2011. május 1., vasárnap

Különleges díj!



Tehetséges szóforgató palánta


Ez egy nagyon különleges díj, két okból is!
Először is, mert ez nem egy szokványos, bloggeres díj, ezt Én kaptam, nem a blogom. Mégpedig azért, ahogyan írok – bár azt nem tudom, hogy tényleg megérdemlem-e. *gondolkodik* Másodsorban pedig azért különleges számomra, mert egy nagyon kedves lánytól kaptam, aki nem mellesleg alapítója eme díjnak. Ő pedig nem más, mint OneGirl! :)
Nagyon szépen köszönöm OneGirl, hogy gondoltál rám, megtisztelő, hogy úgy véled megérdemlem.
Millió puszit és egy hatalmas Quileute ölelést küldök neked!  :)

(OneGirl indoklása: Krisz -mert olyan fantasztikusan ír, hogy az valami felfoghatatlan, hogy még nincs saját története... De jobb később, mint soha :)) – Na igen, jobb később, mint soha, főleg ha egyszer lesz időm és bátorságom kiírni magamból azt, ami a fejemben van. :)



A díjjal kapcsolatos tudnivalók és szabályok:
(Amit önkéntesen kötelező betartani annak, aki megkapta és természetesen, amikor megkapta a díjat, és elfogadta, vállalja a vele járó felelősséget :))


1, Köszönd meg a díjat és tedd közzé a blogodon -vagy amid épp van :) És ne felejtsd el belinkelni annak a nevét és blogját, aki Neked ajánlotta.
2, Tedd ki természetesen a képet és add tovább azoknak, akik szerinted megérdemlik ezt a díjat, ha pedig lehet, indokold meg, hogy miért gondoltál Rá/juk. Természetesen szólni se felejts el annak, aki megérdemli:)
3, Írj magadról pár szót, hogy miért kezdtél el írni.
4, Sose tántorítson vissza semmi, ha írásról van szó, mert ha belekezdtél, akkor tudod, mi a célod!
5, Ne másoknak írj, hanem magadnak, hisz saját szórakozás az írás, amit mások is élvezhetnek :)



Miért kezdtem el írni?:


Nos, ez egy nagyon hosszú és talán vicces történet. :D
2001. október 6.-án délelőtt 10:30-kor írtam le az első betűt, az első történetemből. :) Olvashattátok már, hogy szeretem az animéket. Akkoriban ment a tv-ben a Sailor Moon nevezetű anime, amit egyszer csak félbehagytak. Eléggé elszontyolodtam, mert nagyon szerettem. Kikapcsolt, egy más világba repített és hasonló kellemes élményekkel árasztott el. Így azon a szombati napon fogtam egy füzetet és leültem, hogy írjak valamit. Hogy kitöltsem az űrt, mert szórakozni akartam. :) Kitaláltam a neveket és folyamatosan a történet is kirajzolódott a fejemben. Ez volt az első történetem, ami mondhatni fanfic volt – bár ezt akkoriban nem tudtam. :)
Aztán írkáltam még ezt-azt… Ezek már saját történetek voltak, melyek közül, ha jól számolok, akkor összesen hármat fejeztem be. *pirul* Ezek persze nem voltak komoly történetek, és hát az írásmódom, fogalmazásom és ilyenek, elég sok kivetnivalót hagytak. :S Azonban nem csak emiatt nem mutattam meg soha senkinek őket, hanem mert ezeket csak is a magam szórakoztatására, saját örömömre írtam. :)
Aztán leszált az Alkonyat és mire Hajnalhasadt elkezdtem írni a New Sun első változatát. :) Déj
à vu érzésem volt, mert megint csak amiatt kezdtem el valamit írni, hogy annak sose legyen vége. Hogy megőzizhessem az emlékét, kitöltsem az űrt bennem, és persze ugyan csak a saját örömömre és szórakoztatásomra. :)
Aztán egyszer csak rátaláltam a blogokra – ennek a története már egy külön mese :P –, majd valamikor 2010. június első hetében, némi biztatást követően hozzááltam, hogy újraírjam a New Sunt. Aztán a következő hó, azaz július 22.-én megnyítottam a blogom és feltettem a Prológust meg a 0. fejezetet, aminek nem kis ára volt – ugyan csak egy külön kis mese lenne… Azonban most már tudom, hogy monden „szenvedést” megért eme döntésem és a kitarzásom, mert a világon az egyik legjobb dolog az írás! :D Az meg már tényleg csak hab… vagyis inkább cseresznye azon a bizonyos tortán, hogy az én kis eszement elmeszüleményemet mások is olvashatják, és esetlegesen még pár boldog percet is tudok szerezni nekik. :)
Nos, azt hiszem „röviden” ennyi lenne a „Miért is kezdtem el írni?” kérdésre a válasz, amibe a 4. és az 5. pontot érintő megjegyzésemet/gondolataimat is belecsempésztem. :P
ui.-ként pedig csak annyit még, visszatérva OneGirl megjegyzésére/indoklására, hogy jelenleg a fejemben van pár saját történet, vagy legalábbis azok alaptörténete. Köztük egy „sztáros” – hogy így mondjam –, és bár a „Rob-hatás” címet gondoltam neki első perctől kezdve, még sem Robert Pattinson lenne a főszereplő, bár nem tagadhatom, hogy ő ihletet meg. Főként, hogy a budapesti Bel Ami forgatása alatt álmodtam meg a történet egyik kulcsjelenetét. :P A másik történet pedig, ami élénkebben él bennem, egy „drog-maffia-bosszú-romantika-akció és kaland”… szóval még csak az alap van meg a fejemben. :)



És akiknek szívből küldöm, mégpedig mert…:

Ők is élvezetből írnak, és bár még nekik is van mit tanulniuk – ahogyan sokunknak, ami egyáltalán nem szégyen, hiszen írópalánták vagyunk, és erre tudom, ők is büszkék :) –, mégis úgy tudnak bánni már most a szavakkal, hogy a megfogalmazásaik szépen szólva is apró gyönyöröket okoznak az olvasónak – nekem legalábbis biztosan. :P

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése