szorosan és vártam, hogy megcsókoljon, hogy elfeledtesse velem Edward csókjait.

– Nem Bells, te részeg vagy! – tolt el határozottan magától, de utánam kellett kapnia, mert lábaim mintha vizenyős talajon álltak volna imbolyogtak.

– Nem vagyok az – szédelegtem kissé. Jaden mélyet sóhajtva és tekintetét enyémbe fúrva húzódott ismét közelebb. Önkéntelenül is lehunytam a szemem, mikor az egyik kezét derekamra a másikat a tarkómra simította. Éreztem meleg, üde leheletét arcomon, de már csak akkor jöttem rá, hogy mi az igazság, mikor ajkai a bőrömhöz értek.